Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 197. szám

Tisztaság és eg TEGNAP TÖRTÉNT Interjú két emelet magasban A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek létrejöttével új lehetőségek születtek: jobbak az anyagi feltételek, szerve­zettebb megelőzés, védekezés és hatékonyabb felvilágosító munka alapjai teremtődtek meg a korszerű közegészség- ügyi követelmények megvaló­sításához. Ugyanakkor ha­nyagság, tudatlanság vagy vi­gyázatlanság esetén tömege­sebb lehet — hiszen sok ember dolgozik együtt — a fertőzés, mérgezés vagy a foglalkozási megbetegedés is. A napokban tárgyalta meg a párt megyei végrehajtó bi­zottsága a termelőszövetkeze­tek közegészségügyi helyzetét. Megállapították, hogy a KÖ­JÁL és Vöröskereszt közös erőfeszítéseinek nyomán je­lentős haladás történt az el­múlt három évben. Az egész megyére kiterjedő egészség- ügyi hálózatot hoztak létre. Háromszáznyolcvan főt bíztak meg ezzel a munkával a ter­melőszövetkezetekben. A fe­hérgyarmati, tiszalöki és nyír­egyházi járásokban az egész­ségügyi felelősök háromnapos tanfolyamon is részt vettek. Javult a termelőszövetkezetek és a körzeti orvosok kapcsola­ta. A közegészségüggyel a me­zőgazdasági osztályok is kez­denek foglalkozni. A nőtaná­csok, a KISZ-szervezetek és a TIT munkaprogramjában is egyre gyakrabban találkozha­tunk az egészségügyi feladatok segítésével. Ez a munka azonban még a kezdet kezdetén tart. A ter­melőszövetkezetek többségé­ben fogyatékos a közegészség- üggyel való törődés. Nem egy helyütt megfelelő mellékhelyi­ség is hiányzik. Sok községben a majorok még a lakóházak Kzött üzemelnek. Az ólak, az állatok a legyek tenyésztői és egy kicsiny gon- atlanság esetén a bűz terjesz­tői. Ahol új majort építenek, üt is sok helyen az istállókat ej ház nélkül tervezik. Ezzel eleve elejét veszik a higiéni­kus tejkezelésnek. Ezen a té­ren legjobb eredményt a fe­hérgyarmati járásban értek el es legelmaradottabb a tejke­zelés a csengeri járásban. Sok esetben hiányzik a fejők fehér munkaruhája, de az is előfordul, hogy ellenőrzés hiá­nyában kényelmességből a dolgozók nem használják a munkaruhát. A tehenészetben dolgozók nem jelennek meg rendszeresen az orvosi vizsgá­lton. Rengeteg nehézséget okoz a közegészségügyi köve­telmények megtartásában az Ulattenyésztők gyakori válta­kozása. • Az állattenyésztésen kívül másik nagy terület, ahol sok a hiba: a műtrágya és növény­védőszerek raktározása és fel- használása. Friss, figyelmezte­tő példák az apagyi és nagy- dobosi mérgezések. Több szö­vetkezetben együtt tárolják a védőszereket a műtrágyával. A mérgező anyagraktárak nincsenek jól zárva, hiányoz­nak a figyelmeztető felírások, A kisvárdai járásban az elle­nőrzés hiányos raktározást ta­lált többek között Nyírkárász, Kisvárda és Pap község ter­melőszövetkezeteiben. Az igaz, hogy több helyen raktárhiány­nyal küzdenek, nincsenek meg­felelő anyagi lehetőségeik. Minden lehetőt el kell követ­ni, hogy a legfőbb értéket, az emberek életét, egészségét más beruházások terhére is, de megfelelő raktározással, gon­dossággal védeni kell. A védőszerek elkészítésénél sokszor nem használják az előírt védőruhákat. Sok he­lyen mérgező anyaggal bán­nak védekezőszer ismeretből kiképzetlen emberek. Gyakori, hogy az ívóvíz nyerésre hasz­nált kút közvetlen közelében keverik a mérgező szereket, vagy ott mossák ki a keverő­kádakat, peremtezőgépeket. Ahogyan a tehenészetben, itt is gyakori a dolgozók válta­kozása, kioktatás nélküli beál­lítása. Probléma a mezőn, a majo­rokban dolgozók megfelelő ivóvízzel való ellátása. Nyári melegben a vízhordók sokszor orvosilag nem ellenőrzött ku­takból visznek ivóvizet tömeg­ben dolgozóknak. Sok fertő­zésnek a melegágya a helyte­len trágyakezelés. Legjobb az a módszer, ahol naponta ki­hordják a határba a termelt trágyát és ott leföldelve érle­lik. Közegészségügyi hibák bő­ven találhatók a gépeknél, a műhelyekben és még számos helyen, de a legjellemzőoD fogyatékosság az állattenyész­tésben és a növényvédoszer felhasználásában fordyl elő. A kezdeti eredmények, az alapozó munka után még igen sok a teendő, hogy valameny- nyire is korszerű egészségvé­delemről beszélhessünk. A munka oroszlánrésze továbbra is a KÖJÁL-ra és a Vöröske­resztre vár, de a tanácsok, ^ a tömegszervezetek segítsége nél­kül az 6 munkájuk elvész és valamennyien sem tudnak jó munkát végezni, ha a terme lőszövetkezetek tagsága, külö­nösképpen pedig a vezetői — saját érdekükben — nem for­dítanak nagyobb gondot erre. Minden tsz-elnöknek legyen legfontosabb lelkiismereti kér­dés a köztisztaság, a rájuk bí­zott emberek egészsége. S nem utolsósorban a gazdaságból ki­vitt élelmiszerektől ne bete­gedhessen meg senki. A körzeti orvosokkal kösse­nek a tsz-ek szerződést elő­adások tartására, gyakoribb el­lenőrzést igényeljenek. Bizto­sítsák a szövetkezetek vezetői a megfelelő védőfelszerelést, a munkaruhát, de egy pillana­tig . se feledkezzenek meg, hogy az anyagiak mellett szük­séges a mindennapos névelő- munka is. Csikós Balázs. Szombat, néhány perccel déli 12 óra előtt. Felbúg a da- rú jelzőkürtje, valamint később megismétlődik a figyelmezte­tés, a nehéz teher a magasba lendül. Ki tudja, hányadszor már reggel óta! Sürget a határidő Épül az új megyei SZTK al­központ. Nyíregyháza egyik legforgalmasabb pontján, a Széchenyi út elején. Állvány­erdőből bontakozik ki a mo­dern vonalú épülettest: már a második emelet födémjén végzik az utolsó simításokat. Becsey István kubikosbri­gádja megállás nélkül teríti szét az elemeket kitöltő sa­lakot. Pedig látni, hogy kissé fáradtak: szombat van, hét vége, ilyenkor már pihenésre vár az ember izomzata. — Hát még mennyire vár bennünket otthon a család! Becseyék mind a nyolcán vidékiek, Kántorjánosiból jár­nak el hetenként. — De tudja, hogy van az, ha az ember látja, nem lehet félbehagyni a megkezdett munkát. Dobos Bertalan közbeszólása megindítja az alkalmi interjút kétemeletnyi magasságban. Egyetértőén helyeslik a mi­niszter utasítását: nem lehet ellazsálni a szombatot, munka helyett csak csomagolni. Külö­nösen nem lehet ilyen cudar időjárású esztendőben. A mélyből felkapaszkodó műve­zetőre, Fazekas Ferencre mu­tatnak: ha akarnák is a lazí­tást. Feri bácsi arca nyomban elkomorulna. Vasárnap is dolgoztak — De ők nem akarják — adja meg a választ kapásból a művezető. Ilyen emberekkel öröm dolgozni, nem kell két­szer .mondani semmit: értik, tudják, hogy az ő érdekük, ha előbbre jutnak egy lépéssel. Babrás munka a vasbeton- szerelőké, s ha azok végeznek a kubikusok mint a méhraj ellepik a területet. Sietni kell, sürget a határidő, ami mosta­nában a legnagyobb becsület­beli tényező. — Azért sajnáljuk a sza­badszombatok megritkítását. Ezt mondja valaki távolabb­ról, néhányan bólogatnak: hiá­ba na, jól jön a több kereset, meg a vállalati dicséret, de a szabadszombat, mégiscsak ked­vükre volt. Aztán egyikük sietve elárul­ja: ezért beszélnek ilyen ked­vesen róla. mert Ferenc Jan­csi kivételével valamennyien családosak. Könnyű a János A bürokraták védszentje Miért nincs a bürokratá­nak védszentje? Ez a kérdés már régen nyugtalanít. Miért nem választottak maguknak védszentet, ami­kor az még divatban volt? Miért árvulnak a nagyvilág­ban védszent nélkül, amikor minden szakmának, testület­nek vagy közösségnek van védszentje? Kristóf az autó­soké, Hubertus a vadászo­ké, Flórián a tűzoltóké, hogy csak a legnépszerűbbet em­lítsük. Igaz, ezeknek a véd- szenteknek erősen csökkent a hatáskörük, de azért még­iscsak viselik a méltóságot, és még mindig akadnak, akik kikérik a tanácsukat. De szegény bürokratáknak egyáltalán nincs védszentje. Mi ennek az oka? Töpren­géseimre egy igazi békebeli bürokrata adott választ. Miu­tán írásba adta, pontosan és szó szerint nyújtom át az olvasónak: Sok-sok esztendővel ez­előtt összeültek a bürokra­tái:, hogy megvitassák cé­hük fontos kérdéseit. Így ve­tődött fel az a gondolat, hegy ők is haladni óhajta­nak a korral — az akkori korral —, és védszentet vá­lasztanak maguknak. Hosz- szas vita után bizonyos Ha- dariás prófétára esett a vá­lasztás. Hogy miért, azt az elnök alaposan meg is indo­kolta: — Azt hallottuk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, márpedig a régi metszetek úgy ábrázol­ják Hadariást, amint éppen aktacsomag felé nyúl. Le­gyen tehát ő a mi védszen- tünk. — Légyen! — zúgott a tö­meg. Több bizottságot, albizott­ságot és grémiumot alakítot­tak, majd maguk elé idézték Hadariást, hogy lekáderez- zék. A jelölttel közölték, hogy saját kezű írásával hat pél­dányban készítsen életrajzot, ahhoz csatoljon hat fényké­pet, valamennyinek a hát­lapjára üttesse rá az őrszo­ba t hitelesítését. Csatolja szenttéavatásának okmányát egy eredeti példányban és három másolatban, utóbbit közjegyzőileg hitelesítve. Mutassa be ezenkívül szü­leinek házasságlevelét, a sa­ját keresztlevelét, újraoltási bizonyítványát,. és igazolja, hogy sem adó-, sem vám­tartozása nincs. Írja be cso­datételeinek pontos történe­tét, azt nyújtsa be tizenkét példányban a hozzáfűzött szakértői véleményekkel egyetemben. Az ambiciózus próféta évekig loholt, beszerezte a kívánt okmányokat, de va­lahányszor benyújtotta azo­kat, mindig új és új köve­telményeket támasztottak. — Csodatételről szóló iga­zolást csak körpecséttel fo­gadunk el — jelentette ki egyszer az iktató, amikor Hadariás egyszerű stemplik- kel káprázatos csodatetteket bizonyított. De a szívós próféta nem hagyta magát. Egy csodával több vagy kevesebb, gondol­Szombat délben a kubikosbridáddál gyereknek, csak az anyja, meg esetleg még „valaki” várja. De a nősembereknek hét végén b zony már „főzik a kapcá­ját”. — Azért nem fokozzuk túl ezt a gondunkat. Múlt héten például szó nélkül vállaltuk a vasárnapi munkát is. Igaz, hogy egy kis „sajátos” mun­kaszervezést is kiokoskodtunk: hét közben magunkkal hoz­tuk kerékpárjainkat, s a va­sárnapi munkaidő után rá­kaptunk, s végigkarikáztunk 38 kilométert. „/Vem ijedünk meg egy kis zukélól“ Bár ez az építkezés nem annyira égetően szükséges, mint az állomás környéki la­kótömböké, a kubikosbrigád azt vallja: ez is olyan munka, mint a többi, itt is pótolni kell az elmaradást. Berecz Sanyi, a darus öt­ször is búgatja a villanykür- töt: „Mi az legények, nem bír­ják cérnával?” Ezen nevetnek, mint azon is, hogy a múlt hé­ten kétszer is megfürösztötle őket az eső. — Gondolhatja, hogy nem ijedünk meg egy kis nyári zu- hétól. Hiszen egy szint födém- iéhez közel 2 és fél ezer vas­beton elemet kell felemelni a földről, helyére illeszteni, rög­zíteni. Nagy munka, nagy fi­gyelmet kíván. Különösen itt. a nagy városi zajban, ahol a daru kürtjének hangját gyak­ran elnyomja a villamos, a sok autó moraja. Lekopogjuk, ed­dig még nem volt balesetünk. Del tan Megkondul a harang, dél van. A Becsey brigád nem áll le, legfeljebb az északról gyü- leirnő felhőre figyel: — Gyerünk fiúk, ne érjen itt bennünket a zápor. Búcsúzóul még elmondják, szombaton nem tartanak ebéd­szünetet, némelyikük a vonat­ban költi el a száraz ebédjét, vagy megvárja az otthoni főt­tet. Vonatra szállás előtt még futtában vásárolnak néhány szelet csokoládét, pár csomag savanyú cukrot a gyerekeknek, mert anélkül nem lehet haza­menni. Angyal Sándor. Ä népművelés új útjai Országos figyelem a demecseri kísérletre — Helytörténeti pályázatok a 20 éves felszabadulási évfordulóra A szabolcsi alkotóház tervei Művelődéspolitikai tanács­kozás volt a napokban Nyír­egyházán. Megbeszélték a rész­vevők többek között a megye népművelési tervét. Gacsó Lászlótól, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályvezető-he­lyettesétől kértünk ezzel kap­csolatban tájékoztatást. — Elsőnek a dolgozók okta­tását említem, amelyet az eddigieknél jobban kívánunk segíteni a népművelés eszkö­zeivel is. Ebben a demecseri kísérlet jelent újat, ahol úgy­nevezett tantárgycsoportos oktatást vezettek be a felnőtt­oktatásban. Ez azt jelenti, hogy az egyik évben csak hu­mán, a másik évben csak ter­mészettudományos stb. tan­tárgyakat tanulnak a dolgo­zók. Ez merőben új utakat keres az oktatásban, s ma már országos érdeklődés nyil­vánul meg iránta. Minden já­rásban szeretnénk legalább egy iskolában megvalósítani. Mind az iskola, mind a tan­folyamszerű oktatást jobban akarjuk segíteni a könyvtárak és a mozik lehetőségeinek ki­használásával. .A könyvtárak a szükséges szak- és szépiroda­lommal, a mozik a tananyag­hoz kapcsolódó filmekkel szol­gálhatnak. Milyen kötetlen formákat terveznek? rendelkeznek a munkásaka­démiák. Néhány megyei üze­münkben is volt munkásaka­démia. Az a tervünk, hogy ezt kiszélesítjük és tsz-akadé- rniákat szervezünk, ahol erre megvan a lehetőség. Ezenkívül nők és fiatalok akadémiá­ját is szervezünk a nőtanács és a KISZ közreműködésével. A termelés és kulturális munka szorosabb kapcso­latának új vonásai? — Sok községünkben helyes irányban haladnak, hogy a sajátos termelési feladatokat a kultúra eszközeivel támogat­ják. Különös gondot fordítunk a következőkben azokra a községekre, ahol bemutató gazdaságok vannak. Itt min­taszerű kulturális életet sze­retnének kialakítani, hogy ez is tanulságul szolgáljon az oda látogató tsz-tagoknak, ve­zetőknek. Milyen helytörténeti és egyéb kutatásokat végez­nek? — Élénkíteni akarjuk a me­gyében az irodalmi, néprajzi és helytörténeti kutatásokat. Ehhez a művelődési otthonok1 nak az eddigieknél nagyobb se­gítséget szükséges nyújtani. De segíteni fog ebben a levéltár és a múzeum is. Itt említem mefj hogy hazánk felszabadu­lásának 20. évfordulója alkal­mából szerte a megyében ki­terjesztjük a helytörténeti ku­tatásokat, abból a célból, hogy minden/község dolgozza fel akár a 20 éves történetét, akár a régebbi történetével együttesen, önálló kiadvány­ban a jubileumra szeretnénk kiadni a megye monográfiá­ját, ezenkívül vályázatokat hir­detni a felszabadulási témák­ról. Szerepel-e a régen terve­zett szabolcsi alkotóház építése a tervben? — Valójában régi vágyunk, hogy a Sóstón létrehozzunk egy képzőművészek, írók al­kotóházát. Ez minden bizony­nyal megvalósul a következő években. Ennek alapjait úgy akarjuk lerakni, hogy megke­restük a megyéből elszárma­zott képzőművészeket, műveik­ből kiállítást rendezünk a megyeszékhelyen. A művek egy részét a megyének aján­dékozzák, s ennek ellenértéké­ből vetnénk meg a szabolcsi alkotók háza építésének alap­jait. F. G. Űjabb tsz bekötő utak készültek el megyénkben — Nagy városokban jól be­váltak és sok tapasztalattal ta magában, és megszerezte az összes iratokat: Most már nem volt más hátra, mint a felavatás. Az erre a féladatra kijelölt bi­zottság kimondta, hogy az ünnepséget a bürokraták központi székházában tart­ják meg. Egyben elrendelték, hogy az újonnan kinevezett védszent arcképét 30x16 cen­timéteres keretben a díszte­rem falára függesszék ki, és azt az avatóünnepségen lep­lezzék le. Elérkezett a nagy nap. A világ minden tájáról össze- seregleltek a bürokraták. Vjságírók légiója szállta meg a termet, hogy beszámoljon a nagy eseményről. De a nagy esemény elmaradt. — Mi történt? — rohanta meg a sajtó az elnököt. Az elnök kétségbeesetten széttárta a karját, és szóbeli válasz helyett kiadmányban adta meg a választ, amely így festett: — A határozatunknak megfelelő Hadariás-kspet nem állt módunkban kifüg­geszteni, mert az utolsó pil­lanatban kiderült, hogy nincs rá keret. Stella Adorján A ramocsaházi Rákóczi, a jékei Szabadföld, a márok- papi Új Barázda, a túrist- vándi Rákóczi termelőszövet­kezetekben összesen mintegy 4 kilométernyi bekötő út ké­szült el. A lakosság mintegy 800 000 forint értékű tár­sadalmi munkával járult hozzá az építkezéshez. A terveket pedig a Hazafias Népfront Bizottság mellett működő műszaki akciócso­port tagjai készítették ugyan-* csak társadalmi munkában. A mérnökök, techniku­sok 1938 óta napjain­kig kb. 50 kilométer hosszú bekötő út tervdo­kumentációját készítet­ték el a megyében, s ez­zel jelentős költ<=ée»ket takarítottak meg a kö­zös gazdaságoknak. Legközelebb a dombrádi, gergelyiugornyai, mérki, gu- lácsi és kálmánházi termelő- szövetkezetekben építenek bekötő utat. A tervek jó ré­szét már át is adták, a föld­munkálatokat megkezdték, egyes helyeken még az idén be is fejezik. Bekötő út tervdokumen­tációjának készítésére újabban az oros-nyírjesi, vállaji, nyíregyházi. Ság- vári és timári termelő­szövetkezetekből jelen­tettek be igényt a Hazafias Népfront Bizott­ságokhoz. 3 1963. augusztus 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom