Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

Müncheni emlékeztető Negyed évszázaddal ezelőtt négy akkori európai nagyha­talom Anglia, Franciaország, a hitleri Németország és a fasiszta Olaszország egyez­ményt írt alá Münchenben. A világ már túl volt azon a kí­nos meglepetésen, amelyet Ausztria náci megszállása oko­zott. A békéért aggódó embe­reket már Csehszlovákia sor­sa. foglalkoztatta: Hitler és csatlósai területeket követel­tek a polgári demokrácia utolsó fellegvárának számító csehszlovák államtól. Minden tisztességes ember előtt vilá­gos vált, hogy a német im­perializmus követeléseinek teljesítése nem csillapítóan hat a demokrácia és a sza­badság ellenségeire, hanem még fékeveszettebbé, még mo­hóbbá teszi őket. A szovjet kormány, az európai kommu­nista pártok, a haladó erők Franciaországban, Angliában és mindenütt, szolidaritást vállaltak az önvédelemre ké­szülő csehszlovák néppel. Fi­gyelmeztették az angol és fran­cia kormányt, hogy a Hitler előtti kapituláció az egyezke­dés és a meghátrálás, katasz­trófához vezet, gyorsítja a má­sodik világháború kirobbaná­sát. Minden becsületes ember­nek az volt a véleménye, hogy Anglia és Franciaország kor­mányának a szovjet kormá­nyéhoz hasonló álláspontra kell helyezkednie: Csehszlo­vákiának biztosítékot és se­gítséget kell nyújtani a fasisz- ..! hódítókkal szemben. A szégyenletes müncheni egyez­mény Chamberlain angol és Daladier francia miniszterel­nök aláírásával minden idők­re az árulás okmánya lett: . igyelmeztető és emlékeztető a békét akaró európai népek számára. A müncheni tárgyalóasztal­hoz a négy nagyhatalom nem hívta meg Csehszlovákia kép­viselőjét. A legérdekeltebbek megkérdezése nélkül hoztak döntést: utasították a prágai I.'ormányt, hogy teljesítse Hit­ler területi és egyéb követelé­seit. A Csehszlovák Kommu­nista Párt hívására a nép leg­bbjai elszánt harcba kezd­ek hazájuk megvédéséért. E larcukat mindazok támogat­ták, akik tudták: a fasizmus háborús terveiben a polgári de­mokratikus Csehszlovákia bás- t; áinak bevétele, csupán so­ron következő .lépés a fasiszták rabló terveinek megvalósítá­sához. Az utóbbi években egyes nyugati történetírók azzal kí­sérleteztek, hogy valamikép­pen rehabilitálják Chamber­laint s úgy tüntessék fel áru­lását, mint kényszerhelyzet­ben bekövetkezett meghátrá­lást. Azt állították, hogy sem Anglia, sem Franciaország nem volt kellőképpen felké­szülve. John Kennedyt, az USA mai elnökét emlegiették tanú­ként, aki mint a londoni ame­rikai nagykövet fia London­ban élt ezekben az időkben és közelről figyelhette az ese­ményeket. De érveiket a te­kintélyes tanúra történt hi­vatkozás sem tette elfogadha­tóvá, mert maga Keitel a ná­cik egyik legfőbb hadvezére vallotta be a háborús bűnö­sök nürnbergi bírósága előtt, hogy akkoriban valójában még ők sem voltak felkészül­ve a háborúra. Nyilvánvaló tehát, hogy a béke erőinek összefogásával meg lehetett volna fékezni a háborús ka­landorokat, útját lehetett vol­na állni a gyújtogatóknak. Er­re azért nem kerülhetett sor, mert a nyugati imperialista körök szovjetellenes elvakult- ságukban elvesztették ítélőké­pességüket, s azt hitték, az en­gedmények politikája csak a Szovjetuniónak és a haladó erőknek árt, nekik nem. A második világháború szörnyű pusztításai tanúskodnak e po­litika következményeiről. Ma is vannak olyan körök, amelyek a béke intézményes biztosítására törekvő fárado­zásokkal szemben, a szovjetel- lenesség, a revansizmus, a né­met militarizmus beszennye­zett kalózlobogóit próbálják tisztára mosni, felemelni. Ezek az „új münchenisták” gyűlölködve, vicsorogva a nemrég aláírt részleges atom- csendegyezmény ellen, szeret­nék tovább élezgetni a hideg­háborút, a fegyverkezési haj­szát, a provokációk és a kis népek ellen irányuló iámcíló' tervek politikáját. De kísérle­tezéseik bukásra vannak ítél­ve, mert a nemzetközi erővi­szonyok merőben megváltoz­tak: ma a dicstelen árulás után 25 évvel már véglegesen a haladás és a béke erői van­nak túlerőben, visszaverik, elszigetelik a legszélsősége­sebb háborús körök kísérle­teit. A nemzetközi viszonyok további enyhítésére, a leszere­lés végrehajtására, a béke in­tézményes biztosítására irá­nyuló politikájukat, nem utol­sósorban az a felismerés ösz­tönzi, hogy az emberiség tör­ténetében sohasem szabad megismétlődnie Münchennek. Az emberiség soha többé nem kapitulál az erőszak és az ön­kény előtt, mert sorsának el­döntésében a szocializmus és a béke erőié a döntő sző. Fontos lépés; & / • háború elkerüléséhez Továbbra is a moszkvai atomcsendegvezmény az ENSZ-közgyűlés középpontjában tító atomfegyverek felhalmo­zásának veszélyére és annak a véleményének adott han­got, hogy „az atomháborúban a győztesek éppen olyan I szörnyű helyzetben lesznek, mint a legyőzöttek”. A népek számára csak a bé- ' kés egymás mellett élés lehet­séges — mutatott rá a chilei küldött. Bossay kormánya ne­vében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy néhány ország nem volt hajlandó aláírni a szerződést, vagy késlekedett a szerződés aláírásával. Java­solta, az ENSZ-közgyűlés hív­jon fel barátilag minden or­szágot, hogy válaszoljon a megállapodásban lévő erköl­csi felhívásra. Mint mondot­ta, Gromikónak és Kennedy- nek a közgyűlésben elmon­dott beszéde „jó előjel”. TASZSZ-tudósítás szerint Gromiko szovjet külügyminisz­ter fogadta Luns holland és Beavogui guinead külügymi­niszterit. zár kormány nem hajlandó el­ismerni 'Angola, Mocambique, és Portugál-Guinea önrendel­kezési jogát. Palar, Indonézia ENSZ-de- legátusa felszólalásában elítél­te Nagy-Britanniát, amiért továbbra is fenn akarja tar­tani uralmát gyarmatain. Palar „reménytkeltő kezde­ményezésként” üdvözölte a moszkvai atomcsendegyezményt és Gromiko szovjet külügy­miniszternek azt a javas­latát, hogy a legmasabb szinten hívják össze a tizemgyolchatalmi leszere­lési bizottságot. Luis Bossay chilei ENSZ- fődelegátus rámutatott a pusz­A TASZSZ jelenti, hogy az ENSZ-közgyűlés. . pénteki . ké­ső esti vitájában felszólalt Ko- jo Botsio ghanai külügymi­niszter. Követelte az idegen területen lévő katonai tá­maszpontok felszámolását és a nukleáris fegyverek elterje­désének megakadályozását. Botsio a továbbiakban azt ajánlotta, hogy az ENSZ legfőbb gondja mindaddig a gyarmati rendszer megszüntetésének problémája legyen, amed­dig a kolonializmus vég­képp el nem tűnik a föld színéről. Nagy felelősség terheli Por­tugália NATO.-szövetségeseit — mondta —, amiért aSala­Új ifjúsági törvényjavaslatot hoztak nyilvánosságra az NDK-ban Az NDK központi lapjai A törvényjavaslat nagyobb s.zom!3ati. száuiukban közlik az lehetőségeket tár az ifjúság uj ifjúsági törvényjavaslatot, amelyet országos vitára bocsá- ee a neP8azdasag fej lesz pese­tának. A vita után a javaslat ben való részvételre, az NDK Népi Kamarája elé kerül. Az új törvényjavaslat hang­súlyozza: a szocialista állam- hatalom és az egész szocia­lista társadalom elsőrendű feladata, hogy gondoskodjék az ifjúság boldogulásáról és adjon meg minden lehetőséget az ifjúság sok oldalú képzésé­hez. Tüntetés Leopold vilie-ben Pénteken este nagy tömeg gyűlt össze Leopoldville-ben, az Afrikai Szolidaritási Párt székháza előtt. A kétezres tömeg követelte Gizenga ha­ladéktalan szabadon bocsátá­sát. Mint ismeretes, Gizemgát a kongói hatóságok jogcím nél­kül már másfél éve fogoly­ként őrzik, s a politikus egész­ségi állapota legutóbbi éh­ségsztrájkja miatt életveszé­lyesen megrendült. A tüntetők egy csoportja felkereste Kaszavubu köztár­sasági elnököt is, s emlékira­tot nyújtott át, amely Gizen- ga haladéktalan kiszabadítá­sát, életének megmentését sürgeti. A kongói csendőrség egy­ségei rátámadtak a tüntető tö­megre és 304 embert letartóz­tattak. Tel Aviv, (TASZSZ): Mose Sneh, az Izraeli Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak tagja cikket írt a Kői Haam című lapba, leleplezve és elítélve a kínai vezetőknek a szovjet kormány és az SZKP lenini Központi Bizottsága bé­keszerető politikája ellen in­tézett rágalmazó kirohaná­sait. A cikk rámutat arra, hogy a Szovjetunió erőfeszítései eredményeképpen 1962. októ­berében felszámolták a ka­ri b-tengeri válságot, amely termonukleáris világháborúval fenyegette az emberiséget, 1963. augusztusában pedig Moszkvában . aláírták az atom­fegyver-kísérletek részleges megtiltásáról szóló egyez­ményt. E történelmi jelentő­ségű két eseményt az egész békeszerető emberiség nagy hálával és mélységes elisme­réssel fogadta. Mose Sneh ezután megálla­pítja, hogy ezek a nemes erő­feszítések a Kínai Kommunis­ta Párt és a Kínai Népköz- társaság vezetőinek ellenállá­sába és féktelen rágalmaiba ütköztek. A kínai vezetők ál­Esemém^ek sorokban Bécs Szombaton hozták nyilvános­ságra az Osztrák Szakszerveze­ti Szövetség e héten Bécsben le­zajlott kongresszusának hatá­rozatait. A több mint másfél- millió tagot tömörítő egysé­ges Osztrák Szakszerveti Szö­vetség tanácskozása' .állást foglalt a „bajtársi szövetség­nek” a náci rendszer, a, hitle­rista háborút dicsőítő meg­nyilatkozásai ellen. Moszkva Ivan Gosnjak hadseregtóbor- nok, jugoszláv népvédélmi ál­lamtitkár, a fegyveres erők főparancsnok-helyettese veze­tésével szombaton elutazott Moszkvából a jugoszláv nép­hadsereg küldöttsége. A jugo­szláv katonai küldöttség Maíi- novszkij marsall meghívására szeptember 17-e óta tartózko­dott a Szovjetunióban hivata­los látogatáson. ’ ... Belgrád A belgrádi vásárcsarnokban megnyílt a 4. nemzetközi vegyipari kállítás és vásár, amelyen 232 jugoszláv és 133 külföldi kiállító vesz részt ösz- szesen 23 országból. Magyar- országot a CHEMOLIMPEX és a ‘MEDIMPEX Külkereskedel­mi Vállalat képviseli a kiállí­táson. London Londonban hitelegyezményt írtak alá, amelynek értelmé­ben Nagy-Britannia 500 000 font sterling (1 400 000 dollár) összegű hitelt nyújt Algériá­nak. A tizenöt év múlva visz- szafizetendő kölcsön fejében Algéria angol ipari termékeket vásárol. Moszkva A Kínai—Szovjet Barátsági Társaság küldöttsége Liu Csé­csién, a Kínai Népi Felszaba­dító Hadsereg politikai főcso­portja főnökhelyettesének veze­tésével pénteken a szovjet fő­városba érkezett. A vendégeket a seremetyevói repülőtéren a Szovjet—Kínai Baráti Társaság képviselői fogadták. Párizs, (TASZSZ): A Pentagon vezetőinek déi- vietnami látogatása nemcsak katonai, hanem politikai szem­pontból is jelentős. Dél-Viet- namban tovább tart az éles politikai válság, egyre sikere­sebben tevékenykednek a né­pi erők, amelyek Ngo Dinh Diem rendszere és washingto­ni pártfogói ellen küzdenek. A Ziergiebel: Az asztalhoz toltam a szé­kemet és Franciska mellé ültem. A parasztok imádkoz­tak, én ezalatt megszámol­tam a süteményeket a tál­ban. Kettő jutott mindenki­re. Aztán az asszony már­tást osztott ki és mindenki­nek egy süteményt tett a tá­nyérjára. „Nem ejthetem el a témát — gondoltam, mialatt az első falatot áhítattal a számhoz emeltem. „Ki kell tudnom, hogyan gondolkoznak a nácikról. Ta­lán segítséget kaphatók itt” — Siralom — mondtam —, hogy ennyi embernek kell ebben a háborúban hasztala­nul elpusztulnia. Mintha az emberek nem élhetnének bé­kében egymással. — Én is mindig ezt mon­dom — helyeselt az asszony — ez a nyomorult háború mindannyiunkat sírba visz. — Elza! — A férfi bizony­talan pillantást vetett rám. Nyilván nem tudta, mit tart­son rólam. Ezért így szóltam. — A feleségének teljesen igaza van. Az embereknek elegük van a háborúból —• és a nácikból. A férfi felállt és egy pil­lanatra kinyitotta a konyha- ajtót. — Soha nem tudni, hogy nem fülel-e valaki. — A körzetvezető ma reg­gel óta Innsbruckban van. — Mégis óvatosnak kell lenni. — Rámnézett és a gye­rekre mutatott. — Hiszen tudja, gyerekeknek olykor el­jár a szájuk. Az asszony egy darab süte­ményt adott a kicsi kezébe. — Menj egy kicsit a szobába Franciska, és játssz a cicád­dal. Mikor Franciska kiment, azt mondta: Nem véletlen, hogy Robert McNamara nemcsak mint az Egyesült Államok hadügymi­nisztere, hanem mint Ken­nedy elnök különleges 'megbí­zottja is utazott Saigonba, azzal a feladattal, hogy ta­láljon kivezető utat a jelen­legi zsákutcából. Az amerikai hírügynöksé­gek beismerése szerint az Egyesült Államok ka­tonai politikáját kudarc fenyegeti nemcsak Dél- Vietnamban, hanem álta­lában az indokínai félszi­geten is. McNamara hadügymmiszzter, Taylor táboritok és társai azt a kínos feladatot kaptáit, hogy próbálják megmenteni a vég­ső csődtől Ngo Dinh Diem csa­ládi uralmát, hogy folytatni lehessen a hadüzenet nélküli háborút és a „kommunizmus korlátozásának” hírhedt poli­tikáját Ami McNamara dél-vietna­mi utazásának katonai céljait illeti, ezek abban foglalhatók össze, hogy az Egyesült Álla­mok folytatni kívánja a kato­nai beavatkozást. A Pentagon minden kí­sérlete, hogy „békét te­remtsen” Dél-Vietnam- ban, 18 hónap óta min­dig kudarccal végződik. Eredménytelennek bizonyult az Egyesült Államoknak az az igyekezete is, hogy Ngo Dinh Diem csapatait felhasználva az ország négy különböző pontján végrehajtott nagyará­nyú megtorló expedíciókkal vereséget mérjen a partizán erőkre. A népi erők ezzel szemben állandóan fokozzák tevékeny­ségüket és jól előkészített hadműveleteket hajtottak vég­re Ga Mau szigetén, a Mekong folyó deltájában és a Kam-.. bodzsával határos területeién. Izraeli politikus a kínai vezetők magatartásáról tál felhozott érvek minden alapot nélkülöznek és a szo­cialista országok és a kommu­nista pártok általános irány­vonalának, a békés együttélés elvének tagadásához vezetnek. A kínai vezetők szavaikban ugyan béketörekvésekről be­szélnek, és elvetik a háborút, a valóságban azonban a há­borúellenes erők gyengítését mozdítják elő. Ä népi erők fiokozzák tevékenységüket Amerikai katonai vezetők Dél-Vietnamban 2 1963. szeptember 29. — Még a gyerekeket is ki­kérdezik, hogy megtudják, ho­gyan gondolkoznak a szülők. — Igen — mondtam —, ez a söpredék csak addig uralko- hat, amíg az emberek félnek. De nem mindenki fél ám. So­kan vannak, akik úgy gondol­koznak és beszélnek, mint ma­ga meg én. És sokan vannak, akik még többet is tesznek. — Gondolja? — kérdezte a paraszt kételkedve. , — Feltétlenül, hiszen ma már szinte mindenki tudja, hogy a háború elveszett. — Mi lesz akkor velünk? És egyáltalán, mi lesz? — kérdez­te az asszony. — Béke — válaszoltam. — Minket senki sem akar bán­tani, csak mi akarunk más népeknek ártani. Hiszen mi támadtuk meg őket. — Bár igaza lenne. Az úr azt gondolja, hogy husvétra, mire Franciska iskolába kerül, már vége lesz a' háborúnak. — Hubert is mindig ezt mondja. Hubert — fordult hozzám a házigazda — a ven­déglősünk, ő sem szereti a ná­cikat. — Csak úgy, minden to­vábbi nélkül persze nem fog­nak letűnni — vetettem köz­be —, egy kicsit hozzá kell segíteni őket; sokan vannak, akik nem akarnak már a ná­ciknak dolgozni, éppenséggel az kell, hogy... Úristen, milyen otromba és ügyetlen is voltam. Görcsösen töprengtem, hogyan tehetném számukra világossá, hogy se­gítségükre van szükségem. Né­mi élelem, egy térkép és né­hány más apróság már sokat jelentene nekem. — Meg kell hát próbálni ezeket az időket tisztességes emberként átvészelni —mond­ta a paraszt —, mindnyájan Isten kezében vagyunk. Félretoltam a tányért. Az étel és a meleg jót tett. — ízlett-e? — kérdezte az asszony. — Köszönöm, több mint fél éve nem ettem ilyen jót. — No, most biztosan túloz. Az asszony összeszedte a tá­nyérokat, dicséretem szemlá­tomást megörvendeztette. Fel akartam állni, nem gondol­tam azonban a lábammal. Csaknem felkiáltottam fáj­dalmamban, mikor ránehe­zedtem. — Mi az? — tudakolta az ember. — Fájdalmai vannak? Meg kell nekik mondanom. ■A nácik ellen vannak, tehát segíteni fognak nekem. Talán itt valahol a közelben tölt- hetem az éjszakát.. — Igen, megrándítottam a lábamat, amikor kiugrottam az abla­kon. — Kiugrott az ablakon? — ismételte a férfi, homlokát ráncolva. — Mikor az imént azt mondtam, hogy fél év óla ilyen jót nem ettem, igazat mondtam. Ma reggelig a Ges­tapo fogságában ültem. Röp­cédulát osztogattam, azért tar­tóztattak le. Kérem, ne ijed­jenek meg, ma megszöktem, és közben megsértettem a lá­bamat. Svájcba akarok men­ni, és szükségem van egy na­pi pihenőre. Segítsenek. — Jézus Mária! — mondta az asszony elsápadva, és ke­resztet vetett. Az ember pedig így szólt: — Nem segíthetek magán, menjen el. Ha kisül, hogy itt volt, KZ-be kerülök. Nem fo­gok beszélni, de menjen! — Menjen már — könyör- gött az asszony is. — Látja, hogy gyerekünk van. Szeren­csétlenné akar tenni bennün­ket? összeszorítottam a fogamat és felálltam. — Bocsássanak meg, máris sokat segítettek. Megyek. Felvettem a zakómat. Jól megszáradt. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom