Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
JftzqtcdálicL a helyit MÉG NEGYVENKILENCBEN alakultak, és ma már azt mondják, „milliomosok”. Már- minthogy a termelőszövetkezet milliomos. Nem külön-külön és egyenként a tagok, bár nagyon feszült a mellük a jóembereknek, ha az utcán járnak. Nem is nagyon „járnak”, csak az idősebbek, a fiatalok alatt kívánatos, nagy Pann- nónniák, Danuviák zúgnak. A központban lakások épültek. Egy ilyen lakást kapott Tenkei János hattagú családjával. János a feleségével, három kiskorú gyerekével be is költözött az új lakásba, a mamát, János édesanyját azonban sehogyan sem lehetett, kihúzni a régi tanyából. — Nem tudom itthagyni a régi emlékeket — mondogatta félsíróan. — Negyven esztendő... Zúg az erdő alja, búgnak a gerlék...! Hadd hallgassam én itt, amíg élek, hogyan sóhajtozik az erdő, ha szél csóválja a fákat. — De meg aztán — folytatta komolykodva —, mit csinálnék én ott bent közietek... Nagyon elmaradtam én tőletek... Nem jártam én soha a szemináriumokra, nekem mindig itthon kellett maradnom a gyerekekkel... — De édesanyám, ezt a házat át kell adni... Ez lesz a vadetető!... Lebontjuk, hiszen csaknem összedől már.. Tudja nagyon jól, így szerződtünk.... AZ A BRIGÁD, amelyben a mama dolgozott, a cukorrépát egyelte. Délután jött ki az üzenet, hogy korábban abba kell hagyni a munkát, taggyűlés lesz az új kultúrház- ban. — Én nem megyek be — szólt csendesen özvegy Tenkeiné a mellette dolgozó fiatal lányhoz. A leány felhúzta a vállát, nem túlságosán érdekes azt tudni egy fiatal lánynak, hogy egy idősebb tag miért nem jár a taggyűlésekre. Az is igaz, ott van a fia, aki tagja a vezetőségnek, a menye is mindig ott sűrít minden taggyűlésen. Azért most érdektelenül, színtelenül kiesett be- belőle a kérdés: , — Miért nem jön be Juliska néni?... A gyűlés után bemutatjuk azokat a táncokat, amelyekkel a megyei versenyre megyünk. Juliska néni erre nem szólt semmit. Abbahagyta a munkát, lépegetett a "földút felé, haza. Az erdőszegély mentén gépkocsi zúgott, a rajtaülők daloltak: Sárgadinnye levele, elszáradt a gyökere a nyáron Megállj kislány, megbánod, ha nem én leszek a párod! Tenkeiné köténye szegélyét markolászta. De szép is ez a jókedv. Jó nekik, ö pedig egyedül a tanyán a nagy kietlenségben! Most talán mégis csak be kellene menni. Táncolnak. Emlékezetében felrajzolódtak régi nagy vigasságok, bálák, kapkodták a legények, hires táncos volt. Mint menyecske az urával folytatta. Sokszor csak ketten járták a bál porondján. Körülállták, úgy nézték őket. — Minden elmúlik — tűnődött. A, mégse megy be! A gépkocsi erősen közeledett. Pillanatok alatt odaért hozzá. Lassított, megállt. A párttitkár ugrott ki. — Tudom, hogy minket vár Juliska néni — szólt tréfásan — na üljön csak be gyorsan. Elférünk itt elől' hárman is. Mit tehetett volna? Szótlanul engedelmeskedett. így se utazott még sohase. Szorosan két fiatalember között. Szegény Juliska néni szinte belepirult.-k — MOST PEDIG — fejezte be záróbeszédét az elnök —, lehetőleg mindenki maradjon a helyén. Mindenki tudja, hogy a szövetkezet táncegyüttese a megyei táncverséhyre készül, táncokat mutat be. Szóljanak hozzá, bírálják, fa- vítsák a táncot, még nem késő, hogy ezáltal is jobb kilátásokkal induljunk a versenyre. A vezetőség levonult a színpadról. Azután mindenki izgalommal figyelte a színpadra felsorakozó fiatalokat, akik a „Párnatánc” bemutatására készülődtek. Négy legény és leány állt fel körben. A körbe Budapest. A Vár a Duna felől. (Szlovák György rajza.) KÖNYVESPOLC Új könyvekről röviden Most tette közzé a Kossuth Kiadó gazdag nyári programját. A figyelemre méltó kiadványok sorából is kiemelkednek a következő művek: Marx „Értéktöbbletelméletek” harmadik rész, Marx-Engels válogatott művek 1. és 2. kötete új kiadásban,, „A marxista filozófia alapjai” c. népszerű mű. M. Csalin „A pesszimizmus filozófiája,' „A politikai gazdaságtan” c. tankönyv, Sipos Aladár „Az új agrárválság sajátosságai az USA-ban”, Pet- rovszki „Olajmonopóliumok”, Biard „Montanunio”, „A mezőgazdasági üzemek gazdaságtana”, Gági Ferenc: „A szovjet mezőgazdaság fejlődése és távlatai”, Ozsvald László „A vállalati kollektíva anyagi ösztönzésének rendszere.” A történelmi és munka.- mozgalom tárgykörből: Abusch „Egy nemzet tévútja”, Battaglia, „A m's dik világháború”, Michdli „A GÁP hetedig országa”, „A német munkásmozgalom rövit, története”, „A Sprnyol Kommunista Párt története”. „A Finn Kommunista Párt története”, Fischer „Jelzőtűz”, Zágoni Ernő „A kommunisták á munkásegységért 1939—1942”. A mai életünkről szóló sorozatból: Benárd Géza „Szürke egy esztendő”, „Az ipar átszervezéséről”, „A sztrájkharcokról”, „Borítékon kívüli juttatássok”. (Ez utóbbi három füzet rendkívül vonzó kiállításban „A tények és érvek” sorozatban jelenik meg 1 forintos árban.) Berényi György „Szenvedély kötelező”, „Az ipari tanuló nevelésé a családban”, „A szép otthon”. Szépirodalom: Anna Seghers „Átutazó vízum”, Sztyelmah „Kenyér és só”, Mitchell Wil- ^n „Találkozás egy távoli délkörön”, Judah Waten „Bűi“ részesség gy: ’ ! osságban”, Jósé Maure de Vasconcelos ..Fehér iszap”. Rövidesen újra kapható Zalka Miklós „Aknamező" című kötete is. Megjelent továbbá második kiadásban Horthy Miklós titkos iratai. egy leányt zártak be. A leány díszes párnát tartott a kezében, magasan a fejé felett. A iányok dalolni kezdtek. Erre a középen álló, párnát tartó leány tánclépésekkel közele dett az egyik fiú felé. A párnát lehelyezte a fiú elé, mindketten rátérdeltek, megcsókolták egymást és helyet cseréltek. A legény vette vei a pár nát, indult középre, a középről visszatáncolt egy másik lányhoz, aztán így folytatták lányok, legények a helycserét, miközben énekeltek: A reszegi vásártéren ihaj- la, csuhajla Leányvásár lesz a hétcr, ropogós a gerenda, .összefogózva köröztek, így fejezték be a táncot. A tagság tapsolt.. Az elnök felállt és kérte a hozzászólásokat. — Jó volt, szép volt, helyes volt — hangzott innen is, onnan is. Azután hosszú csend állt be. Egys^ercsak leghátul, egy magános pádon ülő valaki megszólalt: —Bizony, nem volt ez jó! Nem is volt szép! Mindenki hátrafordult. * — Ki. volt az?... Ki beszélt?... Álljon fel! — hangzottak a bíztatások. Csend. Valaki felállt az első sorból: — Nem lehet ilyen kurtán- furcsán eldönteni, hanem meg kell mondani, hogy mi nem volt jó, mi nem volt szép benne? özvegy Tenkeiné felemelkedett. Fiának, menyének látva maradt a szája. Nem vették észre a kultúrházba besurranó mamát. A mama ereiben pedig már régi' virtusok szaladgáltak. Bálák, tollfosztók, fonók, lakodalmak, szombatesték szilaj táncai verték vissza szivében a taktust. A verbunkossal, a kanásztánccal sokszor bámulatba ejtették férjével a bálozókat. Szemei álszellemülten csillogtak. — Először azért nem volt jó — csengett a hangja —, mert lustán mozogtak mindannyian... Meg aztán már kezdetben a legényeknek is dalolni kell, talán fáj a szátok?... És nem azok a tánclépásek, melyekkel a párnás -táncos a párjához közeledik... És csa-k a párnás táncos táncol, pe dig mindenkinek táncolni kell. A nóta se nagyon, erre a táncra való... így gyermekeim, nem nyertek, jobb, ha el se mentek... Villámgyorsan leült. Ni csak, Tenkeiné! Az idősebbek kapisgálni kezdtek a múltba visszafelé. Úgy ám! Hiszen híre volt ennek az asz- szonynak hajdanában! Barát- kiné, a kerékgyártó felesége már emlékezett is. Kisleány korában sokszor megcsodálta a Tenkei házaspárt... — Ne üljön le Juliska néni — kiabáltak feléje —, ha már eddig ment a bírálattal, mutassa meg a táncolóknak, hogy csinálják jól? Tenkeiné viharzott a székek között, fent termett a színpadon. Ez a cipő ugyan, ami most a lábamon van, nem nagyon alkalmas a táncra. Azért megpróbálom. Ne nevessetek ki... Hát idenézzetek! Itt van a középen a kezdő táncos. Az így táncol: Hármat to jött a fekete kánya Engem szeret a kend barna lánya. Lipitycmbe, lipityomba, Bokréta a kalapomba. Két kezét a csípőjére tette. Szemét, fejét felszegte. Mellét kifeszítette. Megifjodott. És megifjodott körülötte a világ. Fellobbant benne a szendergő tűz és belobogta a kultúrházat. Felzúgott a taps, szűnni sem akart. És még akkor este bemutatta a fiataloknak a „Ka- rikázót”, azt a régi szép üde leánytáncot. NÉGY NAP MÜLYA ÍGY szóit a fiához: — Mondd meg az elnöknek fiam, küldheti a gépkocsit... Bekül: zöm hozzátok... Nem hagyn !c békét ezek a fiatalok... Majdnem minden este próba, meg aztán már én is úgy vagyok vele, szeretném, ha megnyernénk az elsőt, és hát most már úgy látom, nogy a helyemet is megtaláltam... Csurka Péter „MANDY”-FILM „Humorban nem ismerek tréfát“ Olvastuk: szeptember legelején — Koppenhága mellett — megkezdődnek a „Christine Keeler kis-' asszony története” című film felvételei. Ward doktort, az angol „dolce vita” öngyilkossá lett főszervezőjét ifjabb John Barrymore alakítja, Keeler kisasszonyt egy kevésbé híres angol színésznő. De mindegy is, kik lesznek az új film szereplői, a nagy nyugati képeslapok úgysem őket tartják „sztárokénak, hanem Miss Keelert és barátnőit, „Mandy” Rice-Davis*-t és Julie Gullivert, akiket annyit fényképeznek — különböző mezekben és mezek nélkül is Természetes, hogy a — még távolról sem lezárult, a mindenféle mellékügyek- kell bonyolódott — Profu- mo—Ward—Keeler ügy érdekli az embereket és nem érdektelen megmutatni azt sem: hol és hogyan sétálgatnak most — kétes hírnevük és kétségtelen bájaik fényében. De a csir»s Christine Keelert már tényleg többször kapták „lencsevégére, mint annak idején Garbót, úgy. hogy mire a róla szóló film elkészül, a közönségnek valószínűleg Kee- ler-mérgezése lesz. „Mandy pedig — aki most tizennyolc éves és tizenöt éves korában kezdte el „karrier”-jét a milliomos gengszter, Peter Rach- mann oldalán — nemcsak filmsztárként viselkedik, hanem — miként ezt megígérték neki — hamarosan filmezni is fog. A kanárisárga hajú és kanári-nevű hölgy tehát, ha minden sikerül, lepedőn lesz látható. És ha nem sikerül a ..Mandyéfilm? Akkor is... Negyedszázada halt meg Karinthy Frigyes Untig idéztük mondását: „Humorban nem ismerek tréfát”. De gondoltunk-e arra, hogy Karinthy Frigyes — a maga tömör és szellemes módján — nemcsak a humoros, szatirikus és travesztikus műfajok rangját, becsületét védelmezte ezzel, hanem arra is gondolt, amit József. Attila szebben — és általánosító erővel — így fejezett ki: „Dolgozni csak pontosan, szépen — ahogy a csillag fut az égen — úgy érdemes”. Karinthy életműve — szó esett erről több igen jelentős kritikai dol■ gozatban — befejezetlen, töredezett, nem tudta megalkotni azt az „új enciklopédiát”, amelyre pedig lázadó, koraérett kamaszkora óta vágyott. De — ahogy maga írja — „ha sokszor dadogva is, de minden mellékmondatommal valamit mondani akartam, va- .ami fontosat. Szavam üzenet akart lénni”. A humornak a magyar irodalomban — Karinthy Frigyes fellépése, az első világháborút megelőző esztendők előtt olyan hatalmas képviselői voltak, mint Jókai és Mikszáth. S amellett Mikszáth humora szatirikus mélységeket sejttető, rendkívül árnyalt humor volt: kora Magyaror-' szágát mutatta be „anekdótái”- ban. Karinthy a maga korában és a maga nemében nem teljesítette be azt a hivatást, amit a „nagy palóc”: ám a kritikai realizmus és a polgári humanizmus eszközeivel már nem is lehetett oly viszonylag teljes képet alkotni, mint azt a Karinthy! megelőző nemzedék géniusza, Mikszáth tette. Elévülhetetlen érdeme azonban Karinthynak, hogy tudatosította a szátirikus látásmód világnézeti jelentőségét. Bár világnézete korlátozott volt — megrettent a forradalmaktól, nem ismerte fel, hogy azok a boldog, békés és igazságos jövendő’ számára végeznek magvető munkát nemcsak szatirikus novelláiban és regényeiben, hanem az irodalmi paródiáiban és könnyedébb hangvételű krokijaiban is világnézeti tudatosság, „tréfát nem ismerő humor” volt. Az „így írtok ti” — irodalmi paródiáinak eme élete végéig gazdagítja gyűjteménye — az értelem, a ráció szemszögéből gúnyolja ki (rendkívül művészi beleérzéssel) az öncélú irodalmiaskodást, a modorosságokat, a szépen szóló halandzsát. Karinthy racionalizmusának korlátja, hogy nem értette meg Ady Endre forradalmas költészetét és nem adta meg — a paródia, a tra- vesztia keretei között is — azt a tiszteletet, amit megadott Babits Mihálynak, Kosztolányi Dezsőnek. Racionalista korlátái okozták, hogy — például — a „Capillária”, ez a nagyon finom és okos meglátásokban gazdag szatirikus- utópisztikus regény, a társadalmi együttélés alapjait olyan biológiai és lélektani tényezőkre szűkíti, amelyekből kiemelkedtek a gazdasági viszonylatok. Eszre kell venni legkiválóbb elbeszéléseiben — például a „Krisztus és a Barabásában, vagy az „Esik a hó”-ban is bizonyos lélektani egyoldalúságot. Amikor Karinthy furcsa, torzlelkű, gro- , teszk figurákról ír, pompásan használja fel a modern lélektan eredményeit, hősei jellemzésére. (Gondoljunk — például a ,,Hasműtét”-re.) De amikor azzal az igénnyel lép fel, hogy a kor általános kérdéseihez szóljon hozzá, kiderül, hogy polgári humanizmusa, értelemtisztelete és természettudományos műveltsége sem elég ahhoz, hogy azt a rendkívül bonyolult komplexumot, amit az imperializmus és a proletárforradalmak kora jelentett, egyenlő értékű módon visszatükrözze. Hiba volna hát nem meglátni, hogy Karinthy műve elmaradt a világbíró tervei és saját brilliáns képességei mögött. (Amelyek nem egyszer egy kis „lekent” újságcikkben is csak úgy sziporkáztatták a jobbnál jobb ötleteket.) Nem kisebb hiba volna azonban nem méltányolni Karinthy harcát az ostobaság, az embertelenség, áz előítéletek és babonák ellen. Az elmúlt években új és új kiadásokban megjelent írásait lapozgatva, egy rendkívül érdekes, összetett művész arcéle bontakozik ki a mai magyar olvasó előtt, egy író, aki talán nem hitt kellő hittel a társadalmi és erkölcsi fejlődésben, de aki az emberi kéz és az emberi elme csodáit tartotta az egyedüli — tisztelni és óvni való csodáknak. „Holnap reggel” című drámája félszegnek, szánandónak, egy szeszélyes nő játékszerének mutatja meg Ember Sándort, a repülőt. Azt is lehetne mondani, hogy Karinthy — sok-sok személyes csalódásának és keservének hatása alatt — szinte tetszelegve ábrázolja ügyefogyott- nak azt az embert, aki modern Ikaruszként legyőzi a nehéz- kgdés őserejét. De a drámában mégis ott fényeskedik: legyőztek egy természeti törvényt, utat nyitottak új törvények számára. „A megszelídített természet” — Karinthy Frigyes számos írásában találkozhatunk ezzel a kifejezéssel. Ez a huszonöt éve eltávozott. nem keveset tévedő, sokat vergődő, de új törvényekre vágyó, nagy magyar író, érdekeset mondó, elszórakoztató és elgondolkoztató utitársunk a megszelídített természet — és az alkotásra felszabadított emberi természet — korában is. Antal Gábor De jó lesz az iskolában... A nyíregyházi Kölcsey óvod növendékei nagy figyelemmel hallgatják az óvónéni meséjét az Iskoláról. Hammel József felvétele
