Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-27 / 277. szám

TERVKÉSZÍTÉS, ZÁRSZÁMADÁS Még sokkal tartozik a me­­lögazdöság ennek az eszten­dőnek; hátra van c betakarí­tás, a mélyszántás végleges befejezése, a termelvények értékesítése. Van még tenni­való bőven. Az aratás végén jártunk, amikor már megkez­dődtek a tervezgetések a jövő évre, az őszi vetésekkel pedig ezeknek a terveknek a végre­hajtása; megelégedve, de nem tejes megnyugvással mond­hatjuk, hogy megoldották me­gyénk mezőgazdaságában ezt a fontos feladatot. A meg­nyugvás azért nem uralkod­hat el, mért a vetés nem min­den. Sok gondosságot, körül­tekintést igényelnek tavaszig a gabonafélék ahhoz, hogy az elvetettnek megfelelő terüle­ten jó legyen az aratás is, Közeledik az év vége, az egész esztendei munka ered­ményeinek a számbavétele: a leltározások, majd az igen körültekintő munkát igénylő zárszámadás. S ezzel együtt készül, csiszolódik, finomodik a jövő évi gazdálkodás terve is. Sokszor elmondották már, hogy a terv annyit ér, ameny­­nyit megvalósítanak belőle. Ennek az igazságnak van egy másik, talán fontosabb oldala is: olyan tervekre van szükség, amelyeket zökkenők nélkül végre lehet hajtani, A megyei, a földművelés­­ügyi javaslatok között ke­vés a lényegbevágó különb­ség, s ezekkel többé-kevés­­bó találkozik a termelőszö­vetkezetek előzetes ter­melési tervének az össze­sítője is. Ez a nyugodt, több épet termelési gyakor­lat eredménye, amelyet a népgazdaság igényének meg­felelően kexdvezöen befolyá­solt az árpolitika, a gaz­dálkodási kedvezmények sorozata is. Tehát azt mond­hatnánk, hogy a számok egyeznek, vagy egyezni fog­nak, így a tervek, a terve­zés gondját letudtuk, zár­számadás után hozzátesszük a pénzügyi részt, és minden készen van. A dolog nem ilyen egy­szerű. Annál is inkább nem, mert a mezőgazdasági ter­melés követelményei mind nagyobbak. Hazardírozás len­ne az, hogy megállapítjuk: jövőre — az ötéves terv ke­retén belül — például nyolc százalékkal növeljük a ter­melési értéket, s ennek megfelelő«!, de sematiku­san, megtervezzük a ter­mésátlagokat — csakhogy a számok egyezzenek. És mi lesz majd a valóságban? A „majd meglátjuK'-ra nem lehet építeni. Csakis a leg­jobban megfelelő talajon, optimális adottságok között van nagyobb eredmény, csakis akkor várható a ter­vezett tej-, húshozam, ha biz­tosítjuk a jó takarmány bá­zist. Jól jövedelmez a ba­romfi és a sertés — de a kettő együtt, egy szövetke­zeten belül igen nagy sze­mes takarmány szükséglettel jár, A növénytermesztésben pedig a munkaigényes kul­túrák jó összhangját szük­séges megteremteni, nehogy egyik miatt a másik meg­művelése kárt szenvedjen, vagy esetleg éppen a beta­karításnál jelentkezzenek a gondok. Ezernyi ás ezernyi össze­függésben van egymással a mezőgazdasági termelés minden ága. Ezekről nem szabad megfeledkezni, mert jelentkezik az aránytalan­ság veszélye. Az előtervek­­nek a meglévő termelési ré­szét még nem ismerik álta­lánosságban a szövetkezeti tagok; most már csökkenni fog a termelő munka ira­ma, meg leltet találni a le­hetőséget ahhoz, hogy meg­ismerkedjenek ezekkel a tervekkel, elmondják észre­vételeiket, tapasztalataikat. A szokásos zárszámadási közgyűlésen, vagy akár a terv véglegesítését tárgyaló közgyűlésen nincs arra mód, és lehetőség, hogy a tagok érdemben nyilvánítsanak véleményt. A zárszámadási és tervjóváhagyási közgyű­lések eddigi gyakorlata az volt, hogy néhány órán keresz­tül beszéltek az év végi mérleg és a következő évi terv szá­mai rój; de a tagok sem ösz­­szeíü Égésében, sem részle­teiben nem ismerhettek meg azokat. Nem elég az, hogy ilyenformán eleget tesznek a szövetkezeti vezetők a tsz-demokráciából rájuk há­ruló feladatnak. Lényeges, hogy a tagok már a köz­gyűlés előtt megismerkedje­nek a legfontosabb — és az egyes szakterületeken őket különösein érintő és érdeklő — számokkal, hogy a köz­gyűlés — a tények isme­retében — az igazi vita, ez alkotó kezdeményezés fó­rumává váljék. S. A. VoJt olyan lány 1943 telén a Don mellett — „Féltem az éjszaka Utói** A Tóth házaspár két évtizede Jayult Nyíregyháza közegészségügyi helyzete Kedden délelőtt ülést tartott Nyíregyháza város tanácsának végrehajtó bizottsága. Többek között foglalkozott a város közegészségügyi helyzetével. Megállapították hogy Nyír­egyháza belterületének köz egészségügyi helyzete az utób­bi években nagymértékben javult Ezt bizonyítja az is, hogy az utcákat a kora haj­nali órákban seprik, s nem akkor, amikor a dolgozók nagy része a munkahelyére megy. A locsolás is tisztább vízzel történik. Szépen halad a parkosítás, a parkok felújl tása. A lakosság jó ivóvízellátá­sa nem kielégítő mindad­dig, amíg a vízvezeték meg nem épül. Minden kút vasas vizet ad, s ez háztar­tási célokra nehezen hasz­nálható. A kutak gyakran elromlanák és könnyen fertőződnek. Prob­lémája ezen kívül városunk­nak a szennyvízlevezetés is. Ezt fsak az elkészülő szenny­vízvezetékek fogják megol­dani. Mind az ivóvíz, mind a szennyvízlevezetés kérdé­se a közmüvesítési mun­kálatok ütemének gyorsítá­sát sürgeti. Nyíregyháza belterületén megszűnt az állattartás. Néhol azonban még a rendelet elle­nére újra megpróbálkoznak sertés, sőt ló tartásával is. A belterületen a kiskocsmákat átalakították kisvendéglő jel­legű étkezőhelyiségekké. Fe­leslegessé vált a Rákóczi is a Síp utca sarkán lévő kisven­déglő üzemeltetése. A város ipari létesítményei­nek közegészségügyi helyzete egyre javul. Az üzemekben korszerű, a célnak megfelelő szociális helyiségek épülnek, A ktsz-ek helyiségei egész­ségügyi szempontból kifo­­g áttolhatok. A vb ülés foglalkozott a sütőüzemekkel is. Megállapí­tották, hogy ezek korszerűtle­nek, a követelményeknek nem felelnek meg. A kenyérszállí­­tás egészségesebb körülmé­nyek között történik. A sütő­üzemek megfelelő szállítóautó­­kat kapnak és hamarosan el­tűnnek a lóvontatású jármű­vek. Említést tettek ezen kí­vül az iskolák, az üzemi konyhák, a külterületi la­kosság, a tsz-ek egészség­­ügyi helyzetéről, valamint a járványok megelőzésé­ről, a kötelező védőoltásokról és az egészségügyi felvilágosító munkáróL (sz) Nyíregyházán, a Zrínyi-gimnázinm mögött áll a fúrótorony. Meleg vizet keresnek-Foto: Hammel József. A sarkon álló vakolatlan épület bejárata fölött kopot­tas cégér. Tóth László nevét hirdeti. Nem régi a trafik, a háború után nyílt. Dohányon, cigarettán kívül cukorkát, csokoládét is árusítanak. Ezt kapta segítségként Tóth Lász­ló a lábáért, melyet még 1943 telén a Don mellett cfey akna szakított le testéről. A TRAFIKBAN Sokan ismerik Kótajban.1 Mikor híre jött sebesülésének, megsíratták a rokkant hon­védőt. S nem csoda, ha akad­tak, akik azt jósolgatták, hogy soha nem lesz boldog. Hiszen ki; melyik az a lány a faluban, aki hozzáköti egy ilyen rokkant emberhez az életét. Mégis volt. ilyen. Ró­zsiba, az ápolónő. E törékeny jóságos asszony adta vissza Tóth László életkedvét. ö szolgál ki a trafikban, ö gondoskodik fér­jéről, a gyerekekről, s olyan családi melegséget teremtett, melyet mások is irigyelhetnek. Nem emlékszem már minek is köszönhettem azt a bizal­mat, amellyel e nyár vége egyik délutánján a trafikba betérvén megajándékozott. Kislányát szilváért küldte a kertbe, s mig én szemelget­­tem a hamvas gyümölcsöt, mint valami könyvet úgy la­pozta fel előttem életük út­ját. „SEGÍTSETEK, BAJTÁRSAK I" — Elképzelheti, milyen fur­csa érzés kerített hatalmába, araikor fehér fátyolban ott álltam féjem mellett a temp­lomban. Sok bámulónk volt. Voltak akik sajnáltak, má­sok örültek, de akadtak olya­nok is, akik nem sok időt jósoltak házasságunknak. Nem tagadom, akkor még magam sem tudtam elképzelni, ho­gyan is lesz a jövőnk. — Csupán reménykedtem. Üjra és újra átélem azt az emlékezetes éjszakát, amikor a debreceni klinikán az egyik ágyon megpillantottam egy fájdalmas arcú, megtört em­bert. Homlokán veritékcsep­­pek gyöngyöztek, fejét jobbra balra vetette a párnán, s láz­álmában egyre csak azt haj­togatta: „Segítsetek baj tár­sak! Ne engedjetek elpusz­tulni!” — S ez nafpokon át ismét­lődött. Már szinte minden részletet tudtam. Megeleve­nedett előttem a doni csa­tatér, a senki földje. Később maga is elbeszélte, hogyan is történt. Ott maradt sebe­sülten a vonal között. A két lábát darabokra tépte az akna. Erős akarata mentette meg. Egy pillanatra sem ve­szítette el eszméletét. Letépte magáról a zubbonyt, az in­get, s azokkal csavarta be vérző testét. ÖTPERCENKÉNT SZÓLT A CSENGŐ Hónapokon át vigyázott a sebesültre. Nagy szeretettel gondozta, ápolta. — Sajnáltam és féltem. Féltem az éjszakáktól, amikor mint ügyeletes nővérre rám lterült a sor. Szinte ötpercen­ként szólt a csengő. Azt akarta, hogy minden pilla­natomat ott töltsék mellette. Ilyenkor mindig azzal vál­tunk el, hogy mond vala­mit nekem, de ezt tartogatta, nem mert szólni róla. Először nem is én tudtam meg, hogy mi a szándéka, ha­nem az egyik ápolónő. ö hozta a tudomásomra. Két évig kezelte a rokkan­tat, s menyasszonya lett. Csaknem két évtizede él békességben és megértésben a Tóth házaspár. Két gyerme­kük született. Egy lány és egy fiú. — Nagyon nehéz volt a kezdet, az első esztendők. Éj­szakákat sírtam. Nem, nem azért, mintha nem éreztem volna magam boldognak. Né­hány ember szívtelensége bántott. Kuporgattam a pénzt, hogy otthonunk legyen. S ez is évről évre épült. Mindig ragasztottam hozzá valamit. Először a szoba épült meg, aztán a konyha, s már csak a vakolás van hátra-NEHÉZ EGYEDÜL — A férjem eddig nem tu­dott dolgozni. Talán most, ha a kótaji vízmű elkészül, akad neki is valamilyen munka: Biztattak a vezetők, nem tudom lesz-e belőle vala­mi. Mert egyedül már na­gyon nehéz. Pontos beosztással. Malacot hizlal, gondoskodik a gyere­kekről, g mint a háború után, most is úgy vigyáz a férjére. Kezdetben akadtak kételke­dők, most annál több a cso­­dálója. Közszeretetnek és tisz­teletnek örvend Rózsiké. Nyílik az ajtó, s egy kis lurkó fut be. Erős, egészsé­ges. — Ö a fiam — simogatja meg p fejét az édesanyja. A győztes öröme tündök­­lik az arcán. Farkas Kálmán. Jövőre az általános iskolák alsó tagozatának valamennyi osztályában retormtankönyvekből tanítanak Az általános iskolai reform­­lanterv, illetve tankönyvek be­vezetése az 1964,'65-ös tanévben tovább folytatódik. Az úfubb tankönyvek kéziratának több­ségét már jóváhagyták, s fo­­lyamtosan nyomdába adják. Az általános iskolák alsó tagozatának minden osz­tályában valamennyi tan­tárgyból életbe lép az új tanterv, s így a gyermekek a következő iskolaévtől ki­vétel nélkül új könyvek­ből tanulnak. Az oktatási reform bevezetése tehát az általános iskola alto tagozatú osztályában az 1964- 65-ös tanévben befejeződik. Az új tankönyvek a köve kezők lesznek: a III, IV-es olvasókönyv, magyar nyelvtan (Édes anyanyelvűnk címmel), környezetismeret, — amiből budapesti és vidéki változat készül, a környezetismeret munkafüzetei, számtan-mér tan, valamint a IV. osztályos énekeskftnyv és munkafüzet Megjelenik a tanyai iskolák összevont tanulócsoportjainak első osztályosai számára ké­szült írási munkafüzet is. Az összevont tanulócsoportok Hl. és IV. Osztályosainak nyelvtani munkafüzetek készülnek. Nevét zászlóként emelték magasba..« Ma hatvan éve született Fürst Sándor. Nem volt még harminc esztendős, amikor Horthy statáriális bí­rósága halálra ítélte és ki­­vogeztette. Azóta szívükben hordják emlékét barátai és harcostársai, a hősöket meg­illető tisztelettel gondolnak rá az utódok. Még fiatéi gyerek volt; amikor elbukott a Tanács­­köztársaság. Az ellenforra­dalom véres dühöngésének napjaiban lépett be a Szo­ciáldemokrata pártba. Egy elszánt gondolat élt benne: folytatni, újra kezdeni. A munkások között a szak­­szervezeti és pártmunkában, az eszperantisták körében, a természetbarátok túráin nőtt forradalmárrá. Minde­nütt nagyraibecsülték ko­molyságáért, egyenességéért. A rendőrség akkor még nem tudta, hogy kommu­nista. De erre csakhamar fény derült, s ettől kezdve ezernyi veszély leselkedett rá. A Magánalka 1 mar.oUak Szakszervezetében az ő irá­nyításával dolgoztak a kom­munisták 1929—30-ban. A földmunkás harcok egykori részvevői is jól emlékeznek a fiatal B’ürst Sándorra. Az ő kezdeményezésére jöttek létre 1831 nyarán kommu­nista csoportok Szentesen, Szolnokon, Csongrádon, Endrődön. A kalocsai Ru­­zsinkó Mihály járta az or­szágot, szervezte a nagybir­tokosoknak kiszolgáltatott kubikusok, földmunkások és részesaratók harcát. Pécsett, Salgótarjánban, Pilisvörösvá­­ron, Tatabányán, Nagy Pál bányász irányításával folyt a szervező munka, amely­nek szálait Fürst Sándor tartotta kezében. Amikor 1931 szeptemberé­ben kihirdették a statáriu­mot, Fürst Sándor, mint a KMP titkárságának tagja, Sallai Imrével, Kilián Györggyel, majd Karikás Frigyessel dolgozott együtt Budapesten. Legnagyobb ne­hézségek közepette is meg­jelentették a párt újságjait és röplapjait. Egy alkalom­mal egyik közvetlen mun­katársa azt mondta Fürst Sándornak: „Hihetetlen, hogy a statáriális eljárást a kommunisták ellen is alkal­mazni merjék.” Ö így vála­szolt: „Én pedig érzem, hogy ez nekem is az életem­be kerül, szinte bizonyos vagyok benne.” Egy pillanatra sem tor­pant meg, egyetlen napra sem függesztette fel forra­dalmi munkáját. A fehér ellenforradalom tizenharma­dik telén — élete leggazda­gabb, legmozgalmasabb idő­szakában — a közvetlen életveszély árnyékában, nagy körültekintéssel és felelős­­ségérzetteb rendszeresen megtartotta találkozóit ösz­­szekötőivel. Sorra épültek ki a pártszervezetek a fő­város nagyüzemeiben és a peremvárosokban, a párt szava mind több helyre el­jutott. „Azért hirdetnek Horthyók statáriumot, hogy a proletár ne lázadhasson, ha a bőrét nyúzzák, hogy a kizsákmá­nyolt városi és falusi dolgo zók ne mukkanhassanak, amikor mindenükből kifor­gatják, koldusbotra juttat­ják őket — írta a párt ille­gális lapja a Kommunista. Fürst Sándor akkor már hónapok óta a legszigorúbb illegalitásban élt. Találkozó­it reggel hat és hét óra kö­zött tartotta, napközben rit­kán hagyta el rejtekhelyét. Esténként elment az Egye­sült Szakszervezeti Ellenzék üléseire, megjelent a balol­dali munkások különböző csoportjainak összejövetelein hogy ismertesse velük Kommunisták Magyarorszá­gi Púit ja útmutatásait. A harc hónapról hónapra A felső tagozaton a reform második ..lépcsője” zöm­mel” az V. és VI. osztályo­kat érinti. A felsőtagozatos diákok a rc­­formtankönyvek közül kézbe kapják az V-ös orosz nyelv­könyvet, amely két változat­ban jelenik meg. Az egyik a hagyományos orosz nyelvok­tatás módszertanára épül, a másik — egyelőre mintegy 500 iskola részére —- kísérleti tan­könyv lesz. Ebből audiovizuá­lis, tehát halláson és szemlél­tetésen alapuló módszerrel ok­tatnak, s a beszédkészség fej­lesztését állítják erősen e öter­­be, Ugyancsak a második ütemben vezetik be az új ötö­dikes történelem, számtan, az ötödik és hatodikos enekes­­könyvet, földrajzkönyvet és földrajzi munkafüzetet, a ha­todikos énckeskönyvet, föld­­raj zkönyvet és földrajzi mun­kafüzetet, a hatodikos fizikát, a hetedikes kémiát és élővilá­got. A felsőtagozatú osztályok kö­zül egyébként az ötödikben már minden tantárgyból a re­­form-tanterv és tankönyvek lesznek érvényben a követke­ző, 1964—-65-ös tanévtől. élesebb és elszántabb lett. 1932 nyarán az ellenforra­dalmi rendszer súlyos csa­pást mért pártunkra, letar­tóztatta a titkárság tagjait, hajtóvadászatot indított az illegális szervezetek, azok vezetői és tagjai ellen. Har­minckét elvtárs került az ellenség kezébe, Fürst Sán­dort, Sallai Imrével' együtt rögtönítéló bíróság elé állí­tották, halálra ítélték, az ország és a nemzetközi köz­vélemény sok nagytekintélyű haladó gondolkozású szemé­lyiségnek — íróknak, művé­szeknek, tudósoknak, politi­kusoknak, jogászoknak — tiltakozása ellenére, kivé­gezték. A harcos munkások és fiatalok ezrei harci zászló­ként magasra emelték emlé­két és nevét: „Sallaira és Fürsfire em­lékezz proletár." Hálával és megbecsülés­sel emlékezünk ma is Fürst Sándorra, aki egész tudatos életét arra áldozta, hogy minden erejével és tudásá­val segítse népünk harcát a felszabadulásért, eszméJ ink megvalósításáért. ^fcíagyarország 1963. november 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom