Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-02 / 230. szám
Szakmnnkásgondok lehetőségek Érdekes képet kap, aki belelapoz a megye munkásfoglalkoztatási statisztikájába: az iparban dolgozók mind ősze 12,1 százaléka rendelkezik szakképesítéssel. Ezzel a számmal Szabolcs-Szatmai >»vessz i hátul kullog a \.,.gyék rangsorában. Természetes ez — mondhatnánk, — hiszen a megye alig iparosított. Az üzemek, vállalatok nem olyan speciális természetűek, amelyek több szakmunkást igényelnének. Az érv igaz. De ha azt is látjuk, hogy a szakmunkát kívánó munkakörök húsz százalékában sem dolgoznak szakmunkások, csak betanítottak, mindjárt kiderül, hogy a megye e területen sem áll a legjobban. Kevés a szakmunkás. A megyei építőipari vállalat naponta keres kőműveseket, ácsokat, a lapok hirdetési rovatai szakszerelőket. A megye helyi iparpolitikai tervének tapasztalatai bizonyítják, hogy a községek jelentős részében épp a szakmunkáshiány gátolja az előrehaladást. Nagyítóval kell keresni az elektromos szakembereket, pedig a falvak villamosításával ez a probléma fokozottan kerül előtérbe. Televízió, rádiószerelők, vízvezetékszerelők, műszerészek, autó és motorszerelők, autóvillamossági szakemberek sora kellene már most. A jövőben, a falvak gazdagodása, a gépesítés után méginkább szükség van a régi és a most születő szakmák elsajátítására. Milyenek a lehetőségek? Egy megbeszélésen derült ki a minap, hogy a vállalatok nem élnek a Munkaügyi Minisztérium által kiadott rendelet lehetőségeivel. Pedig ez kimondja, hogy a négy éven át szakmunkás munkakört betöltő dolgozó — betanított, vagy segédmunkás — minden tanfolyam, előzetes képzés hiányában is jelentkezhet szakmunkásvizsgára. E megbeszélés derített fényt arra is, hogy a vállalatok azért nem biztatják ilyen dolgozóikat a vizsga, a szakmunkásoklevél megszerzésére, mert a jelenlegi megoldás bérspekulációkat tesz lehetővé. Nem kisebb fontosságú az iparitanuló-képzés. E pillanatban háromezerötszóz fiatal sajátítja el a szervezett tanulóoktatás útján a szakmákat megyénkben. A képzési időszak egy része az iskolákban folyik. Sajnos, a gondok már itt jelentkeznek. Iskolákkal ugyanis Nyíregyháza, Tiszavasvári, Kis-A múltkor gusztusom táTM madt egy sósperecre. Persze, ha az ember sósperecet akar enni, és van némi élettapasztalata, nem lát \eki a dolognak csak úgy -Jübele Balázs módjára, mert tudja, miféle pereccknek tzi ki magát. Ha odamégy y utcai árushoz vagy begy a péküzletbe, azok nem nak disztingválni, nem ik, kinek lesz a perec, a ’.be nyomnak egyet és . Tisztára szerencse dolhogy dohos-e az a perec nyúlós, esetleg sóialan. <t perecet is láttam már, jiknek egyáltalán nem perec alakja. Én viszont vagyok az az ember, aki úgy kidobál kilencven (Pesten), és megeszik t - n vacakot, amit odaad■ teki. ’ tör a MinisztertavAcs’ tartam fordulni, de azilltam ettől a tervemncsenek oda személyes m, és ki tudja, kihez z ügyem. Van-e az ilkellő judicium ahhoz, negítélje, milyen penekem érdemeim és trend iránti hűségein Megelégedtem tehát íékes minisztérium folyásos főtisztviselő:inek egy fél évvel tereztem két jegyet várda rendelkezik, s kevés fiatal oktatása történik Tiszadobon. Az iskolákkal nem rendelkező Mátészalka és Nyírbátor (bár a felszabadulás után e helyeken is saját tanulóiskolák voltak!) nagy problémákkal küzd- Az általános iskolák termeiben folyó munka az általános iskolai pedagógusok túlterheltsége miatt sem kielégítő. A tanteremhiány gondjai itt úgy is jelentkeznek, hogy az ipari tanulók lakó- és munkahelyüktől távol kénytelenek megszerezni a szükséges elméleti ismereteket. És eddig még arra sem terjedt ki a figyelem, hogy a tanítás megkezdéséig — általában délután egy-két óra — valaki csoportos foglalkozást tartson számukra, miután reggeli vonataik a járási székhelyekre érkeztek. Javít a helyzeten, nogv a Munkaügyi Minisztérium tervbe vette: a harmadik ötéves terv idején új tanulóiskolát épít Mátészalkán, Segítség ez, méghozzá jelentős. De a megye nagyfokú általános és középiskolai hálózata Is sürgős bővítést igényel. A megye pénzügyi lehetőségei ma kevesek ahhoz, hogy önerőből építsen iparitanuló-iskolát. Pedig nagyon kellene ez is, különösen és elsősorban Nyíregyházán, ahol immár ezerötszáznál is több az ipariskola tanulója. Felesleges hangsúlyozni a zsúfoltságot. És aligha kell bizonyítani, ez az iskola már képtelen tovább bővíteni a tanulólétszámot. A minisztérium illetékesei is elismerik a helyzet tarthatatlanságát, a kérés indokoltságát, csak beruházási öszszeget nem tudnak rendelkezésre bocsátani. A legjobb megoldás még egy új iskola építése lenne a megye székhelyén, amit újra meg kellene fontolnia a minisztériumnak. És ha ez semmiképp sem valósítható meg, feltétlenül szükséges a jelenlegi nyíregyházi iskola komoly felújítása, megyénk hasonló iskoláinak korszerűsítése, bővítése. Ennyi gyerek oktatására a jelenlegi három tanműhely is kevés. Jól felszerelt tanműhelyekre is szükség van a nagyobb üzemekben, a MŰM kereteiben. Szabolcs-Szatmár mai körülményei indokolják a kérés jogosságát. Ipari perspektívája, községeinek jövője megkívánja, hogy a reális igényeknek, távlati terveinek megfelelő, azzal egyező legyen az ipari szakmunkásképzés. Kopka János. Gádor Béla: Sósperec a „Huszárfakadás” című operetthez. Az illető először vakarta á fejét, és megmutatott egy hosszú listát, amelyen mintegy ötszáz minőségi pe recigénylő volt felsorolva, de amikor a „Huszárfakadás ’ című operett egyik slágerét kezdtem dúdolni, jobb kedvre derült, és adott néhány sor írást a Központi Perecelosztó igazgatójához, Balasán kartáshoz. Persze, nem hamarkodiam el a dolgot, és kissé utána néztem, ki is ez a Balasán. Néhány nap alatt sikerült megtudnom, hogy ő is a Barcsayba járt, akárcsak én, és van egy nyaralója Erden, ahol a sógorom az önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke. Ezek után természetesen Balasán a tenyeremből evett, mindent megígért, sőt, azt is elárul ta, hogy néhány nap múlva olyan perecek kerülnek for galomba, amelyek izlandi importsóval lesznek megsózva, tehát azt ajánlja, várjak egy pár napot. Már-már egyenesben éreztem magam, amikor a VII, kerületi Kiszerelő Igazgató„Majd Aabris Pál elintézi...“ Kellett ez nekem? — Aki a segélyt kapta — A feleség közbeszól Sorok egy szb-titkár naplójából Okom lett volna azt mondani; kellett ez nekem? Még egy órája sem választottak meg szakszervezeti titkárnak, I máris zúdul a tengersok ké! relem. Közöttük a legnagyobb: nincs öltöző, a nők — száznúszan — egy ötször nac méteres lyukban gyömöszölik össze bejáró ruhájukat, a férfiak a műhely falán szegre akasztják kabátjukat, táskájukat. Primitív az ebédlő, nincs terítő, hiányos az étkészlet... Fürdőről ekkor még álmodni is merészség volt. „Majd Ambrus Pál elintézi, azért szb. titkár”. Könnyű volt ezt kimondaniuk az embereknek, de miből, hogyan..? Kezemre játszott a szerencse. Átszervezték az üzemünket, a nyíregyházi ruhagyárat, s felszabadult néhány helyiség. Nosza, siess, csípd fülön a szerencsét! Sikerült. Még 1961-ben emberhez méltó öltöző, fürdő, ebédlő lett a miénk. Nem reprezentatív — hiszen a férfiaknak még csak decemberben lesznek szekrényeik — de tisztességes. „Kártáji“ üdülő Jött a nyár s ez újabb kérdőjelet formált: hogyan lehetne szert tenni egy kabinra Sóstón, ahova kijárhatnak a ruhagyáriak? Társultunk a MEZÖKER-reü, perlitkabint emeltünk az új strand közelében, hozzá felvettünk egy kabinőrt, elintéztük, hogy dolgozóink 3 forintos jeggyel jussanak be a strandkapun. Amikor 5 nyugágyat is megvettünk a szakszervezet pénzéből, még több látogatója lett a mi „háztáji” üdülőnknek. Az a bizonyos segély Később több dolgozótól is hallottam: „ Még mindig susmusra adják itt a segélyt? Átnéztem a korábbi kimutatást, részben jogos volt a felvetés. Csupán 1500 forint a havi keretünk, de ezzel is lehet segíteni a rászorulóknak. Nyomban háromtagú segélyezési bizottságot választottunk a dolgozók közül: most már ők rendelkeznek a pénzzel. Minden kérvényt alaposan megvizsgálnak, még a lakásra is elmennek s csak azután döntenek. Nemrég pél dául megtagadták a segélyt egyik dolgozónktól — jogosan — hiszen férjével együtt 4,5 ezer forint a jövedelmük. Ugyanakkor ők javasolták a tájékozatlan B. Jánosnénak: igényeljen segélyt, hiszen nagy a családja, keveset keres ő is, a férje is. Nem tagadom, az én hí-Veronika, a népművész Híre Moszkvában, Londonban —■ Előbb kiváló dolgozó, csak aztán szakmunkás Moszkvában járva nem mulaszthattam el, hogy be ne térjek a magyarok híres éttermébe, a Budapestbe. Én a szabolcsi ember egy dologra voltam nagyon büszke. A paszabiakra, akik itt is öregbítették hírnevüket. Az étterem egyik helyiségét csupa paszabi szőttes ékesíti. Csodálják a külföldiek. ANYA ÉS LÁNYA Akkor még nem tudtam, hogy ezeknek a szép népművészeti munkáknak egyik sze rény alkotója Sántha Veronika. Serdülő korában ült a szövőszék mellé, s édesanyjával együtt alkották meg a mintákat, a szebbnél szebb paszabi motívumokat. — Éjszakákon át szőttem anyámmal együtt. Szükség volt a pénzre, hatan voltunk otthon s a testvéreim iskoláztatása is sokba került — emlékezik Veronika. Valamennyi testvér tanult. Egyik szakmunkás lett, a másik technikus. Csak Veronika rekedt meg az általános iskola VI. osztályának elvégzésénél. Ö keresett a többiekre anyjával együtt. Ságtól bizalmas értesítést kaptam, hogy fúrnak. Mégpedig egy Sztaniszló nevű nyugdíjas árvaszéki ülnök fúr, aki nyilván megirigyelte gyors előretörésemet, és azt terjeszti rólam, hogy tagja vagyok a „Jehova tanúi” nevű szék tának, és minden vasárnap persellyel járok gyűjteni Rákospalotán. Ezt a nevetséges vádat nem is tartottam érdemesnek arra, hogy megcáfoljam, annál is kevésbé, mert közben megtudtam Balasántól, hogy a Balatoni Halásztársaság ügyemet pártolólag terjesztette fel a Gizella malomhoz. Valóban, egy hét múlva megkaptam a bizalmas értesítést, amely úgy szólt, hogy a külön nekem sütött per ecet, kilencven fillér lefizetése ellenében, átvehetem a „Diadal” mozi büfésénél. Jelszó: „Kerek-perec”, ezt kell a hajlott hátú, szőke büfésnő fülébe súgnom. A többi már ment, mint a karikacsapás. A jelszót bclesúgtam a biifésnő fülébej ő diszkréten átnyújtott a púit alól egy perecet, én beleharaptam, és kitört egy fogam.. De nem tesz semmit, mert az Egészségügyi Minisztériumban van egy barátom, a Padlupka Sanyi, hozzá tartoznak az öszszes pesti fogorvosok. Még ma beszélek vele. — Azóta a szövőházban dolgozom. MÁSODIK DÍJ Vasszorgalmú lány. Tíz esztendei munkával készítette el staférungját. Minden darab egy-egy érték. Remekmívű paszabi szőttesből formált párnák, függönyök, készletek. — Nem használom őket, el raktam mind, nem adnám oda senkinek, semennyi pénzért — mondja büszkén. — Nagyon szeretem a munkám. S nincs tőle boldogabb, ha egy új darab, új motívum sikerül, főleg ha díjat is nyerek velük. Sok nő nem tudja, hogy az estélyi ruhához használt divatos paszabi stólát Veronika készítette először az országban Ma már híre van Angliában, Szovjetunióban, szerte a nagy világban. — Ez és egy paszabi szőttesből készített kávés garnitúra volt a legemlékezetesebb eddigi munkám során. Második díjat nyertem velük, s akkor kaptam meg a népművész címet. NINCS MEGÁLLÁS És azóta még több a munkája. Egyre többet várnak tőle. — A népművész cím azzal is jár, hogy rendszeresen ve gyek részt pályázatokon. Én évente három pályázaton veszek részt, s mindegyikre 3—3 munkát készítek. Párnákat, térítőkét asztaldíszeket. Nagyon sokat éjszakáztam azért, hogy népművész lehessek. De megérte. Nincs megállás. Mindig új és új motívumokon töröm a fejem. Most négy lányt tanít a művészi mesterségre a nyíregyházi szövetkezetnél. — Itt is megkapom a fizetésem. a naoidíiat. A múlt hónapban két hétig voltam benn Nyíregyházán. De én is tanulok tőlük, ök a gének kezelésére oktatnak, én viszont a paszabi szőttes mesterségére. — Vágya? — Még nem végeztem el a nyolc általánost. Most tanulni fogok. Szeretném megkapni a szakmunkás-bizonyítványt. Azt hiszem nem lesz akadálya, hisz tízéves gyakorlatom van, s nem rég kaptam meg a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetést. Nem furcsa? Sántha Veronika előbb lett népművész, a szakma kiváló dolgozója, mint szakmunkás. Lehetne talán, hogy ezt is jobban az élethez Igazítanák. Farkas Kálmán. bám is, hogy nálunk ez ideig nem haladt ötről a hatra a szocialista brigádmozgalom. Szép sikereket érünk el a vállalati munkaversenyben, s erről megfeledkeztünk: magára hagytuk két vállalkozó brigádunkat, s munkájuk elszürkült. Nem értékeltük tevékenységüket, érdektelenné vált így a nekirugaszkodásuk. Nemrég Dunaújvárosban jártam tapasztalatcserén s egy kicsit restelltem magamat, hogy e tekintetben elmaradtunk társüzemünk mögött. Egy hónappal ezelőtt amikor a Perjési és az Ignácz-szalag döntött a szocialista műhely cím elnyeréséről, ml is munkához kezdtünk. Létrehoztuk az értékelő bizottságot, s házi tanfolyamot szerveztünk azok részére, akik családi okok mi att nem vállalkozhattak kor molyabb tanulásra. Telnek a brigádnaplók, s nemsokára sor kerül az első vetítéses szakszervezeti előadásra, ahol az általános műveltséghez szükséges tudnivalókat sajátítják el a ruhagyári munkások. Kerékpárra! Sóskáiról Legutóbbi taggyűlésünkön kellemetlen perceket éltem át. Szót kért a feleségem is, aki szintén itt dolgozik, s kifakadt: „Ezt nem lehet bírni, a férjem munka után is órák hosszat bennmarad, várnom kell rá, egyedül félek hazamenni.” Haza? ötvennégy óta albérletben lakunk, most Felsősóskúton, a bátyáméknál, ide 9 kilométerre. Kerékpárral jövünk, megyünk, kislányunk Balkányban, a nagymamánál, kéthetenként látjuk. Mit is mondhatnék a feleségemnek, amikor sírva elégedetlenkedik: „Lótsz, futsz, töröd magadat, s minden marad a régiben”. Jó volna már egy kis lakás, de én így sem tudok megválni a szakszervezeti élettől. Ha szépen akarnám kifejezni magamat, jgy mondhatnám: talán szenvedélyemmé vált. Klub, camping, zenekar Van egy zenekarunk is. Helyesebben csak lesz, hiszen még most vettük meg nekik a dobfelszerelést 800 forintért. Sokat várok ettől a zenekartól, hiszen hosszú idő óta nincs nálunk kulturális élet. Az ebédlőt félig-meddig berendeztük klubnak, van benne televízió, folyóiratokat rakunk az asztalra. Ezt a helyiséget könnyen át lehet alakítani kutúrteremmé, ahol ha rázendít a zenekar, jól érzik magukat a fiatalok. Sok fiatalunk van, nem szabad engednünk, hogy csak futtassák a napokat. Szekrényben porosodik a táncruha: ezt sem engedhetjük. Utóbb tapasztalni egy kis mozgást, hiszen a sportosok szép eredményeket érnek ei Most két campingsátort kérnek a természetjárók, felszerelést a kézilabdások. Meglesz ez is, s ha az emberek örülnek neki, a szakszervezeti bizottság is nyugodtabb lesz. Angyal Sándor. Állami feladatok a szakszervezetek hatáskörében A szocialista demokrácia elmélyítésének útját járvu a társadalmi szervezetek mind tevékenyebben segítik az ország irányítását és fokozatosan olyan feladatokat is átvesznek, amelyeket eddig az államapparátus végzett. A Vasas Szakszervezet közgazdasági titkársága most öszszegyűjtötte a szakszervezeti munka legújabb tapasztalatait, s megállapította, hogy az egész vasiparban sikeresn bontakozik ki a termelés-, a szocialista elosztás- és a munkásellátés társadalmi ellenőrzése. A legutóbbi másfél év alatt a legkülönbözőbb oktatási fórumokon 13 000 vasas szakszervezeti aktivistával ismertették meg kibővült jogkörüket, kötelezettségeiket, s ma már nemcsak a szakszervezeti bizottságok tagjai, hanem a bizalmiak nagy része is egyre inkább érvényt szerez a lörvényes rendelkezéseknek. Az egyeztető bizottságok döntési jogát is mindinkább tiszteletben tartják a vállalatok vezetői, kevesebb hír érkezik törvénytelen befolyásolási kísérletekről. Az egyeztető bizottsági határozatokat az esetek nagy többségében a do’gozók is elfogadják, kevesebb a fellebbezés. A területi egyeztető bizottságok a fellebbezés útján hozzájuk kerülő ügyek mintegy 80 százalékban jóváhagyták a vállalati egyeztető bizottság döntését. A szakszervezeti szervek döntési jogukkal élve csak olyan új üzemekben, műhelyekben. gépeken engedé'yezik, a munkát, ahol kielégítőnek találják a balesetelhárító berendezéseket. Ez év eleje óta 45 beruházási programot vizsgáltak felül és 296 esetben írták elő a gyári felszerelések megfelelő kiegészítését vagy módosítását. Előfordul, hogy a gazdasági vezetők figyelmen kívül hagyják a munkásvédelmi felügyelők egyébként jogos véleményét, ilyenkor is sikeresen lépnek azonban közbe a felsőbb szervek. Gyakran nem a jószándék, hanem az anyagiak miatt nem tudnak intézkedni a vállalatok. A Vasas Szakszervezet közgazdasági titkárságának véleménye szerint tovább kell folytatni a szakszervezeti aktivisták képzését, hogy sokoldalúan közreműködhessenek a vállalat munkájának javításában és az üzemi demokrácia elmélyítésében. Az a terv is felmerült, hogy a szakszervezet elnöksége és a KGM vezetői évente legalább egyszer a vállalati igazgatók és a szakszervezeti bizottságok titkárainak bevonásával vizsgálják meg a gazdasági és a szakszervezeti szervek együttműködését, mondják el egymás hibáit, s egyeztessék a dolgozók érdekvédelmével kapcsolatos terveiket Hortobágy több mint hétezer holdnyi halastavaiból a halai: egy részét telelőkbe rakják. Megszűnt a halászat idényjellege, mert a telelőkből egész éven át jut hal a piacra. Akkor is, amikor a tavakon már nem lehet halászni.
