Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

Események sorokban Japánban csütörtökön hiva­talosan megkezdődött a vá lasztás előtti hadjárat, amely november 21-ig tart. Egy hónappal — azután, hogy Nigériában 35 000 mun­kás lépett sztrájkba a bérrend­szer átalakításáért, az árak és lakbérek állami ellenőrzésé­ért, lagosi jelentés szerint újabb sztrájkhullám fenyeget. Bandamnaike asszony, cey­loni miniszterelnök csütörtö­kön különrepülőgépen eluta­zott a Szovjetunióból. A re­pülőgépről táviratot intézett Hruscsov szovjet miniszterel­nökhöz, amelyben köszönetét nyilvánítja a szíves vendéglá­tásért. A portugál Guineában tar­tózkodó gyarmati csapatok a közelmúltban nagy utánpót­lásokat kaptak. Több ezer ka­tonát, több mint háromezer tonna hadianyagot, 250 gép­kocsit és húsz repülőgépet küldtek ide a nemzeti felsza­badító mozgalom elleni beve­tésre. Az Egyesült Arab Köztár­saság kormányának és Oan American Oil Company-nak képviselői Harminc évre szóló olajkutatási és kitermelési egyezményt írtak alá. Az egyezmény értelmében az Egye­sült Arab Köztársaságot a ki­termelt olaj 50 százaléka és a vállalat nyereségének a fele illeti meg. A görög hivatalnok-kormány közölte, az Egyesült Államok nagyszabású segélyt nyújt Gö­rögországnak, 16 millió ameri­kai dollár értékben. Mint az AP tudósítója meg­állapítja, a segély bejelentésé­nek időzítéséből arra lehet következtetni, hogy az Egyesült Államok három nappal a gö­rögországi választások előtt ezzel az akcióval támogatja Karamanlisz egykori görög miniszterelnököt, aki a jobb­oldali Nemzeti Radikális Unió (ERE) élén a vasárnapi vá­lasztásokon kísérli meg visz­­szafoglatai néhány hónappal ezelőtt elhagyott kormányfői bársonyszékét. A török fellebbviteli bíró­ság jóváhagyta Tálát Aydemir ezredes és három társa halá­los ítéletét.. Az ítéletet szep­tember 5-én mondta ki a ka­tonai bíróság a május 21-én lezajlott sikertelen katonai puccs részt vevői felett. Ere­detileg hét halálos ítéletet hoz­tak, a fellebbviteli bíróság azonban ezek közül hármat életfogytiglani börtönre vál­toztatott. Egy helyben topog o genfi leszerelési értekezlet Fedorenko felszólalása az ENSZ Politikai Bizottságában Az ENSZ közgyűlés Poli­tikai Bizottságának szerdai ülésén Fedorenko, a Szovjet­unió küldötte beszédet mon­dott. Tedoreniko hagsúlyozta, a részleges atomcsendről Moszkvában aláírt szerződés friss áramlatot vitt a nemzet­­közzi életbe és megteremtet­te a kedvező feltételeket ah­hoz, hogy korlátozni lehessen a fegyverkezési hajszát. Nagy hiba lenne viszont —■ jelentette ki Fedorenko, — ha megelégednénk az elért eredményekkel, me­lyek önmagukban még nem vetnek véget a fegy­verkezési hajszának. A Szovjetunió küldötte rész­letesen foglalkozott a tizen­­-nyolehatalmi leszerekjr.i bi­zottság előtt álló feladatok­kal. A bizottság munkája — mondotta — sajnálatos módon nem kielégítő. A bizottság egyhelyben topog és a genfi tárgyalások kereke — mint ahogy ez mindenki előtt is­meretes — üres járatban fo­rog. Fedorenko hangsúlyozta, hogy ezen a helyzeten sür­gősen változtatni kell és új életet kell lehelni a genfi tárgyalásokba. A bizottságot meg kell szabadítani az üres szó­­cséplésektől. Ezt a célt szolgálja az a szovjet ja­vaslat. amely indítványoz­za, hogy az 1964. év első felében legfelső szinten hívják össze a tizennyolc­hatalmi leszerelési bizott­ság ülését. A nukleáris fegyvermentes övezetek kérdésére térve a szovjet küldött hangoztatta, a szovjet kormány szükséges­nek tartja e tervek megva­lósításának támogatását. Ké­szek vagyunk arra — jelen­tette kj —, hogy a nyugati hatalmakkal együtt megfelelő mértékben szavatoljuk azt, hogy az atomfegyvermentes övezetek kivül maradjanak a nukleáris fegyverek alkalma­zásának területén. A jemeni köztársaság kül­dötte tizenhét ország ne­vében határozattervezetet nyújtott be a nukleáris fegyverkísérletek megszün­tetéséről. A határozati ja­vaslat támogatói között van a Szovjetunió és az Egyesült Államok is. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének Gyámsági Bizottsá­ga folytatta a vitát a délnyu­gat-afrikai helyzetről. A vita során felszólalt Belorusszia, Kamerun és az Egyesült Ál­lamok képviselője. A belo­rusz és kameruni küldött be­szédében elítélte a Dél-Afrikai Köztársaságnak azt a törek­vését, hogy bekebelezze Dél­nyugat-Afrikát. A két szó­nok hangoztatta, hogy az ENSZ-nek nyomást kell gya­korolnia a Dél-Afrikai Köztár­saság kormányára a fajüldöző politika beszüntetése végett. Az amerikai küldött „óva­tosságra” intett a délnyu­gat-afrikai helyzettel kap­csolatban és kijelentette, hogy a kérdés megoldását célzó ENSZ intézkedések­nek „szilárdan törvényes alapokon“ kell nyugodniok. Az ENSZ-közgyűlés szer dán határozatot fogadott el arról, hogy napirendre tűzik a katasztrófasújtotta Kuba, Do minika, Haiti, Jamaica, Trini dat és Tobago megsegítését. Fidel Castro az amerikai hatóságok képmutató politikájáról Fidel Castro kubai minisz­terelnök beszédet mondott, amelyet a rádió és a televízió közvetítésével több millió ku­bai hallgatott meg. Beszédében Castro leleplezte az amerikai hatóságok képmu­tató politikáját. Az Egyesült Államok vezetői ugyanis szó­ban felajánják segítségüket az elemi csapás sújtotta Kubának, a valóságban viszont megpró­bálják fegyverek és diverzán­­sok becsempészésére felhasz­nálni a kuba számára oly sú­lyos pillanatot. Október 21-én este példá­ul — mondotta a minisz­terelnök — a kubai fegy­veres erők kalózhajót ész­leltek az ország partjai­nál, amely csónakok segít­ségével fegyvert és ellen­forradalmárokat szállított a szigetre. Cáfolhatatlan bizonyítékok­kal rendelkezünk arra vonat­kozóan — jelentette ki—, hogy az Egyesült Államok központi hírszerző ügynöksége küldte a kalózhajót Kuba partjaihoz. Az Egyesült Államok Köz­ponti hírszerző ügynöksé­ge — jegyezte meg a to­vábbiakban Castro — rob­banóanyagot és postai kül­deményeket is megpróbált Kubába juttatni. A továbbiakban a miniszter­­elnök részletesen beszámolt ar­ról, hogy a nép maradéktala­nul támogatja a forradalmi kormánynak az orientei hidro­technikai építkezés pénzügyi fedezésére vonatkozó javasla­tát. A gátrendszer megépítése ugyanis a jövőben megkönnyí­ti majd az elemi csapások el­leni küzdelmet. Fidel Castro foglalkozott a kubai gazdaság, ezen belül e mezőgazdaság konkrét problé­máival is. Jelen pillanatban a fő fel­adat — mondotta — az eszközök ésszerű felhasz­nálása és a termelés ön­költségének csökkentése. Befejezésül Castro felszólí­totta a kubai népet, hogy küzdjön rendíthetetlenül munka termelékenységének növeléséért és a termelés ön­költségének csökkentéséért. A TASZSZ New Yorkból kel­tezett jelentése szerint a UPI amerikai hírügynökség tudósí­tója felkereste a West Palm­­beech-i kikötőt, ahol jelen pil­lanatban a Rex, a Castro be­szédében említett kalózhajó horgonyoz. A dokk egyik munkása ki­jelentette, hogy a Rex októ­ber 21-én nem tartózkodott a kikötőben, s hogy csak októ­ber 28-án tűnt ott fel. A dokk­munkás közölte továbbá, hogy a hajó kikötői tartózkodásának költségeit egy amerikai fizet­te. Az SZKP programja — a mi harci zászlónk A PRAVDA VEZÉRCIKKE Moszkva, (TASZSZ): A Pravda csütörtöki, az SZKP programja elfogadásá­nak második évfordulója al­kalmából közölt vezércikké­ben a következőket írja: „Az SZKP programja bizo­nyítja pártunk megingathatat­lan hűségét a marxizmus —leninizmushoz és azt a for­radalmi eltökéltségét, hogy már a mai nemzedék életében felépíti hazánkban a kommu­nista társadalmat. A párt., program tudományos megha­tározását adta a kommunista társadalomnak, sokaidat úan megalapozta a kommunista társadalom felépítésének út­jait és módszereit, megszabta a szovjet állam bel- és kül­politikáját.'’ Az elmúlt két év eredmé­nyed évtizedekkel érnek fel — folytatja a Pravda. A XX. és XXII. kongresszus hatá­­rozatEÜ sikeres megvalósítá­sáért vívott össznépi harc évei, a programnak a világ fejlődési menetére gyakorolt egyre növekvő befolyásának évei voltak. „A nagy Lenin azt tanítot­ta — írja a Pravda —, hogy az új társadalom építésében a legfontosabb a gazdasátii élet fejlesztése, a népgazda­ság irányítása.” A párt tevé­kenységében a kommunizmus anyagi- és műszaki bázisá­nak megteremtésére fordítot­ta a fő figyelmet. A párt minden erőt mozgósít a hét­éves terv feladatainak sike­res teljesítésére, a nehézipar további fejlesztésére, a ter­melékenység nagymérvű eme­lésére, a tudományos és mű­szaki fejlesztés meggyorsítá­sára, az ország keleti terüle­ted termelő erőinek gyors fel­lendítésére szívósan tökélete-33. — Milyen megbízások vol­tak ezek? — Összeköttetéseket terem­teni bizonyos emberekkel a Zónában. — Vagyis kémkedés. Egyál­talán, hogy került össze a seb­helyessel? — Hosszú történet ez, de ha akarja... — Hát persze, hogy akarom, mondja csak el. — Az ügyvéd kivett egy poharat a szekrény­ből és megtöltötte. — Igyék előbb egy konyakot. Kufrat egy hajtásra eltüntet­te a pohár tartalmát. Egy pil­lanatra maga elé meredt, az­tán halkan, mintha magában beszélni kezdett. Negyvenöt elején egész egy­ségünket egy KZ őrszemély­zetéül osztották be. Egyikünk sem tartozott az SS-hez, de mit tehettünk. Akkor az volt a jelszó: parancs-parancs. 2 ^Magyarorszás 1963. november 1. Dachaunak egy kis fiókláge­re volt ez, Kaufbeurenbeh. A sebhelyes korlátlan úr volt eb­ben a táborban. Áprilisban, amikor az amerikaik már Cra­­ilsheimben voltak, és minden­ki a háború gyors befejezésére számított, a sebhelyes magá hoz hivatott. — Na, Kufrat — köszöntött bizalmasan —, ugye, maga is berlini? — Igenis, Herr Untersturm­führer — mondtam —, Berlin- Lichtenberg. — Ismerem, Kufrat, hiszen öreg berlini vagyok. Steglitz­­ben lakom. Na, őszintén, örül, hogy hazamehet? — Igenis, Herr Untersturm­führer. — Igenis, Herr Untersturm­führer! Ember, hát így fejezik ki az igazi örömet? Fel a fej­jel! Nem vagyunk a gázkam­rában! Mit gondol, mikor lesz­nek itt az amik? Vállamat vonogattam. — Azt nehéz megmondani, Herr Untersturmführer. — Nincs stratégiai képzett­sége, mi? — Nevetett. — De komolyan, Kufrat, mit gondol, mit csinálnak velünk ezek pusztai fai-kasok a lágerben, ha itt lesznek az amik? Hát fel­akasztanak minket, mindany­­nyiunkat, kivétel nélkül, ma­gát is, Kufrat. Akkor aztán vége Berlin-Lichtenbergnek. barátom. — Tudom, Herr Untersturm­führer — mondtam meggyő­ződéssel, mert akkor valóban ezt gondoltam, és valamikép­pen bűnrészesnek éreztem ma­gam, bár megkérdezésem nél­kül kerültem ide. — És mit tenne, Kufrat azért, hogy megússza? — kér­dezte alattomosan. Megfontoltam, aztán határo­zottan mondtam: — Talán jó lenne, ha idejé­ben civilbe öltöznénk... Merész dolog volt ilyen gon­dolatokat kimondani, de bizal­mas modora bátorított erre, Ugyanabban a pillanatban már meg is bántam meggondolat­lan kijelentésemet. A sebhelyes rámnézett, és minden szót hangsúlyozva mondta: — Tudja, hogy most itt hely­ben agyonlövethetném? Ismeri Tegucigalpa (Honduras). Az államcsínnyel hatalomra ju­tott katonai junta őrszemei a főváros utcáin. MTI Külföldi Képszolgálat Führer parancsát: „Mindenfé­le defetizmust halállal kell büntetni, akárkinek a szájából hangzik is el!” Megkövültén álltam. Min­den pillanatban azt gondoltam, kihúzza pisztolyát, és agyonlő. De nem történt semmi. A seb­helyes csak ezt mondta: — Menjen most, Kufrat. Le­hetséges, hogy a legközelebbi napokban Münchenbe utazik velem. Különleges megbízatást várok a parancsnoktól. Érthetetlen volt számomra, hogy a sebhelyes miért éppen hozzám fordult. Féltem tőle, bár alig ismertem. Szörnyű dolgokat meséltek KZ-beli vi­selt dolgairól. A sebhelyes százötven százalékos nácinak számított. A „sebhelyes” gúny­nevet a Lengyelország elleni háborúban kapott sebe után adták neki. Tudott róla, és bi­zalmasabb barátainak meg is engedte, hogy így szólítsák, mert ez a -név a dicsőséges háborúra emlékeztette. A „seb­helyes” név bátorságot, kitün­tetést, hírnevet és dicsőséget jelentett számára. Nyilván így fogták fel barátai is. De a rendszer ellenfelei számára, akiken két vagy három évig uralkodott, ez a név a rémü­letet és borzalmat jelentette. Ezt is tudta a sebhelyes, és megelégedéssel vette tudomá­sul. Április vége felé, amikor már hallatszott az ágyúdörgés a frontról, a sebhelyes másod­szor is, hívatott. Délután volt. A sebhelyes civilruhát viselt. Egy másik civilruhás férfi volt vele, akit nem ismertem. A sebhelyes úgy mutatta, be, mint Partu Scharführert. Inns­bruckból. — Ide hallgasson, Kufrat — szólt hozzám a sebhelye* —, azonnal átöltözik. Az egyenru­hát itt hagyja. Csak a legszük­ségesebbet hozza • magával, szappant, törülközőt* fogkefét, hálórühát. Most Münchenbe utazunk. Két-három nap múl­va újra itt vagyunk. Senkinek egy szót sem, igazi titkos meg­bízatást kell végrehajtanunk. Lelépni, azt a keservit, meg­értette? Igent mondtam, és elsiet­tem, hogy civilbe öltözzem. Húsz perccel később egy öreg Mercedesben ültünk. A sebhelyes barátja, Partu Schar­führer vezette a kocsit. Furcsa volt a helyzet, mert az amerikai csapatok legfel­jebb ötven kilométerre álltak a lágertől. Kételkedtem ben­ne, hogy valóban titkos megbí­zatásról van szó. Meglepő út­­rakelésünk inkább menekülés­nek festett. Másrészt a sebhe­lyes nélkülem is vállalkozha­tott volna erre a szökésre. Alapjában véve teljesen kö­zömbös volt számomra ennek az autózásnak az indítéka, örültem, hogy civilt hordha­tok, és ebből a lágerből elke­rülhetek'. (Folytatjuk) siti a népgazdaság irányú sát. Iparunk gyorsabb üte: ben fejlődik mint ahogy e a hétéves terv előirányoz A hétéves terv öt eszteadc alat csupán terven fel termelt érték 37 milliárd r beit tesz ki. A párt különös súlyt h lyez a leghaladóbb, gazdaság lag leghatékonyabb iparág: fejlesztésére, mindenekeiő pedig a vegyipar fejlesztés re. A vegyipar ma a komra nizmus építésének igen fo tos frontja, erre összpont sítják a párt és a>iép erő az óriási anyagi tartalékokí Az SZKP Központi Bizotts gának küszöbön álló plénun konkrét intékedéseket doigi ki a vegyipar mint rendklv perspektivikus gazdasági < — fejlesztésének meggyors fására. A mezőgazdaság továb' fellendítéséről szólva a vezé ciklc hangsúlyozza, hogy « a feladat az egész párt, « egész szovjet nép ügyé, vált. A legközelebbi évekbe legalább ötmilliárd pudd; kell növelni a szemestenn« nyék termelését. E cél megv; lósítására nagyszabású inté: kedéseket valósítanak meg. „A pártprogram feladati tűzte ki az új ember neveli sét. A párt lankadatlan f gyeimet fordít a nép eszme politikai nevelésére, az idi ológiai munka tökéletesíti sére.” Ezzel kapcsolatban vezércikk emlékeztet a pá: és kormány vezetőinek s írókkal és művészekkel leza. lőtt találkozásaira; az SZK Központi Bizottságának jí niusi plénumára, amely kic melte az ideológiai műnk óriási jelentőségét a kommt nizmus szélesen kibontakoz építésének viszonyai közepet te. » Pártunk Lenin tanításai követve nem éri be az éléi eredményekkel, — mutat r a vezércikk. Előre kell néz nünk kitartóan le kell kHz denünk a nehézségeket, újab csúcsokat kell meghóditanun engesztelhetetlen magatartás kell tanúsítanunk a fogyaté kosságokkal szemben. 1 párt felhív minden szovjc embert, hogy tevékeny har cot vívjon a kommunizmu építése programjának telje sítéséért, önfeláldozóan mun kálkodjék, fokozza a fegyel met. határozott támadásoka indítson a múlt a burzso; ideológia maradványai ellen „Munkával és csakis a mii íiók munkájával gyorsíthat, juk meg a kommunizmu építését." Ma minden elfogulatlar ember látja — írja a Pravdí —, hogy az SZKP, amely a: egész nép pártjává lett, mér inkább megerősítette kapcso­latait a tömegekkel, új gigá­szi erőre tett szert. Pártun! még soha sem volt ilyen ha talmsrs, ennyire összeforrott az új társadalom felépítésé­vel összefüggő legmerészebb feladatokra képes. Az élei bizonyítja, hogy a párt poli­tikája és tervei — a nép po­litikája és tervei, hogy a: SZKP Központi Bizottságánál, lenini álláspontja, pártunk lenini irányvonala teljesen kifejezi a szovjet nép óhajait a szovjet nép egyhangú he­lyeslésével találkozik, és meg­felel a nemzetközi kommu­nista mozgalom, minden bé­­keszeretö nép érdekeinek A Szovjetunió külpolitiká­jában azon az úton halad, amelyet a nagy Lenin meg­jelölt, ' és amelyet tovább fejlesztettek a XX. és a XXII. kongresszus határoza­tai, valamint az SZKP prog­ramja — írja végezetül • Pravda. — Ez az irányvonal kiemelkedő győzelmeket ví­vott ki. Hazánk továbbra is megmásíthatatlanul követi a béke és a népek közötti ba­rátság politikáját, harcol a szocialista államok egységé­nek és összeforrottságának megerősítéséért, az általános és teljes leszerelésért, a bé­kés együttélés lenini elveinek diadaláért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom