Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-16 / 191. szám

A jó eredmény még nem A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után a közös gazdaságok mind nagyobb számban válnak évröl-évre megalapozottabbá, érnek el mind jobb gazdasági eredményeket. Ez örvendetes jelenség és tükrözi, hogy nem volt hiábavaló az a sokoldalú erőfeszítés, mely a termelő* szövetkezetek mielőbbi meg­szilárdítását igyekszik szol­gálni. Ugyanakkor azonban ezek­nél a viszonylag rövid idő alatt jó eredményeket felmu­tató gazdaságoknál, számos jelenség arra mutat, hogy a gazdasági eredmények mellett egyik-másik gazdaság belső élete, nem a tsz-demokrácia Alapelveinek megfelelően ala­kult ki. Annak ellenére, hogy « jobb gazdasági eredmények kedvezőbb lehetőséget terem­tenek a helyesen értelmezett tsz-demokrácia teljes kibonta< koztatásához, egyes tsz-neze- tök a belső rend megszilárdí­tása ürügyén magatartásukkal és vezetési módszerükkel nem egy esetben megsértik a tsz- demakrdciát. Mindinkább el­maradoznak a kollektív meg­beszélések, az ügyek minden­nemű intézése néhány ember kezébe összpontosul, a meg­győző szót az ellentmondást nem tűrő hang, a parancsolga­tás váltja fel. Figyelmen kí­vül hagyják az emberek pa­naszait, észrevételeit, jogos sé­relmeit, megfeledkezve arról, hogy a tagság számára a meg­élhetés biztosítása mellett ezek az apró-cseprőnek látszó, de az egyes emberek számára jelentős ügyek emberséges kezelése és elintézése a leg­fontosabb. Ezek a jelenségek annál is inkább nehezen érthetőek és magyarázhatóak, mert az egyes gazdaságok első lépésének megtételénél a dolog termé­szetéből fakadóan a vezetők és a tagság között lényegesen több súrlódási felület, nem egyszer ütközési pont is volt. Mindenekelőtt a közös gazda­ságok első tégláinak lerakásá­nál, az állatok és felszerelé­sek, a vetőmag összeadása, készpénz hozzájárulás stb. Mivel magyarázható, hogy az első nehézségek leküzdése, a javuló gazdasági eredmé­nyek mellett számos helyen lazul a vezetők és a tagok kö­zötti kapcsolat, hogy útón- útfélén a tsz-demokrácia lebe­csülésével, esetenként figyel­men kívül hagyásával lehet találkozni? A tapasztalatok azt mutat­ják: ezek a jelenségek leg­több esetben abból fakadnak, hogy egyes vezetők az elért si­kereket saját egyéni érdemük­nek tekintik, megfeledkeznek arról, hogy az elért eredmé­nyek mindenekelőtt az egész tagság becsületes és szorgal­mas munkáján alapul. Az ilyen helytelen szemléletből erednek azok a furcsa kije­lentések, amelyekkel egy-egy vezetőnél találkozni lehet: pl. új istállót építettem, új gépet vásároltam, felfrissítettem a tenyészállományt stb. A tsz-de­mokrácia lebecsülésének, a tagokkal való kapcsolat elha­nyagolásának a veszélye foko­zódik helyenként azáltal is, hogy a szövetkezetekbe mind nagyobb számban bekerülő szakemberek egy része a szo­rosan vett szakmai kérdéseken túl nem tartja feladatának az emberekkel való foglalko­zást. Figyelmen kívül hagy­ják munkájuk végzése során, hogy a termelőszövetkezetek szakirányítása más követel­ményeket támaszt a szakveze­tőkkel szemben, mint régen az uradalmakban, vagy jelen- 'eg is az állami gazdaságok­ban. Jó néhány szakembernek ebből ered az a felfogása, hoay mindenki végezze el a saját feladatát. Nekem a mun­kák szakmai irányítása a feladatom, a tagoké pedig aa, hogy dolgozzanak. Az én mun­kámba ne szóljon bele senki én ahhoz jobban értek. Számos termelőszövetkezeti gazdasági és szakvezető úgy vélekedik, hogy betartja a tsz-demokráciával kapcsolatot követelményeket, mondván, hogy rendszeresen megtartják a brigádértekezleteket, a köz­gyűléseket, mondják el a ta­gok ott a véleményüket és észrevételüket. Az ilyen veze­tők mintegy mentesíteni akar­ják magukat attól a fontos feladattól, hogy az embereket napról-napra türelmesen iney kell hallgatni, ügyes- bajos dolgaikat a lehetőségek hatá­rain belül igyekezni kell el­intézni. Nem véletlen tehát, hogy napjainkban számos szövetke­zetből érkeznek olyan leve­lek, melyekben a tagok bát­ran bírálják a vezetőket, kö­vetelik, hogy egy-egy ügyben az illetékes szervek tegyenek intézkedést, segítsenek a pana­szok orvoslásában. Amikor egy-egy ilyen esetben kivizs­gálásra kerül a dolog, számos vezető vérig sértődik és úgy teszi fel a kérdést, hogy ben­nünket vezetőket, már nem véd meg senki? Felvetődik az a kérdés, vajon egy-egy konk­rét eset kapcsán ki ellen és miért kellene megvédeni a szövetkezet vezetőjét. A termelőszövetkezetek ve­zetőinek ma már érezni ök kell, hogy a vezetés milyen felelősséggel jár. A közös gaz­daságok vezetése nagy körül­tekintést, megfontoltságot és messzemenő igazságot követei meg. Nem engedheti meg ma­gának, egyetlen vezető sem, hogy kivételezéssel, engedé­kenységgel, feledékenység- gel támadási felület kép­ződjék ellene. Ki tudja megvédeni azt a vezetőt, aki esetenként megfeledkezik er­ről. Aki felháborodik, he egy- egy intézkedését kifogásolj áK és képtelen elismerni, amikor tényleges hibáit felróják, sőt azon fáradozik, hogyan to­rolja meg a rajta esett sé­relmet. Ha a vezetőnek igaza van és tényekkel tudja igazolni, hogy a magatartásával, tény­kedésével kapcsolatos észre­vétel alaptalan, akkor nem kell megvédeni, a tények ön­magukért beszélnek. De ha az alapjában vett jó munkát itt-ott hibák torzítják, ha egy- egy esetben olyan intézkedést tesz valaki, ami megtámad­ható, akkor ember legyen a talpán, aki azt a vezetőt bár­milyen poszton is van — meg tudja védeni. A közös gazda­ság természetszerű velejárója, hogy minden egyes termelő­szövetkezeti tag egyben gaz­dája is a gazdaságnak. Joga van megjegyzéseket, észrevé­teleket tenni, a -vezetőknek pedig éppen a közösség érde­kében, meg keli követelni a rendet és a fegyelmet, a be­csületes jó munkát a közösség minden tagjától. Ma már a termelőszövetkezeti tagok több­sége eljutott oda, hogy maga lép fel olyan eseben, ha va­laki alaptalan rágalmakkal, demagógiával, rendbontó szán­dékkal le akarja járatni a ta­gok által megválasztott és a tagok bizalmát élvező vezető­ket. Ugyanakkor a legjobb in­dulatit emberek is elfordul­nak az olyan vezetőktől, akik esetenként megfeledkeznek ar­ról, kiktől kapták a bizalmat és ez a bizalom mire kötelezi őket. Számos olyan tsz-veze- tőt ismerünk, akik hosszú évek óta ugyanazon a vezető poszton dolgoznak. Élvezik a tagság bizalmát és időről-idő­re újra megválasztásra kerül­nek. Egy-egy közösség veze­tése sok gonddal, sok nehéz­séggel jár, de ugyanakkor megtisztelő szép feladat. Az a vezető, aki részrehajlás nél­kül intézi az ügyeket, minden­kor támaszkodik a tagság vé­leményére, emberségesen jár el a legkisebb ügyektől kezd­ve a legnagyobbakig, az nem szorul védelemre. Az ilyen vezetőket nem tudják kikez­deni a rosszindulatú megjegy­zések és rágalmak, mert azo­kat a közösség ereje utasítja vissza és fojtja el már csirá­jában. Náfrádi Sándor „Emberek, ezentúl itt a munka lesz az értékmérő!” Az ég közepéről süt a nap. A delelő parasztlovak szü- gyig gázolnak a folyóban, s a cserzett bőrű révész unot­tan nézi, mint sodorják a hul­lámok a lusta kompot. Az út így sem tart soká. Partba üt­közünk. Tíz forint, mondja a révész. A papírpénz frissen, úján zizeg, ropog. Tetszik a vízi embernek. — Az éjszaka csináltuk, — jegyzi meg tréfásan a társam. — A pénzcsinálásra ben­nünket is megtaníthatnának. Olcsva, Olcsvaapáti, Panyo- la. Mintha éppen az itteniek nem tudnák, hogyan kell a pénzt csinálni. Persze a három község közül Panyolán értik legjobban a módját. A hevesinél is jobb dinnye? Ahogy a töltésre felkapasz­kodunk, rövid futás után már látszanak a sűrű szilvá­sok, dióligetek. Fára akasztott vörös betűs tábla megálljt parancsol. „Vi­gyázat, méreggel permetez­ve!” Nem kóstoljuk meg a szil­vát. A kertészeknek egyéb­ként eszükbe sem jut, hogy gyanakodjanak ránk, hiszen ha idegen gépkocsi áll meg a faluban, az rendszerint nem szilvát akar vinni, hanem pálinkát. Kisüstit nekünk se tenne nehéz találni, mert miden háziban van egy-egy hordócskával, demizeomnal, néhol még az évjáratokban is válogathatnánk, dehát ki kí­vánja most a szeszt, mikor 30 fokon felül mutat a hőmé­rő. Hanem Panyolán mégis lenne ok az ivásra. Rádi Bé­la, a tsz mezőgazdásza azzal dicsekszik, hogy éppen most fejezték be a hordást, elké­szültek a nyári mélyszántás­sal, jó darabot silóztak, már elszállítottak néhány vagon paradicsomot, paprikát. s olyan dinnyéjük van, hogy Hevesben sincs különb. Kocsmában árult munkaegység A szórófejek lágy Tisza vi­zet permetezve most is bólo­gatnak reggeltől estig úgy, hogy lesz termés és lesz elő­leg, nem úgy, mint az elmúlt négy esztendőben. Mert az utóbbi években — ez a min­dig sok pénzű község — nem a jövedelmet számolta a kö­zös gazdaságban, hanem az elnököket. Négy év, négy el­nök. Mérleghiány, s a zár­NÉGY ÉV, NÉGY ELNÖK — MÉRLEGHIÁNY, ROSSZ HANGULAT, PÁLINKA... — A KINEVETETT Új EMBER — AZUTÁN MEGTANUL- TAK SZÁMOLNI PANYOLÁN számadó közgyűlésen harsány káromkodások. Az egyenleg: elkeseredés, torzsalkodás. Ez a panyolai tsz nemrégmúltja. Csak két dolog vigasztalta őket. Az egyik a dió, ami pénzt hozott, a másik a pá­linka, amitől elfelejtették a* tsz-t, az elnököket, a diót, mindent. Ittak altkor is, mikor tavaly decemberben elmentek a gyű­lésre megnézni az új embert, akit azért küldtek, hogy meg­váltsa a falut. Sovány, beteg gyomrú, halk szavú, őszes embert hozott a járás. Rá se figyeltek volna Panyolán, ha már első alka­lommal nem mond olyan hihetetlent. — „Emberek! Ezentiul a munkaegység lesz itt az ér­tékmérő”. Egy kicsit csend lett, az­tán mindenki elkezdett ha- hotázni. Hogyisne, mikor már kora ősztől 5 forintért árulták a munkaegységet a kocsmában. És még jól járt, aki eladhatta. De az új ember nem vette tréfára. S mikor ő maga is munkaegységben kérte a fi­zetséget; még tetszett is a panyolaiaknak. Maradhat, mondták, Rádi Béla maradt. Senki nem mondhatta rá, hogy érdekből, hiszem a be­havazott kukorica még talpon állt a határban, nem volt aki kirakja a tsz vagonjait a fehérgyarma'i állomáson, s alig került annyi szalma a községben, hogy egy-egy disz­nót megperzseljenek. Akik mégis dolgoztak, napszámba kialkudott munkaegységért tették. A fogatosokat sikerült először megszelídíteni. Persze nem szép szóval. „Maradhat...? maradhatcs...! Számoltam, mondta az ag- ronómus. Aki norma szerint egy munkaegység értéküt dol­gozik naponta,, s minden hó­napban legalább 21 fogatna­pot teljesít, az havonta kap 100 forint célprémiumot. Szá­moljanak maguk is. Először csak ketten számoltak. De mi­kor hónap végén megkapták a százast, a többiek is haj­landónak mutatkoztak. Az év első négy hónapjában többet dolgoztak, mint máskor egész esztendőben. Egy ’ évtizede nem trágyáztak, nem szántot­tak, nem vetettek így Panyo­lán... Easért lehet már szep­tember 10-re tömi a kukori­cát az idén. És nemcsak a fo- gatosek, a. szállítók, kertészek, utóbb már mindenki számolt. Megtanulták még a nyugdí­jasok is a termelőszövetkezet 2X2-jéf, mert egész brigád aratott közülük. Bólogatnak a szórófejok, peregnek a langyos esőcsep­pek a káposztalevélről. Az emberek körülállják az agro- nómust, s időnként ők is bó­logatnak. Rádi Béla most is számol. A kertészet bevételét latolgatja. Mikor a várható végösszegig eljut, a panyo- laiak csak annyit mondanak: maradhat. Maradhat, maradhatós. Ne­künk is csak ennyit mondtak, mikor a munkáról, meg a keresetről érdeklődtünk. Az­az, az öreg dinnyecsősz akit megkér! ünk, hogy keressen egy szép dinnyét, valamivel bővebbre eresztene a szót. Fájnak a lábaim, nem tudok én járni az indák között. — s lehevenedett a fiatal diófa alá. Gyarmati Béla Egv hftwtpon ét „ingyen“ szénből fuMtak a nozdenyek Tizennégy szocialista vasutaxbrigád Mátészalkán Felkészültek az őszi csúcsforgalomra Ha hasonlatot keresnék, ak­kor a méhek gyűjtésével vagy a hangyák szorgalmával jelle­mezném a mátészalkai vasuta­sok munkáját. Mert valóban a gyűjtés, az állandó és lan­kadatlan szorgalom a jellem­zője a fűtőház dolgozóinak, amely kivétel nélkül vonatko­zik mindenkire, mozdonyveze­tőkre, fűtőkre, lakatosokra, szerelőkre, műszakiakra egy­aránt. A fűtőházban szervezett munka folyik. A 14 szocialis­ta brigád az élüzem feltéte­leknek megfelelően végzi min­dennapi feladatát. E feltéte­lek teljesítése azonban nem könnyű, mert amint azt Kasztelmájer Ferenc műszaki előadó elmondotta, öt, igen jelentős összetevője vart. Leg­fontosabb a szénmegtakurítás, és ehhez kapcsolódik a giazda- ságas mozdonyfelhasznáíns, az önköltség csökkentése, az. idő­szakos mozdonyjavítási '.terv teljesítése, végül az egy szol­gálati órára eső mozdonyiki- lométer növelése. „Sok kicsi solcra megy” tart­ja a közmondás, igazolja a mátészalkai fűtőház dolgozói­nak eredménye. Az elmúlt félévben a széntermelést 113 százalékra teljesítették, vagyis hat hónap alatt 690 tonna sze­net takarítottak meg. A fü- tőház egy hónapi fogyasztása 900 tonna, tehát öt hónapi üzemeltetés után a hatodik hónapban a szálkái mozdo­nyok csaknem mindennap a C?sól a telefon, immáron ^ ma harmadszor, pedig kora reggel van. Felveszem a kagylót. — Ki beszél? — kér­dez egy női hang, mit sem várva, mindent megelőzve. A másik kettő is így kezdte. Dü­hös izgalom önt el, de palás­tolom. — Ki beszél?... En eddig egy szót sem szóltam, de tes­sék csak várni, körülnézek a szobában, hátha beszél vala­ki... Hát nem, senki nem be­szél, mert senki sincs itt raj­tam kívül, édes Micike... — Nem vagyok Micike — berzenkedik ő erre a tülvég- ről. — Na lássa!... Még csak nem is Micike, de a telefoná­lást mégis így kezdi: Ki be­szél?... Lecsapta a kagylót. * Ismét szól a telefon, benne egy rózsaszínű női hang. — •Kérem a szúznegyvenket- tes melléket! Mi van ma, vasárnap vagy hétücöznap? Valami országos figyelem fordult felém? Alit is csináltam, miért? Nem tu­dom, de dühöm pillanatok alatt átvált valami, kedves iz­galomba. Ezeket a téves kap­csolásokat, azaz téves tárcsá­zásokat szórakozásokká vál­toztathatom. Na, várjál csak kicsikém ott a drót másik ve­gén: — Sajnos, kedvesem, a száz­negyvenkettes melléket mo­mentán nem tudom kapcsol­ni... JCi be&zíL? — Foglalt? — Nem foglalt, dehogy fog­lalt, hanem a mellékállomáso­kat ez ideig nem állt még módomban beszer éltetni, de éppen most írom a kérvényt, hogy legalább öt melléket sür­gősen szereljen be a távbe­szélő, éspedig konyha, fürdő­szoba, előszoba, fáskamra, padlásfeljáró sőt mi több, egy alközpontot a családi sírbolt­ba. Ott azonban egyelőre ne tessék hívni, mert hiszem, hogy ott még sokáig házon kívül leszünk... — Hát nem az Általános Dugóhúzóipari Vállalattal be­szelek? — Bámulatos, hogy végre kitalálta... • Ugyanez mályvaszínű hang­gal, nagyon közvetlenül: — Károlykám. a mamának azt mondtam, hogy színházba megyünk. Persze, nem oda megyünk... így ne lepődj meg, ha estélyiben áliítoik be a Zödlevál presszóba... — Dehogy lepődöm meg, te, te lazító Eden, te csillag az égen, hogy tudnálak átölelni a dróton át... Tehát estélyi lesz rajtad, akkor én zsakett­ben várlak. Ismertető jelem: pünkösdi rózsa a kalapom mellett... Kalapban ülök a Zöldtevéiben, míg meg nem érkezel, gyöngyvirág, már csőik azért is, hogy össze ne tévessz a fiammal... — Jaj — sikolt a mályva­hang — téves kapcsolás... — Inkább téves tárcsázás, de ezt igazán sajnálom — mondom szívdobogva. * Voltam állatorvos, beteg foxihoz hívtak, este. Ezt nem vállaltam. Mint zongorahan- golót hívtak egy Bösendorfér­hez. Vállaltam, de csak pén­tekre ... Voltam szabómester, akitől valaki a haoi esedékes­ség elengedését kérte. Mindig nagy megértéssel viseltettem q fizetési zavarokkal szemben, és nagylelkűen el is engedtem neki a jövő havi esedékessé­get... Újszerű szórakozásomnak tegnap lett vége: — Ki beszél? — kérdezett egy vaskos férfihang. — Shakespeare. A hang azon örömét fejezte ki, hogy végre hallhatja a hangom. Nagyon tetszett neki a „Velencei kereskedő”. így mondta. Kijavítottam: kalmár. Kért, hogy szerezzek neki je­gyet a Rómeóra, örömmel ígértem meg. Majd így foly­tatta: — De azt hiszi, én nem tu­dom kicsoda Shakespeare (be­tűzte). Csak belementem ebbe az ugratásba... Maga buta’ És lecsapta a kagylót. Csurka Péter. megtakarított szénkészletböl fogyasztottak. Egy tonna szén ára 660 forint, így a 690 ton­na értéke 455 ezer forint. A szálkái vasutasok ered­ménye nem lenne teljes, ha az élüzem feltétel további négy pontjánál is nem büsz­kélkedhetnének túlteljesítés­sel. A gazdaságos mozdony­felhasználásnál átlagosan hét­százalékos emelkedést érlek el, vagyis hét százalékkal több árut továbbítottak az elő­irányzottnál. Önköltségnél egy százalékos a költségcsökken­tés, amely annál inkább is fi- .gyelemre méltó, mert ez a mutató az első negyedévben á mostoha időjárás következr tében igen alacsony volt. Aí fűtőház dolgozóinak, fő­leg a szerelőbrigádok tagjai­nak szaktekintélyét növeli, hoav az időszakos mozdonyja- vítátsi tervet maradéktalanul teljesítették, a megjavított 22 mozdonyból egyetlen egyet sem kellett utólagos javításra a forgalomból kivonni. A mátészalkai vasutasok eredménye nemcsak megyei vonatktosásban, de országos viszonylatban is kiemelkedő. Ilyen eredmények után mél­tán illeti . dicséret az illetéke­seket. De ki az illetékes? Nehéz különbséget tenni. Mert, mint' ahogyan az elért kimagasló eredmények is kö­zösek, köizéis kell, hogy legyen a dicséret is. Blága László, szocialista brigádja éppen úgy hozzá^ftta a maga plu­szát az eredményhez, mint Sikli László mozdonyvezető szocialista bitgádja. Vagy a KISZ-esek, akik Kovács Gyu­la KlSZ-titká r vezetésével egy mozdony, hat havi javí­tását határidő' előtt befejez­ték. Különben váriak még a dicsérő szóval — maguk a vasutasok mondták így — mert hátra van munka ne­heze, az őszi crúc6Íorgalom. Az őszi forgalom remélhető nem kisebbiii, hárem növeli majd az eddig éltért eredmé­nyeket. Ütemtervvé: késztet­tek a munka „dartéSárjára”, s ezt az ütemtervet termelési tanácskozáson tárgyi rílak meg, brigádokra és személyekre le­bontva a feladatokat1, jnegha- tározták, hogy ki, nőiként se­gítheti elő a zavartalan, gyors és pontos szállítást. Se««« Ernő T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom