Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-27 / 277. szám

<4 VADÁSZ FERENC: | Atizenhdrmbdik tel Táncfesztiválra készül a túrricsei tánecsoporí A december elején sorra srülö észak-magyarországi jkonferencia táncfesztiválján :szt vesz községünk Kultúr­­;thonának tánccsoportja is. A söpört 13 tagja, — fiatal lá­­yok és fiúk — lelkes, szór­­almas munkával készülnek a cmutatóra. Négy tánc szere­­el műsorukon. Egy helyi agyoroányú táncjáték, az Este a fonóban”, a .,Mike­pércsi csárdás”, „Kónyi ver­­bunk” és a „Katonák lettünk” című táncjáték. A csoport ve­zetője és a táncok' betanítója Tarr Gyula tsz-tag. Kultúr­otthon igazgató. A táncokat a maga gyűjtötte szabolcsi, szat­mári népi tánchagyományok­ból állította össze. Kovács Gusztáv vb. elnök Túrricse. Eredményes munka a napkori Kossuth Tsz-ben Jól fizetett a dohányter­­nesztés az idén a napkori vossuth Tsz-ben, Gurály Jyörgy tsz-elnök tájékoztatása .zerint 230 kh. területen ter­­nesztettek dohányt. A jövede­­em meghaladja a 3 millió orintot. A nagy területű dohányter­­nesztés szükségessé tette a izárítópajták építését. Ebben a* évben 36 do­hánypajtát építettek mint­egy 4 millió forint költség­gel- Mint kiderült, a do­hánytermesztés a növény­termesztésből szerzett jö­vedelemnek jelentős szá­zalékát teszi ki. J6 bevételi forrás a szerző­déses hizlalás is. Ahogyan a tsz elnöke mondotta, 47 db állatállománnyal és egy is­tállóval kezdték meg a kö­zös munkát és ma már közel 2 ezer állatállománya van a tsz-nek. 200 db sertésre és 40 db marhára kötöttek szerző­dést. A bevétel meghalad­ja majd a félmillió forin­tot. Hasonló szép bevételt bizto­sított a 30 ezer csirke is. 1962. évben 200 kh területen ültettek el jonatán almacse­­metéket. Ebben az évben újabb 106 kh területet gyü­­mölcsösítenek törpe almafák­kal, málnával, barackkal és szőlővel. Nemes Gyula Tanácsülés Nyírbogáton A nyírbogán községi ta­nács végrehajtó bizottsága az elmúlt héten tartotta rendes havi tanácskozását. Vadon Sándor vb. elnök beszámoló­ja után törvényesítették Meg­­lécz János és Katona László tanácstagokká választását. Meglécz Jánosi a via. titká­rának nevezték ki. Az ülése a Somogyi Árpád testnevelő tanár, a községi sportegyesület elnöke számolt be az egyesület munkájáról és terveiről. Tavasszal kezdik még — 27 ezer forintos költ­séggel — a sportpálya öltöző­jének építését. Fábián Károly iskolaigaz­gató a népművelési munkáról és a jövő feladatokról beszélt. Működik a községben a dol­gozók esti iskolája, a szak­munkásképző tanfolyam II. évfolyama es its analfabéta tanfolyam. Ezenkívül rend­szeresen tartanak ismeretter­jesztő előadásokat, és háztar­tási szakkört szerveztek a nők számára. A tanácsülés hatá­rozatot hozott arra vonatko­zóan, hogy a tsz-vezetöségi tagok, akik még nem, vége ték el az általános iskola VII—VIII. osztálya*, iratkoz­zanak be a dolgozók iskolá­jába. Fügedi Imre. tudósító KISZ-csküvő Mátészalkán A községi KISZ-szervezst két tagja, Szabotka Sán­dor László és Soltész Katalin arra kérték a KISZ községi vezetőit, rendez­zék meg számukra esküvőjü­ket. Szívesen tettek eleget ked­ves kötelességüknek a KISZ- vezetők, és nagy gonddal, és szeretettel végezték az előké­születeket. Segített a községi tanács is, hogy a járás köz­ponti házasságkötő terme ün­nepi díszben fogadja az ifjú párt és a meghívottakat. Úttörők álltak sorfalat, a le­mezjátszó nászindulót játszott, míg Szabó Lajos anyakönyv­vezető beszélt, és házastársak­nak nyilvánította a fiatalokat. Az ünnepi formaságok urán a KISZ-alapszervezet titkára, Nyéki Károly és az úttörők köszöntötték az új házasokat. A meghitt hangulatú ünnep­ség vacsorával fejeződött be. Szántó Géza tudósító. Társadalmi munka Újkistelekiszőlőben A társadalmi összefogásnak igen szép példáját láthatták azok, akik vasárnap az Üj­­kistelekiszőlőben jártak. A Hazafias Népfront helyi szer­vezete kezdeményezésére a lakosság, mintegy száznyolc­vanán, és hét stráfkocsi vég­zett útjavitó munkát. Felnőt­tek, KISZ-es fiatalok és út­törők fogtak össze, hogy a balesetveszélyes, vizállásos Palánta és Koszorú utcákat rendbehozzák. A társadalmi munkások lel­kesedése, a kezdeti sikerek ar­ra engednek következtetni, hogy e terület lakói a jövő­ben még sok feladatot olda­nak meg társadalmi mun- Icábcm, Lengyel István. népfront titkár Zamatpálinka téli almából Kegyénk termetöszovetkeze­­tei több mint 100 000 hektoli­ter pálinka alapanyagot készí­tenek a gyümölcsszüret ide­jén meghibásodott, a könnyen romló, vagy egyéb okokból étkezésre alkalmatlan téli al­mából. Különleges „zamatpá­linkát” főznek belőle, hogy visszatérüljön az egyébként elvesző érték- Az almából ké­szülő gyümölcspálinkának igen sok jótulajdonsága van. Illato­sabb, zamatosabb és szesztar-A TliZEP figyelmébe! A TÜZÉP Vállalat Lenin téri fiókja október 22-én tü­zelőigény bejelentésemre azt válaszolta, hogy forduljak az OTP-hez, váltsak betétköny­vet, majd ezzel menjek hoz­zájuk vissza. Ezután 1963. november 27. napjára elő­­jegyeEtek a tüzelőutalvány kiszolgáltatására, az előjegy­zés és a betétkönyv alapján akkor adják ki a tüzelő meg­vásárlására jogosító utalványt, a fizetés pedig a betétkönyv igénybevételével történik. Elő­re több mint egy hónappal nem láthattam, hogy ekkor családunknak halaszthatatlan nehézségei támadnak. Novem­ber 25-én megjelentem a Le­ni« téri irodában, majd a TÜZÉP központban az áru­forgalmi előadónál, — hogy más napon adják ki utalvá­nyomat, de kérésemet eluta­sították, mondván, hogy az utalvány kiszolgáltatása csak a megnevezett napon lehet­séges. Ez egyéni panasz, de szeretném egyúttal mások jo­gos kifogását is az illetéke­sek figyelmébe ajánlani. Miért szükséges igénybe venni az OTP-t is a tüzelő­­vásárlás lebonyolítására? Miért kell a dolgozóknak még két ízben a tüzelöelőjegyzósen kívül időt és fáradságot fordí­tani az OTP-ben a betét el­helyezésére és kivételére? Ha október 22-én tudták, hogy november 27-én adják ki a tüzelőt, miért nem állí­tották ki már akkor az utal­ványt, november 27-i esedé­kességgel? Miért nem adnak egy in­tervallumot az utalvány ki­váltására, például november 27—30? Miért kell bosszúságot, fe­lesleges időfecsérlést és mun­kát okozni ilyen intézkedés­sel? Csorba József tanár Nyíregyháza, Színház u. 16. tama csaknem öt fokkal na­gyobb, mint az egyéb gyü­mölcsökből vagy mezőgazda­sági terményekből készülők­nek. A megye termelőszövetkeze­tei nem sok gondot fordítottak a gyorsan romló gyümölcsre. Többnyire állatokkal etették fel, vagy rosszabb esetben a szemétdombra dobták. 1962- ben pl. csaknem félezer va­gon téli almát, körtét és egyéb gyümölcsöt hagytak tönkre menni, amelynek értéke a fel­mérések szerint csaknem tíz­millió forint volt. Nagy jelen­tőségű a termelőszövetkezetek elhatározása, — az, hogy pá­linkát főznek minden eddig kárba vesző gyümölcsből —, mert az idén nagy volt a téli almatermés, és csaknem ezer vagon gyümölcsnek lett volna rossz sorsa. A szövetkezetek az idén téli almából kifőzhető zamatpálinka értékével, vagyis csaknem húszmillió forinttal lesznek gazdagabbak, mint a korábbi években. C- T. Az olvasó kérdez — az illetékes válaszol A sertésvásárlási akcióról Mióta a lapok hírül adták, hogy az idén ismét lehetőség nyílik kezdvezményes sertés­vásárlásra, naponta érdeklőd­nek szerkesztőségünktől: mi­kor kezdődik az akció. Hason­ló kérdéssel kerestük meg Füleld Lászlót, az Állatior­­galmi Vállalat nyíregyházi kirendeltségének vezetőjét. — A sertés vásárlásra vonat­kozó kormányrendelet vég­rehajtási utasítása még nem érkezett hozzánk. Ez termé­szetes is, hiszen a korábbi években december 15-én kez­dődtek a sertés vágások. Mi természetesen már most ké­szülünk az igények kielégí­tésére, amely valószínűleg is­mét december közepén veszi kezdetét. Akárcsak az előző évek­ben, ezúttal is a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa osztja szét a kiutalásoikat a munka­helyi bizottságoknak, ahol az igények mérlegelése után döntenek a szétosztásról. Élénk az érdeklődés a 16 fo­rint 50 filléres kilónkénti sertésvásárlás iránt s ez fele­lősségteljes döntést kíván a szakszervezeti bizottságoktól: elsősorban azok jussanak az utalványokhoz, akik leginkább rászorulnak. — Bőven van még idő a sertésvágási szezon kezde­téig, mi is kellően felkészül­hetünk rá. Már most gondos­kodunk az esetleges torlódás megelőzéséről: időben érte­sítjük majd a vállalatokat, a hivatalokat az időpontról, amikor sorállás nélkül, gyor­san lebonyolíthatják a vásár­lást — mondta végül a ki­­rendeltség vezetője. Megnyerte ön a százezer­­pengős főnyereményt..» Eddig olvasta, a „ha” és ami még ezután következett, már nem is érdekelte. Elkiál­totta magát: Megnyertem a főnyereményt! Nándi fiam, ti­éd az üzlet. Nándi azóta, főnyeremény nélkül is megkapta az üzletet. — Jó szórakozást — mond­ta Ferinek és elsietett. Néhány perccel később új­ra feltűnt. Széles selyemsza­lag volt a karján: Főrendező. A terem már majdnem meg­telt, amikor Kaszásné a két lányával megérkezett. Feri örömmel üdvözölte őket. Elnöki megnyitóval kezdő­dött a műsor. Az iparosréteg a nemzet fontos tartóoszlopa. Isten se­gítségével elmúlnak ma jd a ne­hézségek, új hajnal köszönt a magyar iparosságra. Ebben a reményben... Erőteljes tap« fogadta a be­vezetőt. A zenekar rázendített Erkel Hunyadi Lászlójából a ..Meghalt a cselszövő”-re. Utána Szabolcsba Mihály ver­sét szavalta egy bő szoknyás, fehér pruszlikos lány. A Sy­­bill három duettje fejezte be a műsort. A fiatalabbak türelmetlenül vártak erre. A rendezők irá­nyításával viharos gyorsaság­gal lakták fal mellé a széke­ket. Kaszásné és a két lány az ablak melletti sorban kapott helyet. Feri ezúttal is velük szemben helyezkedett el né­hány hasonló korú fiatalem­ber mellé. Tekintete a hal­ványkék krepdesinbe öltözött Ilonkán függött. Lavotta verbunkosával kez­dődött a mulatság. A terem középét csakhamar benépesí­tették a táncolok. Feri meg­hajolt Ilonka előtt. Nem soká táncolhattak együtt. Néhány szó, és a sudár, szöszke lány máris eltűnt a tánctér kavar­gásában. Feri utána ment, új­ra és újra felkérte, de nem soká örülhetett neki, sok tán­cosa akadt. Gyors csárdás után tangó következett. A fiú szerette volna, ha legalább csak né­hány percig magukra hagyják őket. Szor osan tartotta a lányt. Tapintatosan, csöppet se toia­­kodóan dúdolta: Egy szerelmes tangó, Egy kacér leány, Simuljon hozzám. Ezen az éjtszakám.;. Ilonka mosolygott: — Nem bánta meg, hogy hallgatott iám? — Nem, ha magával tán­colhatok.... Egy kicsit elszégyelfte ma­gát, mert valahogy sután, fél­szegen hangzott ez az indok­lás. Már vége is volt a tangó­nak. Ferinek úgy tűnt, alig egy-két percig tartott. De most legalább kart-karba fűzve körbe járhattak a te­remben. A fiú hangulata nehezen oldódott. A lány jókedvű volt, otthonosan érezte magát. Szü­net után, ahogy táncolni kezd­tek, egy elegáns idegen lépett melléjük. — Szabad? Feri átengedte Ilonkát. Eszé­be jutott: Katit is illene fel­kérni. öt most is a fiatalabb fiúk szórakoztatták. Felkérte. A lány meleg pillantással mon­dott érte köszönetét. — Ara­nyos kislány — állapította meg Feri. Amikor elvették Katót, újira Ilonkát kereste. Most már valahányszor fel­kérte, néhány lépés után újra és újra hallotta a mind kihí­­vóbb hangot: — Szabad? Ilonkát át kellett adnia. Bosszankodott. Ez az ele­gáns fráter rájuk akaszkodott. Egészen magához szorította Ilonkát. Feri tehetetlenül néz­te. Akkor közvetlenül mel­lette megszólalt egy hang: alacsony, szeplős képű fiú mondta a szomszédjának. — Nézd a Lakyt, milyen klassz nőt fogott. A kis szeplős alak Ilonkára mutatott. — Figyeled? — Úri szabó, teheti — mondta a szomszédja. — Jói megy neki. — Ezt is beproteasátja az apja műhelyébe, mint a Ba­bát. Legalább kettő között válogathat. Feri vörös lett a haragtól. Gyors léptekkel a táncolók­­hoz sietett. Dühében elfelej­tette, hogy a fiú tőle kérte el Ilonkát. > — Lépj le öcsém — mor­dult rá . a Lakynak emlege­tett kikent fickó. Megállt és nekitámasztotta vállát az övé­rek. Feri türtőztette magát. — Nono! Ns olyan hevesen — válaszolta. De nem hátrál­hatott. Megismételte: Szabad? Laky kakaskodott, szembe­fordult a fiúval. Még mielőtt bármit is tehetett volna, hatal­mas pofont mért Feri füle­­tövére. Feri úgy érezte, mintha vízbe zuhanna. A csattanás­­ra többen felfigyeltek Ösztö­nösen meglendült a keze, vissza akart ütni, de néhá­nyat» közéjük ugrottak, ökle a levegőt érte... Szörnyű szégyenérzet vett rajta erőt. Ilyet még sose élt a meglettem; űriszabó ké­pére. — Ez már nem az élsó eset — pattogott Zsíros, Meghív­nak a bálra és pimasz módon botrányt csinálsz. Bántott té­ged ez a gyerek? Feri nem tudta, örüljön-e, vagy sírjon hogy Horváth Nándi ennyire apáskodó kiállással kelt vé­delmére. Megfosztotta őt a bosszú elégtételétől, bírásko­dik, mintha ő ott se lenne. Sokan álltak körülöttük. Néhány lány is. Ilonkáék bentmaradtak a teremben. De Feri bizonysággal érezte, hogy a két lány, s az anyjuk így is megtudja, mi történik a folyosón. Gondolt egy na­gyot, féiretolt mindenkit, aki köztük állt. Zsíros pofonjai pirosra festették Laky Béla fülét. Ezért ő beérte azzal, hogy kétszer egymás után megcélozta a jól vasalt fiatal­ember fenekét. De Laki ezt már nem fo­gadta olyan megadással, mint át. Ez az egész, ami történt, annyira valószínűtlennek tűnt, hogy szinte levegő után kap­kodott. Ügy tűnt, mintha rossz álom tört volna rá, zú­gott a füle, forgott vele a te­rem. Ebben a perében ott ter­mett Zsíros. — Miért ütött meg? — kérdezte. — Semmiért — mondta ő.­­— Az én ismerősöm ez a lány. — Ja vagy úgy? — .fogta fel a helyzetet Zsírt« és meg­markolta Laky mellét, aki harciasán állt Ilonka mellett. Villámsebesen pótolta, amit Feri elmulasztott. Amú'gyis szívesen fitogtatta erejét, most még annak a kockáztatásával is, hogy az idősebbek meg­­botránkoznak eljárásán, még mielőtt az egyet szólhatot volna, három hatalmas pofont má­zolt Laky Béla képére. Most nyilvánvaló lett, hogy milyen nagy tekintélye van Nándinak. Néhány másodperc telt el néma döbbenetben, az­tán többen köréjük sereglet­tek, közbevetették magukat: — Ügy kell neki! Megér­demelte! Feri ellenfelét kisodorták a folyosóra. Velük ment ő is. Az arca égett, de jobban égette be­lülről a szégyen. Iszonyú — gondolata —, mit gondol most rólam Ilonka? Mi lesz, ha megtudják a gyárban...? Ha Badantinak meg a többi­nek a fülébe jut... hogyan ál­lok elébük? A folyosón felcsattant Zsí­ros hangja: — Hogy mertél ilyet tenni, te nyavalyás? Hirtelen még két pofont mért a bivalyerős Zsíros pofonjait. Készült, hogy birokra keljen Ferivel, öklök emelkedtek a levegőbe. Feri meglepődött: a bálozó társaság őt védte. Ismeretlen emberek igazság­érzete fellázadt és megfékez­te a gyűrűkkel felcicomázott, piperkőe alakot. Laky megtorpant. Jobbnak látta, ha elpárolog. Hóna alá fogta a télikabátját, ök­lét rázva ment le a lép­csőn. Feri zavartan, bizony­talan léptekkel ment vissza a terembe. — Mi lesz most? — szorongott. — Kinevetnek. Próbálta vigasztalni magát: sokan tudják, hogy Je törlesz­tette az adósságot, Laky sem úszta meg szárazon. Sőt.. De azért továbbra is nehe­zen oszlott a zavara. Mit szól Ilonka? Mekkora kala­majkát okoztam... Hirtelen felötlött benne a kérdés: Melyik csapás érin­tette Ilonkát kellemetleneb­­bül, az-e, amelyet ő kapott Lakitól, vagy amit Zsíros só­zott Laki Béla nyaka közé? Nem tudta, miért gondol er­re, de ezekben a percekben mellbetaszítóttá a gyanú: hát­ha Ilonka szívesen táncolt Lakival, hátha... Ostoba vol­tam, otromba — tört rá a kétségbeesés. — Nevetséges: visszakértem a táncosától. Most már mindegy — gon­dolta Feri elkeseredetten. —> Eldől, hogy melyikünket vá­lasztja. (Folytatjuk) 1963. november *7 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom