Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-16 / 191. szám
Események sorokban Szerdán aláírták a Szovjetunió és Tanganyika első kereskedelmi egyezményét. Az egyezményt a legnagyobb kedvezmény elvének záradékával látták el a kölcsönös kereskedelem és a tengerhajózás minden vonatkozásában. Az amerikai űrkutatás egyik szóvivőjének bejelentése szerint a Syncom 2. hírközlő mesterséges holdat földről továbbított rádióutasítások segítségével Brazília felett „leállították”. Ez azt jelenti, hogy kisebb gyorsító rakéták rádióparancs útján történt beindításával a mesterséges bolygót sikerült szinkronba hozni a Föld mozgásával. Az FLN vezetői szerda este tartott értekezletükről közleményt adtak ki, amelyben elítélik Ferhat Abbaszt, aki „csupán egy csoport kiváltságos érdekeit védelmezi”. Az új alkotmány tervezetének nemzetgyűlési vitáján mint ismertes, Ferhat Abbasz bejelentette a nemzetgyűlés elnöki tisztéről való lemondását. A kanadai kormány megkezdte a fegyveres erők amerikai nukleáris fegyverekkel való ellátásáról szóló egyezménytervezet megvitatását. A két ország megbízottai által kidolgozott egyezményt a hét végén valószínűleg aláírják. Szerdán este ünnepélyes keretek között átnyújtották a nemzetközi Lenin-békedíjat Oscar Niemeyer brazil építésznek, a neves latin-amerikai békeharcosnak. Tizenötezer amerikai pap tiltakozott levélben Kennedy elnöknél amiatt, hogy az Egyesült Államok pénzügyi és fegyveres segítséget nyújt a dél-vietnami Ngo Dinh-Diem diktátor kormányának — jelenti a Reuter és a TASZSZ. Százötvenezer angol építőipari munkás hétfőtől kezdve sztrájkba lép, miután szerdán este a munkáltatók képviselői megtagadták bérköveteléseik ' el.jesítését. A munkások a .gerilla-sztrájkharc” módsze- ■éhez folyamodnak: egyes kulcsfontosságú építkezéseken különböző időpontokban átlag ■gyhetes munkabeszüntetéssel igyekeznek meghátrálásra bírni a legnagyobb vállalkozókat. Dr. Schröder nyugatnémet külügyminiszter az angol kormány vezetőivel folytatott egynapos londoni tárgyalás- sorozatának befejeztével csütörtök délelőtt visszautazott Bonnba. Elutazása előtt az angol és a nyugatnémet külügyminiszter tanácskozásairól közös közleményt adtak ki. A Hívője Vremja a kínai vezetők politikai elvtelenségéről HÍREK — képekben Moszkva, ( TASZSZ): A Novoje Vremja című szovjet hetilap 33. számában „kortárs” aláírással cikket közöl a kínai vezetők politikai elvtelenségéről. A cikk megállapítja: A kommunistákat az egymás közötti és az eszmei ellenfelekkel folytatott vitákban mindig a magas fokú elvszerűség jellemezte. Ezt Lenintől tanulták. Ha ebből a szempontból közelítjük meg azt a vitát, amely a szovjet párt, a többi kommunista és munkáspárt és a Kínai Kommunista Párt között folyik, szembeötlő, hogy a Kínai KP vezetősége mennyire lebecsüli az elvszerűséget. A kínai vezetők az ideológia nézeteltéréseket az államközi kapcsolatokra viszik át. Az elvszerű eszmecsere helyett a kínai politikusok az ingerültség hevében már a rágalmazó propaganda síkos útjára tévedtek, jól tudva, hogy a Szovjetuniónak mekkora tekintélye és becsülése van minden ország előtt. A pekingi politikusok, nyilván éppen ezért, a Szovjetuniót Amerikai föld alatti atomrobbantás Washington (AP, Reuter) Az Egyesült Államok ne- vadai atomkísérleU telepén csütörtökön kis hatóerejű nukleáris szerkezettel föld alatti atomrobbantást végeztek. A részleges atomcsend- egyezmény megkötése óta ez volt a második ilyen amerikai nukleáris kísérlet. pécézték ki támadásaik fő célpontjául. E támadásokra még a nemzetközi fórumok felhasználását sem szégyellik. Nemrég a hirosimai értekezleten a kínai küldöttség egyik tagja például nem átallotta azt kijelenteni, hogy a szovjet emberek „segítettek az amerikai imperializmusnak Lumumba meggyilkolásában!” Ilyesmit még a Szovjetunió burzsoá eszmei ellenfelei sem agyaltak ki. Ez a kijelentés a huszas évek fehér emigránsai és a forradalomtól begyulladt nyárspolgárok koholmányaihoz hasonlítható, akik annak idején hallatlan tökélyre tettek szert SzovjetOroszország rágalmazásában. A cikk a továbbiakban rámutat: a politikai elvtelenség nagyon messzire vihet. Ez már most is világosan látható.^ Peking politikusainak először nem tetszett az az álláspont, amelyre az SZKP és más kommunista és munkáspártok helyezkedtek ideológiai kérdésekben: majd nem tetszett nekik a szocialista államok politikája: most pedig elhatározták, hogy a szovjet nép bel- ügyeivel foglalkoznak és feljogosítsák magukat a kérdések hebe-hurgya magyarázására. A kínai vezetők beszédeiből már régóta érezhető, hogy i — enyhén szólva — különös ! módon világítják meg a Szov- jetunió életét. A szovjet nép : eredményeinek csökkentésére irányuló tendencia most szovjetellenes kampány formáját öltötte magára. A kínai sajtó, mondhatni „nagy ugrást” tett ezen a téren. Az Uj Kína egyes tudósítói, a Renmin Ri- bao és más lapok munkatársai kiollózzák a szovjet lapokból a bírálatokat és a társadalmunk által bírált fogyatékosAmerikai szakemberek egy csoportja megtekintette az Angara folyó melletti bratszki vízi erőmű építkezéseit. Ságokat úgy tálalják, mintha azok a szovjet rendszer törvényszerű következményei lennének. Az effajta eljárás nem kíván kommentárt. Kína dolgozói — hangzik tovább a cikk — a gyakorlatban győződhettek meg arról, hogy egyetlen ország sem nyújtott nekik olyan segítséget az új társadalom felépítésében, mint a Szovjetunió. Lehet, hogy most egyesek Pekingben át akarják nevelni a kínai népet, meg akarják rendíteni a Szovjetunióba és annak marxi—lenini pártjába vetett hitét, önkéntelenül is ez a gondolat vetődik fel bennünk látván azt, hogyan hamisítják meg a szovjet valóságot és milyen hazug fényben állítják be a Szovjetunió valamennyi legutóbbi külpolitikai lépését, amely a béke erősítését, a nemzetközi helyzet orvoslását célozta. A pekingi személyiségek álláspontja a testvérpártokkal szemben — hangoztatja végül cikkében a Novoje Vremja felháborító és meglepő. A kommunista és munkásmozgalomban valamilyen különleges szerepre számot tartó igényükből, egész magatartásukból hiányzik az az elvszerűség, amely minden marxi—lenini pártra kötelező. Manolisz Glezosz Lenin-békedíjat kapott. K. Fegyin, a Szovjet írószövetség első titkára átadja a Lenin-békedíjat Manolisz Glezosznak, a görög nép nemzeti hősének (középen). Glezosz jobb oldalán B. Polevoj szovjet író. A kubaiak visszaszereztek két tőlük elrabolt halászhajót Havanna (TASZSZ) A kubai fegyveres erők md- niszleriuma közölte, hogy a forradalmi haditengerészeti erők egységei az Anguilla- szigetek közelében elfogtak két kubai halászhajót, amelyeket ellenforradalmár elemek régebben elraboltak. A hajók fedélzetén talált kalózokat letartóztatták. Közülük négyen a Miamiban lévő ellenforradalmi szervezetek tagjai és az Egyesült Államok Központi Felderítő Hivatala dobta át őket Kubába, hogy ott aknamunkát folytassanak. Anguilla angol gyarmatbirtokot. a Központi Felderítő Hivatal és a szolgálatban álló ellenforradalmár elemek felhasználják arra, hogy kémeket, dáverzánsokat és fegyvert dobjanak át Kubába. A kubai kormány— hangzik a közlemény — bejelenti határozott tiltakozását Nagy- Britannia kormányánál, mert az uralma alatt álló területet használják fel Kuba-ellenes tevékenység folytatására. Ä nyugatnémet parasztok a „könnyek völgyében Errefelé szokatlan perzselő hévvel tűz a nyári nap a szorgalmasan megművelt szántókra, gyümölcsösökre, és zöldséges kertekre, Nyugat- Németországban, a kiadós tavaszi esőket meleg nyár követte s bőséges termés ígérkezik. „A jó termés azonban nem hozott áldást” — keseregtek a nyugatnémet parasztok, fillérekért kell elkótyavetyélni a termést s a bevételből sokszor még a termelési költségek sem térülnek meg, nemhogy az adósság törlesztésére futna. (A nyugatnémet parasztok rendkívül el vannak adósodva, a hivatalos adatok szerint összesen 17 milliárd márka adósság terheli a n: u- gatnémet mezőgazdaságot.) A katasztrofális áresések miatt sok helyütt be sem takarítják a termést: Rajna-Plazban 150 000 mázsa újburgonya maradt a földben s a parasztok két és fél millió fej salátát szórtak a trágyadombokra. A termést felvásárló nagykereskedők 2—4 pfeninget fizetnek csak salátafejenként, ugyanakkor pedig a városokban a háziasszonyoknak 30— 40 pfeninget kell fizetniük a boltokban egy fej salátáért! De nemcsak a nagykereskedelem profitéhsége teszi átokká a bő termés által ígért áldást, a mostani „túltermelési válságban” világosan megmutatkozott az is, hogy milyen halálos veszedelemmel fenyegeti a nyugatnémet parasztokat a Közös Piac mezőgazdasági politikája. A hat nyugateurópai országot tömörítő Közös Piacon belül ugyanis nemcsak az ipari vámokat szüntetik meg fokozatosan, hanem a mezőgazdasági vámokat is, s azok az országok, ahol kedvezőbbek az éghajlati viszonyok — mint Franciaország és Olaszország, — illetve ahol — mint Hollandiában — már régóta intenzív belterjes gazdálkodást folytatnak, sokkal oicsóbb és jobb minőségű árukkal árasztják el a Közös Piacot, mint aminőket a nyugatnémet mezőgazdaság tud produkálni. Amennyire előnyös tehát a Közös Piac a nyugatnémet nagyiparnak, éppolyan hátrányos a nyugatnémet mezőgazdaság szempontjából, s ez az oka annak, hogy Bőim szeretné lassítani a ,,közös agrárpiac?’ kialakítását és egészen 1970-ig „kíméleti időszakot követel” a nyugatnémet mezőgazdaságnak. A francia kormány viszont — a francia mezőgazdaság érdekeit tartva szem előtt — a mezőgazdasági vámok gyorsított lebontását szorgalmazza s nem r.ad viasza a fenyegetésektől sem. De Gaulle például július végi sajtóértekezletén ultimátum- szerű követeléssel állt elő, kijelentvén, hogy az idei év N. TOMAN: A „BIG JOE’ Fordította: Sárközi Gyula 20. — Mi több:' elárulom nektek, hogy nemrég kivontattunk a nyílt tengerre és ott elsüly- iyesztettünk egy olyan hajót is, amely öt évvel ezelőtt a hidrogénbomba kísérletek övezetében tartózkodott. Ki mint vet, úgy arat... Reggel Dudley mérnök, mint a legmagasabb rangú tiszt átvette a torpedóromboló megmaradt legénységének a parancsnokságát. Csoportokba osztotta a matrózokat s minden csoport élére egy hadnagyot állított. Megparancsolta nekik, hogy a leggondosabban fésüljék át a szigetet. Amikor pedig a csapatok kutyafuttában bekapva néhány kétszersültet, széjjel- széledtek, Dudléy Bridge íe1963. augusztus 16. délzetmester társaságában megfelelő táborhely keresésére indult. Észrevette, hogy a fedélzetmester felszedett egy, a pálmafáról lehullott kókuszdiót. Szigorúan ráparancsolt: — Bridge, eszébe ne jusson inni a kókusztejből. Megtiltom! — Mért, Dudley úr? — csodálkozott a fedélzetmester. — Sajnos, óvatosnak kell lennünk, Bridge. Rendbe hozom mérőműszerünket és mind a ketten megvizsgáljuk ezeket a kókuszdiókat, az édesvizet és általában mindent, ami csak fogyasztásra számításba jöhet. Többé egyetlen kérdést sem akarok hallani erről a témáról! Értette? — Ö, hogyne, minden világos! — felelte a fedélzetmester unottan. A kutatócsoportok különböző időpontokban tértek visz- sza. Még tizenhárom matrózt és hét altisztet hoztak magukkal. Bambuszrudakbói összetákolt hordágyon cipelték Dixon őrnagyot. Mellette sántákéit Stowne doktor. A tengernagy csukott szemmel feküdt, feje be volt po- lyázva. — Mi történt? — kérdezte Dudley suttogva az orvostól. — Nem komoly — felelte a doktor. — Motorosunk közvetlenül a part előtt zátonyra futott és összetört, mi pedig megsebesültünk kissé. A gépész vízbe fűlt. Minden holmi, ami a motoroson volt, a víz martaléka lett. — És az adó-vevő? — Az is. — Tegyék a tengernagyot a pálmafák alá, az árnyékba, én pedig parancsot adok egy lombsátor összeeszkábálására. Maga pedig doktorkám, menjen Clark hadnaggyal és részesítse elsősegélyben a parton maradt pár súlyos sebesültet. — Igen, de sem gyógyszerem, sem műszerem... — tárta szét tarját Stowne zavartan. — Akkor is oda kell mennie, — felelte Dudley keményen. — Ez kötelessége. Estére elkészült több .lombsátor. Az egyikbe bevitték Dixon tengernagyot. Magánál volt, nem nyögött, semmire nem panaszkodott, de még mindig nem bírt lábra állni. Dudley a lombsátrak előtt sorakoztatta ' egész csapatát es kisebbfajta beszédet tartott nekik: — Tisztek és matrózok! A sors ide vetett bennünket, erre a nem éppen vendégmarasztaló szigetre és senki nem tudja, meddig kell itt maradnunk. Remélem, nem sokáig. A parancsnokság már valószínűleg lépéseket tett keresésünkre. Mi sajnos, semmit sem tudunk közölni magunkról, mivel egyetlen adó-vevőnk sincs. De vannak rakétáink és azokkal jelzéseket adhatunk le abban a pillanatban, amint hajókat veszünk észre az óceánon, vagy repülőgépeket a levegőben. Ezért a mai naptól fogva külön óceáni és légi megfigyelő szolgálatot fogunk tartani. No meg aztán... Dudley kis szünetet tartott és figyelmesen végignézett az embereken, akik eléggé rendetlenül sorakoztak fel előtte. Csaknem valamennyien szakállasak voltak már és nagyon kimerültek. Három matróznak a keze be volt kötve. A pólyát trikójukból készítették. Az egyik gépész bambuszbotra támaszkodott. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy ezek az emberek egytől-egyig éhesek és szomjasak. Emiatt bizony Dudley mérnöknek nem volt könnyű befejezni beszédét. — fgy tehát — folytatta kissé lejjebb eresztve a hangját és már nem nézett az előtte várakozó matrózok szemébe —, figyelmeztetni kívánom magukat egy s más dologra. Isten a tanúm, fiúk, milyen nehéz beszélnem erről. Természetesen tudják, hogy a szigetünk pálmafáin termő kókuszdiók ehető gyümölcsök. Fogyasztásukat azonban Dixon tengernagy nevében határozottan megtiltom. Ügyszintén tilos az esővizet inni, amely tegnap az orkán alatt hullott a szigetre. Ez a víz különösen veszélyes. Sőt attól félek, hogy a hal is, amelyet egyik- másiktoknak sikerült fogni a korallzátonyokon túli lagúnában, fogyasztásra alkalmatlanná válik. Ennyi az egész, amit mondani akartam. Remélem, megkímélnek kérdéseiktől e tilalmak okát4 illetően? Dudley várt egy keveset, aztán mivel senki senki nem kérdezett semmit sietve oszolj-t parancsolt. Amint a tengernagy sátra felé indult, hallotta, hogy a háta mögött az egyik matróz sötéten felnevetett. (Folytatjuk.) „sorsdöntő év” lesz a Közös Piac számára, mert vagy rendezik ez év végéig a mezőgazdasági problémákat, vagy pedig „komolyan fenyegz ni fog a Közös Piac felbomlásának veszélye.” Szoros kapcsolat áll tehát fenn a bonni külpolitika és az egyre fenyegetőbb mezőgazdasági válság között, s a nyugatnémet kommentátorok maguk is hangsúlyozzák: az igazi nehézségek még csak most kezdődnek. „A jelenlegi nehézségek még csak előhírnökei annak a válságnak, amelybe a Közös Piac agrár- politikája dönti majd a nyugatnémet mezőgazdaságot" — írja a hamburgi Die Andere Zeitung s emlékeztet arra, hogy Lübke, a jelenlegi köz- társasági elnök néhány évvel ezelőtt, amikor földművelés- ügyi miniszter volt, kijelentette: ,,A nyugatnémet mező- gazdaság útja a könnyek völgyén át vezet majd.” Ezeket a könnyeket persze elsősorban azok a kisparasz- tok hullatják majd, akik felett voltaképpen már ki is mondták a halálos ítéletet. „A nyugatnémet mezőgazdaság versenyképességének helyreállításához csak egyetlen út vezet — hangoztatják a bonni kormány mezőgazdasági szakértői — fel kell számolni az életképtelen kisüzemeket, s nagy, életképes gazdaságokat kell kialakítani 2
