Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

Okik a sínek mentén vigyáznak Kölcsönpénz a megszorult utasoknak — Hogy megmaradjon a havi fizetés — És nem lett öngyilkos egy hétgyerekes anya A nyíregyházi vasúti rendőrőrs emberséges hétköznapjairól Feltörtek egy vagont. A Budapesti Közvágóhídra irá­nyított borjakat valaki kien­gedte a vágányok közé. Nagy volt a közlekedési veszély. — Egy vasutas hozta a hírt és segítséget kért, hogy segítsük megkeríteni a tettest — emlékezik vissza L. J. fő­törzsőrmester, aki 1954 óta teljesít szolgálatot a nyíregy­házi vasúti rendőrőrsön. A rendőrség munkához lá­tott. Hamarosan el is kapták a tolvajt, aki lopni akart. A borjakat hiánytalanul vissza­hajtották a vagonba. Nem származott kára a népgazda­ságnak, s elhárították a köz­lekedési veszélyt is. Éjszaka nappal őrt áll a vasúti rendőrség. Vigyáz a rendre, a vasúton érkező mil­liós értékekre, de nem utolsó sorban az emberekre. — Különösen a fizetési na­pokon nagy a forgalom, meg­fordul 10 ezer ember is. S bőven van munkánk. — mondja L. J. Több munkás felesége nem is tudja, hogy az itt szolgála­tot teljesítő rendőröknek kö­szönheti, hogy férje nem it­ta meg fizetésének nagy ré­szét. 300 — 400 forint jó szívből — A napokban történt egy eset — magyarázza P. S. őr­mester. — Az egyik emberre reggel hat órakor találtunk rá a váróteremben. Egy jegy­vizsgáló hívta fel rá a fi­gyelmünket. Részeg volt. Egy fiatal fiúnak 30 forintot adott azért, hogy hordta a söntés- ből az italt. Behoztuk az őrs­re, s elszámoltattuk. Még 2100 forint volt nála. — Én voltam akkor az ügyeletes — szól közbe O. P. főtörzsőrmester. — S tu­dom, hogy már éjjel is itt volt. Később a felesége utána jött, s ő mondta el, hogy 2700 forint volt nála. Nagyon hálálkodott, hogy segítettünk. Bizalommal fordulnak se­gítségért a vasúti rendőrőrs­höz. Soikszor még pénzt is kérnek kölcsön az utasok. — Nem egy elvtársunk van olyan, aki az elmúlt hónapok­ban 300—400 forintot is. adott apránként egy-egy utasnak, akinek elfogyott a pénze és nem tudott volna tovább utazni. De még egyet­len olyan eset sem volt, hogy ne küldték volna meg — magyarázza az illetékes pa­rancsnok. Egv jegyvizsgáló lép az irodába. Kíséretében egy utas. A kalauz panaszkodik: — Nem akarta igazolni ma­gát. Fel akartam írni, mert a megengedettnél nagyobb cso­magot hozott magával a vo­nalon. Az utas magyarázza: — Én megkérdeztem, hogy szabad-e szállítani műalko­tást, s azt a felvilágosítást kaptam, hogy igen. S én azt mondtam a jegyvizsgálónak, hogy a rendőrségen igazolom magam ha szükséges — mondja, s az ügyeletes elé teszi személyazonossági iga­zolványát A lelkiismeret szavára Hamarosan tisztázódik a dolog. Az utast a vasút hibá­jából megbüntetik. Pénz nél­kül maradt. Nem tud család­jával tovább utazni. — Ilyenkor mit tegyen az ember? — fordul hozzám M. S. Pénzt adnak neki, felírják a címét. Az utas köszöni. — Nem az utas volt a hi­bás — jegyzi meg az egyik rendőr. Előfordul ilyen is. De segít az emberség. — Sok baj van a kártyá- zókkal is — jegyzi meg L. J. — Az egyik délután egy fű­tőházi dolgozó azzal jött hoz­zánk, ha nem szerezzük visz- sza a kártyán elveszített 700 forintját, akkor a vonat alá veti magát. Itt beszéltünk a lelkére, hogy ilyet azért ne tegyen. S közben az intézkedő ren­dőr a leírások, magyarázatok után elindult, hogy beszéljen azokkal a cimborákkal, akik­kel a fűtőházi dolgozó kár­tyázott. — Nem lett volna beleszó­lásunk, de mit tegyen ilyen­kor a rendőr. A lelkiismere­tére kell hallgatnia, s azok­ban is felkelteni ezt, akik nem gondolnak mások csa­ládjára. A vonaton végzett el­lenőrzéseink során is rábuk­kanunk olyanokra, akik nagy tétekben kártyáznak, s ha nem szólnánk, bizony sok asszony megnézhetné mit visz haza a férje a fizetésből. — Tegnap egy hét gyerme­kes asszonyt mentettünk meg az öngyilkosságtól — mondja L. J. — Én küldtem ki eivtársa- kat — szól közbe M. S. — A rakodóról szóltak a mun­kások, hogy ott van egy asz- szony, aki tépi magáról a ruhát és a vonat alá akar feküdni. Bekísérték. Beszélgettek ve­le, s együttesen próbálták meggyőzni, mondjon le szán­dékáról, gondoljon gyerme­keire, magára. És sikerült megmenteni. Sokszor áll szemben olyan esetekkel a rendőr, amikor egyben peda­gógusnak is kell lennie. Megtörténik, hogy az utas feledékenységből a vonaton hagyja poggyászát, ami az­tán szőrén lábán eltűnik. Ké­sőbb jelenti, hogy meglopták. Ember legyen a talpán, aki aztán megkeríti. — Ilyen esetünk is volt — mondja P. S. — Sz. J. egy nő társaságában felszállt a vo­natra Budapesten. Nyíregy­házán átszálltak a Szalka fe­lé induló szerelvénybe. A nő Máriapócson elaludt, s mikor Hodászon felébredt, már hült helye volt a bőrönd­jének. Mátészalkán tett pa­naszt a vasúti körzeti meg­bízottnál. Jelentették nekünk, s mi kiszálltunk. Leírások alapján nyomoztak, s P. S. Nyírgyulajban az egyik ház óljában rátalált az elveszett csomagra. ...És a rend érdekében Akadnak aztán verekedé­sek is a vonatban. Oka: az ital. — A múltkor már meg­kezdték Debrecenben. A jegy­vizsgáló csitította őket, köz­beavatkozott, s őt is ütlegel­ték. Nekünk szóltak telefo­non, s mi itt beavatkoztunk — magyarázza P. S. — Aztán folytatták a má­sik vonalon — egészíti ki L. J. — Ófehértóról emiatt nem is tudott egy ideig to­vább indulni a vonat. Köz­be kellett avatkozni. S rendőrségünk mindig ré­sen van. Elhárítja a bajt, kéz­re keríti a tolvajt, segít a baj­bajutottakon, védi a közva­gyont, őrködik a rendre, fe­gyelemre éjszaka és nappal. Vigyázza az emberek nyugal­mát. Farkas Kálmán körökből verbúválják, a ma­gas állású munkatársak nagy része a partvidéki egyetemek­ről kerül ki. A legfontosabb szerepet ugyan az olyan kinézésű em­berek játsszák, akik ezekről az egyetemekről kerülnek ki, de az Egyesült Államok Hír­szerző szolgálatát továbbra is a külföldi államokban titok­ban működő titkos személyek szolgálják. De napjainkban a kémek sikereinek nagy része olyan hosszadalmas, fárasztó és gyakran unalmas munka eredménye, amelyben a Köz­ponti Hírszerző Hivatal mun­katársainak százai vesznek részt. A kémkedés a tudomá­nyos munka jellegét öltötte. Hazugság­detektor A Központi Hírszerző Szolgá­latnál bár sok az olyan jól megszervezett ember, akik tö­kéletesen elsajátították a cselgáncs fogásait, a Hivatal elpusztulna szakemberei, ve­gyészek. építészek, mérnökök, jogászok, pszichológusok és atomtudósok nélkül. Sokan közülük folyékonyan beszélnek négy nyelven. Valamennyi munkatársnak keresztül kell mennie a ha­zugságdetektorral folytatott kísérleten. A kérdések között kettővel feltétlen találkozunk: „Homoszckszuális-e ön, vagy nem?” és „Közölt-e ön vala­mivel valamilyen hivatalos hírt?”. A Központi Hírszerző Hivatal egyik képviselője ki­jelentette, „a detektor kény­szeríti az embert, hogy igaeat mondjon. Ez a rájuk való kényszerítő hatás eszköze”. Egyes teljesen becsületes em­berek idegei nem bírják el a feszültséget, és érzelmi in­gatagság indokán visszauta­sítják őket. Érdekes megje­gyezni, hogy a legnagyobb kirostálás a pszichikai ellen­őrzésnél van. A Központi Hírszerző Hivatal jövendő ké­meinek fizikai kiképzési mód­szereiről keveset tudunk. Né­ha az Egyesült Államok ten­geri gyalogsága katonáinak kiképzési módszereihez ha­sonlítják. A Központi Hírszerző Hi­vatal munkatársai két fő cso­portra oszlanak: a „fehér” és a „fekete” munkatársakra. A fekete munkatársak az olyan teljes értelemben vett kémek, akik a „köpeny és tőr” mód­szereivel működnek. A f éhé - rek az úgynevezett „nyílt” munkatársak, akik azt is el­ismerhetik, hogy a Központi Hírszerző Hivatalnál dolgoz­nak. Munkájuk lényegében elemző jellegű. A „fehéreket” gyakran továbbtanulásra kül­dik más országok gazdaságá­val foglalkozó speciális tan­folyamokra, nemzetközi jogi tanfolyamokra, vágj' pedig a tudomány és a technika kü­lönböző területein képzik ki őket. A „fekete” munkatár­saknak sok mindent tudni kell, például viselkedni az asztalnál, mert például egy szófiai étteremben a második fogás után a kést a villát egyik kézből a másikba át­tenni egyenlő az öngyilkos­sággal. Ismernie kell a Nyu­gat- és Kelet-Berlin között közlekedő vonatok menet­rendjét és a szovjet zónában (vagyis az NDK-ban a szerk.) élő építömunkások kedvenc sörét. I Botrányos ügyek A Szovjetunióban és a ke­let-európai országokban külö­nösen nagy jelentőségük van a személyazonossági igazol­ványoknak. Ezért az ügynö­köket megtanítják az igazol- ványhamisitás mesterségére, amit a Központi Hírszerző Hivatalban szerényen „sze­mélyazonosság igazolásának” neveznek. Ha a körülmények megkövetelik, az ügynöknek tudni kell útlevelet, vízumot, munkahelyre szóló belépési igazolványt, vagy élelmiszer­utalványokat hamisítani. Tud­nia kell bánni mikrofilmmel és különleges tintákkal, bo­nyolult rejtjelet kell észbe­tartania. Az ügynök értékét ugyanis az általa adott infor­máció határozza meg, vagyis tudnia kell felhasználni vagy megszervezni az olyan „rej­tekhelyek” rendszerét, ahon­nan anyagait szerezheti és külföldre továbbíthatja. Vég­ső veszély esetére ellátják őt pirulákkal. Az ügynöknek nem mondják azt, hogy kö­telesek öngyilkosságot elkö­vetni. A Központi Hírszerző Hivatal azonban mindig elé­gedett, ha az ügynök a vég­ső veszély pillanatában meg­teszi ezt. A Központi Hírszerző Hi­vatal ügynökeit ott verbuvál­ja, ahol csak rájuk találhat TESSÉK, TESSÉK! Három forint lövés ! Körhinta, céllövölde, és »sebben a gépkocsive*ető jogosítvány Festett bódé, benn tarka gipszfigurák. Sóstón, a kisál- lomással szemben tölti nap­jait a céllövöldés, Tóth Gá­bor. örökölte a mesterséget, felesége is céllövöldés lánya, nászajándékul egy gyerek körhintát kaptak. Ezzel kezd­ték el... Villamos vagy vándor élet? — Egyidöben elmentünk tűzoltónak — emlékszik visz- sza Tóth Gábor. — Úgy gon­doltuk jobban megélünk. Pesten a villamosvasútnál feleségével üzemi tűzoltók lettek. Vigyáztak a villany- motorokra, kábelekre. — A feleségem villamoska­lauz volt, később, én pedig tanultam, villamos vezető akartam lenni. Az asszony, talán ha ott maradunk azóta ellenőr, mert jól fog a feje, nem úgy, mint az enyém. Ta­lán jobb lett volna ottmarad­ni... A vándorélet, a körhinta, a céllövölde visszacsalogatta a Tóth családot. Újra megkér­ték az ipart, és sátrat vertek Polgáron, később átjöttek Nyíregyházára. Itt élnek a feleség szülei. Azóta elég jól jövedelmezett a céllövölde, lakókocsit is vettek, kora ta­vasztól késő őszig kint élnek a Sóstón. Egy gyékényen az apósékkal, egyik nap ők,.má­sik nap az öregek tartanak „szolgálatot.” — Egy évben 7—8 ezer töl­tényt lőnek el a vendégek — folytatja a céllövöldés. — Sokan mesterlövészeknek tartják magukat, amikor ta­lálnak, ha nem, szidják a puskát— Mesterlövészek Égj’ vigyázatlan pillanatban töltény vágódott a bal arcá­ba, azóta is ott van, mint egy márka, mestersége bélyege. A napon gipszminták szá­radnak, a leendő jutalmak. Megkérdem, tudja, hogy szin­te valamennyi, a művirág is, Ízléstelen giccs, értéktelen jutalma a célbatalálásnak. — Ilyet kapunk, ilyen van az egész országban — vála­szolja természetesen, mint aki megszokta, hogy az apósa, sőt talán a família régebbi tagjai is ilyen figurákkal jár­ták a falvákat, városokat. Olyan vendégek is akad­nak, akiktől valósággal fél, és oda irányítja őket, ahol a legnagyobb hasznot hozhat­ják. Az ügynökök azonban néha súlyos kellemetlensége­ket okoznak a Központi Hír­szerző Hivatalnak. Azokat az embereket, aki­ket a Központi Hírszerző Hi­vatal perspektivikus ügynö­köknek tekint, néha vissza­utasítják a nekik felajánlott megtiszteltetést. 1960. augusz­tusában például egy fiatal chicagói üzletember, O. Ber­lin kijelentette, hogy a Köz­ponti Hírszerző Hivatal aján­latot tett neki, hogy foglal­kozzék kémkedéssel szovjet- unióbeli utazása idején. O. Berlin, aki 28 éves korában az egyik kereskedelmi cég el­nökhelyettese volt, a Chicago American nevű lap tudósító­jának kijelentette, hogy a Központi Hírszerző Hivatal megbízottai megpróbáltak szerződést erőszakolni rá 1958 júniusában, de ő eluta­sította a felajánlott feladatot, vagyis nem akart kockáztat­ni és nem tartotta helyesnek, hogy turista kémkedéssel fog­lalkozzék. O. Berlin azt mondta, hogy azért nyilatko­zik erről, mert az Egyesült Államok kormánya nemrégi­ben tiltakozott az ellen, hogy kémkedéssel vádolt amerikai turistákat utasítottak ki a Szovjetunióból. A Központi Hírszerző Hi­vatalról ugyanakkor titokza­tos és botrányos történetek keringtek. Ilyen történet szól arról, hogy del Valle altá­bornagy, aki nyugalomba vo­nulása előtt az Egyesült Al­mert biztos a keze elviszi a keresetet. — A múlt héten három fiatalember volt nálam Bak- talórántházáról. Kérem az összes virágot lelőtték, lega­lább száz darabot. Mindegyi­ken 10 fillért vesztettem... Az átadott jutalmakat saj- nálgatja majd a stúdióról be­szél, ez viszonylag új szóra­koztató ág, de már ez is ki­megy a divatból. Legalább is ilyen formában. Van 400 lemezük, többnyire mikroba­rázdás, legújabb tánc­számokkal. — Most már csak ezek kel­lenek. Egy vasárnap 25—30 lemezt is küldenek. Attól függ, milyen a közönség... Télen is akad munkája a céllövöldésnek. Festegeti az „üzletet”, rendbehozza a hin­tákon a kosarat, kicseréli a megkopott láncszemeket, hogy tavasszal megfiatalítva a lassan pusztulásra ítélt „szórakoztató” szerszámokkal álljon a közönség, főleg a gyerekek rendelkezésére. De a iövéire is gondolni kell... — A télen kitanultam a gépkocsivezető szakmát — vallja be. Megvan a jogosít­ványom. Talán valamikor szükségem lehet rá. Gondol a jövőre is. Tudja, kihaló szakma a céllövöldés mesterség. Nem árt biztosíta­ni magát. Türelmesen lesi a villa­most, hogy érkeznek-e ven­dégek. Nem is titkolja, akkor boldog, ha a lövők nem ta­lálnak. Udvariasan nyújtja át a megviselt puskát. — Tessék, három lövés, 3 forint. Tessék.. Páll Géza Korszerűbb üzletek, elegendő élelmiszer, hő választék ruhákból Megtelelő a közellátás, rohamos a falvak kereskedelmi fejlődése Fokozatosan emelkedik a lakosság száma és ezzel pár­huzamosan növekszik a ke­reskedelem forgalma. A me­gye és a város közellátásá­nak fejlődéséről és problé- máürAl kértünk tájékoztatót a megyei tanács kereskedelmi osztályától. — Megyénk kereskedelmi hálózata az elmúlt évben és jelenleg tovább bővült. Szá­mos új üzletet nyitottunk és több már meglévő boltot kor­szerűsítettünk. Nyíregyházán a Zrínyi Ilona utcai modern járműboltot, az Arany János utcai új város részen a már korábban létesített, hús, tej, zöldség és fűszerüzlet mellé rövid divatáru és vegyi- illat­szer szaküzletet nyitottunk meg. A Beloiannisz téren ez év elején kezdte meg működé­sét az új kiszolgáló étterem, mely meggyorsítja a dolgo­zók étkezését. Este közked­velt és barátságos szórakozó hely. Modernizáltuk az egyes já­rási székhelyek kereskedelmi hálózatát. Említést érdemel a kisvárdai gyerrriekruhabolt, a mátészalkai önkiszolgáló élel­lamok tengeri gyalogságánál szolgált, azzal vádolta a Köz­ponti Hírszerző Hivatalt, hogy megkísérelte őt bele­vonni Douglas MacArthur tábornok, az Egyesült Álla­mok távol-keleti fegyveres erőinek akkori főparancsno­ka elleni összeesküvésbe. Az újság beszámolója szerint del Valle altábornagy azt állítot­ta, hogy 1953. júliusában B. Smith tábornok, a Központi Hírszerző Hivatal akkori igazgatója arra beszélte rá őt, hogy segítse elő MacArt­hur leváltását. Smith kijelen­tette, hogy ezt a tervet támo­gatja a vezérkari parancs­nokok egyesült bizottsága, s kérte del Valiét, hogy további tárgyalások érdekében utaz­zék Washingtonba. 1952. decemberében a Köz­ponti Hírszerző Hivatal ön­kényeskedésének még egy példája került napvilágra. Kataru Kadzsi japán író a japán parlament jogügyi bi­zottságának ülésén egy törté­netet mondott el arról, hogy röviddel a japán szuverénítás helyreállítása után két hóna­pig miként próbálták rábe­szélni őt a Központi Hírszer­ző Hivatal megbízottai. Kad­zsi kijelentette, hogy a Köz­ponti Hírszerző Hivatal azt követelte, hogy kémként Kí­nába utazzék. A Központi Hírszerző Hivatal ügynökei ekkor kijelentették: „Azt akarjuk, hogy a japánok szá­munkra ugyanúgy tevékeny­kedjenek, ahogy a háború ideién Kínában hozzászok­tak”. (Folytatjuk) miszer, és villamossági cik­kek szaküzlete a jármű eláru- sítással együtt. Nyírbátor la­kástextil boltot kapott. Csen- gerben a gyönyörű, ízlésesen berendezett étterem tükrözi a nagyarányú fejlődést. A város és a járási székhe­lyeken kívül a falvakban is észlelhető a szocialista keres­kedelem megerősítése. A vá­rosi üzletekkel vetélkedő bol­tot rendeztünk be Gáván. Tu- nyogmatolcson a helyi ímsz vegyesboltját korszerűsítették. Az üzletek szaporodása és bővülése szükségszerűvé tette a kiszolgálás megreformálá­sát is. Nyíregyházán, Máté­szalkán és Kisvárdán az ál­lami kereskedelem vezetősé­ge szakmai előadásokat tar­tott az elárusítók részére. Kellő mennyiségű kenyér, zsír. liszt és étolaj van az üzleteinkben. Ez évben a húsellátás is megjavult. Több esetben el sem fogyott a meg­rendelt áru, mert sokan ide­genkednek a fagyasztott hús­tól. Pedig a fogyasztása az emberi szervezetre előnyös. Az elmúlt időszakban hiány­cikként emlegetett vajból is elegendő kapható. Ha eseten­ként egyes élelmi cikkből hiány van, legtöbbször a nem eléggé körültekintő megren­delés, vagy a késői szállítás, illetve a sütőipar gyenge kapacitása az oka. Egyéb élelmiszeráru, fűszer, kon­zerv és édességfélékből na­gyon ritkán van hiány, öröm­mel tudatjuk, hogy a tejfo­gyasztás a duplájára emelke­dett az elmúlt évhez képest. A ruházati és vegyesipari termékekből is nagy a válasz­ték. Ma már a könnyebb szellősebb, laza szövésű ru­hák a keresettebbek és ezek olcsóbbak is, igyekeztünk eh­hez megfelelően alkalmazkod­ni. A vegyesipari cikkek fo­gyasztása felfelé ível. Érezhe­tő az életkörülmény és «* anyagi helyzet javulása, mert egyre több tv, rádió, magne­tofon, lemezjátszó és külön­böző háztartási gép talál gazdára. Már az első félévben majdnem 28 millió forinttal, azaz 40 százalékkal többet vásároltak, mint az 1962-es év ugyanezen időszakában. A fiataloknak lehetőségekhez ké­pest igényeiknek megfelelően a bútorellátást is biztosítottuk. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közellátás a szükség­letnek megfelelő annak elle­nére, hogy esetenként egy­két választékossági hiány adódik -- fejezte be nyilatko­zatát Mészáros József elvtárs, a kereskedelmi osztály egyik csoportvezetője. Erdelics Imre 1963. augusztus 19. 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom