Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

Kibontakozóban az ifjúsági lakásépítési mozgalom A város és a megye ifjúságának összefogását kérik B@iiélf©féi sierlieütéséfünkben A második műszak Meghívottak: Szabó Gyula, a megyei pártbizottság ipari osztályának helyettes vezető­je, Vitkai Elemér, a KISZ megyei bizottságának szerve­ző titkára, Kalocsai István, városi főmérnök, Murvay Mi­hály, városi KISZ-titkár, Fo­dor József, a megyed tanács vb. tervosztályának munkatár­sa, Drégelyi Mihály, az OTP megyei fiókjának helyettes vezetője és Megyeri Sándor hí telcsoportvezető. Napjaink egyik legégetőbb gondja országszerte a lakás. Jóllehet, az ezer lakosra jutó új lakások számában hazánk megelőzi többek között az USA-t, Franciaországot, Ang­liát, Japánt, lakáshivatalaink­ban mégis nagyszámú kielé­gítetlen igiénylés fekszik. Így van ez megyénkben is, külö­nösképpen pedig Nyíregyhá­zán. Tudott dolog, hogy a la­kásigénylők túlnyomó többsé­ge fiatal házas: ezek jó része di ága albérleti szobában él s bár anyagi lehetősége véges, mégis keresi, kutatja a módot tisztességles lakásszerzésre. Legnagyobb kérdőjel ezek előtt a fiatal házasok előtt: hogyan lehetne minél olcsób­ban és gyorsabban lakást épí­teni. Gyorsan és olcsón Néhány ötletes kezdeménye­zésnek a híre eljutott Sza­bolcsba is. Szerkesztőségünk kerek asztalhoz hívta a legille­tékesebb szervek képviselőit: lássuk, milyen lehetőségei és akadályai vannak az ifjúsági lakásépítésnek Szabolcsban. Másfél évvel ezelőtt egy új- sáehír közölte, hogy nyíregy­házi delegáció utazott Bács- Kiskun megyébe az ottani bá­tor kezdeményezés tanulmá­nyozására. Küldötteink haza jöttek és — minden maradt a régiben. Miért történt ez így? Hiszen fölöttébb csábító ei edményeket láthattak pél­dául Baján, ahol kétszobás, összkomfortos lakás egy év alatt 86 ezer forintért épült fel. De hasonló eredménye­ket értek Kiskunhalason és Baranyában is. Szerkesztőségünk vendégei — akik között az akkori de­legációtagok is voltak — el­mondták, kétségtelenül úttö­rőmunkát végeztek Bács me­gyeben. Viszont az is való, hogy építés közben több olyan előre nem tervezett nehézség­gel kellett megküzdeniük, amelynek követése népgazda­ságáig helytelen volna. Nem is ezt tartották szerkesztősé­günk vendegei fontosnak, in­kább azt, mit lehetne átvenni a bajaiaktól, hogy azokat to­vábbfejlesztve gyorsan , és ol­csón épülhessenek új lakások Nyíregyházán is. Induló töke és társadalmi munka Egyöntetű vélemény alakult ki abban, hogy a speciálisan ifjúsági lakásépítésnek a KISZ legyen a gazdája. így volt ez Bácsban is, ahol nagy tömegű társadalmi munkával, néhány célszerű intézkedéssel elsősor­ban az építés végösszegét — költségvetését — szorították a legalsó határra. így csökkent az építkezés indulásakor lefi­zetendő pénz összege is, ami kétség kívül a legnagyobb aka­dály ma még az újházasok előtt. Lakásépítő szövetkezet­be társultak a legrászorultab­bak, a KISZ gondoskodott né­hány gyakorlott szakember­ről, akik a munkákat irányí­tották. A társulókat csupán ennek a 3—4 szakembernek a bére terhelte, a többiért nem kellett fizetni, mert jól szer­vezett társadalmi munkával végezték a »szakipari tevé­kenységet. Kedvezményes hi­telakcióval támogatta őket a takarékpénztár. Kitűnt, van lehetőség ha­sonló kezdeményezésre me­gyénkben, Nyíregyházán is, hiszen hasonló árajánlatra itt máris volna 25—30 jelentkező. A KISZ megyei bizottsága és az OTP már meg is kezdje az előzetes tárgyalásokat. Itt is meg lehet alakítani az ifjúsá­gi lakásépítő szövetkezetét. Az OTP Szabolcsban is elfogadja az induló tőke egy rés'zeként felkínált társadalmi • munkát. Nyíregyházán is csökkenteni lehet az építési költségeket jól szervezett társadalmi mun-_ kával, vagy azzal, hogy meg-“ épülő lakások fürdőszobáit például kezdetben nem szere­lik fel drága tartozékokkal, vagy hogy értékes parkett he­lyett padlózatot használnak. Országos mozgalom alapja is lehel! Többen javasolták: olcsób­bá tehető az anyag, ha Bor­sodból kohósalakot hozatunk s azokból előregyártóit eleme­ket készítünk. Téglagyáraink fiatalsága valószínűleg kedv­vel vállalkozna arra, hogy társadalmi munkával készítsen az ilyen társulásoknak har­madosztályú téglát: ez is nagy költségcsökkentő tényező len­ne. Élni lehetne a TÜZÉP ajánlatával, amely nemcsak az anyagszállításra, hangm a szakember biztosításra1 és az olcsó gépkölcsönzésre is vo­natkozna. Az OTP a szüksé­ges kölcsön zökkenőmentes folyósításával, a városi ta­nács jó fekvésű telek kijelö­lésével „zöld utat” enged a kezdeményezésnek. Ugyanakkor szerkesztősé­günk vendégei egy másik, or­szágos mozgalommá nőhető elképzelést is körvonalaztak. Miután a KlSZ-vállalkozás- ban készülő lakásoknál egyik legnagyobb _ baj az, . hogy a társadalmi * munkában nem szakemberek végeznek álta­lában szakipari munkát — természetesen hiányos módon — felépülhetne Nyíregyházán — vagy a megye más ré­szein — ifjúsági lakótelep OTP öröklakásokból is. Igen ám, de ekkor magasabb len­ne a végső elkészítési összeg, amit az ezer problémával küz­dő újházasok családi életük kezdetén képtelenek volnának megfizetni. Ezért érdekes és életrevaló a javaslat: a város, vagy a megye KISZ-esei ajánl­ják fel, hogy többletmunká­jukért, a nyári munkatábo­rokban végzett tevékenységü­kért, a politechnikai műhe­lyekben mutatott igyekezetü­kért járó bér egy részét az if­júsági lakótelep megvalósítá­sára fordítják. A KISZ me­gyei bizottsága erre a célra számlát nyitna az OTP-nél ide futnának be az összegek. Csupán Nyíregyházára vonat- koztatvá ez azt jelentené: a 7 és fél ezer KISZ-tag évi 100 forintos „beszállással” három­negyedmillió forintot gyűjte­ne össze. Ebből az összegből 30 újházasnak tudná fedezni a KISZ az OTP-öröklakás in­duló összegét, amelyet kama­tok nélkül 30 év alatt fizet­nének vissza azok, akik — a közösségi döntés alapjan — ezt igénybe vehetnék. Havi átlagban ez csupán 60—65 fo­rinttal emelné az OTP-nek visszatörlesztendő részt. Vi­szont elhárítaná az „induló tőke” lidércét a mérsékelt jö­vedelmű fiatal családok feje felől. S mert 30 évi visszafi zetési kötelezettséget vállalná­nak, nem jutnának érdemtele­nül nagy összegű ajándékhoz — másoktól. Megbeszélések, tervek Mindkét mód ma még csak lehetőség Szabolcsban, Nyír­egyházán. Kétségtelen, hogy megvalósulásuk rugalmassá­got, következetességet és nagy felelősségérzetet kíván az ille­tékes szervektől, elsősorban á KISZ megyei bizottságától. Közelesen megbeszélések, ter- vezgetésék sorozata kezdődik: a KISZ megyei bizottsága mindkét javaslatot megvitat­ja, tájékozódik a nápgazdasá- gilag is célszerű lehetőségek­ről, ezt követően a KISZ alap- szerv’ezetek véleményét kérik, felmérik az igényeket, beszél­nek a társulásra vállalkozók­kal. Nagy feladat körvonalai ezek, megvalósítására a KISZ nem maradhat egyedül. Ma­radandó szolgálatot tesz vala­mennyi vezető, szakember a felnövő ifjúságnak, ha vala­melyest is segíti ezt a kibon­takozóban lévő mozgalmat* ­Százéves a „Báni“ Gyártörténeti múzeumot nyitnak Nyírbátorban (Munkatársunktól). Száz évvel ezelőtt, 1863- ban adták át rendeltetésének a „Bóni” gyártelepet Nyírbá­torban. Az eredetileg szesz- és sörgyárral, valamint vám­malommal üzemelő gyár me­zőgazdasági vállalkozás volt. A „Bóni” elnevezés eredete a bonifikáció szóból vezethető le, amely arra utal, hogy az igénybe vett területért kár­talanították a tulajdonosokat. Évek múltán finomítóval és szabadraktárral bővült a te­lep, majd miután részvény- társasággá vált, olajgyár, gőz­malom is megkezdte a mű­ködését a „Bóniban.” A századforduló után már a település is hasznát vette A villamosutazás nagy jel­"■ lemvizsga. El is kellene mar egyszer küldeni egy, fi­nom megfontoltságokra, s mód­szerességre képes pszichológu­sért, tárná fel mi történik a pesti emberekben attól a pil­lanattól kezdve, hogy a villa­mos közeledtekor élesítik kö­nyökeiket. Az ámokfutás, mint tudjuk, a rendes reggeli munkamenethez tartozik; van­nak azonban különleges mű­szakok is, amelyek egyenesen az ösmúltat hozzák felszínre. Ami azonban még rosszabb, fel­színre kerülnek a szakembe­rek, akik az őstörvények álla­potában létező utasokat jobb­nál jobb technikai tanácsokkal látják 'el. Mikor például, mondjuk, a 44-esen bezáró­dik a kocsivezető felé vezető kettösajtó és a továbbiakban egyáltalán nem hajlandó ki­nyílni. Minthogy azonban nem el­méleti ajtóról, hanem egy ma reggeli konkrét ajtóról van szó, megpróbálnánk elmonda­ni, mi történt. Az utasok az esemény bekövetkeztekor ne- kiugrottak a kilincsnek. Előbb az egyik utas tépte az egyik kilincset, azután a másik utas a másik kilincset. Azután az egy\k utas tépte a két kilin­cset kétfelől, azután a másik A SZAKEMBER utas tépte a két kilincset két­felöl. Ezután jött egy harma­dik, ennek széles volt a válla, s azt mondta: „Ugyan, egy ki­lincs...’’ Elpenderítette a ki­lincstől az egyik utast, majd a másik utast és olyanokat rá­zott a kilincsen, hogy a villa­mos majdnem kisiklott. A ki­lincs azonban... , A kilincs azonban nem mű­ködött. „Kalauz úr, a kilincs”. „A kilincs rossz” — közötte a kalauz —, „majd a végállomá­son megcsinálja a lakatos. Ad­dig is van egy másik ajtó.” Az utasok egy része neki is indult. Árkon-bokron, hegyen­völgyön, batyun-motyón által. Az utasoji más része azonban kötötte magát a karóhoz, in- csorgott és tajtékozott. Azután mégis leszállt hátul. Előbb ter­mészetesen gondosan átdöfvé pillantásával a kalauzt, mert hiszen ki tehetne a kilincsről, ha nem ő? Amikor már viszonylagos csend volt; s érezte, hogy nem fenyegeti népítélet, akkor szó­lalt meg a szakember, nem előbb. Azt mondta, ülvén a 44-es közepén. páholyban: „Rosszul lesz az ember, ha odanéz ezekre”. Ezek: azok ott a kilincsnél. És mondta to­vább ama kettő makacsnak, akik mint a kígyók, mé_n. rá­csavarodtak a kilincsre: „Ér­zéssel, emberek, érzéssel! Ki­csit erre, kicsit arra. Ne dur­ván, finoman!” Újabb kettő­nek, a váltásnak, átható pa­rancsnoki hangon: „Ennyi ügyetlen embert egy rakáson még nem láttam.” Majd: „Ösz- szeakadt a klapni. Miért nem lehet ezt felfogni ésszel? Ki­csit beljebb! Amazt kifelé, nem látja?” — Jöjjön és mutassa meg! — dörrent végül is hátrafelé a cibálásban legjobban meg­átalkodott utas és hátrafor­dult. Most jön a meglepetés. A tanácsadónak ekkor már hült helye volt. A tanácsadó ugyanis leszállt — hátul. A cibáló leroskadt. .4 villa­mos megállt, mintha ő is ke­resné, hová párolgott el a mű­szaki tudományok e doktora. A villamos eredménytelenül nézegetett. El is induít, mit csináljon? Mások is vannak. A cibáló pedig azt mondta a pad végében: „Csak azt tud­nám, hol dolgozik ez a szak­ember? Megnézném, ott mifé­le tanácsokat osztogat egész éven át?” Nem is lenne érdektelen vál­lalkozás. Tarján Imre. a „Bórának”: létrehozták a villanyerőművet s 1905-ben 50 évre szóló szerződést kö­töttek a községgel áramszol­gáltatásra. Mátészalka után hamarosan Nyírbátorban is kigyult a villany. Jelentős állomása a „Bóni” történeté­nek 1919, a Tanácsköztársa­ság kikiáltása: munkástanács alakult itt, amelyik gondos­kodott a folyamatos termelés­ről. A felszabadulás után a nép tulajdonába került a gyár, megindult a tervszerű munka, a szakirányítás, s az elaprózott üzemből hamaro­san kinőtt a Tiszántúli Nö­vényolajipari Vállalat. — A Báthori István múze­um már hosszú idő óta gyűj­ti a „Bóni”, illetve a növény­olajipari vállalat életével, történetével kapcsolatos anya­got — téjékoztat Szalontai Barnabás, a múzeum igazga­tója. Legnagyobb örömünkre előkerültek az alapkövek, de ezenkívül számos érdekes do­kumentum jutott birtokunk­ba, melyeket a múzeumi hó­nap keretében a nagyközön­ség elé tárunk. Többek között megtaláltak egy 70 évvel ezelőtti képet a „Bóniról”, századeleji réz­kliséket az eketalyigáról, — a gyár egyik gyártmá­nyáról — múlt századbeli nyomtatványokat, térképeket, érdekes kivitelű palackcím­kéket, exportálásra használt üvegeket és több más tárgyat. — Kiállítás formájában ad­juk közre ezt a gazdag anya­got, de az október 19-i meg­nyitó egyúttal megyénk, s ta­lán az egész országrész első gyártörténeti múzeumának a megnyitását is jelenti. Hiszen a kiállítási terem a későbbiek­ben ’ üzemi múzeum lesz. Megtudtuk, hogy a nyírbá­tori múzeum ezt követően a mezőgazdaság történelmi pe­riódusaival-is kíván foglalkoz­ni, melynek során jövőre a termelőszövetkezetek fejlődés- történetét bemutató múzeu­mot akarnak létrehozni. Mindennapos kép a nyír­egyházi utcán. Hazasiető, bevásárló, bölcső­débe, óvodába menő asszo­nyok serege kezdi a munka utáni nehéz jnásodik műsza­kot. És bár az otthoni kép már a négy fal között pereg tovább, nem nehéz kitalálni hogy a feleség takarítani, va­csorát főzni, mosni készül. Kell a gyetekre a tiszta ru­ha. a férjre az ing, s mit szólnak a szomszédok, a ven­dégek, ha a lakást nem ta­lálnák rendben? Este van, a családoknál megkezdődött a második mű­szak. Eg a villany, szól a rá­dió, a televízió, a mozikban pereg á film, s a háziasszony fáradtan, törli meg homlo­kát. A második műszak nagy terhe után nem egy helyen harmadik következik. A fe­leség előveszi a tankönyve­ket és éjfélig tanul, hiszen iskolába jár, a hivatal, üzem de saját igénye is megkíván­ja, hogy fejlődjön, érettsé­gizzen, végezze el az egye­temet. Második műszak. Újságokban, rádióban, te­levíziós adásokban állandó téma immár, hogyan könnyít­hetjük meg az asszonyok, a dolgozó nők második mű­szakját, hogyan tegyük le­hetővé, hogy az asszony is pihenjen, szórakozzon, embe­ribb életet éljen. Javaslunk és gyártunk is háztartási kis­gépeket. A lehetőségekhez, anyagiakhoz mérten egyre több család magáénak mond­hat már mosógépet, porszí­vót. Egyre több a dolgozó nők háztartásában a villa­mosított munkaművelet, mind több ember jut vízvezetékes lakáshoz. El kell ismerni, mind ez valóban nagy lépés a második műszak könnyíté­sére. De egyúttal tisztázni kell a fogalmat: valóban és kizá­rólag a nők munkáján, máso­dik műszakját könnyíti a kedvezően alakult helyzet? A minap egy fontos megyei tanácskozáson, az egyik ve­zető funkcionárius felvetette, hogy a második műszak nem a nők, hanem a család, a férj második műszakja is. El kell osz’atni a félreértést, a tévhiedelmet, amely mindezt a férfiak kényelméből a nők­nek tulajdonította. Valljuk meg, sokkal könyr nyebb elméletben hadakoz­nunk azért, hogy a feleség számára megteremtsük a tár­gyi segítség feltételeit. És a . háztartását gépesítő férj ez­után úgy hiszi, mindent meg­tett, ami tőle tellett, most már nyugodtan nézheti a televí­ziót, hallgathatja a rádiót, olvashatja a könyvet. Olykor napirendre tűzzük a vállalatoknál, hivatalokban, üzemekben, mit tehetnénk az asszonyokért, hogy nyu- godtabban, kevesebb fárad­sággal éljenek, tanuljanak, fejlődhessenek. És azt hisz- szük, mindent megtettünk ami tőlünk te’lett. Csak arról feledkezünk meg, hogy a segítség nem ennyi. Az állam segítsége a bölcsődék, óvodák építése, fenntartása, az üzem segít­sége, a törvényeink adta le­hetőségek mellett igen fon­tos, s párhuzamosan elsőren­dű a férj, a férfi segítsége a munkában. Ezzel az együtte? akarással csökken az asszony, a dolgozó nő terhe, s frisebb lesz az asszony otthon, a munkahelyén. A dolgozó nő gondja nem egyedül az övé! Nem szabad, hogy csak az övé legyen. A második műszak a család, a férj második műszakja is. * Ez a tudat, ez a gyarkolat még sok család életéből hi­ányzik. Pedig ez a nők teljes egyenjogúságának igen fontos feltétele. Markovics Miklós III. éves esztergályos tanuló (középen) a hosszesztergályozás apróbb fogásait mutatja elsőéves társai­nak. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító üzemeiben idén 75 fiatal kezdte meg a szakma elsajátítását. Foto: Hammel. Olvasónk írja: A fiatalok is segítenek Dobrád községből bekötő út épül a Szőkét Tisza Termelő- szövetkezet majorjához, a volt Bodor tanyához. A földmunkát a tsz-tagok társadalmi mun­kában végzik el. A vállalásból részt kértek a község általá­nos iskolájának felsőtagozatos fiútanulói is. Két alkalommal fél-fél napot dolgoztak. Ásó­val, lapáttal felszerelve, jó kedvvel, nótaszóval indultak nevelőikkel munkára. 400 mé­teres árkot ástak ki, mintegy 230 köbméter földet mozgat­tak meg. A kisebbek pedig a kidobált földet egyengették el — gereblyékkel. A nyolcadikosok, így Pálur István, ■ Mátyás József Banga j András jártak az élen, de a i VI—VII. osztályosok is kimér- ! ték maguknak az öt lépésnyi területet, hogy ’ott az árkot kiássák. A fiúk vállalták, hogy a jövőben is. segítenek a terme­lőszövetkezetnek, ha szükségük lesz a munkájukra. Igaz, van egy „titkos” tervük; 1964-ben Budapestre szeretnének utaz­ni az április 4-i díszszemlére. Akkor vis.zont ők is kérnek se­gítséget a termelőszövetkezet­től. Szabó Endvr pedagógus 3 1963. szeptember 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom