Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-30 / 254. szám
Egy másodfokú döntés Máriapócson nagyszerű munkát végez a tápgyár. Naponta 320 mázsa táp készül el. Felvételünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor a nyíregyházi Ságvári Tsz • 35 mázsát a napi termésből elszállt. (Foto: Elek Emil) KÖZELEBB AZ ORSZÁGOS ÁTLAGHOZ Szabotcsi művelődés, — elgondolkoztató adatokkal Megszoktuk már évek során. hogy Szabolcsét úgy emlegetik, mint ahol lassúbb a fejlődés üteme. Hogy ennek mennyire a múltba nyúlnak a gyökerei, s honnan indult el a megye gazdasági és kulturális tekintetben, általában közismert. Statisztikai adatokat sorolhatnánk. fel, hogyan vetkőzi le megyénk a múlt átkos örökségét, tör utat a fejlődésben, közelíti meg sok vonatkozásban az országos átlagot. Legnagyobb a szaporulat Sok mindenben vezetünk is. de leginkább a szabolcsi népszaporulatot említjük fel. Ez országosan is felkelti a figyelmet. Ugyanis az ezer lakosra jutó élveszületések száma Szabolcsban a legmagasabb, kerek 20. Az ezer lakosra jutó természetes szaporodásban is megyénk tartja az elsőséget. Ám az általánosan megváltozott életkörülményekre, az egészségügyi kultúra magasabb fokára az teszi fel az ékezetet, hogy 3 tized híján Szabolcsban történik a legkevesebb haláleset. Vagyis nálunk születik a legtöbb egészséges csecsemő, nálunk a leghosszabb az életkor. A futó számadatok persze nem tűnnek érdekesnek, mert ma már mindnyájunk számára természetesek. Mai mércével. sőt országos mércével kezdjük mérni a szabolcsi ember kulturális „fejadagját". És ez így van jól. Amikor azon örvendezünk, hogy újabb orvosok érkeztek megyénkbe, s 10 ezer szabolcsi dolgozóra „7,3 orvos jut”, egy körzeti orvosra pedig 3833 lakos, az is eszünkbe jut, hogy a fejlődés ellenére az utolsók vagyunk az orvosi ellátottságban. A 7,3 az országban a legkisebb, a 3833 a legmagasabb 6zám. A 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma több százzal szaporodott az utóbbi években, mégis az utolsó három megye között van Szabolcs. Eredményes a helyi igyekezet Miért van ez így? Más alapokról indult el Szabolcs, mint a többi megyék, tudjuk. Arányosan több egészségügyi létesítmény épült nálunk, az elmaradást még se sikerült behozni. És az egészségügyi kultúráért, őszintén szólva, többet is tehettek volna a községek, a járások. Egy kicsit fentről várták a beruházást, járdák, utak, villanyhálózatok épültek, amelyekre természetesen nagy szükség van. Ma már azonban nem egyedülálló a háromezer lakosú FábiánlTáza igyekezete, ahol teljesen helyi erőből orvosi rendelő épül, avagy a beregi egészségügyi kombinát létesítése öt község hozzájárulásából. Ezt kellene szélesebben, megyei méretekben bővíteni, az eddigieknél több tíz, sőt százezer forintos községfejlesztési hozzájárulással segíteni az egészségügyi kultúrát. Mit mutat általában a művelődés megyei fényképe? Ami a valóságban jellemző, a szabolcsi dolgozó megta nult művelődni, kultúráltan szórakozni. Három év alatt 169-ről 199-re szaporodott a könyvtárak száma, 297 ezerről 447 ezerre a könyvállomány, 63-ról 84 ezerre az olvasók száma. S a félmillió szabolcsi évente egymillió 221 ezer könyvet kölcsönöz a könyvtárakból. Érzékelhető a javulás. Biztató, hogy a ti szalöki járás buzgalma nem marad követők nélkül. A tiszalöki járásban évente 150 ezer forintot áldoznak a községi tanácsok könyvekre. Ha fentről várnák ezt, sokkal lassabban érnék el, hogy a jelenlegi 3700-ról 4200-ra emelkedjen az olvasók száma. A könyvek az embert tudat, gondolkozás, szépérzék kiváló csiszolói. Elégedettek lehetünk-e azzal, hogy ezer szabolcsi lakosra 655 könyv jut? Mozi, színház, televízió Lassan elérünk és el is kell érnünk oda, hogy ne beszéljünk külön vidéki és orszá gos népművelésről. Csak egyféle népművelés lehetséges. Vannak sajátosan helyi viszonyok, más-más kiindulópont, ami a különböző vidékek fejlettségét illeti, de a népművelés nem lehet alacsonyabb szintű vidéken sem. Szinte mindennapos népművelési /szolgáltatás" a mozi. a színház, a rádió, tv, a művelődési otthonok műsora. S ha ezeket is összevetjük az országos átlaggal, az eredmények nem rosszak, de nem is tehetnek kényelmesekké bennünket. Mert igaz, hogy ma már a megye minden községében van filmszínház. 1952-ben 23 volt, jelenleg 264, az előadások száma meghaladta a 45 ezret, a látogatók száma a 4 milliót. Ez szép eredmény, azonban a számok azt is megmutatják, hogy 1 lakosra mindössze 9 mozilátogatás jút egy évben. S ez a legkisebb arány az országban. Persze nemcsak „átlagon aluli” jelzőket használhatunk a megye kulturális munkájának értékelésekor. A tv-előfizetők száma 4200-ra emélkedett a megyében, holott 1959- ben mindössze 7 tv működött a megyében. Megyénk a tvelőfizetők listáján a közép mezőnyben foglal helyet. Méginkább „megugrik" a grafikon, ha elkészül a tokaji közvetítő állomás. A megye dolgozóinak színházi látogatásai sincsenek országos átlagon alul. 1957-ben még a megyében volt a legkevesebb a színházi előadások száma, s ez 1962-ben 383-ra emelkedett. 114 ezer színházlátogatóval. Ez jó arány, különösen ha hozzászámítjuk, hogy a színházlátogatók csaknem 40 —50 százaléka mezőgazdasági dolgozó. Megkedvelték a megyében az ismeretierjesztő előadáso kát is. 1961-ben 290 928 dolgozó, 62-ben 317 ezer érdeklődő hallgatta meg az előadásokat, minden rendezvényre 60 fő jut. Négy év alatt 1 százalékkal nőtt az ismeretterjesztő előadásokon részvevők száma. Ez sem rossz arány, azonban még messze elmarad a műsoros estek látogatottságától. Sürgős gondok S a végén, de nem utolsó sorban említjük a közoktatást, amely szintén sokat fejlődött. azonban sürgős gondokat is hordoz magában. Egy tanerőre az általános iskolákban 30,3 tanuló, a középiskolákban 20,8 jut. A pedagógushiány nálunk a legégetőbb. Sok helyi erőfeszítés hozhatja meg a sikert. Néhány művelődéspolitikai számadatot mutattunk be a statisztika segítségével. Nem teljes a kép, a számok nem mindig fejezhetik ki a teljes lényeget. Mindenesetre elgondolkoztatnak és az 1983— 64-es népművelési feladatoknál még számításba vehetők. Szabolcsot kulturális vonatkozásban az országos átlaghoz emelni, nem könnyű munka, minden egyes művelődéssel foglalkozó ember együttes igyekezetét feltételezi. Csodaszerek nincsenek, csak a kitartó és küzdelmes munka, az okosan tervezett kulturális beruházás, és a sokkal kelendőbb „szellemi beruházás”, a népművelés hozhat országos értékű sikert. Páll Géza özvegy Fáber Sándorné, a fehérgyarmati községi tanácstól egy felszólítást kapott. „Sebsi István csaholci lakos a Kossuth Lajos tér 38-as szám alatt lévő házbelsőséget megvásárolta és törvénysértés. ha a korábban általa lakott lakás kulcsát nem hajlandó átadni az új tulajdonosnak.” Az övegyasszonynak minden reménye már csak a lakáskulcsban veit. Ügy gondolta, ha a kulcsot nem adja át, megtarthatja a lakását, megmarad feje felett a fedél. Végül belátta, minden hiába. — Én már mindenütt voltam. Kértem és könyörögtem, hiába. Beteges vagyok. Hová menjek, hol intéznék el az ügyemet. Nem gondoltam volna, hogy így járok. Az első döntés özv. Fáber Sándorné ügye azzal kezdődött, hogy lakásálnak fala megrepedezett, megdőlt, félő volt, hogy egyszer a fejére dől a ház. A tulajdonos, dr. Illyés Zsigmóndné, évek óta egy fillért sem költött a házra, nem renováltatta. Ezt és a lakás állapotát az özvegy jelentette a járási tanács építési és közlekedési osztályán. Ott alaposan megvizsgálták az ügyet, majd a következőkben határoztak: „Kötelezem az épület tulajdonosát, hogy a felújítási munkálatokat legkésőbb 1963. június hó 15-ig végeztesse el. Indokolás: a felújítandó épületrész avultsága és elhanyagoltsága folytán lakhatatlanná vált. viszont a bérlő részére sem a tulajdonos, sem a községi tanács vb. más megfelelő lakást biztosítani nem tud... Indokolt továbbá az épület felújítása azért is, mert további elhanyagolása esetén az épület állagát megóvni nem lehet, így a lakás alaptér csökkenését idézné elő. Fellebbezés A járási tanács határozata után az özvegyasszony — bár ideiglenesen egy istállórész kamrájába költöztették — nyugodtan hajthatta álomra a fejét. Remélte, hogy a tulajdonos a lakást megjavíttatja. A nyugalma azonban nem maradt tartós. A ház tulajdonosa a járási tanács határozatával szemben fellebbezett és a megyei tanács vb. építési osztálya másodfokon úgy döntött: „A fellebbezéssel megtámadott 215/1963. számú határozatot megváltoztatom. Felhívom a Fehérgyarmati Községi Tanács VB-t, özvegy Fáber Sándorné részére lakást biztosítson. Kötelezem dr. Illyés Zsigmondnét. hogy a bérl^-és a tények FelújíLoLLak egy lakást, és ezért özvegy Fáber Sándorné fedél nélkül marad ? mény megüresedése után 30 napon belül a kérdéses lakóépületet bontássá le. Indok: Az elsőfokú határozatot meg kellett változtatnom, illetve a bontási munkálatok elvégzését kellett elrendelnem, miután az épületrész felújítása nemzetgazdasági szempontból nem lehetséges.” Tanulság Dr. Illyés Zsigmondné a kérdéses lakrészt nem bontatta le, hiszen ez egyáltalán nem is volt szándékában. Ö csupán a járási tanács határozatának megváltoztatását akarta, hogy ezáltal megszabaduljon lakójától és házát elad hassa. Terve sikerült. A megyei tanács vb, építési, köz lekedési és vízügyi osztályának határozata után adás vételt bonyolított le és az új tulajdonos most már megváltoztatta a megyei tanács, egyben végrehajtotta a járási tanács határozatát, elvégeztette a felújítási munkálatokat, vagyis saját maga részére lakhatóvá tette az épületet, amelyre a másodfokú döntés kimondta: „felújítása nemzetgazdasági szempontból nem lehetséges.” A felújítás tehát lehetséges volt és aránylag nem is nagy költséggel. özvegy Fáber Sándornénak volt lakása, de most már nincs. Hogy lesz-e rövidesen, erre a községi tanácsnál nem tudnak megfelelő és megnyugtató választ adni. A másodfokon hozott döntés számukra törvény, de csak dr. Illyés Zsigmondnénak kedvezett. A község szűkében van lakásoknak, a járási tanács ezért is határozott elsőfokú döntésként a lakás felújításáról. Mint minden történetnek, ennek is van egy tanulsága. Amikor egy szerv dönt valamilyen ügyben, és • főleg egy korábbi határozat megerősítéséről, vagy módosításáról van szó, nem elég az egyszerű látszat, a vizsgálatnak alaposnak és körültekintőnek kell lenni. Ha. a megyei tanács illetékes szerve ah- ’yett, hogy nem tudni milyen indokkal, a nemzetgazdasági érdekre hivatkozott, azt teszi, hogy a község, illetve a járás érdekét tartja szem alőtt akkor ma nem adódik olyan probléma, hogy egy özvegyasszony ne tudja, miként fogja átvészelni a telet. Seres Ernő A BIZTONSÁGOSABB KÖZLEKEDÉSÉRT A megye és a város főközlekedési útvonalain a biztonságosabb közlekedés érdekében az út kanyarulatokban szaggatott fehér vonalat festenek, Ezzel is felhívják a gépkocsi vezetők figyelmet a KRESZ-szabáiyok helyes alkalmazására, az úlkanyarula tokban a járművek előzésének szabályos betartására. (Foto: Hammel József) "D égen tartja a szólás-; 1 *• mondás, a közmondássá sűrűsödött bölcsesség hogy a baj, a gond soha nem - jár magában. Ha elindul, hamar követi a többi, vagy legalább is ott ólálkodik az árnyékában. A világért sem akarom bizonyítani, hogy az pontosan igy van — hisz távol áll tőlem a babona és a hasonló dolgok bűvölete — de az alábbi eset mégis szolgálhat valami tanulságul. Mert azzal se szakadt volna nagyobb gond a Rákóczi Tsz brigádvezetőjének fejére — technikumot végzett fiatalember ez —, ha történetesen elvitte volna feje felől a vihar a fedelet, mint az, amikor nyár elején azt fedezte fel a gondjaira bízott sertéstelepen, hogy beütött a bélgyulladás. Ez a veszedelmes nyavalya, melyet nem is tartottak eleinte betegségnek. De most már komolyan veszik. Akár annak idején a vakbélgyulladást. Még elsorolni is sok, ami szükséges gyógyításához. Mert kezdődik a kopíaltatással. Ezt követi a székfűtea itatás, a faszenes dara etetése, tetrán adagolása és mindezeket befejezi egy általános fertőtlenítés. Ez volt tehát az első baj, amiből, hogy jó órában Tíz év után mondja, hetek alatt mászott ki. Egy-íkét elhullással, pár darab kényszervágással, amely az ezer darabos állománynál igazán nem sok. A másik, az árnyékába lépő, veszedelmesebb lett. Ugyanis az anyakoca gondozókkal gyűlt meg márólholnapra a baj. Az egyikkel azért, mert építésbe fogott. (Bár szabadságot kért rá). A másikkal, mert beteg lett, a harmadikon pedig erőt vett az ösztön. A vándorok ösztöne, mely nem hagyja sokáig egy helyen. Embert keríteni a jószág mellé. Még pedig megfele-' lő embert, határozta meg a helyzet számára a feladatot. Mert olyan akadna, alti csak enni adna a kocának. Esetleg, ha nagyon muszáj, megjártatná. De azzal nincs elintézve minden. A fialtatás, a keccelés, tehát a tenyésztési munka legnehezebb része még megoldatlan marad. Ahhoz pedig, nemcsak akarat kell, hanem érzék és jó szem. Olyan, amelyik az egyforma között is különbséget tud tenni. Jött is, ment is a brigádvezető. De majdnem úgy járt, mint az a sokat emlegetett köles. Lámpással sem találta a megfelelő embert. Ekkor botlott Sándor bácsiba. Nem véletlenül, mert ez a hízók mellett foglalatoskodott — Sanyi bácsi — derült fel a brigádvezető arca hisz maga már volt kocák mellett. De még mennyire volt — ismételte magában örömmel a váratlan felfedezést és emlékezetéibe villant valami. Az ötvenes évek elejéről, amikor még egészen kis gyerek volt és az akkori tsz alig gazdálkodott háromszáz holdon. Annak a disznófalkája mellett, sürgölődött nagyon egy jó tartasú fiatalember. Lábán bakancs, előtte vászonkötény és mind a két kezében moslékos veder. Ment, szaladt, sietett, mintha kergették volna. Sándor bácsi volt. Aki félredobott minden előítéletet és kisparaszt létére vállalta ezt az odaadást Követelő, lenézett munkát. Mórt téeszcsésnek lenni és benne ' kondásnak állni, még akkor utolsó dolognak számítóul — Régen volt az — felelte parányi sóhajjal Sándor és pillantásával, mintha azt az utat nézné, amit azóta megtett. Az ötvenhármas kilépést* a kubikus munkát, az újrakezdett paraszti életet, a napszámoskodást, a szanatóriumba vezető hajszát és ezt, ahol most van. A brigádvezető érezte ezeket. Sejtette, hogy ml játszódik le benne. És tudta, hogy olyasmire kell hivatkozni, ami elől nem lehet kitérni. Mint például az egyéni érdek alárendelése a közösnek... És két nap múlva a kocák mellett volt Sándor. A régi keccnél a régi helyen, ahol izzadva, lihegve, de lankadhatatlan szorgalommal végezte kötelességét... (Hogy mennyi festéket használt el a kocák megjelölésére, az most mellékes.) Mintha az évek nem is szálltak volna el felette, hanem csak megkerülték, s közben megtartatták vele, hogy az egyén érdeke ott van a közösségében... Szállási László ^Magyarország 1963. október 30.