Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

Gádor Bélát Gátiunkéi és a Bizottság — Van egy ötletem... — mondta Garfunkel, és sze­mérmetlen sóvárgással nézte üres rumos poihara fenekét. — Na, ne mondd el.. — szóltam, de ő szorosan fogta a csuklómat. — Jó pulzusod van... — hizelgett, majd gyorsan foly­tatta. — Az ötletem az, hogy más foglalkozás után nézek. Egész életemben könyveltem es néad meg, mi lett belőlem. Egy öreg, kopasz kis senki, idle életkedvvel és műfogák­­kal. És ha egyszer egy tí­zesre van szükségem... Hirtelen közbevágtam e veszélyes ponton. —Szóval nem akarsz dol­gosai? Es akkor miből fogsz megélni? Tarkából? — Szegy elld magad! — intett le szomorúan. — Hány­szor kértem tőled kölcsön? — Ahányszor találkoztunk. ■— Na, látod! Es nem is találkoztunk olyan gyakran... De mert rossz voltál, foly­tatom. Én ezentúl szakértő leszek, ez a legjobb és leg­könnyebb foglalkozás. Hadd mondjak egy kézenfekvő példát: mennyivel nehezebb egy tojást megtojni, mint megenni és azt mondani, hogy nem volt friss... Vilá­gos? — Mint a napfoittevékeny­­segl Lyukadj ki! — Kilyukadok... Tudod, hogy én most a Gubacsíel­­dolgozó Vállalatnál' dolgo­zom. Jó ideig a gubacs fel­dolgozása lázasan és jóked­vűén folyt, nem volt semmi baj. Akkor jött egy távirat, a következő szöveggel: Csuetoertoekoen kiszál­lnunk. A Bizottság. E perctől kezdve a munka lázasan abbamaradt. Semmi mást nem tettünk, mint a Bizottságot vártuk. Reszket­tünk, féltünk, rémképek ül­döztek bennünket éjjel-trap­pal, Ide-Oda kapkodtunk hogy minden rendben legyen, és a Bizottság meg legyen elégedve. Az idegroham olyan egyszerű szórakozás­nak számított, • mint a szív­­trombózis. Volt, aki a nihi­lizmus, volt, aki az alkoho­lizmus karjaiba vetve magát keresett vigasztalást. Egy szép napon aztán, amely egyáltalában nem is esett csuetoertoekre, némán su­hanva, megállt egy autó a ház előtt. Óriási ajtócsapko­dás és kiszáll a Bizottság. Vészjósló, de ruganyos lép­tekkel egyenesen odament, ahol a derék dolgozók éppen azon voltak, hogy reszkető inakkal a gubacs feldolgozá­sának látszatát keltsék. A Bi­zottság megállt, és nézett. Semmi mást nem csinált, csak nézett. Se nem beszélt, se nem köszönt, csak szúrós szakértelemmel nézett. Az­tán elment, és az étkezdében, felvirágzott asztalról meg­evett egy mindent elsöprő ebédett, előétel a Iá Marengó, bor, sör, pálinka. Délután még egy félóráig nézett a Bizottság, merően, aztán aj­tócsapkodás, dirr-dúrr, elsu­hant. Hát ilyen Bizottság akarok én lenni, a Iá Maren­go! — Süljön ki a szemed! — vetettem közbe a rend ked­véért, de Garfunkel méltaft­­lankodva tört ki: — Miért? Miért éppen én ne lehetnék Bizottság? Tu­dod, milyen szúrós szakérte­lemmel tudok én nézni, ha jó napom van? És tudod mi­lyen vészjóslóan tudok én lépkedni, ha egy kicsit ósz­­szeszedem magam? Nézi rám! Direkte Bizottságarcom van! De még nem is mond­tam el az ötletemet. Fi­gyelsz? — Mint egy mormola. — Rájöttem, hogy van egy szakma, amivel senki sem törődik, és az maga a szak­értelem. Mert kétségtelen, hogy vannak jó és rossz szakértő bizottságok. De Ki állapítja meg azt, hogy egy szakértő bizottság ért-e a szakhoz. Ezt én fogom elle­nőrizni. Megalakítom a szak­értőket ellenőrző szakértő bizottságot. Képzeld, milyen nagyszerű lesz. A Gubacsbi­­zottság kiszáll az autóval a helyszínre, és néz. Erre én kiszállok egy még nagyobb autóval, és én nézem őket. Es én még nagyobb ebédet eszem, á Iá Marengó. Szé­dületes perspektíva! Már ki is néztem egy villát a Re­zeda utcában, ott lesz a Köz­pontunk, mert gondolom, annyit te is tudsz,. hogy ki­szállni csak Központból le­het... Olyan szúrósan néztem Garfunkelre, mint egy Bi­zottság, majd ráripakoötam: — Mi az Garfunkel! Te ironizálsz? így nem leszünk jóban. ; Garfunkel ijedten behúzta a nyakát, hangja egészen megfakult. — Bizony isten, azt sem tudom, mi az az irónia-. Adj egy tízest... — Hogyhogy? Eddig tren­dig kitaláltál valami ürügyet legalább, mielőtt levágsz! Most csak így simán tar­hálsz? — Nem jut eszembe sem­mi-. — szólt, és csengő sze­mekkel nézett rám. Kivettem egy tízest, és elébe tettem az asztalra. Egészen megzavaro­dott a nemvárt fordulattól. Megtapogatta a pénzt, jól megnézte mind a két olda­lán, majd megtört hangon, jól álcázott pimaszsággal re­megte: . — Hiába, zseni vagy.J So­hasem foglak kiismerni. Kép szöveg nélkül. 1832 október 24-en született Kál­mán Imre sok nagysikert aratott operett zeneszerzője. Beküldendő sorok: visz. 1. függ. 1. és 33. KERESZTREJTVÉNY Kép szöveg nélkül. — Melyik gombot kell lenyomni? •— Kését felt A P E C H E S KIBIC Üj igazgató került a Szem­ellenző Művek élére. Bemu­tatkozása után megkérte a főkönyvelőt, hogy küldje át valakivel az előző év terme­lési kimutatását. Pár perc múlva alacsony, kopasz, szo­morú külsejű, ötvenöt év kö­rüli emberke kopogott be és hajlongva adta át az adato­kat tartalmazó iratokat. — Milyen beosztása van nálunk, kedves karfásam? — kérdezte az igazgató. — Segédkönyvelő vagyok — hangzott a válasz. — Mióta van a vállalat­nál? — Harminckét éve. A ma­szek tulajdonosnál is dolgoz­tam. — És ilyen hosszú ideig alacsony beosztásban ma­radt? A segédkönyvelő felsóhaj­tott: — Mindig peches voltam.. Peches kibic... — Kibic? Hogy értsem ezt? — Nem akarom igazgató elvtárs fárasztani. Hosszú történet. — Csak mondja el nyugod­tan. Kiváncsivá tett. Foglal­jon helyet. A könyvelő leült: — Köszönöm. Hol is kezd­jem. Ezerküencszázharminc­­egyben kerültem ide. öt év­vel később főnököm be hí vott és közölte velem: a fő­könyvelő nyugalomba megy, valószínűleg engem nevez ki a helyébe. Megköszöntem a bizalmat. Harmadnap vidék­ről vendégem érkezett és es­te egy divatos, zenés kávé­házban mentem vele. Fechem­­re a szomszéd asztalnál a főnököm ült bizalmas kettes­ben, egy fiatal, kacérul vi­selkedő lánnyal. Másnap ri­degen fogadott, nem tudta megbocsátani, hogy észrevet tem őket. Tudtomra adta, hogy nem én, hanem a kar­társam lesz a főkönyvelő. Felsóhajtott: — Azóta nyomon követ a pech. Legalább fél tucat ha­sonló esetet tudnék felsorol­ni azokból az időkből. — Na és negyvenöt után? — Azt hittem, most vég­re... De az én kibic-pechern. Az új igazgató szenvedélyes, de rossz sakkozó volt. Part­nereket keresett. Ketten je­lentkeztünk: egy kollégám é3 én. Mondanom se keli, ál­landóan kikapott tőlünk. Ha nem velem játszott, akkor kibiceltem. Azt még valaho­gyan el tudta viselni, ha én megvertem, de az na­gyon elkeserítette, hogy ta­núja vagyok a vereségnek. A nálam gyengébb ellenfél is folyton megmattolta. Lassan­­lassan meggyűlölt. Amikor ismét főkönyvelőváltozás volt, megint nem én voltam az, akit kineveztek. — Hát bizony balszeren­cséje volt ezekkel a kibice­­lésekkel, de ne féljen, én gondoskodtam arról, hogy képességeinek megfelelő be­osztást kapjon. Üj üzemünk­ben úgyis önálló főkönyve­lő kell, elintézem, hogy megkapja az állást. Harmadnap behívatott az új üzem igazgatója. A terv« osztály vezetőjével tárgyalt; — Üljön le, maga előtt nincs titkunk. — Es nyugodtan megbe­szélték, hogy fiktív tételek­kel emelik a raktárkészletet, mert el kell tüntetni a mér­leghiányt. — Amint látja, bizalma­san felfedtük maga előtt kártyáinkat. Úgyis maga ír­ja . alá a jelentést, mint üj főkönyvelő. — Köszönöm — hangzott a válasz —, de én erre al­kalmatlan vagyok. Világ életemben rossz kibic vöt-., tem. Tessék engem meg­hagyni az eddigi beosztá­somban, Palásti László, VÍZSZINTES: 1. Ezzel a művel indult világsi­ker útjára, a magyar operett. 11. Hat Rómában. 12. Rangjelző. 13. Magasrangú török tiszt régen. 14. Iga mássalhangzói. 15. Ruhatarto­zék. 16. Mássalhangzó kiejtve. 17. Papírmérték. 18. Jón költőiesen. 20. Pályaudvar rövidítve. 22. Ma is ezt használjuk az idő számítására. 27. Ételízesítő. 28. Vasúti csomópont. Hajdú megyében. 29. Katlan belse­je! 30. Állóvíz. 32. Ez indít cse­lekvésre. 34. Monte Kristó várbör­töne. 36. Egyszerűségében bájos jelenet. 39. Lakoma. 41. Vastag hú­sos szúróslevelú dísznövény. 44. Jugoszláviai városból való. 45. A honfoglalás c. tv film egyik fősze­replője. 47.. A fizetés. 48. Lak. 49. Indulatszó. 50. Varrószerszám. 52. Nyelvtani fogalom. 53. AAAAAA. 54. Pép nagyobbik fele. 55. Borá­ról híres község Fejér megyében. 57. LH. 59. Es latinul. 60. Szovjet repülőgép típus. 61. Terhet emelő gép kezelője. 62. Orion tv-típu­­sok betűjelzése. 64. Energiaszol­gáltató telep. 66. GOH. 67. Ritka női név. 69. Francia író. 70. A fel­ső katonai és polgári hivatalno­kok címe tárgyesetben a régi Tö­rökországban. 72. Pénzfizetésre írásbeli megbízást ad. 73. Nem azt. 74. Marhalevél, járatlevél. 76. Sza­bolcs megyei községből való. 78, Írás mássalhangzói. 79. A mikrosz­kópot Ilyen csőnek is nevezik. 80 Kerékpárabroncs. 82. Nem érdek­li. 83. Fiatal tyúk. 85. Gyümölcs. FÜGGŐLEGES: 1. A vizsz. 1. sorban szereplő művet egyik budapesti színhá­zunk ekkor mutatta be. 2. Szemé­lyes névmás. 3. Táncfajta. 4. Ha­mis. 5. Korrigál. 6. Fa része. 7. Folyó az NSZK-ban. 8. Téli sport­eszköz. 9. Irattartó. 10. Az egyik nem. 16. Azonos magánhangzók. 17. Közellceleti állam. 19. Az edény­ből a folyadékot kiüríti. 21. Közle­kedünk rajta. 23. Görög betű. 24. Vissza: végtelenül lohol. 25. A gö­rög ábc első betűje. 26. Igekötö. 31. Cipel. 33. A vizsz. 1. sorban idézett operettben a bemutatón az önkéntes szerepet játszotta. 35 Humoristánk (László). 37. Tanuló. 33. Kínai hosszmérték. 39. Morse­­hang. 40. A magyar skála egyik hangja. 42. GA. 43: Nincs tovább. 45. Folyó Észak-Olaszországban. 46. Részvény Társaság. 49. Férjezett nők nevének végén van. 51. Nem áll. 54. Indiában élő — a macska­félék családjába tartozó — állat. 55. Ilyen a gyárkémény is. 56. öl­töztet. 58. Égéstermék. 60. Bort önt a pohárba. 63. Ház része. 65. Gabonafajta. 68. Lábbeli. 70. Drá­va menti község Somogybán. 71. Dzsessz zongorista és zeneszerző. 74. Puha, rugalmas csont. 75. SÁLY. 77. Bizonytalanul áll. 79. Az öröklékenység hordozója. 81. ösz­­sze-vissza fon. 83. Jelen eleje. 84. Mutató szó. 85. Hangtalan mozi. 86. Ugyanaz, mint a vizsz. 12. . A megfejtéseket legkésőbb no­vember 4-ig kell levelezőlapon be­küldeni. A helyes megfejtők kö­zött 10 db. könyvet sorsolunk ki. Október 13-ai rejtvénypályáza­tunk nyertesei: Megfejtés: i,Szüreti szint ölte Két kis húgom ajka Meglátszik a szőlő Édessége rajta”. Szüreti mulatság. Nyertesek: Gönczy Jánosné nyíregyházi, Damjanovics Magdolna balsai, Kecskeméti Mihály csengeri, Tóth Ferenc ibrányi, Péter Miklósné kántorjánosi, Simon Endréné má­­riapócsi, Pótor Judit porcsalmai, Törő Sándor szamosújlaki, Győri Sándor tiszarádi, Horváth Mihály­­né vásárosnaményi kedves rejt­vényfej tőink. A nyereményeket — egy-egy szép könyvet — postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom