Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-12 / 239. szám
Ésszerűbb munkaszervezést! Ebben az évben a mezőgazdaság tízezer új traktort kap. Ezzel a traktorok száma — a selejtezéseket leszámítva — 55 ezerre növekszik, s az egy traktoregységre eső szántóterület a korábbi 160—170 holdról lecsökken 130—140 holdra. Egy traktoregységre évi ezer normálhold teljesítményt számolva — célszerű kihasználással ennyit el lehet érni, sőt sokan ennél jóval többel is elérnek — ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló fogatokat nem is számolva, minden hold szántónkra több mint hét normálholdnyi gépi munka jut. Sajnos, a gépkihasználás nem valami jó, s egyelőre nem mutat javuló irányzatot, sőt inkább romlik. Bizonyításként álljon itt néhány számadat: 1961-ben az országos átlagban egy traktoregységre 912 normálhold esett, a múlt évben alig 860 és ez évben is alig mutatkozik javulás. Súlyosbítja a helyzetet, hogy amikor a gépállományunk gyenge kihasználtságáról beszélünk, ugyanakkor fontos, alapvető mezőgazdasági munkákkal elkésünk (talán az idén ez nem következik be), vagy az sem ritka, hogy azokat egyáltalán nem végezzük el. Az utóbbi négy évben például évi átlagban számítva egymillió hold őszi mélyszántást nem végeztünk el és 3 vetési tennivalókkal is sorra-rendre elkéstünk. Az állandó lemaradások okát sokan abban jelölik meg, hogy még kevés a gép a mezőgazdaságban. Ezzel azonban addig nem nagyon érvelhetünk, amíg a meglévő gépállományt megfelelően ki nem használjuk. Melyek a gyenge gépkihasználás okai? A mezőgazdasági üzemeket járva, a kérdést vizsgálva általában a köveitkező fő okokra hivatkoznak: traktoroshiány, kevés a munkagép, üzemzavar esetén lassú, nehézkes a gépjavítás; a kijavított gép sok esetben nem válik üzembiztossá, nem ritkán pór_ hét múlva újra elromlik. Sót az is megesett, hogy javitás után a gép munkába sem tudott állni. A fő okok közé sorolható még az is, hogy sok üzemben okszerűtlen a gépi munkák szervezése. Méglis, a fenti okok ellenére is, a mezőgazdasági üzemek egy részében miért tudják évről évre idejében elvégezni a vetést, az őszi mélyszántást és más munkákat? A siker titka abban rejlik, hogy a rendelkezésre álló gépeket a legcélszerűbben igyekeznek dolgoztatni és ebből eredően természetesen a gépek kihasználtsági foka is megnő. A mezőgazdasági munkák természetéből fakad, hogy olykor a rendelkezésre álló gépeknek a nap 24 órájából legalább 20 órát üzemelniük kellene, különösen kötött talajú, szárazra hajló éghajlatú vidéken lévő üzemekben. Különben elszalasztják azt az időt, amikor a talaj legkevesebb erővel, a legeredményesebben művelhető. Jó-jó — kérdezhetné valaki — dehát honnan vegyünk traktorosokat ahhoz, hogy éjjel-nappal menjenek a gépek? Itt is azokra az üzemekre hivatkozhatunk, amelyekben már megoldották ezt a problémát. Az állandó, kétműszakos munkát végző traktorosbrigád szervezése sehol sem képzelhető el. Márpedig a traktoros állandó munkát, állandó elfoglaltságot kíván. Ezen úgy segítenek a traktorosok helyzetét megértő gazdaságokban, hogy amikor nincs traktoros munka, más elfoglaltságot biztosítanak számukra. Ha pedig szükség van rá, azonnal traktorra ülnek. Az ipar példája nyomán egyre több gazdaságban térnek rá arra a szervezeti megoldásra, amelyben a gépeket nem szórják szét a határ különböző pontjaira — mint a kisüzemi művelésnél szinte elkerülhetetlen volt, hanem a gépierőt egy táblára koncentrálják és szinte futószalagszerűen végzik a munkát. Nagyon sok előnye van az ilyen munkaszervezésnek és tegyük hozzá, hogy ez már a nagyüzemi gazdálkodáshoz illő, illetve annak megfelelő. szervezeti forma. És ahol 15—20 traktor dolgozik egy táblán, ott már be lehet állítani 8—10 kisebb képzettségű traktorost is, akik nem értenek ugyan a szereléshez, de már megtanulták a traktor vezetését, kezelését, s elsajátították a baleseteik áritás tudnivalóit. Az ilyen traktorosokra a fent említett szervezeti keretek között vigyázhatnak, hogy azok szakszerűen _ üzemeltessék a gépeket, sót ily módon kifizetődő az is, hogy egy mozgó műhely egy-két szerelővel ott álljon készenlétben a táhla szélén. Ily módon a munkákat is könynyebban átcsoportosíthatjuk, ha azt látjuk, hogy valamelyik munkaszakasz lemaradt és akadályozza a többit. Ha például a szállítási munkák gátolják a szántást, vetést, egy-két középnehéz traktort gyorsan átirányíthatunk a szántás területére. Ha közel dolgoznak egymáshoz a gépek, az üzemanyag kiszállításához is jóval kevesebb erő kell és igy a talajmunkákat a termés letakarítása után mindjárt elvégezhetjük. Addig, amíg ehhez a talaj állapota a legkedvezőbb, amíg a termés szárrószének árnyékolása áltál visszatartott nedvesség ki nem párolog a talajból. A gépállományunk jobb kihasználását illetően természetesen vannak olyan kérdések is, amelyeket az üzemen belüli szervezéssel nem lehet megoldani, de ötletes, szemfüles, előrelátó gazda ezeket is nagymértékben tudja ellensúlyozni, enyhíteni. Az idő sürget bennünket és a betakarítás, a vetés meggyorsítását kívánja tőlünk. Ezért minden okos módszert, minden hasznos tanácsot érdemes elfogadni, hogy elegendő kenyere legyen az országnak. Szovjet vendégek Komlódtótíalun Közvetlen tapasztalatcsere — Fontos az önköltség alakulása — Hogyan élnek a kárpát-ukrajnai lányok? TERVKESZITES A komlódtótfalui Két Vadas Testvér Termelőszövetkezet tagjai tegnap kedves vendégeket fogadtak: a Kárpát - Ukrajnából megyénkben tartózkodó mezőgazdasági küldöttséget. Gál Zsigmond elnök és a szövetkezet többi vezetője elkalauzolták vendégeiket a holdanként közel kétszáz mázsa 1 termést adó gyümölcsöskertbe, az állattenyésztési farmra, ahol bőven adódott alkalom mind a vendégeknek, mind a szövetkezeti tagoknak tapasztalataik kicserélésére. Minden munkáskézre szükség van Elismerést váltott ki a vendégek körében, hogy a szövetkezet közvetlen irányítja exportra almatermését, s az őszi betakarítási munkákat úgy sikerült megszervezniük, hogy jut erő a több mint kétszáz vagon alma betakarítására és feldolgozására is. V. A. Orosz brigádvezető, a delegáció egyik tagja az iránt érdeklődött Kovács Zsigmondnénál, hogyan alakul a keresetük. — Itt, az alma osztályozásénál megkeressük a napi kettő, kettő és fél munkaegységet. — Pénzben? — Egységenként negyven forintjával. Mi különben csak családtagok vagyunk, de mivel most minden munkáskézre szükség van, jöttünk, dolgozunk, egy—két hónapon keresztül. Az az önköltség... Az állattenyésztési farmon Plébán Péter sertésgondozó „birodalma" volt az érdeklődés középpontjában. A sertésgondozó nem rossz eredménnyel dicsekedhet: kocánként több mint kilenc malacot választott el legutóbb is, s ezért 33 malac lett a prémiuma. — Hogyan alakul a sertéshizlalásnál az önköltség? — érdeklődött a vendégek vezetője. — Nem tudjuk pontosan megállapítani — válaszolja az elnök. — Ügy 15—16 forint körül kilónként. — Nagyon fontos az önköltség alakulásának a figyelemmel kisérése — hívta fel a szövetkezetbelieket erre a fontos dologra J. A. Halusz kolhozelnöik. — Mi magunk is ennek a segítségével tudjuk csökkenteni a kiadásokat. Tovaris brigagyir Vitathatatlan: a legnagyobb figyelem a gyümölcstermesztés felé fordul. A vendégeket igen érdekelte a korábbi napokban is a szabolcsi-szatmári almáskertek eredménye, mivel a Kárpáton túlon is — sokkal nagyobb területen mint nálunk — diszlenek az almáskertek. — Tovaris brigagyir úr — mondta tréfásan Sestyigyenszjatnij elvtárs, a küldöttség vezetője. — Mesélje el nekünk, hogy sikerült ilyen, szép eredményeket elérniük. Halász Gábor, a gyümölcstermesztő brigád vezetője bőven adott felvilágosítást a tápanyaggazdálkodásról, a növényvédelemről, s egyebekről. Gyakran került sor szakmai vitákra is, mivel' mind a vendégek, mind a vendéglátók otthonosak a szakmában. A szakmai eszmecserén túl sok egyéb dolog is szóba került. A fiatalok egy része Bálog kolhozelnöktől arról érdeklődött, hogyan él, dolgozik a kolhozban az ifjúság. Egyik kislányt, Kovács Erzsikét a lányok élete, szórakozása érdekelte. — Dolgoznak a kolhozban, szórakoznak a Komszomol rendezvényein. S közben, persze, szép lassacskán férjhez mennek — mondotta nevetve az elnök. — Azt Íriszem, ebben nincs különbség a mi lányaink és maguk között. Három hanglemez Saskov elvtársat, a beregovói járási pártbizottság titkárhelyettesét egy piruló arcú kislány szólította meg. — Van egy barátnőm Jelizaveta Kranylkova. A pionír és úttörő időnk óta levelezünk. Szeretnék neki küldeni három hanglemezt. — Vigyázzunk, kislány — mondta kötekedve a titkárhelyettes —, még lecsuknak bennünket csempészésért. Na, csomagolja azokat a hanglemezeket — mondta, amikor látta, hogy a lány elszontyolodik. — Eljuttatjuk Jelizaveta Kranyikovához. Samu András. Javában végzik a betakarítást. vetést az ibrányi Dózsa Termelőszövetkezetben is. A szövetkezet vezetősége azonban már a jövő évi gazdálkodás szervezésére is gondol. Szöllősi István a közös gazdaság főmezőgazdásza az 1964. év” gazdálkodási tervet készíti. Hammel J. fel 40 ÉVES A NYÍREGYHÁZI MUNKÁSKÓRUS flz átlagéletkor 50 év, de a lendület fiatalos Közel fél százada, 1923 tavaszán asztalosok, kőművesek, ácsok, cipészek, nyomdászok — harmincán — alakították meg a nyíregyházi Munkás Dalkört. A dalkör megalakításának nemcsak kulturális, hanem politikai célja is volt: megőrizni, melengetni 1919. emlékét és szellemét. Természetes, hogy ezért a város akkori vezetői nem nézték jó szemmel a szervezkedést, de megtűrték, meg kellett tűrniük, mert minden városban volt már ilyen. Támogatást azonban nem nyújtottak nekik. Eleinte vendéglők külön-Barátságból épült ,Tessék elképzelni, teljesen ingyenben van — Nagyon jó itt nekem a barátaimmal — Ugye, szép?“ Üj ház épült Kisvárdán. Szoba, konyhás, fehér cserepes, kívül bordóra festették, belül egyszerűen tiszta fehér. Háromszárnyas ablakon ömlik a szobába a fény. Hétéves kislány — karján párhónapos gyermek — forgolódik ebben a fényben, csillogó bogárszemével lesi: — na, mit mondunk. A népes családból csak ő van most idehaza. — Én elkergettem a pulyá' kát — mondja — mert leverik a falat. — Szép ház. Takaros épület. A kislány boldog, hogy Gyümölcskosár A nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum diákjai szokásos szüreti felvonulások során felkeresték többek között a megyei tanácsot is, ahol P. Szabó Gyula elnökhelyettes fogadta őket. (Hammel) hallja, hogy dicsérik a házat a látogatóba jött idegenek. Kisvárdán, kőhajításnyira a ki sállom ástól, a cigánysoron ehhez az új házhoz nincsen hasonló. Természetes hát a kislány boldogsága, hiszen ő is benne lakik, és azt mondhatja; ez a miénk. Hát lehet-e ettől nagyobb boldogság? A szorgalmas ember A város délkeleti részén a a Homok utcában lezárták az utat. Csatornát építenek a kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalat munkásai. A nyolc ember több, mint kétméteres mélységből lapátolja a földet. Látni nem lehet őket, de ott vannak azok is, akiket keresünk. Gábor Gyula a ház tulajdonosa, valamint akik építették, Simó Imre brigádvezető és Takács Károly. Deszkahalamra telepedünk, úgy beszélgetünk. — Hogyan jutott a brigád arra az elhatározásra, hogy házat építenek Gábor Gyulának? Simó Imre. a hirtelenszőke, 27 éves komoly tekintetű brigádvezető megfontoltan és lassan válaszol: — Nyolc gyereke van. Egy kis putriban laktak eddig, aztán meg igazán megérdemelte, mert szorgalmas és becsületes ember. Kapóra jött, hogy volt a telepen egy romos épület, azt lebonthattuk, és a téglát, vályogot, faanyagot felhasználtuk. Cserepet a tanácstól kaptunk. — Bizony — szól közbe Gábor Gyula — tessék csak elképzelni, teljesen ingyenben van nekem az a jó kis ház. „Nekem nagyon jó barátom“ Lendülettel, erőteljes taglejtésekkel kapcsolódik a beszélgetésbe Takács Gyula betanított munkás. — Jó munkaerő Gábor Gyula, szeretem. Becsületes, igazi munkásember. Nekem a saját munkám maradt el, azzal, hogy segítettem a házát építeni. De azt mondtam: megérdemli, hogy segítsek rajta, 0 biztosan nem hagyja itt a vállalatot. — Ilyent még mondani is! — csóválja a fejét Gábor Gyula. Hát hogyan tenném én azt. Azt hiszem, hogy én már innen halok meg. Mert, tetszik tudni nagyon jó itt nekem ezekkel a barátaimmal. Jól is keresek, 1600 forintot, a múltkor meg kétezertől is többet. Most aztán egy kis bútort is kell beletenni abba a házba, meg elkerítem, rendberakom a portát. Amikor a vállalathoz került Hosszúra nyúlt a beszélgetés. Delet harangozták, és mi még mindig ültünk a deszkarakáson s a brigádtagok egymást váltották a szóban. A többi munkások, akik eddig a gödörben dolgoztak, közelünkben tüzet raktak, szalonnát sütöttek, ők is bele-beleszóltak a beszélgetésbe. Dicsérték Gábor Gyulát. Takács Károly éppen arról beszélt, a Gyula bácsi — igy bácsizzák, mert ő a legöregebb a brigádban — szintén segített neki, amikor a lakását javította. A brigádtagok mindig és mindenben segítenek egymáson. *or elbúcsúztunk Gábor elémáUt: át a házat is tessék ni. — Megnéztük már előre — mondtam. Felcsillant a szeme: — Na, ugye, hogy szép? Szép a ház, de a tett még szebb. Seres Ernő, termeiben, magánházaknál' próbáltak, majd amikor a szakszervezet otthont kapott a Bujtos utca (ma Soltész Mihály utca) utolsó házában ott tartották összejöveteleiket Major András, Török Jfí Oláh László — ők szerv1' a dalkört, amelynek fe' tására a munkások &' ták filléreiket. A dal; karnagya Szabó Gé; •> volt, akitől Krecsá/ az akkor végzett /, , vezető vette át a' pálcát. 1925-től ke~d' is ő irányítja az é amely anyagi gondja re több Ízben részt -országos munkás d kozókon. Debrecenbe gedre még csak < de a távoli Győrött repelhettek, mert filléreikből még az ségre sem futotta. Bér. mán, az akkori palgáríne ígért ugyan nekik 200 per de ez csak szép szó mar A polgármester úr ezze üres Ígérettel csak a g szereplést tudta megak lyozni, azt viszont nem, 1 itthon, a Hármasdorm rendezett majálison éne hessenek. Egyszer ugyan i kergettette őket a esendői gél, de a korábbi és kési május elsejék java műs ők szolgáltatták. Aztán r is sikerült tíz évre elhall tatni ezt a kórust. 1935- az Európa-szerte terjedő sizmus hatására betiltc működésüket. A felszabadulás után ú jezet nyilt a Munkás! életében. Még 1945-ber országban elsőként al meg újra a régi tagi Azonnal kapcsolatba lép falvakkal, s az ott tartót adásokkal, baráti talál] kai erősítették a fiatal kás—paraszt szövetsége ban Oláh László, az,—tt alapítótag (ma a Kélet-M;, gyarországi Faipari Vállal; igazgatója) lett az elnök. A kórus ma a Móricz Zsij mond Művelődési Házbai működik. Harmincnyolc ta6 ja van, fele már kezdettől i tagja volt. Átlagéletkorul 50 év. Hetenként kétszer pró bálnak, de azért mindennap együtt vannak: beszélgetnek együtt szórakoznak a művelő dési ház klubjában. És énr kelnek. Megyénk 30 közsé gébé járnak rendszere,ser leggyakrabban Napkoron, Ba rabáson, Üjfehértón. Reper toárjuk a régi: munkásmo galmi dalokat, magyar más népdalokat adnak el Az ütemet, a dallamot az fiatalos lendület, az a kedv diktálja, amely r 40 évvel ezelőtt. Ratkó Józsi ^Sfagyaiírszág 1963. október 12.
