Kelet-Magyarország, 1963. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-02 / 152. szám
Orvos, vagy mérnök? IV em kell régi időkre visszamenni, a közelmúltban is ez volt a kérdés: orvos, vagy mérnök? A középiskolát végzett diákok nagy többsége rohamozta ezeket a pályákat. Az orvosi hivatást vagy a mérnöki szakmát tekintették annak a magaslatnak, amely mindenekíelett áll. S hogy ez közszemlélet volt, abban elsődleges szerep jutott a szülőknek, akik régi megfontolásból kiindulva ösztönözték gyermekeiket, szinte kizárólag e két pálya felé, de elsődlegesen orvost akartak. A szülők egy múlt időből hozott egzisztencialista felfogása volt ennek a visz- szás helyzetnek kiinduló pontja. így történt, hogy négy—öt évvel ezelőtt a megyében érettségizettek mintegy 50 százaléka orvos, 30— 40 százaléka pedig mérnök akart lenni. Ezek az arányok napjainkban körülbelül egy- harmadára mérséklődtek. A szülők megfontolása az elmúlt években lényeges változáson ment keresztül. Többnyire érthetővé vált, hogy szemben a múlt időkkel, ma minden munka értékes, amelyet az élet bármely területén végeznek az emberek. Természetesen a társadalom egészének tevékenysége — a széles munkamegosztás következtében — az orvos és a mérnök mellett sok más hivatást, szakmát igényel. Mondani sem kell, hogy a társadalomnak elsődlegesen a termelés területén van szüksége képzett emberekre. Különböző nyílt fórumon sok szó esett a pályaválasztásról az elmúlt években. Ilyen vitatott kérdés volt az ifjúság perspektívája. Ezeknek a vitáknak is az volt a kiinduló pontja, hogy a szerfölött nagy özönlés az ánnak hitt „elit” pályák felé aránytalan volt, az élet összigé- nyeit tekintve. Mi sem természetesebb, hogy a szakember- képzés arányainak betartása miatt (ami éppen olyan fontos, vagy fontosabb, mint az > anyagi termelés betartásának •arányai), sokan nem kerülhettek be egyik vagy másik egyetemre. Ez a viszonylagos kudarc hozta a perspektívával kapcsolatos kérdéseket. De ha valaki különösebb rátermettség nélkül kizárólag egzisztenciális megfontolásból nem juthatott el mondjuk az orvostudományi egyetemre, van-e oka arra, hogy a perspektíva hiányát lássa? Egyáltalán nincs! Nem lehet mindenki orvos és nem lehet mindenki hajóskapitány, vagy mérnök. Annyi orvost és hajóskapitányt stb. kell képeznünk, amennyit társadalmunk fejlődésének szükséges arányai igényelnek. Az élet száz és száz területű. Száz és száz szükséglettel lép fel. És minden magyarázat nélkül kijelenthetjük, hogy mai életünk valamennyi munkaterülete perspektívát jelent, vagy régi értelmében egzisztenciát. Ezt már többnyire tudják is a pályaválasztók. (Talán jobban tudják és értik mint sok . esetben a szülők.) Ennek eredménye, hogy a továbbtanulással kapcsolatosan a diákok jobban számolnak saját képességeikkel és a reális lehetőségekkel. Ilyen módon a pályaválasztás terén immár létrejön egy bizonyos egyensúly. Például a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban az „érdekes” területekre nem jelentkeztek annyian, mint az előző években. Orvosira nyolcán, állatorvosira ketten, agráregyetemre heten, műszaki egyetemre négyen, vegyipari egyetemre ketten, jogra hárman, különféle felsőfokú technikumba kilencen, tiszti iskolára hatan. Tehát a most végzett diákok viszonylag kis része jelentkezett a régi értelemben vett egzisztenciális területekre. Ez egyben azt is jelenti, hogy az élet megannyi munkaterületét is kezdik megbecsülni, célt, perspektívát látnak a „sablonos” szakmák, hivatások területén is. Különösen nagy vonzást éreznek a pedagógus pályák iránt. Megyénkből nyolvanan akarnak középiskolai tanárok, negyvenötén óvónők és kétszázötvenen alsó és felsőtagozatos tanítók lenni. A pályaválasztási megfontolásokban bekövetkezett pozitív változás azonban még korántsem teljes. Ugyanis, ha valamilyen területen nagy szükség van Szabolcs-Szat- márban a képzett emberekre, akkor ez a terület a mező- gazdaság. Noha, a mezőgazdaság szakterületeire is az idén többen jelentkeztek, mint a korábbi években, mégis az arányokat tekintve ide akarnak a legkevesebben menni| még mindig. Ennek gyökereit talán a falu és a város viszonylagos kü- különbségében lehet keresni. Azonban ez a különbség, amely szemlátomást eltűnőben van, csakis az újabb és újabb falusi Szakemberek sokaságával mondható majd véglegesnek. Amennyi képzett és általánosan is művelt ember kerül a községekbe ennek arányában tűnik el a falu és a város szintkülönbsége minden vonatkozásban. Ez bekövetkezik mindenképpen, csak az odáig tartó időt lerövidíthetjük, ha mielőbb elegendő szakembert kap a falu. Tehát a nimbusz, amely pár évvel ezelőtt egyes szakágak iránt volt, lényegében kivesző félben van. Legalábbis a most végzett középiskolások továbbjutásának arányai erre engednek következtetni. Az orvos, vagy mérnök ma már nem egyedüli perspektíva. A perspektívát meg lehet találni minden munka szeretetében, amely a társadalom gyors ütemű haladását szolgálja. Vincze György 15 milliós tsz építkezés A tomyoepálcai Rákóczi Termelőszöyetkezet építési üzeme a járás 21 tsz-ében 150 építőm un kassal dolgozik. 65 dohánypajtát építenek az idén a járás tsz-eiben. Ezenkívül több fiaztatót, istállót, kukorieagórét. 15 millió forintos munkát vállaltak, ezenfelül magánházakat is építenek és a tsz saját erejű beru-. házasát végzik el. _A 65 dohánypajta a legsürgősebb. Győr megyéből szerződtettek nádfedő szakembereket, ők irányítják a tetőfedést. összesen 60 ezer kéve nádra lenne még szükségük, hogy be tudják fejezni a munkákat időben. A szerkezeti megoldásait új szalmával igyekeznek majd pótolni. Műszakiak a falvakért Ajándéktervek félmillió forintért — 27 kilométer hosszú bekötő út — Nyíregyházi terek rendezése Négy éve, hogy a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett szépszámú mérnökkollektíva tevékenykedik társadalmi munkában. A műszaki akcióbizottság nevet viselő csoport tagjai általában ott segítenek a tervek valóravál- tásában, ahol a legnagyobb szükség van rá. Merza Gábor elnök szerint ennek a munkának a haszna leginkább a termelőszövetkezeti, valamint a tanácsi bekötő utak építésénél mutatható ki. ANYAGI- ÉS IDŐNYERESÉG — Minden esztendőben becsülettel helyt álltak a társadalmi munkában tevékenykedő mérnökök. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy 1962ben például több, mint félmillió forint értékű tervezőmunkát végeztek el ingyen a közös gazdaságok, a kisebb települések részére. Felesleges bizonygatni ennek a tevékenységnek a hasznát. Nemcsak anyagi nyereségről van szó — hiszen a terveket ajándékba kapták a tsz-ek, a falvak — de Időnyereségnek is tekinthető, hiszen a Hazafias Népfront lelkes aktivál nélkül hónapok, sőt évek múltán juthattak volna csak kivitelezési tervekhez a távoli községek. Ebben az évben tovább. bővitették a műszaki akcióbizottság tevékenységi körét. Iskolai szemléltető eszközök is készülnek a Kállósemjéni Növényvédő Állomás laboratóriumában, ahol a jövő növényvédő szakemberei sajá títják el a szükséges Ismereteket. Madár István, Kovács András és Sípos Géza „hetesi ” gyakorlaton a laboratórium női dolgozójával. AZ IDEI MUNKA Közel 27 és fél kilométert nyi bekötő út tervét alkották meg a mérnökök munkaidő után, önszorgalomból, melynek legnagyobb része már az idén átadásra kerül. Bay István tervei alapján készülhet el a ramocsaháziata bekötő útja, Ojtozi János készítette a nyírbogdányi úttervet, Várközi Gyula elképzelés se alapján láthattak kivitet lezési munkához újabb, majd- csak egy kilométeres szakaszon a nyírtassiak. Ilyen „társadalmi tervezési akció’1 keretében kerülhet sor idő előtti útátadásra a rakamazi Zrínyi utcán, a tiszadobi Dózsa Tsz-nél, a mátészalkai Sallái utcán, Jókén, Tisza- vasvariban, Vásárosnamény- ban, Pátrohán, Márokpapin és, Nagyecséden. — Az idei gazdasági év el- ' ső felében 529 ezer forint értékű tervmunkát fejeztek be mérnökeink társadalmi mim- kábán. Közülük a gergelyiugornyai, a dombrádi, a gulácsl, a mérki és a turistvándi termelőszövetkezeli bekötő utak csak a jövő évben valósulnak meg. A LAKOSOKON A SOR Merza Gábor, a HNF műszaki akcióbizottságának elnöke így sürget: — A mérnökök nagy kedvvel alkották meg a terveket. Ezeknek jó részét már át is adtuk az illetékeseknek. Most az a legfontosabb, hogy a tsz-ek és a falvak lakói mindenhol teljesítsék a földmunkára tett társadalmi munkavállalásukat. Ez a legfontosabb feltétele az állami hitelnek, hozzájárulásnak. Nem pihennek a Hazafias Népfront mérnökaktívái: még az idén asztalra teszik a nyíregyházi Arany János, Ady Endre utca és a dohány- fermentáló előtti tér rendezésére, útépítésére vonatkozó javaslataikat (as) Huszonhét méter magasból Vigyázzatok emberek! A magas feszültség felett — Úszik a levegőben a szobafal ka, figyelni a felső vezetéket, hogy hozzá ne érjen a beemelő szerkezet vagy a teheremelő kötél, mert azonnal meg lenne a baj. — Ha viszont a gép állna azért mi lennénk a felelősek az itteni vállalat, meg a miénk szerint is —- szól közbe Szolnoki. Parancsomra nő űz épület — S bizony nem kis pénzbe kerül egy ilyen gép. Több mint 30 000 forintot fizet érte a megyei építőipari vállalat egy hónapra — folytatja Borbély Sándor. Én 27 méter magasban dolgozom, ahol már kötelező a mentőöv használata, bár magassági és veszélyességi pótlékot nem kapok, s a fizetésem is kevesebb mint a. Szolnoki kollégának, mégis szívesen csinálom. A pénz is vonzza az embert, de nem is az... Az embernek a szeme előtt nő fel a hatalmas épület, s milyen jó érzés tudni, hogy annak elemeit azzal a géppel emeltem a magasba, tettem a helyére, amelynek én vagyok az ura és párán csői ója. Farkas Kálmán Árt-e a színház a színháznál: ? 0r. Pont Bonifác ismerauerjeszíö előadásából 1963. július Z. Rapid. Nemcsak a mosószernek, hanem annak a hatalmas karcsú testű monstrumnak is ez a neve, mely ott nyújtogatja éjszakámként hosszú gémjét a Petőfi kerttel szemben, a sínek és az úttest felett. Mint valami pillét, emeli magasba az előregyártott szobák egy-egy falát. Félszáz méter magas, s negyven tonnás az NDK gyártmányú kékcsíkoe torany- darú. Égnek a neonok körülötte. A vonatokhoz siető utasok megállnak. Bámulnak, csodálauznaK. Figyelme, Keresik a magasban az embert, aki ura és parancsolója ennek a masinának. Tompán hangzik a kürt. Jelzi, hogy „vigyázzatok emberek,” fölöttetek fordul a teheremelő kötél, vagy az úttest és a sínek fölött emel a darus. Veszélyes munka — Nézzék, mindjárt hozzáér a vezetékhez! Nagy az izgalom. Lassan siklik a sínen a nagy vastest, s fenn a magasban, a fülkében figyel egy ember. A teheremelő kötélen függő betonelem úszik a levegőben a megasfeszültség felett. Működésbe lép a beemelő szerkezet, s már helyén is van az egyik fal. — Veszélye®, de szép munka — jegyzi meg valaki. S délután hattól reggel ötig ugyanez ismétlődik. Vajon ki lehet az éjszakai darus? öt keressük a forróságban. Az Árpád utcai építkezéseknél érdeklődünk egy néhány percig kényszerszünetet tartó darustól. Napszemüveget visel, félmeztelenül ül a fülkében. — Szabolcsi fiú Borbély Sanyi i®, akárcsak én — mondja Szolnoki Bertalan, a törpe__ 6 tonnás magyar daru kezelője. — Hazajöttünk szűkebb hazánkba építkezni. Ö tiszamogyorósi én meg aranyosapáti. Együtt lakunk, jöjjenek megmutatom. Pihenő? Meszesgödrök, betonelemek, téglatörmelékek között bukdácsolva jutunk el a lakásukhoz. — Itt van az otthonunk — mutat az egyik felvonulási épületre. — Ilyenkor Sanyi olvasni szokott. Pihen, mert éjszaka nagyon kell ám figyelni. Kopogunk a faragatlan deszkaajtón. Borbély az igyon félmeztelenül elnyúlva valóban olvas. — Ez az igazi szórakozás som. Pihentet is. Ahová megyünk az az első, hogy megnézem a könyvtárat, s amit még nem olvastam, ahhoz hozzálátok. Néha a kollégával, Bertivel moziba megyünk vagy Sóstón megfürdünk. Ott van az otthonuk, ahol építkeznek. — A vállalatok adnak külön szobát a darusoknak, hogy pihenjenek, de itt nincs, így hát ideszorultunk a felvonulási épületbe. Sajnos itt nem lehet pihenni igazán. Csalt az vigasztal, hogy közelebb kerültem a családhoz. Itthon Két esztendeje darukezelő. Azelőtt csak szerelte. — öregszem már, s gondoltam a kezelőnek nem kell annyit a magasba és oly sokszor mászkálni, de bizony csak nem úsztam meg — mosolyog. — Hány éves? — Már 37. Építette Debrecent, Tégláson a Hajdúsági Iparműveiket, s most Nyíregyházát. — Azért vállaltam a Rapidet, hogy haza kerüljek Szabolcsba. Igaz, van úgy, hogy csak vasárnap reggel tudok hazautazni Tiszamo- gyorósra, ® hétfőn már jöhetek vissza, de megéri. • Nagyon sietnek itt az építkezéssel. S elég veszélyes ahol én dolgozom. Gyér a • világítás is, s a Rapid nagyon reagál a szélre, nagy a kilengése. Nagyon kell vigyázni éjszaKedves hallgatóim.!... Régi vita a sajtóban, rádióban, árt-e a film és a televízió a színháznak? E problémát kellő tudományos tömörséggel így összegezhetjük: naná, majd nem árt. Ugyanakkor — hallgatóim — a téma táplálóiból hiányzik a dialektika és pont azt nem vették észre, ami a színháznak legjobban árt, s amihez képest a film, a televízió és a tűzvész csak múló, heveny ártalmak. Ha a felettes hatóságok ráparancsolnak egy színházra, hogy ne a tehetséges X rendezzen meg egy darabot, hanem a tehetségtelen V, akkor ki árt a színháznak? A felettes hatóságok semmi esetre sem, hiszen a darabot Y rendezte. O állította be rosszul, övé a felelősség. A konklúzió: a rendező is árt a színháznak. De ha — kérdezhetik önök — a tehetséges X rendez meg egy jó darabot tehetséges színészekkel? Akkor mi van? A tehetséges rendező is árt a szinháznaik. Az első előadásokat ugyanis megnézik a nézők, elkapatják magulckat és elterjed, hogy az előadás remek, az illető színházba érdemes járni. Megnézik a darabot más nézők is, zsufi ház volt sokáig, mindenkinek tetszik az előadás... Es... Hát nem értik, kedves hallgatóim? A nézők azt hiszik, hogy most már a következő előadások is jók lesznek, jegyet váltanak azokra is és olyan dühösek lesznek, amilyenek az előző jó előadások nélkül nem lettek volna. Soha többé nem mennek abba a színházba, pedig lehet, hogy — három vagy öt év múlva — megint lesz ott egy jó előadás. Ezek szerint a jó író, a tehetséges rendező és a kitűnő színész is árt a színháznak. Nem hallgathatom el, kedves hallgatóim, hegy a színháznak azért a legjobban mégis csak a közönség árt. Mert ha a közönségnek nem lenne véleménye, cikkor minden másképp lenne. Meghallgatna minden előadást, tehetségesnek találna mindent és mindenkit. De a közönség — eléggé el nem itélhetően — azt mondja, hogy ez tetszik neki, az meg nem. Érzik, milyen torz jelenség ez? Ha egyszer a felsőbb hatóság, a izínigazgató és a maga a dramaturg már jónak ítélt valamit, hogy jön a közönség ahhoz, hogy ö is beleszóljon ál- !lamilag kinevezett, ezért fizetést is húzó emberek dolgába? Éppen ezért azt javasolom, hogy a színházak ezen- úl ne tartsanak előadásokat ?s aikkor illetéktelenek nem tudják lejáratni a színház nimbuszát. Bocsássák el a 'endezőket és a színészeket, :sak az igazgatók és a dramaturgok maradjanak, mert íz ő feladatuk a színház hevületének védelme. Es ha tincs rendező, színész és kö- iönség, még az esetleg tevedö Igazgatók sem árthatnak a színháznak. „ (Lejegyezte: Antal Gábor)
