Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
TUDOMÁNY — TECHNIK A Csodálatos hullámok Szem, amely keresztüllát az éjszakán és a vizen — Jelzi a viharfrontok változását — Hajókat ment zátonyra futástól A második világháború véres és fekete éveiben történt. Európa egy része már ^ hitleri hadsereg talpa alatt nyögött. A német repülőerők általános és kíméletlen rohamra Indultak. De néhány hét után megdöbbenten észlelték: bárhonnan támadnak, mindenütt felkészült ellenállásba ütköznek, aminek repülőgépeik jelentős százaléka esik áldozatul. Hasztalan változtattál? taktikát és tértek át az éjszakai bombázásokra a könnyebb látási viszonyok között végrehajtott nappali támadások helyett: az elhárítás változatlanul felkészült és biztos volt. A német repülők vesztesége nem csökkent. Ugyanez történt még fokozottabban a tengeralattjáró háborúnál. Az új megfigyelőrendszer, a rádióhullámokkal való helyzetmeghatározás független volt a látási viszonyoktól: éjszaka, nappal, ködben, szárazon és víz alatt egyformán kifogástalanul működött. — Ez a találmány: a radar volt — mondotta Csabai L. Ernő technika-történész s nyilatkozatában a következőben ismertette a radar útját. Egy találmány útja a békében A radarral végzett első kísérletek visszavezethetők a harmincas évek közepére. A háború tornyosuló veszélye siettette a rádióhullámok által történő távolságmérés kidolgozását és Hosszú évekre :z szabta meg a találmány fel- használásának irányát is. Szükség volt olyan berendezésre, amely a repülőgépeket már nagy távolságból észleli. Már csaknem két évtizeddel korábban használták a fizikai kutatók, ezt a távolságmérési módszert a magas légkor, az úgynevezett ionoszféra kutatásban és most ebbe az irányba fejlesztették. Még annyit mondjunk itt él: bármely radar közös jellemzője az, hogy a távolság- mérés az elektromágneses hullámok visszaverődési sebességén alapszik. A radarberendezések egyik csoportja az elektromágneses hullámok visszaverődését használja fel felderítésre, pontos helymegállapításra. A másik csoport a visszaverődést nem használja ugyan fel, de mégis radar alapelven, az elektromágneses hullámok terjedési sebességének ismeretén alapuló navigációs készülék. Ennek a két módszernek segítségével az évtizedek óta ismert radar alapelvet új irányokba fejlesztve, a radart speciális mérőműszerré tökéletesítették, melynek sokoldalú felhasználása a háború befejezését követő években kezdődött meg szovjet tudósok kezdeményezésére. A radarkészülékeket szovjet kutatók eredményesen használták a világűrből Földünk légkörébe érkezett meteorok megfigyelésére. A radarberendezésekkel a meteorok útja ugyanúgy nyomon követhető, távolsága bemérhető volt, mint a gyorsan szálló repülőgépeké. Fontos helyzetadatokat kaptak, sebességüket meghatározták és így a meteorokon végzett radarmegfigyelések sok értékes adattal gazdagították a csillagászatot. ~ Jelentékeny eredményeket hozó megfigyeléseket végeztéik radarkészülékkel a meteorológusok a felhőkkel és viharfrontokkal kapcsolatban. A felhők annyira eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek sűrűség tekintetében a normális légtömegekkel szemben, akkora a rádióhullám visszaverő képességük, hogy közönséges radarkészülékkel észlelhető. További fejlődés során ezt az időelőrejelző szolgálatban hasznosítani lehet. A viharfrontok helyzetének változásait pedig olyan pontosan nyomon lehet így követni, hogy vonulásának útja és egy meghatározott területre való beérkezése pontosan jelezhető. A radar leszáll az óceán melyére is Nagy jelentőségű az a tudományos munka, amelyet radar segítségével a tengerek mélyén végeztek. A tenger mélységét, az óceánok titkát fürkésző emberi elme hatalmas segítséget kapott ezzel a készülékkel. Nemcsak a tengerfenék világának számos új adatát állapították így meg, hanem zátonyveszélyek elhárításához is segítő kezet nyújtott a tudomány. így a Kanadához tartozó Saublo szigeteknél volt egy olyan parti zátony, amelynél évtizedek során százszámra pusztultak el a hajók. Saublo vándorsziget. Nyugati oldalát az óceán kimossa. s a sziget lassanként eltűnik a víz alatt. Ugyanakkor a másik oldalon a szelek, a hullámok hatására új homokdombokat raknak le, így tehát ez a íöilddarab évi 230 méteres sebességgel halad kelet felé. 1766 óta 42 kilométert tett meg. Vándorlása, állandóan változó helyzete volt egyik oka a hajók zátonyra futásának. A radar segítségével végzett kutatások megállapították a sziget rejtélyét. Az utolsó években már nem pusztultak el hajók, utolsó áldozata a „Manehasétta” volt. Hasonló eredményeket mutat fel a mikrohullámokkal végzett kutatás a rejtett sziklák elhárítása terén. 1857 végén robbantottak fel egy ilyen rejtett és radarral felfedezett sziklasírt a Csendes-óceánban. Térképezés rádióhullámokkal De szinte felmérhetetlen segítség az, amit a csodálatos hullámok más tudományágakban: atomfizikában és geodéziában nyújtanak. Segíti a radar a távolságmérést, a geo- | dézia tudományát. Eddig a ] geodéziai feladatok elvégzésénél a 'mérőszalag és az opti- | kai műszerek alkalmazása volt [ a gyakorlat. Most a kutatók megalkották az új radarműszert, a „telkuméter”-t. Mérőtávolsága 50 km, hibalehetősége ezen bel ül kevesebb 15 j centiméternél. Segítségével! nagy kit jrjedésű területen két személy elvégzi azt a munkát, j amelyet addig hat szakmérnök és 50—60 kitűző látott el. A műszer súlya 7,2 kg. Két részből áll: az úgynevezett vezéradóból, amely a mérések végzésére szolgál és a mérőtávolságok másik pontján elhelyezett mellékadóból. A mellékadó a főadó jelzéseit veszi fel és sugározza vissza. A vezéradó használata könnyű, állványra helyezhető. A műszer egyik technikai érdekessége, hogy ä berendezéshez rá- diólelefor.-készülék is tartozik, amely vivőhullámként a rádióhullámokat használja fel. Végül mondjuk el, hogy a radart a tudomány kitűnően felhasználja az űrkutatással kapcsolatban kozmikus mérésekre. De hasznosítják gyümölcsök, borok, gyors beérle- lésére, illatszerek tökéletesítésére. A csodálatos hullámok felhasználása tehát rendkívül sokoldalú. Kiss István Részlet a debreceni klinika udv aráról. * • Soltész Albert rajza Demostene Botez: ÉVFORDULÓ A mi hazánkban minden ember Tizenkilencedik évét a Augusztusban tölti be... • A régi évek a letűnt világ Poklába hulltak Valamikor az élet kezdetén. Tizenkilenc évesek már emlékeink is, Beteljesült álmaink, S megálmodott tetteink, Az egyszerű és tiszta szó, .4,2 egyetértés' is közöttünk, S a szerelem is tizenkilenc éves, A mosolyunk Es örömünk, Hitünk is önmagunkban. A szabadság, S az igazság. Még a Nap is "* Tizenkilenc éves, és ez a rög! Izzó parázs volt azelőtt, • Megégette talpunk, Bár ennünk nem adott. De amióta hazánk homlokára Kelet felől mosolyog az ég, Gondjainkról egész ország beszél, Ennek is tizenkilenc éve már. S tizenkilenc éves az álkonyi felhők éje is. Az acél és a gépek, A ruha és a kenyér, A ház'S benne a fény, Minden, amit magunknak alkotunk. Tizenkilenc évesnél nincs idősebb, Kincs e hazában semmi sem. Ezredéves, mi volt: A jogtiprás s az elnyomás, És minden keserűség, A megalázottság és a száműzetés, S az éhség Emlék, csak emlék Tizenkilenc éve már. A hallhatatlanság tizenkilencedik Evébe léptünk, Ma minden olyan fiatal, Akár az éveink tavasza , És gazdag, mint az ősz. S te is, tizenkilenc éves Napunk, Milyen tüzes és ifjú vagy az égen! Románból fordította: Ferencz Lajos. „\l ÖRDÖG CIMBORÁI“ „Az ördög cimborájá”-ban játszott legutóbb Mel Ferrer, a kitűnő hollywoodi színész és filmszínész. Richárdot játszotta, a bátor ifjút, aki — a XVIII. század végén vagyunk — fellázad az amerikai telepeseket elnyomó, zsarnok angol hatalom ellen. A kritikái? szerint nemes tűzzel játszotta Ferrer G. B. Shaw üldöztetést vállaló, harcos és okos színpadi hősét. Szép szimbólumot kell látnunk abban, hogy Mel Ferrer — Marlon Brando, Tony Curtis, Burt Lancaster, a nagyszerű rendező, Billy Wilder és mások társaságában — egyik szervezője annak a fehérbőrű hollywoodi művészekből álló bizottságnak, amely az amerikai négerek teljes egyenjogúságáért küzd és amely nemrégiben Los Angelesben rendezett tüntetést. E tüntetés — amely azt követelte, hogy ne legyenek felemás intézkedések a négerek jogait illetően, s hogy a jövőben ne tegyenek engedményeket egyes j déli államok fajgyűlölő vezeI tőinek — egyike volt az augusztus 28-i nagy, békés demonstráció előkészítő állomásainak. A washingtoni demonstráció — „az évszázad négertüntetése” — végül is az olyan emberek kezdeményezéseiből született, mint Mel Ferrer, akik vállalták a gúnyt, I az üldözést, az „ördög cim- : bórája” vádját, hogy eleget i tegyenek lelkiismeretük parancsának és felrázzák Ame- I rika lelkiismeretét. Tizeikét óra. Leengedte a könyvet a kezéből és hunyorgó szemmel vizsgálgatta az asztalon zaika- toló óra számlapját: igen, már éjfél. Csend volt, csak a gyerek nyögött fel a másik szobában, motyogott is valamit álmában és hogy elhallgatott, a csend meg riasztóbb és idegesítőbb lett. Az olvasólámpa sárga fénye kis kört világított meg a szobából, a körön túl elveszett minden a homályban, mintha a falakat valami titkos varázsló kéz tüntette volna el, hogy össze- ólyjon a felmérhetetlen messzeségbe hömpölygő, part- uűan sötétség a szoba éjjelével. Lakatlan sziget, vagy inkább gyenge világítótorony, öléve l, az asszonnyal, aki maga alá húzott lábakkal kucorog .a csöppnyi fényforrás mellett, kezében könyv és idődként nagyot sóhajtva bé- lemereszti szemét a n$gy ürescégbe: hátha hallja a íra- pu csattanását, a léptek ko1963. szeptember 1. pogását. De az éjszaka hallgatott, hullámai csak csendet vertek a sezlon-sziget partjain és valami furcsa, megnevezhetetlen félelmet, amire gondolni sem jó, még kevésbé arra, hogy miért fészkelödik ez a félelem, ott belül, ahová senki sem lát, de ahol mindent érez. Az országút sötét. Suhan az autó, a gépkocsivezető elbó- bískol és a következő pillanatban. .. nem, nem kell rémeket festeni a falra, nem kell ott keresni a szörnyeket, ahol nincsenek. Belelapozott újból a könyvbe, a szavak, a betűk makacsul igyekeztek kisíklani értelme ujjai közül, hogy keményen, össze szorított szájjal kellett őket megragadnia, szinte belegyömöszölnie agyába. Ez a birkózás egy időre lekötö'te figyelmét, bi- zsergető, furcsa játéknak tűnt az értelem és az értelmetlenség között, amelyben csak mint néző. vagy mint inkább bíró, valahogy személytelenül ve t részt. — .. .érdekes és sohasem izgultál, hogy mi van a férjeddel, ha későn érkezik? Kácsné megrántotta vállát, s vékony, vértelen száján grimasszá torzult mosoly jelent meg. — Megszokja az ember. Sok mindent meg kell szoknia az asszonynak. Amikor először jött haza későn, sírva öleltem meg, hogy hazajött, hogy él..‘. Amikor másodszor, elátkoztam még azt a pillanatot is, hogy megszületett. Amikor századszor, azt se tudtam, hogy mikor jött haza. Aludtam. Minek izgassam magam. Úgysem tudom, mikor van külszolgálaton, s mikor van valami maszek útja. .. Beletörődik az ember, mint láb a cipőbe... Aj, akkor még hátra van, de mennyi van hátra. S egyáltalán minek nős embernek külszolgálat. Akinek családja van, gyereke. Otthona. Bármi történhet, azaz hogy történhetne. Mert miért is történne? Biztos sokáig eltartott az értekezlet, utána megittak egy pohár sört, valami baja is lehet útközben a kocsinak, haza meg nem repülhet. Fordított a lapokon: — Adj két ásót, lapátot, meg egy lepedőt — kérte Grigori j. — El akarod temetni? — kérdezte Prohor. — EL — Ne bajlódj vele, Gtigo- rij Pantyelejevics. Elnyarga- lok a kozákokért. Azok majd koporsót is csinálnak, takaros sírt ásnak neki... Szegény Szása apó — sóhajtott fel — egy kanca miatt ölték meg. Ennyit ér az emberi élet. Azért borzasztó. És az órára nézett: fél egy. Az óra moot úgy nézett ki, mint valami lábatlan gnóm, mutatói félrecsuszott szájak, talán ' Száska apónak' állhatott így a halál görcsében görbülve, amikor... Most már itthon kellene lennie. Mindenképpen itthon. Felült úgy hallgatózott, de semmi zaj nem törte meg a csendet, sem autózúgás, sem léptek kopogása. Valami baja történhetett. Annyit halt az ember mostanában karambolról, sok az autó, még több az olyan ember, akinek autója van, de vezetni csak papíron tud. Meg a kivilágítat- lan szekerek. És mi kell, hogy megtör lén jék a tragédia? Csak egy másodperccel később lépni a fékre, csak egy szemmel alig látható hibás mozdulat a kormányon és neki a fának. Az éjszaka sötét. S ott hevernek a kocsiban, véresen, takaros kb sírra várva... Elöntötte a verejték. Sikol- tani szeretett volna. Látta, valósággal látta az autót, amint hátára fórdulva fekszik az út szélén, kereke forog, egyre forog, s ez az egyetlen mozgás, mert benn a kocsiban, összetörve, félre- csúszott szájjal, ott hever a férje.... — Ne idegeskedj, szivem, mire jó az... Ha valami közbe jön, úgyis telefonálok... Ha meg nem, akkor nem jön közbe semmi. Ha nem jött közbe semmi és mégis szól a telefon, akkor a mentők aaolt. — Leszel szíves és buta szellemeskedéseidet másutt süsd el... És örülj neki, hogy izgulok érted. Nem vagyok különösebben odá ezekért a hetenkénti kiszállásokért, a napidíjat úgyis elköltőd, ha nem többet, én meg csak izgulok érted... Ezek szerint ráadásul még felesleges is... — Gyerek vagy. Hát a munkámhoz tartózik, hogy hetenként ellenőrizzem a kirendeltségeket... Tudod te azt nagyon jól. Nem? Na ugye. Nem kell mindig rémeket látni... Legyintett aztán megrázta a fejét. Már, úgy látszik, magában is beszél, de hát őrjítő éz az egyedüllét, ez a bizony ía- lanság, tényleg mindig rosszra gondolhat az ember, hiszen már egy óra is elmúlt Nem, ezt nem csinálja többé. Vagy otthagyja az állást, ahol minden héten egyszer, néha kétszer is kötelező, hogy itthon idegeskedjék, vagy elválik Nem teszi tönkre magát, még a végén bolodokházába kerülne. Csak a telefon ne szóljon már. Csak az ne. Jaj, csak az ne. — ...ha nem jött közbe semmi és mégis szól a telefon, akkor a mentők azok... És most már csak a mentők telefonálhatnak, vagy a rendőrség: — Szab'o lakás... Kedves asszonyom, sajnálattal kell közölnünk, hogy férje... Hát ebbe bele lehet őrülni. Borzasztó ez az egyedüllét, ez a biztosat jelentő bizonytalanság. Eddig sohasem maradt ki, ilyen későn soha. Még soha. Felszisszent a fájdalomtól, körmei olyan mélyen martak bele saját tenyerébe. Olyan hirtelen csördült fel a telefon, hogy halkan felsi- koltott a rémülettől, de már ugrott is, futott, aztán megtorpant a készülék előtt. A telefon , hosszú csörgésekkel, meg-megszakítva követelte, hogy emeljék már fel végre... — Anyu, telefon — ébredt fel a gyermek, és rögtön felült az ágyban, kikerekedő szemmel. Remegve, lassan nyúlt a kagylóért, a füléhez emelte, és inkább csak suttogta, mint mondta: Halló... itt Szabó lakás... — Te vagy az, szivem.. Csak azért szólok, hogy ne izgulj.. Mondtam, hogy vagy én, vagy a mentők... összeakadtam két régi jó cimborámmal. én... Halló... Halló... Halló... Nem tudott válaszolni, cs^ lassan visszaengedte a icagy>- lót a kezéből és rettendes.'n fáradtnak, összetörtnek érezte magát. Most határozottan gyűlölte a fárjét. GyurkÓ Géza Hajnali telefon
