Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-19 / 141. szám

A párt ideológiai munkájának feladatai

Iljicsov beszámolója az SZKP Központi Bizottsága plénumán

A legutóbbi évtized különleges helyet foglal el a lenini eszmék győzelméért vívott küzdelem* történetében- — állapította meg Iljicsov. — i,Azok a társadalmi politikai változások, amelyek ezekben az években végbementek, nemcsak a jelenlegi, hanem a jövő nemzedékek sorsára is rendkívül mély és széles körű befolyást gyakorolnak.” A _ legutóbbi évtizedről a szónok azt mondotta, hogy az »a gyökeres fórját és hatásosságát, saját sorainkra tüzeljen. A szovjet nép olyan filmeket vár a filmművészettől, amelyek feltárják a kommunizmus építőinek szellemi gazdagságát. Korunkat dokumentáló filmekre van szükségünk, olyanokra, mint a Thorndyke német filmrendező házaspár „Orosz Csoda” című film- éposza.

A politikai művelődést — jegyezte meg Iljicsov — úgy kell megszervezni, hogy alapját a politikái és a műszakigazdasági oktatás egységének elve képezze. Ideje már áthelyezni a súlypontot a politikai önképzésre, mint a mar- xizmus-leninizmus elsajátításának alapvető, legtermékenyebb módszerére.

Fejlesszük és gazdagítsuk a szocialista realizmust

A marxizmus-leniuizmust nem lehet nemzeti korlátok közé szorítani

A külpolitika terén — mondotta az előadó — ez az évtized rendkívül szemléltetően bizonyította be a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését hirdető lenini elv nagy életerejét. „A Szovjetunió minden eddiginél nagyobb nemzetközi tekintélyt vívott ki, minden eddiginél nagyobb szerepet játszik korunk alapvető problémáinak megcld.á- sában”.

A pari nem feledkezett meg Leninnek arról a megállapításáról, hogy a marxistának uralkodnia kell az eseményeken és nem szabad, hogy az események uralkodjanak őfelette, hogy a forradalmi elmelet és a gondolkodás tespedése összeegyeztethetetlenek.

A párt lenini módon építi fel egész tevékenységét, lenini módra fejleszti a forradalmi tanítást.

Iljicsov ezután kijelentette: „A marxizmus-Ieninizmust nem lehet nemzeti korlátok közé szorítani, mert az egységes egész, internacionalista tanítás, valamennyi ország kommunistáinak közös kincse.

A marxizmusnak nem lehetnek semmiféle — földrajzi, nemzeti, vagy egyéb ismérvtől függő — váll- fajai.

Egyik vagy másik ország sajátosságainak, valamint a társadalmi fejlődés általános törvényei sajátos megjelenési formáinak figyelembe vétele — ez hozzátartozik a marxizmus —lenlnlzmus módszertanához, az egységes marxista-leninista tanításhoz, mint annak egyik alaptétele”.

Az SZKP alkotó módon kidolgozta a kommunizmus építésének legfontosabb problémáit — hangsúlyozta Ilji- csiv, s elemezte az eredményeket.

„A megtett útra visszatekintve, teljes joggal állíthatjuk — hangoztatta az SZXP Központi Bizottságának titkára —, bpgy pártunknak az eltelt évtizedben kifejtett elméleti tevékenysége mind mennyiségét, mind eredményeit tekintve, Lenin óta a legalkotóbb és a leggyümölcsözőbb volt”.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának a revizionizmus, illetőleg a dogmatizmus és a szektósság ellen vívott két- frontos eszmei harca azért folyik, hogy elvileg helyesen oldják meg az elmélet és a gyakorlat kérdéseit, s alko- tóan továbbfejlesszék a marxizmus-leninizmust.

Napjainkban rendkívül kiéleződött a kommunista és a burzsoá ideológia harca — mondotta.

Az Imperializmus straté - gái és ideológusai az ide- ológai diverzlóra rakják a legnagyobb tétet. „Az Imperialista ideológusok nyílt gengszterizmusával állunk szemben” — Jelentette ki Az imperialisták a fegyverkezési hajszával párhuzamosan ideológiai fegyverkezési hajszát is folytatnak.

AZ imperializmus az állami politika rangjára emelte a „lélektani hadviselést”. Ennek vezetése már teljes egészében áthelyeződött a kancellári, elnöki és miniszterelnöki palotákba. Az államfők és kormányfők vették át a főparancsnokságot az ideológiai fronton”.

„Most egy olyan történelmi határkőig jutottunk, hogy halaszthatatlan, közvetlen gyakorlati feladatként merül fel a múlt maradványainak teljes kigyomlálása az emberek tudatából.

Társadalmunknak az egyes emberrel szemben támasztott követelményeit — folyatta a szónok — a kommunizmus építőjének erkölcsi kódexe tartalmazza. A feladat az, hogy ennek az erkölcskódexnek normáit minden egyes szovjet ember életében iránymutatóvá, személyes meggyőződéssé tegyük.

Megjegyezte, hogy „az új társadalmi erkölcs alapja az eszmei meggyőződés”.

— Mégsem lehetünk elégedettek' a politikai oktatásnak a nevelömunka e döntő láncszemének jelenlegi állapotával — mondotta.

Az előadó ezután leszögezte:

„A tudományos világnézet és a kommunista morál kialakítása nem lehetséges a vallási ideológia ellen vívott harc nélkül.” „Hazánkban a lelkiismereti szabadságnak keit oldala van: a hitvallás szabadsága és a vallásos világnézet elleni harc szabadsága.”

Oktatási, nevelési feladatok

Iljicsov kijelentette: a párt nagyra értékeli az írók, képzőművészek, zeneszerzők, a színpad és a film művészeinek alkotó tevékenységét, hű segítőtársainak tekinti őket. Alkotó tevékenységük jelentősége különösen megnövekedett most, amikor , a párt egyik központi feladata az emberek kommunista nevelése, az új ember formálása lett.

Megjegyezve, hogy a képzőművészeti alkotás kérdéseiben tett pártiníézke- dések meglehetősen viharos reakciót keltettek külföldön, az előadó hangoztatta: a burzsoá ideológusok szemforgatva siránkoznak a szovjet kultúra „válsága” felett, sőt de- magók módon művész- értelmiségünk hívatlan prókátorai szerepében tetszelegnek.

Az előadó megjegyezte: ellenségeinket nem a szovjet kultúra állítólagos válsága ejti kétségbe. Ennek csak Örülnének. Más hozza ki őket a sodrukból: összeomlottak szellemi értelmiségünk szétzülié- sébe vetett hiába való reményeik. Dühíti őket az az egyöntetűség, amellyel országunk alkotó értelmisége támogatta a párt felhívását, hogy tartsuk tisztán és harci készenlétben a szocialista képzőművészet hatalmas fegyverét

A párt nemcsak úgy tekint a képzőművészetre, mint az élet megismerésének fontos eszközére, hanem mint az élet átalakításának fontos tényezőjére, a számunkra idegen, burzsoá ideológia elleni harc éles fegyverére.

Az eszmei állhatatlanság,

— folytatta az előadó — károsan hatott több fiatal, s nemcsak fiatal, politikailag éretlen, de túlságosan öntett és mértéktelenül magasztalt ír»} és művész alkotó munkájára és műveire. Ezek megfeledkeztek arról, hogy a világban elkeseredett harc folyik a szocialista és a burzsoá ideológia között.

Alkotó munkájukban eltértek a pártszerűség és a népiesség helyett a maguk kicsinyes követelményeitől s a magasztos hazafiúi szellem ápolása érzéseiben, élményeiben váj- kálnak.

Kijelen tetté:

„A legfőbb kritérium, a szocialista realizmus, lét nyege az élet igazsága, amely kommunista világnézet alapján művészi formákban fejeződik ki.

A kommunizmus építőinek életigazsága pedig a föld legemberibb társadalmának igenlése. Iljicsov hangsúlyozta, Rogy a művész igazi bátorsága nem abban áll, hogy feltár tényeket, kiagyal és lefest szörnyűségeket és fogyatékosságokat, hanem abban, hogy hazafi módjára foglal állást, következetesen és

megalkuvás nélkül küzd a magas kommunista eszmékért.”

Az előadó kijelentette: „A nép az íróktól és a művészektől olyan alkotásokat

vár, amelyek teljes tarkasá- gában ábrázolják az eletet, a társadalmi, és az erkölcsi tudat különböző szintjén álló embereket, s mindezt híven ábrázolják, hangsúlyozva valóságukban azt, ami benne alapvető, jellemző.

A szocialista realista művészet leghősibb alakjai

azok az emberek, akik

tevékenyen átalakítják az életet, előliárnak, re van emberek, akik — V. I. Lenin szavaival élve — a haza virágát, erejét, jövőjét alkotják. Különösen fontos hangsúlyozni a pozitív hős nevel® hatását akkor, amikor a gyermekek és az ifjúság számára alkotó művészetről beszélünk”.

Az előadó hangsúlyozta, hogy a kommunista párt „küzd a szocializmustól idegén, vele ellenséges irányzatok ellen, harcolt és harcolni fog továbbra is két fronton a formalista szemfényvesztés ellen éppúgy, mint a kicsinyesség és a sablonossag ellen a kommunizmus nagy és valóban megújuló művészetéért.”

Az előadó hangsúlyozta, hogy „aj ideológiai kérdésekben nem lehet szó engedményekről és kompromisszumokról.” Rámutatott arra, hogy a párt élesen bírálja azokat az irodalmárokat és művészeket akik hibákat követtek el, letértek a helyes útról. Mindnyájan megértjük azonban — mondotta —, hogy szovjet művészekről, rendszerint politikailag hozzánk közelálló emberekről van szó. A feladat nem az, hogy „kiközösítsük őket”, hanem az, hogy segítsünk nekik megérteni a maguk eszmei-művészi hibáit, tehetségüket teljes mértékben a nép, a kpmmunzimus szolgálatába állítani.

Ne legyünk elfogultak, ne feledkezzünk meg arról, hogy a harc nem emberek ellen, hanem az emberekért, a rossz eszmék ellen folyik.

De akik arra számítanak, — mondotta Iljicsov — hogy az eszmei ingadozások és elferdítések elleni harc „ideiglenes” kampány, amely hamarosan véget ér, azoknak azt mondjuk: „Nem, komoly dolgokról van szó, á párt nem kampányt folytat, hanem következetes harcot a lenini eszmék diadaláért a képző- művészeti alkotás minden területén.

Az előadó hangoztatta: a leninizmus a társadálom irányítását, az egész pártpolitikát, tartós tudományos alapokra fekteti,, pontosan meghatározza a társadalom tudományos irányításának elvéit.

Milyenek ezek az elvek? Mindenekelőtt: higgyünk

a népben, mint a történelem igazi formálójában, értsünk a tömegek érdekét kifejező politikai vonalvezetéshez; másodszor: konkrét történelmi alapokról vizsgáljuk a társadalmi folyamatokat, pontosan számoljunk a helyzettel, az események menetében találjuk meg a főláncszemet és pontosan határozzuk meg az erők elosztódását.

Harmadszor: ismerjük el a párt vezető szerepét, jogát és kötelességét a társadalmi élet folyamatainak irányítására és végül tudatosítsuk azt, hogy a kommunista építés feladatait a párt, a gazdasági, a társadalmi ‘szervezetek valamennyi láncszeme tudományos alapokról közelítse meg.

„Az ideológiai és szervező- munka egysége a párt tevékenységének elengedhetetlen feltétele” — jelentette ki a szónok.

A szónok hangsúlyozta: „Pártunk senkivel sem osztozott és senkivel sem osztozik az Ideológiai vezetésben.

Az SZKP Központi Bizottságának plénumán Iljicsov beszédének elharigzása után megkezdődött a beszámoló vitája.

Az SZKP központi' Bizottságának plénuma szerdán délelőtt tíz . órakor folytatja munkáj át.: '•' “• v.

Moszkva, (TASZSZ): Kedden reggel a Kremlben megkezdődött az SZKP Központi Bizottságának plénuma, amelyen L. F. Iljicsov, az SZKP Központi Bizottságának titkára tartott beszámolót, a párt ideológiai munkájának soron lévő feladatai címmel.

beany id Iljicsov bevezetőben arról Beszélt, hogy „az ideológiai front mindig a legfontosabbak egyike volt és az marad a kommunizmus győzelméért vívott harcban is.”

Iljicsov rámutatott, hogy a párt mélyreható és sokoldalú ideológiai tevékenysége nélkül a szovjet nép nem érhette volna el kimagasló eredményeit.

280,5 milliard rubelt tett ki, míg a szovjet hatalom 1952- ig terjedő egész időszakában a beruházások összege csak 132,4 milliárd rubel volt.

Politikai téren az jellemezte az elmúlt évtizedet — mondotta az előadó, hogy „teljes mértékben kibontakozott a szocialista demokrácia, a kommunisták és valameny- nyi dolgozó társadalmi-, politikai aktivitása, a kommunista párt tovább növelte szerepét az ország életében”. „Ma már csak a" betoko- sodott doktrinerek tagadhatják, hogy a személyi kultusz leleplezve és következményei ellen harcolva pártunk, s annak lenini Központi Bizottsága végül is kiemelkedő erkölcsi-politikai győzelmet aratott”

— hangsúlyozta Iljicsov.

„Pántunk által végrehajtott politikai fordulat felélesztette országunkban a lenini körülményeket, s még nagyobb tekintélyt adott lenini pártunknak és vezetőinek” — állapította meg az előadó.

párt nagy feladatokkal bízza meg az ifjúságot, amely az ő forradalmi örököse”. Megállapította, hogy „a szovjet ifjúság lelkesen dolgozik, hazafias, internacionalista, közösségi szellemű, ^minden vágya az, hogy a kommunizmust szolgálja. A nép büszke ifjúságára”.

Az előadó kijelentette:

, „Egyáltalán nem kell sóhajtoznunk amiatt, hogy milyen Is ez a mai ifjúság. Ifjúságunk a szocialista társadalom derék és aktív része volt és az is marad, s áthatják a kommunizmus nagy eszméi”. De — tette hozzá —, nemcsak olyan emberek születnek, akik becsülettel teljesítik kötelességüket. „Olykor felszínre kerülnek olyan fiatalok is, akik romlott életfelfogásukkal, a munkától való iszonyukkal, nyárspolgári szokásaikkal és ízlésükkel ellentétbe kerülnek az országunkban uralkodó élet- és gondolkodásmóddal”.

Az előadó ezzel kapcsolatban szót emelt „a politika- mentességgel és az eszmeiet- lenséggel való kacérkodás” ellen.

„Egyes irodalmárok, akik az ifjúság szellemi tanító- mestereinek szerepére tartanak igényt, talán most végre megértik, hogy milyen következményekkel jár, ha a «helyeslő óceánon- túli bóíogatás közepette a művészet eszmeiségének és népiségének elvét megpróbálják lejáratni és átváltani azt a léhűtők és félműveltek zsargonjára, s politikamentességet prédikálnak holott a politikamentesség nem távolmaradás : a politikától, hanem maga is egyfajta pólitika” — mondotta.

Iljicsov hangsúlyozta, hogy a szovjet ifjúság „meg tudja ismételni az atyák és nagyapák harci tetteit”.

„Nem volna szabad megfeledkezniük a múlt tanulságairól azoknak, akik abban az illúzióban ringatják magukat, hogy a szovjet társadalomban „konfliktus” van „az apák és fiúk” között s talán erre alapozzák számításaikat. Senkinek sem 1 tanácsoljuk, hogy kipróbálja a szovjet ifjúság állhatatosságát és harc- képességét. A szovjet ország a nagy hatóerejű fegyverek előállítása mellett felnevelt egy olyan fiatal nemzedéket is, amely képes ezzel a fegyverrel halálra sebezni bármely agresszort.

A legutóbbi évtized a lenini irányvonal döntő győzelme

aulát időszaka volt a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Ebben az időszakban minden eddiginél rohamosabban fejlődött a népgazdaság valamennyi ága, döntően megerősödött a Szovjetunió gazdasági és védelmi hatalma.”

Az említett időszak legfon- osabb gazdasági mutatóit : ellemezve Iljicsov közölte, rogy tíz év alatt a népgaz- iaségi beruházások összege

Ideológiában nincs békés együttélés

Az előadó hangoztatta, hogy az új ember kiformálása a kommunista és a munkáspártok közös nemzetközi feladata.

A kommunista és a burzsoá eszmék békés együttélését hirdeti annyit jelentene, hogy a szocializmus ellenfelei kémeinek szerepét töltjük be, eláruljuk a dolgozók alapvető érdekeit. Ideológiák békés együttélése nem volt, nincs és nem is' lehet. Kérlelhetetlen osztályharc volt, van és lesz, amíg antagonlsz- tikus osztályok léteznek. Iljicsov kijelentette: Feladatunk, hogy még jobban támadjuk a burzsoá ideológiát, leleplezzük az imperializmus embergyűlölő lényegét, állatias szokásait és erkölcseit, hanyatló kultúráját, züllött erkölcsét; fokozzuk a támadást a kapitalizmus csökevényei ellen, tisztítsuk meg a szovjet emberek tudatát a 1 régi rend valamennyi féké- ' lyétől, neveljük fel a Kommunizmus aktív és állhatatos harcosait.

„A munka és a nevelés el- • választhatatlan egymástól. Ez : egy és ugyanazon folyamat két oldala”. A nevelőmunka és a tömegek eleven alkotó tevékenysége között nincs semmiféle válaszfal.

Az előadó hangsúlyozta, hogy „az új emberért folytatott harc döntő láncszeme — a társadalmi tulajdonhoz való kom- i

munista viszonyra nevel- 1

ni„ a dolgozókat. A ma- j

gántulajdonosi lelkűiét — 1

szörnyű erő. Erre támasz- i

kodoít és támaszkodik e

minden reakciós. <

A szovjet ifjúság kommu- i nista nevelését illetően Iljl- 1 csov hangsúlyozta, hogy „a J

Hangsúlyozta, hogy a szovjet embereket a hazafiság szellemében kell nevelni, majd rámutatott, hogy a „szovjet hazafiság elszakít- hatatlanul összefügg a nemzetköziséggel.”

Az előadó hangsúlyozta a dolgozók esztétikai nevelésének fontos szerepét, a mindennapi élet kulturáltsága fokozásának szükségességet. „A kommunista munkamozgalmat szilárdabban kell összekapcsolni a mindennapi élet kommunista feltételeiért küzdő mozgalommal,”

— jelentette ki s megjegyezte, hogy az új ember nevelésének legjobb iskolája az élet iskolája, a nép munkája és harca. „Rendkívül fontos a kollektíva, mindenekelőtt a munkakollektíva szerepe... A kollektíva alapvetően fontos nevelési tényező nemcsak a termelőmunkában, hanem a mindennapi életben is.”

A* iíi tá^adalmi erkölcs alapja az eszmei meggyőződés

sára. A munka széles fronton vonult be az iskola életébe.

Az előadó ezután hangoztatta, hogy állami szinten sürgősen rendet kell teremteni a tanulók munkára nevelésében. Az oktatást és a nevelést egy mederbe kell terelni — ez a feladat.

Emelnünk kell a társadalomtudományok tekintélyét és

— Lenin utasításait követve

— meg kell szilárdítanunk a természettudományok kapcsolatát a társadalomtudományokkal, s fejlesztenünk kell a hatékony alkotó együttműködést művelőik között — mondotta Iljicsov.

Az előadó a párt ideológiai rohamcsapatainak nevezte a sajtót és a rádiót, a filmet és a televíziót. Iljicsov ugyanakkor felhívta a figyelmet a sajtó munkájában lévő fogyatékosságokra.

Nagy kárt okoz a lapoknak és a folyóiratoknak a bürokratikus elszigeteltség és az ezzel járó szűk látókör, a lagymatagság, az anyagok egyformasága, a rendelkezésre álló erő és pénz ésszerűtlen fel- használása. Legközelebbi feladatunk: A sajtó szervezetét összhangba hozni a társadalomfejlődés új feltételeivel, kialakítani a hatékonyabb sajtórendszert.

A filmművészet fejlődését érintve az előadó hangoztatta: nem engedhetjük meg,

hogy a pártnak e hatékony eszköze elveszítse harpi ereAz ideológiai munka formáinak és eszközeinek sokrétűségét jellemezve, Iljicsov elmondotta, hogy a Szovjetunióban 220 000 általános iskola, több mint 4000 középes felsőfokú szakiskola, több mint 380 000 könyvtár, 120 000 mozi, 130 000 klub- és kultúr- ház működik.

Az előadó beszélt a szovjet iskolának az oktatás és nevelés fontos eszközének feladatairól. Iljicsov hangoztatta: Az iskola átszervezésének gondolata, amelyet a párt Hruscsov kezdeményezésére valósított meg, az oktatás és a munkára nevelés egyesítésében foglalható össze. Most mindenki láthatja, mennyire időszerű volt törvényrendeletet hozni az iskóla és az élet . kapcsolatának megszilárdítá- i