Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

En láttam meg először! ... es ez az én kis feleségem, akiről már annyit beszél­tem neked... is hatása alatt állok... (Kevés.) Még most is meg vagyok ráz­va... (Mitől? A villanytól?) Visszamentem az asztalom­hoz, és elolvastam még egyszer a verset. Még mindig nagyon szép volt. Felvettem a tele­font, tárcsáztam, majd újból letettem a kagylót. Tulajdonképpen ez a nagy áradozás, ez a féktelen rajon­gás gyanút keltőén hangozha- tik. Jód Elek is ember, akár­milyen nagy (költő is, és lehet­nek tapasztalatai. Ilyen szu- perlativuszokban dilettáns költő szokott csak rajongani, aki aztán a végén egy kazal- nyi verset sóz a feldicsért költő nyakába. Nem szabad, hogy egy pillanatig is abban a hiszemben legyen, hogy akarok tőle valamit. Tehát, azt fogom mondani: Előre bocsátom, hogy sem én, sem rokonaim nem írnak ver­seket... Egyszerű versolvasó va­gyok. Még a nevemet sem mondom meg... De most ol­vastam el... Ez sem stimmel. Egy ilyen nagy költő, mint Jód Elek, ismeri az életet. Tudja, hogy vannak ravasz fickók, akik a rajongást csak előkészítő ma­nővernek szánják, aztán 'két hét múlva elcsípik valahol a bálványozott költőt, és azt mondják neki: „En vagyok az, aki két hete úgy kiborultam az Elszabadult másodpercek­től. Adjon (kölcsön egy hú­szast...” Tehát, mi a teendő? Jód Eleknek mégiscsak meg kell tudnia, hogy nem él és nem ír hiába... Hogy vannak em­beri lelkek, akik... Az lesz a leghelyesebb, ha egészen röviden, tárgyilagosan közlöm vele tetszésemet. Sem­mi áradozás, sem pilla, sem­mi zokogás, inkább a han­gomba, ■a hanglejtésembe vi- i szem bele azt a melegséget, azt a rajongást, amit iránta érzek. A költőknek jó fülük van ehhez, különösen az olyan zseniális költőnek, mint Jód Elek... Felemeltem a kagylót és luitározoit mozdulatokkal tár­csáztam. Néhány csengetés után, egy álmos, bosszús hang jelentkezett: — Jód Elek... — Itt Morvái Ferenc be­szél. Most olvastam el as Elszabadult másodpercek cí­mű költeményét. Tetszett. — Igazán? — kiabálta mér­gesen. — Es ezért költött fe az álmomból? Ismerem én a: ilyen vicceket... Hülye! Azzal lecsapta a kagylót. — Ha azt akarod, hogy megegyem ezt a tojást, vidd el a tyúkot! ezt a tojást, vidd — Ha eszembe jut, hogy majdnem én vettem el fele­ségül.» — Tűnjön el, mert rögtön hívom a férjem! Bemutatjuk az amerikai hírszerzést: Fejezeteket közlünk End- rev Tullay, a Skripps-Ho- ward amerikai laptröszt tudósítójának .,Az ameri­kai felderítés belülről” cí­mű könyvéből', amely 1962. végén jelent meg New Yorkban. A könyv szerző­je korántsem tartozik a Központi Szervező Hivatal bírálói közé. De még az általa felsorakoztatott té­nyek is fényt vetnek a »köpeny és tör” amerikai lovagjainak piszkos mód­szereire és ügyeire. A Központi Hírszerző Hiva­tal főhadiszállása Langleyben, Washington elővárosában van, 20 percnyi autóútra a Fehér Háztól és a Pentagon­tól. Első pillantásra szyggesz- tív hatást kelt a véletlen szemlélőkén is és az érdeklő­dő megfigyelőben is. Méretei még washingtoni viszonylatban is hatalmasak, az épület 3,6 hektár területet fogta el. Hosszúsága északról dél felé legalább 280 méter, szélessége a hozzáépített ká­véházzal együtt 445 méter. A szolgálati helyiségek területe eléri a 100 000 négyzetmé­tert. A folyosók és az egyéb mellékhelyiségek másik 55 700 négyzetmétert foglalnak el. Az épület a tervrajzon leke­rekített sarkokkal hosszabbí- tot téglalap. Belül három par­kosított udvar van. Az épü­GÁDOR BÉLA: Költő és hódolója Amikor elolvastam Jód Elek „Elszabadult másodper­cek” című legújabb költemé­nyét, könny borította el a szememet, és a hátamon fut­kosott a hideg. Amikor má­sodszor olvastam el a verset, hangosan zokogva borultam az asztalra. Evek óta nem volt rám vers ilyen hatással, va­lósággal eksztázisba estem. Hirtelen felugrottam, mert az volt az érzésem, hogy azonnal meg kell keresnem ezt a köl­tőt, aninek a lelke az enyém­mel annyira rokon. Le kell borulnom elébe, hogy megkö­szönjem azt a gyönyörűséget, amelyet nekem és annyi em­bertársamnak szerzett. Lecsap­tam a telefonkönyvre, és ki­kerestem Jód Elek nevét. Ki­derült, hogy a Szabadsághe­gyen lakik, és már este tiz óra volt, amikor eksztázisba estem. Különben is Jód Eleket nem ismerem, soha nem is láttam. Viszont, itt a telefon, ez talán még jobb. Remegő ujjakkal tárcsáztam, de meg­gondoltam magam, és letet­tem a kagylót. Nagyon jel vagyok hevülve — gondoltam —, még valami marhaságot mondok. Ezek a spontán da­dogások nemigen szoktak ne­kem sikerülni. Inkább átgon­dolom, mit fogok mondani. Azt fogom mondani: Jód úr! (Ez hülyén hangzik). Jód elv­társ! (Hátha nem elvtársi) Jód Elek! (Rideg is, hülye is.) Költőm! (Dagályos). A legjobb, ha egyáltalán nem szólítom meg. Azt fogom mondani: — Most olvastam el, az Elszaba­dult másodpercek című re­mekművét... A könnyek még most is a pillámon rezegnek... (Mi az, hogy pilla? Es rezegi Ilyen banalitást nem lehet mondani '•*»» költőnek.) Még most is sírás fojtogatja a torkom... (Nem is igaz, már régen sem sírok.) Még most KER£SZTREJTVÉI\!V 14 évvel ezelőtt 1949. augusztus 20-án született meg népköztársa­ságunk alapokmánya, dolgozó né­pünk alkotmánya. Azóta minden évben megünnepeljük népidé- mokratikus forradalmunk e nagy­szerű vívmányát. Beküldendő sorok: vízsz. 1, függ. I. és 18. VÍZSZINTES: 1. Alkotmányunk egyik alap­elveként leszögezett rendelkezé­se. 14. Kukorica. 15. Állati termék. 16. Vissza: az asszony se. 17. BOH. 19. Kozmetikaszer, névelő­vel. 20. Reprodukció rövidítve. 21. Vissza: madár. 23. Dal. 24. Véna mássalhangzói. 25. A vadász ku­tyáké. 28. Kerti munkát végez. 29. Schubert operett: három kis­lánynak egyike. 31. Olasz város (ék. fölösleg). 32. Kinál közepe. 33. Gyarapodna, fejlődne. 35. Or­dít. 36. Nem stabil. 37. Hangszer. 38. Időmérő. 39. Férfinév. 41. Visz- sza: akaszt, függeszt. 45. Vegyü- letet felbontó. 47. Szemével teszi. 48. Község . Szabolcs-Szatmárban a fehérgyarmati járásban. 50. Ta­szít. 51. Aki vigyáz. 52. Felborul már. 54. A Lett SZSZK fővárosá­nak mássalhangzói. 55. TVEÁ. 57. A csecsemőnek kell. 58. Sima be­tűi keverve, (ék. fölösleg). 60. Edény alá való. 61. Átkelőhely a folyón. 62. Vissza: dobálta, zö­työgtette. 63. Menták belseje. 64. Ezt is rendszerint fonják. 66. Ázsiai állam. 67. Kiváló tenoris­tánk (y = i). FÜGGŐLEGES: 1. A vízsz. 1. folytatása. 2. In­dulásra kész, indulandó. 3. Égi­test névelővel. 4. Vissza: majd­nem reggel névelővel. 5. Ismert angol igenlés. 6. AR. 7. Gyü­mölcs. 8. Kínában és Indiában pusztított még nem is olyan na­gyon régen ez a borzamas halál. 9. Pala fele. 10. Klarinét szóló kezdete! 11. ÖZRÁÉ. 12. Ma házi­bulinak mondjuk. 13. Világhírű festő. 18. A törvényhozás szerve hazánkban. 21. Dunántúli folyó, többesraggal. 22. Hámoz. 26. Világ- bajnokság. 27. Vissza: ami előidéz. 30. Járművet mozgásba hoz. 32. Gyorsan szedte lábait. 34. Hárfa. 36. Tejtermék. 40. Értékes kő. 41. Testrész. 42. Férfinév többesben. 43. Deformálódott nyak. 44. Gyü­mölcs. 46. Község Hévesben. 48. A . pecsenye is így kezdődik. 49. Az abc. első betűi. 52. Madár. .53. Gyér. (ék. fölösleg). 56. Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem. 59. Pl. a piros. 64. Építőanyag. 65. Sír. A megfejtéseket legkésőbb augusztus 26-ig kell beküldeni. A levelezőlapra kérjük ráírni: ke­resztrejtvény. A helyes megfejtők között 10 db értékes könyvet sor­solunk ki. Augusztus 4"i rejtvény- pályázatunk nyertesei. Megfejtés: Elbrusz és a Káspi tenger. Salinas Chicas tó. Kili­mandzsáró. Ássál tó. Illampu.. Cso- molungma. Holt-tenger. Nyertesek: Demjanovich Lenke, Fesztóry Klára, Horváth Katalin Kerülő Sándor, Kindrusz Erzsé­bet nyíregyházi, Tóth László ho- dászi, Fixier Judit mátészalkai. Molnár Katalin nagykállói, Kardos Viktorné nyírbátori és ifj. Arday Istvánné- tiszaadonyi kedves rejt­vényfej tőink. A könyveket a nyerteseknél postán küldjük el. let vasbetonból épült és a beton szürke egyhangúságát élénkítő fehér kvarchomokkal díszített. A szolgálati helyiségeken kívül az épületben 500 férő­helyes konferenciaterem is van, vasbeton boltívekkel, kis színpaddal és díszes, homorú filmvetítővászonnal. A hivatali építészetnek ez a remekműve 45 millió dollár­ba került az adófizetőknek. A főváros kormányépületei között a Központi Hírszerző Hivatal épülete ugyan csupán a Pentagon mögött marad le a méretek tekintetében, mégsem tud helyet biztosíta­ni a hírszerző hivatal vala­mennyi washingtoni munka­társának. A munkatársak lét­számát titokban tartják, de rendszerint megközelítőleg tízezer főnyi létszámról be­szélnek. Ez körülbelül annyi, mint ahányan a külügyminisz­tériumban dolgoznak. Kémkedés és tudomány A Központi Hírszerző Hiva- ta* 1 apparátusának egy része az Egyesült Államok Társa­dalmi Egészségvédelmi Szol­gálatának régi épületében, ke­rült elhelyezésre. Ebből az épületből, ahol előzőleg a Központi Hírszerző Hivatal főhadiszállása volt, autóbu­szok szállítják az utasokat és a postát a Pentagonba, a Fe­hér Házba és a Langleyben Levő új főhadiszállásra. A Eőhadiszállás épületében ki és bemenetkor minden munka­társ köteles felmutatni egy nagy műanyag belépőkártyát. Az épület különféle szekciói­ba történő belépés különféle engedmények szerint történik. Az épület folyosóin egy rö­vidre nyírt hajú fiatalember­rel is találkozhatunk, aki az tJ—2 felderítő repülőgép piló­tája, s aki speciális kiképzés­ben részesült. Nyomában ha­lad a rádióelektronikus szak­értő, egy ősz hajtincsű fiatal- asszony, kiváló nyelvszakér­tő. A hosszú folyosókon van­nak olyan ajtók, amelyek zá­ra csak rejtjeles kombinációk sorozatával nyílik ki. Ezek mögött az ajtók mö­gött olyan szakemberek dol­goznak, akik több, ezer órát töltenek a külföldi rádióadá­sok lehallgatásával, vagy pe­dig a szovjet rakétafegyverek típúsairól szóló adatokat ösz- szegezik. Ezek az emberek mind igyekeznek külsőleg ha­sonlítani egymásra. A Köz­ponti Hírszerző Hivatal mun­katársait bár a legszélesebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom