Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-02 / 230. szám

Esc mén i/ek sorokban WASHINGTON: Az amerikai külügyminisz­térium bejelentete, hogy John­son alelnök október végén és november eilején hivatalos lá­togatást tesz a Benelux álla­mokban. Az amerikai alelnök elsősorban kereskedelmi kér­désekről tárgyal majd. MIAMI: Az Atlanti-óceán térségé­ben pusztító hurrikán súlyos károkat okozott Tobago-szi­­getén. A szigetre irányuló re­pülőgépjáratokat leállították. Trinidadból mentőhajót indí­tottak a helyszínre. POZSONY: Hétfőn megérkezett Szlová­kiába Alekszej Mareszjev, a Szovjetunió hőse, a szovjet háborús veteránok bizottságá­nak főtitkára. Mareszjev részt vesz a nyugat-szlovákiai te­rületen megrendezésre kerülő fasizmus- és háborúellenes hét rendezvényein. WASHINGTON: Ecuador képviselője Wa­shingtonban aláírta a részle­ges atomcsendegyezményt. GENF: Az egészségügyi világszer­vezet 500 000 egység kolera­ellenes oltóanyagot küldött a járvány sújtotta Dél-Koreába. NEW YORK: Nixon, az Egyesült Államok volt alclnöke közölte, hogy az 1964-os elnökválasztáson nem jelölteti magát. DJAKARTA: A djakartai kormányzó be­jelentette, hogy a kormánnyal folytatott tárgyalások értel­mében a djakartai hatóságok hajlandók fedezni a brit nagy­követség megrongált épületé­nek helyreállítási költségeit. A követség épülete — mint ismeretes — azoknak a tün­tetéseknek következtében sé­rült meg, amelyeket a felhá­­. borodott djakartai tömeg Ma­laysia megalakításakor rende­zett. TOKIO: A Japán külügyminisztéri­um közölte, hogy Japán köz­vetítő szerepet vállalt azokon a tárgyalásokon, amelyeket Indonézia és a Fülöp-szigetek képviselői folytatnak majd Malaysia megbizottaival a helyzet rendezése érdekében. Japán malaysiai követét uta­sították, hogy vegye fel az érintkezést Abdul Rahman mi­­n i szterelnökkel. Lengyel—német közös nyilatkozat Az NDK párt- és kormány­­küldöttségének lengyelországi látogatása utolsó napján Var­sóban aláírták a két fél közös nyilatkozatát. Lengyel részről Gomulka, a LEMP Központi Bizottságá­nak első titkára, és Cyran'-.ie­­wicz miniszterelnök, az NDK részéről Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, a Német Államtanács elnöke és Lothar Bolz mi­niszterelnök-helyettes írta alá az okmányt. Berlin: Kedd reggel az NDK párt- és kormányküldöttsége hatna­pos lengyelországi látogatása után visszaérkezett Berlinibe. Az NDK fővárosánál!: lakos­sága ünnepélyesen fogadta a küldöttséget. Szovjet üdvözlet a Kínai Népköztársaság megalakulásának 14. évfordulója alkalmából Diktátorok végnapjai Akiknek rémítő uralmát sortüzek, koncentrációs táborok tartják fenn — de nem sokáig Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány a Kínai KP Központi Bizottságához, a Kí­nai Népköztársaság elnökéhez, az Országos Népi Gyűlés ál­landó bizottságához, valamint a Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsához intézett üd­vözlő táviratában a szovjet nép szívélyes jókívánságait tolmácsolja a testvéri kinai népnek a köztársaság meg­alakulása 14. évfordulója al­kalmából. A népi Kína megalakulása az 1917-es Nagy Októberi Szo­cialista Forradalommal meg­kezdett nemes ügy újabb ra­gyogó diadala volt. — Mondja a távirat. A szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a szovjet kormány a Kí­nai Népköztársaság fennállá­sának első napjaitól kezdve őszintén és barátian a kínai nép segítségére sietett. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak, a szovjet kormánynak és az egész szovjet népnek — hangzik az üdvözlet — szilárd elhatározása, hogy erősítse a szovjet—kínai barátságot, a Szovjetunió és a Kínai Nép­­köztársaság, az összes szoci­alista országok egységét és összeforrottságát Marx, En­gels és Lenin nagy tanításá­nak gránitalapján, a közös ügy, a szocializmus és a kom­munizmus győzelméért foly­tatott harc diadala érdekében — fejeződik be a távirat. f Ijáob megbeszéléseken találkozik a három nagyhatalom külügyminisztere Rusk, Gromiko és Lord Home találkozójáról Ä Washington: U Thant ENSZ-főtitkárnak a három nagyhatalom külügy­miniszterei tiszteletére adott vacsorája a vártnál hosszabb ideig tartott. Éjjel 11 óra után néhány perccel, a három kül­ügyminiszter együtt távozott az ENSZ-palota 38. emeletén, U Thant hivatalában tartott vacsoráról. Rusk a New York Times, a Baltimore Sun és az MTI tudósítójának kérdésére kijelentette, hogy a vacsorán belementek az érdemi kérdé­sek tárgyalásába. „A tárgysorozatot úgyis is­merik” — fűzte hozzá. Arra a kérdésre, vajon a megle­petésszerű támadások megelő­zésének kérdése konkréten szóba került-e, az amerikai külügyminiszter „igen”-nel vá­laszolt. Rusk ezután Gromiko szov­jet külügyminiszterhez fordult és ezt kérdezte tőle: „Egyetért-e velem abban, hogy tárgyalásaink hasznosa^ és konstruktívak voltak?” „Teljes mértékben egyetér­tek” — felelte Gromiko. Ezután Gromiko, Rusk és Lord Home közölte, hogy a háromhatalmi tárgyalást ha­marosan továbbfolytatják. Mi­vel kedden Gromiko és Lord Home, szerdán pedig Gromiko és Rusk kettesben tanácsko­zik, valószínű, hogy az újabb háromhatalmi találkozóra pén­teken kerül sor. A külügyminiszterek még azt is elmondották, hogy a hétfő esti vacsorán nem kö­töttek ugyan egyezményt, de ebből semmiféle következte­tést nem szabad levonni, mert több megbeszélésre kerül még sor. Ziergiebel: OC»»' kEI VEO / s>eBncL f eo auu. 8. ' Mit mondjak önnek, hiszen a múlt héten a nagyanyám­nál csapott be! Mindent lebo­rotvált. Robbanóbomba volt. Tudja, mi a különbség a rob­banóbomba és a gyújtóbomba között? Figyeljen ide, meg­magyarázom. A gyújtóbomba .csak gyújt — mint neve is mutatja. Vízzel nem lehet ol­dani, ó nem, homok kell hoz­zá, közönséges homok, akkor .kialszik a tűz. A robbanóbom­ba viszont... Az egyenruhás felnyögött. Nyilván sürgős dolga volt, mert gyakran nézett az órá­jára. Végül nem bírta tovább a szóáradatot. Éppen el akar­­‘am neki megyarázni a lő­­oor fejlődését a dinamitig.- — Jó, jó — kiabált, — hi­szek önnek, egyetlen szót sem kell tovább mesélnie, sietek. Csak a kötelességemet telje­sít ettem. — Minden német kötelessé­ge a legnagyobb éberség: az -"'enség mindenütt ott van. — Ez az! Ma reggel állító­g megszökött valaki a fog­^Mafyarország 1983. október 2. házból, ezért kértem öntől az igazolványát. De a fickónak persze megvoltak a cinkosai, és régen árkon-bokron túl van. — Az bizonyos. Egy rab­lógyilkos? — Kommunista. — Mi a fene?! Hogy ilyen még van! — Messzire azért nem jut eL Ma reggel ugyanis min­den hidat megszálltak. Önnek is jobb lenne, ha a túlsó ol­datom menne — itt ugyanis meg egy pár ellenőrző posz­tot érintenie kell. Azonkívül a vonat is odaát megy. Itt van két márka — oldalzsebé bői egy bankjegyet vett elő, — ez elég arra, hogy Telisbe utazzék. Ha a vonaton ellen­őrzés van, Telisben majd iga­zolhatja magát. — Hát hogyne! — kiáltot­tam fel örömmel — nagyon köszönönft, de nem Is tudom, hogyan fogadhatom el ezt a pénzt... A nácinak hirtelen sürgős lett: — Lekésem a vonatomat Innsbruck felé Hát további jó szabadságot. Viszontlátásra — Kezet szorított velem, és sietve távozott. Letöröltem az izzadságot a homlokomról. A torkom ki­száradt. De ez a találkozás némi előnyt is hozott szá­momra. Volt pénzem, tudtam a hidak megszállásáról és ar­ról, hogy a másik oldalon könnyebben jutok tovább. De hogy megyek át, ha a hidak meg vannak szállva? Pár száz méterrel odébb volt a vashíd, ezen kellett a spiclinek is átmennie, ha a vasúthoz akart jutni. Miattam szállták volna meg a hidakat? Ez egy kicsit sok lett volna, Megvizsgáltam a bokámat. Vöröses színű volt. Holnapra megkékül. Ha az az átkozott paraszt nem lett volna olyan gyáva, egy-két nap alatt ki­kúrálhattam volna magam. Rosszkedvűen sántikáltam vissza. Ha őrök állnak a hí­don, a cserjésből látnom kell őket. Es akkor? Akkor nincs más hátra, mint átúszni a folyót. Egyre kevesebb remé­nyem volt rá, hogy valaha is elérem a határt. Amellett a távolban még mindig kivehe­tők voltak a város körvona­lai. Letörtem egy égerfa ágat és támasztékul használtam. Csaknem félórába tellett, amíg olyan közel jutottam a hídhoz, hogy jól áttekinthessem. Sen­kit sem lehetett látni, a spicli, úgy látszik, tévedett. Ha vajaki 100 esztendő múl­tán megírja a XX. század 40 60-as éveinek történetét, a második világháború utáni két évtizedet a gyarmati rendszer pusztulása, s számos új füg­getlen nemzet megszületése idejeként értékelheti. Afriká­ban és Ázsiában ez idő alatt több nép nyerte el független­ségét, mint korábban évszá­zadok alatt. Ugyanakkor azon­ban a világ több pontján még ma is „erős kezű” politikusok tartják kezükben az ország kormánykerekét. A diktátor és szűk baráti körük dúskál a hatalomban és az anyagi ja­vakban. Senhor Doctor Salazar, Portugália teljhatal­mú ura, aki szívesen szólíttat­­ja magát prózai egyszerűséggel Senhor Doctornak, mint gaz­dasági szakember került a kor­mányba. Hat év szívós és tü­relmes munkájával érte el hogy diktátor-elődje, Carmona tábornok az elnöki aranyka­­lickába szorult, s a hatalom teljesen az ő kezébe került. Salazar 1933-ban aztán meg is fogalmazta politikai elképzelé­seit, méghozzá Portugália új al­kotmányában. Mint a gyarmat­­tartó Portugália első embere szintén számíthat a jelen- és utókor elismerésére, hiszen ál­dásos uralma alatt a „tenge­rentúli megyékben”- világre­kord születhetett az analfabe­tizmus területén: a néger la­kosság 95 százaléka nem tud sem írni sem olvasni. Nincs is idejük megtanulni a rab­szolgasághoz hasonlítható kényszermunka rendszer miatt. Amikor a múlt év elején ka tonatisztek lázadást szervez­tek, majd májusban hatalmas diáksztrájk tört ki, a „New York Times” azt írta: „A por­tugál helyzet tragikus... Az ember nehezen szabadul meg attól az érzéstől, hogy végé­hez közeledik Salazar anakro­nisztikus önkényuralmának hosszú útja...” Ebben semmi kétségük sem lehet, különösen figyelembe véve a portugál gyarmatokon már évek óta tar­tó partizánháborút is, amiről az amerikai kolléga elfeledke­zett. Papa Doc Ha elhagyja rezidenciáját, a hét hatalmas amerikai gyárt­mányú gépkocsi egyikében ül. De soha senld sem tudja elő­re, hogy melyikben. A kocsi­konvoj ablakaiból puskák és géppisztolyok meredeznek az utcára. A „legtüskésebb sün­disznó” repíti Haiti teljhatal­mú urát és parancsolóját MAKACS RIPACS Erhard: — Mikor mondja már a végszót, hogy végre én következhessek?! 1! Gerő Sándor rajza, A túlsó oldalon egy vonat hagyta el a pályaudvart. Inns­bruck felé ment. És amarról jött az ellenvonat. Két vagy három óra alatt Landeeben lehetnék vele. Tulajdon­képpen miért ne? Vannak mellékhelyiségek, amelyeket be lehet zárni — még jegyet is válthatok, és nem minden vonatot ellenőrizhetnek. Meg­gyorsítottam léptemet, ameny­­nyire beteg lábam engedte. Lépteim visszhangzottak a híd fapallóin. Hirtelen ijedtség futott raj­tam keresztül. A spicli nem tévedett. A híd közepén, két pillér mögött megbújva, két egyenruhát láttam. Lehetet­len volt visszafordulni mert a két katona már meglátott. Elhagyták búvóhelyüket, és figyeltek. Ki akartam valamit találni, de gondolataim ösz­­sze zavarodtak. Az egyik őr kézmozdulatá­val jelezte, hogy álljak meg. — Wehrmacht-őrjárat, iga­zolvány-ellenőrzés! Bécsi kiejtéssel beszél­tek. Csak hogy valamit vála­szoljak, így szóltam: — Ugye, maguk bécsiek, igazam van? — Igen — mondta az egyik. — Bécs, vágyaim városa. Milyen most maguknál oda­haza? Áll még a Práter? És mit csinálnak a bécsi lányok? — Ó... — mindketten nevet­tek. Örültek, hogy szülővá­rosuk után érdeklődöm. — Ismeri Bécset? — Sajnos nem, de hiszen Becsről az egész világ beszél. A Sangerknaben-kórust hal­lottam egyszer... — Na és aztán a bécsi mu­zsikusok! És egyáltalán a bécsi zene! De most a háborúban nincs annyi esemény, mi? — Persze hogy nem — hagyta helyben kettejük szó­vivője, — de még mindig több mint itt — Azt elhiszem. Én is ép­pen a szállodába akarok visz­­szamanni — jaj! A fene egye meg a lábam! — Megrándult a lába? — De mennyire! — Tárnak egy ötletem: — Nem szólt ró­lam a Gauleiter, aki előttem itt átment? — Az a Gauleiter volt? — Hát persze, távoli roko­nom, itt van — elővettem a kétmárkást, és diadallal mu­tattam nekik, — megvágtam, az irataim ugyanis Telisben maradtak, a szállodámban. De hiszen kellett, hogy szóljon rólam! , Hát persze hogy szólt — helyeselt az egyik — siessen csak a pályaudvarra, a vo­nat mindjárt befut. — Csakugyan beszélt rólam? — kérdeztem hitetlenkedve. Ez a meglepő fordulat annyi­ra elképesztett, hogy egészen kiestem a szerepemből. — Igen, igen, menjen már rögtön itt a vonat! — Megyek, a viszontlátás­ra. Továbbsántikáltam, a két őr pedig visszabujt a pillérek mögé. Ez a szerencse szinte ijesztő volt. De éppen mivel önként állt mellém, nem akar­tam erőszakkal megkísérteni. ■Ez a két ellenőrzés, gyors egy­másutánban, elég volt nekem. Lemondtam az utazásról, és ehatároztam, hogy mostantól kezdve nem mutatkozom nyílt terepen. (Folytatjuk.) Francois Duvaliert. A „kirán­dulótársasághoz” tartozik egyébként a hadsereg min­denkori legjobb céllövője is, Papa Doc előtt ül, s állandóan készenlétben tartja fegyverét, így közlekedik országa fővá­rosában, a Port-au Prince-i ut­cákon az a férfi, aki előszere­tettel szokta emlegetni, hogy gyűlöli a terrort és szereti a népet. — Rendszerének és saját személyének tá­maszaiként három szerveze­tet épített ki — a Tonton Ma­­cout néven ismert spiclirend­szert — hivatásos bűnözőkből, a félig önkéntességi alapon álló csendőrséget — korrum­pált híveiből, s végül a sze­mélyes biztonságára felügyelő katonai gárdát. Megbízható emberei segítségével sikerült aztán olyan paradicsomi álla­potokat teremtenie, hogy 60 százalékos a munkanélküliség, az átlagos évi jövedelem 70 dollár, az analfabétizmus 82 százalékos, az átlagos életkor pedig 32 év. Duvalier zsarnoki uralma 3,5 milliós népe felett csupán az Egyesült Államok beleegye­zése és természetesen erkölcsi, gazdasági és politikai támoga­tása miatt jöhetett létre. De amióta az USA a nyomorgó latin-amerikai országok kény­urait liberális elnökökkel sze­retné kicserélni, hogy a töme­gek jogos elégedetlenségét és forradalmi hangulatát leszerel­je. bizonyos ellentétek támad­tak a washingtoni gazda és Port-au Prince-i „jószágkor­­mányzója” között. Duvalier zsarnoki politikája, a napiren­den lévő kivégzések, a zsú­folásig telt börtönök, a korrup­ció és egyes befolyásos szemé­lyek bankbetétjeinek megma­gyarázhatatlan növekedése ugyanakkor az országon belül is jelentékeny ellenzéket ala­kított ki. Augusztusban fegy­veres összetűzések is kirob­bantak. E két tűz közt Papa Doc sorsa és hatalma egyre bizonytalanabbá válik.TM A halál ura Nemrégiben Dél-Vietnam pá­rizsi nagykövetségén egy egy­házi ünnepség kapcsán a koló­nia papja prédikációt tartott. Majd a nagykövet szólalt fel, s a jelenlevő francia egyházi személyiségek és diplomaták nagy meghökkenésére a követ­kezőket mondotta: „ Legyen szabad idéznem a szentbeszéd egyik kitételét: végső fokon semmi sem fontos, csak a hit istenben és a hit Ngo Dinh Diem elnökben, aki meghozza nekünk a győzelmet...” Diem elnök valóban olyan „magasztos pozíciót tölt be Dél-Vietnamban, ami az or­szág lakói számára egyenesen a mindenható isten mellé, sőt, egyesek szerint még fölé is he­lyezi. Élet és halál ura. De in­kább a halálé. Uralkodásánál! csupán hat esztendeje alatt ugyanis 77 ezer politikai ellen­felével végzett, s a bebörtönzött politikai foglyok számát 130 ezerre becsülik. A dél-vietna­mi államfő mindezt a legfon­tosabb állami és politikai ál­lásokba telepített rokonai és 60 ezer titkosrendőr segítségé­vel érte el. Dél-Vietnamból évek óta há­­dijelentéseket olvashatunk a koncentrációs táborokkal, stra­tégiai falvakkal, éhezéssel és nyomorral elégedetlen nép azonban az ország lakosságá­nak 80 százalékát kitevő partizánharcáról. Újabban buddhistákkal kapcsolatban is nyugtalanító hírek érkeznek, A polgárháború mellett egy vallási háború is kitöréssel fe­nyeget?!... Természetesen a háttérben álló, s a diktáto­­rosdihoz pénzt biztosító gazda itt is az Egyesült Államok... S Diem jövőjében már a gazda fizetett szócsövei, az amerikai lapok sem túlságosan bíznak. Talán nem is a maguk elgon­dolásai alapján... ...Az elmúlt húsz esztendő­ben nem egy diktátort láttunk eltűnni, Battistát Kubából, Trujillót is Dominika állam­fői székéből. A még ma i uralmon levő zsarnokok ser tudják már sokáig tartani ha talmukat — titkosrendőre i.. zsúfolásig megtöltött börtö­neik, s a sortüzek ellenére sem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom