Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
ÉLJEN ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPE! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMAR MEGYE!BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM Ara: 80 fillér 1963. AUGUSZTUS 19, HÉTFŐ Budapesti posta: Néphatalom, munka, jólét Dita: dt. Cf.tkizi Qitoáu IV/T óricz Zsigmond írta pon- ■LTJ- tosan harminc esztendeje a megye szatmári részéről: „A nép sóvárogva gondol a felettük lévő társadalmi osztályra, s attól várja sorsának igazítását. De azt nem látja sehol. Nem érzi a szervező akaratot, nem leli a gondoskodó hatalmat. Minden pillanatban csak az elnyomatást érzi, csak azt, hogy ő véghetetlen kis pont, akire semmiféCe gondviselés nem terjeszti ki megnyugtató és megváltó segítségét.” A magyar mocsár című riport harminc éve íródott, az akkori állapotokról, amelyek annyira jellemezték az urak Magyarországát. Földönfutó, földturó, jogtalan koldus az egyik, tespedő, az ezeréves alkotmány árnyékában parancsolgató gőgös magyar úr a másik oldalon. Igaza volt az írónak, amikor keserűen említette, hogy ebben az országban ezer év óta mi sem változott... Nem árt visszaidézni ezeket az időket most, alkotmányunk, a népi alkotmány megszületésének tizennegyedik évfordulóján. Kell, hogy visszatekintsünk arra a keserves kínokkal megtett, hosszú és véres útra, amíg a nép szervezte és lelte meg saját magában a gondoskodó hatalmat. Ennek tudatában még nagyobb fényben látjuk, hogy : alkotmányunk megszületése valóban történelmi jelentőségű fordulópont a magyar dolgozó nép életében. A nép törekvését 1949 óta immár törvény, népköztársaságunk törvénye is szentesíti. A magyarság alkotmánya maga a'szocia- lizmust építő nép élete, jelene és jövője. Büszkén valljuk, hogy örökösei vagyunk az 1919-es dicső Tanácsköztársaság akaratának, amely először jelentette ki eooen az országban a nagyszerű álmokat betetőző jelszót: minden hatalom a dolgozó népé. Ezen a szép augusztusi ünnepen hálával és szeretettel gondolunk a nagy szovjet népre annak hős fiaira, akik győzelmes harc és nagy áldozatok árán teremtették meg népünk szabadságát annak az alapját, hogy élni tudjunk a szabadsággal. És ezen a napon köszöntjük szorgalmas, dolgos munkásainkat. parasztságunkat, az értelmiséget, egész dolgozó népünket, amely munkájával napról-napra kemény küzdelemben valósítja meg alkotmányunk tételeit. Ma már természetesnek tűnik, hogy szabad országban élünk, dolgozunk, hogy vannak állampolgári jogaink és teljességgel élhetünk a szocialista haza nyújtotta lehetőségekkel. Talán sokszor meg Is feledkezünk arról, mennyi harc, mennyi áldozat és sokszor emberfeletti munka előzte meg ezeket a jogokat. Nagy elődeink, a nép legkiválóbbjai, mártírjaink és a munkásosztály pártjának soha meg nem torpanó harcának eredményeit foglalta soraiba az alkotmány. A néphatalom megteremtése óta sok minden történt hazánkban és szőkébb pátriánkban megyénkben is. Fejlődésünk ugyan nem volt mindig egyenes vonalú és töretlen, munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk a párt irányításával azonban mindig megtalálta a nehézségekből, gondokból kivezető utat. Ellenségeink is kénytelenek elismerni: szebbé, boldógabbé vált népünk élete, gondatlanabbá a most növekvő ifjúság. És a párt által vezetve ma már mind gyorsabban haladhatunk kitűzött céljaink megvalósítása felé. Szorgos munkával, az építésben és tervezésben megfiatalodva értünk el a mai napig. Kádár János elvtárs kongresszusi beszédében erről mondotta: „Hazánk további fejlődésében döntő jelentőségű tényező, hogy a szocializmus teljes felépítésén ma már olyan társadalomban munkálkodhatunk, amely közel került ahhoz, hogy a munkásosztálynak, a termelőszövetkezeti parasztságnak és az értelmiségnek, a dolgozó népnek egységes szocialista társadalmává váljék.” Ez a nagyszerű eredmény, a szocializmus alapjainak lerakása természetesen nem ment magától és nem ment egyszerre. Tanúi voltunk megyénk lépésröl-lépésre történő fejlődésének, a régi és az új makacs harcának, a munkások öntudatbeli, számbeli gyarapodásának, s annak, hogy a parasztság megértette, rnég jobb holnapja csak a szocialista nagyüzemi összefogással érhető el. Uj ipari létesítményekkel gyarapodott és gazdagszik ma is Szabolcs-Szatmár megye. Nagy alkotásokat is mondhatunk már a magunkénak, mint például a tiszalöki erőmű, a nyíregyházi dohányfermentáló gyár, a mátészalkai és a tu- zsérl—komoról fafeldolgozók, a hatalmassá növő nyíregyházi konzervgyár, a nyíregyházi gumigyár és még sok más üzem. Milliókat áldoz a nép a megye Iparosításának gyorsítására. S ha még mindig nem haladunk a kívánt ütemben, akkor is látjuk: az építőmunka, a lakásépítkezés, az új kultúrintézmények, egészség- ügyi beruházások megyéje lettünk az évszázados tespedt- ség után. Termelőszövetkezeti parasztságunk kiválóan dolgozik. Kitűnően érti, hogy további fel- emelkedésének, jobb boldogulásának egyedüli útja a termelőszövetkezet az erős és virágzó közös gazdaság. Ennek a tudatnak a jelei a jól megművelt, tisztán tartott földek, amelyeket ma látunk szerte a megye határában. Nagyobbak a terméseredmények, szebb, gazdagabb a jószágállomány, szerényen, de a munkához mérten mindig állandóan magasabb a tagság jövedelme. Nem is olyan régen még az ország legelmaradottabb megyéje voltunk. Sok szempontból a nagy erőfeszítések ellenére sem értük még el a többi megyék színvonalát, hiszen a népi demokrácia ével másutt is nagy gyarapodást hoztak. De vannak erre nézve is reális terveink, célkitűzéseink, amelyeket valóra fogunk váltani, már a közeli évek során. Segít ebben bennünket a párt, a kormány. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál tett legutóbbi látogatásakor Kádár elvtárs a munkások előtt ezt mondotta: , „Szabolcs-Szatmár megye Imin den dolgozójának, de az prszág egész lakosságának is /érdeke, hogy ez a megye elérje, sőt, ha lehet, haladja túl az országos szintet. Erre vonatkozóan csak annyit mondhatok, hogy ennek érdekében sok fontos dolog történt és történik. És ez az önök munkáját érinti: éppen a mezőgazdaság fejlesztésén keresztül érjük el, hogy a megye általános színvonala az országos átlagot túlhaladja.” Azt hiszem, világos, egyenes és hasznos tanácsot kaptunk a párt első titkárától. És gondolom, egyetértenek velem a kedves olvasók: a párt segítségével nekünk még céltudatosabban, még takarékosabban, okosabban kell gazdálkodni. Nehéz lenne számba venni, mi minden történt a megye eddigi fejlődéséért. Nem lenne könnyű dolog rögzíteni azt a sok Iskolát, bölcsődét, napközi otthont, villanyt, kul- túrházat, mozit utat, járdát, kórházat, rendelőintézetet, kutat, üzemet, amit a népi hatalom esztendeiben adtunk át a lakosságnak. Tudjuk, sok még az igény. A februári országgyűlési és tanécsválasztások előtti jelölő gyűlések 242 000 résztvevőjével megbeszéltük örömeinket é» gondjainkat. Az emberek őszin'én elmondták, min kell segíteni, mi a jó és a rossz a munkában. Sok jó tanácsot, javaslatot kaptunk ekkor és sodrán fordultak blzalammal hozzánk azóta is. öröm kijelenteni, a választások előtti beszélgetések, javaslatok, jogos sérelmek nem maradtak holt szavak — ahol csak lehetett, segítettük a községek, a megye lakóinak ügyét. A hosszabb távlatot Igénylő kérések megvalósulása is folyamatban van: mind több a jó munkaalkalom, magasabb a reálbér és a reáljövedelem. Népünk biztonságban éli, teljes mértékben helyreállítottuk a szocialista törvényességet, s ha valaki nem vét törvényeink ellen, nem lehet bántódása. Kapcsolatunk a tömegekkel a kölcsönös bizalomra épül, mind szélesebben és teljesebben bontakozik ki hazánkban a szocialista demokrácia. Az egyszerű emberek beleszólnak a község, a termelőszövetkezet ügyeibe, bírálják a fogyatékosságokat, képviselőikkel, tanácstagjaikkal együtt dolgoznak a falun az üzemekben, a hivatalokban a népi ügy, a szocialista elvek gyakorlati valóra váltásáért. Messze van, s örökké letűnt az a világ, amikor a képviselő úr a választások előtt végigvízitelt, rekedtre beszélte magé*, a kortesek megitták a maguk borát, s ezzel mindannyiuk szerepe lejárt az újabb hat évig, a következő választásokig. Nálunk összehasonlíthatatlanul más a helyzet. A ml képviselőink és tanácstagjaink munkája, tevékenysége nem szólamokban jelentkezik, hanem a dolgozók életének változásában. Ebben testesült meg a két alapvető társadalmi osztály, a munkásság és a parasztság testvéri szövetsége, egyre erősebb kapcsolata is. Soha nem látszott ilyen világosan, milyen jelentősége, eredménye lehet ennek az együttműködésnek. Lenin évtizedekkel ezelőtt mondta, hogy a kommunizmus egyenlő a néphatalommal. plusz a villamosított országgal. Gondoltuk volna a néphatalom megteremtésének napjaiban, hogy ilyen gyorsan ünnepelhetjük nemcsak a megye, de az egész ország, a faluVillamosítás teljes befejezését és éppen a Szabolcs- Szatmár megyei Aporlige*en? Nincs már villany nélküli községünk. A sötétséget mindenütt áttörte a fény, amelynek következménye a kulturáltabb, igazibb, emberibb élet. Jelképes ez a mai nap azért is, hogy alkotmányunk ünnepe egybeesik e piros betűs, számunkra nagyon sokat jelentő eseménnyel. Most jelenthetjük azt is: nincs már olyan községe a ~níe- gyéneft”aho] ne lenne mozi. És möficlhatjuk: a lcgelma- padoriabb, betegségekkel küzdő szatmári „végek11 hatalmas egészségügyi intézménye, a fehérgyarmati kórház és rendelőintézet is készen várja az ünnepélyes avatást. Ünnepelünk, a dolgos napok munkájának eredményeit élvezzük ma is, mint eddig minden évben. Pihenjük ki a munka fáradalmait, vagy dolgozzunk, ahol megköveteli azt az új termés betakarítása, hogy aztán még Jobb kedvvel, újabb erővel gyarapíthassuk a bővelkedő holnapot Hammel József felv. A PARLAMENT
