Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-16 / 191. szám

Események sorokban Szerdán aláírták a Szovjet­unió és Tanganyika első ke­reskedelmi egyezményét. Az egyezményt a legnagyobb ked­vezmény elvének záradékával látták el a kölcsönös kereske­delem és a tengerhajózás min­den vonatkozásában. Az amerikai űrkutatás egyik szóvivőjének bejelentése sze­rint a Syncom 2. hírközlő mesterséges holdat földről to­vábbított rádióutasítások se­gítségével Brazília felett „le­állították”. Ez azt jelenti, hogy kisebb gyorsító rakéták rádióparancs útján történt be­indításával a mesterséges bolygót sikerült szinkronba hozni a Föld mozgásával. Az FLN vezetői szerda este tartott értekezletükről közle­ményt adtak ki, amelyben el­ítélik Ferhat Abbaszt, aki „csupán egy csoport kiváltsá­gos érdekeit védelmezi”. Az új alkotmány tervezetének nemzetgyűlési vitáján mint ismertes, Ferhat Abbasz beje­lentette a nemzetgyűlés elnöki tisztéről való lemondását. A kanadai kormány meg­kezdte a fegyveres erők ame­rikai nukleáris fegyverekkel való ellátásáról szóló egyez­ménytervezet megvitatását. A két ország megbízottai által kidolgozott egyezményt a hét végén valószínűleg aláírják. Szerdán este ünnepélyes ke­retek között átnyújtották a nemzetközi Lenin-békedíjat Oscar Niemeyer brazil épí­tésznek, a neves latin-ameri­kai békeharcosnak. Tizenötezer amerikai pap tiltakozott levélben Kennedy elnöknél amiatt, hogy az Egyesült Államok pénzügyi és fegyveres segítséget nyújt a dél-vietnami Ngo Dinh-Diem diktátor kormányának — je­lenti a Reuter és a TASZSZ. Százötvenezer angol építő­ipari munkás hétfőtől kezdve sztrájkba lép, miután szerdán este a munkáltatók képviselői megtagadták bérköveteléseik ' el.jesítését. A munkások a .gerilla-sztrájkharc” módsze- ■éhez folyamodnak: egyes kulcsfontosságú építkezéseken különböző időpontokban átlag ■gyhetes munkabeszüntetéssel igyekeznek meghátrálásra bír­ni a legnagyobb vállalkozókat. Dr. Schröder nyugatnémet külügyminiszter az angol kor­mány vezetőivel folytatott egynapos londoni tárgyalás- sorozatának befejeztével csü­törtök délelőtt visszautazott Bonnba. Elutazása előtt az an­gol és a nyugatnémet külügy­miniszter tanácskozásairól kö­zös közleményt adtak ki. A Hívője Vremja a kínai vezetők politikai elvtelenségéről HÍREK — képekben Moszkva, ( TASZSZ): A Novoje Vremja című szovjet hetilap 33. számában „kortárs” aláírással cikket közöl a kínai vezetők politi­kai elvtelenségéről. A cikk megállapítja: A kommunistákat az egymás közötti és az eszmei ellenfe­lekkel folytatott vitákban mindig a magas fokú elvsze­rűség jellemezte. Ezt Lenin­től tanulták. Ha ebből a szempontból kö­zelítjük meg azt a vitát, amely a szovjet párt, a többi kommunista és munkáspárt és a Kínai Kommunista Párt között folyik, szembeötlő, hogy a Kínai KP vezetősége mennyire lebecsüli az elvsze­rűséget. A kínai vezetők az ideológia nézeteltéréseket az államközi kapcsolatokra vi­szik át. Az elvszerű eszmecsere he­lyett a kínai politikusok az ingerültség hevében már a rágalmazó propaganda síkos útjára tévedtek, jól tudva, hogy a Szovjetuniónak mek­kora tekintélye és becsülése van minden ország előtt. A pekingi politikusok, nyilván éppen ezért, a Szovjetuniót Amerikai föld alatti atomrobbantás Washington (AP, Reuter) Az Egyesült Államok ne- vadai atomkísérleU telepén csütörtökön kis hatóerejű nukleáris szerkezettel föld alatti atomrobbantást végez­tek. A részleges atomcsend- egyezmény megkötése óta ez volt a második ilyen ameri­kai nukleáris kísérlet. pécézték ki támadásaik fő célpontjául. E támadásokra még a nemzetközi fórumok felhasználását sem szégyellik. Nemrég a hirosimai értekezle­ten a kínai küldöttség egyik tagja például nem átallotta azt kijelenteni, hogy a szov­jet emberek „segítettek az amerikai imperializmusnak Lumumba meggyilkolásában!” Ilyesmit még a Szovjetunió burzsoá eszmei ellenfelei sem agyaltak ki. Ez a kijelen­tés a huszas évek fehér emig­ránsai és a forradalomtól be­gyulladt nyárspolgárok kohol­mányaihoz hasonlítható, akik annak idején hallatlan tö­kélyre tettek szert Szovjet­Oroszország rágalmazásában. A cikk a továbbiakban rá­mutat: a politikai elvtelenség nagyon messzire vihet. Ez már most is világosan látható.^ Pe­king politikusainak először nem tetszett az az álláspont, amelyre az SZKP és más kommunista és munkáspártok helyezkedtek ideológiai kérdé­sekben: majd nem tetszett ne­kik a szocialista államok po­litikája: most pedig elhatároz­ták, hogy a szovjet nép bel- ügyeivel foglalkoznak és fel­jogosítsák magukat a kérdé­sek hebe-hurgya magyarázá­sára. A kínai vezetők beszédeiből már régóta érezhető, hogy i — enyhén szólva — különös ! módon világítják meg a Szov- jetunió életét. A szovjet nép : eredményeinek csökkentésére irányuló tendencia most szov­jetellenes kampány formáját öltötte magára. A kínai sajtó, mondhatni „nagy ugrást” tett ezen a téren. Az Uj Kína egyes tudósítói, a Renmin Ri- bao és más lapok munkatársai kiollózzák a szovjet lapokból a bírálatokat és a társadal­munk által bírált fogyatékos­Amerikai szakemberek egy csoportja megtekintette az An­gara folyó melletti bratszki vízi erőmű építkezéseit. Ságokat úgy tálalják, mintha azok a szovjet rendszer tör­vényszerű következményei lennének. Az effajta eljárás nem kíván kommentárt. Kína dolgozói — hangzik tovább a cikk — a gyakorlat­ban győződhettek meg arról, hogy egyetlen ország sem nyújtott nekik olyan segítsé­get az új társadalom felépí­tésében, mint a Szovjetunió. Lehet, hogy most egyesek Pekingben át akarják nevelni a kínai népet, meg akarják rendíteni a Szovjetunióba és annak marxi—lenini pártjába vetett hitét, önkéntelenül is ez a gondolat vetődik fel bennünk látván azt, hogyan hamisítják meg a szovjet va­lóságot és milyen hazug fény­ben állítják be a Szovjetunió valamennyi legutóbbi külpoli­tikai lépését, amely a béke erősítését, a nemzetközi hely­zet orvoslását célozta. A pekingi személyiségek ál­láspontja a testvérpártokkal szemben — hangoztatja végül cikkében a Novoje Vremja felháborító és meglepő. A kommunista és munkásmozga­lomban valamilyen különleges szerepre számot tartó igényük­ből, egész magatartásukból hiányzik az az elvszerűség, amely minden marxi—lenini pártra kötelező. Manolisz Glezosz Lenin-békedíjat kapott. K. Fegyin, a Szovjet írószövetség első titkára átadja a Lenin-békedíjat Manolisz Glezosznak, a görög nép nemzeti hősének (közé­pen). Glezosz jobb oldalán B. Polevoj szovjet író. A kubaiak visszaszereztek két tőlük elrabolt halászhajót Havanna (TASZSZ) A kubai fegyveres erők md- niszleriuma közölte, hogy a forradalmi haditengerészeti erők egységei az Anguilla- szigetek közelében elfogtak két kubai halászhajót, ame­lyeket ellenforradalmár ele­mek régebben elraboltak. A hajók fedélzetén talált kaló­zokat letartóztatták. Közülük négyen a Miamiban lévő el­lenforradalmi szervezetek tag­jai és az Egyesült Államok Központi Felderítő Hivatala dobta át őket Kubába, hogy ott aknamunkát folytassanak. Anguilla angol gyarmatbir­tokot. a Központi Felderítő Hivatal és a szolgálatban álló ellenforradalmár elemek fel­használják arra, hogy kéme­ket, dáverzánsokat és fegy­vert dobjanak át Kubába. A kubai kormány— hang­zik a közlemény — bejelenti határozott tiltakozását Nagy- Britannia kormányánál, mert az uralma alatt álló területet használják fel Kuba-ellenes tevékenység folytatására. Ä nyugatnémet parasztok a „könnyek völgyében Errefelé szokatlan perzselő hévvel tűz a nyári nap a szorgalmasan megművelt szántókra, gyümölcsösökre, és zöldséges kertekre, Nyugat- Németországban, a kiadós ta­vaszi esőket meleg nyár kö­vette s bőséges termés ígér­kezik. „A jó termés azonban nem hozott áldást” — kese­regtek a nyugatnémet parasz­tok, fillérekért kell elkótya­vetyélni a termést s a bevétel­ből sokszor még a termelési költségek sem térülnek meg, nemhogy az adósság törleszté­sére futna. (A nyugatnémet parasztok rendkívül el vannak adósodva, a hivatalos adatok szerint összesen 17 milliárd márka adósság terheli a n: u- gatnémet mezőgazdaságot.) A katasztrofális áresések miatt sok helyütt be sem takarítják a termést: Rajna-Plazban 150 000 mázsa újburgonya ma­radt a földben s a parasztok két és fél millió fej salátát szórtak a trágyadombokra. A termést felvásárló nagykeres­kedők 2—4 pfeninget fizet­nek csak salátafejenként, ugyanakkor pedig a városok­ban a háziasszonyoknak 30— 40 pfeninget kell fizetniük a boltokban egy fej salátáért! De nemcsak a nagykereske­delem profitéhsége teszi átok­ká a bő termés által ígért ál­dást, a mostani „túltermelési válságban” világosan megmu­tatkozott az is, hogy milyen halálos veszedelemmel fenye­geti a nyugatnémet paraszto­kat a Közös Piac mezőgaz­dasági politikája. A hat nyu­gateurópai országot tömörítő Közös Piacon belül ugyanis nemcsak az ipari vámokat szüntetik meg fokozatosan, hanem a mezőgazdasági vá­mokat is, s azok az országok, ahol kedvezőbbek az éghaj­lati viszonyok — mint Fran­ciaország és Olaszország, — illetve ahol — mint Hollan­diában — már régóta inten­zív belterjes gazdálkodást folytatnak, sokkal oicsóbb és jobb minőségű árukkal áraszt­ják el a Közös Piacot, mint aminőket a nyugatnémet me­zőgazdaság tud produkálni. Amennyire előnyös tehát a Közös Piac a nyugatnémet nagyiparnak, éppolyan hátrá­nyos a nyugatnémet mezőgaz­daság szempontjából, s ez az oka annak, hogy Bőim sze­retné lassítani a ,,közös ag­rárpiac?’ kialakítását és egé­szen 1970-ig „kíméleti idősza­kot követel” a nyugatnémet mezőgazdaságnak. A francia kormány viszont — a francia mezőgazdaság érdekeit tartva szem előtt — a mezőgazdasá­gi vámok gyorsított lebontását szorgalmazza s nem r.ad via­sza a fenyegetésektől sem. De Gaulle például július végi sajtóértekezletén ultimátum- szerű követeléssel állt elő, ki­jelentvén, hogy az idei év N. TOMAN: A „BIG JOE’ Fordította: Sárközi Gyula 20. — Mi több:' elárulom nek­tek, hogy nemrég kivontattunk a nyílt tengerre és ott elsüly- iyesztettünk egy olyan hajót is, amely öt évvel ezelőtt a hidrogénbomba kísérletek öve­zetében tartózkodott. Ki mint vet, úgy arat... Reggel Dudley mérnök, mint a legmagasabb rangú tiszt átvette a torpedórom­boló megmaradt legénységé­nek a parancsnokságát. Cso­portokba osztotta a matrózo­kat s minden csoport élére egy hadnagyot állított. Meg­parancsolta nekik, hogy a leggondosabban fésüljék át a szigetet. Amikor pedig a csa­patok kutyafuttában bekapva néhány kétszersültet, széjjel- széledtek, Dudléy Bridge íe­1963. augusztus 16. délzetmester társaságában megfelelő táborhely keresésé­re indult. Észrevette, hogy a fedélzetmester felszedett egy, a pálmafáról lehullott kó­kuszdiót. Szigorúan ráparan­csolt: — Bridge, eszébe ne jus­son inni a kókusztejből. Meg­tiltom! — Mért, Dudley úr? — cso­dálkozott a fedélzetmester. — Sajnos, óvatosnak kell lennünk, Bridge. Rendbe hozom mérőműszerünket és mind a ketten megvizsgáljuk ezeket a kókuszdiókat, az édesvizet és általában mindent, ami csak fogyasztásra számításba jöhet. Többé egyetlen kérdést sem akarok hallani erről a témá­ról! Értette? — Ö, hogyne, minden vilá­gos! — felelte a fedélzetmes­ter unottan. A kutatócsoportok különbö­ző időpontokban tértek visz- sza. Még tizenhárom matrózt és hét altisztet hoztak maguk­kal. Bambuszrudakbói össze­tákolt hordágyon cipelték Di­xon őrnagyot. Mellette sántá­kéit Stowne doktor. A tengernagy csukott szem­mel feküdt, feje be volt po- lyázva. — Mi történt? — kérdezte Dudley suttogva az orvostól. — Nem komoly — felelte a doktor. — Motorosunk közvet­lenül a part előtt zátonyra futott és összetört, mi pedig megsebesültünk kissé. A gé­pész vízbe fűlt. Minden holmi, ami a motoroson volt, a víz martaléka lett. — És az adó-vevő? — Az is. — Tegyék a tengernagyot a pálmafák alá, az árnyékba, én pedig parancsot adok egy lombsátor összeeszkábálására. Maga pedig doktorkám, men­jen Clark hadnaggyal és ré­szesítse elsősegélyben a par­ton maradt pár súlyos sebe­sültet. — Igen, de sem gyógysze­rem, sem műszerem... — tár­ta szét tarját Stowne zavar­tan. — Akkor is oda kell men­nie, — felelte Dudley kemé­nyen. — Ez kötelessége. Estére elkészült több .lomb­sátor. Az egyikbe bevitték Dixon tengernagyot. Magánál volt, nem nyögött, semmire nem panaszkodott, de még mindig nem bírt lábra állni. Dudley a lombsátrak előtt so­rakoztatta ' egész csapatát es kisebbfajta beszédet tartott nekik: — Tisztek és matrózok! A sors ide vetett bennünket, er­re a nem éppen vendégma­rasztaló szigetre és senki nem tudja, meddig kell itt ma­radnunk. Remélem, nem so­káig. A parancsnokság már valószínűleg lépéseket tett ke­resésünkre. Mi sajnos, semmit sem tudunk közölni magunk­ról, mivel egyetlen adó-vevőnk sincs. De vannak rakétáink és azokkal jelzéseket adhatunk le abban a pillanatban, amint hajókat veszünk észre az óceá­non, vagy repülőgépeket a le­vegőben. Ezért a mai naptól fogva külön óceáni és légi megfigyelő szolgálatot fogunk tartani. No meg aztán... Dudley kis szünetet tartott és figyelmesen végignézett az embereken, akik eléggé ren­detlenül sorakoztak fel előt­te. Csaknem valamennyien szakállasak voltak már és na­gyon kimerültek. Három mat­róznak a keze be volt kötve. A pólyát trikójukból készítet­ték. Az egyik gépész bambusz­botra támaszkodott. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy ezek az emberek egytől-egyig éhesek és szomjasak. Emiatt bizony Dudley mérnöknek nem volt könnyű befejezni beszédét. — fgy tehát — folytatta kissé lejjebb eresztve a hang­ját és már nem nézett az előt­te várakozó matrózok szemé­be —, figyelmeztetni kívá­nom magukat egy s más do­logra. Isten a tanúm, fiúk, milyen nehéz beszélnem erről. Természetesen tudják, hogy a szigetünk pálmafáin termő kókuszdiók ehető gyümölcsök. Fogyasztásukat azonban Dixon tengernagy nevében határo­zottan megtiltom. Ügyszintén tilos az esővizet inni, amely tegnap az orkán alatt hullott a szigetre. Ez a víz különö­sen veszélyes. Sőt attól félek, hogy a hal is, amelyet egyik- másiktoknak sikerült fogni a korallzátonyokon túli lagúná­ban, fogyasztásra alkalmatlan­ná válik. Ennyi az egész, amit mondani akartam. Remélem, megkímélnek kérdéseiktől e tilalmak okát4 illetően? Dudley várt egy keveset, aztán mivel senki senki nem kérdezett semmit sietve oszolj-t parancsolt. Amint a tenger­nagy sátra felé indult, hal­lotta, hogy a háta mögött az egyik matróz sötéten felneve­tett. (Folytatjuk.) „sorsdöntő év” lesz a Közös Piac számára, mert vagy ren­dezik ez év végéig a mező­gazdasági problémákat, vagy pedig „komolyan fenyegz ni fog a Közös Piac felbomlásá­nak veszélye.” Szoros kapcsolat áll tehát fenn a bonni külpolitika és az egyre fenyegetőbb mezőgaz­dasági válság között, s a nyu­gatnémet kommentátorok ma­guk is hangsúlyozzák: az igazi nehézségek még csak most kezdődnek. „A jelenlegi nehézségek még csak előhír­nökei annak a válságnak, amelybe a Közös Piac agrár- politikája dönti majd a nyu­gatnémet mezőgazdaságot" — írja a hamburgi Die Andere Zeitung s emlékeztet arra, hogy Lübke, a jelenlegi köz- társasági elnök néhány évvel ezelőtt, amikor földművelés- ügyi miniszter volt, kijelen­tette: ,,A nyugatnémet mező- gazdaság útja a könnyek völ­gyén át vezet majd.” Ezeket a könnyeket persze elsősorban azok a kisparasz- tok hullatják majd, akik fe­lett voltaképpen már ki is mondták a halálos ítéletet. „A nyugatnémet mezőgazdaság versenyképességének helyreál­lításához csak egyetlen út vezet — hangoztatják a bonni kormány mezőgazdasági szak­értői — fel kell számolni az életképtelen kisüzeme­ket, s nagy, életképes gaz­daságokat kell kialakítani 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom