Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-03 / 180. szám
ELŐREGYÁRTÓK Nem „ü i Előfordul Itt-ott még, hogy tanács- és tsz-irodákban idős emberek félóra hosszáig is álldogálnak. Nem kérdezik meg tőlük, mi járatban vannak, nem kínálják őket hely- lyel, hogy leülhessenek. Van rá eset, hogy az „ügyfelekkel” — a tsz egyenrangú tagjaival — is kurtán-furcsán idegesen tárgyalnak, nem hallgatják meg valódi vagy vélt igazukat; felvilágosítás és a meggyőzés szándéka helyett egyes vezetők az egyáltalán nem kellemes múltú hivatalnoki hangoskodást alkalmazzák. De ma már nem ez a jellemző. Az elmúlt években eredményesen tovább erősödött párt- és állami rendünk, kedvezően alakult falusi politikánk. S ebben egyik legfontosabb — a teljes önkéntesség elvének betartásával —, a nagyüzemi szövetkezeti mozgalom végleges győzelme. Ennek megfelelően jelentős változás ment végbe megyénkben is, a falusi vezetés rendszerében. Es ez az új, helyesebb vezetői módszer örvendetesen hat, állandóan fejlődik. Éltető alapja: oz emberiesség, a társadalom javára végzett ■ lelkiismeretes munka, a közügyek iránti szenvedélyes érdeklődés. Cégénydányádon Veres István tanácselnök és Kormos György, a Dózsa Népe Tsz elnöke azt vallják, hogy megbízatásuknak akkor tesznek maradéktalanul eleget, ha gyfelek" minél többet tartózkodnak a nép között. Tiszavasváriban, a Szorgalmatos-tanyán lakó Tóth Im- réné mondja: „Arra is van gondja a községi tanácsnak, hogyan bánnak velünk a gyermekeink. Épp tegnap járt nálunk a tanácstitkár. Én megmondtam neki: nincs nálunk baj, jól megvagyunk a gyermekeinkkel”. Igaz, külső látszatra nem földet rengető dolgok ezek. Közvetlenül pénzbeni „értékük” sincs. De érződik belőlük a helyes vezetői érzék, kötelességtudat. S ez a fontos! Ezt mondja B. Molnár István is Aranyosapátiban. Legutóbb a zsámbéki tsz-ve- zetöképző iskolában volt tanulni. Otthon családját többször felkereste Kovács József helyi párttitkár, és érdeklődött: hogy vannak, nincs-e valamire szükségük, elintéznivalójuk. Amiben teheti, szívesen segít. B. Molnár István nyugodtan tanult, jelesre vizsgázott, a párttitkár készsége, figyelmessége több száz kilométerre éreztette kedvező hatását. Nem mondjuk, hogy minden községben így van, ezek az általánosak. De már sok helyen így van. Ez is fejlődési folyamat. S a nem „szürke ügyfél”, hanem az egyenjogú falusi dolgozók mind nagyobb tömegei tapasztalják, hogy nincsenek egyedül mindennapi örömükkel gondjaikkal. Asztalos Bálint. ARCOK, EMBEREK András szakmunkás lesz A gyenge júliusi szél besurran a műhely nagy szárnyú nyitott ajtaján és megmozdítja a falra aggatott képeket. A műhely falait körben képekkel tapétázták a fiatalok. Fiatalok, valamennyien azok, hiszen átlag életkoruk a 24 évet sem haladja meg, ennek ellenére hírük, becsületük van a nyíregyházi VAGÉP Vállalatnál. Á hír és becsület története rövid: egy éve brigádot alakítottak, s elhatározták, versenyeznek a szocialista cím elnyeréséért. így indult új úton Fucsovics János és öt társa, motorszerelők. És múltak a hónapok, negyedévek, félévek. A szerelőműhelyben mintha mi sem változott volna, felfel búgnak a frissen tekercselt villanymotorok, újságból, képeslapokból kivágott új képek kerülnek a falakra. A külsőség a régi. Az emberekben történt a változás. Kiss József egyik nap munkaidő végefelé odaszól társainak: „Fiúk, nem jönnétek el hozzánk Nagyhalászba, új házat építettünk, nézzétek meg”. Adami András betanított segédmunkás sorsa is így, ilyen egyszerűen váltott fordulatot. Ót éve már, hogy a műhelyben dolgozik, sokat látott, tanult és tapasztalt. Miért ne lehetne belőle szakmunkás, műszerész? A szocialista brigád tagjai határoztak: András szakmunkás lesz. Adami András áll a satupadnál, gépeket javít, tekercsel. Komoly figyelmet, nagy szaktudást igénylő munka, de nem adódhat fennakadás. Hol Fucsovics János, hol meg Kiss József áll meg mögötte, dicsérik, ha jól oldja meg a feladatot máskor szólnak: ezt így, vagy úgy csináld András. Adami András örül a dicséretnek, de készséggel megfogadja a jótanácsokat is. A Fucsovics szocialista brigád éli munkáshétköznapjait. Dolgoznak becsülettel mint korábban tették, de a becsületes munkához most hozzájárul egy plusz, hogy új tartalommal telítődött életük. Az új tartalom minőségi védjegye: a vándorzászló, amelyet az 1962. évi munkaversenyben nyertek és a három oklevél, amely leszorított a műhely faláról jó pár újságból kivágott képet. (seres) FIKUMI ö te szegény, hervadó levelű szobanövényke, mi fogott ki rajtad: tán a sok égető napfény vagy a szomjúság, mert gazdád elfelejtett megöntözni? Bizonyára, hiszen a csillagszemű asszonyka — ki most bűnbánóan szorongatja ölében cseréplakásod, csattanóan egészséges, s ő nem szomjazott, se vízre, se szerelemre, hiszen jobb kezén még nem is mélycdt ujja párnáiba a vékony jegygyűrű. De az ablakban élő fikusz- kát csak a tűző napfény érte. Szomjazott, szenvedett, s lassan belekábult. Negállt gyenge, alig zöld leveleiben a nedvek vékony csörgede- zése. , És most a bűnbánó asz- szonyka itt ül tanácsért a virágüzlet székén, ölében a beteg növénnyel. Szemében tán az a nedv fénylik, ami a betegből hiányzik. — Mit tegyek vele?... — A fikuszon csak a pátisó segíthet — mondja egy minden lében kanál asszony — biztosan. — Ugye?... Pétisó?? r—örvend a gazda. — Fekete, zsíros föld a jó, abban van az erő — mondja egy öregúr. — Fekete föld... talán az a jó — remél az asszonyka, aki nem szomjazott. Az eladónő a virágkertészetbe telefonál: — Hallói... Kérem szépen, a fikusszal, ha száradni kezd, mit lehet csinálni? Nem... nem, kérem, kicserélni nem lehet.* — Nem lehet! —* rémül a gazda is. — Ez a fikusz kell nekeml Csakis ez! — s már könnyezik ismét: Két vásárló toppan be az utcáról. Beleszagolnak a vt- rágbolti hús illatba és kardvirágot gusztálnak. Olyan esküvői tanúnak valót. — Azonnal, kérem, csak beteg ez a fikusz, száradozik. Valahogyan segíteni kéne rajta. — Langyos vízzel kell locsolni — mondja az egyik kardvirágos. — De sóssal — veti oda a másik. » Az ajtóban már hárman érdeklődnek: — Mi baj? — Beteg egy fikusz — J avítókombínátok létesülnek 4 millió plusz a ktss-ek évi beruházására Megjavul a minőség Két év alatt 18-ról 61 millióra nőtt a megyében — kisipari szövetkezeteknél végzett — lakossági építés, javít ó-szolgáltató és méretes tevékenység. Az első fél évben az ország megyéi közül egyedül a szabolcsi KISZÖV teljesítette helyi iparpolitikai tervét. Czimbalmos István, a KISZÖV elnöke elmondta: eddig 47 új részleget hoztak létre az év első felében. Többségükben fodrász, cipőjavító, villanyszerelő, háztartási gépjavító részlegeket nyitottak. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 36 százalékkal nőtt az össztevékeny- ség. Főként a személyi szolgáltatás jutott előbbre, de nagy az ugrás a lakossági építésnél, amely ez időben megkétszereződött. Az első féléves terv 25 millió forintos szolgáltató-javító munkát irányzott elő. amit sikerült teljesíteni. Nagyobb összegeket költöttek a kisipari szövetkezetek új beruházásaira. Három és fél millió forint jutott új üzemházak, szolgáltató épületeik, berendezésék építésére, vásárlására. A KISZÖV elnöke szerint sokszor volt probléma az anyagbeszerzés, hiszen néha filléres alkatrészek hiányoznak az üzletekből, gátolják a javítási munka gyorsaságát. Ennek ellenére jelentősen lerövidült a javítási idő. Ez évben három új begyűjtőkocsit állítanak munkába, heti három túrajárattal szedik össze és szállítják vissza a meghibásodott cikkeket. Az előforduló minőségi hibák megszüntetésére is intézkedtek a megyei illetékesek. A szakembereket egy—két hónapos fővárosi tapasztalatcserére küldik, ahol a legkitűnőbb specialistáktól sajátíthatják el a szaktudást. Rendelkezés született: a szövetkezeti ipar árbevételének 0,6 százalékát a javításszolgáltatás fejlesztésére, új épületekre, beruházásokra fordíthatja. Ebből az összegből, — amely évente mintegy három és fél, négymillió forint — nem sok szétszórt, hanem központosított beruházást, kisebb javítókombinátokat építenek. Ezek az emeletes házak., főként a nagyobb vidéki községekben épülnek meg és ellátják majd az egész környék javítási igényeit. A KISZÖV elnök tájékoztatásából kitűnt: év végére 122 új részleget nyitnak a megye ktsz-ei. Több is lehetne, ha a tanácsok jobban törődnének a helyiségproblémák megoldásával, mint eddig. A hálózat kiépítése után döntő feladat, hogy szocialista szektorhoz méltóan elégítsük ki a falvakban is az igényeket — hangsúlyozta a KISZÖV elnöke. Megvan erre a pénzügyi fedezőt. Ha ilyen célra használnak fel hiteleket a szövetkezetek, azokat nem kell visszafizetni. Reméljük ezek az intézkedések a legközelebbi jövőben kellemesen éreztetik hatásukat a lakosságra. <kj) megy a hir az utcán szájról szájra. Valaki a mentőket hívná, mert nem tudja hirtelen, hogy a fikusz csak virág. S az ajtón beröppennek a jó tanácsok: „Ne búsuljon. Foszforos gyufafej kell annak... Erdei föld..,’’ — Vagy dobja el, és vegyen egy másilcat, — kiált egy érces hang. — Igaza is van. Hiába gyógyítja, úgysem tart örökké! — Nekem is... — magyarázza az egyik kardviri- gos. \ — Jó, — eszmél a csillag- szemű asszony, és feláll — de... de legalább egy kis papírt adjbn, hogy ne süsse már a nap — kéri az eladót. Es a becsomagolt cserepet magához ölelve elindul a tömeg nyitotta úton hazafelé. Valaki utána sóhajt: •— Szegényke„ — Mi történt? — kérdi egy új jövevény, kiváncsi fiatal lány. — Semmi. Valaki szerelmes — legyint egy néni es elcsoszog... Horváth Mihály. Hammel József felvételek FELCSERÉLT SZÍNPAD Egykori bo— a falu színjátszóinak mestere Korán eljegyezte magát a színjátszással. Kolozsváron özvegy édesanyja kosztot adó asszony volt. Sok akkori neves újságíró, színikritikus, színész megfordult a házban. Hatéves korában náluk kosztolt Ady Endre is. Ady tanított betűvetésre — A Szilágyi Dezső utca 8. sz. alatt volt a szerkesztőség, mi szemben a 13. sz. alatt laktunk. Mint gyerek úgy emlékszem vissza Ady Endrére, aki elég sokszor volt ideges. Ö tanítgatott a betűvetésre. Hosszú ácsceruzája volt, ha valamit nem jól írtam, néha a kezemre is ütött vele... A kolozsvári színészek, újságírók indították el pályáján Árvái B. Gusztávot A Kolozsvári Színi-akadémián, majd a pódiomon, együtt kezdte a színészi életet Bellák Miklóssal, Tompa Sándorral, Misoga Lászlóval, Dajka Margittal, Balázs Samuval. Es még néhány befutott jó nevű művésszel. i 1 — A háború szétszórta a társulatot. En Miskolcra kerültem néhány társammal. Sebesült, beteg szovjet katonáknak adtunk műsort. Emlékszem, hogy dobálták a színpadra a kis tégla alakú barnakenyeret... — mondja csendesen. Történelmi jelentőségű előadás Alig hallgattak el a fegyverek, a kis miskolci színtársulat már a János vitézt tanulta. S az első előadás bevonult a magyar színháztörténelembe: 1944. december 25-én (amikor még az ország nyugati felében dúltak a harcok, minden romokban hevert.) Miskolcon Árvái B. Gusztáv társulata bemutatta a János vitézt. Ez volt az első színházi előadás Magyar- országon a felszabadulás után. — Egy ideig még játszottam, aztán feleségem kívánságára felcseréltem a színpadot... Azóta műkedvelő együttesekkel foglalkozom. Ebben élem ki magam... Évek óta tölti szabad perceit a falusi színjátszókkal. Nagydoboson a Gülbaba betanítása tette emlékezetessé nevét, ő maga is játszott a darabban. Fényképet mutat: Gülbaba szerepében. Első helyet szerezték meg a megyei kulturális szemlén. Jelenleg Mátészalkán él, az 1100 munkást foglalkoztató ÉRDÉRT Vállalat telepének kulturális vezetője. Olyan táncokkal, színjátszókkal ül a padokra esténként, akik fáradtan érkeznek meg a munkából. Legtöbbjük 60—70 mázsás terheket mozgatott meg egy-egy munkanap. — Látni kellene, hogvnn felejtik el a fáradtságukat, élik bele magukat a játékba, amikor megkezdődik a próba, vagy szétnyílik a függöny... Hogy mennyire türelemre, szíves szóra, figyelmességre van szükség addig, amíg a színjáték a közönség elé kerül, — erről nem sokat beszél. Csak annyit mond: érteni kell a nyelvükön... — Olyan hálásak, figyelmesek, mikor lejátszom előttük egy jelenetet, vagy elmagyarázom, hogy akit most alakítanak ez ilyen és ilyen jellemű ember, így kell mozogni ebben a szerepben... Több mai darabot ! Forró napok után gyülekeznek a színjátszók, a szálkát famunkások. Készülnek a Keszthelyen sorra kerülő MEDOSZ színjátszó-fesztiválra. A nagy meleg a táncosokat „levette a lábukról”, szünetelnek a próbák, pedig nemsokára közönség elé lépnek az Ököritói fergetegessel. Mint legutóbb a járási szemlén, ahol aranyérmet kaptak. Árvái Gusztáv nemcsak a színjátszókkal foglalkozik, a a táncosok, az énekkar tagjai, új olvasók, a munkásakadémia hallgatói is barátai. Olyan terveket forgat a fejében, hogy egyhetes békevédelmi hetet rendez a nyáron az üzemben tudományos előadásokkal, filmvetítéssel, irodalmi előadással, színdarabbal, zenével, tánccal. Minden estére változatos műsorral a pihenő munkásoknak, szabadtéri előadásban. — Egy nehezíti a munkánkat: kevés a mai és jó színdarab. Betanítottam már néhány mai témájú darabot, mint Dobozi Szélviharját, de ez már egy kicsit tegnapi téma. Kellene több mai, rövid színdarab a műkedvelő együtteseknek... Színművek elevenednek meg beszéde nyomán, sikerek Pesten és az ország több nagy városában. A tanítványok sikere. Akkor vet valami árnyékot a színjátszók küzdelmeire, amikor arról esik szó: ma még nagyobb „tapsot, támogatást kapnak a sportok szereplői, mint a lelkes színjátszók, táncosok. Ez anyagiakban és erkölcsiekben érezhető. Melyik volt a legnagyobb sikerem? — teszi fel újra ön- magának a kérdést. — Amikor a Szélvihar előadása után a zsűri elé kérték az öreg Csendes alakítóját. Háromszor is hívták a hangosbemondón, a zsűri nem akarta hinni, hogy a 13 éves parasztfiú alakította olyan hűen a 65 éves embert... Ez a gyerek? — szólalt meg félhangosan egy nő a zsűriből. Ez! — mondtam én. Erre vagyok a legbüszkébb... Elégedetlen hajtja össze a megsárgult plakátokat. Páll Géza. Ha hiányzik az előrelátás Egy tejszínérlelő szerkezet ügyében szólunk, mely a múlt év novembere óta áll hibásan és kihasználatlanul a mátészalkai tejüzemben. Igaz, hogy ez év május elejéig nem is volt rá szükség. Arra viszont senki nem gondolt, hogy szükség lehet rá, s ha használni akarják* meg kell javíttatni. Kiss László, az üzem vezetője júniusban (?) közölte a bajt és sürgős segítséget kért a Szabolcs Megyei Tejipari Vállalattól. Torma József, a vállalat gépészmérnöke megfeledkezett a dologról. A gép hibásan állt továbbra is. Járt ugyan Mátészalkán, beszélt egymással az üzemvezető és a mérnök, de még csak szót sem váltottak a meghibásodott tejszínérlelő szerkezet megjavításáról. Talán még ma is áll. Pedig már rendkívül szükséges lenne az üzemelése, hisz a kiváló vaj előállítása nagymértékben ettől függ. Fenn áll a veszély — amennyiben nem javítják meg —, hogy a vaj minősége nem felel meg a technológiai követelményeknek, gyengébb minőségű, II. osztályú lesz, s ez ne/n csekély kárt eredményezhet. S mindez miért? így nőhet a kis gond naggyá, ha hiányzik az előrelátás. (f.k.) 1963. augusztus 3.
