Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-12 / 239. szám

Nemzetközi szemle Az idén nyáron sem volt uborkaszezon a nemzetközi politikai élet arénájában, az őszi „idényben” azonban any­­nyira sűrűsödtek az esemé­nyek, hogy a szemlélő ugyan­csak kapkodhatja a fejét, ho­va nézzen, ha össze akarja foglalni a hét néhány fonto­sabb eseményét. Csütörtökön életbe lépett a részleges aitomcsendegyez­­mény. A békeszerető emberi­ség azt reméli, hogy ez a megállapodás kezdeti lépést jelent azon az úton, mely a vitás kérdések fegyverekkel történő megoldásának kikü­szöböléséhez vezet. Komoly tápot ad ehhez a reményhez Hruscsov elvtárs üzenete, me­lyet az atomcsendegyezmény aláírása alkalmából Kennedv­­hez és Macmillanhez inté­­aett. , Pozitív vonások fedezhetők fel Kennedy szerdai sajtóér­tekezletében is, amelyen be­jelentette, hogy az amerikai kereskedők eladhatnak majd búzát a Szovjetuniónak és a kelet-európai szocialista or­szágoknak. Ez reményt nyújt arra is, hogy a búza eladási engedélyt a szigorú embargó további enyhítése fogja kö­vetni. A kereskedelmi kap­csolatok erősödése — mezhez az Egyesült Államoknak szin­tén komoly érdeke fűződik — hozzájárul a nemzetközi lég­kör további tisztulásához. A biztató események közé sorolhatjuk a sorozatos New York-i külügyminiszteri talál­kozók után Gromiko szovjet külügyminiszter washingtoni összejövetelét Kennedy elnök­kel. A kétórás tárgyalás so­rán érintették a legfontosabb nemzetközi problémákat. Így nyilván szóba került — amint erre a témára Kennedy sajtóértekezletén is utalt — a nukleáris fegyverekkel fel­szerelt mesterséges égitestek Föld körüli pályára küldésé­nek eltiltásáról szóló megálla­podás megkötése. Erre sor is kerülhet, talán nem is olyan távoli jövőben. A háború alatt a visszavo­nuló németek a felperzseit föld taktikáját alkalmazták. Ehhez lehetne hasonlítani, ahogy a távozó Adenauer már szinte tragikomikus erő­feszítéssel arra használja fel kancellársága utolsó napjait hogy megkísérelje fenntartani a hidegháború légkörét, szít­sa a bizalmatlanságot és n£; hezítse a helyzetet utódai számára, nehogy esetleg jobb útra tudják irányítani a né­met politika szekerét. ’ Szövetségesei háta mögött titkos ajánlatot tett a Szov­jetuniónak, amelyre azonban nem kapott választ A hideg­háború ősz cselszövője most maga hozta nyilvánosságra ezt a tényt, mert legalább az így okozott zavar hasznát re­méli tőle. Elítéli a politikai feltételek nélküli gabonael­adást a Szovjetuniónak, ugyanakkor az atomfegyverek további elterjedése mellett száll síkra. Az erősen jobb­oldali angol Sundey Express igy ír róla: „Sok rikácsold bírálat érte Angliát, mert gyanakszik a németekre. Hogy milyen indokolt ez a gyanú, azt bebizonyította Adenauer brutális beszédével, melyben elitélte a Szovjetunióval foly­tatott kereskedelmet. Ezzel kimutatta, hogy nem bírja elviselni a „béke kitörésének’’ gondolatát. Adenauer szándékosan zűr­zavart akar hagyni a háta mögött, egyrészt azért, hogy távozása a német közvéle­ményben hiányérzetet tá­masszon, másrészt, mert ezek a ,zavaros körülmények lehe­tőséget biztosítanak számára, hogy megmaradó hívei segít­ségével továbbra is érvénye­síthesse káros befolyását. A nácik felperzselt föld tak­tikája nagy nehézségeket oko­zott ugyan, de nem vezetett sikerre. .Épp így nem fog si­kerre vezetni végső fokon Adenauer és a hozzá hason­lók „felperzselt légkör” takti­kája sem. „Latin-Amerikában majd­nem megkétszereződött a ka­tonai diktatúrák száma azóta, hogy Kennedy elnök 1961. ele­jén meghirdette a „Szövetség a haladásért” programját. A diktatúrák száma ugyanis két és fél év alatt négyről hétre emelkedett’’ — írja a New York Times a.dominikai és a hondurasi katonai puccsok után. Ügy fest, hogy a? Egyesült Államok politikája nyomán állandó körforgás kezdődik ezekben az országokban. A Szövetség a haladásért prog­ram bizonyos demokratikus célkitűzések végrehajtását kö­veteli meg a segélyezésben ré­szesített országoktól. A de­mokrácia morzsája is felszín­re hozza azonban a nyomor­gó, kizsákmányolt és csak a legvéresebb diktatúrával fé­­kentartott tömegek elkesere­dettségének fenyegető meg­nyilvánulásait. Az uralkodó osztályok és az érdekelt ame­rikai tőkések erre azonnal „kommunista” és „castroista” veszélyről kezdenek panasz­kodni, majd a régi recept sze­rint a megfelelő katonai klik­kek végrehajtják a diktatúrá­hoz visszavezető puccsot. A diktatúrák lefricskázha­­iatlan bogácsként tapadnak azokhoz az elképzelésekhez, amelyeket az amerikai töke a latin-amerikai és más fejlő­désben lévő országok jövőjéről alkot. flz ENSZ-höziyűlés megbélyegezte a dél-afrikai kormányt Óriás többséggel jóváhagyták a különleges politikai bizottságnak a fajüldözést elítélő határozatát Mint ismeretes, az ENSZ- közgyűlés különleges politikai bizottsága csütörtökön este 87 szavazattal egy ellenében kilenc tartózkodás mellett — elfogadta 55 afrikai és ázsiai ország határozati javaslatát, amely indítványozza, szólítsák fel a Dél-Afrikai Köztársaság kormányát, hogy szüntesse meg politikai ellenfeleinek bí­rósági felelősségre vonását és azonnal bocsásson szabadon minden politikai foglyot, akit az Apartheid-politika ellenzése miatt börtönbe vetettek vagy internáltak. A közgyűlés plénuma pén­teken délelőtt — magyar idő szerint a délutáni órákban — az általános politikai vitá' megszakítva foglalkozott a különleges politikai bizottság határozatával. A vita során az amerikai küldöttség az ülés húsz perc­re szóló felfüggesztését kérte. Indoklásul azt hozta fel, hogy „további tanácskozásokra van szüksége a különleges politi­kai bizottságban elfogadott ha­tározatról”. Hírügynökségi je­lentések rámutatnak azonban, hogy az amerikaiak az utolsó pilla­natban minden követ meg­mozgattak a Verwoerd­­kormány ellenes határozat tompítására. A szünet után szavazásra bocsátották a különleges poli­tikai bizottságban elfogadott határozatot A közgyűlés óriási több­séggel jóváhagyta a hatá­rozatot: 106 küldöttség szavazott mellette és csu­pán egy (a Dél-Afrikai Köztársaság) ellene. Több ország, — így az Egye­sült Államok, Anglia, Francia­­ország, Hollandia és Belgium — amely a különleges politi­kai bizottságban tartózkodott a szavazástól, most a Verwo­­erd-kormány ellenes határozat mellett foglalt állást. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Ausztrália azonban, bér a határozat, mint egész mellett szavazott, tartózkodott a szavazástól, amikor annak operatív cikke­lyéről kellett dönteni. Ezt a cikkelyt a közgyűlés 102 sza­vazattal egy ellenében fogadta el, négy tartózkodás mellett. A közgyűlés által elfogadott határozat megbélyegzi a Dél-Afrikai Köztársaságot, amiért az nem tett eleget az Apart­heid-politikáról hozott ENSZ- határozatnak. Felszólítja a Verwoerd­­kormányt, hogy szüntesse be a politikai pereket és bocsássa szabadon az ösz­­szes politikai foglyokat. Felkéri a tagállamokat, te­gyék meg az összes szükségéi intézkedést annak érdekében, hogy a Déi-Afrikai Köztársa­ságot rábírják a határozatban foglaltak teljesítésére. U Thant főtitkár mielőbb jelentést tartozik tenni a közgyűlésnek a dél-afrikai helyzetről. Négy küldöttség — Portu­gália, Spanyolország, Paraguay és Honduras — nem vett részt a szavazásban. Adenauer benyújtotta lemondását Adenauer kancellár pénte­ken délben átnyújtotta lemon­dását Lübke köztársasági el­nöknek, aki a lemondást el­fogadta. Adenauernek a kan­cellári tisztről való lemondá­sa október 15-én lép hatály­ba. Ezután Brentano, a CDU— CSU parlamenti frakció elnö­ke kereste fel a köztársasági elnököt és a frakció nevében felkérte, hogy a parlamentnek Ludwig Erhard kancellárrá való választását javasolja. A parlament október 16-án választja meg az új kancel-Az amerikai képviselőház elutasította a szovjet—amerikai Hold ■expedíció tervet Washington (Reuter, AP) NyugaS hírügynökségek, közlése szerint az amerikai képviselőiház csütörtökön sza­vazott az Egyesült Államok űrkutatási hivatalának jövő évi költségvetéséről. A kép­viselőház magát a költségve­tést elfogadta ugyan, de 125 szavazattal 110 ellenéiben olyan kiegészítést csatolt hoz­zá, amelynek értelmében az Egyesült Államok .kommu­nista” országgal nem szervez­het közös expedíciót a Hold feltárására; Ismeretes, hogy Kennedy elnök szeptember 20- án az ENSZ közgyűlésén’ mondott beszédében indítvá­nyozta, hogy az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió közös erőfeszítéssel jutasson fel em­bert a Holdra. A módosítás tehát „megtorpedózta” Kenne­dy indítványát Megfigyelők azonban felté­telezik, hogy Kennedy meg­kísérli a szenátusban hatály­talanítani a képviselőház dön­tését. Ebben az esetben a szenátusban név szerinti sza­vazással döntenek a javas­lat sorsáról. A Ziergiebel: PE1»' ISI VEP > ítEöridfCíi rr. Az éjszaka leereszkedett. Nem mozdultam. Bátortalan­ság vett rajtam erőt és egy gondolat öltött bennem egyre erősebb alakot: meghalni — itt fenn befejezni. Milyen köny­­nyűnek látszott most tettre váltani ezt a gondolatot. Ha megfagy az ember, semmit nem érez belőle Néhány óra alvás, amelyből nincs felébredés. Akkor mindennek vége, vége ennek a nyomorúságos mászás­nak, vége a bujkálásnak és az egész szörnyű háborúnak. Ol­vastam egyszer erről. Csak nyugodtan ülve maradni és elaludni, ennyi az egész. Nem tarthat soká, mert a hideg máris megbénította és érzé­ketlenné tette testemet. Lenéztem a völgybe, ahol a sötétben a város feküdt. ValafuA, nem messze ott kellett a vendéglőnek lennie Vajon most is ott ül-e a zon­goránál? Különös, hogy akkor — milyen régen is volt már — éppen a Haláltáncot játszotta. A búcsúhangversenyem. Vajon eszébe jutottam-e azóta? Ha csakugyan létezik valami a telepátiából, akkor ebben a pillanatban feltétlenül rám kell gondolnia. De ha a csend­őrök érdeklődtek felőlem á nagybátyjánál, akkor azt is tudja, hogy ki vagyok. Megpróbáltam képzeletben felidézni alakját, de bármeny­nyire erőlködtem is, nem si­került. Csak a profilját tud­tam elképzelni, selymes, sző­ke hajával. Láttam kezének lágy mozdulatait és hallottam játékát. Mária — eszembe ju­tott, hogy Johann Sebastian "Bach első feleségét Maria Bar­barának hívták... Milyen ostobák is voltak e­­zek a gondolatok; de azokban az órákban, amikor az ember utolsó párbeszédét folytatja magával, szentek, mint a hal­dokló végrendelete. Ezért ki­élveztem ókét — az utolsó kis boldogságot, amelyet ebből a szennyes világból még merít­hettem. A percek elszaladtak. A vá­rakozás arra a nagy pillanat­ra, amikor a fáradság majd elhatalmasodik rajtam, ellen­kező eredménnyel járt. Töké­letesen éber voltam és minél inkább múlt az idő, annál ;n­­kább berzenkedett ereimben az élet. Nehéz meghalni, ha az em­ber vár rá, ha a gyomor joga­it követeli és az elgyötört ta­gok fájdalmas dermedtségük­ben újra és újra az életre emlékeztetnek. Az önfenntar tási ösztön dacolt az elégikus temetőromantikával és kétsze­res gyávasággal vádolt: gyáva vagyok az életihez, de gyáva vagyok meghalni is. „Miért nem teszel három lépésit — így gúnyoltam magamat — a szakadékig, ha meg akarsz halni? Csak három lépés, az­lárt, aki október 17-én mu­tatja be kormányát és októ­ber 18-án ismerteti a parla­mentben a? új kormány programját. Bár a kancellár őrségvál­tás hivatalos programjának lebonyolítása Adenauer le­mondólevelének átnyújtásá­­vai már kezdetét vette, az új’ kormány összetételéről csak az utolsó pillanatban törté­nik döntés. Adenauer kancellár a le­mondás alkalmából készített televíziós adásban kijelentet­te: „Nem vonulók vissza duz­zogni a sarokba és nem ta­núsítok majd ellenállást”. A kancellár hangsúlyozta: le­mondása után is részt fog venni a politikai életben, a- parlament épületében már dolgozószobákat rendeztek be számára és „jótanácsaival” mindig rendelkezésre fog áll­ni. Külpolitikai széljegyzet A londoni műtőasztalon Első pillantásra csak egy öregedő, s az utóbbi idő­ben sok hányattatást szen­vedett politikus fekszik az előkelő londoni kórház műtőasztalán: Macmillan, Nagy-Britannia miniszter­­elnöke. Valójában a műtő falain kívül a nyilvános­ság, a politikai közvéle­mény sokkal kegyetlenebb „műtőasztalán” fekszik ki­terítve az igazi „beteg”: az angol konzervatív kor­mány és politikai jövője. Aligha lehet vitás, hogy Macmillan betegsége drá­mai módon kiélezi a kon­zervatív párt régen húzó­dó válságát és sokkal nyíl­tabbá, kegyetlenebbé teszi az utódlásért vívott har­cot. E hét közepén kezdő­dött el Blackpoolbo■* az angol kormánypárt érte­kezlete, s az eredeti terv szerint a tanácskozás utol­só napján, holnap kellett volna elhangzania a mi­niszterelnök beszédének. Voltaképpen ettől a be­szédtől fontos politikai döntéseket vártak egész sor kérdésben. A legutóbbi időben már olyan hangok is felbukkan­tak, hogy Macmillan a választások előtt távozik a kormány éléről. Ezt azon­ban egy héttel ezelőtt még taktikai szempontból a párt egyetlen befolyásos veze­tője sem tartotta tanácsos­nak a régi politikai köz­mondás alapján: „verseny közben nem lehet lovat vál­tani”. Így hát a párt bel­ső vitáit letakarták egy látszategység lepedőjével és Macmillantól várták a döntést. Ez a döntés most nem hangzik el. A miniszter* elnök beteg — és Ang­lia nagy politikai műtő­asztalán váratlanul ott fekszik nyíltan kiterítve a konzervatív párt személyi és politikai válsága. Hiába, a betegség raga­dós.— A NATO multilaterális atomereje veszélyezteti Olaszország érdekeit tán.egy kás ugrás, mint annak idején az ablakból. Félsz meg­tenni, aminek tegnap ilyenkor utolsó erőddel ellene szegül­tél?” Igen, féltem ettől a haláltól — egyáltalán a haláltól. Fél­tem, ha arra gondoltam, hogy holnap már a ragadozó mada­rak körözhetnek felettem. Az­tán újra azt az arcot láttam magam előtt, azt a szörnyű arcot, a széles sebhellyel, hal­­lotam azt a cinikus hangot és nevetést, amelyet sohasem tudtam elviselni... Teghap volt, hogy az arc vo­nalat kiegyenesítették? Jövő héten talán már Lengyelor­szágban vannak és akkor nem tart már soká... Nagy nehezen feltápászkod­­tam, arcomat és kezemet hó­val melegre dörzsöltem. A sebhelyes arcú ne diadalmas­kodjék! Nem tart már soká, aztán jön a leszámolás! Az élet parányi szikrája megint győzött bennem. Túl voltam a halál gondolatán, túl minden ostoba gondolaton. Gyorsabban le lehet jönni a hegyről, mint felmászni rá, kétszer olyan fárasztó és több figyelmet követel. Az izmok állandóan a végsőkig feszül­nek. Folyton fékezniük kell a testemet. Egy óra múlva lenn voltam a völgyben, és a meg­erőltetéstől remegve álltam a Trisanna partján. A parton haladtam tovább, Róma (MTI) Pénteken az olasz képvise­lőházban érdekes vita bontako­zott ki az olasz kormány kül­­politikáóáróiL Riccardo Lombardi képvise­lő, az Olasz Szocialista Párt egyik vezetője támadta a kor­mány atlanti politikáját és hangsúlyozta, hogy a szoci­a viz mentében. Valahol em­bereknek kellett itt lakniuk. Ott pedig csűrök vannak, ame­lyekben aludni lehet — alud­ni. A fáradság csaknem me­net közben vett le a lábam­ról. A Trisanna nem volt ,mély, viszont a lejtőn nagyon sebes. Kicsit távolabb, a másik par­ton fény égett. Itt a határöve­zetben az elsötétítési előíráso­kat nem vették nagyon szigo­rúan. Át kellett jutnom a másik oldalra. A vízből kövek álltak ki. Óvatosan léptem egy kőlap­ra, amely csaknem a patak közepén feküdt Most még egy kis ugrás — és odaát va­gyok... De a hó, amely a víz­től alámosva messze túlnyúlt a parton, becsapott. A patak fél méterrel szélesebb volt, mint gondoltam. így a jeges vízbe ugrottam, megcsúsztam, és most már nyákig benne vol­tam a Trisannában. A hideg ostorcsapásként ér­te a bőrömet. Reszketve mász­tam a partra. Most minden azon múlt, találok-e egy szá­raz menedéket, mert a hőmér­séklet ezen a vidéken már né­hány fokkal nulla alatt volt. A víz ráfagyott a kabátujjam­­ra és a nadrágomra. Szaladtam de a hideg azzal fenyegetett, hogy elakad a lélegzetem. Ki­tartani — egy pár lépés már csak... Folytatjuk alísták a semlegesség hívei. Rámutatott arra, hogy I a NATO multilaterális atomerejének megterem­tése veszélyezteti Olasz­ország érdekeit is és csak arra jó, hogy segítse Adenauer és a nyugatné­met militarista körök há­borús terveit és a nyugat­német hadsereg atomfel­­fegyverzését. Pin tus kereszténydemokra­ta képviselő sürgette, hogy a kormány szakítson a csan­­kajsek féle klikkel és ismer­je el a Kínai Népköztársasá­got, a kommunisták és a szo­cialisták pedig sikraszáll­­tak amellett, hogy Róma ismerje el a Német De­mokratikus Köztársaságot is. Giancarlo Pajétta, az Olasz KP titkárságának tagja rámu­tatott arra, hogy Olaszország­nak el kellene ismernie a* Atlanti Szerződés csődjét, azon kellene lennie, hogy kilépjen a szerződésből és aktív semleges politikát folytasson, mert ez felel meg legjobban az olasz nép érdekeinek és a béke szolgálatának. Olaszországnak az elsők kö­zött kellene harcolnia a nem­zetközi enyhülésért. A péntek esti ülésen felszó­lalt Piccioni külügyminiszter is. Kijelentette, hogy Olasz­ország tovább harcol az „európai egység” megterem­téséért. Azzal kapcsolatban, hogy Franciaország megtor­pedózta Anglia Közös Piaci belépését, Piccioni hangoztat­ta, nemcsak letűnt, de mar történelemellenes is”. 2 ^S^uws zág 1963. október 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom