Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-31 / 203. szám

Évi kétezerötszáz mázsa halat adnak majd a mesterséges halastavak Túl a hídon, a Keleti Fő­csatornát kisérő töltésen zúg­nak a vízátemelő szivattyúk. A zsilipeken habosán tajték­zik, ömlik a víz a földeket át­szelő csatornákba. Szórófejes csővezetékek, vízágyúk spric­celik a vizet a szomjas föld­re a szövetkezetek kertészete­iben. Beljebb hatalmas víztükör csillog. Halastavak. A Keleti Főcsatorna tiszavasvári szaka­sza mentén három termelőszö­vetkezet, a Munka, a Petőfi és a Lenin foglalkozik halte­nyésztéssel. A három tógazda­ság összesen 315 hold. A mesterséges tavak partján nád és sás zizeg. Fölöttük han­gos rikoltással vízimadarak csapata röpköd. Le-le csap­nak a fodrozó vízre, melyen a nap ezüst hídja ring. Em­beralkotta vízivilág. Elsőnek kezdték a lehalászást Augusztusban 350 db P 5—35-ös szovjet ekét szereltek össze a gépjavító vállalatnál. Mala- kuczi István (balról a második) és brigádjának tagjai elszállításhoz készítik elő az össze­szerelt darabokat. Foto: Hammel. Emberalkotta vízivilág TISZAVASVÁRIBAN A Petőfi Termelőszövetke­zet halastavait ölelő körgátat járjuk B. Tóth György halász­mesterrel és Bagdi Lajos ha­lásszal. Néhány éve még a föld, azóta a víz adja a kenye­rüket. Nem halásznak szület­tek. Nem apáról fiúra szállt a mesterség, tanfolyamokon és maguk tapasztalataiból tanul­ták meg a szakma minden for­télyát. Régi babona, hogy. a halpik- kely szerencsét, pénzt hoz a házhoz. Nos, itt Tiszavasvári- ban csak annnyi az igaz eb­ből, hogy a kövérre hizlalt, pikkelyes hátú potykák, való­ban jelentős jövedelmet hoz­nak a termelőszövetkezetek­nek. A Petőfi tagsága mintegy 400 ezer forintos tiszta jöve­delemre számít halgazdaságuk­ból. De nem a halpikkelyek „hozzák a pénzt a házhoz”, hanem a szövetkezet halásza­inak, gondos, lelkiismeretes kétkezi munkája. — A héten mi elsőnek kezd­tük meg a lehalászást. Az ér­tékesítésre szánt halállomá­nyunk egy részét a hizlalóból ide engedtük át a kisebb tele­lőbe — mutatja B. Tóth György, a halászmester. Ezt még vá­logatjuk, mert csak a kilón fe­lülieket ajuk át a halértéke­sítőnek. A kisebbek itt marad­nak a telelőkben, továbbte- nyésztésre. Nehogy munka nél­kül maradjunk a télre —utol­só mondatát tréfának szánta, mosolyog hozzá. Nagy kedvteléssel nézegeti a telelőben nyüzsgő, ficánkoló pontyokat. Ahogy fel-fel ve­tik ezüstös testüket a víz fölé, már abból látni, hogy itt gaz­dag zsákmány vár a halászok­ra. — Télen is van elég dolgunk velük — folytatja. Minden­nap lékelni kell a jeget, be ne fulladjanak, mert akkor jövőre nem élünk meg. Az elmúlt té­len a nagy hidegben, mire ki­vágtuk a második léket, me­hettünk vissza az elsőhöz. Már befagyott. Nem volt könnyű elszakadni a tőidtől A küszködéssel, nehézségek­kel együtt is szépnek tartják ezt a maguk akaratából, a szi­ken meghonosított vízimester­séget. Megszerették. Pedig nem volt könnyű elszakadni a meg­szokottól, a földtől. — Napi 12 órát dolgozunk, ilyen sárosán, vizesen — mu­tat végig magán Bagdi Lajos a búcsúzásnál. Aztán még hoz­záfűzi: — No de meg kell dol­gozni azért a 7—800 munka­egységért! Az estébe hajló délutánon a Lenin Termelőszövetkezet hal­gazdaságában találkoztunk is­mét vendéglátóinkkal. Vala­mennyi tiszavasvári halász el­jött, hogy megbeszéljék az őszi nagyhalászat — vagy ahogy itt mondják, a lehalá­szás — előkészítését Földvári elvtárssal, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya halá­szati felügyelőjével. Tőle kap­nak szakmai irányítást, segít­séget. Most is van probléma. Elég lesz-e a takarmány, meg­felelő-e az etetés mennyisége? Rossz a nagyháló, sürgősen perionra van szükség a javí­táshoz. Mindent el kell ren­dezni a nagy munka megkez­déséig. 300 mázsa ivadék A Lenin Tsz 88 holdas, sás­sal borított halastavában az idén már csak ivadéknevelés­sel foglalkoztak. Fekete a' víz az apró pontyoktól. 300 má­zsát várnak, és ez országos vi­szonylatban is kiváló teljesít­mény. A 3 dekásra nevelt iva­dékokat részben a termelőszö­vetkezeti halgazdaságoknak, részben a megye természetes vizei halállományának pótlá­sára nevelik. — Amott szemben most épül egy újabb halastavunk, 40 holdas, — mutat az ivadékne­velő túlsó partja felé B. Ju­hász Mihály halászmester. S már tervez. A jövő esztendőre. Érdemes. A víz túlsó partján erőgé­pek zúgnak. Halastó épük 1964-ben már 529 holdon gaz­dálkodnak a tiszavasvári ter­melőszövetkezeti halászok. Évente 2500 mázsa halat ad­nak majd a népgazdaságnak, amelynek jelentős része a nyíregyházi fogyasztók aszta­lára kerüL Kádár Edit. Kiadvány Fehérgyarmat múltlárói és jelenéről A járási könyvtár gondozá­sában „Fehérgyarmat múltja és jelene” címmel kiadvány jelent meg. Mellékletekkel együtt mintegy ötven oldal­nyi terjedelemben foglalkozik a település kialakulásával, földrajzi helyzetével, az ős­foglalkozásokkal, népszokások­kal, népviselettel, a gazdasá­gi, a kulturális élet fejlődésé­vel, a mezőgazdaság szocialis­ta átalakulásával, s a lako­sok életében bekövetkezett változásokkal. A kiadványt Kahlér Frigyes joghallgató állította össze. A fehérgyar­mati példa alapján a külön­böző társadalmi és kulturális szervek, intézmények képvise­lőiből bizottság alakult, s el­határozták, hogy a felszaba­dulás huszadik évfordulójára a járás valamennyi községé­nek elkészíti fejlődéstörténe­tét.------------------------------------­Csengetés előtt Nemsokára csöngetnek. Milyen érdekes is ez az is­kolai csengő! Végigkíséri mindannyiunk életútjának egy ho&szabb-rövidebb szakaszát. És az érzelmek micsoda szé­les skáláját szólaltatja meg mindannyiunkban. Az élete hajnalán még bi­zonytalanul lépkedő kis em­berke izgalommal lépi át elő­ször az annyiszor emlegetett iskola küszöbét. Az otthona szűkebb világában már elég magabiztos kis emberke el sem tudja képzelni, mi kö­vetkezhet az ilyen jóslatok után: várj csak, majd az is­kolában nem így lesz! Majd ad neked a tanító nénit’ Csodálkozva néz körül az osztályban. A kis társai nagy­részt még ismeretlenek. És egyszercsak megszólal a csengő. Nem tudja még mire vélni, de önkéntelenül is megszeppen. Elkezdődött va­lami... Anyuka vagy apuka, aki el­kísérte első nehéz útjára gyer­mekét, azóta már a hivatalá­ban, a munkahelyén dolgozik. Azaz hogy talán még nem lá­tott munkához, hiszen erről az első útról be kell számol­ni. A nagyobbat már nem így várja az első csengetés, öt már emlékezteti és figyelmez­teti valamire. Emlékezteti a múlt iskolai év utolsó csön­getésére, amikor a megköny- nyebbülés sóhajával egyidő- ben elhatározta, hogy vaká­ció ide, vakáció oda ő azért néha a kezébe veszi azt a matematika vagy fizikaköny­vet, mert jövőre jobb jegyet szeretne. És most, hallva az első csengetést, egy kicsit cl- szégyelli magát: nem lett az egészből semmi. Persze, csalt úgy magában, hiszen a társai előtt még azt is letagadná, ha valóban tanult volna vala­mit. Node sebaj, nincs még vesz­ve semmi, ez még csak az első csengetés volt. De az idén már igazán megmutatom, meg én, mert... Hogy tavaly is így £o- gadkoztam? Az igaz, de az egészen más volt. És anyuka is csak az első időkben volt olyan szigorú hozzám, hogy se moziba, se edzésre nem akart elengedni. Később már sokszor meg sem kérdezte, hogy hol jártam. Ahogy telt az idő, úgy je­lentett egyre nagyobb izgal­mat a csengetés is. No, nem mindegyik. Ha hosszú volt a házi feladat, akkor rövid volt a szünet a lemásoláshoz és a becsengetés okozta a nagyobb izgalmat. Ha egyre veszélye­sebben csapott le a „villám'* a névsorba, akkor a feleltetés végét jelző csengetés tűnt na­gyon megkésettnek. Csengetnek. Most. még nem kell az otthon el nem készí­tett házi feladatot másolni, nem kell átfutni az otthon meg nem tanult leckét, nem kell körmönfont kifogásokat keresni, hogy hivatalosan ki lehessen bújni a felelés kö­telessége alól. Ez még amo­lyan ünnepi csengetés. A va­kációnak ugyan vége már, de még ezután lassú átmenet kö­vetkezik. Lassan válik meg­szokottá az időközben meg­szépült, új köntösbe öltözött iskola, osztályterem. Lassan válnak ismertté a barátok újabb, szünidőbeli történetei. Most még a máskor annyira rettegett legszigorúbb tanár is barátságos mollyal kérdezi meg tanítványaitól: remélem, nem tanultatok semmit a va­kációiban, sikerült mindent tö­kéletesen elfelejteni. Az első csengetés talán belőle is fo­gadkozást vált ki. Az idén nemcsak bizonyítványosztás előtt leszek szigorú és hatá­rozott, hanem egész évben, igyekszem megértőbb lenni, mint tavaly. Nem hivatkozom annyiszor arra, hogy hiszen én is csak ember vagyok, ne­kem is vannak idegeim, én is tévedhetek, hiszen tanítvá­nyaim, legalábbis jelentős ré­szük tudatosan, vagy tudat alatt példaképének tart. Ne okozzak csalódást, mert számtalan példát lehetne ta­lálni arra, hogy volt tanít­vány évtizedek múlva is mi­lyen csalódottan beszél arról, hogy ki kellett ábrándulnia legkedvesebb, példaképének tartott tanárából, mert nem olyan, amilyennek ismerte, hitte. Csengetnek és ez a csenge­tés a legtöbb szülő iskolás korát is felidézi. Ha igaz az, hogy az idő mindent megszé­pít, akkor talán sok szép kép is felmerül az emlékek tárá­ból és ekkor következik az összehasonlítás: milyen volt akkor és milyen most. Ho­gyan jártam én iskolába és hogyan jár ma a fiam. Van akinél ez lesz az ered­mény: engem tavasszal már kivettek az iskolából, mert menni kellett a mezőre dol­gozni, most pedig a fiamat még egy vedér vízért se kül­döm ki, hadd tanuljon csak nyugodtan. Vagy: nekem so­ha egy szót sem segített apám — nem is tudott volna, még ha akart volna sem —r én pe­dig mindennap átveszem a fiammal a leckéjét. Bizonyá­ra akad olyan is, aki arra emlékszik vissza, hogy ami­kor az első regényt a kezébe vette, így „lelkesítették” szü­lei: minek olvasod azt, úgy­sem igaz az, minek rontod a szemed vele. Ha sportolni akart, attól féltették, kitöri a nyakát. Esetleg elintézték ennyivel: jut még neked is egy kapanyél. Lehet, hogy sok­szor már a szülők nyelvén vannak ezek az emlékek, hogy elmondják gyerekeiknek, az­tán mégis meggondolják. Minek mondják el? Ügysem értenék meg, talán el sem hinnék. De ha nem is mondja el, minden első csengetésnél eszébe jut újra és elhatároz­za, hogy gyerekéből sokkal okosabb és műveltebb em­bert nevel, mert tartalma­sabb, örömtelibb a művelt ember élete. Gál Béla. •• Üzemi demokrácia — üzemi tanácsok Egyik legfontosabb célunk az, hogy a vállalatok vala­mennyi dolgozója valóban sa­játjának érezze az üzemet, hpgy alkotóan beleszólhasson a termelésbe, a szervezeti életbe. E tennivaló valóra vál­tása az üzemi demokrácia bő­vítésével, kiszélesítésével ér­hető el. Az állami gazdasá­gokban az volt a korábbi ta­pasztalat, hogy az üzemi de­mokrácia érvényre jutása sok esetben csorbát szenvedett. A mezőgazdasági termeléssel fog­lalkozó Állami gazdaságokban, gépállomásokon, gépjavító vállalatoknál stb. a meglévő üzemi tanácsok az elmúlt években „nem találták meg” méltó helyüket, nem tudták igazán betölteni hivatásukat. Az üzemi demokrácia kiszé­lesítése, továbbfejlesztése ér­dekében jelent meg a kor­mány és a SZOT határozata az üzemi tanácsokról. Az üze­mi tanácsok a szakszerveze­tek — a mezőgazdaságban a MEDOSZ — irányítása alatt segítsék az üzem tervgazdál­kodásának az érvényesítését, a társadalmi tulajdon meg­szilárdítását és támogassák ezeknek a mezőgazdasági ál­lami vállalatoknak az egy­személyi felelős vezetését. A megye mezőgazdasági üze­meiben szeptember 1—20 kö­zött kerülnek sorra azok a termelési tanácskozások, ame­lyeken megválasztják az üze­mi tanácsokat. Az üzemi ta­nács az üzemi demokráciá­nak olyan szerve, amely a szakszervezet irányítása alatt sokkal nagyobb jogkört kap mint korábban volt. A na­gyobb jogkör nagyobb fele­lősséggel is jár: a gazdálko­dás ellenőrzésétől egészen az egyes dolgozók demokratikus jogainak a védelméig. Az üzemi tanácsoknak el­lenőrző, véleményező és dön­tési jogkörük van. Ellenőriz­nie kell a vállalat gazdasá­gos működését, a műszaki fej­lesztést, a munkafegyelem megtartását, a társadalmi tu­lajdon védelmére hozott ren­delkezések végrehajtását. Vé­leményével segítenie kell az alapvető feladatok legjobb végrehajtását. Az üzemi ta­nács dönt a nyereségrészese­dés felosztásának irányelvé­ben, a szociális beruházások felhasználásában stb. Köteles támogatni a törvényes intéz­kedéseket, a szabálytalansá­gokra, törvénysértésekre fel­hívni az üzemi és felsőbb szervek figyelmét. A néhány kiragadott példa is mutatja, hogy mekkora je­lentőséggel bírnak a közeli napokban megtartásra kerülő üzemi tanácsválasztások a mezőgazdasági üzemekben. Ezért nem lehet közömbös egyetlen dolgozónak sem az, hogy kik kerülnek az üzemi tanácsokba — a munkások képviselőiként. A szakszerve­zeti bizottságok, aktívák kér­jék ki valamennyi dolgozó véleményét hogy ennek ered­ményeként olyanok kerülje­nek az üzemi tanács megvá­lasztásánál javaslatba, akik a legszélesebb körben bírják az emberek bizalmát, s hozzáér­tésükkel valóban előre tud­ják vinni a termelést, az üze­mi életet, segítik a demokra­tizmus teljes kibontakoztatá­sát. (s. a.) Szabolcs-Szatmár megyéiben is megkezdődtek a könyvba- rátmozgalom őszi nagyobb szabású rendezvényeinek elő­készületei. A megyei akció- blzoítság már összeállította a programtervezetet. Eszerint a mozgalom további szélesítésé­re használják majd fel - az őszi szövetkezeti könyvheteket is. Növelik a rendezvények számát. A megyei akcióbizo't- ság például javasolja, hogy a járási és községi bizottsá­gok a sza'mári tájon, Móricz napokat, a beregi részen, be­regi könyvnapokat szervezze­nek. Mintegy huszonöt na­gyobb helyen tartanak na­gyobb szabású könyvbarátna- pót íróik, költők, pedagógusok, szakirodalmi előadók közre­működésével. Ezenkívül számos kisebb rendezvényre kerül sor. Elő­zetes értesülések szerint a könyvbarátnapok alkalmából rendezendő agitációs munká­ba a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola hallgatóinak egy-< egy csoportja is bekapcsoló­dik majd. Megkezdődtek az előkészületek a könyvtarát- mozgalom nagyobb szabású rendezvényeire 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom