Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-20 / 220. szám

Az új népművelési évad küszöbén Még egyszer a vásárosnaményi járás népműveléséről Cz év március első napjai­ban a Művelődésügyi Minisz­térium közművelődésügyi fő­osztálya és a Népművelési In­tézet szervezésében országos tapasztalatcserét tartottak, amely során a vásárosnaményi járás kulturálódásának vala­mennyi területét megvizsgál­ták. A jelentés, amely össze­gezte ezt a négynapos felmé­rést, országosan is rangra emeli a naményi járás nép­művelési tevékenységét. Ha a miértet akarjuk ke­resni, vagyis a népművelési munka eredményeinek gyöke­rét, akkor a járási és községi vezetők a kulturálódáshoz való viszonyát kell mindenek­előtt közelebbről megnézni. Túlzások nélkül el lehet mondani, hogy a vásárosna­ményi járásban a vezetők — a községiek is — értik a nép­művelés embertformáló sze­repét, az új falu kialakításá­nak egyik fontos feltételét, a gazdasági eredmények és a művelődés szoros összefüggé­sét és azok kölcsönhatását. Ebben segített a párttitká­rok, tanács- és termelőszövet­kezeti elnökök továbbképzője, amely minden hónapban rend­szeres. Ennek tematikájában ilyen előadáscímeket olvas­hatunk: „Párttitkárok felada­tai a művelődési tanácsok élén”, „A klubélet szerepe a szórakozás és pihenés meg­szervezésében”, továbbá isko­lák, felnőttoktatás, könyvtár stb. témák. Az ilyen továbbképzés első eredményeként a falu vezetői közös nevezőre kerültek ab­ban, hogy a művelődésre igen is szükség van. Ezeken a to­vábbképzéseken értik meg a gazdálkodás és a kulturálódás egymásrautaltságát. A község vezetői továbbkép­zésének eredményei szinte kézzelfoghatóak. Pár évvel ez­előtt a járási szervek egysze­rűen nem merték azt kérni, hogy a községi párttitkár és a tanácselnök készítse el a köz­ség kulturális tervét, hanem az iskola igazgatójával végez­tették, mondva: az ért hoz­zá! Ma viszont már minden­napos gyakorlat, hogy a köz­ségek első számú gazdái, vagyis a párttitkárok és ta­nácselnökök készítik ezeket a terveket, illetve nemcsak ter­veznek, hanem a végrehajtás­nak is ők a legfőbb tényezői. Míg pár évvel ezelőtt a falusi fórumokon az vetődött fel. hogy „a moziban szemetel­nek”, ma a falusi népműve­lés lényeges kérdéseit tárgyal­ják a különböző közös meg­nyilvánulásokon. Példaként említhető, hogy a közelmúlt­ban a gulácsi kommunisták taggyűlésén Cserepes Zoltán párttitkár a község kulturális életének helyzetéről számolt be önálló napirendi pontként. Ebben mélyen elemezte az analfabétizmus helyzetét, meg­jelölve annak felszámolási le­hetőségeit, a község erőviszo­nyaiból kiindulva. Majd vita után ugyancsak ezen a tag­gyűlésen határozatban rögzí­tették, hogy a kommunisták közül kiknek kell elvégezni a dolgozók általános iskoláját. Sok helyen huzavonát je­lent a tsz-kultúrfelelősök be­állítása. A naményi járásban ez nem ütközött lényeges ne­hézségbe, mert a termelőszö­vetkezeti elnökök maguk is tudják, milyen célt szolgálnak a szövetkezeti kultúrfelelősök. A naményi járásban több eset cáfolja azt az állítást Is, miszerint a termelőszövetke­zeti elnökök a sok gazdasági feladat miatt nem tudnak kellően foglalkozni a kulturá­lis tevékenységgel. Kevés tsz- elnök elfoglaltabb. mint Szarka Sándor, aki két szö­vetkezet — a beregdaróci és a beregsurányl — elnöki teen­dőit végzi. Mégis Szarka Sán­dor idejéből jócskán szentel a művelődés dolgaira. Például most, a beregdaróci termelő- szövetkezet átvette a községi kultúrhézat saját kezelésébe. Ez nem azt jelenti, hogy a fia­taloknak több bálozási lehető­séget biztosítanak, hanem azt, hogy közelebb kerül a szö­vetkezethez a népművelés va­lamennyi területe, vagyis ope­ratívabbá válik a munka. Eh­hez a szövetkezet, anyagi esz­közeivel is nagymértékben hozzájárul. De nemcsak a párttitkárok és a termelőszövetkezeti elnö­kök törődnek a községük kul­turális életével, hanem a ta­nácselnökök is. A vásárosna­ményi járás több községi ta­nácselnökének napi feladatai között fontos helyet foglal el a népművelés. Például Csürke Sándor tarpai tanácselnök legfőbb szervezője a szak­munkásképzésnek és jó segí­tője a község függetlenített kultúrfelelősének is. A naményi járás vezetőinek hasznos példáit tovább lehet­ne sorolni. De amit leginkább látni kell: a tömegkulturéló- dás érdekében alkalmassá tet­ték őket arra, hogy tényleges irányítói lehessenek ennek a munkának. Csakis ilyen körülmények között lehetséges az, hogy a tervek kilépjenek formális alakjukból, és azok életté, gyakorlattá válhassanak. A népművelés leghatásosabb formája az iskolarendszerű felnőttoktatás. Az elmúlt év­ben ötszázan tettek a dolgo­zók általános iskolájában osztályvizsgát, az idén hétszáz felnőtt fog ebben a formában tanulni a naményi járásban. Egyedül Gergelyiugornyán három esti tagozat indult, és hasonló az érdeklődés más községekben is. Az idén elő­ször előkészítő tanfolyamokat szerveztek a dolgozók iskolá­jához, amely igen egyszerű formában, de felkészíti a fel­nőtteket a tananyag „befoga­dására”. A kihelyezett mező- gazdasági technikum is újabb két községben: Tarpán és Aranyosapátiban kezd évet. Ehhez is október I és novem­ber 20 között előkészítő tan­folyamok fognak működni, amelyek segítségével biztosab­ban mehetnek a tanulniaka- rók felvételi vizsgára. A se­gítségnek új formáját is létrehozzák: Vásárosnamény­ban a kihelyezett techniku­mok hallgatói részére konzul­tációs központot szerveznek. Az idén tovább bővítik a járásban a mezőgazdasági szakmunkásképzést is. A ta­valyi tizennégy szakmunkás­tanfolyammal szemben, ebben az évben 20—24 községben szervezik meg, így a járásban öt-hat község kivételével — ahol még célszerűbb a szak­köri munka — mindenütt megoldódik a szakmunkáskép­zés. A járási művelődési tanács határozata értelmében minden községben működnie kell — a község termelési adottságai­nak megfelelő tanfolyamnak, szakkörnek. Ezeken a felnőttoktatási for­mákon kívül, szintén a ter­melési igények figyelembevé­telével előkészítik az ismeret­terjesztői előadások rendsze­rét. A községi művelődési ta­nácsok a termelőszövetkezeti elnökök és brigádvezetők által jelzett Igények alapján állít­ják össze az ismeretterjesztés tematikáját. A népművelés közvetett te­rületén a művészeti munká­ban is már kirajzolódnak az új évad körvonalai. Helyesel­ni lehet azt a meggondolást, hogy az idén nem emelik a művészeti csoportok szám it, hanem a színvonal javítását tekintik fő feladatuknak. Ke­vesebb, de ugyanakkor alapo­san kidolgozott darabokkal akarják a községek lakóinak igényeit fejleszteni és kielégí­teni. Ezek érdekében szervez­nek a járási művelődési ház­ban a községi művészeti cso- prtok művészeti vezetői ré­szére továbbképzést, ahol gyakorlatiasan elsajátíthatják a rendezés tartalmi, technikai munkáit. A könyvtári tevékenység középpontjába — amely ugyancsak lényeges része a népművelésnek — a paraszt olvasók számának növelését, állítják. Véglegesen .érvényt akarnak szerezni e sokat je­lentő jelszónak: „ahány hold föld, annyi kötet könyv”! Mintegy százezer forintot for­dítanak e programnak megfe­lelően könyvvásárlásra. A vásárosnaményi járás új népművelési tervét lapozva, önkéntelenül felmerül a kér­dés: reális-e, megvalósítha­tó-e? Igennel lehet válaszolni, mert a terv számba vette a falu valamennyi értelmiségét. A naményi járásban nemcsak a népművelés függetlenített munkásai és a pedagógusok dolgoznak e tervek megvaló­sításáért, hanem részt vállal­nak belőlük más értelmiségiek is. Például a járás valameny- nyi körzeti orvosa egy isme­retterjesztő előadást tart. Dr. Petrik Péter, vásárosnaményi orvos pedig heti egy ismeret- terjesztő előadást vállalt. Ugyan így az agrármérnökök is aktivan közreműködnek e terv végrehajtásában, általá­ban ők vezetik a mezőgazda- sági szakmunkásképző tanfo­lyamokat. Vagy idekívánkozik a tiszaszalkai gyógyszerész példája, aki mint művészeti csoportvezető és egyben a produkció része is, tevékeny munkával segíti a falu mű­velését. Rövidesen kezdetét veszi az új népművelési évad. Me­gyénkben is ezrek és ezrek jutnak elemi és magasabb is­meretek birtokába. A kor szükséglete, hogy egyre na- nagyobb tömeg emelkedjen arra a szintre, amelyet az élet igényel. A vásárosna­ményi járásban elért ered­ményeket ezért olyan orszá­gos példának kell tekinte­nünk, amelynek tapasztala­tait elsősorban megyénkben szükséges gyümölcsöztetni. Vinczc György. Tizenöt millió forint mellékutak és járdák építésére ELTŰNNEK A MACSKAKÖVEK A NYÍREGYHÁZI UTCÁKRÓL (Munkatársunktól) Több mint húszmillió fo­rintos tervet kapott erre az évre a Nyíregyházi Városgaz­dálkodási Vállalat. Ennek az összegnek háromnegyed ré­szét fordítják utak és járdák építésére. A vállalat dolgozói a vá­roson kívül a megye számos helységében végeznek útépí­tést. üköritófülpösön szomba­ton ünnepélyes külsőséggel adtak át egy három kilométer hosszú, új, pormentesített utat. Ugyancsak új utakat építenek Nyírbátorban, Fehér- gyarmaton és Ópályiban. Eze­ket a tanács községfejlesztési alapból, a lakosság jelentőn társadalmi munka hozzájárulá­sával építteti a vállalattal. Mátészalkán a Bessenyei, a Sallai utcákat és a Szovjet Hősök tétét korszerűsítették. Befejezték az útépítéseket Jándon, Nyírjákón, Nyírbog- dányban, Vencsellőn, Tiszalö- kön, Tiszadobon, Kislétán, Rakamazon és a Nyírbátorban vállalt munkák egy részét. Fehérgyarmaton már csak a mentőállomás udvara és a jár­da vár befejezésre. A válla­lat dolgozói építették az új fehérgyarmati kórház mellék­útvonalait és járdáit. Az álla­mi gazdaságban a 250 méter hosszú istálló padlózatának építésével is elkészültek. Me­gyén kívül jelenleg csak Ti- szapolgáron dolgoznak. Fokozott ütemben folytatják a nyíregyházi mellékutak épí­tését és korszerűsítését is. Másfél kilométer hosszan már befejezték a Derkovics utca korszerűsítését, s építik a ta­valy megkezdett öt és fél ki­lométer hosszú ipari bekötő utat. Ez az út a városi for­galmat tehermentesítve a Debreceni útról tér le és a MÁV állomás melletti térbe csatlakozik majd. A több mil­lió forintos létesítmény jö­vőre készül el. Nemrégen kezdték meg a Nyírfa és Epreskert utcák kö­vezéséti A két utcán egyelőre mintegy 600 méter hosszan dolgoznak, de a városi tanács vb. építési és közlekedési osz­tályán már készül a további tervdokumentáció az egész, közel két és fél kilométernyi útszakasz megépítéséhez. Üj útburkolat épül még Nyíregy­házán a Kert utcában, Di­mitrov és Színház utcákban. A munkákat már ezeken a helyeken is megkezdték, egye# helyeken befejezéshez köze­lednek. A közeljövőben egyre több helyen tűnnek el a városban a rázós, piszkos- és porfogó macskakövek, s kapnak por­mentes aszfaltburkolatot. Ilyen munka jelenleg a Bes­senyei téren folyik, a Színház felőli oldalon.. A csatorna- és vízvezeték hálózat építésének befejezésével ez a munka is gyorsított ütemben fog halad­ni. 18 új gyógyszertár épül megyénkben 120 forint értékű gyógyszert fogyaszt egy-egy szabolcsi lakos Előfordult rég, hogy igen nehezen kapható életmentő gyógyszert messziről kellett hozni. Ma már az egyre bő­vülő gyógyszertári hálózat és a sok kiváló hazai és kül­földi gyógyszer megmenti a betegeket a sokszor végzetes várakozástól. Kielégítő hát a gyógyszertá­ri hálózat? Elegendő gyógy­szertárunk van-e a megyében? Erre kértünk választ a me­gyei gyógyszertári központ vezetőjétől, Nagy Lászlótól, és a gyóevszergazdálkodási előadótól, Földes Józseftől. 70 gyógyszertár a megyében — Sajnos megyénk egész­ségügyileg alatta van az or­szágos átlagnak: országosan 7200 lakosra jut egy gyógy­szertár, a megyében 8500-ra, Nyíregyházán pedig 10 ezer lakosra esik egy gyógyszertár. Jelenleg 70 gyógyszertár van — megyénkben. Ez kevés! — Elkészült a második 5 éves tervben épülő gyógyszertáraié terve. Ezek szerint 1964-ben a nagy kiterjedésű, tanyavi­lággal rendelkező Űjfehértó, kap két új gyógyszertárat. Pillanatnyilag van egy gyógy­szertár a községben, de ela­vult épületben. A két gyógy­szertár 2 millió 400 ezer fo­rintos állami beruházással készül. Hét község problémája — Ezenkívül új gyógyszer- tár épül jövőre Csaroddn 2 millióból. Ennek felét a köz­ség fedezi, községfejlesztési Ki legyen az igazgató? Á Falevélfestő Vállalat igazgatóját magasaob be­osztásba helyezték. Ugyanak­kor utasítás érkezett a felet­tes Szervtől, hogy az új igaz­gató kérdését lehetőleg házon belül próbálják megoldani. Sok ott a régi szakember, biz­tosan akad valaki, aki el tud­ja látni ezt a felelősségteljes beosztást. Nosza, megindult a találga­tás: vajon, ki lesz az igazgató7 Az emberek kérdően méreget­ték egymást, az udvaron cso­portokban beszélgettek. A ha­ragosok gyorsan kibékültek, mert ugyebár sohasem lehet tudni... A munka megállt, a falevélfestést csak néhány nyugdíjas végezte társadalmi munkában. Közeledett p határidő, ami­kor jelenteni kellett az új igazgató nevét, összeült te­hát a vezetőség, hogy döntse­nek e fontos kérdésben. Első­nek a főmérnök emelkedett szólásra. — Elvtársak! Én úgy éizem, nincs itt helye a sok vitának. Igaz ugyan, hogy estik két hete vagyok a vállalatnál, de eredményeim máris elévülhe­tetlenek. Ez a 16. munkahe­lyem, tehát meglehetősen nagy tapasztalattal rendelke­zem. Ha pedig hozzáteszem, hogy vasöntöszakmám van, az új igazgató személye ugyebár nem lehet kétséges... — Emlékezzetek csak rá, — így az egyik brigádvezető — amikor lejött a főközpont igazgatója. Én nyitottam ki a kocsijának ajtaját. Az egy olyan mozdulat volt, amilyen páratlan a maga nemében. És hogy mennyi függ egy ilyen mozdulattól. Véleményem sze­rint az új igazgató csak az lehet, aki Így tud nyitogatni. Értitek, szóval, ugyebár... — Amikor veszélyben volt a tervieljesités, ki festett meg soronkivül 8 falevelet? —csa­pott az asztalra a művezető. — Én! Ki tett arrább három szaimaszálat a főközpont igaz­gatója. elől? Én! Ki tudja a legtöbb konyakot meginni egy- egy reprezentáció alkalmából? Én! Tehát kezeket fel, meri az új igazgató... Ebben a pillanatban belé­pett a másodbrigádvezető. — Mi történt? — kérdezték kórusban. — Szörnyű sejtelmeim van­nak. A portás megborotvái- kozott és új, aranysújtásos sapkát tett a fejére. Azt hi­szem, minden világos. O akar lenni az új... — Ki ne mondja! — kiál­totta a főmérnök. Hat nincs ennek az embernek szégyen- érzete? Saját magát akarja jelölni? Elvtársak, egyezzünk meg abban, hogy bármely i- könk lesz is az új igazgató, első teendője legyen leváltani az öreget. Ilyen deklasseilt elemekre nincs szüksége nagy múltú vállalatunknak... Bogár Ferenc hozzájárulásból. Hét község, Csaroda, Hete, Fehérese, Tá- kos, Beregsurány, Beregda- róc, és Gelénes gyógyszertár- ellátását sikerül ezzel rendez­ni. 1964-ben meg lesz a lehe­tősége, hogy Nyírkárászban is felépüljön az igen szükséges gyógyszertár, a község eddig 300 ezer forintot gyűjtött ósz- sze erre a célra. Tehát a közeljövőben, ilyen javulás várható. A 20 éves távlati terv ennél számotte­vőbb; Elképzelésünk szerint 18 új gyógyszertár épülne a megyé­ben. Így már 6 ezer lakosra fog. jutni egy gyógyszertár, Nyíregyházán, az. északi alköz­pont, — ahol 3 ezer lakás épül — és az Incédi sori la­kótelep kap korszerű gyógy­szertárat. A városrendezési terv Nyíregyháza gyógyszertári ellátottsága mégsem teljesen megnyugtatóan alakul. Ugyan­is. a tervek szerint a kis SZTK-ban városi rendelőinté­zet lesz, (miután megépül az új SZTK palota) ez rendkí­vül megnöveli a Vöröshadse­reg útján > lévő szomszédos gyógyszertár forgalmát. De: igen nagy forgalmú a Rákóczi utcai is, amelynek korszerű­sítése indokolt, az anyagi fe­dezet sem hiányzik, azonban a KIK nem végezte el az idén a tatarozásokat. A Dózsa György utcai éjjel-nappalos gyógyszertár helyén a város- rendezési terv szerint eme­letes épületet emelnek. Itt helyet kap egy gyógyszertár is, de mi lesz addig? Fejlődik a megye gyógy­szertári hálózata, de az ütem lassú. Hogyan látják el addig a gyógyszertár nélküli közsé­geket, településeket? — Kézi gyógyszertárakkal — válaszolják. — 45 ilyen gyógyszertár van a megyében, havonta 80 —100 ezer forintos forgalmat bonyolítanak le, mentesítik a betegeket, hozzátartozókat a sok kilométeres úttól, költség­től, fáradságtól. A gyógyszertárak berendezése Hogy lehetne több gyógy­szertárat építeni és berendez­ni? — Rohamos fejlődést nem várhatunk. Egy gyógyszertá­rat megépíteni, berendezni elég költséges, általában 1 millió 200 ezer forint körül mozog: Ezenkívül sok gondot okoz a gyógyszerész és szak- személyzet is. És ez az után­pótlás nem kielégítő: évente országosan 200—220 gyógysze­rész végez, de legalább ennyi megy nyugdíjba. Nyugodjunk hát bele a vál- toztatha ta tlanba ? — Lehet segíteni. Épülhet­ne több gyógyszertár, remél­jük fog is, ha a községek na­gyobb anyagi részt vállalnak ebből. Kállósemjénben, Túza- eszláron, községfej lesztésbol létesítettek gyógyszertárat, — természetesen a berendezést mi adtuk. Neveljenek a kö7ségek gyógyszerésit — A másik feltétele: nevel­jenek a községek gyógysze­részt, küldjenek ösztöndíjjal egyetemre fiatalokat. Három­négy ilyen egyetemistáról tu­dunk, akiket a megye küldött. Ez kevés. Érdemes belepillantani az asztalra helyezett kimutatás­ba: 1960-ban 85, jelenleg 1.2-3 gyógyszerésze van a megyé­nek. Az idén 13 államvizsgás helyezkedett el a megye kü­lönböző gyógyszertáraiban. Sokféle statisztika lát nap­világot arról, mennyi zsírt, ke­nyeret, fogyaszt egy lakos. Arról kevesebb, mennyi gyógyszert Van erre adatumt. Országo­san egy biztosított 200 íorint értékű gyógyszert ;,fogyaszt” el évenként. Megyénkben 120 forintra tehető az egy főre ju­tó gyógyszer eriéke. Egyéb­ként a fejlődés — a túlzott és índbkolatlan gyógyszerfogyasz­tást leszámítva — óriási 1951- hez viszonyítva 1962-ben or­szágosan 4,3-szeresére, a me­gyében 4,5-szeresére emelke­dett a gyógyszerfogyasztás. Megyénkben a szív, ideg­gyógyszerek és a vitaminok vezetnek. Latolgatjuk a számokat, amelyek ijesztőek, elgondol­koztatóak és talán azt sejte­tik, több a beteg, mint re­gebben, hisz több gyógyszerre van szükségünk. Ez persze nincs így. Ellenben lényege­sen megnőtt a biztosítottak száma, nőttek az igények, és az egészségügyi kultúra foka. Ez indokolja, hogy a me­gyében lépést tartsunk a fej­lődéssel a gyógyszertári ná- lózat kiépítésében és a gyógy­szerellátásban. P. G, 1963. szeptember 20. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom