Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-08 / 132. szám
AZ ISKOLA: MÉRLEG Az iskola, az iránta való igény olyan mérleg, amelyen pontosan lehet mérni a jelent és a jövőt is. Kulturális forradalom korszakát éljük. Mind értelmesebb emberekre van szükség, hogy tiszta legyen a fejekben a szocialista építés célja, ismerjük a kulcsot, amely ajtót nyit számunkra a technikai haladás egyre szélesebb otthonába. Az iskolák államosítása óta eltelt másfél évtized során nagy eredményekkel büszkélkedhet megyénk. Minden gyerek számára lehelő már a rendszeres iskolába járás, alig találkozunk olyan szülővel, aki kétségbe vonná az iskola szükségét. Minimálisak a mulasztások, — a gyermekek is ragaszkodnak a tanuláshoz, a tudáshoz, amely immár tudományosan megalapozott, érthető, marxista tartalmú, világos útmutatás. Az oktatási reform megszületése, a politechnika bevezetése pedig legalább olyan jelentőségű lény, mint az iskolák államosítása; Hogy éltünk a lehetőségekkel, milyenek a kilátásaink ebben a megyében, amelyről igen sokat halljuk a ^viszonylag elmaradott” jelzőt még manapság is? Kádár elvtárs múlt heti szabolcsi-szatmári körútja után a többi között ebben a mondatban is sűrítette megyénkbeni tapasztalatait: „Sokat fejlődtek a gazdasági lehetőségek, de főképp az emberek, s ez itt, at önök megyéjében még inkább szembetűnő, mert ez a megye messze a többiek mögül indult...* Ügy igaz, az elmúlt években sokat tett lakosságunk az előrelépésért. Óvodákat, tantermeket, iskolákat építettünk. Való tény: nem bírtuk meg sem közelíteni még így sem az óvodai országos statisztikát. Jóval kevesebb még a tantermek száma is, mint mondjuk a dunántúli megyékben. Ám, azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az előrehaladás üteme nálunk ma két-há- roniszorosa a más megyékének a sok között e területen is. Jól bizonyítják ezt a perspektívát a már végrehajtás alatt álló tervek. 3100 új óvodás kaphat négy év múltán megfelelő nevelést, felkészítést az iskolákra és 340 új tanteremmel gyarapodunk. Nehéz, de szép feladatok várnak ránk a tanyai iskolák felső tagozatos kisdiákjai segítésében. Bejárással ezerötszáz, tanyai kollégiumok létesítésével négyszáz tanulónak kell megoldani a szakrendszerű oktatását. Biztató-e a helyzet? Feltétlenül az. Nagy összegű állami támogatást kapunk e célra, s a helyi erők is reményekkel kecsegtetőek. Egyre erősebbek a termelő- szövetkezetek. Mindjobban akarják és tudják segíteni a parasztszülők gyermekeit a továbbjutáshoz, hiszen a saját érdekeken túl termelőszövetkezeti, társadalmi érdek is a községek gyermekeinek tanulása. Jobb tehát az anyagi alap. És jobbak már a személyi feltételek. Négyszázhetven képesítés nélküli nevelő végzi megyénkből a főiskolát, egyetemet. Egy év múltán százharminc fiatal tanár kerül a falvakba a nyíregyházi főiskola padjaiból, hogy tanulmányai hátralévő részét tanítás közben folytassa. Mind több az olyan község, amely nevelői lakásra költi a községfejlesztésre befolyó pénz egy részét — ezzel módot nyújt az odaérkező nevelőnek a végleges letelepedésére. Ma 144 iskolában folyik a gyakorlati munkára nevelés. Nem távoli a- cél, hogy minden iskola minden tanulója ízelítőt kapjon a modem gépekből, rádiókból, üzemi, mezőgazdasági berendezésekből. Közeli a megvalósulás ideje, hogy a megye térképének minden pontján feltűnjenek a holnap népiskolái, a gimnáziumok. És ezt semmivel sem könyvelhetjük el kisebb eredménynek, mint egy-egy gazdasági centrum, vagy éppen a nagyon szükséges ipari üzem megtelepedését. Évekkel ezelőtt álmodni sem mertünk arról, hogy gimnáziumot kap például a távoli Kölese, vagy Tyúkod. Négy esztendő telik még el, s tanítanak az itteni középiskolákban. Tizennyolc új gimnáziumot számlálhatunk hat év alatt Szabolcs-Szat- márban, kétszer annyit, mint ahány összesen épült a megye történelme során. Vajon ki kételkedik a megvalósulásban ? A mérleg minden esztendőben pontosan, nagyobb igyekezettel méri, formálja a jövőt. Kopka János EMBEREK az afatasöfcrcBM mögiiit Homokban, sárban viszik a kultúrát — 2400 ember kiszól* gátéi — „Akik a virágot (de a könyvet nem) szeretik. A Megyei Könyvtár kölcsönzőjének ajtaja percenként nyitódik, Csukódik. 2400 ember — munkás, ér- ■ ielmiségi, diák, parasztember, kutató — jár ide. Javarészük csak a kölcsönzőt, meg az olvasótermet ismeri. Sok könyv ismerői A kölcsönzöterem mögött szinte percnyi szünet nélkül kattognak az írógépek; Három ember fáradozik azon, hogy az újonnan megjelent könyvek mielőbb az olvasókhoz jussanak. Dr. Szász Levente, a nap mint nap érkező csomagokat bontja fel. Szétválogatja, „szakozza”, katalógizáija a könyveket. Munkájának van egy érdekes, tudományos része: a régi könyvek feldolgozása. Valóságos nyomozást végez olykor egy-egy régi kiadású mű különböző adatainak felderítésére. fNincs olyan könyv, amelyet ne ismerne. Minden műnek tudja a helyét, kötésükről is felismeri őket. Elég egyszer rápillantania egy regényre, verses kötetre, tudományos műre, neki már jó ismerősévé válik. Hihetetlen mennyiségű könyvet olvasott már eddig, s ennek is köszönheti, hogy munkáját nagy szakszerűséggel végzi. Munkatársai, Vitovsz- ki Mihályné és Ilosvai Gyu- láné komoly segítségei dr. Szász Leventének, s hármójuknak köszönhetik az olvasók és a kölcsönző könyvtárosok. hogy a keresett műveket gyorsan megtalálják a katalógusokban, és azt is, hogy a könyvkiadás legújabb termékei hamar a polcokra kerülnek. Cipőksnál, mint könyvjeiző „Aki a virágot szereti...” .Nos ez a közmondás a könyvekre is érvényes és sajnos sok rossz ember van. A könyvek gyakran az első kölcsönzés után a felismer- hetetlenségig elpiszkolva kerülnek vissza a könyvtár polcaira. Az egyik vidéki könyvtáros kiállítást állított össze a hanyag olvasók „könyvjelzőiből”. Sajnos még csikk is került a kiállított tárgyak — hajcsatok, drótdarabok, cipőkanál, metszőolló, törött fésű, fényképek és gyufaszálak — közé. A megrongálódott könyveket egy időre ki kell vonni a kölcsönzésből, amíg a Megyei Könyvtár kötészete újra rendbe hozza azokat. Évente négyezer könyvet kötnek be itt, s szinte új állapotban adják azokat ismét a kölcsönzőknek. Sajnos van olyan mű, amely már harmadszor is bekerül ide, a beteg könyvek klinikájára. Készül a Weslsik bibliográfia Nagyon sokan ismerik a szép kivitelű kiadványokat — a Gorkij emlék albumot, a Krúdy albumot és a különböző bibliográfiákat. Azt viszont kevesen tudják, hogy ezeket a Megyei Könyvtár módszertani csoportvezetője, Somogyi Jolán készíti és állítja össze. Munkája solcréii tű: tudományos és szépirodalmi műveket kell átolvasnia ahhoz, hogy egy- egy kiadványhoz a legmegfelelőbb szemelvényeket válogathassa össze. Széles körű kapcsolatot tart a megyénkben élő képzőművészekkel, akik az emlékalbumok illusztrációit készítik. Somogyi Jolán most dr. Westsik Vilmos cikkeiből állít össze bibliográfiát. Feldolgozza a Nyíregyházán éló Kossuth-díjas tudós eddigi életművét. Ezzel nagy szolgálatot tesz a fiatal kutatóknak is, mert a bibliográfiába rendszerezett értékes cikkekhez ezentúl bárki könnyen hozzájuthat. Petraskó Zoltán, Németh Béla, Kohári Ferenc és Salamon Pál áldozatos és igen kemény munkájával több mint negyven tanyai településre jut el rendszeresen a kultúra. A népművelési munka katonái — talán így lehetne nevezni a két művelődési autón dolgozó könyvtárosokat és gépkocsivezetőket. Homokban, sárban, fagyban, hófúvásban viszik a villany nélküli tanyákra a könyveket és a filmeket. (szilágyi) Építők napja Kettős ünnepség lesz Sóstón Vasárnap nagyszabású ünnepség lesz a Sóstón. Ekkor rendezik meg az építők napját, a felszabadulás óta már 13-szor. Javában folynak az előkészületek. Egyes vállalatok sátrakat építenek és a dolgozók családtagjaikkal együtt ott ünnepelnek. Mintegy 4—5000 jelenlevőre számítanak. Vasárnap délelőtt 10 órakor Jeles László elvtárs, az építők megyei bizottságának elnöke ünnepélyes megnyitót mond. Ezután gazdag sportműsor következik. Délután 2,5—3 órás színes műsort ad a Móricz Zslgmond Művelődési Ház együttese. Az építők napja ez évben egybeesik a szakszervezet megalakulásának 60. évfordulójával. Vasárnap kettős ünnep lesz. A szakszervezet életével, munkájával kapcsolatosan a sátrak között kiállítást rendeznek. Fényképeken, különféle dokumentációkon illusztrálják a szak- szervezet hatvanéves múltját. Repülőgépek a vencsellöi tsz-ben A FÉL FALU VÁRTA — 500 LIJER EGY FELSZÁLLÁSRA LEVEGŐBŐL A BURGONYABOGARAK ELLEN T ef őf edők Hónapok óta fel van bolygatva a műút mellett az apagyi határ. Mellette nemigen' megyen el idegen, hogy érdeklődve oda ne csodálkozzon, arra, amit a kérgétől fosztott sárgásfehér színű akácfák, gyanta illatot árasztó deszkák, lécek tömegével művelnek a serénykedő emberek. Az egyik építmény környékén úgy tetszik, mintha hó szállingózna a júniusi napsütésben. Dobos Miklóst, Szabó Lajost valósággal belepte a nádpihe. Dobos, hosszú létra felső végén, ülőformán hajlik oldalra, s egy furcsa, a mai gépvilágban primitívnek tetsző szerszámfélével veregeti a sűrűn egymásra fek- tetettt nádszálak töveit. Az idősebb, már jócskán őszülő Szabó Lajos hatalmas kúpból egymás útón szedi elő a nádkévéket. Akkor felemeli a kévét. tövével a földhöz ütö- geti, amitől egyenletes lesz az, mintha óriási dióval elnyírták volna. Nehezen állnak szóváltásra. Már csak azért is, mert valójában négyen vannak tetőfedők, de ma Szúnyog Imrének, Balogh Miklósnak másfelé akadt sürgős dolga. — Kihaló mesterség ez már, de jó hasznát veszi most a szövetkezetünk — mondja Dobos. — Mikor fedtek náddal utoljára? — Húsz év körül. Nem kell már nád épületekre. De' ide, a dohánypajtákra nagyon is ez való. Olcsó. Eltart vagy tizenöt évig. — Hány pajtát építenek? — Húszat. — Nem sok egyszerre? — Segít az állam is... Ügy van az, hogy ez a mi földünk szereti a dohányt. Tavaly száz holdon volt, idén duplája lesz. — Minden pajtát náddal fednek? — Tizenhatot Dunántúli, Fertőtói náddal. Onnan kapjuk. Rendesen szállítják. .. Egy másik helyen tettünk szalmafedést négy pajtára. — Az is új nálunk ni! — mutat a tetőre. — Fel van szerelve a villámhárító. — Mikor végeznek? — Augusztusra szeretnénk. — És azután? Kicsit furcsán néznek, majd Dobos válaszol: — Nem fog ki rajtunk más munka se. Dolgozunk megint a növénytermelésben. Vagy megyünk más téeszeknek segíteni. Tele van a környék épülő pajtákkal, de nem sokan tudják már az igazi nádfedést. Különben, a vezetőséggel majd megbeszéljük, mi legyen. Mind türelmetlenebbül forgatja kezében a furcsa, ősi szerszámot. Látszik rajta, nem szereti „üzemeltetés” nélkül tartani. Szabó Lajos bácsi is indulásra készen nézeget a bóbitás tetejű kúp félé. Mondja is a tekintetével: az ácsok fűrészelnek, szegeznek, faragnak. Sehol nincs tétlenül ácsorgó ember...' Asztalos Bálint Magasan kígyózik a füst. A zöld gyepen álldogálók hunyorognak a vakító napfényben. Egyikük rakétapatront, pisztolyt szorongat és meg-megereszt egy-egy rakétát felfelé. — Jönnek! Ott! Figyeljétek! — mutat az égre egy várakozó. A többiek legyintenek: A vencsellöi „repülőtéren”, a Tisza menti csordalegelőn várja a falu a repülőket. Jönnek a burgonyabogarat irtani. Megérkeztek a pilóták Délelőtt 11 óra után tűnik fel a két sárga testű gép. Megbillentik a szárnyukat, köszönnek, látják a jelzést. Egymás mellett húznak, egyenletesen ereszkednek mind közelebb a földhöz, majd a gumikerekek megérintik a gyepszőnyeget. A két HA PZA jelű lengyel gyártmányú gép ajtaja kitárul. Előbb Ménesi György pilóta lép ki, frissen. — Kaptunk egy kis szem- beszelet... Különben sirpán tettük meg az utat — mondja barátságosan a köré gyűlt falusiaknak. Kisvártatva csapódik a másik gép ajtaja. Berta László pilóta is szilárd talajra léphet. Kérdések özö- nére kell Válaszolni a pilótának. Jártak-e már a megyében, hogy húznak a gépek. Különösen a tsz-beliek érdeklődnek szaporán. Egy nagy üstben a per- metlevet Kozma Sándor, Müller Ferenc, Hengesperger Antal dirigálásával. Még repülőgépnek ők sem kevertek. Ötszáz litert vesz fel egy masina egy felszállásnál. Meg kell szűrni, akadálytalanul „spriccelhessen” a 32 szelepen. Jó szem, gyors reflex és némi mezőgazdasági szakismeret szükséges a növényvédő pilótának, amikor hadba indul a kártevő bogarak ellen. Harmincán vannak az országban, de alig győzik a munkát. Egyre több tsz, állami gazdaság velük „kapál- tatja” meg a termést, a levegőből, gyomirtószerekkel. A kíváncsiskodók gyűrűje egyre tágul. Az egyik tsz- tag percekig ámul a rengeteg műszer láttán és megkérdezi: — Mennyibe kerül egy ilyen repülő, kérem? — 850 ezerbe, — válaszol az egyik gépszerelő. Vascsavarok fúródnak a földbe, rá acélhuzal, kikötik a gépet. Haditanács a térkép fölött Közben a pilóták a tsz és a járás embereivel tartanak rövid haditanácsot, rendben van-e minden. Térképek kerülnek elő, hol, melyik táblát kell végígpásztázni. S ki fog felszállni a pilótákkal, megmutatni a határt... Akad jelentkező. A szerelők szorgalmasan olajozzák a gépeket. Készülődnek a jelző emberek is. Mindegyik veri a vasat... A két sárga madár magasba emelkedik a Tisza- parton. A falubeliek kíváncsian néznek a levegőben zúgó masinákra, de legtöbbjük természetesnek veszi, hogy 63-ban már „repülőjük” is van ... Páll Géza. fWWTT TTTTTTTTTTTTTVTTTyTTT’fTTTTTTTTTTTTTyTTTTTTTTTTTTTfTfTTTTTTTT1 JCöUözikaz iidiilű — Ez lenne a szobájuk — nyitotta ki az ajtót az üdülő gondnoka, majd magára hagyta az ifjú párt. — Véleményem szerint kissé túlzás volt szobának nevezni ezt a disznóólát — méltatlankodott az asszonyka. — Nem gondolod, Jenő? No, de majd én teszek róla. Azonnal felfedező útra indult. Fél óra múlva diadalmasan tért vissza. — Van egy megoldás — ujjongott. — A négyesben két férfi lakik. Megjárták mindkét világháborút, részt vettek egy háromhónapos gyalogtúrán, amikor csak padokon és fatetején aludtak. Edzett emberek. Vállalták, hogy belemennek a cserébe Bevakolás, költözködés és kipakolás. Az este esemény nélkül telt, de nem úgy a reggel. — Szörnyű egy szoba ez — sírta el magát az asz- szony. — Aídr kora reggel besüt a nap, és a redőnyből hiányzik egy léc. Én ezt nem bírom tovább. Üjabb felfedező út, újabb diadalmas mosoly. — A férfi és női szobáikban van egy-egy üres ágy. Megkérjük a nyolcas lakóit... Negyven éve házasok, nekik már úgyis mindegy— Jenő, a jó és engedelmes férj bepakolt, költözködött, kipakolt. Hiú ábrándja, hogy most már végleg ebben a szobában töltik a két hetet, másnap szertefoszlott. Kiderült, hogy a lakás rossz fekvésű. — Olyat keresünk, — igy a feleség, — amelyikbe délután fél kettőtől háromnegyed hat után öt percig besüt a nap. Különféle kombinációval ez is sikerült. Abban a szobában viszont rossz helyen voltak a. konnektorok, így az olvasás kényelmetlen. Üjabb variáció, újabb költözés. A jó és engedelmes Jenő egy hét alatt hat kilót fogyott, s az örökké mosolygó gondnoknő sötét hajába egyre több ősz szál vegyült. Az üdülő lakói bezárkóztak, és csak éjfél után merészkedtek ki néhány percre az ablakon keresztül. Féltek, hogy újabb variáció áldozatai lesznek. A kilencedik, nap már senki sem fogadta a fiatal pár köszönését. Két hét után elérkezett a búcsúzás ideje. A gondnoknő barátságosan megkérdezte, hogy hogyan érezték magukat. — A nyarulás kitűnő volt — mondta az asszonyka. — De az emberek! Sosem hittem, hogy ilyen összeférhetetlenek is élnek ezen a sárgolyón— (bogár)
