Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
Máté György; FÚRÁS A' kövér Moravcsik semmi rosszra nem gondolt, amikor a fekete macska átfutott előtte az úton. Az átfutási idő meglehetősen rövid volt, arra semmi esetre sem elegendő, hogy vészt hozzon rá. Nyugodtan, fütyörészve lépett hát a liftbe. De titkárnőjének szobájában kínos látvány fogadta. Ott ült Gacsár, ösztővéren és reménytelenséget árasztva. — Hozzám? — szólt Moravcsik. — Igen, igen, hozzád. Beléptek a kövér Moravcsik szobájába. — Feketét? — kérdezte a titkárnő. — Nem kell. Farkasszemet néztek. — Kérni jöttem hozzád — szólt Gacsár, de érteni alig lehetett, olyan száraz volt a torka az izgalomtól. — Szabad egy pohár viret? — Tegnapelőtti. Ha ez nem zavar, nem bánom. De siess dolgom van. Gacsár ivott. — Szóval — kezdte —, tiz évvel ezelőtt fúrtál meg először. Nem, ne is tagadd, mindent tudok. Láttam összes beadványaidat, arról is, hogy kulákcsaládból Való vagyok, arról is, hogy rokonom él Kanadában. — Sajnálom — mondta a kövér Moravcsik idegesen. Ki tudja, mit kér ez az alak most tőle, jóvátételképpen? — Ilyen volt akkor a közszellem — folytatta kisvártatva. — Nem a magam ötlete volt, elhiheted. Nem is a helyedre pályáztam. A köz féltése vitt rá és tévedtem. Sokat nélkülöztél? — Azt éppen nem. Bizonyára nem kísérted elég figyelemmel későbbi sorsomat. Azt még tudod, hogy MÁV főtiszti rangomról azonnali hatállyal leváltottak és elküldték. Szerencsére azonban egyesek tudták rólam, hogy apám nem kulák volt, hanem profi pankrációs birkózó és hogy rokonságom nem Kanadában, hanem Vecsésen él. Ezek felháborodtak az igazságtalanságon és menten elhelyeztek. A kövér Moravcsik megkönnyebbülten nyúlt telefonjához. — Két jó erős kávét, Etelka — szólt. Aztán vendégéhez fordult: — Boldoggá tesz, hogy hibámnak nem lettek súlyos következményei. Nagy tanulság ez nekem. — Szerencsére nem lettek — folytatta Gacsár. — A MÁV-nál ezerkétszáz forintom volt mindenestül. A Készletező Vállalatnál,' ahová elhelyeztek, ezernyolcszazat kaptam. És ráadásul sokkal nyugodtabb munkakörbe kerültem. Ott dolgoztam csendben és nyugodtan, elhúzódva a világtól, 1953-ig. Akkor szóltak a minisztériumban, hogy sajnos el kell bocsa taniuk, olyan súlyos természetű bejelentés érkezett ellenem. — Ez már nem is én voltam — kiáltotta a kövér Moravcsik és fülig ' vörösödött. — Bejelentés érkezett ellenem, hogy feleségemmel és teBtvéröcsérnmel dolgozom egy osztályon és ez összeférhetetlen a szocialista erkölcsösei. Tiltakoztam, de már nem lehetett a dolgon változtatni. Azt hiszem, nem merő véletlen, hogy éppen a te féleséged került a helyemre, .engem meg kiraktak. Megfúrtál. Moravcsik páncélszekrényéből vermutot vett elő. Töltött. — Ma már restellem, hogy ilyen dolgokat csináltam. ‘Sajnos, voltak időszakok az életemben, amikor a siker a fejembe" szállt, ahogy Engels valamikor jellemezte az ilyen 1963. október 20. eseteket. Szerencsére ennek már régen vége, helyrejöttem. És téged megtapsoltak? — Ugyan. Akadtak olyanok, akik ismerték családi körülményeimet, hogy nőtlen vagyok és egyetlen gyerek. Ezek azonnal a hónom alá nyúltak, nem hagytak elkallódni. A Gyógynövény Kiszerelő Vállalat helyettes vezetője lettem, háromezerszáz-: ért. összesen tizenketten voltunk ott, a legjobb barátok. Miután a gyógynövényeket nem kell kiszerelni, a munka nem volt túl megerőltető. Mondhatom, életem legkellemesebb munkahelye lett volna, ha te 1957-ben meg nem fúrsz... — Kikérem magamnak az effajta gyanúsítgatást — kiáltott a kövér pulykavörösen. — Hát ami sok, az sok. Fegyelmit kérek! — Ne kérj, öregem, te semmit — folytatta Gacsár, — Nem. tudod, mire lyukadok ki. Az ellenforradalom kitörésekor a Tátrában voltam jutalomüdülésen. Rok;>naim nem engedtek» vissza, amíg el nem csendesedett minden. Itthon elbocsátó levél várt, hogy aszongya a forradalmi bizottság elnökeként becsületes embereket hurcoltam meg. Akkor már nyilvánosak voltak a káderanyagok. Megmutatták: a te bejelentésed volt az ügy elindítója. — Kinyírtak, mi? — Nem. Szerencsére a Tátrában együtt voltam két minisztériumi emberrel, akik látták, hogy október húsztól üdültem, nem hurcolhattam meg hát senkit. Ezek megtettek azon nyomban a Kolimpex helyettes vezérigazgatójának, négyezerhatszázzal. — Mit . kívánsz hát? — szólt á kövér Moravcsik, most már halottsápadtan. — Hiszen többet -keresel, mint jómagam. Es még panaszkodsz. Gacsár rekedten hozakodott elő a kérésével. — Tudod, most töltöm be ötvennyolcadik életévemet: nyugdíjamnál ezek az évek számítanak majd alapul. A Sarimpex vezérigazgatójának ötezerkétszáza volt és most elhunyt szegény. Szeretnék én arra a helyre kerülni, a magasabb nyugdíj miatt. Már be < is adtam a kérelmemet. — Es mit tehetek az érdekedben? — Jelentsél föl. Akármivel. Nem is tudod mennyi folt van az én múltamban. De még a jelenemben is. Mondd újra, hogy kulák vagyok. — Hülyeség. ,Ez most nem érdekel senkit — Vedd elő újra a kanadai rokont — Megkérnek, küldess vele egy Belafontehanglemezt. — Csak van valami jó ötleted a forradalmi bizottsággal kapcsolatban! — Ki beszél itt már arról — mondta a kövér Moravcsik. — De hogy lássad, milyen komolyan bántam meg régi hibámat, kigondolok majd valami jót, amiért aa utcára tegyenek és jöhet a jóvátétel. Gacsár hálálkodva ment el. A kövér Moravcsik meg behívta titkárnőjét. — Veszélyes karrierista — szólt —, meg kell az ilyentől szabadítani demokratikus közéletünket. Eddig rossz módszerrel próbáltam, de most úgy elvágom, hogy soha az életben nem áll talpra. írja, Etelka. És diktál: — Tudomásomra jutott, hogy egy Gacsár Andor nevű egyén beadta kérelmét a Sarimpex vezérigazgatói állásra. Nevezettet rendes, becsületes, talpig demokráciához hű embernek ismerem. Okos, áldozatkész, kiváló szakember, puritán. Ezt az utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nem tud ultizni. KELLEMETLEN KERES — Kc-rem a szemüvegemet! ELŐRELÁTÁS — Apuci, j§vőre kölcsön adod a sisakodat, hátha „bukók”... ESTI RA NDEVÚ Gádor Béla: SÓSPEREC A múltkor gusztusom Járnod t egy sósperecre. Persze, ha .az ember sósperecet akar enni, és van némi élettapasztalata, mm lát neki a dolognak csak úgy, Hübele Balázs módjára, mert ki tudja, miféle perecnek teszi ki magát. Ha odamégy egy utcai árushoz vagy bemégy a péküzletbe, azok. nem tudnak disziingválnl, nem nézik, kinek lesz a perec, a kezedbe nyomnak egyet és kész. Tisztára szerencse dolga, hogy dohos-e az a perec, vagy nyúlós, esetleg sótlan. Olyan perecet is láttam már, amelyiknek egyáltalán nem volt perec alakja. Én viszont nem vagyok az az ember, aki csak úgy kidobál kilencven fillért, és megeszik minden , vacakot, amit odaadnak neki. Először a Minisztertanácshoz akartam fordulni, de aztán elálltam ettől a tervemtől. Nincsenek oda személyes nexusaim, és ki tudja, kihez kerül az ügyem. Van-e az illetőben kellő judicium ahhoz, hogy megítélje, milyen perec jár nekem érdemeim és az államrend iránti hűségem alapján. Megelégedtem tehát az illetékes minisztérium egyik befolyásos főtisztviselőjével, akinek egy fél évvel ezelőtt szereztem két jegyet a „Huszár fakadás” című operetthez. Az illető először vakarta a fejét, és megmutatott egy hosszú listát, amelyen mintegy ötszáz minőségi perecigénylő volt felsorolva, de amikor a „Huszárfakadás” című operett egyik slágerét kezdtem dúdolni, jobb kedvre derült, és adott néhány sor írást a Központi Perecelosztő igazgatójához, Balosán kartárshoz. Persze, nem hamarkodtam el a dolgot, és kissé utána néztem, ki is ez a Balosán. Néhány nap alatt sikerült megtudnom, hogy ő is a Barcsayba járt, akárcsak én, és van egy nyaralója Érden, ahol a sógorom az önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke Ezek után természetesen Balosán a te* nyeremből evett, mindent megígért, sőt. azt is elárulta, hogy néhány nap múlva olyan peretek kerülnek forgalomba, amelyek izlandi importsóval lesznek megsózva, tehát azt ajánlja, várjak egy pár napot. Már-már egyenesben éreztem magam, amikor a VII. kerületi Kiszerelő Igazgatóságtól bizalmas értesítést kaptam, hogy fúrnak. Mégpedig egy Sztaniszló nevű nyugdíjas árvaszéki ülnök fúr, aki nyilván megiriciyelte gyors előretörésemet, és azt terjeszti rólam, hogy tagja vagyok a „Jehova tanúi” nevű szektának, és minden vasárnap persellyel járok gyűjteni Rákospalotán. Ezt a nevetséges vádat nem is tartottam érdemesnek arra, hogy megcáfoljam, annál is kevésbé, mert közben megtudtam Balasántól, hogy a Balatoni Halásztársaság ügyemet pártolólag terjesztette fel a -Cizella-malomhoz. Valóban, egy hét múlva megkaptam a bizalmas értesítést, amely úgy szólt, hogy a külön nekem sütött perecet, kilencven fillér lefizetése ellenében, átvehetem a „Diadal” mozi büfésénél. Jelszó: „Kerek-pe* rec”, ezt kell a hajlott hátú, szőke büfésjiő fülébe súgnom. A többi már ment, mint a karikacsapás. A jelszót belesúgtam a büfésnö fülébe, ő diszkréten átnyújtott a pult alól egy perecet, és beleharaptam, és kitört egy fogam. De nem tesz semmit, mert az Egészségügyi Minisztériumban van egy barátom, a Padlupka Sanyi, hozzá tartoznak az összes fogorvosok. Még ma beszélek vele. KERESZTREJTVÉNY Kossuth Lajos a magyar nemzeti függetlenségért a feudális kiváltságok felszámolásáért, s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott XIX. századi küzdelem kiemelkedő egyénisége. Róla emlékezünk meg rejtvényünk beküldendő vízsz. 1 és függ. 12. soraiban. Vízszintes: 1. Ez volt Kossuth Lajos (folyt, függ. 12,) 12. A sivatag hajója. 13. Azonos magánhangzók. 14. Igekötő. 15. Utmentén húzódó vízelvezető. 16. A hét vezér egyike. 18. Újság. 20. Hangtalanul forog. 21. Azonos mássalhangzók. 23. Üzemi berendezés. 25. Naptári idő. 26. Kéjtegyű mássalhangzó. 27. Bő. 29. Az állatvilág egyik csoportja. 32. FÁÁ. 33. Dél-európai tenger. 35. Központi fűtőberendezés része. 36. Kommunista Ifjúsági Szövetség. 37. 1055 romai számmal. 39. Részesrag. 40. Táncfajta. 41. Tova. 43. Adnak neki. 45. Város- a Duna kanyarban. 46. Vád mássalhangzói. 47. Régi súlymérték. 49. Munka a szőlőben. 53. Magyar Optikai Müvek. 54. Magyar író volt. 55. Eteltekercs. 56. Ünnepi öltözet. 57. Értelem. 58. Igekötő. 59. Az olasz skála első hangja. 61. Szlovákiai folyó, mely a Dunába ömlik. 62. Német Zoltán. 63» Fa része. 64. ASA. 67. Növekszik. 69. Kétjegyű mássalhangzó. 70.. Hegyez. 71. Ételt adó. 73. Folyadék. 75. KKK. 77. Védő. 78. RSR. 80. Eltörött a mécses. 82. Fegyverét használja. 83. Kompromisszum, kényszer megállapodás. 85. Névtelen. 87. Női név. 89. Vissza: régi mesefilm címe. 90. Gyep. 91. Község Borsod megyében. '• Függőleges: 2. Személyes névmás. 3. Folyadékot fogyasztó. 4. Dörög az ég. 5. Tiltó szó. 6. Főzelék. 7. Mocsaras, ingoványos terület. 8. És latinul. 9. Finom, kecses, törékeny idegen szóval. 10. Az energia egysége. 11. Ugyanaz mint vízsz. 59. 12. Ä vízsz. 1 folytatása. 17. Csapadék. 19. Az ingatlana, (ék. hiány). 20. Gépjárművek lassító berendezése. 22. Fogait használja. 24. Rovar. 25. Haza. 26. Vízinövény. 28. Iratkapocs. 30. Létezik. 31. Ollós állat. 32. Állandó, biztos, végleges, közismert idegen szóval. 34. Község a vásárosnaményi járásban. 36. Kenderszösz. 38. Világtalan. 40. Nem jó, ha ilyen a karalábé. 42. Délkeletázsiai ország, 44. Csupasz, meztelen. 45. övd. 46. Gépkocsi kormány. 48. Teréz mássalhangzói. 50. Állóvíz. 51. Régi hosszmérték. 52. ZA. 53. Magyar Állam Vasutak. 58. Hangtalanul bőg. 60. Fém. 63. Cipész szerszám. 64. Vissza: Columbia fővárosa. 65. Tiltószó. 66. Az éktelen vicc. 68. Gyilkol. 70. Igevégződés. 71. Hibás sporteszköz. 72. Fehéredik a haja. 74. Kötőszó. 76. Város Nyugat-Németországban. 77. OI. 79. Helyhatározórag, ék. fölösleg. 81. Órafajta. 33. KAG. 84. Nem kevés. 86.Égitest. 88. Énekhang. 92. NJ. A megfejtéseket október 28-ig levelezőlapon beli beküldeni. A helyes megfejtők között 10 db könyvet sorsolunk ki. Október 6-i rejtvénypályázatunk nyertesei: Megfejtés: Sárgul már a falevél Megfújta az őszi szél Szomorú lett a határ Elment a gólyamadár. Nyertesek: Csendes Sándor-, Lengyel Arpádné, Pásztor Lajosné, Sebők Vilmos nyíregyházi, Szántó Lajos fehérgyarmati, Nagy Gyula nyírbátori, Mitró Györgyné nyírbogdányi, Serbán Mihályné nyírszöllősi, Almási Ilona új fehértói és Márton Andrásné vencsellői kedves rejtvény fej tőink. A nyereményeket — egy-egy szép könyvet — postán küldjük el.
