Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-24 / 249. szám

EscmÓHifck sorokban Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására szerdán Rómába ér­kezett a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának küldöttsége, amelyet Edward Gierek, a LEMP Poli­tikai Bizottságának tagja ve­zet. Hanoiban véget ért a dél­vietnami néppel vállalt szoli­daritás nemzetközi szakszer­vezeti bizottságának alakuló értekezlete. Az értekezlet több határozatot fogadott el, ame­lyek felszólítják a világ szer­vezett dolgozóit, támogassák az amerikai imperialisták és a Ngo Dinh Diem-féle dikta­túra ellen küzdő dél-vietnami népet. Heinrich Lübke, a N.émet Szövetségi Köztársaság elnöke szerdán négyhetes ázsiai kör­útra indult. Lübke elsőnek Teheránba, Irán fővárosába érkezik. A perui főváros 5000 hajlék­talan lakója a közeli napok­ban földet foglalt a Lima kö­zelében fekvő San Pedro hegy­vidékén, hogy ott kunyhót építsen magának. A nincstele­nek ellen rendőrséget vezé­nyeltek ki. A belgrádi politikai tudomá­nyok főiskolájának meghívá­sára N. R. Mitronov rektorral az élen a jugoszláv fővárosba érkezett a moszkvai pártfőis­kola több tanára. Bandaranaike asszony* cey­loni miniszterelnök, aki hiva­talos látogatáson a Szovjet­unióban tartózkodik, szerdán Moszkvából Leningrádba uta­zott. A repülőtéren Koszigin, a Szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese és más hiva­talos személyiségek búcsúztat­ták. Az indonéz sajtó szerdán közzétette Sukarno elnöknek a felforgató tevékenység meg­­gátlásáról kiadott dekrétumát. Mint a dekrétum megállapítja, a felforgató tevékenység „ve szélyezteti a nemzet életét és biztonságát” s ezért az elkö­vetett államellenes cselek­mény súlyosságától függően, halállal, életfogytiglani, vagy húszévi elzárással büntetendő. Kedden szovjet kereskedelmi kormányküldöttség érkezett Washingtonba. A küldöttség, amelyet Sz. A. Boriszov, a külkereskedelmi miniszter első helyettese vezet, tárgyalásokat folytat az Egyesült Államok illetékes képviselőivel. Át kell szervezni az ENSZ titkárságát lUscsin szovjet küldött felszólalása beszéde a közgyűlésen Az ENSZ-közgyűlés Politi­kai Bizottsága kedden dél­után folytatta az atomfegy­ver-kísértetek eltiltásának szükségességéről folyó vitát. Az ülésein Japán, Thaiföld, Nepal, Izrael és Ecuador képviselői szólaltak fel. Va­lamennyien üdvözölték az atomfegyver-kísérletek részle­ges megtiltásáról kötött moszkvai egyezményt. Nepal és Thaiföld képviselője saj­nálkozását fejezte ki amiatt, hogy Franciaország és a Iri­nái ' Népköztársaság kormá­nya nem hajlandó aláírni a moszkvai szerződést.' Az ENSZ-közgyűlés Ügyvi­teli és Költségvetési Bizott­sága kedden a világszervezet 1964. évi költségvetésével fog­lalkozott. Roscsin, a Szovjet­unió képviselője felszólalásá­ban megállapította, hogy az ENSZ alapokmányával ellentétben, a Biztonsági Tanács megkerülésével utaltak ki jelentős pénz­összegeket az ENSZ nevé­ben folyó bizonyos kato­nai műveletekre. Példaként említette a szov­jet küldött az ENSZ kongói és kozel-kefeti műveleteit Így érthető, hogy a világszer­vezet pénzügyi válságba ke­rült és Költségvetésének de­ficitje elérte a 114 millió dől lárt. A Szovjetunió nagymér­tékben kiveszi részét az ENSZ keretében folyó technikai se­gélyprogramokban és hozzá­járul a világszervezet e célra létesített különleges alapjá­hoz. Ugyanakkor kétoldalú megállapodásokkal is e célt kívánja szolgálni — mondot­ta. Az ENSZ titkárságával foglalkozva a Szovjetunió képviselője megállapí­totta, hogy az jelenlegi összetételében nem tekint­hető valóban nemzetközi szervnek. A kulcsfontos­ságú állásokat a nyugati hatalmak képviselői töltik be. Roscsin javasolta, hogy tiltsák meg bizonyos tevé­kenységeknek és műveletek­nek a Biztonsági Tanács megkerülésével, az alapok­mány szellemével ellentétes finanszírozását, vizsgálják fe­lül a Biztonsági Tanács meg­kerülésével létrehozott kü­lönböző ENSZ-missziók kér dését és kerüljék a mértéke télén költekezést. Végül hangoztatta, hogy a titkárság vezető állásainak betöltésénél jobban figyelem be kell venni az arányos földrajzi megoszlás elvét. A közgyűlés Különleges Po­litikai Bizottsága kedden foly­tatta a Dél-Afrikai Köztársa­ság Apartheid politikájáról készített különbizottsági je­lentés megvitatását. Nigéria képviselője élesen bírálta a dél-afrikai kor­mány fajvédő politikáját. Irán képviselője hangoztat­ta, hogy szükség volna ar­ra, hogy a világszervezet mondja ki a teljes embargót II T1SZSZ közleménye A Moszkva (TASZSZ} A Financial TLmesbenés a Spiegelben cikk jelent meg a KGST állítólagos „titkos üléséről”. Az alábbiakban idéz­zük a TASZSZ ezzel kapcso­latos közleményét: *.A Financial Times című angol lap október 10-én, a Spiegel című nyugatnémet folyóirat pedig október 16-án közleményt jelentetett meg a KGST titkos üléséről, ame­lyen állítólag Kuba gazdasá­gi segélykérelmét vitatták meg. Az említett közlemények még a «lezajlott vita anyagá­ból» is adnak rágalmazó ko­holmányokkal zsúfolt ismer­tetést azzal a nyilvánvaló céllal, hogy befeketítsék a Szovjetuniónak és a többi KGST-államnak a Kubai Köz­társasághoz fűződő kapcsola­tait. A TASZSZ rendelkezésére bocsátott megbízható értesü­lések szerint a Financial Ti­mes és a Spiegel közleménye az első szavától az utolsóig koholmány, durva hamisítás. Figyelemre méltó, hogy ezeket a közleményeket — nyilvánvalóan szintén provo­káció® célokból — néhány más országban is nyilvános­ságra hozták”. A magyar küldőit á Dél-Afrikai Köztársaságba irányuló olajszállításra. „Az atomfegyver-kísérletek betiltásának sürgős szüksé­gessége” című napirendi pont általános vitájában a Politikai Bizottság ülésén felszólalt Csatorday Károly magyar kül­dött is. Bevezetőben utalt arra. hogy a kérdés vitájára ked­vező nemzetközi légkörben került sor. Hangsúlyozta, hogy a feszültség csökkenését előidéző tényezők között kiemelkedő helyet foglal el az atomfegyver-kísérle­tek részleges betiltására kötött moszkvai egyez­mény, amelyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa október 11-én rati­fikált. A világ közvéleménye — mondotta a magyar szónok jó kezdetnek tekinti ezt az egyezményt az általános és teljes leszerelés felé vezető úton és várakozással tekinta következő lépések elé. A köz gyűlés közelmúltban elfoga­dott határozata — amelynek alapja a Szovjetunió és az Egyesült Államok, közös kö telességvállalása, —- . hogy nem lógnak atomfegyverekkel fel­szerelt mesterséges égiteste­ket a világűrbe bocsátani — újabb jele annak, hogy a köl­csönös óhaj, a közös érdekek és az ésszerű engedmények előbb vagy utóbb a népek érdekeinek megfelelő meg­egyezéshez vezetni. A magyar küldött hangsú­lyozta, hogy a jelenlegi új helyzetben reális lehetőség van min­denfajta atomfegyver-kí­sérlet végérvényes betiltá­sára. Elzel összefüggésben fokoza­tosan előtérbe kerülnek . nemzetközi feszültség továb­bi csökkentését célzó regio­nális és az egész világra vo­natkozó tervek. Ezeknek a magyar küldöttség nagy je­lentőséget tulajdonít, s tá­mogat minden olyan javasla­tot és kezdeményezést, amely javítja a nemzetközi légkört, továbbá az általános és tel­jes leszerelés biztos útján el­vezet a világ békéjének és biztonságának megszilárdítá­sához. Ziergiebel: SEBHELYE O m m 27. Kari felemelkedett. Area hamuszí nüre vált. Megitán tö­rődött, és az irodaszekrény­ben kellett megkapaszkodnia. — Hova szökött a vörös cimborád? Na, mi lesz? Kari hallgatott. — Felelj, te átkozott ku­tyái — üvöltött a sebhelyes magánkívül. Mint egy meg­szállott, kezdte verni újra. Kari már nem érezte az üté­seket, mert amikor visszazu­hant a padlóra, elvesztette eszméletét Déltájt vissza vitték a fog házba. Mettinger és egy má­sik alkalmazott vitte fel a sebesültet a lépcsőn. Cella­társa, a matróz ismerte eze­ket a jeleneteket. Óvatosan segített levetni kabátját és ingét, majd egy pár takaró­ból fekhelyet csinált Karinak. Aztán "sebeit hűsítette egy vi­zes ronggyal. 2 G^Magyarorszá* 1963. október 24. — Megint az a sebhelyes volt? — kérdezte aggódva. Kari bólintott. Fájdalomtól eltorzult arccal felemelke­dett. — Nem tudok feküdni. Minden porcikámat összever­te. — Miért vert meg? — Tudni akarta, hová szö­kött Klaus. — És nem mondtad meg neki? A matróz nem kapott vá­laszt. Kari kezével a falnak támaszkodott. — Ezt nem bírtam volna ki, Kari Ha engem kérdezne, én... — Téged nem fog kérdez­ni, és így tarthatod is a szád. Amikor rám ütött, először azt gondoltam nem árthatok Klausnak, ha valami hamis irányt adok meg. De aztán úgy megundorodtam attól a baromtól, hogy megfogadtam, nem szólok egy szót sem, még •ha agyonüt sem. — Ezt nem értem. Mi hasz­nod most a büszkeségedből? Hisz ők az erősebbek. — Ma én voltam erősebb, De ezt csakugyan nem ért­heted. Bár nincs benne sem­mi különös. Mások máglyára mentek, de nem törtek meg. És ezek a gazemberek sem fogják elhamvasztani az igaz­ságot, és belőlem sem fog­nak kutyát csinálni — soha! A matróz nem felelt. Egy percig lehajtott fejjel járt föl és alá, aztán megkérdezte: — Nagy fájdalmaid ván­­nak még? — Megjárja, matróz. Ne okozz magadnak fölösleges gondokat. A hegyekben ilyen­kor nagy a hó. Klausnak nem lesz most könnyű átjutni a határon. — De szabad, az a fő. Ö, ha egy módom volna, hogy kikerüljek innen! Kari, mia­latt az előbb kihallgatáson voltál szóltak nekem, hogy még ezen a héten értem jön­nek. Hadbíróság elé állíta­nak... Szinte könyörögve rebeg­­tem ezeket a mondatokat, és közben segítséget várva né­zett bajtársára. Kari megvál­toztatta kényelmetlen helyze­tét, és leült a priccsre. A fájdalomtól egy pillanatra A Kommunyiszt szerkesztőségi cikke a kínai álláspontról összeszorította a fogát. Aztán így szólt: — Ez még semmit sem je­lent, matróz, tájain megúszod büntetőszázaddal. — Csakugyan azt hiszed? — kérdezte a matróz re­ménykedve. — Annak idején is megszökött tőlünk valaki, és egy tengeralattjárón beve­tésre küldték. — És? Visszatért? — Nem, ez egy különleges akció volt, a tengeralattjárót elsüllyesztették. De legalább volt valami reménye. Rette­netesen félek, Kari. A lőál­­láshoz viszik őket, egy boVj­­társam mesélte. Az utolsó, amit az ember lát, egy fe­nyőerdő. Előtte állnak a fegy­verekkel. Csak ne ítélnének halálra! Mindent megtennék, amit kívánnak tőlem, csak ne tialjak meg. Bármelyik bün­tetőszázadba elmennék, vagy akár egy úszó koporsóba is. Istenem, csak innen kijuthat­nék, ha most Klausszal vol­nék, másodszor nem hagy­nám magam elfogni... — Nem könnyű meghalni, matróz. Én is szeretném túl élni ezt a fasiszta bandát. De ha egyszer odáig jutnék, hogy a falhoz állítanának, ak­kor legalább elmondhatom: „Nem ezért a sebhelyes ar­cúért patkolsz el”. Ez a ha­lált nem teszi kellemesebbé, de kis életemnek legalább volt valami értelme. A Kommunyiszt, az SZKP elméleti folyóirata legújabb számában szerkesztőségi cik­ket közöl a kommunista test­vérpártok ellen Pekingből folyó kampányról. A cikk megállapítja: „A troekizmus ideje óta példátlan hadjárat nak vagyunk tanúi a marxiz­mus—leninizmus legalapve­tőbb tételei ellen.” A cikk hangsúlyozza „min­den kommunistának, interna­cionalista kötelessége - mindent megtenni, hogy az események ne fejlődjenek a Peking ál­tal kívánt irányban. Ha ezt nem teszik meg idejében, en­nek ‘ következményei rendkí­vül súlyosak lehetnek* az egész kommunista mozgalom­ra nézve,” A cikk részletesen bírálja a Pekingien létesített külön platformot, s megállapítja: a kínai vezetők elhatározták, hogy felborítják a nemzetkö­zi kommunista mozgalmat és saját vezetésük alatt valami­lyen új mozgalmat hoznak létre. Úgy látják, hogy ehhez a legrövidebb út a Szovjet­unió Kommunista Pártjának lejáratásán keresztül vezet.” Pekingben természetesen tudják. becsületes vitában nem lehet senkit sem meg­győzni arról, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői a marxizmus—leninizmus tisz­taságának és forradalmi szel­lemének igazi bajnokai, vi­szont az SZKP és a többi testvérpárt elárulta a forra­dalom ügyét. Ezért a pekingi vezetők a kommunista pár­tossággal és az internaciona­lizmussal össze nem férő mód­szerekhez folyamodtak” — ál­lapítja meg a cikk. Majd szá­mos példával bizonyítja a pe king! propaganda hamisítá­sait. A lap ezután így folytatja Pekingben nem bíznak a vi­­lágszócializmus erejében, ab­ban a képességében, hogy a forradalom érdekében befo­lyásolja a világ fejlődését. A kínai propaganda csak arra szorítkózik, hogy nagy garral hirdeti a marxizmusnak a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra szükségessé­géről szóló ismert igazságait, s elvonja a figyelmet arról milyen égetően sürgős felada­tokat kell megoldani e rend­kívül fontos elvek megvaló­sításához. Az SZKP, az egész kom­munista világmozg'alom véle­ménye szerint a szocializmus­ba vezető átmenet két formá­ban lehetséges: békés és nem békés úton. A kínai vezetők szerint viszont „merő ábránd az, hogy a proletáriátus béké­sen megszerezheti a hatat mat, s mindig, minden or­szágban, minden körülmények között csak polgárháború ve­zethet a proletárdiktatúra győzelmére.” A kínai propagandistáknak — Fütyülök az értelmére — válaszolt a matróz heve­sen —, élni akarok, nem aka­rok meghalni! Otthon szeret­nék ülni, a szobában, és az anyámmal beszélgetni. Ha sejtettem volna mindezt! — Nem tudtad előre? Mi­nek szöktél meg? — Mert féltem.- Nem akar­tam többé bevetésre menni. Ismeretlen céllal kellett ki­futnunk, azért szöktem meg. Svájcba túléltem volna a há­borút Bár maradtam volna annak idején Bahiában. Ez volt az utolsó nagy utam a háború előtt, ki tudhatta ezt harminckilenc elején7 — Én tudom — mondta Kari keményen —* és min­denki tudhatta volna. Har­minchárom előtt szüntelenül hirdettük: „Aki Hitlerre sza­vaz, a háborúra szavaz!” Hat évvel később itt volt. De ti mind csak a saját hasatok­ra gondoltatok, mind, te is, matróz. Most jön a nagy ki­józanodás. Nem akartatok politizálni, most a nácik csi­nálják veletek a politikát — Mi közöm hozzá — for­­tyant fel a matróz. — Én mindig a háború ellen vol­tam, én nem akartam hábo­rút. — És mit tettél ellene? — kérdezte Kari könyörtelenül. — A szándék egy pihénél is kevesebbet nyom a latban, csak az számít, hogy mit te­szel. (Folytatjuk) az az elmélete, hogy az ázsu afrikai és latin-amerikai n pék között valamiféle „ki lönleges” érdekközösség á fenn, teljesen ellenkezik marxizmus—leninizmussal. „Ilyen értelmezésben az A ro-ázsiai szolidaritás nem an; nyira az imperializmus ellei harc fegyvere, mint inkát eszköz arra, hogy elszigete jék e világrészek népeit szocialista államok népeitől — A Szovjetunió minden 1« hetséges módon segíti az el maradott országokat, hogy nem kapitalista fejlődés útja ra lépjenek — mutat rá cikk. Az SZKP ebben látja szocialista világrendszer egyi legfontosabb feladatát. A Kínai Kommunista Pár teoretikusainak politikai é ideológiai elgondolásai sok ban megegyeznek a trockis­­tákkal. Az a nézetük, amel; szerint mindaddig ábránd í háború megakadályozása amig létezik az imperializ­mus, teljesen megegyezik > trockisták nézeteivel. A kínai teoretikusok eltor­zítják a revizionizmus és * dogmatizmus elleni kétfrontos harc kérdését. Ezzel kapcso­latban a Kommunyiszt cik­ke megállapítja: „Ha a kispol­gári nacionalisták forradal­­miságot, a baloldali frázis­­eséplést és a baloldaliaskodó opportunizrnust rákényszerítik egy nagy, kommunista párt­ra — különösen, ha az a ha­talmon van — akkor ez ugyan­olyan súlyos veszéllyé válik, mint a revizionizmus, még­hozzá nemcsak erre a pártra, hanem az egész kommunista mozgalomra nézve.” „Durva hamisításnak” ne­vezi a cikk a pekingi teoreti­kusoknak azt az állítását, hogy a sztálini személyi kul­tusz leleplezése miatt terjedt el a revizionizmus. A kínai vezetők, lényegében véve az imperialista propaganda és az ezt szolgáló revizonisták értékelését ismétlik meg ez­zel. A személyi kultusz elméle­tének és gyakorlatának fel­­támasztására szükségük volt a kínai vezetőknek, mert bel­politikájuk a személyi kultusz rendszerének fenntartásán alapszik. Sztálin nevére azért van szükségük, hogy megoró­­bálják letéríteni a marxista —leninista útról és Peking nacionalista dogmatikus vo­nalának próbálják alárendel­ni a nemzetközi kommunista mozgalmat. A kínai vezetők fellépése a sztálini személyi kultusz leküzdése ellen had­üzenet a kollektív vezetés módszerének, felhívás Mao Ce-tung isten ítésének támo­gatására, amit erőteljesen űz a kínai propaganda A cikk a továbbiakban köz­li, hogy ez idő szerint már 65 kommunista párt fejezte ki hivatalos határozatban, hogy maradéktalanul egyetért az SZKP elvi álláspontjával és támogatja harcát a forra­dalmi elmélet ideológiai tisz­taságáért, a kommunisták so­rainak egységéért. E határoza­tok elítélték a pekingi szaka­­dárokat. A cikk rámutat arra, hogy a kínai vezetők amikor a szo­cialista világrendszer alapjait aláásó útra léptek, nagy, szin­te példátlan felelősséget vál­laltak saját országuk, a szo­cialista országok népeivel és az egész felszabadító moz­galommal szemben: felelőssé­get azért, hogy a kínai nép nevelésérti szovjetellenes me­derbe, a szocialista közösség népeivel való ellenségeskedés útjára terelték. A cikk emlékeztet arra, hogy az SZKP Központi Bi­zottsága lépéseket tett a kínai vezetőkkel való kapcsolatok rendezésére. A kínai vezetők azonban nem hallgattak a jó­zan ész szavára, aknamunkát indítottak az SZKP és más kommunista pártok ellen. A cikk hangsúlyozza, hogy az SZKP, az egész nemzet­közi kommunista mozgalom a legbarátibb érzelmeket táp­lálja a kínai kommunisták, az egész kínai nép iránt, nagyra becsüli a JCínai Kommunista Párt és a kínai nép érdemeit, sok sikert kíván nekik hazá­juk fejlesztésében, a szocia­lizmus építésében. A nemzet­közi kommunista mozgalom, arra törekszik, hogy a kínai vezetők térjenek vissza á mar­xizmus—leninizmus álláspont­jára, a moszkvai nyilatkozatok álláspontjára, mert ez felel meg a kínai nép, a világ dol­gozói érdekeinek.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom