Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

ü A JÓ VEZETŐ? JNem maradnak fehér foltok Egy üzem igazgatója tette 1 váratlanul a kérdést: „Só­it beszélünk a vezetés szín­falának emeléséről, de csak talánosan és nem konkré­­n. Hogyan kell hát vezetni, i a jó irányítás titka? Ne ak akkor foglalkozzunk a •zetővel ha már képtelen látni megbízatását és le kell Utáni.” Valóban, manapság nem ülik el értekezlet, mégbe­­;élés anélkül, hogy szóba ne jriiljön a vezetés. Beszélünk ■la, de nem csak általában, inem konkrétan is. Igazga­­k, műszakiak, brigádvezetők íyszerű beosztottak mond­­k el nap, mint nap észre- Releiket a vezetésben ta­­isztalt eredményekről, híá- Itoferól. Párt- és tömegszer­­izetek dolgoznak a jó mód­erek, tapasztalatok népsze­­ísítésén, elterjesztésén. Kétségtelen, hogy a szocia­­zmus építése nem egyszerű Inden problémától mentes íunka. Irányítás, vezetés őzben feltétlenül szükség m jól bevált módszerek al­­almazására, a felsőbb szer­ek útmutatására, olykor ontarét segítségére is. De itt ér mirfdez, ha a vezető ?mmít sem tesz munkastílus i tökéletesítésére, csiszolá­sa és leleményesség he­­'ett csak mástól, elsősorban tatról vár tanácsot, útmu­­itást? A Budapesti Öntöde Válla­it kisvárdai üzemében a ra­­iátorkészítésné 1 nem is olyan égen még 13 százalékos volt selejt. Egyéves terminus­án mérve, ez mintegy 10 íillió forint termeléskiesést, gyszóval kárt jelentett a állalatnak. A megszokott, ivatalos formában tettek is műszakiak lépéseket az ok logszüntetésére, de jó dará­ig eredménytelenül. Mind­­nnyian az alapanyag minő­égi romlásában állapították icg a bajok forrását. Végül i a szakembereknek egy szé­­esebb körű, csak ezzel a roblémával foglalkozó meg eszélésén kiderült, hogy a echnológiai folyamatok pon­­osabb betartásával, és némi nódosításával a selejt felére sökkenthető. S miután ezt a yakorlatban is alkalmazták, •t nap alatt 4 százalékkal sokként a selejt. Egyszerű, de kézzelfogható lélda ez arra, hogy a kollek­­ív bölcsesség mennyire tud­­a tökéletesíteni a vezetést. \ kisvárdai üzemben nem zártak felsőbb utasításra, cülső beavatkozásra, hanem i rendelkezésre álló lehetö­­égekkel okosan élve, igye­­;eztek segíteni önmagukon. A vezetés művészete éppen tóban rejlik, hogy ki, hogyan, nilyen eredményesen tud jazdálkodni az adott lehető­ségekkel. A jó vezetés titka negtalálni, felfedni, vagy ki­dolgozni azokat a módszere­ket, amelyekkel a kitűzött célt az emberekkel együtt jól és gazdaságosan meg tud­juk valósítani. A népgazdasági tervek nem légvárakra épültek. Reális gazdaságpolitikánk lényegé­ből adódik, hogy ezek telje­sítéséhez a vezetők rendelke­zésére áll minden. S ez az az erő, amellyel a cél érdeké­ben a legnagyobb tudással, hozzáértéssel és becsülettel kell, bánni. Tanácsot adni, vagy elfo­gadni hasznos és jó dolog, de ez még nem minden. Ismerni kell més énhez a vezetőnek a munkahely adottságait, az emberek képességeit. Ahány gyár, üzem, gazdaság, intéz­mény, vagy hivatal, annyi sa­játságos munkafolyamát. S ahány ember, annyi egyéni­ség. A művész csak akkor tud jól alakítani, ha ismeri a forgatókönyvben szereplő sze­mély életének apróbb mozza­natait is. A műhelyvezető nem utasíthat olyan embert villámhárító felszerelésére, akiről ugyan tudván tudja, hogy kitűnő szerelő, de tér­iszonya van. Vagy; a kisgye­rekes édesanyát nem oszthat­ja be éjszakai munkára, é3 így tovább. Olykor még egy szakmán belül is figyelembe kell venni, hogy egy-egy em­ber a munkafolyamat melyik fázisában tud tevékenyebben kedvvel mozogni. Az egyik dolgozóval csv.k szép ' szóval lehet boldogulni, s van akinél az erélyesebb hangnak van foganatja. Nem egy olyan esetet ismerünk, amikor az egyébként szorgal­mas és kiváló munkaerőtől csak azért kellett megválnia az üzemnek, mert az nem bírta elviselni főnökének, nem dúrva, mégis parancsol­gató modorban kiadott utasí­tásait. S ahogy az emberek nem egyformák, úgy a mód­szereket . sem lehet kaptafá­ra gyártani. A vezető felada­ta — és ez a legfontosabb — hogy választani tudjon; adott esetben, de a célnak megfe­lelően melyik a legjobb vál­tozat. Munkát jól irányítani, em­berekkel megértéssel bánni — igazi művészet. Szakma, amelyhez ■; nemcsak akarat és tudás, hanem nagy emberis­meret és a kollektíva segít­sége kell. Jó vezető- az, aki­ről a fegyelmit kapott, de reálisan gondolkodó beosztott is így beszél; „Igaza van. megérdemeltem. Máskor ezt nem teszem.” A jó vezetéshez nem ké­szült és nem is készülhet ál­talános sablon. Követelményt minden vezető önmagának állítson. De azt igazi gonddal, az ügy, az emberek iránti szeretettel odaadással. Tóth Árpád Térkép függ a falon, még nem teljesen kész. Városok, községek, utak helyett azon­ban ez a térkép mást tartal­maz. A járás népművelési adatait. Hol, milyen népmű­velés folyik. — Nagyjából eddig is tud­tuk, hol vannak fehér feltolj — -magyarázza László Gyula, a uszalöki járási népművelési felügyelő. — De a térkép job­ban szem előtt van. Ebből lát­juk meg a legjobban, hogy is állunk a népműveléssel. A lakosság fele rendszeresen művelődik Kimutatások, úgynevezett „felmérések garmadája” ma­­gaslik az asztalon. Adatok, té­nyek a járás kulturális álla­potáról. Ebből tudjuk meg, hogy a járásban mintegy 20— 21 ezer felnőtt él, akik műve­lődéséről, tartalmas szórakoz­tatásáról a kultúrotthonoknak kellene gondoskodni. — Számításunk szerint kö­rülbelül a 20—21 ezer felnőtt közül 50—60 százalékra tehető azok száma, akik rendszeresen eljárnak a művelődési rendez­vényekre. Ez tulajdonképpen a törzsgárda, a rendszeresen mű­velődök köre, amely megtalál­ható a moziban, színházban, ismeretterjesztő előadásokon... Ezt a kört kellene tehát tá­gítani és a még közömbös, vagy alkalmi müvelődőket rendszeres művelődőkké ne­velni. De hogyan lehetséges ez? — Általános tapasztalat, hogy a magasabb műveltségű dolgozók igénylik jobban a kultúrát. Ezért elsősorban a tanulásra „tettük rá a nyer­get” — sorolja László Gyula. Elmondja, hogy 400 dolgozó iratkozott be az idén a járás­ból az esti általános iskolába. S ebben benne van \ a helyi népművelési munkások, peda­gógusok sok-sok fáradozása is. Akadémiák — Tizenkétezer járásbeli dolgozónak nincs meg a VIII. általános iskolai végzettsége. Őszintén szólva elsősorban ar­ra törekszünk, hogy a fiata­lok és a középkorúalc szitáz­zék meg az általános iskolai képzettséget. A távol eső tanyá­kon nehézséget okoz osztályokat alakítani a kevés jelentkező miatt, Tiszalökön úgy segítet­tek ezen, hogy a nappali ta­nuláshoz hasonlóan, ahol erre szükség volt, összevont osz­tályokat alakítottak a felnőt­teknek. Az idén 15 helyen kezdő­dik meg a tanítás a dolgozók /Álven felé járó, régi ba­­" rátommal jöttem ösz­­sze a minap. Az egyik ta­nyaközpontunkban, a tehén­istálló hátánál, ahol éppen az utolsó simításokat végez­te a pár éve tervezett épü­leten. Hatvan méter hosszú, cse­réptetejű alkotás az, mely negyedmagával gazda szem­mel nézve, szinte disze a központnak. A benne levő állatokról nem is beszélve. A „hogy vagy?”-ot, a szo­kásos kérdésit fel sem tet­tük egymásnak. Felesleges volt, hisz majdnem minden­nap találkozunk. Arról azon­ban, hogy melyikünk, hogy érzi magát ebben a meg­változott helyzetben, szigo­rúan érdeklődtünk. Föléé én. Bajuszát, *— mely milyen hetyke is volt még ezelőtt tíz évvel — előbb két oldal­ra Igazította. — Mit mondlak neked, hogy az igazságról mondjak? — emel+e rám tekintetét, aminek őszinteségében nem sok módom volt kételkedni. — Azt, amit onnan diktál­nak ni — mutattam mellé­re és amikor elértette, mi­ről van szó, együtt nevet­tünk helyzetünkön. — Akkor csak egy szó­val feléllek, jó? — Miért ne lenne, intette szemem. — Ifát jól vagyok — mondta, s a kezében tartott £i A SOK simitóval köröző mozdulato­kat tett a száradó falon. — Hogy értsem ezt?. — sürgettem a folytatást. — Ügy vagy jól, mint paraszt, vagy úgy, mint ipari mun­kás? Azért feszegettem a kettő közötti különbséget, mert parasztnak sem akármilyen volt. Jól gazdálkodott, de ismerte a paraszti élét kor­látáit is. Egy alig észrevehető só­hajtás után megállóit kezé­ben a simitó. Majd szembe­fordult velem. — A paraszt már régen meghalt bennem hé! Már legalább is ahogy te értel­mezed. — Azért, mert igazi mun­kás lettél mi? — éleztem hevüléslg a hangomat. Arcán átsuhant valami, de megőrizte nyugalmát. — Nincs igazad, hé — kezdte el nagy lendülettel —, mert hivatalosan nem lettem az. Elsősorban, nincs levelem róla. Másodsorban nem is lesz, Hacsak., ha-V KÖZÜL csak ezt nem tekintjük an­nak és az orrom alá dugta malter mosta tenyerét. Közben messzire vetülő tekintetébe szinte beleölel­te az egész tanyát. Az új épületeket, a hozzájuk tar­tozó járulékokat, szóval ami­be keze munkája van. Előbb közvetve, mint se­gédmunkásnak, pár éve azonban mint kőművesnek. (Nem volt elég mester, ő pedig vállalta.) Tűnődtem és igazat ad­tam magamban barátomnak. Valóban furcsa helyzet az övé, ügy van, mint az egy­szeri cigány lova: ha akar­ják, vemhes, ha akarják nem. Vagyis lehet segéd­munkás, de lehet szakmun­kás is. A munkában pedig ugyan­ott jár, mint a papírral ren­delkezők. Sőt, ha lelkiisme­retességét hozzávesszük, még előbbre. Nem ragaszkodik annyira a percekhez, hogy Öt óra és egy simítást sem tovább. — Olyan vagyok én mint a szekérlőcs — mondja egy kis 400 dolgozó az esti iskolában — A néptnűveiési térkép Egy járás népművelési tervéből esti iskolájában. Egy-két helyen megpróbálkozunk a demecse­­ri kísérlettel is, amelynek lé­nyege a tantárgyankénti ok­tatás. Szoros kapcsolat — A 11 ezer általánossal nem rendelkező dolgozó szá­mára tsz-akadémlát szerve­zünk, de bizonyos szakosítás­sal. A mi járásunkban nagy jövője van az öntözésnek, ál­lattenyésztésnek, így alakítot­tuk ki az akadémiákat. Eddig négy községben szervezték meg, négy helyen pedig a nők akadémiáját bonyolítjuk le. Ahogy szélesedik a vizterü­­let, úgy válik lehetővé a já­rásban a halgazdálkodás. Er­ről is kár lenne megfeled­kezni. — A népművelési tervben ugyan nem szerepel, de szeret­ném megoldani Tiszavasvári­­ban, ahol négy tsz foglakozik hallal, a halgazdálkodási szak­munkásképzést. S ezzel elér­tünk az egyik legfontosabb népművelési feladathoz. Akik elvégezték a Vili. általánost, azok számára egyelőre 14 he­lyen szervezünk szakmunkás­­képzést... Általános és szakmai kultu­ráltság, s az ezt kiegészítő más művelődési ágak szoros kapcsolata észlelhető a tisza­­löki járás népművelési tervé­ben. Nem kevesebb mint 180 —200 népművelési szakember, aktíva beszélte meg a helyi művelődési tanácsok terveit. Ebből készült el a járási terv, összegezve a tavalyi tapaszta­latokat Is. Készülnek a szemlére — Tavaly sikerrel járt a könyvtári állomány fejleszté­se. a járásbeli községek 150 ezer forintot áldoztak könyv­vásárlásra, s ezt az idén is el szeretnénk érni. 7 ezerrel akarjuk gyarapítani a könyv­állományt. 3700-ról 420Ö-ra nö­velni az olvasók számát... A járásban tavaly 25. a* idén 39 tánc- és színjátszó együttes, tavaly 18 közhasznú és ismeretterjesztő tanfolyam (szabó-varró, hímző, stb.) az Idén 24 működik. — Már készülünk a kulturá­lis szemlékre, melyen tavaly 2200-an vettek részt. A jövő­ben a vásárosnaményl tapasz­talatokat hasznosítva a na­gyobb községekben is tartunk kulturális bemutatókat. Alapos és megvalósítható tervet őriz a dosszié TisZalö­­kön. Nem markoltak sokat, az elgondolásokat az életre, a- he­lyi igényekre szabták. S ha tájékozódnak menet közben is többek között a fali művelő­dési térképről, nem marad­nak fehér foltok, a járás egy év múlva műveltebb lesz, mint jelenleg. Páll Géza Nyolcvan idős ember békés napjai LÁTOGATÁS AZ ÖREGEK OTTHONÁBAN, GYŐRTELEKEN Az évszázados platánfák árnyékában szerényen húzódik meg a győrteleki szociális ott­hon épülete. Az egykori kas­télyban 80 idős ember talált otthonra. Egy hónapon belül megnyílik a szamosangyalosi fiókintézmény is, így a gon­dozottak száma 120-ra emel­kedhet. Az apróság sem hiányzik Járjuk a tisztaságtól ragyo­gó hálótermeket. Az idős asz­­szonyok legalább olyan szere­tettel mutogatják otthonukat, mintha itt születtek volna. A falakon fényképek őrzik a to­varöppent fiatalság emlékét. A gondozottak 98 százaléká­nak egyáltalán nincs hozzátar­tozója. Az állam havonta 1250 forintot költ rájuk, hogy va­lóban otthon érezzék magu­kat. Három öltöny ruhát, fe­hérneműt kapnak, de nem hi­ányzik az olyan apróság sem, mint a fogkefe, vagy a ciga­retta. ötvenkét látogató Akiknek élnek a gyerme­kei, rokonai, azok naponta le­sik az útat, mikor jön látoga­öniróniával — odai, oda tartozók, de mégis kívül vagyok... Kivül is "mara­dóik. Vigasztalni próbáltam, de nincsen szükség rá. Hisz nem sajnálgatja földjeit, sem a paraszti szabadsagot amit tulajdonképpen 5 is­mert legjobban. Mint ahogy mondja: meg­élhetése megvan, csak egy­etlen esetben érez mellő­zést... Nem hagyom annyiba, kérdezek. *— Mondjuk, mi rólunk az isten, sem emlékezik meg — folytatja. — Mintha nem is lennénk. Nem vagyunk „sok em­berrel”, nincs szalkszer­­vezetün. Mint a szekérlőcs. — Tudod, nem lehet azt kenyérre kenni, de azért az is hiányzik az ember­nek..-. —fejezte be monda­nivalójának lényegét. Ezek után igazat adtam neki és rögtön határoztam: ha már eddig nem jutott senkinek eszébe, hogy az ilyen, se kint, se bent em­bereket, mint az én bará­tom, valamilyen formában elismerésben részesítsél megteszem én. Legalább ennek az írás­nak erejéig, amit mások, ha nehezen is értenek, de nekik annál, de annál job­ban fog esni... Szállási László tó. Szomorú tapasztalatokról is beszámol Révész Géza, a szociális otthon vezetője. De egészen más a helyzet Bíró Károly bácsinál, aki most tölti'be a 94. életévét. Az egy­kori sokgyermekes pásztorem­bernél a környezettanulmány megnyugtatóan igazolta: indo­kolt, hogy az idős embert szo­ciális otthonban helyezzék el. De Bíró Károly bácsit so­hasem felejtették el gyerme­kei. Gyakori eset, hogy felke­rekednek a menyek, vejekés unokák, s együtt látogatják meg. Az egyik vasárnap dél­után például ötvenketten ér­keztek hozzá. Megkezdődött a termelő­­szövetkezetek és a tervező irodák- szerződéskötése a jö­vő évi beruházások előkészí­tésére. A közös gazdaságok 1964- re mintegy kétmilliárd fo­rint értékű építkezést irá­nyoztak elő. EZ az összeg valamivel meg­haladja ugyan az ideit, még­is kevesebb új létesítmény készül belőle: az ez évi min­tegy 7500 helyett nem egé­szen 6000. A magyarázat az, hogy jövőre mér általában nem egyszerűen állatféröhe­­lyeket vagy tárolóépületeket hoznak létre, hanem zömében a meglevő telepeket teszik korszerűbbé és ellátják já­rulékos létesítményekkel, ma­guk az egyes épületek pedig nagyobb befogadóképessé­­giíek, műszakilag igényeseb­bek, a gazdaságos, termelé­keny üzemeltetésre alkalma­sabbak lesznek. Ezenkí­vül jelentős összegeket fordí­tanak a régebbi építkezé­sek kiegészítésére. A fejlettebb beruházások irányában ösztönöz egyébként az állami támogatás jövő évi rendszere is: a 3004-ő-os kor­mányhatározat értelmében a szövetkezetek annál nagyobb arányú beruházási kedvez­ményt kapnak, minél korsze­rűbb az építkezés. Űj állatférőhelyek létesí-A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága és az Orszá­gos Takarékpénztár Szabolcs- Szatmár megyei fiókjának rendezésében október 31-én, csütörtökön este Nyit egyhá­zán, a Móricz Zsigmona színházban ünnepélyesen megnyitották a Novemberi Takarékossági Napokat. Ko­kas _ Ferenc, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola marxis­A szociális otthonban senki- • nek sem kell dolgozni. Aki vi­szont akar. az dolgozhat, ezért külön pénzt kap. A gondozottak, szinte kivé­tel nélkül, jól érzik magukat. Szabó Lajosné szerint itt nin­csenek öregek. Mert minden ember annyi éves, amennyinek érzi magát, ö naptár szerint 89 éves, valójában csak Ötven. Az olyan ellátás és szerető gondoskodás mellett, ami­lyennel az ápolók elhalmozzák őket, nem csoda, hogy keve­sebbnek érzik az évek szá­mát is. tésére a szövetkezetek több mint 600 millió forintot szánnak; ebből 47 000 szarvasmarha és 32 000 ser­tés részére épül istálló és csaknem 900 000 baromfi részére tojóház és csibe­nevelő. A_ járulékos beruházásokra előirányzott mintegy 300 mil­lió forint jelentős részét ugyancsak az állattenyésztés céljaira fordítják. A növénytermesztés a terv szerint több mint 330 millió forint értékű épülettel gya­rapszik jövőre. A termelőszö­vetkezeti gépállomány növe­kedésének megfelelően az ideinél háromszor több cső­vázas gépszín és karbantartó­javító műhely épül. A vízellátás, belső villa­mosítás. bekötőút- és táv­­vezetéképítés csaknem ícl­­milliárd forintos összeggel szerepei a termelőszövet­kezetek jövő évi beruhá­zás! tervében. A vízellátás fejlesztését 15# ezer méternyi új csővezeték a hozzávaló víztornyokkal és hidroforokkal, valamint 3ÖÖ ásott és fúrott kút szolgáljn. A közös gazdaságok készenlé­ti lakásállománya körülbelül százzal gyarapszik. A termelőszövetkezet eft 1964-re nagyobb és igénye­sebb beruházási programot tűztek ki, mint eddig bár­mikor. ta tanszékének vezetője mon­dott megnyitó beszédet. Szólt a megyében tapasztalható, egyre növekvő takarékossági kedvről, a jövedelmek kedve­ző alakulásáról s a takaré­kossági mozgalom kiszélesí­tésének fontosságáról. Az ünnepi megnyitó után a Miskolci Nemzeti Színház művészei a „Leányvásár" cí­mű operettet mutatták be. Bogár Ferene ß tsz-ek beruházási terve Komplett állattenyésztő telepek, járulékos beruházások — Félmilliárd forint vízellátásra, villamosításra, bekötő út építésre Ünnepélyesen megnyitották Nyíregyházán a Novemberi Takarékossági Napokat EC V A SOK KÖZÜL

Next

/
Oldalképek
Tartalom