Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-20 / 220. szám
Az ázsiai feszültség? veszedelmes fészke Indonéz kormányközlemény az angol nagykövetség elleni tüntetésről Moszkva, (TASZSZ): A Pravda „Az ázsiai feszültség veszedelmes fészke” címmel majdnem két újságoldal terjedelemben szerkesztőségi cikket közölt arról, hogy milyen romboló következményei vannak a béke ügyére » kínai—indiai határkonfliktusnak. Az alábbiakban részleteket adunk a cikkből. Az atomkísérleteket tiltó szerződés megkötése és az államok nagy részének csal lakozása ehhez a szerződéshez fontos lépés volt a nemzetközi légkör megjavítása felé. Közismert tény ez. így értékelte a világ közvéleménye á moszkvai szerződést. A népeknek új reményei támadtak a vitás nemzetközi kérdések békés úton való, tárgyalásos megoldására, a világon fellelhető feszültségi gócok megszüntetésére. A földkerekségen sajnos van még robbanóanyag, amelyik bármelyik percben súlyos veszélyt jelenthet a béke ügyére. Az egyik ilyen megkövesedett feszültségi góc, amelynek veszélye állandóvá vált, a Himalája vidékén a kínai—indiai határviszály. A kínai sajtó az utóbbi időben számos megnyilvánulást közölt, amelyek a kínai—indiai határkonfliktussal foglalkoznak. Mindegyiknek közös vonása, hogy maradéktalanul igazolja a kínai kormány ellátását a határvitában és befeketítse más országok politikáját. Ezek a sajtóanyagok telve vannak a szovjet kormánynak a kínai—indiai konfliktusban elfoglalt álláspontjára szórt rágalmazó kitalálásokkal. A kínai képviselők az afro-ázsiai szolidaritási tanács végrehajtó bizottságának minapi ülésén eltorzítva az Indiának nyújtott szovjet segítség lényegét, arra a fantasztikus állításra vetemedtek, hogy a Szovjetunió „a Kínával való összeütközésre ösztönzi Indiát”. Természetesen ezt a lehetetlen állítást semmiféle tény nem támasztja alá. Ez magától értetődő, mert ilyen tények nem léteznek. A kínai kormány jól tudja, hogy az Indiának nyújtott szovjet segítség pontosan ugyanolyan jellegű, mint amilyet a Szovjetunió más fiatal fejlődő államoknak ad. A Szovjetuniónak a kínai— indiai konfliktusban elfoglalt álláspontja, bárhogy torzítsák is azt a kínai vezetők, mindig az volt és az is marad, hogy segíteni akar minél hamarabb rendezni ezt a konfliktust. Ami a kínai vezetőknek a kínai—indiai határkonfliktusban elfoglalt szovjet álláspontot illető legutóbbi megnyilvánulásait illeti, nehéz volna megállapítani, mi több azokban: a szocializmus első országa ellen megnyilvánuló barátságtalan érzelem, a békés együttélés politikájának be- feketítésere való törekvés, vagy pedig kísérlet arra, nogy szavakkal leplezzék az eltérést attól az egybehangoit vonaltól, amelyet a világ kommunista- és munkáspártjai elfogadtak a szocialista országoknak a fiatal független államok iránt folytatandó politikájára vonatkozóan. A Pravda ezután rámutat, hogy India és Kína népei évszázadokon át békében és barátságban éltek, nem viseltek egymás ellen háborút, rém voltak területi vitáik. A továbbiakban ismerteti, hogy az indiai—kínai határon az első fegyveres összetűzések 1959- ben voltak. Az események tara ly ősszel váltak különösen éles jellegűvé. Kína és Inda közt fellángoltak a harcok, amelyekben nagy katonai kötelékek vettek részt, ezrek pusztultak el, sebesültek meg, vagy estek fogságba. 1963. szeptember 20. A Himalájában történt ösz- szetűzésak nagy nyugtalanságot keltettek a békeszerető közvéleményben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország népei mély aggodalommal fogadták az összetűzésekről szóló közleményeket. A TASZSZ 1959. szeptember 10-i közismert nyilatkozatában kifejezte a szovjet kormány álláspontját, és rámutatott azokra a veszélyes következményekre, amelyekkel ez ■ a konfliktus fenyegeti Ázsia és a világ békéjét. De a kínai vezetők elégedetlenek a Szovjetunió békeszerető álláspontjával. Lehetséges, hogy az Indiával fennálló határvitát katonailag akarták megoldani és azt remélték, hogy támogatást kapnak a Szovjetuniótól ebhez az ügyhöz? Ha ezt akarták a pekingi vezetők, akkor természetesen van okuk a „felháborodásra”. Bármit mondjanak is Pe- kingben. a szovjet kormány a lenini békepolitikához híven mindent elkövetett és elkövet avégett, hogy ne szítsa,, hanem kioltsa a nemzetközi feszültség tűzfészkeit, határozottan elősegítse a béke megőrzését és megerősítését. Ügy véltük és véljük, hogy nem volt és nincs olyan ok, amelynek határkonfliktust kellene kiváltani India és Kína között. mégikevésbé van ok arra, hogy ee a konfliktus fegyveres összetűzésig fajuljon, — állapítja meg a lap. A Himalájái viszály mélységes nyugtalanságot keltett Ázsia és Afrika fiatal államai körében, amelyek tapasztalataik alapján tudják, hogy a fiatal független államok egységének gyengülése, vitáik és viszályaik csak az imperialisták és gyarmatosítók javát szolgálják. Amikor tavaly októberben a kínai fél kezdeményezésére tűzszünet jött: létre az indiai —kínai határon, minden jó- akaratú ember azt remélte, hogy gyorsan rendezik a konfliktust és mindörökre lezárul az indiai és kínai kapcsolatok e tragikus fejezete. E reményeket az is indokolta, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya megtalálta a más szomszédos országokkal fennálló megoldatlan területi kérdések rendezésének útját. Határmegállapodások jöttek létre Nepállal és Burmával. A kínai kormány számos lépést tett, hogy rendezze kapcsolatait Pakisztánnal, amely mint ismeretes, a nyugati hatalmak által létesített SEATO és CENTO katonai-politikai tömbökhöz tartozik. A Kínai Népköztársaság vezetői beszédeikben azt hangoztatják, hogy Ázsia és Afrika népei állítólag „harsányan nevetnek” az indiai kormánynak a határkonfliktusban elfoglalt álláspontján. Arról azonban hallgatnak, hogy ezekben az országokban vagy értetlenül állanak szemben a Kínai Népköztársaság kormányának a határkonfliktusban elfoglalt álláspontjával, vagy nyíltan elítélik azt. Ismeretes, hogy még múlt év decemberében Bandanarai- ke asszony, ceyloni miniszter- elnök kezdeményezésére hat el nem kötelezett ország (Ceylon, az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana, Burma, Indonézia és Kambodzsa) vezetői a colomfoói értekezleten javaslatokat dolgoztak ki a konfliktus békés rendezésére. A colombói értekezlet javaslatai nem fejeztek ki egyebet, mint az őszintén segíteni akaró államoknak azt a baráti óhaját, hogy találjanak kölcsönösen elfogadható megoldást a határvitára. Sajnos. Pekingben nem hallgattak a józan ész szavára, amely kifejezte az ázsiai és afrikai népek akaratát. Miről van hát szó? Mi akadályozta meg a konfliktus békés rendezését? Nem kétséges, hogy ameny- nyiben a felek leültek volna a tárgyalóasztalhoz és nyugodtan, józanul, elfogultság nélkül megvitatták volna * kölcsöne» igényeket, akkor a konfliktus mér régen rendeződött volna, megszűnt volna a Föld e térségében a feszül l- ségi góc. Sok ország sajtója felhívja a figyelmet arra a tényre is, hogy míg az indiai kormány pozitív módon reagált a colombói értekezlet javaslataira, maradéktalanul és minden feltétel nélkül elfogadta ezeket, kifejezte a készségét, hogy ezek alapján tárgyalásokba bocsátkozik a Kínai Népköztársasággal addig a Kínai Népköztársaság kormánya máig sem fogadta el a baráti semleges országok indítványait és nem fejezte ki hajlandóságát a javasolt alapokon való tárgyalásra. A kínai kormány mindösz- sze arra szorítkozott, hogy a javaslatokat „csupán elvben” helyeselje, de semmiféle konstruktív lépést nem tett ezután. Sok afro-ázsiai ország sajtója arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínai kormány először „elvileg” hajlandó volt elfogadni a colombói értekezlet javaslatait. Azután kijelentette: nem fogadhatja el teljesen, mert „nem minden világos” és magyarázatokat követelt. Amikor a magyarázatokat csupán az értekezleten részt vevő országok képviselőinek egy része szolgáltatta, s ezért ezek — mint a Ranmin Ribao írta — nem fogadhatók el a „tanácskozás törvényes okmányaként”. A kínai sajtóban helyet kapnak olyan nézetek is, amelyek kétségbevonják a colombói értekezlet illetékességét. Mostanában sokan és nem ok nélkül kezdenek arról beszélni, hogy a KNK kormánya helyesli ugyan az el nem kötelezett országok kezdeményezését, s kijelenti: „értékeli” és „méltányolja” jószolgálataikat, de valójában fity- tyet hány erőfeszítéseiknek és nem törekszik a Coiomibóban kidolgozott javaslatok hasznosítására. Az afro-ázsiai országok közvéleménye a határkérdésben folytatott kínai politikát ösz- szehasonlítja a nemzetközi kapcsolatok jóval tágabb területén elfoglalt kínai állásponttal, s természetesen levonja következtetéseit. A West African Pilot című nigériai lap például azt írja: ..Pekingben nem hisznek • a békés együttélésben. Jobb a világ számára, ha minél hamarabb megértjük ezt”. Az ázsiai és afrikai országok népei rendkívül aggodnak amiatt, hogy a kínai—indiai határkonfliktus óriási károkat okoz a nemzeti fel- szabadulásukért, az imperializmus és a gyarmati rend ellen, a békéért karcoló népek szolidaritásának és egységének. E népeknek látniuk kell, a KNK kormányának politikájában az a törekvés fejeződik ki, hogy összeveszítse Indiát más ázsiai és afrikai országokkal. Az a benyomás, hogy a KNK fővárosábap nem akarják megérteni, kinek előnyös ez a haté rikorKlik tus, mely máris óriási károkat okozott és okoz a népeknek. Ismeretes, hogy az imperialisták azonnal kapva kaptak a kínai—indiai viszályon. s a háború lángját akarták felszítani a Himalája térségében. Az imperialisták messzemenő terveket kovácsolnak, egymással versengve, fegyvereket és közös katonai intézkedéseket ajánlanak Indiának. Az imperialisták külön örömére szolgál az. hogy a konfliktusban szemben álló felek egyike szocialista állam. Ezt a tényt arra szeretnék felhasználni. hogy lejárassák a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének eszméjét, valamint egyrészről a szocialista országok, és másrészről a fiatal független ázsiai és afrikai államok közötti barátságot és együttműködést. S emögött az a lörek- vés húzódik meg, hogy a konfliktust a feszültség veszedelmes tűzfészkének fenntartására használják fel. Valóban hová vezetett már a kínai—indiai konfliktus és milyenek a következményei? — veti fel a Pravda és részletesen kimutatja a kínai— indiai vita: már eddig is jelentős károkat okozott az ázsiai és az afrikai országok egységes és sárt hadrendjének az imperializmus és a gyarmati rend elleni közös harcukban. Nagy károkat okozott a fiatal felszabadult államok és a szocialista országok. többek között India és a Kinai Népköztársaság közötti egységnek és együttműködésnek. Az indiai reakciós erők a sovinizmus felszítására, az ország haladó erői elleni támadásra használják fel ezt a konfliktust s az országban már régen bevezették a rendkívüli állapotot, megnyirbálták a nép demokratikus jogait. Kommunisták és szakszervezeti személyiségek százait tartóztatták le és vetetté!; börtönbe. Az indiai reakciósok a gazdaságfejlesztési program csökkentését követelik, és sürgetik. hogy az ország korlátozott tartalékait háborús célokra, hatalmas hadigépezet megteremtésére fordítsák. Az indiai parlamentben végbement események értékeléséből is az derül ki, hogy a KNK vezetői nem akarják megérteni a helyzetet. A Ren- min Ribao például leplezetlen elragadtatással ír a Neh- ru-kormánnyal szemben benyújtott parlamenti bizalmatlansági indítvány vitájáról. A lapot nem érdekli, hogy a bizalmatlansági javaslat kezdeményezői ugyanazok a szélső- jobboldali körök voltak, amelyek változást akarnak az ország bel- és külpolitikájában. Ki lehet számítani a két ország pénznemében azt az anyagi kárt, amelyet a határ- konfliktus okozott nekik. De hogyan számítjuk ki azt az erkölcsi és politikai kárt, amely Kína és India népei barátságát és együttműködését érte? Ennek a kárnak az értékét semmilyen pénzben sem lehet kifejezni. Az indiai —kínai konfliktus táptalaján fejlődni és szaporodni kezdtek a nacionalizmus és a sovinizmus mérgező mikrobái, Indiában Kína-ellenes hangulatot hallatnak. A jelenlegi helyzet mindkét országban objektíve ellenségeskedés további élezéséhez vezet. Az utóbbi időben odáig fajult a helyzet, hogy a konfliktust különböző nemzetközi fórumokon a légkör mérgezésére használják. Így történt például az afro-ázsiai szolidaritási konferencián Moshiban, valamint a nők moszkvai világkongresszusán, ahol a kínai küldöttség ennek a kérdésnek a vitáját akarta ráerőszakolni a kongresszusra. Ezek a tények meggyőzően bizonyítják azt. hogy máris milyen súlyos következmenye- ket vont maga után az indiai—kínai határkonfliktus. — írja a Pravda s rámutat: A kínai—indiai határon még mindig tartó feszültség komoly következményeket rejt magában. Ha szomszédállamok fegyveres katonái egymással szemben állnak, de különösen, ha már a múltban heves harcok is folytak közöttük, természetesen fennáll annak veszélye, hogy véletlen puskalövéstől vérontás kezdődhet. Végül a lap megállapítja: — A szovjet emberek azt akarják, hogy a Kínai Nép- köztársaság és az Indiai Köztársaság, Ázsia e két legnagyobb hatalma között helyreálljon a jószomszédi viszony. Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnöke világosan kifejtette az egész szovjet nép véleményét, amikor a Legfelső Tanács decemberi ülésszakán azt a reményét fejezte ki, hogy a Kínai Népköztársaság és India kormánya „a közöttük felmerült nézeteltérési a kínai és az indiai nép közötti hagyományos barátság szellemében, a kölcsönös érdekek szem előtt tartásával rendezi... A szovjet nép hatarozottan síkraszáll amellett, hagy megtalálják az indiai—kinai határvita békés megoldásának útját, síkraszáll amellett, nogy a legrövidebb időn belül felszámolják a világ e térségében keletkezett mélyreható feszültség tűzfészkét. Djakarta, (AP, Reuter, UPI, TASZSZ): Az indonéz kormány, mint már jelentettük, csütörtökön szavatolta az ország területén tartózkodó brit állampolgárok biztonságát. A kormányközlemény sajnálkozását fejezi ki a szerdai események miatt, amikor Malaysia-ellenes tüntető tömeg megtámadta az angol nagykövetség épületét, s leszögez', hogy a kormánv nem tűr ehhez hasonló további kilengéseket. Ugyanakkor rámutat, hogy teljes mértékben meg tudja érteni a nép felháKlagenfurt, (MTI): Csütörtökön Klagenfurtban megkezdődött az Osztrák Néppárt IX. kongresszusa. Ausztria legerősebb pártjának kétnapos tanácskozása iránt a bel- és a külföldi közvélemény érdeklődése nagy. Több nyugat-európai ország keresztényszocialista pártjainak képviselői is részt vesznek, közöttük Elsen, a bajorországi CSU küldötte. A nyugatnémet képviselő Strauss volt bonni hadügyminiszter üdvözletét tolmácsolva hangoztatta: — a két párt közötti szellemi összetartozás érzése sohasem volt olyan időszerű, mint ma. Gorbach kancellár, az Osztrák Néppárt elnöke beszámolójában nagy teret szentelt az ország gazdasági nehézségeinek. „Nem oldottuk meg a bérek és árak problémáját” — hangoztatta és hozzátette: az állami költségvetés öt- milliárd schillinges hiáBonn, (MTI): Schröder külügyminiszter csütörtökön délután az Egyesült Államokba repült, ahol előreláthatólag 9—10 napot tölt. Schröder hosszabb megbeszéléseket folytat Rusk amerikai és Lord Horne angol külügyminiszterrel. Kennedy elnök szintén fogadja majd a bonni külügyminisztert, A hírek szerint lehetséges, hogy Schröder találkozik New Yorkban Gromiko szovjet külügyminiszterrel is. Schröder elindulását megelőzően heves viták zajlottak le CDU vezető körökben arról, milyen magatartást tanúsítson a külügyminiszter Amerikában. hogyan foglaljon állást a kelet—nyugati tárgyalások kérdésében. A múlt hét végi cadenabbiai tanácskozáson kompromisszumos megállapodás jött létre a különböző irányzatok között, s enA görög kormány hivatalosan bejelentette, hogy megadja a politikai menedékjogot Zeki Erataman-nak a Men- deres kormány volt parlamenti képviselőjének, aki börtönéből megszökve szeptember 16-án lépett görög területre. Togo képviselője szerdán Washingtonban országa nevében aláírta a légköri, a világűrbeli ás a viz alatti atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló egyezményt. Rómában több száz főnyi tüntető menet tiltakozott Glob- ke nyugatnémet államtitkár olaszországi látogatása ellen. A tüntetők transzparensen vitt feliratokkal és szavaló kórusokban követelték: .,Ki a nácikkal Olaszországból”. „Le a nácikkal i” „Gyilkos Globks, ki innen!”. A miniszterelnöki palota előtt összetűzésre került sor a tüntetők és a rendőrség között. borodását azok ellen, akik most gyakorlatilag Malaysia élére álltak. Az indonéz kormány nyilatkozata egyszersmind megállapítja, hogy a szerdai tüntetés válasz volt a Kuala Lumpuri indonéz nagy- követség ellen intézett támadásra, arra, hogy ott meggyalázzák Indonézia nemzeti zászlaját, megsértették az Indonéz Köztársaság államfőjét. Az indonéz kormány — hangoztatja a közvélemény — mindazonáltal szavatolja a? Indonéziában tartózkodó brit állampolgárok biztonságát. nyához további egy milliárd hiány járul. Ilyen összegre lenne ugyanis szükség ahhoz, hogy felemelhessék a sorozatos áremelkedésektől súlyosan érintett nyugdíjakat. Ezen a fórumon is bejelentette, előrehaladott kora miatt (65 éves) lemond második tisztségéről, a pártelnökségről. Közismert, hogy Gorbachot pártjának szélsőjobboldali, úgynevezett reformista erői állítják félre, akinek egyik vezéralakja Hermann Witt- halm, a párt főtitkára. Witt- halm referátumának hangnemében összehasonlíthatatlanul agresszívebb volt — elsősorban a szocialisták irányában — mint Gorbach. Hosszan és szenvedélyesen ostorozta a szocialista pártot. A párt politikai bizottsága úgy döntött, hogy két jelöltet állít az elnöki tisztségre: Klaus volt pénzügyminisztert és Drimmel jelenlegi művelődésügyi minisztert. nek eredményeként Bonnban most azt hangoztatják, hogy Schröder „mozgékony politikát” fog képviselni ami azonban nem tévesztendő össze a ..rugalmas politikával”, tehát Bonn továbbra is elutasít mindenféle „vad kísérletezést”. Hangsúlyozzák továbbá, hogy Schröder — a korábbi várakozással ellentétben — nem terjeszt elő semmiféle konkrét tervet vagy javaslatot, útja elsősorban a következő célokat szolgálja: 1. kipuhatolni azt. hogy az angolszász hatalmak „meddig szándékoznak elmenni az enyhülés terén”; 2. rávenni őket, hogy ezeket az enyhülési lépéseket kapcsolják össze a „német kérdésben való előrehaladás és Nyugat-Berlin helyzetének megjavításával: 3. közölni velük azokat a határokat, amelyek túllépését Bonn ,.az NSZK létfontosságú érdekei megsértésének” tekintené. A Finn KP Központi Bizottsága plénumán hozott határozata kimondja: a Finn Kommunista Párt Központi bizottsága elítéli a Kínai KP Központi Bizottságának irányvonalat, amely a marxizmus —leninizmus alapelveinek revízióját jelenti. Az Uruguayi Kommunista Párt megalakításának 43. évfordulójára szovjet pártküldöttség érkezett Uruguayba. A küldöttség vezetője: V. P. Sztyepanov, a Kommunyiszt című folyóirat főszerkesztője. Megtartotta első ülését az az új angol-benelux gazdasági bizottság, amelyet januárban állítottak fel, amikor Franciaország megvétóz a Nagy-Britannia felvételét a Közös Piacba. A bizottság a négy országot érintő gazdasági kérdéseket és nemzetközi jelentőségű j>roblémákat vitatott meg. Gorbach beszéde, Witthalm főtitkár éles kirohanásai a szocialisták ellen az Osztrák Néppárt kongresszusán Schröder „a mozgékony politika** jelszavával indult Washingtonba Események sorokban
