Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-22 / 195. szám
A szovjet kormány nyilatkozata Moszkva, (TASZSZ): A szovjet kormány nyilatkozatot adott ki, amelyben értékeli a Kínai Népköztársaság kormányszóvivőjének augusztus 15-én tett nyilatkozatát. „A Kínai Népköztársaság kormánya az atomkísérleteket eltiltó szerződéssel szemben elfoglalt álláspontjával csatlakozik az imperialista hatalmak legagresszívebb köreihez, sőt ezen túlmenően magára- vállalja az amerikai „veszettek”, a nyugatnémet revansis- ták, a francia ultrák seregében az irányjelző szerepét” — állapítja meg a szovjet kormány. A továbbiakban úgy jellemzi a kínai kormány képviselőjének nyilatkozatát, mint „rágalom áradatát az atomfegyver-kísérleteket megtiltó szerződés ellen és a Szovjetunió külpolitikája ellen”. A kínai vezetők fel akarják használni a szerződés megkötését „ezt a fontos nemzetközi eseményt ahhoz, hogy kitalálások és aljas fogások segítségével rákényszerítsék más országokra a háború és a béke alapvető kérdéseiben elfoglalt kalandor platformjukat”. A kínai vezetők ma saját maguk megítélhetik, hogyan fogadja a világ a kínai kormánynak ezt az állásfoglalását — mutat rá a szovjet kormány nyilatkozata. — Ehhez elegendő végigolvasni azoknak az államoknak a jegyzékét, amelyek a szerződést aláírták. A továbbiakban a szovjet kormány nyilatkozata leleplezi a kínai vezetőknek azokat az állításait, mintha az atomfegyver- kísérletek megtiltásáról szóló szerződés megkötése fokozta volna a háború veszélyét, s ez a veszély nagyobb lett, mint a szerződés megkötése előtt volt. Hallgatva a kínai vezetőket — állapítja meg a szovjet kormány — „a dolognak az a látszata, mintha a béke megszilárdításának használna az, hogy folytatják és bővítik az atomfegyver-kísérleteket, mind többféle halálthozó atomfegyvertípust készítenek, olyan helyzetet alakítanak ki, amelyben ez a fegyver elterjed az egész világon, holnap gyártani kezdik a nyugatnémet re- vansisták, holnapután mondjuk a Csang-Kaj-sek klikk, hiszen bőven akad olyan, aki segítséget nyújt nekik ehhez”. A szovjet kormány foglalkozik az újabb kínai nyilatkozat szerzőinek minden jel szerint „mentőérvként” minősített indokolásával, amely azt állítja, hogy a szerződés nem tiltja meg az Egyesült Államoknak föld alatti atomkísérletek végzését és fokozza az atomfegyverkészleteket, s ezzel kapcsolatban a szovjet nyilatkozat kijelenti: „Elsősorban is az Egyesült Államok keze ebből a szempontból a szerződés aláírása előtt sem volt megkötve, úgy hogy ilyen értelemben semmi új nem történt. Másodsorban a szerződés nem tiltja meg a Szovjetuniónak, hogy szükség esetén ne végezhessen föld alatti atomkísérleteket, hogy ne fokozza atomfegyverkészleteit és ne alkalmazza ezt a fegyvert az imperialista agresszorok ellen, ha őrült- ségi rohamukban háborút robbantanak ki”. „Az atomkísérleteket eltiltó szerződés megkötésével a Szovjetunió egyáltalán nem akar egyoldalúan leszerelni az imperialimussal szemben” — hangsúlyozza a szovjet kormány nyilatkozata, majd a továbbiakban így folytatódik: — „A Szovjetuniónak az atomfegyver-kísérletek megtiltásának kérdésében elfoglalt álláspontja nem merevedett meg, hanem annak megfelelően alakult, ahogy az erőviszonyok változtak a nemzetközi porondon, amilyen sikerek születtek a Szovjetunió és a szocialista közösség valamennyi országa védelmi képességének erősítésében. Ez az álláspont figyelembevette mindazt, amit az atomkor realitásának szoktak nevezni”. A szovjet nyilatkozat részletezi az atomfegyver-kísérletek megtiltásáért vívott harc szakaszait. Közvetlenül azután, hogy az Egyesült Államok az atomfegyver birtokába jutott, a kísérletek megtiltása e fegyver egyidejű elpusztítása nélkül nem felelhetett meg a szocialista országok érdekeinek, „leállította volna azt a munkát, amelynek a szovjet atomfegyver létrehozása volt a célja, s megszilárdította volna az amerikai atommonopóliumot”. Mikor azonban megszűnt az amerikaiak atommonopóliuma, a szovjet kormány 1956- ban javasolta, hogy a leszerelés problémájának megoldása előtt is állapodjanak már meg az atomkísérletek megszüntetésében. Az atomfegyver-kísérletek megtiltására abban az időben tett szovjet javaslat éppen azon az alapon irányozta elő ennek a kérdésnek a megoldását, mint amelyen most megoldották — hangsúlyozza a szovjet kormány nyilatkozata. Abban az időben csak a légkörben és a víz alatt folytak atomkísérletek. „A kü- lömbség tehát az, hogy 1956- ban az Egyesült Államok visz. szautasította javaslatunkat, 1963-ban pedig elfogadta, méghozzá némileg bővített formában: hozzávéve a kozmikus térséget”. „A kialakult helyzetben a Szovjetunió és az egész világ számára nem maradt más hátra, mint választani a három közegben való a'omfegy- ver-kísérletek betiltása, vagy a kísérletek fel nem tartóztatható és korlátozatlan folytatása között. A népek kiemelkedő sikere, a békeszerető erők győzelme, a békepolitika reális eredménye az, hogy ma sikerült megállapodni az atomkísérletek megtiltásában három közegre vonatkozóan, s ezzel megoldani az egész probléma legfontosabb részét. Ami a kínai vezetők arra való hivatkozását illeti, hogy a moszkvai háromhatalmi tárgyalások megkezdése előtt egy—másfél hónappal még a szovjet kormány is mindenfajta atomfegyver-kísérlet beszüntetéséről szóló szerződés megkötéséért szállt síkra, erről a szovjet kormány kijelenti: „Minden józanul gondolkodó politikus s 'diplomata számára világos, hogy a tárgyalásokon mindegyik fél a maximum elérésére törekszik. Mi küzdöttünk ezért a maximumért, vagyis a mindenfajta atomfegyver-kísérletek beszüntetésért — beleértve a föld alatti kísérleteket is. Az adott szakaszban azonban ez lehetetlennek mutatkozott”. Ilyen körülmények között — folytatódik a nyilatkozat — a Szovjetunió egyezményt kötött a légköri, a magaslégköri és a víz alatti atomkísérletek beszüntetéséről. „Ez a lépés megfelelt a világközvélemény várakozásának, ezt a lépést a szovjet nép egészsége, valamint más nép s ezen- belül a kínai nép egészsége iránti gondoskodás vezérelte”. „Magától értetődik, hogy a szovjet kormány most sem hagy fel erőfeszítéseivel abban a harcban, amelyet a föld alatti atomfegyver-kísérletek beszüntetéséért vív”. „A szovjet kormány már felhívta a kínai kormány figyelmét arra az egyszerű igazságra, hogy az élet nem áll egy helyben, hogy a tudomány és a techika viharosan fejlődik, s ami tegnap még I elfogadhatatlan volt, ma már hasznos, sőt szerfölött hasznos lehet. E mögött bizonyos íagy jelentőségű anyagi té- íyezők állnak, amelyék a szovjet kormánynak a Szovjetunió védelmi képessége és valamennyi szocialista ország biztonságának fokozásával kapcsolatosak. Ezek az intézkedések, amelyek sorába beletartozott a legújabb és a világon mind ez ideig a legerősebb atomfegyverek kipróbálása is, reményteljesen biztosították a szocialista államközösség biztonságát. Minden szükséges eszközzel rendelkezünk ahhoz, hogy védelmi képességünket továbbra is a kellő színvonalon tartsuk, olyan színvonalon, amelyet megkövetelhet az adott helyzet”. „Sajnálatos, hogy Peking- ben nemcsak, hogy nem számolnak azokkal a változásokkal, amelyek meghatározzák a mai világ arculatát, hanem a kormányzás művészete csúcsának tartják a túlélt dogmák feltétlen követését a politikában és a holtbetű szembeállítását a valóság élő szavával. Ebben rejlik a kínai vezetők politikájának fő gyengesége, különösképpen az atomfegyver-kíséirletek megszüntetésének kérdésében. A szovjet kormány megállapítja, hogy — amint a Kínai Népköztársaság kormánya képviselőjének augusztus 15-i nyilatkozatából kitűnik — „a kínai vezetők rendkívül haragszanak a Szovjetunióra azért, mert nem szállított Kínának atomfegyvereket”. „Hasonlóképpen a bosszúság érzése vezérli a kínai vezetőket, amikor a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak az atomfegyverek terjesztését ellenző politikája kapcsán támadják a Szovjetunió külpolitikai lépéseit a nemzetközi feszültség csökkentésére és a béke erősítésére. Kiváltképpen ezzel magyarázhatók kirohanásaik az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről szóló szerződés ellen”. A szovjet kormány — olvashatjuk a nyilatkozatban — már számtalanszor megpróbálkozott azzal, hogy meggyőzze a kínai kormányt: az atomfegyver terjesztésének megakadályozása megfelel a béke és valamennyi szocialista ország, többek között a Kínai Népköztársaság érdekeinek. A nyilatkozat aláhúzza: amint a Szovjetunió egész külpolitikájával bizonyította „atomereje megbízhatóan védelmezi a társadalmi és nemzeti felszabadulásért küzdő népek érdekeit”. Az, hogy az atomhatalmak között eggyel vagy néhánnyal több szocialista ország foglal helyet, nem hoz lényeges változást a szocialista tábor védelmi képességében, persze csak akkor, ha a szocialista tábort egységes egésznek tekintjük. Ugyanakkor azonban minden olyan eset, amikor egy újabb kapitalista állam jut az atomfegyver birtokába, növeli a nukleáris háború veszélyét. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy a szovjet kormány feltétel nélkül elítélte a „sokoldalú NATO-atomerő” létrehozásának tervét. atomfegyvert gyártson. Ha a KNK két—három bombát készítene is, az se oldaná meg számárá a kérdést, viszont nagyon megterhelné Kína gazdaságát”. A nyilatkozat megjegyzi, hogy a Kínai Népköztársaság „most támaszkodhat azokra a védelmi eszközökre, ámeneket a szovjet nép hozott létre, s amelyek reményteljesen szolgálják a szocialista államközösség védelmének céljait:” Éppen ezért a Kínai Népköztársaság számára a jelenlegi körülmények között a leghelyesebb politika az lenne, ha minden erőfeszítését gazdaságának fejlesztésére összpontosítaná. „A kínai vezetők azért becsmérlik a Szovjetuniót, mert atomfegyvere van, a KNK-nak pedig nincs — hangzik a nyilatkozat. De mondhatják-e a KNK vezetői szívükre tett kézzel, hogy a Szovjetunió nélkül, anélkül a hatalom nélkül, amely éveken át minden szocialista ország érdekét szolgálta, a Szovjetunió békepolitikája és az agresszív erők megzabolá- zása nélkül, foglalkozhatna-e ma Kína nyugodtan a gazdasági és államépítés belső feladatainak megoldásával? Azt a fényűzést is, hogy az atomcsendszerződést ellenezzék és durván támadják a Szovjetuniót és az SZKP-t, a kínai vezetők csakis annak követkéz'ében engedhetik meg maguknak, hogy Kína külső biztonságát a Szovjetunió és az egész szocialista közösség hatalma védelmezi. A szovjet kormány kijelenti: az atomfegyverek korszakában végzetes hiba lenne bármely szocialista ország részéről, ha védelmének biztosításában csak saját erejére számítana, annál is inkább, mert nem minden ország rendelkezik ehhez elég erővel. A szocialista országok, közte a Kínai Népköztársaság is, hiába állítják az ellenkezőjét, védelmüket a Szovjetunió nukleáris erejével számolva építik ki, mert ez az erő meg tudja fékezni a nyugati hatalmak támadó köreit. A kínai vezetők azt állítják, hogy a Szovjetunió csupán a saját boldogulásával törődik és az atomcsendszerző- dés megkötésével a pillanatnyi nyugalmat hajszolva évszázados szenvedésre kárhoztat embereket. Ha a KNK kormánynyilatkozatának szerzői a nyugalom alatt azt értik, hogy nincs háború — hangzik a szovjet nyilatkozat — akkor mi valóban mindig síkraszállunk és a jövőben is síkraszállunk az ilyen nyugalomért. A szovjet kormány nyilatkozatában rámutat: a KNK kormánya visszaélve a szocialista országok közötti bizalmas jellegű kapcsolatokkal, olyan titkos okmányok tartalmát fecsegi ki, amelyek érintik a szocialista közösség országainak védelmét. A KNK kormányának eme eljárása után többé aligha hisz valaki ígérgetéseinek őszinteségében és közöl vele védelmi jellegű adatokat. Természetes, hogy a szovjet kormány erre vonatkozólag levonja a megfelelő következtetéseket — hangzik a nyilatkozat. Minden lenini elveket valló kommunistának el kell utasítania a nukleáris háború kérdésének ilyenfajta felvetését: semmi az, ha elpusztul az emberiség fele, ha elpusztul 300 millió kínai, ezzel szemben eltörlik a föld színéről az irnperiaizmust s az életben maradottak a romokon állítólag gyors ütemben az eddiginél ezerszerte magasabb civilizációt teremtenek. Ez az elképzelés többször jutott kifejezésre magas rangú kínai képviselők nyilatkozataiban. Tegyen a KNK kormánya nem két, hanem 102 nyilatkozatot arról, hogy ég az atomfegyver betiltásának és megsemmisítésének vágyától, hogy csak a népek érdekeivel törődik, nem moshatja le magáról a szégyent, hogy egy nukleáris háborúban milliók és milliók, közte kínaiak, feláldozásával számol. A KNK vezetőségének legutóbbi nyilatkozata ismételten bizonyítja, hogy külpolitikájában ma is efelé az antimarxista- antileninista és embertelen elképzelés felé orientálódik — hangzik a szovjet kormány nyilatkozata. Ellenezzük ezt a kegyetlen koncepciót — jelenti ki a szovjet kormány. — Továbbra is a szocializmus és a kommunizmus humánus ideáljaihoz méltó módszerekkel küzdünk a marxi-lenini eszmék diadaláért, azért, hogy a népeket felszabadítsuk minden kizsákmányolás és elnyomás alól, azért, hogy a munka győzzön a töke felett. Ha egyesek Pekingben hajlandók feláldozni az ország lakosságának felét, vagy az egész emberiség felét — hangzik a* nyilatkozat — az SZKP Központi Bizottsága számára, a szovjet kormány számára minden egyes szovjet ember élete drága. A kínai vezetők azt a iát- szatot igyekeznek kelteni, mintha Ázsiói, Afrika és La- tin-Amerika elnyomott népeinek nevében beszélnének, mintha az ő sajátos szócsöveik lennének. „A kínai vezetők felhívásain messziről érezhető a demagógia és a kalandor- ság” — hangsúlyozza a nyilatkozat. Rá akarják kényszeríteni, az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai népekre azt a gondolatot, mintha a moszkvai szerződés és a nemzetközi feszültség enyhítését célzó több más intézkedés akadályozná nemzeti felszabadító harcuk kibontakozását. „Az ehhez hasonló állítás — félrevezetés” — jelenti ki a szovjet kormány. Nyilatkozat mutatja, menynyire nem meggyőző a kínai vezetők ama próbálkozása, hogy úgy tüntessék fel a dolgot, mintha szabadalmuk lenne az ázsiai, afrikai és latinamerikai népek érzéseinek és törekvéseinek magyarázásása. „A legjobb bizonyíték, hogy a kínai vezetők pozíciója ösz- szeegyeztethetetlen e népek érdekeivel éppen az, hogy az atomkísérletek beszüntetéséről szóló szerződéssel szembeni támadásaik ellenére is az ázsiód, az afrikai és a latinamerikai államok egymás után csatlakoztak ehhez a szerződéshez.” A Kínai Népköztársaság kormánya csupán „a trockista csoportokat egyesítő úgynevezett 4. internacionálé határozatával büszkélkedhet”. „Szó se róla — „méltó” partner a „proletár internacionalizmushoz” — olvashatjuk a szovjet kormány nyilatkozatában. Az atomkísérletek beszüntetéséről szóló szerződés elleni hangzavart Pekingben felhasználják az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek érdekeinek „különleges” összefonódásáról szóló összetákolt elmélet propagálására. „A kínai vezetők — olvashatjuk a nyilatkozatban — néhány ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország egyes személyiségeinek nacionalista érzéseit felhasználva tüntetőén aláhúzzák e három kontinens érdekeinek azonosságát, de nem szólnak egy szót sem arról, mennyire szükséges erősíteni e földrészek szolidaritását a szocialista országok népeivel, a világ forradalmi munkásmozgalmával”. A szovjet kormány kijelenti, hogy „az afro-ázsiai szolidaritás ilyen értelmezésben nem annyira az imperializmus elleni harc fegyvere, mint inkább eszköze e földrészek népeinek elszigetelésére a szocialista államoktól és sok más békeszerető országtól. Kinek kedvező ez a cselekvési mód, ha nem az imperialistáknak?” „Mi csak örülnénk — jelenti ki a szovjet kormány, — ha a lefegyverzésért folyó nagy harcban a népi Kína kormánya egy sorban haladna a Szovjetunióval, az összes szocialista országgal”. Sajnos, ma ez 'nem így van — állapítja meg a Szovjetunió kormánya”. „A Kínai Népköztársaság kormánya éppen ellenkezőleg cselekszik, mint ami kívánatos egy szocialista ország kormányától — hangzik a szovjet nyilatkozat. — Igyekszik megtéveszteni a népeket, megfosztani őket helyes tájékozódási pontjuktól a béke megszilárdításáért folyó harcban, vagyis aláásni a népek offen- ziváját ebben a küzdelemben”. A szovjet kormány nem mond le arról a reményről, hogy a Kínai Nép- köztársaság vezetői még egyszer mérlegelik a szocialista országok összefor- rottsága és a béke érdekeinek ellentmondó jelenlegi politikájuk minden következményét és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a Kínai Népköztársaság ismét elfoglalja helyét a nukleáris háború megakadályozásáért, a békés egymás mellett élésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért lankadatlanul küzdő államok sorában. I kínai kormány szóvivőjének augusztus 15-i nyilatkozata „A szovjet kormány lankadatlan erőfeszítésekkel törekszik arra, hogy meggyőzze a nyugati hatalmakat is: az atomfegyver terjesztésének politikája, amely ezt a fegyvert bármilyen formában is Nyugat-Németország rendelkezésére kívánja bocsátani — mélységesen elhibázott és a világot nagy veszélyekkel fenyegető politika”. A kínai kormány pozícióját — hangsúlyozza a nyilatkozat — „csak olyan értelemben lehet megérteni, hogy a kínai vezetőknek nem fontos miképpen terjed az atomfegyver a kapitalista országok között, hanem csak az a lényeg, hogy kitapinthassák, milyen is az az atombomba”. „A Kínai Népköztársaság még nincs felkészülve arra, hogy nagy mennyiségben Peking, (MTI): A kínai kormány szóvivője augusztus 15-én nyilatkozatot tett válaszul a Szovjetunió kormányának augusztus 3-án kiadott nyilatkozatára. A szóvivő 12 pontba foglalt nyilatkozatának első részében megismétli a kínai kormánynak azt a korábbi állítását, hogy a szovjet vezetők a nukleáris fegyverkísérletek részleges megtiltásáról kötött szerződéssel „elárulták önmagukat, eladták a Szovjetunió ás a világ népeinek érdekeit.” Kijelenti, hogy „a szovjet vezetők elfogadták az Egyesült Államok és Anglia szerződéstervezetének átmázolt változatát” amikor aláírták az atomfegyver-kísérleteket részlegesen megtiltó szerződést. A háromhatalmi szerződés megkötése növeli az atomháború veszélyét, minthogy „első betűjétől az utolsóig az amerikai imperializmus világstratégiájának követelményeit elégíti ki” A kínai kormány szóvivője szerint a szóban forgó szerződés „amikor elkülöníti az atomfegyver-kísérletek megszüntetését az atomfegyverek megtiltásának általános feladatától, a béke ábrándját kelti, elaltatja a világ népeinek éberségét és olyan ködfüggönyt hoz létre, amely mögött az amerikai imperializmus folytathatja az atomfegyverek gyártását, fejlesztését és terjesztését, megszerezheti a nukleáris fölényt és felkészülhet az atomháborúra.” Azzal kapcsolatban, hogy a szerződés megvédheti az emberiséget a radioaktív fertőződés veszélyes következményeitől a szóvivő kijelenti: „a radioaktív részecskék valóban ártalmas-’:? (Folytatás a 3. oldalon.) 1963. augusztus 22. 2
