Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-24 / 249. szám
EscmÓHifck sorokban Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szerdán Rómába érkezett a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amelyet Edward Gierek, a LEMP Politikai Bizottságának tagja vezet. Hanoiban véget ért a délvietnami néppel vállalt szolidaritás nemzetközi szakszervezeti bizottságának alakuló értekezlete. Az értekezlet több határozatot fogadott el, amelyek felszólítják a világ szervezett dolgozóit, támogassák az amerikai imperialisták és a Ngo Dinh Diem-féle diktatúra ellen küzdő dél-vietnami népet. Heinrich Lübke, a N.émet Szövetségi Köztársaság elnöke szerdán négyhetes ázsiai körútra indult. Lübke elsőnek Teheránba, Irán fővárosába érkezik. A perui főváros 5000 hajléktalan lakója a közeli napokban földet foglalt a Lima közelében fekvő San Pedro hegyvidékén, hogy ott kunyhót építsen magának. A nincstelenek ellen rendőrséget vezényeltek ki. A belgrádi politikai tudományok főiskolájának meghívására N. R. Mitronov rektorral az élen a jugoszláv fővárosba érkezett a moszkvai pártfőiskola több tanára. Bandaranaike asszony* ceyloni miniszterelnök, aki hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik, szerdán Moszkvából Leningrádba utazott. A repülőtéren Koszigin, a Szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Az indonéz sajtó szerdán közzétette Sukarno elnöknek a felforgató tevékenység meggátlásáról kiadott dekrétumát. Mint a dekrétum megállapítja, a felforgató tevékenység „ve szélyezteti a nemzet életét és biztonságát” s ezért az elkövetett államellenes cselekmény súlyosságától függően, halállal, életfogytiglani, vagy húszévi elzárással büntetendő. Kedden szovjet kereskedelmi kormányküldöttség érkezett Washingtonba. A küldöttség, amelyet Sz. A. Boriszov, a külkereskedelmi miniszter első helyettese vezet, tárgyalásokat folytat az Egyesült Államok illetékes képviselőivel. Át kell szervezni az ENSZ titkárságát lUscsin szovjet küldött felszólalása beszéde a közgyűlésen Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottsága kedden délután folytatta az atomfegyver-kísértetek eltiltásának szükségességéről folyó vitát. Az ülésein Japán, Thaiföld, Nepal, Izrael és Ecuador képviselői szólaltak fel. Valamennyien üdvözölték az atomfegyver-kísérletek részleges megtiltásáról kötött moszkvai egyezményt. Nepal és Thaiföld képviselője sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Franciaország és a Irinái ' Népköztársaság kormánya nem hajlandó aláírni a moszkvai szerződést.' Az ENSZ-közgyűlés Ügyviteli és Költségvetési Bizottsága kedden a világszervezet 1964. évi költségvetésével foglalkozott. Roscsin, a Szovjetunió képviselője felszólalásában megállapította, hogy az ENSZ alapokmányával ellentétben, a Biztonsági Tanács megkerülésével utaltak ki jelentős pénzösszegeket az ENSZ nevében folyó bizonyos katonai műveletekre. Példaként említette a szovjet küldött az ENSZ kongói és kozel-kefeti műveleteit Így érthető, hogy a világszervezet pénzügyi válságba került és Költségvetésének deficitje elérte a 114 millió dől lárt. A Szovjetunió nagymértékben kiveszi részét az ENSZ keretében folyó technikai segélyprogramokban és hozzájárul a világszervezet e célra létesített különleges alapjához. Ugyanakkor kétoldalú megállapodásokkal is e célt kívánja szolgálni — mondotta. Az ENSZ titkárságával foglalkozva a Szovjetunió képviselője megállapította, hogy az jelenlegi összetételében nem tekinthető valóban nemzetközi szervnek. A kulcsfontosságú állásokat a nyugati hatalmak képviselői töltik be. Roscsin javasolta, hogy tiltsák meg bizonyos tevékenységeknek és műveleteknek a Biztonsági Tanács megkerülésével, az alapokmány szellemével ellentétes finanszírozását, vizsgálják felül a Biztonsági Tanács megkerülésével létrehozott különböző ENSZ-missziók kér dését és kerüljék a mértéke télén költekezést. Végül hangoztatta, hogy a titkárság vezető állásainak betöltésénél jobban figyelem be kell venni az arányos földrajzi megoszlás elvét. A közgyűlés Különleges Politikai Bizottsága kedden folytatta a Dél-Afrikai Köztársaság Apartheid politikájáról készített különbizottsági jelentés megvitatását. Nigéria képviselője élesen bírálta a dél-afrikai kormány fajvédő politikáját. Irán képviselője hangoztatta, hogy szükség volna arra, hogy a világszervezet mondja ki a teljes embargót II T1SZSZ közleménye A Moszkva (TASZSZ} A Financial TLmesbenés a Spiegelben cikk jelent meg a KGST állítólagos „titkos üléséről”. Az alábbiakban idézzük a TASZSZ ezzel kapcsolatos közleményét: *.A Financial Times című angol lap október 10-én, a Spiegel című nyugatnémet folyóirat pedig október 16-án közleményt jelentetett meg a KGST titkos üléséről, amelyen állítólag Kuba gazdasági segélykérelmét vitatták meg. Az említett közlemények még a «lezajlott vita anyagából» is adnak rágalmazó koholmányokkal zsúfolt ismertetést azzal a nyilvánvaló céllal, hogy befeketítsék a Szovjetuniónak és a többi KGST-államnak a Kubai Köztársasághoz fűződő kapcsolatait. A TASZSZ rendelkezésére bocsátott megbízható értesülések szerint a Financial Times és a Spiegel közleménye az első szavától az utolsóig koholmány, durva hamisítás. Figyelemre méltó, hogy ezeket a közleményeket — nyilvánvalóan szintén provokáció® célokból — néhány más országban is nyilvánosságra hozták”. A magyar küldőit á Dél-Afrikai Köztársaságba irányuló olajszállításra. „Az atomfegyver-kísérletek betiltásának sürgős szükségessége” című napirendi pont általános vitájában a Politikai Bizottság ülésén felszólalt Csatorday Károly magyar küldött is. Bevezetőben utalt arra. hogy a kérdés vitájára kedvező nemzetközi légkörben került sor. Hangsúlyozta, hogy a feszültség csökkenését előidéző tényezők között kiemelkedő helyet foglal el az atomfegyver-kísérletek részleges betiltására kötött moszkvai egyezmény, amelyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa október 11-én ratifikált. A világ közvéleménye — mondotta a magyar szónok jó kezdetnek tekinti ezt az egyezményt az általános és teljes leszerelés felé vezető úton és várakozással tekinta következő lépések elé. A köz gyűlés közelmúltban elfogadott határozata — amelynek alapja a Szovjetunió és az Egyesült Államok, közös kö telességvállalása, —- . hogy nem lógnak atomfegyverekkel felszerelt mesterséges égitesteket a világűrbe bocsátani — újabb jele annak, hogy a kölcsönös óhaj, a közös érdekek és az ésszerű engedmények előbb vagy utóbb a népek érdekeinek megfelelő megegyezéshez vezetni. A magyar küldött hangsúlyozta, hogy a jelenlegi új helyzetben reális lehetőség van mindenfajta atomfegyver-kísérlet végérvényes betiltására. Elzel összefüggésben fokozatosan előtérbe kerülnek . nemzetközi feszültség további csökkentését célzó regionális és az egész világra vonatkozó tervek. Ezeknek a magyar küldöttség nagy jelentőséget tulajdonít, s támogat minden olyan javaslatot és kezdeményezést, amely javítja a nemzetközi légkört, továbbá az általános és teljes leszerelés biztos útján elvezet a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához. Ziergiebel: SEBHELYE O m m 27. Kari felemelkedett. Area hamuszí nüre vált. Megitán törődött, és az irodaszekrényben kellett megkapaszkodnia. — Hova szökött a vörös cimborád? Na, mi lesz? Kari hallgatott. — Felelj, te átkozott kutyái — üvöltött a sebhelyes magánkívül. Mint egy megszállott, kezdte verni újra. Kari már nem érezte az ütéseket, mert amikor visszazuhant a padlóra, elvesztette eszméletét Déltájt vissza vitték a fog házba. Mettinger és egy másik alkalmazott vitte fel a sebesültet a lépcsőn. Cellatársa, a matróz ismerte ezeket a jeleneteket. Óvatosan segített levetni kabátját és ingét, majd egy pár takaróból fekhelyet csinált Karinak. Aztán "sebeit hűsítette egy vizes ronggyal. 2 G^Magyarorszá* 1963. október 24. — Megint az a sebhelyes volt? — kérdezte aggódva. Kari bólintott. Fájdalomtól eltorzult arccal felemelkedett. — Nem tudok feküdni. Minden porcikámat összeverte. — Miért vert meg? — Tudni akarta, hová szökött Klaus. — És nem mondtad meg neki? A matróz nem kapott választ. Kari kezével a falnak támaszkodott. — Ezt nem bírtam volna ki, Kari Ha engem kérdezne, én... — Téged nem fog kérdezni, és így tarthatod is a szád. Amikor rám ütött, először azt gondoltam nem árthatok Klausnak, ha valami hamis irányt adok meg. De aztán úgy megundorodtam attól a baromtól, hogy megfogadtam, nem szólok egy szót sem, még •ha agyonüt sem. — Ezt nem értem. Mi hasznod most a büszkeségedből? Hisz ők az erősebbek. — Ma én voltam erősebb, De ezt csakugyan nem értheted. Bár nincs benne semmi különös. Mások máglyára mentek, de nem törtek meg. És ezek a gazemberek sem fogják elhamvasztani az igazságot, és belőlem sem fognak kutyát csinálni — soha! A matróz nem felelt. Egy percig lehajtott fejjel járt föl és alá, aztán megkérdezte: — Nagy fájdalmaid vánnak még? — Megjárja, matróz. Ne okozz magadnak fölösleges gondokat. A hegyekben ilyenkor nagy a hó. Klausnak nem lesz most könnyű átjutni a határon. — De szabad, az a fő. Ö, ha egy módom volna, hogy kikerüljek innen! Kari, mialatt az előbb kihallgatáson voltál szóltak nekem, hogy még ezen a héten értem jönnek. Hadbíróság elé állítanak... Szinte könyörögve rebegtem ezeket a mondatokat, és közben segítséget várva nézett bajtársára. Kari megváltoztatta kényelmetlen helyzetét, és leült a priccsre. A fájdalomtól egy pillanatra A Kommunyiszt szerkesztőségi cikke a kínai álláspontról összeszorította a fogát. Aztán így szólt: — Ez még semmit sem jelent, matróz, tájain megúszod büntetőszázaddal. — Csakugyan azt hiszed? — kérdezte a matróz reménykedve. — Annak idején is megszökött tőlünk valaki, és egy tengeralattjárón bevetésre küldték. — És? Visszatért? — Nem, ez egy különleges akció volt, a tengeralattjárót elsüllyesztették. De legalább volt valami reménye. Rettenetesen félek, Kari. A lőálláshoz viszik őket, egy boVjtársam mesélte. Az utolsó, amit az ember lát, egy fenyőerdő. Előtte állnak a fegyverekkel. Csak ne ítélnének halálra! Mindent megtennék, amit kívánnak tőlem, csak ne tialjak meg. Bármelyik büntetőszázadba elmennék, vagy akár egy úszó koporsóba is. Istenem, csak innen kijuthatnék, ha most Klausszal volnék, másodszor nem hagynám magam elfogni... — Nem könnyű meghalni, matróz. Én is szeretném túl élni ezt a fasiszta bandát. De ha egyszer odáig jutnék, hogy a falhoz állítanának, akkor legalább elmondhatom: „Nem ezért a sebhelyes arcúért patkolsz el”. Ez a halált nem teszi kellemesebbé, de kis életemnek legalább volt valami értelme. A Kommunyiszt, az SZKP elméleti folyóirata legújabb számában szerkesztőségi cikket közöl a kommunista testvérpártok ellen Pekingből folyó kampányról. A cikk megállapítja: „A troekizmus ideje óta példátlan hadjárat nak vagyunk tanúi a marxizmus—leninizmus legalapvetőbb tételei ellen.” A cikk hangsúlyozza „minden kommunistának, internacionalista kötelessége - mindent megtenni, hogy az események ne fejlődjenek a Peking által kívánt irányban. Ha ezt nem teszik meg idejében, ennek ‘ következményei rendkívül súlyosak lehetnek* az egész kommunista mozgalomra nézve,” A cikk részletesen bírálja a Pekingien létesített külön platformot, s megállapítja: a kínai vezetők elhatározták, hogy felborítják a nemzetközi kommunista mozgalmat és saját vezetésük alatt valamilyen új mozgalmat hoznak létre. Úgy látják, hogy ehhez a legrövidebb út a Szovjetunió Kommunista Pártjának lejáratásán keresztül vezet.” Pekingben természetesen tudják. becsületes vitában nem lehet senkit sem meggyőzni arról, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői a marxizmus—leninizmus tisztaságának és forradalmi szellemének igazi bajnokai, viszont az SZKP és a többi testvérpárt elárulta a forradalom ügyét. Ezért a pekingi vezetők a kommunista pártossággal és az internacionalizmussal össze nem férő módszerekhez folyamodtak” — állapítja meg a cikk. Majd számos példával bizonyítja a pe king! propaganda hamisításait. A lap ezután így folytatja Pekingben nem bíznak a világszócializmus erejében, abban a képességében, hogy a forradalom érdekében befolyásolja a világ fejlődését. A kínai propaganda csak arra szorítkózik, hogy nagy garral hirdeti a marxizmusnak a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra szükségességéről szóló ismert igazságait, s elvonja a figyelmet arról milyen égetően sürgős feladatokat kell megoldani e rendkívül fontos elvek megvalósításához. Az SZKP, az egész kommunista világmozg'alom véleménye szerint a szocializmusba vezető átmenet két formában lehetséges: békés és nem békés úton. A kínai vezetők szerint viszont „merő ábránd az, hogy a proletáriátus békésen megszerezheti a hatat mat, s mindig, minden országban, minden körülmények között csak polgárháború vezethet a proletárdiktatúra győzelmére.” A kínai propagandistáknak — Fütyülök az értelmére — válaszolt a matróz hevesen —, élni akarok, nem akarok meghalni! Otthon szeretnék ülni, a szobában, és az anyámmal beszélgetni. Ha sejtettem volna mindezt! — Nem tudtad előre? Minek szöktél meg? — Mert féltem.- Nem akartam többé bevetésre menni. Ismeretlen céllal kellett kifutnunk, azért szöktem meg. Svájcba túléltem volna a háborút Bár maradtam volna annak idején Bahiában. Ez volt az utolsó nagy utam a háború előtt, ki tudhatta ezt harminckilenc elején7 — Én tudom — mondta Kari keményen —* és mindenki tudhatta volna. Harminchárom előtt szüntelenül hirdettük: „Aki Hitlerre szavaz, a háborúra szavaz!” Hat évvel később itt volt. De ti mind csak a saját hasatokra gondoltatok, mind, te is, matróz. Most jön a nagy kijózanodás. Nem akartatok politizálni, most a nácik csinálják veletek a politikát — Mi közöm hozzá — fortyant fel a matróz. — Én mindig a háború ellen voltam, én nem akartam háborút. — És mit tettél ellene? — kérdezte Kari könyörtelenül. — A szándék egy pihénél is kevesebbet nyom a latban, csak az számít, hogy mit teszel. (Folytatjuk) az az elmélete, hogy az ázsu afrikai és latin-amerikai n pék között valamiféle „ki lönleges” érdekközösség á fenn, teljesen ellenkezik marxizmus—leninizmussal. „Ilyen értelmezésben az A ro-ázsiai szolidaritás nem an; nyira az imperializmus ellei harc fegyvere, mint inkát eszköz arra, hogy elszigete jék e világrészek népeit szocialista államok népeitől — A Szovjetunió minden 1« hetséges módon segíti az el maradott országokat, hogy nem kapitalista fejlődés útja ra lépjenek — mutat rá cikk. Az SZKP ebben látja szocialista világrendszer egyi legfontosabb feladatát. A Kínai Kommunista Pár teoretikusainak politikai é ideológiai elgondolásai sok ban megegyeznek a trockistákkal. Az a nézetük, amel; szerint mindaddig ábránd í háború megakadályozása amig létezik az imperializmus, teljesen megegyezik > trockisták nézeteivel. A kínai teoretikusok eltorzítják a revizionizmus és * dogmatizmus elleni kétfrontos harc kérdését. Ezzel kapcsolatban a Kommunyiszt cikke megállapítja: „Ha a kispolgári nacionalisták forradalmiságot, a baloldali fráziseséplést és a baloldaliaskodó opportunizrnust rákényszerítik egy nagy, kommunista pártra — különösen, ha az a hatalmon van — akkor ez ugyanolyan súlyos veszéllyé válik, mint a revizionizmus, méghozzá nemcsak erre a pártra, hanem az egész kommunista mozgalomra nézve.” „Durva hamisításnak” nevezi a cikk a pekingi teoretikusoknak azt az állítását, hogy a sztálini személyi kultusz leleplezése miatt terjedt el a revizionizmus. A kínai vezetők, lényegében véve az imperialista propaganda és az ezt szolgáló revizonisták értékelését ismétlik meg ezzel. A személyi kultusz elméletének és gyakorlatának feltámasztására szükségük volt a kínai vezetőknek, mert belpolitikájuk a személyi kultusz rendszerének fenntartásán alapszik. Sztálin nevére azért van szükségük, hogy megoróbálják letéríteni a marxista —leninista útról és Peking nacionalista dogmatikus vonalának próbálják alárendelni a nemzetközi kommunista mozgalmat. A kínai vezetők fellépése a sztálini személyi kultusz leküzdése ellen hadüzenet a kollektív vezetés módszerének, felhívás Mao Ce-tung isten ítésének támogatására, amit erőteljesen űz a kínai propaganda A cikk a továbbiakban közli, hogy ez idő szerint már 65 kommunista párt fejezte ki hivatalos határozatban, hogy maradéktalanul egyetért az SZKP elvi álláspontjával és támogatja harcát a forradalmi elmélet ideológiai tisztaságáért, a kommunisták sorainak egységéért. E határozatok elítélték a pekingi szakadárokat. A cikk rámutat arra, hogy a kínai vezetők amikor a szocialista világrendszer alapjait aláásó útra léptek, nagy, szinte példátlan felelősséget vállaltak saját országuk, a szocialista országok népeivel és az egész felszabadító mozgalommal szemben: felelősséget azért, hogy a kínai nép nevelésérti szovjetellenes mederbe, a szocialista közösség népeivel való ellenségeskedés útjára terelték. A cikk emlékeztet arra, hogy az SZKP Központi Bizottsága lépéseket tett a kínai vezetőkkel való kapcsolatok rendezésére. A kínai vezetők azonban nem hallgattak a józan ész szavára, aknamunkát indítottak az SZKP és más kommunista pártok ellen. A cikk hangsúlyozza, hogy az SZKP, az egész nemzetközi kommunista mozgalom a legbarátibb érzelmeket táplálja a kínai kommunisták, az egész kínai nép iránt, nagyra becsüli a JCínai Kommunista Párt és a kínai nép érdemeit, sok sikert kíván nekik hazájuk fejlesztésében, a szocializmus építésében. A nemzetközi kommunista mozgalom, arra törekszik, hogy a kínai vezetők térjenek vissza á marxizmus—leninizmus álláspontjára, a moszkvai nyilatkozatok álláspontjára, mert ez felel meg a kínai nép, a világ dolgozói érdekeinek.”
