Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
En láttam meg először! ... es ez az én kis feleségem, akiről már annyit beszéltem neked... is hatása alatt állok... (Kevés.) Még most is meg vagyok rázva... (Mitől? A villanytól?) Visszamentem az asztalomhoz, és elolvastam még egyszer a verset. Még mindig nagyon szép volt. Felvettem a telefont, tárcsáztam, majd újból letettem a kagylót. Tulajdonképpen ez a nagy áradozás, ez a féktelen rajongás gyanút keltőén hangozha- tik. Jód Elek is ember, akármilyen nagy (költő is, és lehetnek tapasztalatai. Ilyen szu- perlativuszokban dilettáns költő szokott csak rajongani, aki aztán a végén egy kazal- nyi verset sóz a feldicsért költő nyakába. Nem szabad, hogy egy pillanatig is abban a hiszemben legyen, hogy akarok tőle valamit. Tehát, azt fogom mondani: Előre bocsátom, hogy sem én, sem rokonaim nem írnak verseket... Egyszerű versolvasó vagyok. Még a nevemet sem mondom meg... De most olvastam el... Ez sem stimmel. Egy ilyen nagy költő, mint Jód Elek, ismeri az életet. Tudja, hogy vannak ravasz fickók, akik a rajongást csak előkészítő manővernek szánják, aztán 'két hét múlva elcsípik valahol a bálványozott költőt, és azt mondják neki: „En vagyok az, aki két hete úgy kiborultam az Elszabadult másodpercektől. Adjon (kölcsön egy húszast...” Tehát, mi a teendő? Jód Eleknek mégiscsak meg kell tudnia, hogy nem él és nem ír hiába... Hogy vannak emberi lelkek, akik... Az lesz a leghelyesebb, ha egészen röviden, tárgyilagosan közlöm vele tetszésemet. Semmi áradozás, sem pilla, semmi zokogás, inkább a hangomba, ■a hanglejtésembe vi- i szem bele azt a melegséget, azt a rajongást, amit iránta érzek. A költőknek jó fülük van ehhez, különösen az olyan zseniális költőnek, mint Jód Elek... Felemeltem a kagylót és luitározoit mozdulatokkal tárcsáztam. Néhány csengetés után, egy álmos, bosszús hang jelentkezett: — Jód Elek... — Itt Morvái Ferenc beszél. Most olvastam el as Elszabadult másodpercek című költeményét. Tetszett. — Igazán? — kiabálta mérgesen. — Es ezért költött fe az álmomból? Ismerem én a: ilyen vicceket... Hülye! Azzal lecsapta a kagylót. — Ha azt akarod, hogy megegyem ezt a tojást, vidd el a tyúkot! ezt a tojást, vidd — Ha eszembe jut, hogy majdnem én vettem el feleségül.» — Tűnjön el, mert rögtön hívom a férjem! Bemutatjuk az amerikai hírszerzést: Fejezeteket közlünk End- rev Tullay, a Skripps-Ho- ward amerikai laptröszt tudósítójának .,Az amerikai felderítés belülről” című könyvéből', amely 1962. végén jelent meg New Yorkban. A könyv szerzője korántsem tartozik a Központi Szervező Hivatal bírálói közé. De még az általa felsorakoztatott tények is fényt vetnek a »köpeny és tör” amerikai lovagjainak piszkos módszereire és ügyeire. A Központi Hírszerző Hivatal főhadiszállása Langleyben, Washington elővárosában van, 20 percnyi autóútra a Fehér Háztól és a Pentagontól. Első pillantásra szyggesz- tív hatást kelt a véletlen szemlélőkén is és az érdeklődő megfigyelőben is. Méretei még washingtoni viszonylatban is hatalmasak, az épület 3,6 hektár területet fogta el. Hosszúsága északról dél felé legalább 280 méter, szélessége a hozzáépített kávéházzal együtt 445 méter. A szolgálati helyiségek területe eléri a 100 000 négyzetmétert. A folyosók és az egyéb mellékhelyiségek másik 55 700 négyzetmétert foglalnak el. Az épület a tervrajzon lekerekített sarkokkal hosszabbí- tot téglalap. Belül három parkosított udvar van. Az épüGÁDOR BÉLA: Költő és hódolója Amikor elolvastam Jód Elek „Elszabadult másodpercek” című legújabb költeményét, könny borította el a szememet, és a hátamon futkosott a hideg. Amikor másodszor olvastam el a verset, hangosan zokogva borultam az asztalra. Evek óta nem volt rám vers ilyen hatással, valósággal eksztázisba estem. Hirtelen felugrottam, mert az volt az érzésem, hogy azonnal meg kell keresnem ezt a költőt, aninek a lelke az enyémmel annyira rokon. Le kell borulnom elébe, hogy megköszönjem azt a gyönyörűséget, amelyet nekem és annyi embertársamnak szerzett. Lecsaptam a telefonkönyvre, és kikerestem Jód Elek nevét. Kiderült, hogy a Szabadsághegyen lakik, és már este tiz óra volt, amikor eksztázisba estem. Különben is Jód Eleket nem ismerem, soha nem is láttam. Viszont, itt a telefon, ez talán még jobb. Remegő ujjakkal tárcsáztam, de meggondoltam magam, és letettem a kagylót. Nagyon jel vagyok hevülve — gondoltam —, még valami marhaságot mondok. Ezek a spontán dadogások nemigen szoktak nekem sikerülni. Inkább átgondolom, mit fogok mondani. Azt fogom mondani: Jód úr! (Ez hülyén hangzik). Jód elvtárs! (Hátha nem elvtársi) Jód Elek! (Rideg is, hülye is.) Költőm! (Dagályos). A legjobb, ha egyáltalán nem szólítom meg. Azt fogom mondani: — Most olvastam el, az Elszabadult másodpercek című remekművét... A könnyek még most is a pillámon rezegnek... (Mi az, hogy pilla? Es rezegi Ilyen banalitást nem lehet mondani '•*»» költőnek.) Még most is sírás fojtogatja a torkom... (Nem is igaz, már régen sem sírok.) Még most KER£SZTREJTVÉI\!V 14 évvel ezelőtt 1949. augusztus 20-án született meg népköztársaságunk alapokmánya, dolgozó népünk alkotmánya. Azóta minden évben megünnepeljük népidé- mokratikus forradalmunk e nagyszerű vívmányát. Beküldendő sorok: vízsz. 1, függ. I. és 18. VÍZSZINTES: 1. Alkotmányunk egyik alapelveként leszögezett rendelkezése. 14. Kukorica. 15. Állati termék. 16. Vissza: az asszony se. 17. BOH. 19. Kozmetikaszer, névelővel. 20. Reprodukció rövidítve. 21. Vissza: madár. 23. Dal. 24. Véna mássalhangzói. 25. A vadász kutyáké. 28. Kerti munkát végez. 29. Schubert operett: három kislánynak egyike. 31. Olasz város (ék. fölösleg). 32. Kinál közepe. 33. Gyarapodna, fejlődne. 35. Ordít. 36. Nem stabil. 37. Hangszer. 38. Időmérő. 39. Férfinév. 41. Visz- sza: akaszt, függeszt. 45. Vegyü- letet felbontó. 47. Szemével teszi. 48. Község . Szabolcs-Szatmárban a fehérgyarmati járásban. 50. Taszít. 51. Aki vigyáz. 52. Felborul már. 54. A Lett SZSZK fővárosának mássalhangzói. 55. TVEÁ. 57. A csecsemőnek kell. 58. Sima betűi keverve, (ék. fölösleg). 60. Edény alá való. 61. Átkelőhely a folyón. 62. Vissza: dobálta, zötyögtette. 63. Menták belseje. 64. Ezt is rendszerint fonják. 66. Ázsiai állam. 67. Kiváló tenoristánk (y = i). FÜGGŐLEGES: 1. A vízsz. 1. folytatása. 2. Indulásra kész, indulandó. 3. Égitest névelővel. 4. Vissza: majdnem reggel névelővel. 5. Ismert angol igenlés. 6. AR. 7. Gyümölcs. 8. Kínában és Indiában pusztított még nem is olyan nagyon régen ez a borzamas halál. 9. Pala fele. 10. Klarinét szóló kezdete! 11. ÖZRÁÉ. 12. Ma házibulinak mondjuk. 13. Világhírű festő. 18. A törvényhozás szerve hazánkban. 21. Dunántúli folyó, többesraggal. 22. Hámoz. 26. Világ- bajnokság. 27. Vissza: ami előidéz. 30. Járművet mozgásba hoz. 32. Gyorsan szedte lábait. 34. Hárfa. 36. Tejtermék. 40. Értékes kő. 41. Testrész. 42. Férfinév többesben. 43. Deformálódott nyak. 44. Gyümölcs. 46. Község Hévesben. 48. A . pecsenye is így kezdődik. 49. Az abc. első betűi. 52. Madár. .53. Gyér. (ék. fölösleg). 56. Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem. 59. Pl. a piros. 64. Építőanyag. 65. Sír. A megfejtéseket legkésőbb augusztus 26-ig kell beküldeni. A levelezőlapra kérjük ráírni: keresztrejtvény. A helyes megfejtők között 10 db értékes könyvet sorsolunk ki. Augusztus 4"i rejtvény- pályázatunk nyertesei. Megfejtés: Elbrusz és a Káspi tenger. Salinas Chicas tó. Kilimandzsáró. Ássál tó. Illampu.. Cso- molungma. Holt-tenger. Nyertesek: Demjanovich Lenke, Fesztóry Klára, Horváth Katalin Kerülő Sándor, Kindrusz Erzsébet nyíregyházi, Tóth László ho- dászi, Fixier Judit mátészalkai. Molnár Katalin nagykállói, Kardos Viktorné nyírbátori és ifj. Arday Istvánné- tiszaadonyi kedves rejtvényfej tőink. A könyveket a nyerteseknél postán küldjük el. let vasbetonból épült és a beton szürke egyhangúságát élénkítő fehér kvarchomokkal díszített. A szolgálati helyiségeken kívül az épületben 500 férőhelyes konferenciaterem is van, vasbeton boltívekkel, kis színpaddal és díszes, homorú filmvetítővászonnal. A hivatali építészetnek ez a remekműve 45 millió dollárba került az adófizetőknek. A főváros kormányépületei között a Központi Hírszerző Hivatal épülete ugyan csupán a Pentagon mögött marad le a méretek tekintetében, mégsem tud helyet biztosítani a hírszerző hivatal valamennyi washingtoni munkatársának. A munkatársak létszámát titokban tartják, de rendszerint megközelítőleg tízezer főnyi létszámról beszélnek. Ez körülbelül annyi, mint ahányan a külügyminisztériumban dolgoznak. Kémkedés és tudomány A Központi Hírszerző Hiva- ta* 1 apparátusának egy része az Egyesült Államok Társadalmi Egészségvédelmi Szolgálatának régi épületében, került elhelyezésre. Ebből az épületből, ahol előzőleg a Központi Hírszerző Hivatal főhadiszállása volt, autóbuszok szállítják az utasokat és a postát a Pentagonba, a Fehér Házba és a Langleyben Levő új főhadiszállásra. A Eőhadiszállás épületében ki és bemenetkor minden munkatárs köteles felmutatni egy nagy műanyag belépőkártyát. Az épület különféle szekcióiba történő belépés különféle engedmények szerint történik. Az épület folyosóin egy rövidre nyírt hajú fiatalemberrel is találkozhatunk, aki az tJ—2 felderítő repülőgép pilótája, s aki speciális kiképzésben részesült. Nyomában halad a rádióelektronikus szakértő, egy ősz hajtincsű fiatal- asszony, kiváló nyelvszakértő. A hosszú folyosókon vannak olyan ajtók, amelyek zára csak rejtjeles kombinációk sorozatával nyílik ki. Ezek mögött az ajtók mögött olyan szakemberek dolgoznak, akik több, ezer órát töltenek a külföldi rádióadások lehallgatásával, vagy pedig a szovjet rakétafegyverek típúsairól szóló adatokat ösz- szegezik. Ezek az emberek mind igyekeznek külsőleg hasonlítani egymásra. A Központi Hírszerző Hivatal munkatársait bár a legszélesebb
