Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

A vezetés társadalmasításának jelentős fórumai stx üzemi tanácsok Beszélgetés Szűcs Lajossal, as SZMT vezetőtitkárával A kormány és a SZOT má­jus végén nyilvánosságra hozta azt a közös határoza­tot, amely az üzemi taná­csok szervezését és hatáskö­rük kiterjesztését jelöli meg. Munkatársunk megkérte Szűcs Lajos elvtársat, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának vezetőtitkárát, kom­mentálja az eseményt. — Az ellenforradalom trtán megyénk valamennyi terme- * lő üzemében megalakultak az üzemi tanácsok. A kez­deti munka után egyre in­kább kitűnt, hogy — kevés kivétellel — ezek a társa­dalmi kollektívák nem töl­tötték be hivatásukat. Míg a kisvárdai Vulkánban, a nyír­egyházi Dohányfermentálóban és például a Nyírlugod Ál­lami Gazdaságban a demok­rácia alkotó fóruma volt az üzemi tanács, addig sok he­lyütt kényelmességből, hely­telen szemlélet miatt nem tulajdonítottak jelentőséget neki. Sőt, néhol tudatosan mellőzték a vezetésből, a termelési feladatok irányítá­sából. Érthető ezek után, hogy az üzemi tanácsok tag­jai kedvüket veszítették, passzivitásba vonultak. Mi, szakszervezeti funkcionáriu­sok sem foglalkoztunk ele­get a kialakult helyzettel, pedig — most már jól látjuk — elért eredményeink sok­kal nagyobbak lehettek vol­na. Hol mutatkozhatott volna meg aa üzemi tanácsok tevé­kenysége? — Az üzemi tanácsok el­lenőrző, véleményező és dön­tési jogköre jó lehetőség lett volna a dolgozók alkotó kez­deményezésének fokozottabb félkarolására. Hiszen e tár­sadalmi kollektívák végsőso­ron aaért vesznek részt a vállalatok gazdasági irányí­tásában, hogy állandóan szemmel tartsák és segítsék a tervgazdálkodás érvénye­sítéséit, a társadalmi tulajdon védelmét, az egyszemélyi fe­lelős vezetést. Mindez közvet­len kihatással van a gazda­ságos termelésre, a vállalat eredményére. A szakszervezetek irányí­tása mellett alakuló üzemi tanácsok mostani felkarolása, hatáskörének bővítése tulaj­donképpen a pártkongresszus határozatának végrehajtását célozza. Azt, hogy a szo­cializmus teljes felépítését a 6zéles néptömegek bevonásá­val kell megoldanunk. > Mit eredményez a mostari határozat gyors és jó végre­hajtása? — Mindenekelőtt felszaba­dítja azt a hatalmas erőt, amely a dolgozók kezdemé­nyezésében rejlik, s amely jelenleg még nagyon sok helyen pang. Az üzemi taná­csok leendő tagjai a terme­lésben vesznek részt, jó kap­csolatot tartanak az egysze­rű munkásokkal, akik sok­szor szerénység vagy bátorta­lanság miatt hallgatják el meglátásaikat, elképzelései­ket. Egyre több olyan mun­kással találkozni ma már, akit az önös érdekein túl a vállalat egész tevékenysége érdekel, g ha megkérdezik, szívesen fedi fel a hibákat. Az üzemi tanácsok aktív munkája révén szépszámmal gyarapodhat az olyan embe­rek tábora, akik felelősség­gel kérnek beleszólást a ter­melés irányításába. E mosta­ni kormányhatározatnak is az a jelentősége, hogy a ve­zetés társadalmasítására ösz­tönöz. Éppen ezért, fokozott feladatot jelent a végrehaj­tása. Az eddigi gyakorlattól eltérően, a jövőben minden év első termelési tanácsko­zásán újjá kell majd válasz­tani az üzemi tanácsokat. Ez lehetőséget ad arra, hogy mindenkor az arra legérde­mesebb dolgozók élvezzék a hizaimat, kapják a feladatat Megyénkben milyen konk­rét tennivalók előtt állunk? — Júliusban és augusz­tusban mintegy 150 szabolcsi termelő üzemben — ipari, mezőgazdaságiban — több, mint kétezer üzemi tanács­tag megválasztására kerül sor. Eltérően a korábbi rend­szertől, amikor az üzemi ta­nácsoknak többen hivatalból voltak tagjai, most mindenki választás utján kerül e kol­lektívába. Természetesen nagy gonddal és alaposság­gal kell készülni- a választá­sokra. Kikre lehet itt első­sorban számítani? Ott jelöl­nek a dolgozók elképzelése szerint, ahol az üzemi tanács tagjai között lesznek a szo­cialista brigádok legjobbjai, a törzsgárdistáik, a jól felké­szült műszakiak s az élenjá­ró nődolgozók. — A választással azonban még csak a gyümölcsöző munka szervezeti' feltételét teremtjük meg. A jövőben a párt- és a szakszervezetek­nek kell ügyelniük arra, hogy az üzemi tanácsok ülésein hozott határozatok ne me­rüljenek feledésbe, maradék­talanul teljesítsék azokat. Az a gazdasági vezető, aki te­kintélykérdés csinálás helyett felismeri az üzemi tanács segítő szándékát, jobban ele­get tehet egyszemélyi fele­lősségének is, hiszen ezek a társadalmi aktívák jó néhány problémát átvállalnak. A MAGASBAN A hetedik fiú — A tűzkeresztség Másutt is kell a víz A negyvenegy méter ma­gas vasbetonkolosszus mellett eltörpül az ember. Jedenák Pál is úgy áll ott, mintha csodálkozna, pedig csak a te­kintete simogatja a magasba szökő, csillagfalat. Felül már bontják a csúszózsalus szer­kezetet, a csörlő lassan eresz­ti alá a mázsányi súlyú al­katrészeket Fenn van még munka bőven az átadásig. Most is csak azért van lenn, hogy a víztároló tartály be­tonozásához előkészítse a be­tonacélt. Aztán fel újra a magasba, szerelni az ujjnyi vastag, bordás acélhuzalokat, vibrátorral tömöríteni a fo­lyékony masszát, hogy lyu­kacsos ne légyen a fáin Tíz év az építőiparban A víztorony tetejéről mesz- sze látni. Tiszta időben ide tűnnek a környező falvak há­zai, s ha a napkori homok­dombok nem takarnák, meg­láthatná szülőfaluját — Nyír- ibronyt is. Hetedik gyerek a családban, négy bátyja és öreg szülei még mindig ott élnek. Oda várja haza a fe­lesége és a 11 hónapos Er­zsiké. — Már gyermekkoromban szerettem volna szakmát ta­nulni — mondja elgondolkod­va. — Nem sikerült. -Én vol­tam a legkisebb gyerek, ne­kem kellett segíteni a szü­leim nyolc hold földjén. Most már tsz-tagok. Tíz éve dol­gozok az építőiparban. Az akkori hatos számú Mélyépítő Vállalatnál kezd­te, a betonútépítőknél dol­gozott Itt szerette meg az agyagszürke cementet a szí­vós betonacélt, a keverőgép gyomrában nyügösködő sok­színű folyamkavicsot, az örök­ké éhes, betont formáló zsa­lukat Itt kezdte tisztelni a néma anyagot, s tanult meg olvasni a műszaki rajzról és a csupaszra vetkőztetett be­tonfalakról. Olykor már alig várta, hogy kizsaluzzák az általa készített falakat, s meggyő­ződjön róla; egyenletes e a szerkezet, nincsennek e ben­ne likacsos részek, úgyneve­zett darázsfészkek. — Már már azt hittem, hogy révbe jutottam — em­lékezik vissza — amikor meg­szűnt a vállalat és áthelyez­tek a Csatorna- és Vízveze- t éképítő Vállalathoz — ra­kodómunkásnak. Mit tehet­tem? Nem voltam szakmun­kás, el kellett vállalni. Ott dolgoztam Tiszaszederkényen, anyagot szállítottunk a ter­vezett víztorony építéséhez, az alvállalkozóknak. Víztorony vasbetonból? El sem tudta képzelni, hogy mi­lyen is lehet, de valami mint­ha ösztökélte volna. „Ez az, ezt kell megpróbálni”. Egy alkalmas időben fel­kereste a víztoronyépítők mű­vezetőjét: — Szeretnék itt dolgozni, ha.j — Dolgozott már betono­zásnál? — kérdezte Aszta­los Ferenc. — Három évet, egy régeb­bi munkahelyen, a mélyépí­tőknél. — De Itt magasban kell dolgozni. Vállalja-e? S Jedenák Pál nemsokára az ÉM 1-es számú Mélyépítő Vállalat víztoronyépítő rész­legének dolgozója lett. Meghűlt bennem a vér.« — Ne gondolja, hogy az­tán ment minden, mint a ka­rikacsapás. Az alapozásnál nem is volt semmi baj. Fenn nem volt könnyű dolog meg­szokni. És mindig feljebb, feljebb. — Voltak kritikus pillana­tok? Gondolkodik egy keveset, aztán immár mosolyogva mondja: — Voltak. Ha rá gondolok, a hideg még mindig végig fut a hátamon. Tiszaszeder- kényben történt tavaly ősz­szel. A szétszereléskor rálép­tem egy rögzítetten vasle­mezre. A lemez, az lezuhant, én meg csak éppen, hogy meg tudtam kapaszkodni. Meghűlt bennem a vér. Oda kellett támaszkodnom a fal­hoz, mert minden erőm elha­gyott. Akkor már volt időm elgondolkodni azon, hogy mi is történt volna, ha... No, de nem történt semmi baj, sze­rencsésen átestem a tűzke­resztségen. A betonozót nemrégen fel­kereste egy földije. Csalta a fiatalembert, hogy menjen fel a víztoronyba. „Ha a havi fizetésed nekem adod, akkor sem!” -•— válaszolta a falu­beli. Pedig szép pénz az amit Jedenák Pgl keres. Ha fenn dolgoznak és jól halad a „csú­szás”, akkor megvan a két­ezer átlag. Volt már két és fél is. — A felesége tudja, hogy milyen hii<en dolgozik? — Neki csak annyit mond­tam, hogy magasban is dol­gozok. A múltkoriban benn járt és meglátogatott. Nézte a tornyot és csak ennyit mondott: „Hogy mersz oda felmenni?!” Vasárnap is dolgoznak Az ember várhat, de a be­tonozás nem. Jedenák Pál va­sárnap is dolgozik. Ö munká­val ünnepli az építők napját. Az idő sürget, két nappal a határidő előtt akarják átad­ni a víztornyot Két váltásban dolgoznak. Az éjszakások is látják a neonfényben fürdő, de több vízre áhítozó, szomjazó vá­rost Nem kell nekik belépő a kertmoziba, ha ráérnek, in­gyen nézhetnék az előadást. De Jedenákék tudják, hogy sietni kell, augusztus 15-re a víztoronynak fogadni kell a kótaji vizet S másutt is kell a víz. A következő munkahely Makó, vagy Hódmezővásárhely. És Jedenák Pál, a brigáddal tart. Tóth Árpád Ismerősöm felháborodottan mesélte: „Ami sok, az sole. Egész évben készültünk a hi­vatalban erre a júniusi kirán­dulásra és Bárányék az utol­só percben visszaléptek. Az­zal mentegetőztek, épp most lesz kislányuk vizsgája az óvodában, mindenképpen ott akarnak lenni. Mintha a nagymama nem volna elég...” Én semmiképpen sem tud­nék haragudni rájuk, mint ahogy azokra sem, akik — ismerősem szavaival — va­lóságos kultuszt teremtenek gyermekeik körül. Részt vettem nemrég egy gyermeknapi ünnepségen. Kis­dobosokat avattak az időseb­bek, az úttörők, a pedagógu­sok és az önfeledt szülők. Ültem az egyik széksorban, hallgattam a műsort, néz­tem a ruhák szivárvány játé­kát Valamire emlékeztetett. Magánügy — vagy talán még­sem? — elmondom. Nekünk is voltak ilyenféle ünnepeink, madarak és fák napja néven. Emlékszem, anyánk nem győzte-' szidni a rendezőséget — a papnét, a jegyzőn ét, s mindenkit, akit csak érintett —, hogy most mehet a bolt­ba, veheti a tornanadrágra való anyagot, merthogy ak­koriban ennek a ruhafélének volt a legnagyobb keletje ol­csósága miatt. Hiába kutat­tam, miből veszi, olyan ki­fürkészhetetlenül rendezgette a szegénységünket, mint va­lami zsonglőr. Ezt a zsonglőr szót évek múltán tanultam meg, amikor a vásártéren vert tanyát egy kis létszámú cirkusz. Ott a zsonglőr végig mosolygott Az én anyám meg örökké szomorú volt. Hogy is ne lett volna, hiszen már ma­darak és fák napján is köny- nyekre fakasztottuk. Kinn a réten — ahol pohár tejet és városban sült kiflit adták a magunkfajtáknak — benevez­tünk a lekváros lepény evés­be. Addig rágtunk, amíg va­lamelyikünk foga közé nem akadt a legbelül elrejtett két- pengős. Két pengő! Valósá­gos vagyon! Nekem egyszer sem sikerült beleharapnom a vagyonba. Csak. a frissen, mo­sott ingem lett lekvárfeke­te. Még este ki kellett mos­ni újból, hogy másnap fel­vehessen!. JCr-étúka KULTUSZ NAPIRENDEN: A VÁROS BAROMFI ZÖLDSÉGELLÁTÁÍ Statisztikái adatok bizonyít-mi Minisztérium kivár ják: az év első négy hónapjá­ban huszonegy százalékkal volt több hús a nyíregyházi üzletekben, mint tavaly ugyanebben az időben A le­hetőségek persze még így is végesek — elsősorban az ál­lattenyésztés ismert gondjai miatt. Jól jött tehát ezért is a hír, hogy a termelőszövet­kezetek és háztáji gazdaságok baromfival akarják pótolni a hústermelésben főként nyáron jelentkező egyenetlenséget. Örömmel vettük a város zöldségellátásának javítására szolgáló terveket, intézkedé­seket is. Június elején vagyunk, s azt kell tapasztalni, hogy a baromfi- és zöldségfelhozatal közel sem kielégítő, aminek leginkább a piacon jelent­keznek a negativ kihatásai. A nyíregyházi piac árainak or­szágos összehasonlításánál bi­zony cseppet sem jó a kép, a burgonya és egy két zöldség­gyümölcsfajta kivételével ma­gasabbak az árak, mint a sokkal gyengébb lehetőségek­kel rendelkező Budapesten, s a vidéki ipari nagyvárosok­ban. Mi ennek az oka? Az illetékesek szerint első­sorban a zöldségfélénél érez­teti hatását, hogy a primőrök itt későbben érnek be. Na­gyobb a kereslet is, mint évekkel ezelőtt. A piaci fel­hozatal pedig nem_ képes ezt ellensúlyozni — sőt, például zöldségfélékből olykor keve­sebb áru van. mint a bolgár- kertészek működésének ide­jén. A kereslet és a kinálat tör­vénye tehát itt is meghatá­rozó. Csökkent a piaci felho­zatal, tej és tejtermékekben, nincs a város köjül zöldöve­zet, nincs meleaház. hajtató­ház, ami kellő időben és mennyiségben termelne a szükségletre. A város terme­lőszövetkezetei közül csak a Vörös Csillag járul a piaci árak szabályozásához, hiszen a Ságvári szerződésre termel, a Dózsa vedig — ahol 'hagyo­mányai vannak e gazdasági művelési ágnak — szintén nem tartja erkölcsi kötelessé­gének segítem a lakosság jobb ellátását. A MÉK. amelynek a bolthálózata vá­rosszerte kiépült, sokat segít a probléma leküzdésében, de nem eleget. Aránvtatanul drá­gán árusítják boltjai a primő­röket, s még azokat a cikke­ket, is. amelvek a megyéből valók. Egv példa: június 5-én hét forintért árusították bolt­jai a helyi cseresznyét, min a Csemege Áruházban 5 60 volt az ettől jobb minőségű messziről jött gyümölcs. Helyénvaló a kérdés, miért nem segítenek újabb standok felállításával a helyzeten? Furcsa és aligha tartható to­vább a nemrég bevezetett gyakorlat — a BeTkereskedel­Tudam én, jól tudom, hogy anyánk is szeretett volna ál­landó kuncsaft lenni a rö­vidáru boltban, meg a fűsze­resnél, vagy a közeli Minde­nesben. De jól állt volna kar­ján a mintás kosár, tele hét­re való fűszerrel, jószagú sza- pannal, meglepetésnek szánt rúdcukorral, törökmázzel! De szívesen kényeztettek volna bennünket, kenderföldesi fiú­kat is az édesanyáink! Hallom mostanában: „Mit tegyek, étvágytalan a gyer­mekem.” Öh, nekünk meg hányszor kellett hallanunk: „Azt hi­szed, csak te vagy a világon, te..: te bélpoklos!?’’ Keresztfiam már alig lát­szik Jji a játékai közül. Mon­dom az apjának, emlékszel, mi még azon vetélkedtünk, melyikünk tud keményebb fo­cit gyúrni használatlan ken­derszöszből, szakadt ruhából. Televíziót nézünk a szom­szédban s egy idő után meg­szólal az ötéves Ferike: „Anyu, kapcsolj át Kékesre, vacak ez a Tokaj”. Ügy jutottam be először a moziba — jóval tíz év felett — hogy kiszedtem a tojást a Benkőék tyúkja alól, azt ad­tam a jegyért. A Kőszívet láttam. Hallom, hogy faluban any­nyi hársfateát gyűjtöttek a amely megnehezíti i lulttá teszi a tsz-str állítását országosan Nyíregyházán is. Ti helyi hatóság dönti kaphat standot, mi Visszatérve: a r segít. Abban is, h berek megtanulták tos feltétlenül a sároltti. Abban is, szik helyből és bői felvásárolni semmiképp sem kalkuláció, amel piaci árakhoz ‘ ját árait és ner akarja a jelem A parasztság életbz., nak emelkedése nagyou raszti fogyasztással jár. Ái májusban Nyíregyházára ho zott, összesen 161 kiló háztá­ji baromfi olyan kevés, ami veszélyeket rejt magában. Így a tsz-ek negyvenkét mázsás felhozatala sem képes Vétóin a hiányt. Nagyszerű a szövet kezetek baromfitenyésztéséne fejlődése^ de elgondolkod tató, hogy például a Dóz* Tsz kihasználja a konjunktív hogy a város baromfiállo nyából a tavalyi kétharr dal szemben idén már egyharmaddal részesedne háztáji gazdaságok. Nem lehet ezek után ni, hogy az árakk minden rendben. Sú a helyzetet, hogy a ■ reskedők sem vásár helyszínen, a termi nem élösdi szerepe, be azzal, hogy a piai. rolják meg az árut, a mészetesen drágábban tovább. Mi lehet a megoldás? A termelés nagyméretű lesztése, az öntözési béréi zések vásárlása, munkába lítása. A nagyüzemi tern. és a háztáji kertek jobb használása e célra. Intézkei sek szükségesek a bar or törzsállomány kialakftá minden városi tsz-ben s ar hogy a szövetkezetek s^prg' mázzák a háztáji bariéi; velést — olykor a kb . karmányból való osztá tért*'' Kívánatos, hogy a 1 \er teljes javításáig is k- m zöldségfélét a hagyó. £ termesztő körzetektől, é; Demecser. Kék. Nem á tenni érte, hogy használ n fel télen a sóstói meleg ví 1 hajtatóházak üzemelteté Sf esetleg hasznosítani lehet meleg vizű forrásokat, gőzt is a korai zöldsége termesztésére. Mi" len'Ü'fr jobban kellene beleszólni szövetkezetek — elsősorban városiak — termelési tevéi amellyel már közelebb ju tránk a megoldáshoz, hot elegendő és olcsóbb barom hoz. zöldség, gyifí a ölc.sfélél jusson városunk lakossága. Kopka Jám a gyerekek politechnikai fog­lalkozáson, hogy Szoboszlór kirándulnak érte. Mi meg annak idején, va tallóztunk a más fr gabonát, zöldséget, kr s otthon karéj lekvé nyér volt a jutalom t semmi, legfeljebb szó: kész kenyérkerei, gyunk már! Visszük a fiamat a keresztbe, bemutatni a vosnak, szépen fejlc Valóságos erdőt alkot í szebbnél szebb gyermel az udvaron. Nekünk m ajtóban kell „standolnu Én nem is emlékszem, gyermekkoromban volt-e környékünkön egyetlen nikkelezett kerekű, vagy lér olcsó kocsid Hát ezc. ezekért lehet megérteni I? rányékat, akik valóságos túszt teremtenek gyen körül. Hiszen ők — és mások gyermekükbe' ják kárpótolni e magukat. Angyal

Next

/
Oldalképek
Tartalom