Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-30 / 201. szám
Három „szerződés44 egy ellen Események sorokban 1. Zakaria, a Szakszervezeti Világszövetség titkára a mexikói elnökhöz intézett :ávíratában tiltakozott D. Va- Liejo mexikói szakszervezeti személyiség és 24 munkás bebörtönzése ellen. akiket azért ítéltek el, mert részt vettek az 1959-es vasutas- sztrájkban. A malájföldi külügyminisztérium csütörtökön közölte, szeptember 14-én befejezik munkájukat az Észak-Bomeo és Sarawak angol gyarmatokra küldött ENSZ megbízottak, akik tájékozódtak a lakosság állásfoglalásáról, ki- vánja-e a csatlakozást a tervezett Malaysia államszövetséghez. Brazília fővárosában tüntettek az autóbusz viteldíjak bejelentett felemelése ellen. A tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, amelynek sarán egy ember meghalt, harmincegy pedig megsebesült. A tüntetés után Magallhaes polgármester visszavonta a tervezett viteldíjemelést. Aref iraki elnök csütörtökön beszédet mondott egy tiszteletére rendezett díszebéden. Kijelentette: „az arab egység útja nehéz, mivei szilárd, igen szilárd alapokon kell nyugodnia ennek az egységnek!” Az iraki elnök hangoztatta, hogy a nehézségek ellenére optimista. Az egységhez vezető legjobb út — mondotta— „a katonai és gazdasági együttműködés megteremtésén át vezet”. A 11. Pugwash-értekezletet, — amely a leszerelés kérdéseivel foglalkozik — 24 ország, köztük a Szovjetunió, Egyesült Államok és Nagy-Britannia mintegy hatvan tudósának részvételével Dubrovnikban rendezik meg szeptember 20. és 25. között. Az amerikai képviselőház és a szenátus szerdán este 5 350 820 400 dollár hitelt szavazott meg az 1963—64-es pénzügyi évre polgári űrkutatás céljaira. A jóváhagyott összeg 362 millióval kevesebb, mint amennyit a kormány kért. A Centrum Unió és az EDA után szerdán este a görög haladó párt képviselői is kivonultak a parlament üléséről, tiltakozásul a megvitatás alatt álló választójogi törvénytervezet ellen, amely a baloldali erők szempontjából hátrányos rendszabályokat helyez kilátásba. Vessenek véget a rendőri önkénynek és vonják meg a tűzfegyvereket a rendőröktől — követeli az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség kezdeményezésére megindított aláírási kampányban az olasz közvélemény több tízezer képviselője. Az elmúlt évek során egyre gyakrabban fordult elő, hogy a rendőrök sztrájkoló, tüntető munkások ellen indokolatlanul használták lőfegyverüket. Nehru indiai miniszterelnök csütörtökön T. Krisnamacsarit pénzügyminiszterré, Gulzarilal Nandát belügyminiszterré, S. Szinghet élelmezés- és földművelésügyi miniszterré nevezte ki. Az újonnan kinevezettek már korábban is különböző miniszteri tisztségeket töltöttek be. Hadzs AB, az 1962 novembere óta betiltott Algériai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára nyilatkozatot adott ki. amelyben síkra száll az FLN és a kommunista párt képviselői közötti tanácskozások megkezdése mellett. Ezzel a kommunista párt csatlakozott Ben Bella miniszterelnökhöz, aki az Algériában tartott diákkongresz- szuson ugyanilyen értelmű javaslatot tett 2 Washington, (MTI): Kennedy amerikai elnök a szerdai kétszázezres négertüntetés befejezése után fogadta a tüntetést megszervező tiz néger vezetőt. Kennedy ígéretet tett arra hogy az amerikai kormán) folytatja erőfeszítéseit annak érdekében, hogy töbt munkaalkalmat biztosítson a négereknek és megszüntesse a faji megkülönböztetést az élet különböző területein. Philip Randolph néger vezető a Fehér Házból távozóban kijelentette, hogy véleménye szerint „a tüntetés hatást gyakorol országunk arculatára”. Ugyanakkor a: amerikai sajtóban számos jelentés látott napvilágot ar ról, hogy kongresszusi kő rök szerint a washingtoni menet sikere még nem javította meg Kennedy polgár jogokról szóló törvényjavaslatának esélyeit. Pontosan egy évszázadé hogy az amerikai történelen kimagasló alakja, Abrahan Lincoln az Amerikai Egyesül Államok elnöke az amerika polgárháború — Észak—Dé harca — harmadik évében fel szabadította az USA-ban élnéger rabszolgákat. Lényegile, a négerkérdés megoldása kő rül támadt viták miatt tört k a polgárháború, mely során a Egyesült Államok két külön álló államszövetségre szakad szét. Az iparilag jelentősei fejlett, az elvből szabad mun kaeró biztosításának viszony lag haladó eszméit képvisel északi — unionista — álla mokkái a néger rabszolgamun kára alapított döntően mező gazdasági jellegű, konzervatí déli — konföderáció — álla mainak szövetsége állt szembí A polgárháború az unióna jelentős anyagi és ember (37 ezer halott) áldozata után, : 11 államot (Alabama, Árkán sas, Dél-Carolina. Észak-Ca roüna, Florida, Georgia, Leu siana, Mississippi, Tennesse« Texas, Virginia) egyesítő dé konföderáció vereségével vég ződött. A néger rabszolgák jogilag felszabadultak, de a négerek helyzete különösen az USA déli — a volt konföderációs államok — területén a szövetségi (központi) kormány többszöri, időnkénti katonai erővel történő beavatkozása ellenére napjainkig sem változott sokat. A színesbőrüek gazdaság helyzetét jól jellemzi, hogj átlagjövedelmük az amerikai fehérek jövedelmének csupár fele; a munkanélküliség ií sokkal erősebben sújtja a négereket. A nyilvántartásba vett néger munkások kerek 13 százaléka tartozik a munkanélküliek közé, mig a fehéreknél ez az arányszám 6 százalék. Különösen magas — . 30 százalék — a néger fiata- ! lók munkanélküli aránya. A négerek helyzete nem csupár gazdaságilag rosszabb az amerikai fehérekénél. A mindennapi élet számos területén ii ! megnyilvánul a faji diszkrimi 1 náció. AZ USA Legfelsőbb Bíró > ság’ának 1954. évi határozat: j ellenére az eltelt közel 10 é\ l alatt csupán egészen minimált i mértékű változás tapasztalha 1 tó a közös oktatás megva I tása terén. ’ 1 1962-ben Mississippi’ ben a szavazásra jogo- ; sült néger nép 6, Ala- 1 barnában 9, Virginiában 5 10, Florida, Dél-Carolina ' Tennessee államokban 1 11 százaléka volt csu- 1 pán a szavazólistákra felvéve annak ellenére, l hogy ezen államokban 1 az összlakossághoz viszonyított arányuk — mint térképünk is mutatja — összehasonlítha- 1 tatlanul magasabb. Valamennyi déli áL j lamban a nyilvános ) parkok, éttermek, uszo- t dák, szállodák, közleke- . dési eszközök használatának korlátozásában is megnyilvánul a faji . megkülönböztetés. Nem • véletlen, hogy az elmúlt évtizedben ez államok területéről mintegy 1,5 millió néger kényszerült kivándorolni és letelepedni az északi államok, illetve a Csendes-óceán parti ipari centrumok külvárosaiban. A csupán papiron meglévő polgári jogok tényleges gyakorlásának érdekében megindított küzdelem során ez évben az USA 180 városában tüntettek a négerek. A tüntetések földrajzi megoszlását figyelembe véve a déli államok néger lakosai (kereken 100 városban) járnak az élen. Miután az USA szinte valamennyi tagállamában valamilyen formában megnyilvánul a faji megkülönböztetés, új jelenségként az északi államokban is megindították a négerek a polgári jogokért vívott küzdelmüket és ennek keretében mintegy 60 városban tüntettek. Viszonylag nyugodt, jelenleg tüntetésektől mentes az Oregon — Uj-Mexikó — Iowa államok bezárta háromszög területe, ahol az egyébként is alacsony lélekszámú államokban a négerek százalékos aránya 0,1 százalék — 5 százalék között mozog. Mint térképünkön is látható, az amerikai négerek száma 18 millió fő, azaz az USA összlakosságának kereken 10 százaléka. A négerkérdés az Egyesült Államok legsúlyosabb belpolitikai problémája, KENNEDY FOGADTA A NÉGER VEZETŐKET fl Lityeraturnaja Gazeta a kínai atomsiralégiákról Moszkva, (TASZSZ): A Lityeraturnaja Gazét; most megjelent számában ,.Li terátor” aláírással cikket kö zöl, amely megállapítja, heg; az ázsiai kontinensen is nap ról-napra növekszik a moszk vai szerződés helyeslőinél száma. Ugyanakkor a kina vezetők becsmérlik a Szovjet uniót, amiért nukleáris fegy verekkel rendelkezik mig i Kínai Népköztársaságnak ilye: fegyverek nincsenek birtoká ban. Különös benyomást kel tenek egyes kínai írók kijelentései is. Az egyik nemzetközi írótalálkozón a kínai küldöttség vezetője felszólalásában nem annyira irodalmi, mint inkább katonai stratégiai kérdésekkel foglalkozott. Kínában egyébként az atomstratégiának és taktikának egyre újabb „szakértői” születnek. Közéjük tartozik Mao Tun ismert író is, aki az atomfegyvereknek a világ sorsában játszott szerepéről értekezett. kényszerítő körülmény Art Buchwald csípős nyelve a moszkvai atomcsend- egyezmény amerikai ellenzőit sem kímélte. A New York Herald Tribune hasábjain tette nevetségessé gán- csoskodásukat. Egy képzeletbeli párbeszédet ír le, amelynek során egyebek között elhangzik az az ellenvetés is: szép, szép ez a megállapodás, de vajon honnan fogjuk tudni, mit csinálnak az oroszok a föld alatt. Buchwald erre így replikázik: és honnan fogják tudni ők, mit csinálunk mi a föld alatt. Nos, a New York Herald Tribune képzeletbeli vitapartnere azóta alighanem megnyugodott, s a többi „kétkedők” aggályai is eloszlottak, hiszen az Egyesült Államok már élt azzal a robbantási lehetőséggel, amelyet a moszkvai részleges atomcsendszerződés nyitva hagyott, s a nevadai sivatagban föld alatti robbantások „dfsz- sortüzével köszöntötte” az enyhülést. Ahogyan a megállapodás ellenzői nem elégedtek meg kételyeik puszta hangoztatásával, azonképpen a kormány sem maradt meg a szellemes riposztnál — ä la Buchwald, hanem jól látható és jól hallható tettekkel sietett megnyugtatni az „aggodalmaskodókat”. Hetek óta tart a moszkvai megállapodás ratifikációs vitája az amerikai törvényhez zásban. Ismerjük Powers tábornok ellenvetéseit, Goldwa- ter szenátor kifogásait és Edward Teller intelmeit. Az amerikai lapokból megtudhatjuk azt is, hogy mindezek ellenére a ratifikálás biztosnak látszik, s ha előbb nem is, de mire az ENSZ 18. ülésszaka összeül és Gromiko szovjet külügyminiszter az Egyesült Államokba érkezik, hogy folytassa amerikai és an-' goi kollégájával a Moszkvában megkezdett eszmecserét, a törvényhozás jóváhagyása is rajta lesz az okmányon. Éppen ezért ötlik fel a kérdés: vajon nem egyszerűsítjük-e le az amerikai politikát, nem szépítjük-e meg a kelleténél jobban az amerikai politika irányítóit és főként nem becsüljük-e túl az ő hátuk megett meghúzódó erők jószándékát, ha a következő képletet állítjuk fel: a moszkvai megállapodást, illetve a nemzetközi feszültség feloldását csak az un. „veszettek” kis csoportja ellenzi, mindenki más pedig helyesli. Már- csak azért sem lehet jó ez a képlet, mert az un. „veszetteket” nem választja el kínai fal a többiektől, s az ő vad, szélsőséges agitáció juk, szovjet- és kommunistaellenes hangulatkeltésük kelt némi visszhangot még a hivatalos vezetés lelkében is. Gondoljunk csak Kennedynek az atomtilalomról szóló kongresszusi üzenetére és Rusk nyilatkozatára a külügyi bizottságban. Mindkettőben ott kísértett, ha a korábbi időben megszokottnál halványabban is, de azért mindig eléggé észrevehető a szovjetellenesség. Henry Jackson szenátor a külügyi bizottság jó néhány tagjának nevében jelentette ki a szerződést támogató elnöki üzenet és néhány hivatalos jelentés meghallgatása után a következőket: „Kívánom, hogy a szenátorok józan álláspontra helyezkedjenek. Szeretnék olyan helyzetben lenni, hogy elmondhassam, minden biztosítékot megkaptunk. Amire most szükség van, az egy második megállapodás, ezúttal a parlament és a kormány között”. Nem is telt bele egy teljes hét, és a kormány a parlament elé terjesztette ennek a „második megállapodás nak” a szövegét, a szabadságon levő McNamarát helyettesítő Gilpatrick hadügyi államtitkár 10 oldalas levele kékjében. A levél a következőket hozta a hadügyi bizottság tudomására: 1. Kennedy elnök utasítást adott az atomcsendszerződés által nem érintett föld alatti nukleáris fegyver- kísérletek számának jelentős növelésére. 2. A Pentagon elrendelte, hogy tartsák állandó készenlétben a légköri és magaslégköri robbantásokhoz szükséges apparátust, a kísérleti terepet és a laboratóriumokat. 3. Tökéletesítik az észlelő eszközöket. Néhány nappal ezelőtt brit tudósok az angol sajtóban közzétették kutatásaik és kísérleteik eredményeit, amelyek a föld alatti nukleáris robbantások tökéletes pontosságú észlelését és a földrengéstől való megkülönböztetésüket biztosítják. Rendszerük legfőbb értékét abban jelölték meg, hogy az lehetővé te■ szí a megegyezést a föld alatti ■ robbantások tilalmában, mivel mellőzhető az ilyen kísérletek tilalmának a Szovjetunió által ellenzett nemzetközi ellenőrzése. Az angol tudósok kifejtették, hogy rendkívüli módon aggasztja őket a Ken- nedy-kormányra nehezedő reakciós nyomás, mert minden engedmény — mint írták —. megnehezíti a Moszkvában megtett első lépés folytatását. Ha azt nem is állíthatjuk, hogy az amerikai kormány teljesen kapitulált azok előtt az erők előtt, amelyek a hidegháború változatlan továbbviteléért szállnak síkra, az angol tudósok aggodalmát mégsem intézhetjük el egyetlen kézlegyintéssel. Ezt azéri sem tehetjük, mert a hivatalos politika pályasíkja szemlátomást közelít a „veszettekéhez”. Gilpatrick levelén kívül más is bizonyítja ezt. Augusztus 16-án közölte a világsajtó, hogy az Egyesült Államok megállapodott Kanadával bizonyos atomfegyverek ottani állomásozásában és alkalmazásuk fölötti döntés jogának megosztásában. Pearson kanadai miniszterelnök jelentette be a hírt. Joggal hívta fel u Pravda a figyelmet arra a ve szélyre, amely abból származik, hogy a Szovjetunióval szomszédos NATO országot juttatott Washington atomfegyverekhez, s ez mindenképpen sérti a moszkvai szerződésnek nemcsak a szellemet, de jószerivel a betűjét is. Minden esetre veszélyes precedenst teremtett az amerikai kormány, amikor egyik szövetsége előtt, ha csak résnyire is, de megnyitotta az gtomklub kapuját. A nyugatnémet lapokat olvasva az embernek mégis az a benyomása támad, hogy Kennedy és kormánya már nem a NATO érdekeit és főként nem az NSZK érdekeit képviseli, sőt annyira „veszedelmes vizeken” evez, hogy — mint erre a Schaumburg-pa- lotához közel álló Rheinische Post utalt a minap — célszerű lenne, ha Bonn a De Gaulle politikájában rejlő alternatívát választaná. Messzire vezetne, ha az NSZK vezetőinek fenntartásait akarnék elemezni. Elég az hozzá, hogy a bonni zenebona éppúgy megtette a kellő hatást a Fehér Ház gazdájára, mint az amerikai „veszettek handabandázása. Az utóbbi hetekben jó néhány cikket és tanulmányt lehetett olvasni az amerikai lapokban arról, hogy „ha kitör a béke”, milyen iparágakban melyik tőkés vállalkozást mekkora veszteségek érik. A sorok között ott bujkált az a ki nem mondott gondolat, hogy akkor inkább ne is törjön ki ez a béke. Ilyesmit persze ma nem okos dolog hangosan kimondani. Dirksen, a republikánusok szenátusi vezetője jegyezte meg: politikai szempontból nem tehetjük meg, hogy az atomcsendszerződés ellen szavazzunk." Vajon csak a szenátorokra volna érvényes Dirksennek ez a kijelentése?
