Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

Megjelent a Valóság legújabb száma

'óság ez évi harmadik n G. Szmirnov az harcot mint a

építésének tör- Ránki György jabb kutatások arország német körülményeit. 5 ember és tát vizsgál- tel a fiavei foglal- méletektre, dig a ma- Jtorúak bű- leiyzetképet.. A es művészet rovatneves természettu- lin György, Marx Rényi Alfréd, Szimán szól hozzá a különbö- pokban indított vitához, ile rovatban Vekerdi László a tudomány történet- írás kezdetei, Buda Béla a legfontosabb neofreudista elméletet ismerteti és bírálja.

Néptáncművészetünk fejlődéséről Körtvélyes Géza nyújt áttekintést; a kulturális figyelőben A magyar világ című rovatban Lengyel László a szakmai képzettség és a kereset közötti összefüggéseket vázolja.

MÓRICZ ZSIGMOND:

kalmatosság, mely még hasábfával működött, nálunk csak Kállósemjénben és Tl- szavasvárlban a kastélyokban voltak ismeretesek. Úgy vettem észre, hogy Szabolcsban a kerek cserépkályha ezeket a régi típusú kandallókat elég későn, csak 1780 körül kezdte felváltani. A gyulaházi azonban különbözött a többitől, mert teljesep népi jellegű volt, téglából épült;

Amiről a kastély mesélt

Az első építkezés ideje 1703 szeptember. Rákóczi szabadságharca ekkor Indult el, és ekkor foglalja el a kállói várat A gyulaházi földesúr, Kossá Zsigmomd akkori alakjában csak egy fatomácos kétszobás előszobás konyhás udvarházban lakik. Ma azt mondanánk, hogy nem volt túlságosan igényes, de az is igaz, hogy a jobbágyai földházakban laktak. A gyulaházi kúria ezzel beillesztve a korába, igen értékes adatot szolgáltat a XVIII. század elejei kulturális viszonyokra. Különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a ház valamelyik gazdája alispán is volt, ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy ez a kis épület volt egykor érdemileg a megyeháza. Itt tartották a közgyűléseket valahogy úgy, ahogy Mikszáth a Fekete városában leírja. Az a néhány magisztrátus, aki akkor a tekintetes vármegyét jelentette, itt szidta a németet, itt kényelmeskedték el Bécs rendeletéit, itt beszélték meg a megye sorsát, itt törvény- keztek, és osztották ki a különböző adóféléket*

Egy XVIII. század elejéről való helytartótanácsi észrevételezésben ez a felső hatóság azt hányja a szemére a megyének „ne a máséból adjon, hanem a sajátjából." Ez a mondás érvényes lett volna Gyulaháza esetében is. A gyulaházi tanács odaadta az utolsó éviszámos gerendás kúriát, utolsó biztosan datált XVIII.

század elejei világi épületünket, utolsó népi kandallóinkat. Pedig mint kulturális emlék, a kultúráé és a jövendő nemzedéké vált.

Koroknay Gyula

LADÁNYI MIHÁLY:

ESTE

Foltos felhők legeiig az eget, csordájuk egyre árad, változik.

Ha elvonultak, majd megláthatom a sötétség ikis repedéseit.

Onnan talán könnyednek látszom tU a fű kései közt, ahogy hanyatt fekszem, zöld égben, hol csillag leszek, mert harmattal borít az alkonyat. , M

Gyerünk, elő egy derűs éneket1 Az este tücskei hangolnak a

szamártövis csipkés erkélyein s táncolni készül a galagonya.

BAOARI GYULA:

Szívem alatt falum dobog.

Szívem alatt falum dobogj

A rét, a füttyös pásztorok* a hórihorgas nyárfasor, a fák mögött a vén akol* falum felett a fellegek* politizáló emberek, öreg anyók, víg cimborák* elmúlt szerelmes éjszakák* fenyőfa illat, nótaszó, a szélben lengve tarkuló akácliget, s a sok vidám tréfáskedvű csitri lány.

Ezer emlékű tegnapok utamon bár hogy ballagok nap mint nap messzebb tőletek mint a viharvert fellegek, s űzöm a csalfa holnapot* szívemben képetek dobog.

A rádió heti

zenei esemenyei

JúHus 2, kedd:

Donizetti: FARSANG CSÜTÖRTÖKJE. — Egyí elvon ásos komédia*

Közreműködik a Svájci

Olasz Rádió szimfonikus zenekara* Vezényel: Edwin Loehrer.

Amikor 1827-ben Gaetano

Donizetti szerződést kötött a nagyhatalmú nápolyi operaigazgatóval, nem kevesebbre kötelezte magát, minthogy három év alatt tizenkét új művet szállít. Az ilyen kíméletlen hajszának természetesen csak olyan gyonsan dolgozó muzsikusok tudtak eleget tenni, mint amelyen Rossini volt, s amilyennek Donizetti is bizonyult Kilenc— húsz nap alatt került ki keze alól egy-egy zenés darah, Ez a magyarázata, hogy Donizetti alig több, mint két ég fél évtizedes zeneszerzői működése során hétvégi operát komponált, melyek közül ma

Megjelent a „Béke és szocializmus“ júniusi száma

ELSŐ SZERELEM

84 Sve, 1176. június 3 »-in

született Móricz Zsigmond megyénk fia, a nagy magyar iró,

varrónő cérnát fűzött a tűbe, s közben elmondta:

— Persze, míg az ember fiatal lány, milyen bolond is. Sn is, mikor tizenöt éves voltam, olyan tiszta voltam, mint a pohár és oly ostoba, de olyan ostoba, igazán, milyen ostoba is voltam én. Mit tudtam én, mi az a szerelem, á, még nem is hallottam, mit bántam, hogy megszólnak, hogy mindig fiúkkal szaladgáltam. Jobban szerettem velük lenni, mint lányokkal, mert a lányok csak irigykednek és veszekednek és aztán jobb fiúkkal lenni, na. Igaz?

A két varrólány felnevetett. A varrónő ügyet se vetett rájuk, ezeknek nem illik hallani, amit a főnöknő beszél a főnöknő pedig a vevőnek beszél, mert úgy kell a vevőt tartani, mint az oroszlánt, ha a munka egy picikét késik.

— Volt ott nálunk egy tér, fák voltak benne és a hősök szobra és egy csónakázó tó, Jó nagy hely volt, este már el lehetett benne tévedni. Egy este az én pajtásommal Jenővel, ott futkároztunk és mi történtik, egész tragédia. Ahogy elfogott hosszú szala- dás utón s megkapott és magához szorított, ahogy a fogócskában szokás, ha elfogja a fiú a lányt, egyszer csak elvágódott a földön, s én na-:

gyón megijedtem. Rettenetes volt, mintha meghalt volna. A keze olyan hideg volt, mint a jég, a szája kék volt és a szeme lehunyva. Leguggoltam mellé és néztem, mi lett evvel a Jenővel, szent isten, csak nem halt meg. És ahogy az iskolában tanultuk a gyors segélyt, kezdtem a két karját felemelni, hogy a szívműködést megindítsam, de nehezen ment, meg ügyetlen is voltam. Ahogy két mozdulatot tettem vele, már odahajoltam az orrához, hogy figyeljem, van-e benne élet. Észre vettem, hogy egy kicsit megmozgatja a tollat ég megörültem, hogy él és megcsókoltam a száját örömömben. Erre az én Jenőm feléledt, mintha elvágták volna, csak magához tér és megdörzsöli a szemét és rám mosolyog. Jaj, úgy örültem.

De már egész este volt és nem volt kedvünk tovább játszani. Nem tudom, mi történt, elment a kedvünk a fut- kosástól, csak szótlanok voltunk mind a ketten. Gondoltam, jó messze eljöttünk a várostól, most ez a Jenő biztosan hazakísér. Igen, de egyszerre csak úgy vettem észre, hogy nem a város felé megyünk, hanem ellenkezőleg, ki a városból, az erdő felé. Erre nagyon megijedtem s elkezdtem kiabálni: Maga mit akar velem? hova csal, maga szemtelen, gyalázatos, mit akar velem? és folyton csak azt, hogy mit akar velem?.„ Én nem tudom, mire gondoltam, de biztosan már hallottam, hogy nem jó, hogy az erdőben egy fiatal lány magában van egy fiatal emberrel... szóval csak egyre azon kiabáltam, hogy mit akar velem?

Jenő pedig csak bíztatott, hogy ne féljek, jó irányban megyünk, hanem ellenkezőleg, elértük a takarékpénztár épületét, az van ott a sarkon, mutatta: Látja Irénke, hogy jó úton vittem magát. S csakugyan már ott is voltunk a piacon.

Én elszégyelltem magam, hogy Jenő mit gondol, hogy én mitől féltem, de örültem, hogy legalább most hazakísér, mert még sose kisért haza és éppen, mikor ezt gondoltam, azt mondja Jenő:

— No. innen már hazatalál.

Evvel otthagyott és én

iszonyúan elröstelltem magam, hogy nem kísér haza és soká csak néztem, merre is menjek, egészen elvesztettem a tájékozásomat.

És akkor az én Jenőm kicsit elment, én meg állva maradtam, végre megindultam hazafelé. S akkor Jenő utánam fordul és egy-két lépésre utolér s azt mondja:

— El tudtál volna menni magadban? Igen? Képes lettél volna magadban hazamenni?

S hazakísért... Igen, nagyságos asszony, az ember az első szerelemben nem Is tudja, mi az a jó, mert van abban valami édes. Minden kicsinység olyan nagy örömet s nagy fájdalmat tud okozni.

A két varrólány az üvegfal mögött összenézett, s egyik azt mondta a másiknak:

— Igen.

(1037)

már csak négy—öt alkotása szerepel a dalszínházak műsorán. A különleges zenei ritkaság értékével szolgál tehát a kiváló zeneszerző valamelyik elfeledett nápolyi kompozíciójának felújítása. Ezek közül való a Farsang csütörtökje is. (

Händel: SÁNDOR ÜNNKr PE. — Oratórium.

Händel alig egy hónap alatt komponált nagyszabású oratóriumát 1736-ban hallotta először a londoni közönség* Szövegét John Dryden négy évtizeddel korábban Szent Cecília ünnepére írta. Nagy Sándor lakomáján a perzsák legyőzését ünneplő görögök a zene szépségét zengik. Ez ad alkalmat a zene keresztény védőszentjének, Szent Cecíliának dicsőítésére, hiszen ő teszi széppé az emberek életét a zene varázserejével. Közreműködik a Cornell Egyetem énekkara, a Händel Társaság zenekara, szólót énekel Leona Schunemann, Leslie Chabay és Keith Falkner,

Július 4, csütörtök.

„AZ ÁLARCOSBÁL. —t Háromffclvonásos opera*

A történet alapjául egy valóban megtörtént esemény szolgált: III. Gusztáv svéd

király egy stockholmi álarcosbálon merénylet áldozata lett, Verdi operája már 183&- ban elkészült, de a bemutató a nápolyi hatóságok ellenállásába ütközött. Az akkori forrongó politikai légkörben ugyanis a királygyilkosság kényes témának bizonyult* Verdi tehát csak úgy mutathatta volna be operáját, ha Új szöveget ír hozzá. A darabot Rómába vitte, ahol egy évvel később elő is adtait* Kisebb változtatásokat eszközölt a darabon: a cselekményt az észak-amerikai angol gyarmatokra helyezte* megváltoztatta a szereplők neveit.

Közreműködik: a Torinói

Rádió és Televízió szimfonikus zenekara, Vezényel: Angelo Questa. |

Július 6. szánthat:

VILÁGHÍRŰ ZENEKAROK: A Suisse Romande zenekar.

Műsorunkban a svájci Suisse Romande zenekar szerepel. Ez az együttes viszonylag rövid múltra tekinthet csak vissza. Az első világháború végén alakult 1918-ban* Alapítója és máig is vezető karnagya Emest Ansermet* századunk egyik legnagyobb karmesteregyénisége. Vezetésével és irányításával a zenekar méltán kivívta a kultúr- vüág elismerését. Hanglemezei, hangfelvételei bőven állnak a zenekedvelők rendelkezésére. Műsorunk keretében Emest Ansermet személyesen is megszólal.

Színpad és magánélet

Maria Callas nyilatkozik sikereirőlvágyairól és arról, ami életéből hiányzik

sonlóképpen minden különösebb ok nélkül.

A szabolcsi föld kis ékszere volt

Hatalmas fatörzsek közt villogtak át tornácának oszlopos törzsei. Klasszicista stílusa a falusi kúriák virágkorára, a múlt század elejére mutatott. Valójában az épület sokkal régebbi volt. Egyik gerendán ki lehetett betűzni a latin feliratot, mely szerint 1703 szeptemberében építették. Ilyen gerendás évszá- dos felirat eddig csak Öfehér- tóról volt ismeretes, ahol az iskolában, ott is a régi kastélyban volt beépítve, mit ugyancsak elbontottak. Ez a gerenda olyan rejtélyes módon eltűnt szállítás közben az ófehértói iskola és a nyíregyházi múzeum között. Most örülni lehetett, hogy egy ilyen tárgyú emlék mégis csak megmaradt itt Gyulaházán.

A kandalló ugyancsak meglepetés volt. Ilyen fűtési alMiért bontották le

a gyulaházi Becske-kúriát

Páratlan műemlék veszett el, országos segédlettel

Mikor meghallottam a hírt, arra gondoltam, ismét szegényebbek lettünk. Szabolcs elvesztette egy olyan műemlékét, mely nem volt talán látványos, de régi kultúrájának egyik jellemző állomása volt.

A gyulaházi Becsike kastély törvényes keretek között, szinte hivatalos segédlettel bontották le. A kúria a hivatalos műemlékjegyzékben nem szerepelt — mint ahogy sok más is kimaradt belőle —, az Országos Műemléki Felügyelőség felületes szemle után engedélyezte a lebontást*

Három évvel ezelőtt Kiss Lajosnak, kiváló Kossuth- díjas néprajztudósnak megtisztelő megbízásából készítettem néhány felvételt a két gyulaháza kúriáról s a bennük lévő ritkaságszámba menő kandallókról. (Megjelent Ethográfia 1961. VI.). Érdekes volt elhanyagolt és átalakított állapotban a Barkóczy-kuria is néhány boltozatos szobájával, kandallójával, melyet 1961-ben bontottak el hakellene lenni: Anyámnak nagyon sietős volt a dolog. Tizenhárom éves koromban visszavitt, Athénbe, és egy nyomorúságos színpadon léptetett fel, katonák előtt Kényeztettek és édességgel tömtek. 19 éves koromban 90 kilós voltam*

Ma 60 kilós. Derék bősége 59 centi. Arra, hogy ezt hogyan érte el egyetlen szóval válaszol: | , ,

— Akarattal.

— Mindig azt teszi, amit

akar?

Vonásai keményekké válnak*

— Azt teszem, amit akarok, de nem vagyok az, ami lenni szeretnék. Szerettem volna gyerek lenni, mint a többi gyerek. Ma asszony szeretnék lenni, mint a többi asszony. Szeretném, ha házam, gyerekeim s kutyám volna*

Higyje el* úgy vágyom az igazi életre, arra, hogy Végre magánéletem is legyen.

— Szóval mint valami távfutó világbajnok.

Ajkbiggyesztés. Nincs nagyon elragadtatva a hasonlattól*

— Egy sportembernek csak az Izmaira van gondja. A

bel canto azonban itt, itt és itt van — mondja homlokára, torkára és szívére mutatva. Annyit mindenesetre tudok, hogy a hangszer jó. De állandóan ügyelnem kell rá. Állandóan. Hallanom kell saját hangomat, hogy ellenőrizzem.

— Érzékeny és ingerlékeny vagyok. Elönt a méreg semmiségek miatt Pedig mindez csak gyengeség. Az ember kénytelen rejtegetni gyengeségét. Nem?

A Ritz egyik pincére lép be

teáskészletteL A diva kedves olasz szavakkal halmozza el. Az ember olvadozik a boldogságtól. A főpróbák réme íme angyalkává vedlik át.

— Ezektől a taxisofőröktől, a színpadi munkásoktól kérdezd meg. kicsoda Callas Ma-' ria. Meglátod azt fogják mondani; „Callas? Csupa szív és kedvesség.1' Oh, a dicsőség tudod, mindent eltorzít Ma ezek az ismeretlen emberek íz egyetlen hozzátartozóim, akik szeretnek és megvigasztalnak leveleikkel.

— Először is gyermekkorom miatt A New York-i iskolapadban esetlen, szemüveges lány voltam, akit a többiek kinevettek. Volt egy nővérem Jacquie. Anyám őt kedvelte jobban, mindaddig, amíg fel nem fedezte hangom Shirley Temple meg Deanna Durbin ideje volt ez. Anyám belőlem is rögtön csodagyereket akart csinálni.

— Nagyon neheztel rá ezért?

— Senkire sem neheztelek, de nem volna szabad megfosztani egy gyereket gyerekkorától. Úgy gondolom, erre valami törvénynek

Mairia Callas? Vege. Hangjának is, pályafutásának is* — Micsoda?! Gsodásabb mint valaha. — Az olasz lapok a télen azt írták, hogy utoljára énekelt a Scalában. — Most Párizsban adott hangversenyt, s a francia lapok egyöntetűen azt állítják, hogy hozzá fogható jelenség, nincs és nem is volt még a világon.

Mi az igazság?

Közöljük egy francia újságíróval való beszélgetését, amely sok mindent megmagyaráz. i .

— Lámpaláz? Nagyon is jól ismerem. Állandóan ki- noz. De nem a közönség miatt. Afelől nyugodt vagyok*

— Attól rettegek állandóan, ami itt, belül, a fejemben és a tüdőmben megy végbe, vagy ami a fellépés előtt történik. Ezek miatt nagyon sok éjszakát virrasztók át. Hogy mi az? Például egy hangszín, egy zenei frázis árnyalata, színe. A zene színe. Érthető ez? Nem beszélek valami világosan. Megértesz?

Tegezésbe csap át Mediterrán bájjal zavarja össze a dolgokat. Feláll és beteszi szobája ablakát, amely a párizsi Vendome térre nyílik* Hiperérzékeny lénye a legkisebb léghuzatot is megérzi, meghallja, amit más nem hall. /

— A legkisebb, nátha, és kész a katasztrófa — magyarázza.

Másfél óra múlva a Théat- re das Champs Elysées színpadán lesz, s egész Párizs hódol majd neki. Mégis retteg, mintha eddigi sikerei és egész pályafutása egy hajszálon függne csupán, s minden pillanatban semmivé válhat egyetlen lenge léghuzattól.

Az énekesnő felelőssége óriási, s irgalmatlan fegyelemnek kénytelen magát alávetni. Kitartó munka, fárasztó próbák, hajszálpontos időbeosztás, önmagunk állandó és szigorú ellenőrzése.:*

demokratikus fejlődését biztosítani.

Rendkívül tanulságos E. dereknek „A párt és a gazdasági építés című tanulmánya. A szerző, alti a LEMF Politikai Bizottságának tagja a Katowicéi Vajdasági Párt- szervezet példáján szemléltetően mutatja be a pártnak 3 gazdaság irányításában alkalmazott módszereit és az elért konkrét eredményeit.

A folyóirat gazdag tartalmából megemlítjük még a Latin-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyesülésről írt leplező cikket, az olasz választásokról készített kommentárt és a spanyol politikai foglyok helyzetéről szóló interjút*

A folyóirat vezércikket közöl Vilié Pessi a Finn KP főtitkára tollából. ,,Az alkotó marxizmusról és a forradalmi politikáról’’ címmel, mely fontos elvi kérdéseket tágyal a békés egymás mellett élés politikájával és a forradalom békés és nem békés útjának konkrét feltételeivel kapcsolatban. D. N. Aidit cikke „Az indonéz kommunisták harca az ország teljes nemzeti függetlenségéért’’ feltárja mi az oka annak, hogy az indonéz gazdaság a csőd szélén áll, « rámutat arra, hogyan lehet az indonéz nemzetgazdaságot a saját lábára állítani, s az ország teljes függetlenségét és