Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
XX. évfolyam, 222. szám Ára: 80 fiIléi* 1963. szeptember 22, vasárnap A tv és a nyíregyházi Befegellenőrzés „kéz szállodák kezet mos“ alapon (3. oldal) (9. oldal) Tájékoztató az új autóbusz-menetrendről (12. oldal) Mai sportműsor Üzlet a magánnyal (8. oldal) (9. oldal) 82 napirendi pnnt az ENSZ előtt December 20-ra befejezi munkáját a közgyűlés homey, Fülöp-szigetek, Argentína és Paraguay. A délutáni ülésen egyébként a küldöttek megállapodtak abban, hogy a közgyűlés december 20-ig befejezi munkáját. Mint már beszámoltunk róla, U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára villás reggelit adott, amelyen megjelent Kennedy amerikai elnök, Gromiko szovjet külügyminiszter és több más közéleti személyiség. Kennedy a villás reggelin több ízben szívélyesen elbeszélgetett Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Gromiko az amerikai elnöknek átadta Hruscsov miniszterelnök személyes üdvözletét. Rusk amerikai külügyminiszter Washingtonban Piccioni olasz külügyminiszterrel tanácskozott, aki pénteken délután érkezett Washingtonba. New York, (MTI): Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése pénteken délután folytatta az általános vitát. A délutáni ülésen felszólalt Souvanna Phou- ma, a laoszi kormány miniszterelnöke. Souvanna Phouma megelégedéssel üdvözölte a nukleáris fegyverkísérletek részleges betiltásáról szóló moszkvai szerződést. Felhívta a közgyűlés figyelmét a Laoszban kialakult rendezetlen,- feszült helyzetre: az 1962-es genfi megái lanodás ellenére — jelentette ki — Laoszban a béke továbbra is csak remény és április óta az ország „új rendzavarások” és fegyveres összecsapások színterévé vált. A miniszterelnök felszólította a nagyhatalmakat, ragaszkodjanak szigorúan a Laosz semlegességéről szóló genfi megállapodás szelleméhez és betűihez. Az ENSZ közgyűlés ezután gyorsan, a hidegháború időszakára jellemző hosszas viták nélkül jóváhagyta az általános ügyrendi bizottság által javasolt 82 napirendi pontot. A közgyűlés a napirendi pontokat a főbizottságok és a közgyűlés más szervei elé utalta. Csak a Dél-Afrikai Köztársaság fajüldöző politikája kérdésében bontakozott ki vita. A Verwoerd-kormány küldötte felszólalásában tiltakozott a kérdés napirendre tűzése ellen és azt állította, hogy a probléma megvitatása „beavatkozás Dél-Afrika belügyei- be.t Ekkor az Algériai Köztársaság képviselője javasolta, hogy húsz percre szakítsák meg a közgyűlés ülését. Hozzáfűzte, ez a lépés kollektív tiltakozás a Verwoerd-kormány küldöttének jelenléte ellen. Az algériai küldött javaslatát a közgyűlés 69 szavazattal (afro-ázsiai és a szocialista országok) elfogadta. Az indítvány ellen a NATO-hoz tartozó országok szavaztak. A latin-amerikai államok többsége tartózkodott a szavazástól. A szünet után a közgyűlés elfogadta, hogy a délafrikai kérdést is vegyék fel a napirendi pontok közé. Ezzel véget ért az ENSZ pénteki ülése. A közgyűlés legközelebb hétfőn ül össze. A szeptember 23-i ülésen a következő országok küldöttei szólalnak fel: Líbia, Csehszlovákia, Irán, Jugoszlávia, DaAz elmúlt hét legjelentősebb nemzetközi eseménye az ENSZ-közgyűlés őszi nyitánya volt. Gromiko szovjet külügyminiszter beszédében változások jegyében elemezte a nemzetközi helyzetet és egyben további javaslatokat terjesztett elő a méltó folytatáshoz. Vessünk rövid pillantást a nemzetközi sajtó reagálására. Több amerikai közéleti személyiség kedvezően nyilatkozott a szovjet kormánynak arról a Javaslatáról, hogy a legmagasabb szinten hívják össze a tizennyolchatalmi leszerelési bizottsághoz tartozó országok értekezletét. A UPI hírügynökség tudósítója is hangsúlyozta, hogy Gromiko felszólalása azt a „moszkvai szellemet” tükrözi, amelyet a szovjet fővárosban aláirt részleges atomtilalmi szerződés szült. Az angol közvélemény szintén a helyeslő és bizakodó érdeklődés hangulatában nyugtázta a szovjet külügyminiszter felszólalását és jellemző, hogV még a szélsőjobboldali francia Aurora is elismerte: a nagy érdeklődéssel várt nyilatkozat nem keltett csalódást. A következő motívum a Szovjetunió politikai vonal- vezetésénél a szovjet és az amerikai álláspont hasznos egyeztetését tükrözd. Ebbe a komplexumba tartozik, hogy a nukleáris fegyvereket célhoz juttató eszközök megsemmisítési tervével kapcsolatban a Szovjetunió elfogadta azt az amerikai álláspontot: tegyenek kivételt és hagyják meg az említett eszközök egy korlátozott meny- nyiségét a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok területén. Az amerikaiak érvelése ezzel kapcsolatban azt tartalmazza, hogy mikor még nincs megsemmisítve minden fegyver, valakinek eszébe juthat váratlan támadást indítani. A szovjet kormánynak ugyan az volt a véleménye, hogy mesterségesen támasztott gyanakvásról van szó, de mivel meg akarta könnyíteni a leszerelési szerződés kidolgozását, elfogadta az amerikai indítványt. Ez a vonalvezetés egyenes folytatása ugyancsak a moszkvai szerződés szellemének, amikor a nagy cél érdekében a Szovjetunió szintén elfogadta az Egyesült Államok bizonyos indítványait . Általában megállapíthatjuk, hogy a világszervezet jelenlegi munkájának kilátásai biztatóbbak, mint akár néhány ülésszakkal korábban. Azt persze nem tételezhetjük fel, hogy a problémák nagy tömegét könnyűszerről meg lehet oldani. Ezt tükrözte Gromiko állásfoglalása is. Türelemre és megértésre van szükség, ez viszont a Szovjetunió részéről bizonyosan fennáll. Gromiko-beszéd nyugodt hangja újabb reményeket keltett a hidegháború feszültségének további enyhítésére. A washingtoni Daily News kiemeli: a közgyűlés küldöttei helyeselték és széles körűen támogatták Gromiko szovjet külügyminiszter javaslatát arról, hogy Moszkvában hívják össze a tizennyolchatalmi leszerelési értekezletet. Az amerikai sajtó hasábjain azonban helyet kapnak a hivatalos Washington ama köreinek nézetei is, amelyek nem "akarnak, vagy még nem hajlandók búcsút mondani a hidegháború számukra megszokott éghajlatának és akiket megijeszt az a lehetőség, hogy az általános béke biztosításában és a nemzetközi feszültség enyhítésében gyors és konkrét eredmények érhetők el. Ami a hivatalos Washington reagálását illeti, a külügyminisztérium képviselői csupán arra a kijelentésre szorítkoztak, hogy a külügyminisztérium „figyelmesen tanulmányozza” a szovjet ENSZrkül- döttség vezetőjének javasla- talt. Kormányválság Norvégiában Négyhetes uralom után péntek este lemondott John Lyng kormánya, amely 28 év óta Norvégia első nem szociáldemokrata koalíciós kormánya volt. A norvég parlamentben péntek este ért véget a kormány belpolitikai, s főleg szociális programjára vonatkozó javaslatok vitája, amelyet szavazás követett. A norvég munkáspárt javaslatát 76:74, a szocialista néppárt javaslatát 148:12, a kormány kompromisszumos javaslatát ugyancsak 76:74 arányban vetették el a képviselők. A norvég alkotmány értelmében ez a szavazási arány a kormány iránti bizalmatlanság jele, s éppen ezért Lyn» miniszterelnök bejelentette le- modását. A szovfet kormány nyilatkozata A szovjet kormány nyilatkozatot adott ki, amelynek első részét a szombat reggeli moszkvai lapok közölték. A szovjet nyilatkozat bevezetőben rámutat, hogy Pe- kingben ez év szeptember elsején a kínai kormány szóvivője űjabb nyilatkozatot tett a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés ellen. A nyilatkozat tartalmának tanulmányozása során szembetűnik, hogy a kínai kormány ez alkalommal is főként rágalmakat szór az SZKP-ra és más kommunista pártokra egész sor olyan kérdésben, amelyekre vonatkozólag a Kínai Kommunista Párt veeztőségé- nek véleménye eltér a nemzetközi kommunista mozgalom véleményétől. A Kínai Népköztársaság kormányának szeptember elsejei nyilatkozata — folytatódik a szovjet dokumentum — miként a kínai vezetők által az utóbbi időkben indított egész széles körű propaganda- kampány is. már nem kommunisták között folyó elvtársi vita, hanem olyan emberek megnyilatkozása, akik célul tűzték maguk elé, hogy mindenáron lejáratják az SZKP és a Szovjetunió hitelét, szakadást idéznek elő a kommunista mozgalomban, megingatják az imperialistaellenes erők egységét. Ismerve ideológiai álláspontjuk gyengeségét, a kínai vezetők arra törekednek, hogy a korunk elvi kérdéseire vonatkozó vitát rikoltozó szit- kozódás és alaptalan vádaskodás színvonalára süllyesszék. A szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártja sohasem fog a kommunistákhoz ilyen méltatlan útra lépni. A kínai kormány nyilatkozatában azt állítja, hogy a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés „csalás”, a szocialista országok és a világ népei érdekeinek „elárulása". A világ népei az egyezmény gyakorlati jelentőségét abban látják, hogy megkötése révén többé nem szennyeződik a levegő radioaktív részecskékkel (stroncium 90, cézium 137 stb) amelyek károsak az ember egészségére, nemcsak a most élő nemzedékek, hanem a jövő nemzedékek egészségére is. Természetesen jobb lett volna, ha már most sikerült volna megegyezni mindenfajta atomkísérlet betiltásában, így a föld alattiakban is. Még sokkal jobb lett volna, ha elérjük az atomfegyverek teljes betiltását és megsemmisítését. És igazán nagyon jő lett volna az egész emberiség számára már ma végrehajtani az általános és teljes leszerelést. A szovjet kormány éppen ezt javasolta az ENSZ-közgyűlés ÍR. ülésszakán 1960-ban. Ezért harcoltak a szocialista országok, valamennyi békeszerető erők. Az atomkísérletek betiltásáról szóló egyezmény egy a sok láncszem közül ebben a fontos harcban. Ha pedig már arról van szó, hogy ki vesztett és ki nyert a szerződés megkötésén, akkor határozottan azt kell mondanunk: vesztettek az agresszió és a háború erői, nyert a béke és a haladás ügye, nyert az egész emberiség. A fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződést támogatják a legkülönbözőbb erők. Már több mint 90 állam írta alá a szerződést. A politikai elszigetelődéstől való félelem rábírta a szerződés aláírására még azokat is, akiknek a szerződés nyilvánvalóan nincs ínyükre. A szerződés megkötése után a világ minden részében kibontakozó, világméretű népszavazás megmutatta, hogy a kínai vezetők, akik a nukleáris fegyverkísérletek megtiltása ellen nyilatkoztak, súlyos erkölcsi és politikai vereséget szenvedtek. A kommunista pártok 1957. évi moszkvai tanácskozásán a nyilatkozat mellett, mint Ismeretes, elfogadtak egy békekiáltványt is, amely ünnepélyes felhívást tartalmaz az összes jóakaratú emberekhez, hogy követeljék „az atom- és hidrogénfegyver gyártásának és alkalmazásának megtiltását és első lépésként az e fegyverrel végzett kísérletek azonnali megszüntetését”. E dokumentum alatt ott van Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt küldöttsége vezetőjének aláírása Is. A program valóra váltása nem könnyű dolog. Beleütközik az imperialisták szívós ellenálláséba. Tevékeny és elszánt harcot kell tehát folytatni az imperializmus agresz- szív erőivel e program valóra váltásáért. ... A népek harca a nuKleáris fegyverkísérletek ellen mindinkább fokozódott.' És most, amikor e harcot siker koronázta, megtörtént az első lépés és aláírták a kísérletek eltiltásáról szóló szerződést, a kínai vezetők 180 fokos fordulattal e szerződést „csalásnak” — „árulásnak" — „az imperialisták összeesküvésének” nyilvánítják. Felmerül a kérdés, hol itt a logika. Nem világos-e, hogy a kínai vezetők ezzel teljesen elfordultak a testvérpártokkal együtt elfogadott határozatoktól, a közös megegyezésen alapuló állásponttól és kötelezettségektől. Az imperializmus fegyverekre támaszkodva tartja fenn uralmát. A leszerelést kiharcolni annyi, mint csapást mérni az imperialista agresz- szió erőire. Nem nehéz megérteni, miért mondhatjuk azt, hogy a leszerelésért, a fegyverek nélküli világért folytatott harc az imperializmus ellen, az imperializmus agresz- sziv politikája ellen vívott harc egyik rendkívül fontos válfaja. Elemi igazság, hogy amíg az imperializmus léteák, addig megőrzi agresszív természetét, ellentmondásait, s addig háborúval terhes. A kínai vezetők e?en az alapon azt állítják, hogy a háború elkerülhetetlen. A kommunisták nem helyezkedhetnek ilyen fatalista álláspontra. Megértjük, hogy az új világháború ellen, a leszerelésért folytatott harc nem könnyű. De világosan látjuk e történelmi feladat megoldásának lehetőségeit, minden szükségeset megtettünk és megteszünk, hogy mozgósítsuk a népeket a fegyverkezési verseny ellen, az új világháború elkerülése érdekében. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a Kínai Nép- köztársaság vezetői az utóbbi időben méltatlan politikai játékra igyekeztek felhasználni a leszerelés kérdését. Mélységesen kihívó ahogyan a kínai vezetők felvetik a nukleáris fegyverek „monopóliumának” kérdését, s ennek során egy szocialista államot — a Szovjetuniót — egy ka* lap alá vesznek az imperialista államokkal, az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával. A szocialista közösséghez tartozó országok népei és a világ összes népei jól tudják, mire szolgál a Szovjetunió rendelkezésére álló nukleáris fegyver és mire szolgál az imperialisták nukleáris fegyvertára. Egyébként a kínai kormány ez alkalommal még nyíltabban elárulta szándékait, amikor mindenkinek füle hallatára kijelentette, hogy országa gazdasági nehézségei ellenére hajlandó akár száz évig is fáradozni azért, hogy megteremtse saját atomfegyverét. Természetesen az, hogy Kína létrehozza-e a nukleáris fegyvert vagy sem, olyan kérdés, amelyet maga a Kínai Népköztársaság dönt el. Ám, a többi szocialista országnak megvan a joga, hogy véleményt alkosson a Kínai Nép- köztársaság kormányának álláspontjáról, arról, hogy a kínai kormány támadja a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződést, amely egyöntetű támogatásra talált minden népnél. Joguk van erre azért is, mert hiszen a kínai álláspont nemzetközi következményei közvetlenül érintenek minden szocialista országot. Az a törekvés, hogy minden áron, kerül, amibe kerül, ellássák magukat atombombával, komoly kételyeket támaszt a kinal vezetők külpolitikai céljait illetően. Hiszen a Kínai Népköztársaság vezetői nem. tudják bebizonyítani, hogy epre Kína és az egész szocialista tábor érdekeinek védelméhez van szükség. Jól ismert tény, hogy a Szovjetunió nukleáris ereje elegendő ahhoz, hogy eltöröljön a föld színéről bármely államot, vagy államcsoportot, amely merényletet próbálna elkövetni a szocialista országok forradalmi vívmányai ellen. Ebben a vonatkozásban nincsenek illúzióik még az imperialistáknak sem. Valójában mi is történt volna, ha a Szovjetunió egyrészt hozzá kezdett volna szövetségesei atomfelfegyverzéséhez, másrészt tiltakozó nyilatkozatokat adott volna ki az Egyesült Államok hasonló cselekedetei ellen? Milyen következményei lettek volna ennek? A legsúlyosabbak amennyiben az Egyesült Államok imperialistái mind ez ideig nem tértek rá Nyugat-Németország, Ja(Folytatás a 2. oldaton.) Ä Gromiko-beszéd újabb amerikai visszhangja VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKt Washington Az Egyesült Államok társadalma nagy érdeklődéssel fogadta Gromiko szovjet külügyminiszternek a közgyűlés 18. ülésszakán mondott beszédét. A szombati washingtoni lapok szerkesztőségi cikkekben és vezércikkekben, valamint tekintélyes szemleírók kommentárjaiban foglalkoznak Gromiko beszédével. A Star című lap New York-i jelentésében megjegyzi: a Türelem és megértés