Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

NAPIRENDEN A mu Bik ás védelem 1961-ben az iparban, keres­kedelemben, közlekedésben és a mezőgazdaságban 1350 dol­gozót ért baleset. Kuszonüt- ezerhatszáz munkanap esett ki a termelésből. 1962-ben vi­szont 1583-an szenvedtek bal­esetet. A kiesés több mint 29 ezer munkanap. Az említett két évben 17 ember vesztette életét baleset miatt, A balesetek részben a mun­kások, részben az irányító dolgozók hibáiéból következ­tek be. Huszonnégy hónap alatt 437 ezer munkaórának megfelelő idővel rövidült a termelés a különböző ágaza­tokban. Ez annyit jelent, mintha egy 2100 fős üzem egy teljes hónapig szüneteltette volna a termelést. Társadalmunk lényegéből fakad az a meghatározás, hogy legfőbb érték az ember. Minden anyagi javak előállí­tója az emberi munka. És ezért minden embernek, aki a társadalom építésén fára­dozik, legyen az fizikai, vagy szellemi munkás, irányító és irányított, elsőrendű köteles­sége dolgozó társainak védel­me, megbecsülése, segítése. Természetes, hogy a nagyobb feladat és felelősség a kép- . zettebb vezető és irányitó munkakört betöltő dolgozókra hárul. Főképpen az ő felada­tuk, hogy fokozott felelősség- érzettel dolgozzanak ' azon, hogy állandóan javuljon a' termelő munka biztonsága. Ezáltal nemcsak a termelés fokozását segítik elő, hanem jobb munkakörülményeket, jobb életkörülményeket te­remtenek dolgozóink szá­mára. Megyénkben még inkább y.ükség van a munkásvéde­lemmel való fokozott törő­désre. Itt csak az utóbbi években indult viszonylag na­gyobb ütemben fejlődésnek az ipar, közlekedés.. Ez új — a mezőgazdaságból felszabaduló, iparban addig gyakorlatlan — dolgozók bevonását igényli. Iparunk sajátos elmaradott­sága, párosulva az ipari törzs- gárda kialakításának ’ nehéz­ségével, több munkát, na­gyobb felelősséget kíván a termelés szervezőitől, irányí­tóitól. A nagyüzemi mezőgazdaság új termelési viszonyai között új termelő eszközök, beren­dezések alkalmazásával fo­lyik a termelés. A mezőgaz­daságban 13 alkalmazkodni kell az új helyzethez, ás sok­kal jobban megszervezni az emberek biztonságos munká­ját, a munkavédelmi óvó rend­szabályok alkalmazását, be­tartását. csupán egyetlen lista készült. Ez a lista vízhatlan, négy- szögletes, az iszapba süllyesz­tett ládában nyugszik a Töp­litz-tó mélyén, egy köbméter­nyi más RSHA-aktával együtt. A titkos örökség A bankok annak idején nem tudták, hogy honnan származnak az összegek. Ma már . tudják. A halott náci birodalom élő, vadul burján­zó tulajdonáért minden esz­közt igénybevevő föld alatti harc folyik. E harc célpontja: a Topli z tóban nyugvó láda kincse. A harc hónapról hónapra heve­sebbé válik. A folyószámlák ugyanis, melyekkel 1944 ősze óta senki sem törődött, 1964 őszén, 20 év után a számlát nyitó bankok tulajdonába mennek át. A Toplitz-tóban 22 bádoglá­da rejtőzik, egyenként 20 aranyruddal. Ezek viszonylag érdektelenek. Súlyos, keskeny ládák, már mélyen belefú­ródtak az iszapba. Aki kuta­tásukra lemerül, azonnal sű­rű iszaptengerbe süllyed, ami teljesen lehetetlenné teszi a látást és a tájékozódást. Ha­bár Összesen 1 tonna arany­ról var. szó. a ládák felku'a- tása olyan fáradságos és bo­Az a tapasztalat, hogy ahol megfelelően foglalkoznak a problémával, jelentősei léptek előre, s ez kihat a munka eredményességére is. Sokat javult a baleseti helyzet pél­dául az ÉRDÉRT mátészalkai telephelyén, ahol 1962-ljen 67 főt ért baleset, az előző év 133 fős < balesetével szemben. Eredménnyel zárták a múlt évet a Kisvárdai Fémszerel­vénygyárban, a Tiszavasvárt Alkaloidában, az Építő • és Szerelő Vállalatnál, s még né­hány üzemben. Rossz képet mutat viszont az Autóközle­kedési Vállalat, az Állami Építőipari Vállalat munkás- védelmi helyzete, ahol emel­kedtek a balesetek számban, súlyosságban egyaránt. Számos kisipari termelőszö­vetkezetben sürgős, • úgyszól­ván fő feladat a munkakörül­mények megjavítása. Tény, hogy legnagyobb mértékben a mezőgazdaságban emelked­tek a balesetek, amit főként a- kellő intézkedések hiánya, a megelőző, felvilágosító mun­ka elmulasztása okozott. Számos üzemi, vállalati rendellenességnek, szervezet- leríségnek lehet okozója a biztonságos munka hiánya. Ebben az évben tovább nőt­tek a! feladatok. Üjabb, ta­pasztalatlan munkások kerül­nek az üzemekbe, az építő­iparba. A rendkívüli tél okoz­ta elmaradást is csak inten­zivebb munkával hozhatjuk be. Ilyen körülmények között az eddiginél csak jóval na­gyobb figyelmességgel előz­hetjük meg a baleseteket. Nem nézhetjük ölhetett kézzel, hogy az első fél évben meny­nyire romlott a munkásvér delem, hogy sok ember életét, testi épségét, munkaképessé­gét, vagyis kenyérkeresetét — ezzel sok család megélhetését — veszélyezteti a gondatlan­ság, Az üzemek irányítói, a műszakiak, a munkások gon­doljanak- a súlyos követkéz-1 ményekre, arra, hogy köteles­ségük vigyázni önmagukra és másokra. A mi társadalmunk mun­kásjóléti jellege nemcsak a több termelésből adódó gaz­dasági javak elosztására, a dolgozók egészségének meg­óvására is figyelmeztet. Szabó Gyula. a megyei pártbizottság munkatársa. KÖZPONTI VASUTASNAPI ÜNNEPSÉGEK FÉNYESLITKÉN ÉS ZÁHONYBAN Kossá István köz'ekedés* és postaügyi miniszter mond beszédet Ma avatják a záhonyi kultúrházat — Kitüntetések, jutalmazások Kétszeres kitüntetés érte a XIII. Vasutas Nap alkalmá­ból megyénk vasutas dolgo­zóit. Itt rendezik meg a köz­ponti vasutasnapi ünnepséget és ezen részt vesz Kossá Ist­ván közlekedés- és posta ügyi miniszter is. A miniszteri kü­lönvonat ma délben érkezik njeg Fényeslitkére. Különvonat szállítja a zá­honyi körzet dolgozóit is Fé­nyesül kére. A fényeslitkei központi vas- utasnapí ünnepségen meg­nyitó beszédet mond Magyar István, a debreceni MÁV igazgatóság vezetője. Utána Kossá elvtárs tart ünnepi be­szédet. A miniszter 46 kitün­tetést ad át a vasutasoknak és a Záhony térségében folyó munkák végzésében kitűnt dolgozóknak. Ez alkalommal hatan kormánykitüntetést, ha­tan kiváló vasutas és kilencen érdemes vasutas kitüntetést kapnak. Ugyanakkor sokan kapnak pénzjutalmat. A kitüntetések és jutalmait Szakvizsga a gyermekvárosban Mit jelent egy új cipő — az asztalon ? A kalapácsok ütemesen ko­pognak, a fényes kések si- kongva szelik a különböző bőr­darabokat. Kilencen ülnek az asztalfőre hajolva, valameny- nyien kedves ismerőseim. Nyárádi János, Markolány János, Varjú Ferenc és a töb­biek. A tiszadobi gyermek- város lakói. Forgassuk csak vissza az idő kérőkét. Honnan indult el Varjú Ferenc és hogyan jutott el odáig, hogy szak­munkás vizsgát tegyen? — Hároméves korom óta va­gyok állami gondozásban. A szüleim, akik nem sokat tö­rődtek velünk, züllöttek, kocs­mákba jártak. Testvéreimmel együtt napokon át be vol­tunk zárva a lakásba, már a szomszédok is megsokallták és a helyi tanácsot kérték, hogy vegyenek bennünket ál­lami gondozásba. Tizenkettedik életévét betöl- tötté, amikor a mostoha apja érte ment és haza vitte. Anyja többször férjhez ment. Apja a Jászkiséri Állami Gazda­ságba vitte. Itt dolgozott. — Innen szöktem meg. mert rosszul bánt velem a mosto­hám. A Szolnoki Gyermekvé­dő Otthonba kerültem, majd innen az ikervári gyermekvá­rosba vittek. Ikervárról Ti- szadöbra kerültem, ahol az első évek igen keservesek vol­tak. Olyan egyedül éreztem magam, hogy nem tudtam mihez kezdeni. Bizalmatlan voltam nevelőimmel szemben. Elhatároztam, hogy tanulok valamilyen mesterséget Varjú Feri már az első évben összetűzött a mesteré­vel, majd ezt követően meg­szökött az otthonból. — Néhány napot a gyer­mekváros épületének padlá­sain, a Tisza-parton bujkál­tam. Nem tudtam önmagám­nak megmagyarázni, hogy mi ez. Nem tudtam mihez is kezd­jek. Éhes is voltam, úntam az egyedüllétet s jelentkez­tem Kelemen István szakok­tatónál. És ma Varjú Ferenc nagy izgalommal teszi az új, fé­nyes cipőt az asztalra a vizs­gabizottság elé. — Azt hiszem, nagy hatás­sal volt Ferire, hogy több­ször elvittük Martfűre, a Ti­sza Cipőgyárba és Rakamazra üzemlátogatásra. Megismerke­dett a cipőgyári munkások­kal, s rádöbbent arra, hogy ha felszabadul, bekerül egy ilyen kollektívába; talán majd itt megkapja azt, amit az élet nem adott meg neki. — A vizsga után hol akar elhelyezkedni? — A Nyíregyházi Cipőgyár­ban szeretnék dolgozni. A vizsgabizottság döntése megszületett: Varjú Ferences a többiek is sikeres vizsgát tettek. Erdelics Imre. átadása után Endrédi Endre elvtárs, az MSZMP megyyei bizottságának titkára köszönti a Vasutas Nap alkalmából az ünnepeiteket A központi vasutasnapi ün­nepség ezután a záhonyi MÁV művelődési ház átadásával folytatódik. A Vasutas Nap tisz­teletére határidő előtt elké­szült, töbo mint másfél mil­lió forintos költséggel. A mintegy háromszáz meg­hívottat az új épületben a községi tanács képviselője kö­szönti, majd Szabó Antal, a vasutas szakszervezet főtitká­ra átadja az új létesítményt rendeltetésének. A debreceni Csokonai Színház művészei és a debreceni Szinfónikus Ze­nekar ad ezután ünnepi mű­sort. A miniszter este fogadást ad a meghívottak tiszteletére. A nyíregyházi vasúti cso­mópont dolgozói már tegnap megkezdték a XIII. vasutas­napi ünnepségeket. Szomba­ton 17 órakor ünnepi nagy­gyűlést tartottak a MÁV kul- túrotthonban. Kitüntetóreket és jutalmakat adtak ' át. Az ünnepi aktust kultúrműsor és éjfélig tartó tánc követte. A vasutasnapi rendező bi­zottság gazdag programot ál­lított öf.sze mára is. Délelőtt tíz órakor a MÁV kultúrott- honban a vasutas dolgozók gyermekeit vendégelik meg. Délután 17 órakor a sport­pályán folytatódik az ünnep­ség. A vasutas sportpályán a Nyíregyházi VSC NB III-as és a Debreceni G0CS SC NB III-as csapata méri össze ere­jét.­T. Á. Mmmúí IP® ÉielÉst! Fehér bot kopogott a jár­da kövén. A vak emberek biztonságát a közelekedés- ben nagyrészt ez a fehér bot adja. De úgy kellene, hogy a látó emberek segítsége nyújtsa a legnagyobb biz­tonságot azok számára, akik­nek a sok színben tündöklő világ nem más. csak szürke­ség, feketeség. Fehér bot kopogott a jár­da kövén július 11-én fél 11 órakor is. Nyíregyházán a Kossuth téren. Károlyi Antal nyugdíjas, vak tanító igye­kezett hazafelé, miután elvé­gezte dolgát a Vakok Szö­vetségében. Botja és érzéke vezette, számolta a lépteket: még 30, még 20 és átkelhet a téren. Húsz lépés! Ezt a húsz lépést már nem tehette meg, mert útját szeg-te a lá­tó emberek hanyagsága, fi­gyelmetlensége. A Szabolcs szálló részére tüzelőt szállítottak és miután már elvégezték a rakodást, elfelejtették lezárni a járdán tátongó több, mint egy négy­zetméteres pincenyilást. Ká­rolyi Antal a nyílásba zu­hant. Fejét 2 és fél centi hosszan felsérte te, jobb ke­zén erős zúzódásokat szenve­dett. Jó néhány napra megszűnt kopogni Károlyi Antal botja. Ehhez hasonló eset már nem egyszer előfordult Nyíregyhá­zán. Hetven csökkentlá ó jár itt az utcákon és a látók nem ügyelnek eléggé arra, hegy a járda a világtalanok részére is biztonságos legyen. Epülettörmelékek, kukatartá­lyok, gödrök veszélyeztetik a vakok testi épségét és tegyük hozzá, a látókét is. Hogy ez a veszély meg­szűnjön, annak egyetlen fel­tétele, figyelmeztetni, felelős­ségre vonni a gondatlanokat, az utca ilyen rendbontóit. (Seres) Kitűnő a kézifecskendő — csak éppen vizet nem ad Tűzrendészeti ellenőrzés cséplőgépek, kombájnok körül nyolult lenne, hogy jóformán nem is fizetődik ki. Ezenkívül vannak még ha­mis fonttal teli ládák is, ezek teljesen értéktelenek. Van még a tó mélyén 21 négyszögletes faláda, jelzése B—1-től Ő—5-ig és B—7-től B—22-ig. Hosszuk körülbelül egy méter, viszonylag köny- nyebben felszínre hozhatók, mert nagyobbak. s ezért könnyebben felfedezhetők, ezenfelül , könnyebbek, nem merültek olyan mélyen az iszapba. Ezekben a ládákban nyugszik az RSHA aktaanya­ga, többek között a rejtjelek és a betétek elhelyezőinek listája.» A stájerországi kormány megtagadta a kutatási engedé­lyek kiadását. Indok: először is minden, ami a víz felszíne alatt. nyugszik, mint volt „német tulajdon” mindenkép­pen az Osztrák Köztársaság tulajdona, másodszol-: „A köztársaságnak az a vélemé­nye, hogy a Toplitz-tó mé­lyén nyugvó anyagok felszín­re hozatala nem szolgálja sem a köztársaság, sem pe­dig a köz érdekeit”. Mit ér a lista? A „Toplitz-tó kutatócso­port” képviselője most azzal fenyegetőzik, hogy egysze­rűen Illegálisan hajt végre lemerülést. A „Toplitz-tó kutatócsoport hátterében Federico Schwend áll. „Osztrák” megbízottjuk nyugatnémet export üzletem­ber: Hans Heinz Riegel. Egyik legfontosabb tanács­adójuk, dr. Wihelm Höttl. Legjelentősebb bécsi képvise­lőjük preminens náci ügy­véd. 'Igaz, hogy a csoport tagjai nagyrészt volt náci tit­kosszolgálati ügynökök, most azonban elsősorban a pénz érdekli őket Ez a „kutatócsoport” akar­ja az RSHA anyagot tartal­mazó 21 ládát megkaparinta­ni. Vagy legalábbis úgy tesz, mintha a legfontosabb ládá­kat felszínre hozta volna. Vajon miért? Hogy azután nagy dobra verje a rejtjele­ket, a felvevő bankokat és a betétek elhelyezőit tartalma­zó listát, s az egész világ előtt leleplezze a náci tőke nemzetközi szerteágazását? Aligha ezért. Ebben az eset­ben ugyanis a bankok el­vesztenék ugyan pénzeiket, s a tőlük függő Cégek bezárhat­nák kapuikat, a „kutat sö­pört” azonban egyetlen fillér­hez sem jutna. Sőt, még a kutatási akcióra fordított összeggel is szegényebbek len­nének, ez pedig nem csekély­ség. Az effajta ügyeket azonban Megyénk számos községéből jelentették már, hogy befejez­ték az aratást, helyenként búgnak a cséplő-gépek is. Ilyenkor különösen szükség van a fokozottabb tűzvéde­lemre, a megelőző munkára. A tűzoltóparancsnokság ki­adott egy utasítást a községi tanácsoknak, állami gazdasá­goknak, hogy a nyári mező­másképp is lehet intézni: kiemelik a ládákat, s felke­resik ügyféléikéi akik re­megnek az egzisztenciájukért. És akkor a „kutatócsoport” udvariasan felteszi a kérdést:, talán tudtok valamit ajánlani egy ilyen listáért? Mennyit ér nektek? Piszkosabb az iszapnál A B-l—B-22 jelzésű ládák­ban sokkal „forróbb” anyag rejtőzik, mint a rejtjelkulcsot tartalmazó lista. Az RSHA 22 köbméternyi aktarengete­gében kétségtelenül egy sor név található, számtalan rá­juk vonatkozó adattal. Ezek a nevek egyébként a mai né­met hivatalnoki listán is megtalálhatók, fel egészen Globke államtitkárig. Őri áll­nak a stájerországi Néppárt listáin, Murertől kezdve fel, egészen magas rangú funk­cionáriusokig, akiknek neveit jól ismerjük. De kinék állna érdekében e nevek nyilvános­ságra hozatala? Is~~^ot rá!! Pompás mulatság lenne egyszer óriási víz alatti bom­bát dobni a Toplitz-tóba — pontosan akkor, amikor min­denki, aki érdekelt ’ a ládák ügyében, vagy tartalmuktól fél, éppen . a mélyben kutat utánuk. gazdasági munkák idején mi­lyen megelőző intezkedeseket tegyenek. Tűz esetén mi o teendő? Ellenőrző körútra indul­tunk, hogy a helyszínen győ­ződjünk meg róla: hogyan tartották be ezt az utasítást. Első állomás az Apagyi Álla­mi Gazdaság. A cséplést, né­hány órával azelőtt kezdték meg. A munkások éppen rö­vid pihenőt tartottak. — Ismerik a tűzrendészeti szabályokat? — kérdezzük a gépésztől. — Természetesen. Az em­berek ki lettek oktatva. Itt a napló, mindenki aláírta, hogy részt vett az oktatásban. — És tudják is, hogy egy tűz esetén mi a teendőjük? A határozott „igen” elma­rad, helyette izgatott mozgo­lódás támad. Megkérdeztünk néhányat a munkások közül. Egy sem tudta megmondani, hogy tűz esetén mi lenne a feladata. Bizakodva tekinte­nek a kézifecskendőre. Most javították ki, kitűnő állapot­ban van: legalább is ezt mondj"!- Mert amikor ham- nálni p.r '.háljuk, nem ad vi­zet. Kiderül, hogy nincs is feltöltve. Kábel a földön Valaki kulcsért szalad. Ne­gyedóra múlva aztán valóban működ;!- Szerényen húzódik meg a 400-as kismotor-fecs­kendő a tűzoltószertárban. Makacs gép. Hiába minden igyekezet, nem akar indulni. Pedig a gépész szerint az is kiváló állapotban van. Még rágondolni is rossz, hogy mi történne itt egy eset­leges tűz esetén. A cséplő­gépet villanymotor hajtja. A kábel szabadon fekszik a föl­dön. Erőgépek, pótkocsik jár­nak rajta keresztül. Ha meg­sérül a védőburkolat, zarlat keletkezik, és szinte pillana­tok alatt lángralobbanhat a szalma. Pedig a vezeték mel­lett már felállították a három méteres póznákat. Csak fel kellene tenni rá a kábelt. Rendszeres ellenőrzést Palásti János igazgató azon­nal intézkedik. Szinte percek alatt kijavították a hiányos­ságok nagy részét. De vajon akkor is megtették volna, ha nem az ellenőrzés hívja rá fel a figyelmüket? Üt közben megnéztünk né­hány cséplőgépet, kombájnt. A vezetők általában tisztában vannak azzal, hogy tűz ese­tén mit kell tenniök. örven­detes, hogy a községi taná­csok is egyre többet foglal­koznak a tűzrendészeti fel­adatokkal. Legtöbb helyen maga a tanácselnök a tűzren­dészeti bizottság elnöke, vagy tagja. Rendszeres ellenőrzése­ket végeznek, felhívják a fi­gyelmet a hibákra, kijavítják azokat. Különösen most kell JóH dolgozni, mert az egész évi kenyérről van szó. (bogár) s 1963. Július 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom