Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-20 / 271. szám
NEQYVENÖT ÉVE Az első világháború már rx- végéhez közeledett, mcsak a katonák, az egész •p megunta a szenvedést, xjszntszágban győzött a rra dalom, lángot tápláló ele végág zúgott Középírópában. Magyarországon (18 októberében az „őszíizsás forradalom’’ csak félegoldást ígért, polgári dedkraükü8 köztársaságot A §p ösztönösen érezte^ hogy ! kevés, a következetes foridalmárok meg is fogai - tazták a célfc olyan államirmára van szükség, mint milyet Lenin és hívei hozak » létre, szocialista közársaságot keli teremteni. Ma negyvenöt évé, 1918. »ovember 20-án — Budapesen, előbb egy Városmajor iteai lakásban, majd a Viegrádi utca 15-ben, ebben I történelmi nevezetességű ípületben — jöttek össze a 'óváros üzemeinek küldöttei ;öbb vidéki delegátus, az agrárproletáriátus és szegénypárasztsíg képviselői — alig százan —, hogy megalakítsák az új pártot a Kommunisták Magyarországi Pártját a szocialista Magyarországért indított harc zászlóvivőjét Népünk történetében szinte páratlan az a robbanásszerű változás, amelyet az évszázados tespedtségből ocsúdó Magyarországon az új párt megjelenése előidézett. Az agitátorok és szervezők — Kun Béla, Szamuely Tibor, Karikás Frigyes, Korvin Ottó, Sallai Imre, Mosolygó Antal és a többiek — néhány rövid hét alatt tömegpárttá emelték a KMP-t amelynek szervezetei sorra-rendre alakultak meg Budapest üzemeiből, a kaszárnyákban: Győrött, Salgótarjánban, Miskolcon, Pécsett, a Dunántúlon és a Duna—Tisza közén, a Viharsarok és Somogy falvaiban, soraikba tömörítették a nép legáldozatkészebb legbátrabb fiait. S már né*y hónappal később, amikor az ország proletariátusa — a magyar történelemben először, s a világtörténelemben Oroszország munkásosztálya után másodikként — kezébe vertté a hatalmat, kikiáltotta a Tanácsköztársaságot, olyan erőpróba elé került, amilyennel pártunknak ebben az országban még sohasem kellett megbirkóznia. Négy és fél hónap hősi küzdelme, a háborúban elvérzett ország talpraállítása, a termelőmunka megindítása a szocialista viszonyok kialakítását szolgáló első, de rendkívül figyelemre méltó intézkedések után az országra rátört külső imperialista erők elleni élet-halál harc, a honvédő háború, igénybe vette a forradalmi ország minden erejét. Az 1919-es május—júniusi hadjárat, a külső és a belső ellenforradalmi erők ellen vívott harc eredményei bizonyítják: a párt és a nép eggyé vált a haza védelmében, az új világ megteremtéséhez szükséges feltételek megteremtéséért folytatott erőfeszítésekben. A tragikus bukás megtizedelte a párt sorait, az ellenforradalom tobzódása vérözönt, mérhetetlen szenvedést zúdított áz országra. Ilyen körülmények között kezdte meg a Kommunisták Magyarországi Pártja az illegalitás golgotás, hősi küzdelmekkel teli negyedszázados időszakát, amelyről Komját Aladár, a nagy proletár költő így írt: A kommunista párt! 8 háboróg a keserű kenyérben 5 hány tüZszikrát a garasos bérben ő kiált bosszút a fakadó bérben 5 tudja, mint fáj, mint hibádzik, hűséggel ő van hozzánk mindhalálig.. 1 Válóban, sem börtön, sem bitó, semmilyen kegyetlen üldöztetés nem tudta útját állni, hogy a kommunisták harcba vigyék a kdzsákmányoltakat és elnyomottakat követeléseikért: kenyérért, földért, szabadságért. Amikor a második világháború mérhetetlen szenvedése és pusztítása után hazánk felszabadult, kezdetét vette a párt életének harmadik szakasza. A kommunista párt állt elsőként talpra, hogy felrázza, cselekvésre ösztönözze a város és falu dolgozóit Pártunk lett az újjáépítés vezető ereje. Céltudatos politikájának volt elsősorban köszönhető, hogy az ország viszonylag békés körülmények között tért rá a szocializmus építésének útjára. És ha most számot vétünk a négy és fél évtizedes küzdelmes, dicsőségest út tanulságaival, örömmel és büszkeséggel állapíthatjuk meg: pártunk megalakulásának el* sö percétől kezdve — a személyi kultusz néhány áldatlan évétől eltekintve — a nagy Lenin által kijelölt utat követte, mindenkor következetesen és megalkuvás nélkül kitartott — és ezt teszi ma is — a Szovjetunió Kommunista Pártja és a marxizmus—leninizmus mellett. őrizte és erősítette a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom, a kommunista és munkáspártok egységét, összeforrottságát. S ha ma a negyvenötödik évfordulón összegezzük munkánk eredményeit, azt is látnunk kell: valamennyi eredményünket annak köszönhetjük, hogy pártunkban mind következetesebben érvényesül a lenini vezetési stílus, megvalósult a kommunisták és pártonkivüliek kölcsönös bizalomra épülő együttműködése. Ezt az utat kell járnunk továbbra is, következetesen szembefordulva azokkal a hibákkal és nehézségekkel, amelyek eredményeink gyarapításának útjában állnak. így válik majd válóra népünk életében mind az a nagyszerű cél — a szocializmus, a kommunizmus világa — amelyet pártunk négy és fél évtizeddel ezelőtt tűzött maga elé, s amelyért népünk legjobbjai hoztak mérhetetlen áldozatot. ILDIKÓ VERSET ÍRT Fényképek az asztalon — Megállapodtunk, anyu! Én másképp akarok élni... fizerkétszáz hold gyümölcsös telepítői között Wyírmegjr gyesen — Mi az időt áldjuk, az meg minket dicsér — jelentette ki filozófiai bölcsességgel Katona Lajos, a nyírmeggyesi Petőfi Tsz örökmozgó gyümölcstermesztés! brigadérosa. Furcsán is nézhettem a zömök, széles vállú magyarra, mire nevetve hozzátette még: — Egyébként menjünk, nézzünk szét a helyszínen. „A szövetkezés vitt előre bennünket” Valóban jó Volt az idő november 15-én. Napfény, enyhe meleg uralta a határt, s nők, férfiak vegyesen, két hosszú sorban iparkodtak a dűlőre láboló szőlőtövek körül. Az egyenes sorok bizonyították: senki nem akart elmaradni. Takaros földkupacokkal takarták a tavasszal ültetett, fiatal szőlőtöveket. — Ez az! — mutatott a brigádvezető a sok ezernyi földdombocskára. Aztán, mintha csak maga nyugtatására mondta volna: — így van rendjén. Jöhet erre is a tél. Nem először jártam ebben a faluban. Jól emlékszem, amikor a szövetkezet vezetői amiatt panaszkodtak, hogy nem megy jól a munka, a tagság immel-ámmal dolgozik a közösben, kevés a haszon, A szembetűnő, és tettekben is nyilvánvaló változás okáról érdeklődtem. — Az ok alapja a szövetkezeti gazdálkodásban van — felelte Katona Lajos. — Abban, hogy bármilyen nehezek is voltak az első közös évek. többkevesebb eredmény mégis csak mutatkozott Latolgatni kezdte a tagság: mi lehetne akkor, ha mindenki legjobb tudása szerint végezné el a rájutó munkát? Ez történt, ez vitt előre bennünket. Az egységes akarat pénzt „termett”, hogy úgy mondjam, szárnyakat adott Ez pedig a legjobb agitáló. — Hogyhogy kinn? Fel van szedve, csak be kell hordanunk. Három nap alatt berántjuk; Akkor aztán, gyerünk megint az almást ültetni. Leszünk egy nap ott is százan? Persze, hogy leszünk! A föld meg van forgatva. Haladnunk kell! A reális alap Az együttes reménykedés és cselekvés tehát a nyitja a meggyesi tsz boldogulásának. Hogy a tagság igazi gazdájává vált a közös vagyon közös tennivalóinak. Nincs is abban semmi ördögi, hogy az idén már minden hónapra biztosan elő tudta teremteni a munkaegységenkénti 10 forint előleget, s a tervezett 30 forint 40 fillér munkaegység-érték valószínűleg „felmegy” 35 forintra is prémiumon kívül. Megvan a reális alapja, hogy az állam több millió forint kölcsönnel segíti a szövetkezet nagysza bású gyümölcsösítési tervét. —- Visszafizetésnél nagyban számít az ültetvények megeredési százaléka, meg á termőre fordulás. Ha jó a munkánk márpedig mi azon igyekszünk —, majdnem a fele kölcsönt elengedi az állam — jegyzi meg Katona Lajos. — Ha arra gondolok, hogy régen kupec kereskedők milyen rongy ficfaalmát hoztak a faluba árulni, nevetem azt az időt. Másrészt sajnálkozok is rajta. Merthogy... nekünk máris mi van, meg inkább mi lesz! — mondja Papp Miklós. Mosógép? Helikopter! Erre megint nagy beszéd kerekedett. S mikor csitult a zaj, egy szőke, élénk tekintetű fiatalember, Kovács Miklós szólt. — Jövőre egy egységre 40 forintot tervezünk, azutánra 50-et. Úgy ötév múlva nyolcvan, száz forintra beszélünk egy munkaegységről.. Úgy éreztem, illik valami méltót válaszolni. — Lesz is akkor mosógép-, televízióvásár... —• Mo-só-gép? — legyintett Kovács Miklós. — Van az Itt már most is elég. Helikopter! A csendes őszben messze szállt a nevetés. Gondoltam, ha helikopter nem is, de biztos, nyugodt élet, az lesz. Asztalos Bálint. Csúcsforgalom a megye szövetkezeti kereskedelmében B tarlós iparcikkek vezetnek — 27 millió idén a hálózat bővítésére, korszerűsítésére Párbeszéd — nyelven egy Egy meglepő „vers” adta az ötletet. Annak is néhány sora: „Mindenki elhagyott már! Végem! Mit ér ez a kis puszta élet. Nincs számomra csak egy választás. Tied vagyok fekete HALÁLA Nem kívánjuk most ezeket a sorokat bírálni. Csak ami mögötte van. Életúnt csalódott ember írhat ilyet, aki nyilván elfogyasztotta már kenyere javát. Ám az aláírás mást sejtett... B. utca 3. szám. A szobában rádió, tv, könyvek. Az elkeseredett hangú vers szerzője, a harmadikos gimnazista Ildikó, éppen hajat mos. Kendőt csavar a fejére és leül az asztalhoz. Arcán nyoma sincs a bánatnak, huncutkásan nevet amikor a „versírásról” faggatjuk. — Óh, csak úgy írtam — szabadkozik. A mama nagyot csodálkozik, szemrehányóan néz lányára: — Csak nem küldted el? Fényképek kerülnek az asztalra: balett, népi tánc jelenetek. Mindegyiken Ildikó a többi táncosokkal. Alig cseperedett feí, beíratták a báíettiskóiába. —- Festen is voltunk — meséli röstellkedve a mama. — Az Öperáház pályázatot hirdetett... De volt ott annyi gyerek. Nem vették fel a lányom... Talán ez a kettétört „kartier” tölti meg keserűséggel, — gondolnánk, ha nem jönne rögtön az ellenvetés. — Nagyon szeretek táncolni á balettegyüttesben Is, a népi tánccsoportban is. De azt hiszem még se balett-táncos legzck. Nem izzik a teljes meggyőződés a szavakból, de hihetően, őszintén hangzik. Ildikó közepes tanuló. Sok időt elvesznek a próbák. — Megállapodtunk, hogy úgy végzem el a gimnáziumot, ha közben a balettra Is járhatok. Különben földrajz-történelem szakos tanárnő akarok lenni. i. A szándék nemes, de mit szól a felvételi bizottság a tanulmányi eredményhez? — Addig még'lehet javítani! — mondja önbizalommal. Újra heves párbeszéd következik í — Sok a szórakozás, a ty, a balett... — így äz anya. — Azt hiszi anyu, olyan nagy szórakozás a próbán táncolni, inkább fáfasztó, nehéz... Anyuék nem értik ezt meg, én másképp akarok élni... folytatja durcásan Ildikó. — Igen, másképp... Dé hogyan? — Valaki csak dogozik, hazajön, lefekszik, másnap kezdi élőiről. Én irtózom a szürke élettől... Valóban szürke Ildikó élete? — bogozzuk együttesen. S minduntalan visszatérünk a pesszimista sorokra. —- Az azért volt, mert... elhallgat,,, — Hisz gondolhatják egy fiúért... Egy hangulati képet örökítettek meg a versnek szánt sorok, elkeseredett pillanatot. De ezen túl érződik Ildikó szavaiból valami, ahogy az emberekről, az életről beszél. Gyakran hangoztatja: „Egy tizenthat éves embernek minden jogában áll.” De mi? És milyen az áz élet, amilyet ő szeretne? Ennek körvonalai homályosak előtte. — Szeretem az életet., rz vallja minden póz nélkül. És mosolyog, belülről, őszintén. Ildikó 16 éves, aki olykor türelmetlen igyekezettel keresi a helyét az életben, s keresi a romantikát is. Éíeíüflt? Nem, dehogy! Verspróbálkozása mégis valamire figyelmeztet: egy tizenhat éves gyermek gondolatvilága még kialakulatlan. A környezetének gondja, hogy ez a puha, még mindent befogadó viasztábla milyen sorokat rögzít később. P. G. Két középkorú, kövérkés, kopaszodó férfi haladt el egymás mellett a Rákóczi úton, de mindkettő megtorpant, félszemmel a másikra pillantott, majd a szemüveges megállt és megszólalt: — Bocsánat, üem Kacsmá rek? — De igen. — Szevasz, Kacsa! Jól meghíztál! — Nahát, a Tacsi! Te is megdagadtál, de én mindjárt meg ismertelek. — Én is! Mondtam, kutya legyek, ha ez nem a Käcsä. — Különben Kosári vagyok már, de a Kacsa maradhat. — HOgy elment az idő, barátom! Emlékszel, amikor... Már együtt ballagtak, miközben egymás szavába vágva beszéltek. — Kivel szoktál találkozni a fiúk közül? — Nemigen szoktam... Várj csak, a näpökban összcakaätam a Sultéisszal. — Mit csinál a Sulii Örvös 1 — Nem, kimaradt az egye-Hamarasan többen is körül álltak és érdekes szójárással beszéltek. Két évvel ezelőtt még nem egy tag szólt így, ha kérdezték: „Ide küldtek”, „Azt mondták ezt csináljam”, „Tenni kell valamit, hát én ezt teszem”, Most Vadon Lajos azt mondta: — Elhatároztuk, hogy ezerkétszáz hold gyümölcsöst létesítünk. Meg is valósítjuk. — A régebbiek mellett már hatszáz holdat betelepítettünk. Lesz rengeteg almáhk, barackunk, meggyünk, diónk, málnánk, ribizkénk, földieprünk... A szőlőnk 120 hold piros, meg fehér saszla. — Kiszámítottuk, hogy gyümölcstermésünk után, csak a kezdő termő évben egymilliókétszázezer forintot kaphatunk mindjárt nyár elején barackból, bogyósokból. Hát majd1 még az almánk, szőlőnk, meg egyebek! — Százhatvan holdra az almacsemetét még el kell ültetnünk a tél beálltáig, De a burgonyáié egy része kinn vanTM A megye szocialista kiskereskedelmi forgalmának több, mint a felét, a vendéglátóiparénak mintegy kétharmadát bonyolítja le a földművesszövetkezeti hálózat. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után egyre növekszik a falusi áruforgalom, s ez további üzletek nyitását, a meglévők korszerűsítését követeli. . 1960-tól máig 82 új kiskereskedelmi és 22 vendéglátóipari egységgel bővült a megye fmsz-i hálózata. Növelték a szaküzletek számát, S ezeken kívül az új települések kaptak új boltokat. A szakosítási törekvések eredménye, hogy 1957-beii csak a hálózat 30 százaléka volt szaküzlet, jelenleg már 68 százaléka. A szakosításon belül új eladási rendszerű — önkiszoL gáló, önkiválasztó — üzletek is létesültek. Főként a vendéglátásban nagy a fejlődés, ahol ez év végére 31 a vendéglő, illetve kisvendéglő, 0 a presszó, 52 a cukrászda és 74 a büfé falatozók száma. A hálózat fejlesztésére évenként jelentős összegűket áldoznak. Ebben az évben 27 millió forintos költséggel épül, Feleki László: Osztálytársak lemről, dobos a Pampamegyüttesben. És te kiről tudsz? — Kiről is... Azt tudod, hogy a Barkóczot kivégezték Nikaraguában. Részt vett Valami lázadásban. — Ézt hallottam, a Sámli mondta, a múltkor találkoztam vele. — Mi van a Sámlival? — Most szabadult ki. — Igen? És azt tudod, hogy az Aszódinak gyöngyhalászati vállalata van Japánban? — Tényleg? És a Weiszl — Bálnavadász. — Ne mondd! Hallottam különben, hoqy az Ackermann pásztor Ausztráliában, de nem tudja megszokni a kiimát. — És a Moroveczki? — Úgy tudom, Spanyolországban ét és falíángistd. — Mindig nagy stréber volt. Azt hallottad, hogy a Müller traktorista volt a Fuchs-expedícióban? Az öcskösének küldött lapot a Béli-sarktól. — És a Csantavéri? Igaz, hogy berepülő? — Én úgy hallottam, hogy kibernetikus. — Lehet. Szegény Reitingert agyonlőtték, azt tudod? — Hol? — Csikágóban. Egy főgénpsZ- tet testőre volt. A főnökével együtt nyírták ki. — Szegény Réti mindig peches srác volt. Ha nem készült, biztosan kihívták felelni. Különösen a Kopasz pikkelt rá. — Ja igaz, találkoztam a Babossal, titkár az Űrhajózási Bizottságban. Megígérte, hogy majd ír a Holdról. bővül, . korszerűsödik a vidéki kereskedelmi hálózata. Ebből közel kilencmilliót a földművesszövetkezetek ruháznak be saját erőforrásaikból. Lényeges, hogy ez évtől már áruházakat, cukrász termelő üzemeket és nagyobb kapacitású éttermeket is épít a földművesszövetkezeti kereskedelem. A megye fmsz-i áruforgalma is kedvezőbben alakult idén a tervezettnél. Már aá első negyedévben 87 millió forinttal volt magasabb a kiskereskedelmi forgalom, mint a tervezett, s 105 millió forint1 tál haladta meg az 1962 háromnegyedévi forgalmat. A szövetkezeti vendéglátóiparban még étinél is kedvezőbb a kép! ennek elsőrendű oka, hogy 3 sajátkészítményű ételek, cukrászkészítmények és hűsítő italok örvendenek nagy keresletnek. Jótékony változás megy végbe az iparcikkek alakulásánál. Megélénkült a tartós fogyasztási cikkek — rádió, televíziókészülékek, motorkerékpárok, mosó-, porszívógépek, bútorok — iránti kereslet s nagymértékű a fejlődés a ruházati szakma forgalmánál. Megnyugtató, hogy az 1963- bari jelentkező „csúcsforgalmat” szinte hiánytalanul kielégítette a megye szövetkezeti kereskedelme. (kJ-) — Hát alaposan Szétszéledtünk, ki erre, ki arra. De magunkról még nem is beszéltünk. Veled mi van? A kérdezett hirtelen felélénkült. — Velem? Most vagyok éppen egy nagy haccacáré kellős közepén. Ilyet még nem hallottál, komám. Gyere üljünk be valahová egy duplára, mindent elmesélek. Csudára áll a bál. A szőnyegszövő ktSz-nél vagyok könyvelő. Egy belég körül tört ki a botrány. Megkifogásolták. Majd éppen a Bircsákiné hagy ki ilyet Persze, ismerni kellene a Blresákinét... Töviről hegyire mindent elmesélt, majd utána a másik mondta el, hogy milyen rendkívüli események zajlanak körülötte. 3
