Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-06 / 182. szám

Hruscsov levele a hirosimai értekezlet résztvevőihez Moszkva, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov levélben üdvözölte a Hirosimában ösz- szeült 9. nemzetközi atom- és hidrog'énfegyver-ellenes konfe­rencia résztvevőit. Augusztus 3-án kelt leve­lében Hruscsov megállapítja, hogy az értekezlet a bé­kés egymás mellett élésért folytatott küzdelemnek egy különösen jelentős idősza­kában folyik: a Szovjet­unió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képvi­selői parafálták a nukleá­ris kísérlet-tilalmi egyez­ményt. „Mindenkinek világosan kell látnia írja Hruscsov, hogy a magas légkörben, a világűr­ben és a víz alatt folytatott kísérletek beszüntetése még nem jelenti a fegyverkezési hajsza befejezését és önmagá­ban nem háríthatja el a há­borús veszélyt.” A szovjet miniszterelnök rá­mutat, hogy a békés egymás mellett élés politikájának éppen az a lényege, hogy a béke­szerető népek fölényére támaszkodva kényszeríte­ni kell a nyugati nagyha­talmakat a háborúról, mint politikai eszközről való lemondásra. Nyikita Hruscsov levelében rendkívüli jelentőséget tulaj­donít az általános és teljes leszerelés kérdésének. Emlé­keztet arra, hogy a nyugati hatalmak egyelőre nem egyeznek bele az általános és teljes leszerelésbe, majd meg­állapítja: „Ezért a Szov­jetunió nemcsak az összes nukleáris kísérletek örök­re való betiltásáért, ha­nem minden tömegpusz­tító fegyver betiltásáért és teljes megsemmisítéséért harcol”. Levele befejező részében Hruscsov a nukleáris fegyve­rek betiltásáért küzdő béke­mozgalmat korunk leghumá­nusabb és legnagyobb töme­geket felölelő mozgalmának nevezi. A szovjet miniszter- elnök végül kifejezi azt a re­ményét, hogy a hirosimai ér­tekezlet sikeresen megoldja a maga elé tűzött feladatokat és hozzájárul a termonukleá­ris háború elleni küzdelem kiszélesítéséhez. Külpolitikai események sorokban A kurszki csata 28. évfor­dulója alkalmából Malinovsz- kij marsall, szovjet honvédel­mi miniszter a Pravda hasáb­jain rámutat, hogy a szovjet nép ezt a nevezetes évfordu­lót azokban a napokban ün­nepli, amikor a világ béke­szerető erői nagy örömmel szereznek tudomást a nukleá­ris kísérletek eltiltását ki­mondó szerződés moszkvai parafálásáról. Az Alto Adige-i újnáci cso­portok a bonni kormány és revansista militarista körök támogatásával az elmúlt éj­jel újabb terrorista merényle­teket . hajtottak végre. A leg­súlyosabb merénylet Campo Tűrés közelében történt, ahol felrobbantották a csendőrlik- tanyát. E helység közelében már több robbantás volt, amelyek ledöntötték a kör­nyéken átvonuló magasfeszült­ségű vezeték két tartóoszlo­A békés együttélés pát. Hétfőn a déli órákban hi­és az elnyomott népek harca vatalos látogatásra Szófiába érkezett Freeman, az Egyesült Az Humanité cikke Államok földművelésügyi mi­nisztere. Freeman egy mező­Párizs, (MT): Leon Feix, a Francia Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának és Politikai Bizott­ságának tagja az Humanité- nak a kínia nézetekkel foglal­kozó cikksorozatának kereté­ben hétfőn a békés együtt­élés és az elnyomott népek harca címmel írt cikket. Leon Feix rámutat, hogy az FKP-t a kínai vezetők azzal vádolják, hogy alá­becsüli, sőt . mc-rveti” az elnyomott népek felsza­badító harcát. Megkísérlik szembeállíta­ni a nemzeti felszabadító harcot és az összes népek békeharcát. Ma a szocialista rendszer, és elsősorban a Szovjet­unió létezése a népek függetlenségének biztosí­téka. Senki sem vonhatja ezt két­ségbe a kubai kérdés rende­zése és Fidel Castronak a Szovjetunióba tett legutóbbi utazása óta, — mutat rá az Humanité. A szocialista tábor politiká­jának elemzése után az Hu- manité végül hangsúlyozza: az egyedüli helyes állás­pont az, amely nem meg­osztja, hanem egyesíteni igyekszik az imperializ­mussal szembenálló erő­ket. Ezt az álláspontot fejezte ki a Francia Kommunista Párt május 10-i határozata. gazdasági szakemberekből ál­ló küldöttséget vezet és négy napot tölt az országban. Meg­beszéléseket folytat az orszá­gos tervbizottság, a földmű­velésügyi és a külkereskedel­mi minisztérium vezető kép­viselőivel, kíséretének tagjai­val együtt látogatást tesz több fővárosi és vidéki tudomá­nyos intézetben és gazdaság­ban. Tiltakozás a dél-vietnami terror ellen A cikkíró rámutat, hogy a kínai vezetők óvakodnak at­tól — és van is rá okuk —, hogy a legkisebb tényt is felhozzák „téziseik” védelmé­Az Humanité cikke a to­vábbiakban részletesen idéz azokból a nyilatkozatokból, amelyekből kitűnik, hogy a Szovjetunió és az SZKP mindig feladatának tekintette a gyarmati né­pek szabadságharcának megsegítését. A cikk a továbbiakban rámu" tat: a kínai vezetők valójá­ban arra törekszenek, hogy hízelegjenek az ázsiai, afri­kai, és latin-amerikai felsza­badító mozgalmaknak, vala­mint arra, hogy a felszabadí­tó mozgalom egyedüli „védel­mezőjének” tüntessék fel ma­gukat. Különösen veszélyes a Kínai Kommunista Párt vezetőinek az a nézete, amely szerint a békés együttélésért folytatott harc szembenáll a nem­zeti felszabadító harcok­kal Kuba példája bizonyára nem támasztja alá ezt az állítást. Hasonlóképpen állt ez Egyip­tomra is az 1956-os imperialis­ta agresszió idején. A kínai elvtársak azonban nem akar­ják levonni e tények tanulsá­gát. Nem akarják elismerni, hogy a nemzetközi erővi­szonyokban bekövetkezett változások új feltételeket teremtenek még elnyo­mott országok felszabadító harcához. Saigon: A dél-vietnami buddhisták tiltakoznak az amerika- barát Diem bábkormány politikája ellen. A képen: A rend­őrség beavatkozása. MTI Külföldi Képszolgálat. Külpolitikai széljegyzet Kockás Pierre az arszágáton Nyugati lapokban igén so­kat olvashatunk volt idegen­légionáriusok és volt ejtőer­nyősök garázdálkodásairól. A francia kormány kénytelen volt minimálisra csökkenteni ezeket a „szép múltú” intéz­ményeket és a légiósok, aki­ket arra tanítottak, hogy a másik ember csak rongy, aki­vel bármit lehet csinálni, most — lehet csodálkozni ezen? — nem találnak bele a polgári élet kereteibe. Fran­ciaország, Olaszország, de még Spanyolország országút- jain is fel-felbukkannak vér­től megrészegült (s kijózanul- ni már nem tudó) alakok, akik a nőkkel való erőszakos­kodástól a tyúklopásig a bű­nök és vétkek egész skáláján mutatják be, mit is tanultak annak idején az indokinai és az algériai „szennyes hábo- rúk”-bam. Egy volt légionáriust — harminc év körüli, hatalmas fickó, aiki Közép-Olaszország arszágútjain fosztogatta a pa­rasztokat — méltatlankodva kérdezte az őt elfogó, francia csendőröktől? „És azoknak a bajtórsaknak, akik még ma is légionáriusok, azoknak le­het? A korzikai parasztokat lehet bántani, az ittenieket nem? Majdnem követhetetlen szellemi és erkölcsi sötétség van ebben, s nemcsak azé, aki e kérdést feltette. Az idegenlégió tagjai soha nem voltak azok a kedélyes Kockás Pierre-k, akikké sok „légiós” regény szerzője fes­tette őket. Komor drámákat hordoztak, szorongattatások- ban váltak gyilkos testület tagjaivá. S azok az emberek, akik az idegenlégió és a hír­hedt ejtőernyős alakulatok egyenruháját levetve, most országutakon garázdálkodnak, még mindig magukon hordják a gyilkosságot „férfias tett”- nek tartó, gátlástalan hatal- ma&kodás erkölcsi egyenruhá­ját. A csehszlovák kormány határozata Prága, (TASZSZ): ló 1963. július 25-én Moszk­vában parafáit szerződés alá- A Csehszlovák Szocialista írását. Köztársaság kormánya ez év Mint a hírügynökség jelen­június 29-én hozott határozata ti, a Csehszlovák Szocialista alapján augusztus 3-án elren- Köztársaság elnöke meghatal- delte a légköri, a magas lég- mazta moszkvai, washingtoni köri és a víz alatti atomfegy- és londoni nagykövetét, hogy ver-kísérletek eltiltásáról szó- írják alá a szerződést. visszhangja New York, (MTI): Az amerikai sajtó továbbra is az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződésnek szenteli a fő figyelmet. A New York Herald Tribune véle­ménye szerint a szerződés „új alap” a nemzetközi kapcsola­tokban, a New York Mirror pedig fontos eseménynek ne­vezi a szerződés megkötését. A New York Herald Tribu­ne moszkvai tudósítója hang­súlyozza: „Az Egyesült Álla­mok, a Szovjetunió és Anglia amikor a reménykedés és a kölcsönös megértés légköré­ben aláírják a szerződést, ün­nepélyes kötelezettséget vál­lalnak, hogy korlátozzák az atomfegyver elterjedését és elősegítik az általános lesze­relést”. A sajtó továbbra is hírt ad a szerződés és a nemzetközi feszültség enyhülése ellenfe­leinek megnyilvánulásairól. A New York Times Magazin közli Jackson szenátor cikkét, aki tiltakozik minden olyan kísérlet ellen, amelynek célja a Kelet és Nyugat viszonyá­nak tárgyalások útján történő rendezése. A „veszettek” nézetei azon­ban rendkívül csekély támo­gatásra találnak Washington­ban. Kénytelen ezt elismerni maga Keating szenátor is, a köztársasági párt jobbszár­nyának ismert képviselője, aki televízió-beszédében kijelen­tette hogy az amerikai szená­tusban „csupán egy töredék” szavaz majd a kísérletek eltil­tásáról szóló szerződés ratifi­kálása ellen. Hétfőn tartotta első munka­ülését a független afrikai orszá­gok külügyminisztereinek ér­tekezlete Dakarban, Szenegál fővárosában. A hivatalos láto­gatáson Szenegálban tartóz­kodó Ben Bella algériai mi­niszterelnök beszédet mondott az értekezleten. Ben Bella beszédében örömmel üdvözöl­te a részleges atomcsena- egyezményt és kijelentette, hogy az reményteljes fejle­mény. N. TOMAN: A „BIG JOE“ Fordította: Sárközi Gyula 12. Néhány percig csend ho­nolt az óvóhelyen. Csak a fotelrugók nyikorogtak Ha­zard tábornok súlyos teste alatt. Queltch is kis ideig nyu­godtan feküdt, aztán hirte­len felugrott és meggyűjtot- ta zseblámpáját. Sárgás fé­nyében mindnyájan látták, amint Eddy Old a rádiótech­nikus asztala alá erősít va­lami];. — Mit csinálsz, te gazem­ber? — kiáltott rá Queltch és elkapta a hadnagynak a kezét, amelyben görcsösen szorongatott egy sötét tár­gyat. — Mi van nálad? Magnó? Rádiótechnikus va­1963. augusztus 6. gyök és jól ismerem az ef­féle holmikat. Biztos vagyok benne, hogy a hazafiaselle­nes tevékenységet kivizsgá­ló bizottság pecsétje van rajta. Szóval nekik dolgozol? Politikai megbízhatóságun­kat ellenőrződ? Ütés hallatszott, majd Old tompán felnyögött és a padlóra zuhant. — Kotródj tőlem, te ba­rom! — hangzott fel ismét Queltch hangja és belevágta a hadnagyba a magnót, amit az előbb szedett el tőle. — Ezt pedig meghagyhatod magadnak. Majd lejátszód a másvilágon valaki olyannak, aki ott az újonnan érkezett káderek ügyével foglalkozik. Talán még nem ismerik a politikai megbízhatóság ki­vizsgálásának ezt a módsze­rét. De a pisztolyodat min­denesetre elveszem tőled. Queltch e szavak után ki­húzta a hadnagy tokjából a pisztolyát és mintha mi sem történt volna, ismét visszamászott asztalára. Kis- ideig némán feküdt, majd sóhajtott egyet és így szólt: — Ilyen tökfilkókat alkal­maz a vizsgálóbizottság be­súgóknak! Ez a hülye még azt sem akarja megérteni, hogy velünk együtt a másvi­lágra jut. Hát ön, tábornok úr, nem tudta, miféle ad­jutánst csempésztek önhöz? Bizonyára azt gondolta, ha egyszer egy ilyen tiszteletre­méltó bizottság ajánlja, te­hát megbízható, kipróbált ember. Ö meg persze min­den lépését jelentette: kivel hányszor találkozott, miről beszélgettek... — Menjen a fenébe, Queltch! — förmedt rá Ha­zard dühösen. Queltch kis időre lecsende­sedett, aztán ismét megszó­lalt. — Azt hiszem, nincs sok értelme takarékoskodnunk az árammal. Ki tudja, hova ke­rülünk a másvilágon. Ha a pokolba, akkor még eleget ücsöröghetünk a sötétben. Senki nem mondott el­lent. Queltch bekapcsolta a villanyt és figyelmesen mé­regetni kezdte a falat, amelyből a radioaktív víz szivárgott. —• Nézze csak meg, pro­fesszor úr — fordult Me- dows-hoz. Azt hiszem, erő­sebben szivárog. Mennyi becsurgott már! Úgy látszik, a bombázás után a repedés kiszélesedett... — Könnyen lehetséges — felelte közömbösen a pro­fesszor. —• Előbb-utóbb utolér ben­nünket és akkor sugárbeteg­séget kapunk? — Reméljük, hogy addig­ra megmentenek minket — szólalt meg a professzor kel­letlenül, hogy valamelyest is megnyugtassa a rádiótech- nikust, aki iránt egyre na­gyobb rokonszenvet érzett. Ám Queltch, mintha nem is hallotta volna a szavait, folytatta a magáét. — Azt mondják, hogy az borzalmas. Pokoli hányással kezdődik. Majd hullani kezd a haj és hámlani a bőr, mint a májashurka héja. Brr...! Aztán? Eltűnnek a fehér vérsejtek, ugye? — Queltch — ordította el magát Hazard és pisztolya után kapkodott. — Ha rög­tön el nem hallgat, keresz­tüllövöm azt a tökkelütött fejét! — Csak megköszönöm ma­gának — nevetett fel Queltch. — Akár máris! Queltch azonban többé meg sem mukkant. Némán végigheveredett asztalán, be­takarózott vízhatlan köpe­nyével és elcsendesedett. De most Hazard és Old kez­dett sugdolózni egymással. —« Szerintem azért rob­bantották fel a sziklánkat, hogy leseperjék a radioaktív réteget — dörmögte Eddy. — Mit gondol, sir? — Egyelőre azonban úgy látszik, csak az antennánkat seperték le — szólalt meg Hazard komoran. —‘ Természetesen ká£t okozhattak az antennában is. Hisz a szikla csúcsán állt... — Miért volt akkor csak egy robbanás? Ha még ele­gendő volt is egy, miért nem kopog senki sem kriptánk ajtaján? — Talán úgy vélték, hogy a robbanás veszélyes és most más módszereket ke­resnek. Hát itt hagyhatják Önt ebben a helyzetben? Hisz nem akárkicsoda. Ma­holnap belügyminiszter-he­lyettessé nevezik ki Ranshali helyére... Úgy hallottam, hogy ez már eldöntött do­log. Ranshali már régóta vö­rös parfőmtől bűzlik. Eddy Old-ban csupán az a tudat tartotta a reményt a megmenekülésre, hogy Ha­zard tábornokot, a hadügy­miniszter-helyettes jelöltet nem hagyják cserben. Még csak gondolni sem mert ar­ra, hogy a nagyfőnökség képes volna feláldozni egy olyan személyt, mint Ha­zard. Hazard tábornok viszont, aki Eddy Old-nál jobban is­merte a nagyfőnökséget, igen csak kételkedett abban, hogy csupán ez az egyetlen indíték késztetné a nagyfő­nökséget az ő megmentésére. A kongresszusi tagok között valóban vannak olyan em­berek, akik mindent meg­tesznek, hogy ő elfogíalnassa a hadügyminiszter-helyettesi széket. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom