Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-07 / 209. szám

JOBBAT, OLCSÓBBAN A fűrészgép vijjongva szeli a puha fenyőfát. Egy görcs­nél hirtelen felmordul a be­rendezés. A dolgozó is eről­ködik, de a szalag már pár milliméterrel odébb folytatja a vágást. Leszabás után ki­derül: ez a zárléc már nem alkalmas exportra, mehet a selejtbe, vagy alkalmasint majd más célra felhasználják. Nem is olyan régen, még ilyen módszerrel dolgozták fel a drága importanyagot görög és nyugatnémet megrendelés­re zárléceknek a Tiszalöki Faipari Vállalatnál. Hiába volt az ott dolgozók ügyeskedése, igyekezete, sok volt a selejt, lassan haladt a munka, nem emelkedett számottevően a termelékenység. Valamit tenni kell — ha­tározta el Balogh Gábor igaz­gató, és hozzálátott egy üj gép megszerkesztéséhez. Sok vesződséggel járó kísérletezés következett, 'de megérte. Az azóta üzembe helyezett uni­verzális fűrészgép selejt nél­kül dolgozik, önmaga továb­bítja az anyagot, elmaradt a dolgozó fizikai erőfeszítése, ro­hamosán emelkedik a terme­lékenység. Mindent egybevet­ve; ezzel az újítással köbmé­terenként több mint száz fo­rint megtakarítást érnek el. Ennél a vállalatnál évente több ezer köbméter fenyőrön­köt dolgoznak fel zárlécekké. Indokolt volt tehát egy, a ter­melékenységet emelő gép meg­szerkesztése, elkészítése. Es eredményes is. A Tiszalöki Faipari Vállalatnál az elmúlt fél évben közel ezer forinttal emelkedett az egy munkásra eső termelési érték. Nem cso­da, ha termelékenységi terv- előirányzatukat 102 százalék­ra tudták teljesíteni, és csak ezen a területen több százezer forint megtakarítást elérni. íme egy példa a sok közül: hogyan lehet többet, jobbat és olcsóbban termelni. Ma, ami­kor életszínvonalunk emelésé­nek egyik sarkalatos pontjává tettük a termelékenység eme­lését, nem dolgozhatunk el­avult módszerekkel. Kutatni az újat, a jobbat, jó módsze­reket bevezetni — ez most a legsürgősebb feladat. Lassú az ütem ezen a té­ren a tanácsi iparban. Az el­múl fél évben, 1962 azonos időszakához viszonyítva csu­pán egyszázalékos a terme­lékenység növekedése és a tervhez viszonyítva több mint egy százalék az elmaradás. Rontja az átlagot a Kisvárdai Bútoripari Vállalat, a VAGÉP és a Szatmárvidéki Vegyes­ipari Vállalat eredménye. Dicséretes dolog a Patyolat Vállalatnak a lakosság szol- gátatásában elért 116 száza­lékos féléves tervteljesítése. De ezt az eredményt 38 szá­zalékos létszámemeléssel ér­ték el! Ebből következik, hogy a fél év során a tervhez vi­szonyítva mintegy 20 száza­lékos termelékenységcsökkenés következett be. Kétségtelen, hogy az emlí­tett vállalatoknál kevesebb le­hetőség kínálkozik a gépesí­tésre, sorozatgyártás beveze­tésére. De a munka folyama­tossá tételével, jó szakirányí­tással, az indokolatlan lét­számduzzasztás mellőzésével sokat tehetnek a termelékeny­ség tervszerű emelése érdeké­ben. Nincsen olyan munka­fázis, amit ne lehetne még csiszolni. Akár apró ésszerű­sítéssel, vagy nagyobb jelen­tőségű újítással, találmány, nyal. A maga posztján min­denki lehet újító, ha biztatást, törődést lát a vezetők csele­kedeteiben. A Talajerő Gaz­dálkodási Vállalat tőzegtele­pein is sokáig „jól bevált” módszernek tartották a kiter­melt anyag kézi erővel való pakolását. A Zetorra szerel­hető markolókosarak ugyanis nem boldogultak a könnyű tőzeggel: Groska János terme­lési vezető és Koós Gyula anyagbeszerző addig okoskod­tak, míg sikerült úgy átala­kítani a kosarakat, hogy azok alkalmasak lettek tőzegpako­lásra is. Az eredmény; évi kétszázezer forint megtakarí­tás! Elszoktunk már attól a ré­gi, helytelen gyakorlattól, hogy egy-egy üzem életének vizs­gálatánál megelégedjünk a tervteljesítés százalékos ered­ményeivel. Ezek a számok az egyszerű ember számára is csak úgy mutatnak igazi ké­pet, ha mellékelik hozzá a mi­ként és hogyant. S a fogyasz­tót is az érdekli, hogy a pol­cokon álló árut kifogástalan minőségben, olcsón vásárol­hassa meg. Következésképpen a terme­lékenység emelése egész né­pünk életszínvonalának eme­lését szolgálja. Nem megvaló­síthatatlan kívánságok ezek, csak akarni kell mindenkinek, tudása és tehetsége szerint. Tóth Árpád Rossz a tigris kedve 4 tigris nem akart ugrani. ** Hunyorogva pislogott a tüzkarikába, vicsorgott, acsar- gott és Emil kezdett megha­ragudni rá, Húsz forintot fi­zetett a jegyért, a negyedik sorban ült, ugyancsak forgat­nia kellett a nyakát ha, látni akart, s méghozzá nem ugrik ez a piszok bestia. — Ki tudja, miért nincs kedve? — mélázott gyenged- lelkü partnernője. — Mi gondja lehet? — pat­togott Emil, — Kap lakást, fű­tést, világítást, kapja a finom lóhúst, kövér, mint a disznó, egy kötelessége van, ugrani! S miután hazafelé az autó­buszon a gombjait is leszag­gatták, elégedetlenül került ágyba. Es reggel felé különös ál­ma volt. Tigrisországban ta­lálta magát. Tigrisország fő­városában. Az utcán plakátok hirdették a Ham-Ham Cir­kusz főattrakcióját: „Szenzá­ciós mutatvány a vérszomjas feneemberrel!” Az attrakció — Emil volt. Csapdába esett s azóta ott élt a Ham-Ham Cirkusz egyik szűk ketrecében. Idomítója, egy villogó szemű királytigris egész nap ordított rá, ugrásra tanította s félig megsüketül- ve és idegileg teljesen kiké­szülve hevert a ketrecben. A vacsora sem vidámította föl, pedig embereledelt kapott, méghozzá kedvenc ételét. Két egyenruhás tigris hosszú vil­lán nagy adag bécsiszeletet dugott be hozzá és izgatottan lesték, hogy megeszi-e. Emil immel-ámmal nyammogott, s eszébe jutván számos pesti ét­terem, kövér könnyeket po- tyogtatott a bécsiszeletre. Az­után aludni szeretett volna, de e pillanatban tust házott a cirkuszi zenekar s megtermett tigrislakájok hosszú rudakkal kikergették vackából. Rémül­ten inait a vasrácsos alagüt- ban s vakító fényű ívlámpák alatt, a cirkuszporondon talil- ta magát. Két méter magas kerítés választotta él a néző­tértől és a rácson túl, körös­körül, háromezer kíváncsi tig­ris ült. Ahogy a feneembert megpillantották, az elszörnye- dés moraja zúgott végig a tö­megen: — Hű, de csúnya, szőrtelen pofája van! — sikított egy hisztériás tigrishölgy.- Nem szeretnék vele a dzsungelben találkozni — tó- ditotta gavallérja, a csapott vállú tigrisjampec. — Anyu, vedd meg nekem — nyávogta egy elkényezte­tett tigriskölyök. — Isten őrizz — rémüldö­zött a tigrismama — felfalna mindannyiunkat! Többen azon nyugtalankod­tak, hogy elég magas-e a ke­rítés, mert ha a feneember megvadul és átugorja, irtóza­tos vérengzést visz véghez a védtelen tigristömeg soraiban. M indezekt t azonban Emil nem értette. Egybefolyt a zúgás, a közönség különben is tigrisnyelven beszélt. Emil csak azt látta, hogy három­Miért „hiánycikk” a tárcsa és a gyűrűs henger? Az ér Tágéig tízezer traktort kapnak a mezőgazdasági üzemek kul. Az eleve meglévő gyár­tási és szállítási fáziseltolódás mellett az is hozzájárult ah­hoz, hogy bizonyos munkagé­pekből — vetőgépből, tárcsá­ból tárcsás boronából, gyűrűs- hengerből — az év első felé­ben nem tudták kielégíteni az igényeket. Az év hátralévő részében azonban a kevés számú, ed­dig hiánycikként szereplő munkagépből rohamosan javul és zavartalan lesz az ellátás. Pótkocsiból, az eredeti év eleji tervhez viszonyítva több mint kétszer annyit — csaknem hét­ezret — kap az idén a mező- gazdaság. Ez is a megkésett cikkek közé tartozik. Ez ideig csak ezernyolcszázat szállítottak le a gazdaságoknak. A következő hetekben azonban a pótkocsi szállítások is meggyorsulnak, s jelentős részük már az idő­szerű őszi munkákban is részt vehet. Az egész gépellátásban legnagyobb arányú a traktor program. Az év végéig összesen mintegy 10 000—10 200 kü­lönböző típusú traktort kapnak a mezőgazdasági üzemek. E téren nincs elmaradás: már az előző fél év végéig rekord mennyiséget, több mint 5000, azóta pedig további, több mint 1000 traktort kaptak meg az gyarország teljes traktor­állományát meghaladó számú erőgépet vásároltak a szövetkezeti gazdaságok, Az egyik legfontosabb őszi munkagépből, ekéből bősége­sek a készletek. Ebből minden igényt ki tudnak elégíteni. Az idei vásárlásokkal csaknem megkétszereződik a mezőgaz­dasági üzemek silókukorica betakarító gépeinek száma. Silókombájnból ez ideig nyolc­százat, az Orkán elnevezésű járva silózóból pedig mintegy hatszázat kaptak meg az üze­mek. A negyedik negyedév­ben folytatódnak a szállítások. Közös otthon a város szívében Amikor mások még alszanak KORÁNKELŐ NYÍREGYHÁZIAK — MÁSOKÉRT A város lakóinak legna­gyobb része 6 órakor kel, de vannak néhányan, akiket a kora hajnali órákban kelt fel az ébresztőóra. Ilyenkor éb­rednek a tejipari dolgozók, a pékek, a takarítónők az ápo­lónők, nem egy vasutas, pos­tás és még számtalan más foglalkozású nyfregyházi, aki­nek a munkaideje akkor kez­dődik, amikor mások még al­szanak. Munhaheiye: Nyíregyháza —Budapest között A Szarvas utca hajnali csendjét mindennap ugyanab­ban az időben kapunyikorgás ezer tigris ül körben, három­ezer vérszomjas vadállat zúg, morajlik és irtózatos féléi­mét érzett. Rettegése tetőfok­ra hágott, amikor hegyes vas­bottal és ostorral a kezében belépett a királytigris. Ordí­tozni kezdett és dühösen mu­togatott a tüzkarika felé, Emil kapkodta a fejét, félre akart nézni, de az idomítója újból és újból elébe került és olyan szuggesztiv erővel akasztotta tekintetét a szemébe, hogy nem tudott szabadulni bűv­köréből. Gondolta, hogy ug­rani kellene, de megbénult a félelemtől. Az volt az érzése, hogy minden hiába, hiába ugrik, hiába csinál bármit, a vége az lesz, hogy a három­ezer tigris rárohan és ízekre szaggatja. Pedig a háromezer fenevad ezúttal csak szórakozni jött a ciikuszba, csak az idomítás csodáját akarták látni, nem egy közülük sajnálkozott is a feneember sorsán, nem egy gondolt arra, hogy ki tudja, miért nincs kedve ugrani. Emilt azonban csak egy gon­dolat foglalkoztatta: menekül­ni! Ha máshova nem, vissza a ketrecbe. Mivel azonban sza­badulni lehetetlen volt, olyan reszketés vett rajta erőt, hogy — felébredt. Verejtékben úszott és ami­közben gyorsan öltözött, hal­ványan kezdte megsejteni, miért nincs kedve olykor a tigrisnek a mutatványhoz. Kis jó töri meg. A 30. számú ház kapuja nyílik fél 5-kor. Ráday József munkába indul, 24 éve' mindennap. A 44 éves mo­solygó arcú férfin nem látszik a korai kelés törődöttsége. Friss, életerős embert határol­nak alakjának a hajnali szür­kületben még elmosódó kör­vonalai. A háromgyermekes családapa munkahelyére, az állomásra siet. A 6,13-kor in­duló Szabolcs expressen kezeli a menetjegyeket. Szinte az egész napot vonaton tölti. Bu­dapesten átszáll a váci vonat­ra. este pedig ugyanezen a vonalon indul hazafelé. Aki nem ismeri Ráday Istvánt, talán azt gondolná róla, hogy unja ezt a munkát: mindig ugyanazon a vonalon utazni és még leülni sem lehet. ö azonban kedvvel végzi mun­káját, naponta újat talál ben­ne, hisz annyi emberrel ta­lálkozik, s mind különböző természetű, Lépteinek kopo­gását lassan elnyeli a távol­ság és az Arany János utcai építkezések csendes zaja. Hogy időtlen megkapluk a tejet Kora reggel Indul a munka a tejipari vállalatnál is. A gépkocsik már 4 órakor kiro­bognak az üzem kapuján, s néhány óra múlva hozzák a friss falusi tejet a nyíregyhá­ziaknak. Miczinkó Miklós, művezető végzi a beérkező tej átvételét. Ellenőrzi munkatár­saival a minőséget és. meg­vizsgálja a boltokba szállítan­dó tejtermékeket. Munkája sokrétű. A hajnal az üzemben találja őt is a legtöbbször. Amíg még legtöbb ember al­szik, a művezető már dolgo­zik azért, hogy időben meg­érkezzen a tej és a vaj a vá­ros tejboltjaiba. Munkatársai és a vállalat vezetői szeretik Miczinkó Miklóst, megbecsü­léssel beszélnek róla. Nem csoda, hisz lelkiismeretes munkáját dicséri az is, hogy az ő műszakja után még nem jelentették soha. hogy valahol összement a tej, vagy rossz minőségű volt a vaj. Munka­társai elmondták róla, hogy gyakran olyan munkát is vé­gez, ami nem Is kötelessége: nem egyszer láttak már kan­nákat cipelni, amikor egy ki­csit késett a szállítás. Segí­tett a rakodásban, csakhogy időben megkapják az árut a tejboltok. B két Ilona nővér Két évvel ezelőtt még az iskolapadban ültek, reggelen­te pedig izgatottan forgatták a tankönyv lapjait. Ármos Ilona és Szőke Ilona érettsé­gi után ápolónőnek jelent­kezett. Azóta ők is a koránke­lő nyíregyháziak közé tartoz­nak. Mindketten 5-kor ébred­nek, vagy ahogyan ők mond­ják, „kakasszóra” kelnek. A két Ilonka jó barátnő. Minden reggel találkoznak a Forgó és a Vöröshadsereg útja sar­kán, s együtt sietnek a kór­házba. Armos Ilonka vőjegé- nye még alszik ilyenkor, az 6 munkaideje később kezdő­dik, de estefelé, amikor mun­kaidejük lejár, a fiú mindig Ott várja Ilonkát a kórház kapujában. Igen, estefelé. Ki­csit furcsának tűnik, hogy ilyen hosszú lenne az Ilonkák munkaideje. Nos, ők csak 2-ig dolgoznak, utána pedig ismét beülnek az iskolapadba. Mind­ketten végzik az Egészségügyi Szakiskolát, most másodéve­sek. Az ápolónői pályát élet­hivatásul választották, s mint mondták, nagyon megszeret-1 ték foglalkozásukat. Reggelen­te, amikor munkába sietnek, betegeikről, azokról az em­berekről beszélgetnek, akik­nek gyógyulásához ők is hoz­zájárulnak. 10 gyermek és 1G unoka Az éjjeliőr vigyáz a társa­dalmi tulajdonra addig, amíg mások alszanak. Bodnár Já­nost sokan ismerik Sóstón, hajnalonként a korai munká­ba menők köszöntik a sóstói szanatórium építkezésénél őr­ködő férfit. A köszönök között sok hozzátartozója van, hiszgn népes a Bodnár család: János bácsi 10 gyermek apja és 16 unokája van. S mikor a legtöbben dol­gozni kezdenek, neki akkor jár le a munkaideje... Szilágyi Szabolcs délutánok, filmvetítések, könyv- és filmankétok, ivó- olvasó találkozók kerültek sor­ra, közös színházlátogatások, kirándu’ások színesítették a kötetlen szórakozást. — így mondja el Orosz Zoltán mű­vészeti főelőadó. A klubba csak az jöhet, akit a tagok felvesznek ma­guk közé, vagy akiért egy klubtag felelősséget vállal. Ki, miért jön a klubba, kik jönnek egyál­talán, s akik jönnek, mit ta­lálnak? — A „bentiek”, ha lehet így külön beszélni a József Attila színjátszóiról, táncosai­ról, megszerették a klubot. A múltkori író-olvasó találko­zón és a színházi ankston telt­ház volt. Ellenben a „kintiek”, akik főleg diákok, ipari ta­nulók, elsősorban a játékok, (pinpong, sakk stb.) az esti tánc és a tv miatt járnak a klubba. Jellemző a klubra, hogy a tagok átlagos életkora húsz év, A vidám, fiatalos szóra­kozás reménye vonza a város fiataljainak egy részét. Sokan megtalálják számításukat, a kulturált szórakozás kellékeit De elégendő ez önmagában? — Sajnos nem! — válaszol a művészeti főelőadó: — Az a célunk, hogy a klubtagok ne csak bejárjanak ide és ül­dögéljenek, hanem változato­sabb összejöveteleket akarunk rendezni, zenéről, irodalom­ról, napi időszerű problémák­ról, hogy tartalmas is legyen n klubélet. Ezzel együtt azt Is szeretnénk, hogy összeszokott baráti, egymást segítő és ne­velő kollektíva alasulna ki. A kezdeti lépéseket már megtették: Az egyik fiút itt formálták emberré, itt nyestek meg szertelen visel­kedését. Akadnak olyan leendő új tagok is, akiket nem vesznek fel a klubba magatartásuk miatt. Komoly fegyelmi vét­ség két év óta nem volt. A sarokban kívánságláda áll, ide dobhatják be a tagok az ötleteket, egyéni kíván­ságaikat. Kulturált szórakozást — kulturált magatartást ta­nulnak egymástól a klubta­gok. Sokan itt ismerkednek meg egy-egy szakmával, ame­lyet majd élethivatásnak vá­lasztanak. Számosán itt isme­rik fel a tanulás szükségessé­gét, s iratkoznak be az esti iskolákba. Csak sajnálni le­het, hogy az énekkar tagjai, akik jórészt pedagógusok, nem vesznek részt a klubéletben. Pedig puszta jelenlétültkel is nevelhetnék, csiszolhatnák a klubban lévő fiatalokat. Több ötlettel, változatosabb rendezvényekkel el lehetne ér­ni, hogy ne csak egy szűk művelődni, szórakozni vágyó réteg otthona legyen, hanem a városi ember kulturált klub­ja, foglalkozásra, érdeklődési körre és műveltségi szintre való tekintet nélkül. P. C 1963. szeptember 1. üzemek. A traktor szállítások a következőkben is „menet­rendszerűen” pontosak lesz­nek. A szakemberek mint ér­dekességre mutatnak rá, hogy csak az év eddigi részében a felszabadulás előtti Ma­Mezőgazdaságunk erő- és munkagépellátásában az idén bizonyos — a munkagépek ro­vására történt szállítási fázisel­tolódás tapasztalható. Az elto­lódást az idézte elő, hogy a kormány a szövetkezeti gazdaságok fokozott igé­nyeit figyelembe véve a második negyedév elején 1,3 milliárd forinttal meg­emelte, s ezzel 4,2 milliárd forintra növelte az 1963. évi mezőgazdasági gépbe­ruházások kereteit. Az Agrotröszt illetve a kül­kereskedelem már csak az em­lített szállítási fázis eltolódás­sal tudta az önmagában is ha­talmas összeget lekötni a ha­zai és külföldi üzemekben. Be­leszólt az ellátás alakulásába az Is, hogy a szövetkezeti gaz­daságok a idén először né­hány, úgynevezet kiemelt nagy gép — traktor, arató- cséplő gép, silókombájn stb.— kivételével az összes mezőgazdasági gépeket minden megkötés nélkül, szabadon vásárol­hatják. Ily módon az Agrotröszt ko­rábban beszerzésre és az el­osztásra korlátozódó munká­jában a sokkal bonyolultabb kereskedelmi jelleg került elő­térbe. A gépvásárlások döntő többsége most már időben Is, mennyiségben is a termelőszö­vetkezetek igényei szerint ala­Egyre népszerűbb a József Attila Művelődési Ház esti szórakozást nyújtó klubja Nincs kiírva, mégis ide ta­lálnak. Egyeseket a kíváncsi­ság, másokat az unalom, a törzstagokat pedig a szórako­zás iránti vágy hoz ide. Alig két éve nyitotta meg kapuját a József Attila klub a város szivében. Eleinte érthetően csak a „ház­beliek” — színjátszók, tánco­sok, bábosok — látogatták a tv-vel, zeneszekrénnyel fel­szerelt klubtermet. Később, ahogy terjedt a klub jóhíre, mások is fel-felnóztek. A klub kezdett a valóság­ban is klubbá válni. Tánc­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom