Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-06 / 182. szám

Vissza a feladónak A nyfrmadai Kossuth Tsz dohány pajtát épít, ehhez az AGROKER szállítja a szüksé­ges dróthuzalt. A termelő- szövetkezetek beruházása iro­dája meg is rendelte a Kos­suth Tsz részére szükséges 550 kilogramm dróthuzalt még az év elején. Az AGROKER raktárából a megrendelés és a fedezetigazolás alapján az AKÖV túrakocsija ki is szál­lította a sizükséges mennyisé­get. Csak egy baj történt. Mivel több tsz-nek is szállítottak, így valami oknál fogva 30 ki­logramm hiányzott abból az 550-ből, mely a madai Kos­suth Tsz-t illette volna meg. Ahelyett, hogy a tsz ezt át­vette volna, a hiányzó 30 ki­ló miatt visszaküldték az egé­szet. Az AGROKER-nél pó­tolták a hiányt, s visszaküld­ték. Alig érkezett meg a tsz- be a szükségles dróthuzal, azzal az indokkal, hogy nincs szükség rá, postázták a fela­dónak. Ezek után az AGROKER a be­ruházási irodához fordult, ahol azt a felvilágosítást kapta: „küldjék csak ki a tsz-nek, mert szükségük lesz rá". Üjabb fuvar, újabb kiadás, időfecsérlés. S ezzel az ügy még nem zárult le. A ter­melőszövetkezet ismét vissza­küldte. S ezután jön az érde­kes dolog. Július 31-én meg­jelent az AGROKER-nél a nyírmadai Kossuth Tsz anyag- beszerzője, s közölte, nem tudják befejezni a dohány­pajta építését a dróthuzal hi­ánya miatt. Az AGROKER a tsz ren­delkezésére bocsátotta az 550 kilógramm dróthuzalt. De va­jon, nem lehetett volna ezt a tortúrát elkerülni? F. K. Már pirul a jonatán Száz mázsa alma holdanként Nyírbogáton A jonatán almákon megje­lentek a rózsaszínből vörösbe hajló színek. Napról-napra jobban pirulnak s fürtökben mert nem egyenként, hanem többesével csüngnek a kövé- redő gyümölcsök. Ilyenkor örül a gyümölcs- kertész. A teremtő ember büszkeségei. Tíz forint — egy férges gyümölcsért Demeter Miklós gyümölcs­kertész két éve dolgozik a nyírbogáti tsz gyümölcsösé­ben. Járjuk az almáskertet, s a tisztaság, a jól ápoltság mind-mind a szakszerűségről és szorgalomról tanúskodik. — Minden férges gyümöl­csért tíz forintot adok — mondja Demeter Miklós, és mosolyog. Nem a tíz forint, hanem a kíváncsiság! Keresgélek, hátha találok férges almát... Aztán bele-, unok, mert sehol egyetlen sincsen. — Befejeztük a hetedik permetezést, nem lehet férges gyümölcs — folytatja a gyömülcskertész. Demeter Miklós huszonhá­rom éve foglalkozik almával. Ismeri a gyümölcstermelés minden fogását, a szakszerű művelés különböző módoza­tait. A nyírbogáti tsz-ben háromszáznyolcvannégy, tehát majdnem négyszáz hold van gondjaira bízva. A munkáját nehezíti a sok régi kis parcel­la. Jelenleg harmincnégy he­lyen található a 384 hold. Azonban az őszön az egy ka­tasztrális hold alatti szórvá­nyos gyümölcsösöket áttelepí­téssel felszámolják. Permetezés holdvilágnál ötvein ember dolgozik De­meter Miklós irányítása alatt. A kollektíva eggyéforrottsá- gát néhány elejtett szóval jel­lemzi a gyümölcskertész: — Könnyű így dolgozni, mert kedvvel, akarattal sze­retettel végzik az emberek a munkát. Igen. A gyümölcstermelés­hez — a szaktudás mellett szívre és lélekre van szükség. S ez csakis jó egyetértési! közösségben lehetséges. Érdemes feljegyezni a pél­dát: Az alma egyik legnagyobb ellensége a perzselés. A me­legben történő permetezés tönkreteheti a legszebb ter­mést ígérő gyümölcsöst is. Ezért a nyírbogátiak hajnali háromtól reggel 8-ig és dél­után öttől késő éjszakáig — holdvilágnál — permeteznek. Talán ebből is látszik, hogy ma már egész éven át, a mun­kák valamennyi fázisát szíve­sen végzik az emberek. Csak­is így várnak az idén 100 má­zsa almát holdanként. Az asszonyok egy csoportja nyári almát szed. Egészséges, sárgás rózsaszínű gyümölcs­ösei téli ládákat raknak egy­másra. A férfiak támkaróz- nak. Az ágakat földig huzza hasznos terhük. Fel kell tá­masztani őket. Mi különösebb is lehet ezek­ben a munkákban? Egyszeri látásra semmi. Megszokott fo­gásokkal és megszokott módon végzik valamennyi mozzana­tot. A különbséget, az újat — a régebben végzett munká­val szemben — mégsem ne­héz felfedezni: élvezettel vég­zik ezt a munkát. És ez is Demeter Miklós érdeme. V. Gy. Évi tizenhatmillió forintos tervet teljesít a háziipari szövetkezet Hatvan községet és tanyát kapcsolt már be munkájába A Szabóié« Megyei Házi­ipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet tegnap, augusz­tus 5.-étn tartotta meg kül­döttgyűlését, melyre a nagy­szállási kosárfonók üzemhá­zában került sor. A tagság első fél évben végzett mun­kájáról Nagy Sándomé elnök számolt be. Ismertette, hogy a szövet­kezet a múlt esztendőben ünnepelte a 10 éves fennál­lását, s ez idő alatt 60 köz­Egyszerre 52 ládaelem hasí­tására képes az a tetszetős külsejű gép, amelyet Vezér Ferenc, a Szatmárvidéki Fa­ipari Vállalat dolgozója szer­kesztett. Egy évvel ezelőtt kez­dett elképzelése kivitelezésé­hez, s az újításnak szánt gép már a találmányi hivatal előtt van. Nemcsak nagy időnyere­ség érhető el Vezér Ferenc elemvágójával, teljes bizton­ságban is végezhetik munká­jukat a vele dolgozók: a leg­kisebb hiba esetén is önmű­ködően gyullad ki a veszélyt jelző piros lámpa. A gépet nemrég a vásárosnaményi lá­dagyárban szerelték fel. Ké­pünkön Vezér Ferenc mutatja, hány elemet vágott le gépe. (Foto: Hammel) Négy község, tizenkilenc tanya és egy orvos negyedszázada Egy életpályából 25 évnyi történetet néhány sorban el­mondani még akkor sem le­hetne, ha az a bizonyos 25 év eseménytelenül telt volna el.‘ Márpedig dr. Szederké­nyi József ófehértói körzeti orvos élete eseményekben, munkában ugyancsak gazdag volt. Olyannyira, hogy észre sem vette, haja mikor váltott fehérbe, mikor lett bővebb vállbán az inge, melyik év, évtized vésett homlokára re- döket. A körorvos első éve A nevét és a hivatását jel­ző kis táblácskát 1939-ben he­lyezte el ajtajára. Erre még tellett az önállósitási kölcsön­ből. Mert hiába jelölték id já­rási körorvo6nak, a váróterem berendezésétől kezdve az utol­só csipeszig mindent saját ipa- gának kellett megy ennie. Pénze nem volt. Miből is lett volna? A cselédkönyvesi idő­szakból, vagy talán a kisvár- dai kórházban kapott fizetésé­ből? A havi 40 pengőből? Hi­szen csak lakbére volt ennyi. Kölcsönt vett hát fel köt or­vosi pályájának első évében. De lesz-e majd pacienturája? Attól ugyan nem kellett tél­nie. Máról-holnapra 9 ezer lett. Ofehértó, Besenyőd, Le­velek, Magy, zsellérei, bére­sei, gyerekei. Négy község 19 tanyával, s minden nyomorá­val. Levelek? ötezer holdnyi területből 140 a parasztságé. Ofehértó? Négyezer hold gróf Majláthé, és így valameny- nyi. Az emberek harmadában arattak, egy-egy családnak ha jutott 8 mázsa élet. Április [elé már vissza kellett fogni a kést, ne szaladjon mélyen a .kenyérbe... Ha krumpli, meg oiéj nincs, éhen vesztek vol­na. Négy község, 19 tanyával, s minden nyomorával. Tífusz járvány, maláriafészek, gü- rnűkór. Melyik ellen harcol­jon először? Kórház, gyógy­szertár, egészségház, fúrott kút messzi kilométerekre. S a dunántúli kis vasúti tiszt­viselőnek Nyírségbe szakadt fia, dr. Szederkényi József körorvos, hadat üzent az el­maradt közegészségügyi álla­potoknak, a pusztító kórnak, a lelki sötétségnek. tak az évek ráncot a homlo­kára, lett fakóbb a haja, bő­vebb az inge. Ha egyszer monográfia készül Ma már csak Öfehértón ren­del, de ma is sok dolga van, hiszen háromszor akkora lett a falu. 800 házzal, 17 új utca épült. Orvosi lakás, gyógy­szertár, egészségház a volt Majláth kastélyban és fúrott kutak. Reggel 7 órától ren­del, utána a fekvő betegek­hez megy. A hétfő és a szom­bat a legerősebb napja, szá­zan is megkeresik. Bíznak benne. Nemcsak a négy köz­ség, de a fél megye lakossá­ga ismeri, nagyra becsüli. A kormány munkásságának el­ismeréséül Ratkó-díjban, és egy hónappal ezelőtt az „Ér­demes orvcs”-i kitüntetésben részesítette. 61 éves. Ofehértó, Levelek, Bese­nyőd, Magy. Ha egyszer új­kori monográfiáját megírják, dr. Szederkényi József kör­orvos neve, munkássága nem maradhat ki belőle. Az ő ne­véhez is fűződik történelmük. Arató Erzsébet. séget és tanyát kapcsolt be munkájába. Az elmúlt évti­zed kiváló eredményeket ho­zott, hisz a szabolcsi háziipa­riak és népművészek munká­ját megismerte a világ. 1963 első fél évében további két részleggel bővült a háziipar. Tiborszállásan csdpkeverők, Nyíregyházán pedig szövők kezdték meg a munkát, s így most már 22 részlegben dolgoznak a szövetkezet tag­jai. Tovább javult a lakos­sági szolgáltató részlegek te­vékenysége is. Az éves 16 millió forintos tervet teljesí­ti a szövetkezet. 1963 első felében a nép- művészeti áruk termelése volt a cél. A kosárfonáshoz szükséges fűz-anyagellátás biztosítása érdekében a szövetkezet 100 hold vessző telepítését vállal­ta. A kosárfonás fejlesztése érdekében Nagyszálláson, üzemházat építettek 1 mil­lió forintos költséggel. Sajnos a kosárfonó részlegek a ter­vüket nem teljesítették. A beszámolót vita követte. Ez után került sor a kitünte­tések átadására, öt dolgozó: Nácz Miklósaié, Kitka János- né, Sánta Veronika, Kolarics Lajos és Katona Andrásné kapta meg a „.Kiváló szö­vetkezeti dolgozó” kitüntető jelvényt. Kétszázmillió forint tanszerekre Az iskolai felszereléseket ér­tékesítő vállalatnál kapott tá­jékoztatás szerint különböző tanszerek és szemléltető esz­közök szállítása jó ütemben halad. Az összeg, amit az ál­lam különböző forrásokból az idén a megyék rendelkezésé­re bocsát, megközelíti a két­száz millió forintot. Nagy mennyiségben juttatnak azok­ból az új, korszerű szemléltető eszközökből, amelyek a fi­zika, a biológia, a nyelv, a történelem oktatását könnyí­tik, segítik. A gyakorlati fog­lalkozásokhoz szükséges mű­helyfelszerelések közül azok, amelyek használata — mére­tük miatt — az előző évek­ben elég sok nehézségbe üt­között fűrész, kapa, most már úgynevezett gyermek-méret­ben készülnek. Elmondották még, hogy ez évben is fokozódott az érdek­lődés külföldön a magyar tan­szerek és szemléltető eszközök iránt. Szükséglet szerint részesülnek a gabonából a íülpösdaróci tsz tagjai A íülpösdaróci Petőfi Tsz- ben már befejezték a csép- lést. Az átlagtermés 12 má­zsa volt. Ezt elsősorban a na­gyobb hozamú Bezosztája 1. búzafajta termesztésével érték el. Míg a Bánkuti 1201-ből 9 mázsát, addig a Bezosztája 1-ből 15 mázsát termelték holdanként. A tsz. vezetői sokat vitat­koztak az emberekkel, a na­gyobb hozamú búzafajta ter­mesztéséről. Sőt, egyesek még hordó sörökben is fogadtak arra: a Bezosztája 1 nem fog beválni. A gyakorlat eldöntöt­te. A 15 mázsás holdankénti termés meggyőzte őket. Bár egyesek még ma is azt mond­VEZETÉKES RÁDIÓ szántani, hat ökröt hajtani" kezdetű örökbecsű dalműve­ket ismeri fel többszöri hal­lás után. Hát ez a kis édes Micike se­gít eligazodni a zene rögö6 útjain. Minden esetre ügye­sen csinálja. Például a múlt­kor olyan ügyesen összehozta az éter hullámain Melis Györgyöt és Németh Lehelt, hogy a végén már nem is tudtuk melyik Lehel és me­lyik nem lehel. A legkedve­sebb persze az volt, hogy Me­lis a sevillai borbélyról, Né­meth pedig valamelyik pesti figaróról énekelt, aki éppen hárít tupizotl a srácoknak. Micikének azonban ez mellé­kes, mert mondom, megbu­kott első elemiben énekből és azóta a rádióban is falsotfog. Legutóbb Micike bebizonyí­totta, hogy nemcsak a zené­hez, hanem a prózához is ért. Történt ugyanis, hogy a Kossuth-on a Bánk Bán-t a Petőfin pedig a Csinn-bumm cirkuszt közvetítették és e ket­tőt Micike jóvoltából ismét mixelve hallhattuk. Valahogy így: Ha bánat és a gond agyamban frigyre lép... Itytálló metyter bácsi!... Buhuhuúúúú... Petur, panaszodban felsóhajt a nép... Mert Bukfenc mindent tud... Ekkor én is felsóhajtottam: — Mondd meg, Bukfenc, med­dig csavargatja még a rádiót Micike? De ezt még Bukfenc se tud­ja. Vincze György, ják, azért, mert jobb föld­ben termelték. Ez természetes, s, hogy többet fizessen, többet is kell kapnia. A szövetkezet vezetőd most azon töprengenek, milyen módszerrel osszák szét a ga­bonát. Az elmúlt évben nem vették figyelembe, hogy meny­nyi gabonára van szüksége egy-egy tagnak, hanem asze­rint osztották szét, ki hány munkaegységet teljesített. Így aztán sokan jóval több ga­bonához jutottak, mint «meny­nyire szükségük volt. Most az elosztási elvük az, hogy minden családtagra, aki a szövetkezetből ól, 230 kilo­grammot osztanak. Akik más­hol dolgoznak a családból, azok részére nem adnak. Azt tartják, hogy azok úgyis a munkahelyükön vásárolják meg a szükséges kenyeret. Ezt a mennyiséget az államnak adják át. Ügy vélik — mondta Sza­bó János, a tsz elnöke — hogy ez az elosztási módszer beválik, mert a tagság is megérti, hogy nem érdemes több gabonát tartalékolni, mint amennyire szüksége van a családnak. Véleménye sze­rint a 230 kilógramm gabona elegendő egy főre. Mert jövő­re is termelnek gabonát és jövőre is megkapják a csalá­dok a szüséges gabonameny- nyiséget. B. L. 1963. augusztus 6. Fegyverzete az apai házból hozott emberség, a tudás, az orvosi humanitás. Az első tá­madást a tifusz ellen indí­totta. Mindenkit beoltott, eleinte évente háromszor. 1942-re megszűnt a tifuszos járvány. Mi volt az a deredúra Zsombékos, ingoványos te­rület karolta át a falut, öle­lése halálos volt. Esténként párás Időben ma is látni a felgőzölő területen az egykori mocsarak helyét. Dr. Szeder­kényi József körorvos siker­rel harcolt, kilincselt lecsa- polásáért, a malária száműze­téséért. A nyomor volt legnagyobb ellensége. Bármerre fordult, mindenütt szembe találkozott vele. Angolkór, tbc, sivárság, minden bajnak szülőanyja, hordozója. Akkoriban az jár­ta: akinek csak kapálni, ka­szálni az élete sora, az csak akkor boldog, mikor iszik. It­tak hát. Még az asszonyok is. Denaturált szeszt, vagy ahogy népiesen nevezték: deredurát, dénárt. Sötétség, babona. Ezenkarú polip. Hányingere van az asz- szonynak, igyon a marhaita­tó vályúból. Szemmel verték a gyereket? Fürdessék dög­lött kutyafejnek fövő vizében. Gyulladásos a szeme? öntse­nek bele vizeletet. Magánkí­vül volt. Sokszor érezte, te­hetetlen ennyi sötét erővel szemben. De fáradhatatlan tartotta az előadásokat a szel­lőzött szobákról, a tisztaság­ról, a fertőzés veszélyéről, a tudományról.- Közben járta a községeket, tanyákat. Vona­ton, szekéren, az egyik falu­ból a másikba, 5—10 kilomé­tereket gyalog. Verejtékes há­takra tapasztotta fülét, hall­gatózott sípoló tüdőkbe, köny- nyített vajúdó asszonyokon, kötözött sarlóvágta lábakat, bicskaszúrta sebet, húzott szuvas fogakat. Sápadoztak a csillagok, hogy indult, este szikrázva mutatták neki a ha­zafelé vesető utat. Alig fe­küdt végig az ágyon, újból hívták, egy-egy éjszaka há­romszor is. Körorvos volt. Va­lahol ezekben az időkben lop­Már előre nevetek, ami­kor a rádióban műsorismer­tetés végén azt mondja a be­mondó: „A vezetékes rádió műsora egész nap azonos a Kossuth Rádió műsorával..." Nevetek, mert nálunk a pos­tán Micike a telefonközpon­tos, egyben a vezetékes rádió helyi igazgatója is. így Mici­kén múlik, mit hoz szobánkba a drót a vezetékes rádióból. Egyszóval ő igazgatja közsé­günk kutúráját. ö a mi ked­ves műsorszerkesztőnk, aki azonban megbukott első ele­miben énekből és ezt a hiá­nyosságát, pedig már alapo­san elment felette az ide, még mindig nem korrigálta. Kizá­rólag a Csárdáskirálynő „egy- cicáját” és a „Szeretnék

Next

/
Oldalképek
Tartalom