Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
„EGY MAGYAR NÁBOB” kor új ruhát kapnak. Vizsga már nem volt, csak összefoglaló, dé ruha az most is került a boltból — mindegyikre. Harmincöt év. Elrepültek az évek, a tanító ötvenöt éves, és észre sem vette az idő múlását. Közben kiváló tanító lett, rengeteg jutalmat kapott. Csak a sár a tanyán, az már őt is húzza. A gyerekek lassan kiürülnek az iskolából, a tanya néhány év alatt beköltözik a faluba, ahol van villany, nagy iskola, és még emberibb élet. K — /. v | I Mától a megye minden községében van mozi „Hordozhatóu szélesvásznú mozi a megyében Hatszáz személyes klimatizáló berendezéssel ellátott filmszínház épül Nyíregyházán A szabolcsi mozik filmellátásáról, a várható fejlődésről és néhány, moziba járó nézőt érdeklő kérdésről beszélgettünk Kecskovszki Józseffel, a Moziüzemi Vállalat igazgatóiával. Milyen műsorpolitikai elvek alapján dolgoznak? , — A műsoiosztásnál fő feladatunk a műsorpolitikai irányelvek helyes betartása. Ezzel együtt az a törekvésünk, hogy növeljük a "mozik kihasználtságát, s minél többen nézzék meg az ifjúsági és a matiné előadásokat. Mindezt nagyon nehéz volt a korábbi időben megoldani, mert túlságosan sok volt a társadalmi dráma, a lélektani és a háborús film. Sok panasz érkezett arról, hogy sematikusan egyformák a filmek. Ez év harmadik negyedében jobb filmeket kapunk. Az évad leglátogatottabb filmje? — Az aranyember. Annak ellenére, hogy csak szélesvásznú filmként jelent meg, magasan kiemelkedett a többi filmek közül, összesen 24309-en nézték meg. (Bár a többször is megfilmesített .rókái regény gyenge változata volt. A szerk.) Nagyon nehez a műsorosztás, minden községet ismernünk kell. A közel 300 község műsorigényét úgy próbáljuk kielégíteni, hogy közvélemény-kutatásokat rendezünk a műsorkívánságról. Mennyire befolyásolja a látogatottságot a filmek szinkronizálása? — Tapasztalatunk szerint nemcsak a vidéki, de a városi közönség is jobban szereti a magyarul beszélő filmeket. Ezért is egyre több a szinkronizált film, de még mindig nem elegendő. Különösen a falvakban érthető ez a kívánság, ahol rossz a mozi süllyesztése, a feliratos filmek élvezhetetlenek. lesvásznosítását. Ha sikerül a tervünk, amiben bízunk, megyénkben 26 széiesvásznú mc- zi fog játszani. Itt jegyzem meg érdekességként, hogy 45 előtt a megyében (normál, keskeny együttvéve) 12 mozi volt. Melyek a tervek Nyíregyházára? — Igen égető kulturális probléma a megyeszékhely mozigondjainak megoldása. Elmondhatom, hogy 1964. március elsején megkezdik a Lenin téren az új 600 férőhelyes mozi építését, amelyet az ország egyik legnevesebb építészmérnöke, Pintér Béla tervez. A legmodernebb követelményeket is kielégíti és a filmszínházat klimatizáló berendezéssel látják el. Tíz és félmillió forintba kerül, egybeépítve a Moziüzemi Vállalat irodaházával. Talán egy fog hiányozni a teljes korszerűség követelményeiből — amit utólag is pótolni lehet majd, — a gyermekmegőrző. A távlati tervben Nyíregyháza még két négy-ötszáz személyes mozival fog gazdagodni, az egyik az Arany János és a Kalinin utca kereszteződésénél, a másik a^Kótaji út és az Erdősor találkozásánál épül fel. Milyen új bérletet szándékoznak bevezetni? — Valószínű meg tudjuk valósítani a húszszázalékos kedvezményes felnőtt-, a nyugdíjas, és a tanulóbérletet 1964-ben. A tanulóifjúság részére legalább tízezer ifjúsági mozibérletet bocsátunk ki. Országosan is a megyénkben alkalmaztuk először az úgynevezett tsz-mozibérletet, amelyet a kulturális alapból vásárol a tsz jutalomként a legjobb munkát végző tagoknak. Igen szép sikereket értünk el ezzel, a tsz-bérletek azt eredményezték, hogy az eladott 1100 mozibérle.lel 9700 ember fog eljutni a mozikba. P. G. Vz aranyrmber * *.ikcre Több sxiukrou* fűmet 26 s/clesvászuú mozi Bérlet nyugdíjasoknak Ami a filmelláfást illeti, az új fimeket majdnem egy időben mutatjuk be Budapesttel, sőt van olyan film is, '.mely hamarabb kerül bemu*' ‘ ./a vidéken, mint Pesten. Milyen érdekes adatokkal rendelkeznek? — Kiszámítottuk, hogy egy vasárnapi napon, amikor minden mozi üzemel, egyszerre 33 ezer 585 ember, van moziban Szabolcs megyében. Egy év alatt összesen 128 millió 832 ezer méter film pereg le le a szabolcsi mozikban. Olyan vándorgépkocsit fogunk munkába állítani, amely a szabad téren szélesvásznú film vetítésére lesz alkalmas, olyan kis községekbe látogat el, ahol még a környéken sincs szélesvásznú mozi. Hogyan fejlődik a mozihálózat? — Eddig a legfontosabb munkánk az volt,' hogy minden községben mozit létesítsünk. Ez a mai nappal befejeződött, egy új szakasz kezdődik a műszaki fejlesztesoen is. Ezek után a szélesítés fog következni.. Ebben és- a következő évben szélesvásznú mozit létesítünk Tiszalökön, C's.engerben, Dombrádon, Nagyhalászon, Rakamazon, Ko- csordon, Mérken, Hodászon, Szatmárcsekén és Kisvárdán. Még ebben az évben befejezik Nyírbátor, Mátészalka és a nyíregyházi Béke Mozi széSárga pulóveres lámj i komor tehervonat ko- ra délután állt meg a Miskolc közeli állomáson, az utászok vonata mellett. A lezárt marhavagonokban, rácsos ablakok mögött női szemek. A kocsik fékező fülkéiben géppisztollyal magyar és német csendőrök. Negyedóra múlva a félhangosan szitkozódó csendőrök ötös-hatos csoportodban kísérték a nőket, valahová az állomás mögötti parkba. — Jó bőrök vannak köztük, — cigányok is... — nevetett egy tizedes. Sötétedés után kezdték árulni a kiéhezett foglyokat a magyar csendőrök. Három sertéskonzerv... Két marha- konzerv... Fél kiló szalonna... Kit mennyiért. A század gazdag volt lkonzerv- ben, sózott szalonnában, italokban. Útközben felrobbantották egy német katonai raktár ajtaját és a vonat teleszivta magát finomságokkal. Bern karpaszományos szakaszvezető, városi dijnok gyomra émelygett. A --„ex mellett állt, nézte Lichtert, a részeg sofőrt, A tömzsi katona majdnem gyerek cigánylányba karolt és vonszolta maga után. — Állatok — gondolta a karpaszományos —, állatok. És elfordult. — Ilyen volt és ilyen lesz örökké az emberiség. Akkor kellett volna bunkóval agyonütni, amikor a legelső felállt a két lábára. — Bene!... Bene, gyere csak. — Varga szolgálatvezető őrmester integet feléje. — Mit akarsz? — kiáltott durván. Varga homloka kipirult a dühtől, de nem szólt. Karpaszományosgól lesz a zászlós, a hadnagy és jól jön még az a tekintélyt növelő pertu. — Gyere pajtás, ilyent még nem láttál. — Barátia- san átkarolta Benőt. Szájából rum áradt. — Kik ezek?-“A fene tudja, hogy kerültek össze. Katonatisztek feleségei, zsidó és cigányla- nyok. Mind felvidéki. Állítólag volt valami lázadás. Németországba viszik őket... Te, pajtás, van itt egy sárga pulóveres, szőkehajú zsidólány. Hallod? Szőke, kékszemű, zsidólány... Nem hajlandó az istennek se kijönni. Bene szájpadlása kiszáradt, térde megbicsaklott a rémülettől. Sárga pulóveres. szőke: ez Ilona... ez Vilcsek Ilona, Kassáról. Megérezte, hogy csak ö lehet az. „Nekem nincsenek fenntartásaim — mondta annak idején Újpesten a lánynak —, én szeretlek. De most olyan a helyzet hogy feleségül téged nem vehettek.” Mandula szaga volt a lány hajának, nyakának, blúzának. Most megtorpant. Elhárította magáról az őrmester karját, újból érezte illatát. Bene. nem megy oda. Nemrég vitették el a Gestapóval Veres hadapródot. Úgy emelték ki a századból, mint a saját tulajdonukat. Állítólag Csepre- gi, a századhoz beosztott tábori csendőr jelentette fel: a hadapródnak zsidó felese- ge van és kém. A csendőr nem mond semmit, a hadapródról azóta semmi hír. Ha Ilona ráismerne és a nevét mondaná... Itt nincs kiner: és mit magyarázkodnia. Itt farkastörvények uralkodnak." Nekem nincsenek fenntartásaim — mondta <$ lánynak, aki Horthy felvidéki bevonulása után 1940- ben jött egy nyárra rokonaihoz Újpestre. — En kisne- mesi rangot és még valami ennél is többet, a humánumba vetett hitemet örököltem szegény apámtól. Hiszek abban, hogy felébred az emberekben a jó. Ezért, és érted fogok küzdeni Ilonkám.” Nyári hajnalokig sétáltak az újpesti Árpád úton, vagy üldögéltek a Du- na-parton. Ilona szüleinek szép kis kertes házuk volt, a kassai főúton. A lány elsőéves tanítóképzős. „Ha vége lesz a háborúnak odahelyezteted magad és ott élünk. Te a városházán dolgozol, én az iskolában tanítok. Jó lesz?” „Nagyon jó”. Ősszel visszautazott Ilona. Naponta leveleztek. Később hetenként. Aztán csak Ilona irt. Bene nem mert írni. Hóna azonban mindig úgy írt, mintha Bene levelére válaszolna. Utolsó levele 1943 tavaszán jött. Ezt irta: „Nagyon szerettelek és most rettenetesen félek. Ilonád.” A nyitott ajtajú vagon előtt cirkuszi hangulat. Két ittas katona illegeti magát, az egyik csalogatóan komer- veket mutogat befelé. Né- hányan nevetnek, de a többség viszolyogva hátrahúzódik, arcuk komor, hamusziir- ke. A német csendőr megunja a jelenetet és beordít a vagonba: „Kifelé!!!” Valaki bent felsikolt: „Ilona: Menj !ki, mert mindnyájunkat leölnek!” Bene szinte megugrott és rohant a századirodára. Az őrmester alig tudta követni. „Hadapród úr, ej de gyenge a gyomrod, vagy sajnálod őket?” Bene dadogott:„En?... Ezeket? De ellesek a randiről. Srácok” — nevetett az írnokokra” — bemegyek Miskolcra, van egy kis nőügyem.” — Kacagott és zavartan kezet fogott a tizedessel és az örvezetövel. Sietett, azt még hall itta. hogy a német csendőr lehúzta a vagon ajtaját. Ordas Nándor A jelzőt nehogy valaki Molnár Albertra értse. A könyv címe az, melyet üres óráiban olvasgat. * Szereti Jókait. Olvasni is van ideje, nyugdíjba vonult. — Hallott már ilyet? Nyugdíjas paraszt? — Akad most már sokfelé... — Dehát kinek van nyugta munka nélkül lenni? S rámbízták a szövetkezet darálóját. Nem ad sok dolgot, 74 éves vagyok, mégis lesz 250 munkaegységem. Abból pedig párommal megélünk. — 1952-ben 14 hold szántóval lettem szövetkezeti ember. Kitartottam, nem bántam meg. öt gyermeket neveltem fel. s azok már kirepültek a szülői fészekből. De azért nem vagyunk mi elhagyva. Egy gyermek velünk él egy házban, unoka is van. Jó a menyünk. A mosást ő végzi mosógéppel. Nekem meg itt van az udvaron tennivaló, a jószágok körül, meg az a néhány tő szőlő... Hammel József. Az első nap és majd az utolsó A hercegnő nagylelkűsége — Adnának egy csizmát lakodalomrt hizsga már nincs, de van új ruha Éppen most harmincöt esztendeje, hogy Demjén Ferenc tanító pályázatára megérkezett a válasz: „Az ibrányi Tuskolány tanya uradalmi iskolája várja, szeptember elsején foglalja el az állást.” — Azt sem tudtam, hol van Ibrány — emlékszik vissza Feri bácsi. — Fogtam a bőröndöt, jegyet váltottam Pestről magamnak, édesanyámnak, meg a kishugomnak és elindultam az ismeretlen élet feléözvegy Odeschalchy Zoárd- né hercegnő nagylelkű volt. A dohánycsomózó épület déli részét adta az iskolának, meg a tanítói lakásnak. Százcíz gyerek szorult a helyiségben, nézte tágra nyitott szemmel a fiatal tanítót, aki messziről érkezett, vasalt nadrágja is pont olyan volt, mint az uradalom embereié. — Az első nap, úgy emlékszem, mintha ma történt volna. Volt egy első osztályosom, Molnár Mihálynak hívták, nem tudtam megszólaltatni. Mindennel próbálkoztam, mindenről kérdeztem, a végén azt mondtam neki, hogy nincs is nyelve, erre ráölti, és szól, dehogyis nincs... Az első iskolalátogatás, huszonkilenc májusában. A tan- felügyelő kiváncsi volt a gyerekekre: „No, fiam, beszélj Pestről. Mi az ipar, a kereskedelem?” Senki sem tudta. Százhúsz emberből alig említ egyet-kettőt, aki abban az időben írni tudott. Vagy négy éven át hívta az idősebbeket előadásokra, betűvetésre. A színdarabok azóta elévültek, de akkor nagy szó volt minden mondat. Nagy dolog volt, amikor fiával olvasta a meséskönyvet a szülő. — Egyszer sok szereplő kellett, már nem volt kit hívni, s vállalkozott egy ember, aki nem tudott olvasni. Úgy oldották meg, hogy a fia olvasta a szöveget, ő meg játszotta a szerepét. A gyerekek elmentek, itthagyták a tanyát, más életet találtak a szélrózsa minden irányában. Kérdem, kik, lettek, írnak-e, járnak-e a tanító úrhoz? — Megunták azok azt az iradalmi életet, amit a szü- eiktől apró korukban láttak. 5gy temetés, egy lakodalom ílőtt szaladgáltak a férfiak, asszonyok a szomszédba, adnának egy csizmát, egy kendőt. De bizony megesett, se- nol nem találtak valamire falót... A tiszta, szép, nagy szoba jváiis asztalánál számolja az ujján... Molnár Jancsi, a dohányos fia főhadnagy, Ocse- nás Feri állomásfőnök, annak az apja cseléd volt, Kovács Pista újságíró a Népszabadságnál, hányszor küld képeslapot, mikor a messzi Afrikát, Ázsiát járja. És az öccse, Sanyi, az most az igazgató. — Az igazgatóm, az ibrányi iskolában, amelyikhez ez a tanya is tartozik... Mutatja az osztályt. Apró, mint egy közepes lakószoba. De csinos, napfényes, tiszta. — Ezek a padok már újak. Minden új itt, csak a tábla, az egyidős az én itteni harminc évemmel. Meg a számológép. Nem kellene, nem is tanítok rajta, de hadd legyen itt, emlékeztetőnek. A miniatűr iskola ikerablaka szegélyén piros mályva virít, s rámosolyog a gubics- csal felszerelt „számológépre”. — Ezeket tessék megnézni — szól, s hozza a szemléltető eszközöket, a dolgozatokat, a rajzokat. Dicséri a gyerekeket, akiket az ő szavaival bátran merne bármilyen felsőbb iskolába ajánlani, Lévai Attila, Bódvai Mária nevét említi külön, de a többiekre is büszke. Mind a tizenhat tanítványára. Áz elsőtől a nyolcadikig. — És van még sok baj a gyerekekkel tudják, mi' az ipar, meg a kereskedelem, milyen Budapest? Csodálkozva néz, de válaszol. — Tudják, nagyon is jól tudják. Van a faluban televízió, a tanyán sok rádió. Ünnepkor kiöltöznek és mennek színházat nézni a kulturház- ba. Van itt kérem kerékpár, motor, meg pénz is. Nemigen kér senki kölcsön ruhát. Emlífi, hogy nagyon várták idén a gyerekek a vizsgát. Néhány éve szokás, hogy ilyen 1963. augusztus 19. 7
