Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
Események sorokban Az erfurtiak szombaton délelőtt forró hangú nagygyűlésen búcsúztatták Gagarint, aki péntek óta tartózkodott a városban. A nagygyűlést megelőzően Gagarin gyárakat látogatott meg. Tyereskova szombaton Karí-Marx-Stadt lakóitól búcsúzott. A rögtönzött gyűlésen a NSZEP járási bizottságának első titkára további „úrsikereket” kívánt Tyereskovának. A szovjet űrhajósnő válaszában megköszönte azt a sok ezer táviratot és levelet, amely a „Valja alkalmi postahivatalhoz” érkezett. Szombaton reggel megkezdődött az amerikai szárazföldi hadsereg és a légierő „big lift” — „nagy szállítás” — elnevezésű közös, több napos hadgyakorlata. A hadgyakorlat során a légierő gyors ütemben csapategységeket szállít Nyúgat-Németországba. Pénteken a washingtoni Fehér Ház és a sajtóklub előtt nagy diáktüntetések voltak a dél-vietnami háború ellen. A tüntetők ilyen feliratokat vittek magúkkal: „Szüntessék meg a dél-vietnami háborút! ..Egyetlen amerikai dollárt se koncentrációs táborokra!” — Inkább iskoláinkra költsük azt a napi másfél millió dollárt, amelyet a kormány Diem diktatúrájának fenntartására fordít”! A világ parlament megalakítása érdekében létrehozott társaság értekezletének nyitó ülésén felszólalt Josué De Castro, a FAO volt elnöke. A brazil küldött hangsúlyozta a leszerelés jelentőségét az emberiség jövője szempontjából. Az ülésszak október 21-ig tart. Tito elnök influenzát kapott és betegsége miatt egy nappal később kezdi meg körútját az Egyesült Államokban. Vasárnap New Yorkba utazik és kedden felszólal az ENSZ-közgyűlésben. Belgrádba érkezett - azoknak a román szakembereknek a csoportja, akik a jugoszláv építészekkel együtt tanulmányozzák, miként lehetne felépíteni azt a száz lakást és kórházat, amelyet a román kormány építtet a földrengés által sújtott Szkoolje lakosságának megsegítésére. Áttekinthetetlen az algériai—marokkói határhelyzet Az algériai—marokkói konfliktusról érkező jelentések újabb összecsapásokról, csapaterősítésekről és a diplomáciai tevékenység fokozódásáról adnak hírt szombaton. A katonai helyzet eléggé áttekinthetetlen. A nyugati hírügynökségek arról számolnak be. hogy mind algériai, mind marokkói részről tovább növelik a harcoló csapatok létszámát. A marokkói oldalon állítólag mintegy háromezer főnyi katonai erő fejlődött fel a határ hosszában. Algírból hivatalos körök viszont csak annyit közöltek, hogy a harcok tovább folynak. A marokkói Tájékoztatásügyi Minisztérium szerint mintegy 25—30 marokkói katona halt meg az algériai erők állítólagos támadása során, amely attól a körzettől északabbra történt, ahol a harcok eredetileg megindultak. A jelentések után Hasszán marokkói király drámai hangú táviratot intézett Ben Bella algériai államfőhöz és azt állítja, hogy Algéria e támadásokkal — amelyeket azonban Algírban cáfoltait — a helyi határincidenseket általános konfliktussá fejleszti. A tiltakozás ellenére Marokkó bejelentette, elfogadja a tunéziai köztársasági elnöknek azt a javaslatát, hogy október 28-án Tuniszban találkozzon a maghreb három országának külügyminisztere. New Yorkban az a hír terjedt el, hogy esetleg a Biztonsági Tanács is összeül a probléma megvitatására. A hírek szerint egyik fél sem zárkózik el a közvetítő tárgyalások, a határproblémák békés megoldása elől. Mint ismeretes, az Arab Liga ezzel kapcsolatos rendkívüli ülését szombatra hívták össze Kairóba, de Marokkó kérte, hogy a vitát 24 órával halasszák el. Rabatban egyébként azt is bejelentették, hogy rövidesen közzéteszik a megállapodásokat, amelyeket a marokkói király és Ferhat Abbasz ideiglenes algériai kormányfő kötött. E megállapodások lényege, hogy egyik fél sem ismeri el magára nézve kötelezőnek a gyarmati uralom káros örökségeként érvényben lévő határmegállapodásokat. Ben Bella felhívása az ország integritásának védelmére nagy lelkesedést váltott ki a Franciaországban élő algériaiak között is. Az AP jelentése szerint mintegy négyezer Franciaországban dolgozó algériai jelentkezett már a mozgósítási felhívásra. Az első repülőgép 73 személlyel már el is indult Párizsból Algírba. A többi jelentkezőt szükség esetén szintén hazaszállítják. Ulbricht besxéde egy berlini gyűlésen Bsrlin, (TASZSZ): Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokralikus Köztársaság államtanácsának elnöke beszédet mondott a berlini elektromos készülékgyárban. Beszédében a Német Demokratikus Köztársaságnak Nyugat-Nérnetországhoz és Nyugat-Berlinhez fűződő kapcsolataival foglalkozott. — Mi készek vagyunk észszerű megállapodásokra. Ezt bizonyítják pártunk, kormányunk és nemzeti frontunk javaslatai a kapcsolatok rendezésére, — mondotta, majd rámutatott: a nyugat-berlini lakosság érdekei megkövetelik, hogy az ottani szenátus kölcsönös megértést teremtsen annak az államnak a kormányával, amelynek szívében a város fekszik. Az NDK kormányt nem kíván beavatkozni Nyugat-Berlin társadalmi rendszerébe, amely azonban csak akkor élhet békében, ha függetlenné válik a bonni uralkodó körök militarista és revans törekvéseitől. Nyugat-Berlinnek nem kell megszakítania gazdasági kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal, vagy más nyugati hatalmakkal, de be kell szüntetni a Nyugat- Berlinből a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló hidegháborús üzelmeket. Egy hét a külpolitikában Harcok a Szaharában — Atommeulc« világűr — Kiadó és kiadóit bársonyszékek Aches on éles támadása De Gaulle ellen Bonnban Bonn, (MTI): Dean Acheson, volt amerikai külügyminiszter Bonnban megbeszélést folytatott Adenauerrel és más nyugatnémet politikusokkal, majd előadást tartott a német—amerikai társaságban. Előadásában éle-Újabb fejlemények Kenyában Nairobi, (CTK): A CTK nairobi tudósítójának jelentése szerint a KADU (Kenyai Afrikai Demokratikus Unió) ismét leszögezte: az a szándéka, hogy megossza az országot és Kenya területének egy részét önálló köztársasággá nyilvánítsa. E. Khansakhala. a KADU parlamenti csoportjának elnöke, Nairobiban egy sajtóértekezleten kijelentette, eddig még nem döntöttek arról, hogy mikor és hol kiáltják ki az önálló köztársaságot. Nairobi politikai megfigyelők hangoztatják, hogy a KADU párt szakádár kísérlete szöges ellentétben áll azzal a jelenlégi kenyai alkotmánnyal, amelyn-—■ betartását maga a KADU is követeli. ^ Ziergiebel: SEBHELYES awá sem bírálta a francia politikát és hangoztatta, hogy „a jelenlegi francia politika megsokszorozza a nehézségeket az atlanti szövetségen belül, mivel ellenállást tanúsít olyan intézkedésekkel szemben, amelyek pedig a közös érdekeket szolgálnák” — hangoztatta Acheson, majd feltette a kérdési .vajon Nyugat-Németország politikai kérdéseinek megoldását a Franciaországgal való szolidaritás útján keresi, vagy pedig az atlanti együttműködés és az európai integráció folytatásával?” „Németország és Európa megosztottságát lehetetlen szavakkal megoldani, s az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő entente-ra, vonatkozó gondolati építményekkel sem” — mondta előadásában Acheson De Gaulle ismert kijelentésére célozva. Szaharai homoksivatagok térképe, kicsiny, addig alig hallott erődök neve került ezen a héten az érdeklődés középpontjába. A sokat szenvedett Algéria, amely még csak november elején ünnepli függetlenségének első születésnapját — hadüzenetnélküli háborúskodásba bonyolódott Marokkóval. Mi az oka az összecsapásoknak? A marokkóiak területi követelésükkel indokolják a támadást. Arra hivatkoznak, hogy Franciaország 1946-ban önkényesen vont új határvonalat két gyarmata között, s így a Szaharában marokkói területek kerültek Algériához. Ezt a vidéket egyébként a legutóbbi időkig teljesen értéktelennek tartották — csaknem egészében lakatlan is — nemrég azonban vasércet találtak területén. Mégsem ez az igazi oka a támadásnak. Annál kevésbé sem lehet az, mert Algéria többször ajánlott tárgyalásokat a probléma ésszerű, mindkét fél számára elfogadható megoldására. A marokkói ellenségeskedés indítékának Algéria nem kapíTalista fejlődési útját, reformjait tartják, amelyek különösen nagy hatással vannak a szomszédos Marokkó népére. Az egyik oldalon példaként szolgáló államosítások és földreform, a másikon feudális madradványok s az ellenzék elnyomása —, nem csoda, ha az elégedetlenkedő marokkóiak kiadták a jelszót: „beszéljünk mi is algériai nyelven!” — s a marokkói kormánykörök ezt nagy nyugtalansággal nézték. A támadás időpontja váratlan volt, de korántsem véletlen. Marokkó ki akarta használni azokat a belső nehézségeket, amelyeket Algériában a reakció aknamunkája és a kabilföldi zendülők mozgolódása okozott. Az imperialista hatalmak nyíltan ugyan nem vállaltak közösséget Marokkóval, de láthatóan áldásukat adták Haszszán király akciójára-A hetet azonban nemcsak az északafrikai aggodalom, hanem a New York-ból érkező bíztató hírek jellemezték. Az atomcsendegyezményt követően újabb, lényeges leszerelési irészmegállapodás 24. Nemes leszek. Ha ezek az órák mögöttem lesznek, és még élek, Münchenbe akarok menni. Találkozni akaróik a se bheű vessel. Elképzelhető-e nemesebb valami, mint ártalmatlanná tenni ezt a vadállatot? Igen, a barbárság és maradiság, a hazugság és aljasság elleni harcban van az igazi nemesség. Es dícsértessék mindazok gyűlölete, akik ezt a harcot folytatják. Hogy szégyelltem ezekben az években, hogy német vagyok! Az éjszaka csillagfényes volt. A hideg újra és újra felriasztott félálmomból. Milyen nagy és fenséges e fölénk boruló világ. Megfoghatatlan számú nap, körülöttük bolygók, mint a Föld, ez a porszemecske, amelyen egy emberiség megfeszítette minden erejét, hogy kipusztítsa az életet, és visszaállitsa bolygója állapotát. Mit változtat a fölém boltozódó vilá-> ^Magyarország 1963. október 20. gon, ha a Föld. ez a porszem nincs többé?- Az őrök elmentek! — suttogta valaki mellettem.- Hogyhogy?- Értsd meg, olajra léptek, elmenekültek. A tábor megelevenedett. Őrizet nélkül maradtunk. Hamar körbejárt, hogy történt ez, és mi az oka. Szövetséges csapatok vettek körül minket. A köy csak egy pirinyó helyen nem zárult még be: ez volt az utolsó egérút a fekete egyenruhás, ezüst halálfejes hősök számára. Vad pánikban szöktek át ezen a résen. Szabadak voltunk. Szabadok. Micsoda szó! Suttogták, kiáltották és énekelték. Az emberek sírtak, nevettek, ölelkeztek. Szaoadok! Ez már csakugyan szabadság? Hol bujkál most a sebhelyes? Lehet-e igazi szabadság, amíg ő is élvezi? Megvolt a tervem, és teljesíteni akartam eskümet. Az idő sztakkátóban lélegzett. Kezdete fölött még fündig a meggyalázott föld kézbűne lebegett. A nyelvzavar az amerikai slanggel még növekedett. De hová bújt el a sebhelyes? Hol fogom megtalálni? Münchenig együtt voltam Brúnóval. Ö azután egyedül utazott tovább Berlinbe. Én átmeneti táborban maradtam ahol a hazatérő szállítmányokat állították össze. Kévés szegényes civilruhám az ártatlanok seregébe sorozott be. Milyen különös, egyetlen társam sem tudott semmit a KZ-ről, és ami még ijesztőbb volt, legtöbben nem is igen akartak róla hallani. Bűntudat volt ez, vagy rossz lelkiismeret? Az amerikaiak vizsgálóbizottságot szerveztek a hadifogolytáborok kiszűrésére: így akarták felkutatni a háborús bűnösöket. Részt vettem benne abban a reményben, hogy azt az egyet megtalálom, azt a sebhelyes arcút. No. láltam. Csak egyszer hittem, hogy nyomon vagyok. Késő este volt. Az utcákon bandukoltam, hirdetéseket; plakátokat és arcokat tanulmányoztam. Egyszerre csak két férfit pillantottam meg a másik oldalon, akik felkeltették figyelmemet. Nehéz megmondanom, miért, mert első pillanatban nem is igen láttam az arcukat. De aztán feltűnt az egyiknek széles' csontos arca, és hirtelen egy homályos emlékkép villant át rajtam. Nemcsak az egyikkel, nem, mind a kettővel találkoztam már. Lépést tartottam velük, és igyekeztem rájönni, honnan ismerem őket. Foglyok voltak? Minduntalan felidéztem ismerőseim körét abból az időből, amíg egyszerre jeges rémület nyilallt bélém. Ezek ketten nem csíkos ruhát viseltek, hanem egyenruhát. Keresztülsiettem az utcán. A két férfi látta, és hirtelen meggyorsították lépteiket. Nem volt kétséges: két őr ment előttem, és az egyik az volt, akivel a sebhelyes egy napon 'eltűnt. — Hé, halló, várjanak! — kiáltottam. Nyilván ők is felismertek engem, mert még gyorsabban mentek, menekültek, és elmerültek az embertömegben. Napokig kutattam ebben a városnegyedben. Hiába. És mégis mindig újra nekilódultam: szakadatlan hajszában sodortattam magam a nyüzsgő utcai árral. Egy belső hang azt súgta, hogy akit keresek, még mindig a városban tartózkodik. Hová, melyik patkánylyukba rejtőzött el? Idegőrlő volt ez a támpontok nélküli kutatás. Mégis, ki tudja, nem koronázta volna-e siker, ha nem látom meg azt a plakátot. Egy szabványos alakú, fekete-fehér nyomat volt. Egy kamarazene-estet hirdetett. Úgyszólván a zenebolt az egyetlen terület, amelyet nem szállott meg ezekben a napokban a feketepiac cserepszichózisa. Már több ízben előfordult hogy egy-egy koncertesté néhány órára megzabolázta nyugtalanságomat. Most azonban nem a műsoron szerepl 5 mesterek nevei bilincseltek le, hanem az egyik előadóművész neve. „Maria Hufenreiter”. Chopint és Lisztet játszott. Megijedtem a hirtelen feltörő érzelmektől, amelyeket egy étftelmetlen ábrándkép lobbantott fel bennem. Mária! Liszt! Egy vendéglő, fehérre sikált asztalok és a szomszédban az a fiatal nő, varázsos játékával... Hogyan védekezhettem a forró, lüktető vér ellen, amely perzselni kezdte ereimet? Akartam-e egyáltalán védekezni? Egy ostoba rögeszme kerített hatalmába. A sors szeszélye másodízben hozott össze ezzel a nővel. Ami a bennem élő álomszerű alak és e név azonosságát illette, kételyeim egyre gyengültek. Jegyet váltottam, és egy pillanatig tétováztam, ne kérdezzem-e ki a pénztároshőt erről a Máriáról. A félelem, hogy • vágyaimmal ellenkező felvilágosítást kaphatok, viszszatartott ettől. Nagyon is korán és dobogó szívvel léptem a kis tereimbe, és csak most, amikor égő kívánságom néhány pillanat múlva vagy beigazolódik, vagy megsemmisül a dobogón, csak most támadt rám ismét kétség és aggodalom. 4 lFolytatjuk) született. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kijelentette, hogy nem bocsát fel atomfegyvert a kozmikus térségbe, s az ENSZ tagállai\y>k egyhangúan atommentes térséggé nyilvánították a világ űrt. Az ünnepélyességtót csak fokozta, hogy éppen a vita időszakában — útban Mexikó és Berlin között — néhány órára ellátogatott a világszervezet palotájába az első férfi és az első női űrutas, Gagarin és Tyereskova. A világűr atommentesítése örvendetes előrelépést jelent, de egyúttal megmutatja azt is, mennyire a kezdet kezdetén vagyunk csak az általános és teljes leszerelésnek, önkéntelenül is felvetődik, miért ne lehetne az atommentes övezeteket a földön is kiterjeszteni — az ENSZ előtt éppen öt javaslat fekszik erre vonatkozólag. Ugyanígy megoldásra régen érett kérdések már a varsói és az atlanti hatalmak megnemtámadási szerződése: a váratlan támadás megelőzését szolgáló intézkedések; a katonai költségvetések befagyasztása s a többi napirenden szereplő probléma„ Különösen fontos lenne a leszerelés folyamatának meggyorsítása szempontjából annak a szovjet javaslatnak elfogadása, hogy a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság „csúcsszinten” tartson megbeszélést. Az ENSZ-közgyűlés általános vitájában — amely ugyancsak ezen a héten fejeződött be — sok afrikai és ázsiai ország támogatta ezt az új szovjet indítványt. A nyugati politikában az elmúlt napok mindenekelőtt a belső birkózás hetét jelentették. Dj kancellár Nyugat- Németországban, miniszterelnök-keresés, majd Lord Home megbízása Angliában, az ellenzéki hangok növekedése De Gaulle-al szemben; kabinetalakítási gondok Olaszországban, ahol nemsokára lejár Leone „nyári kormányának,” négyhónapos türelmi ideje. A távirati stílusban felsorolt események is mutathatják, milyen mozgás, erjedés van Nyugat-Euiópa négy kulcsállamában. Ezek az első pillantásra belsőnek tűnő pártharcok nem maradnak meg természetesen a határokon belül. Mert, ha például az Erhard kormánytól senki sem vár látványos változásokat — erre utalt az új kancellár egyelőre meglehetősen üres és semmitmondó 'bemutatkozó beszéde is — árnyalati módosulásokra sor kerülhet. Márpedig az ilyen árnyalati különbségek is biztos válságot idézhetnek fel a Bonn —Párizs tengelyben. (Egy aprócska jel, amely önmagában nem fontos, de a korképben érdekes: a hét közepén szavaztak a hatos atomszervezet az Euratom költségvetéséről és első ízben beleértve Bonn szavazatát is 5:1 arányban. A franciák egyedül maradtak...) Mindez különösen érdekes akkor, amikor — a közvéleménykutatások szerint — soha nem kanyargóit ilyen alacsonyan De Gaulle népszerűségének görbéje és egy széles ellenzéki front alakulhat ki. Az angol konzervatívok bei harcának is meglehet a nemzetközi következménye, a Tory viszálykodás ugyanis erősítette a munkáspárt esélyeit a jövőévi választás előtt Igaz ugyan, hogy a munkáspártiak hűségüket nyilvánították az atlanti szerződés iránt, de bizonyos árnyalati változások itt is elkövetkezhetnek, amelyek megintcsak tovább gyűrűznek. A tánc a kiadott és kiadó nyugati bársonyszékek körül tehát egy fontos mozgásfolyamat megnyilvánulása. S amint az Adenauer korszakkal letűnt a bonni politika egy tizennégyéves, merev mozdíthatatlannak tűnő időszaka, módosulások lehetősége vetíti előre árnyékát más nyugat-európai országokban is
