Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

Tűz van, tűz van! — Akrobatamutatvány a szertárban Irány a kórház 13 óra 29 percet jeleznek a mutatók. A tűzoltók ebéd utá­ni pihenőhöz készülnek. A következő pillanatban élesen berreg a telefon a nyíregyházi Tűzrendészet! Al­osztály Parancsnokság egyik szobájában. Készülék után nyúl a központos, de kezét a riasztócsengő gombjára teszi. Biztos, ami biztos. Az ember itt sohasem lehet elég gyofs. — Tűz van, tűz van! — kiáltja a készülékbe egy két­ségbeesett hang. — Nyírgyu- lajban... Segítsenek...! Az ügyeletes mutatóujja már az első két szó után gé­piesen ránehezedik a riasztó­gombra. A vészcsengő hang­ja betölti szinte az egész épü­letet. A szolgálatban lévő tűzoltókat mintha áramütés érte volna. Macskaügyesség­gel vetik magukat a közel 10 méteres oszlopokra, és egy­másután csúsznak le rajta, egyenesen a szertárba. Boda József őrmester már megindította a hatalmas tűz­oltókocsi motorját. Minden villámgyorsan történik, mint­ha egy láthatatlan kéz irányí­taná őket. Nincs tolakodás, mindenki tudja, hogy hol a helye. Az ülések mellett ott Már mogyorónyi a burgonya Megyénk legnagyobb bur­gonyatermő táján, a nyíregy­házi járásban termésbecslő határszemláket tartottak a közös gazdaságok. A szövet­kezetek vezetői bejárták a korai érésű b'urgonyatáblá- kat, s szárfelhúzással állapí­tották meg, hogy Gáva, Tímár, Szabolcs, Vencsellő és Dögé község határában már jókora mogyoró nagyságú a gül- baba fajta gumója. Ez a szemle azért is fontos volt, mert pontos időben akarják megkezdeni, illetve elvégezni a töltögetést. A bur­gonya ugyanis a feltöltött kupacokban fejlődik gyorsab­ban. A vencsellői Szabadság Tsz-ben, ahol az idén több mint 400 holdon fog­lalkoznak előhajtatott burgonyatermesztéssel — egy-egy bokor alatt 10— 12, jókora mogyoró nagy­ságú gumót találtak. így tájékozódtak a várható terméshozamról is. Ha az idő­járás május hónapban to­vábbra is kedvező meleg és csapadékos marad, nem lesz ritka a Nyírségben a 40—50 mázsás holdankénti termés­hozam sem a korai burgonyá­ból. Előre láthatólag már jú­nius első napjaiban megkez­dik az újburgonya szállítását erről a vidékről. Mégegyszer a köpenyről Rovás címmel május 21. lapszámunkban bíráltuk, hegy a felsőfokú tanítóképző gya­korló iskolájában a hátsó padba ültetett egy kislányt az igazgatónő, mert a gye­reknek nincs iskolai köpenye. Vagyis « gyereket akarják büntetni, olyan dologért, melyről ö nem tehet. És most a kritikus időpontban, a vizs­gák Taiszöbén. Ezt írtuk meg, és megjegyeztük: jó lenne megérteni, hogy az iskolai padokban nem köpenyek, ha­nem gyerekek ülnek... Sajnos az érintett igazgató­nő halogató intézkedése nem ezt bizonyítja, hogy levonta az esetből a tanulságot. A kislány most is a kiközösí­tettéknek járó padban ül. Május 22. adásában a nyír­egyházi rádió védelmébe vet­te a védhetetlent, az igazga­tónő elhamarkodott intézke­dését, s a szülőket marasz­talta el, akik (pedig mivel az iskolában tűnt el a köpeny) nem hajlandók erre a két- három hétre új köpenyt ven­ni a gyereknek. Kifogásolta a rádió munkatársa szellemes- kedő hangnemben fogamzott (a szellemeskedés nem azonos a szellemességgel) írása, hogy a lap munkatársa nem hall­gatta meg a pedagógusokat (értsd, az igazgatónőt) és egy­oldalúan, — a szülőkkel való beszélgetésre alapozva — írta meg a történteket. Szólni kellett a „köpeny­ről” mégegyszer, hangsúlyoz­ni, nem személy, vagy szemé­lyek elleni (mi nagyon tisz­teljük az ott dolgozó peda­gógusokat) hanem egy elhibá-' zott pedagógiai gyakorlat el­len irányult a glossza éle. S jó lenne végre — szemé­lyeskedés nélkül — minden­kinek levonni a „köpeny” ta­nulságait. a sisak, öv gumiköpeny. Me­net közben öltözködnek. Far­kas István tűzoltó százados, az alosztály őrségparancsnoka még egy futó pillantást vet az emberekre. Minden rendben van, indulhatunk. A riasztás óta még csak 58 másodperc telt el, de a kocsi máris teljes sebességgel száguld ki a laktanya kapu­ján. Farkas elvtárs eligazí­tást tart. Nincs szükség a sok beszédre, összeszokott a gár­da, nem ez az • első kivonulá­suk. Komolyak, az arcokon aggodalom tükröződik. Vajon, időben érkeznek-e? Boda József feszülten figyel. Nem könnyű dolog az 5000 liter vizet szállító járművet vezetni. De már nyolc éve ül a volánnál, nagy gyakorlata van. Bőg a sziréna, az embe­rek sietve húzódnak az út­test két oldalára. Valahol tűz van, talán emberélet múlik most a másodperceken. Ami­kor elhagyjuk Nyíregyházát, a 80-as szám körül mozog a sebességmérő mutatója. 46 perces száguldás ulán feltűnik Nyírgyulaj határa. Az ég felé kígyózó füst nyo­mán könnyű megtalálni a tűzfészket. Somogyi András termelőszövetkezeti tag .-portá­ja égett. Hajnal István 4 éves kisfiú gyújtotta fel. A \ tűzet eloltották, már csak füstölgő romokat találunk. Sajnos, a tűzoltókocsin kívül egy másik szirénázó jármű is érkezett: a mentő. A 4 éves kisfiú ugyanis gyújtogatás közben másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Amig a nyíregyházi alosz­tály kocsija teljes sebességgel rohant Nyírgyulaj felé, addig a községi önkéntesek sem tét­lenkedtek. Időközben megér­keztek a mátészalkaiak, és amit csak lehetett, mentettek. A kár így is tetemes. Leégett két dohánypajta, istálló, ser­tésól, benne egy sertéssel: És ami még súlyosabb a gyer­mek sérülése! Mindezt szülői felelőtlenség okozta! Farkas István százados megtörli izzadó homlokát. Ci­garettára gyújt és beül a ko­csiba. Még egy pillantást vet a füstölgő romokra. — Bár csak ez lenne az utolsó eset. — sóhajtja. Nincs sok idő, sietni kell vissza. Hátha azóta ismét megnyom­ták a riasztócsengő gombját... Bogár Ferenc. 260 ezer forint villanyhálózat bővítésre Közel kétkilométeres vil­lanyhálózatot építtet közsé­günk a Megyei Villanyszerelő Vállalattal az év első felé­ben. A hálózat építését a jö­vő hónapban fejezik be, ezzel csaknem teljes egészében megoldottuk Gáva község vil­lamosítását. A költségeket, 260 ezer forintot községfej­lesztési alapból fizetjük ki. Ugyancsak községfejlesztési alapból, valamint állami tá­mogatásból és társulati hozzá­járulásból megkezdjük még ebben az évben a törpe víz­mű építését is. A jövő év vé­gére tervezzük a vízmű üzem­be helyezését és a hozzátarto­zó több kilométeres vízháló­zat lefektetését. Ez a vízmű látja majd el községünk la­kóit egészséges, jó ivóvízzel. Községi tanácsunk elhatá­rozta, hogy 1965-re felszámol­ja a cigánytelepet. A telep lakói közül már szép számmal költöztek be a községbe, és a végrehajtó bizottság minden esetben biztosítja a szükséges házhelyet Takács Ferenc vb titkár Tanulók az iskoláért Az elmúlt év ő?zén, az új tanév megnyitásakor új, mo­dern iskolát is avattak Bak- talórántházán, ahol helyet^ ka­pott egy gimnáziumi I. osz­tály is. A megnyitás óta a ta­nulók szívügyüknek tekintik iskolájuk és környékének szépítését, csinosítását. E cél érdekében a legújabb tevé­kenységük az iskola előtti járda építése volt. A felső ta­gozatosok és a gimnázium KISZ-szervezetének tagjai a napokban fejezték be a nagy munkát, elkészült a 80 lap­méteres járdaszakasz, ame­lyen összesen 300 órát dolgoz­tak. Kricsfalussi Béla. Bukkanó... bökkenő. Búj községből vezet egy ta­nyai út Kóborló dűlő, Szántó­halom s Kossuth telep felé. A többi tanyai utaktól ez abban különbözik, hogy ez útszaka­szon van, vagy száz méternyi kűút, amolyan egyszerű ma- kadám út ez, de mégis ősszel, tavasszal a borzalmas sár ide­jén olyannak tűnik e rövid kőút, mint sivatagban az oázsis vagy a tengerben egy sziget. Itt pihen meg a sárral birkózó jármű, itt gyűjt erőt a további küszködésre. Egyértelmű e az öröm a gépjárművezetők részé­ről? Sajnos nem, tudniillik e rövid kőút közepén, majd egy félméteres árok húzódik ke­resztül. Jaj annak a gépkocsi­vezetőnek, aki ezt az utat nem ismeri, mert itt nem elég le- lasítani, itt meg kell állni. Ádám József Kossuth telepi pedagógus elmesélte, hogy egy ismerősével utazott kocsin ezen az úton s a figyelmez­tetés ellenére majdnem ki­lyukasztották fejükkel a kocsi tetejét, kis hiján fé­dertörést szenvedett a kocsi. Hány és hány termelőszö­vetkezeti jármű jár itt na­ponta... s mennyit rongálódnak ezek...? í Nem kell semmi más csak egy kocsi sóder... s erre már körülbelül tizenöt éve vár ez az út! Petraskó Zoltán. Vadászat — villariyégőkre Ebben a hónapban már 30 köz- világítási lámpába kellett tij vil­lanyégőt szereltetnünk — s, hol van még a hónap vége?! — azért, lüert a gyerekek kicsúzlizták az utcai világítást szolgáló égőket. A közölt szám csak ennek a hó­iró-olvasó találkozó Gyulaházán író-olvasó ta­lálkozót rendezett a járási könyvtár. Az est vendége Jobbágy Károly József Attila- díjas költő volt. A község lakói nagy érdek­lődéssel várták a találkozót, mert ahogy elmondták, még nem volt alkalmuk találkoz­ni személyesen egyetlen író­val sem. Régi kívánságuk volt már, hogy egyszer köz­ségükben fogadhassanak egy magyar írót. Szeretettel és sok virággal köszöntötték a kedves vendéget. Délután az iskolásokkal. találkozott a költő. Az író-olvasó találkozó­ra este került sor a kultúr- házban. A termet zsúfolásig megtöltötték a gyulaháziak, hogy meghallgassák Jobbágy Károly előadását. A költő be­szélt napjaink irodalmáról, beszámolt külföldi útjairól, majd saját verseiből olvasott fel a hallgatóságnak. Az est műsorában fellépett a helyi KISZ-sezrvezet tánc- csoportja, és a cigányegyüt­tes is. Nagy sikerük volt a szavatoknak, akik Jobbágy- verseket adtak elő. A műsor összeállításáért dicséret illeti a helyi tömegszerveket, a KISZ, a Hazafias Népfront, a nőtanács vezetőit, aktivis­táit, a cigányegyüttes meg­szervezéséért Szabó Imréné pedagógust, akiknek nagy ré­szük volt abban, hogy nem­csak a község lakóinak, ha­nem minden bizonnyal Job­bágy Károly költőnek is em­lékezetes marad a gyulaházi író-olvasó találkozó. (Somogyi J.) napnak a „statisztikája”. Nem okoz különösebb fejtörést, hogy kiszámoljuk mennyi villanykör­tét fogyasztanak el így évente... bizony, több százat. Ez nemcsak bosszúságot, hanem felesleges többletmunkát és költséget je­lent vállalatunknak. De, gondol lom, az utca lakói sem örülnek, ha sötétség borul házuk tájára. Mint ahogy jönnek is ilyen ese­tekben üzemvezetőségünkhöz reklamálni, s talán éppen saját gyermekük „jóvoltából” botor­kálhatnak a sötét' utcán. A Kürt, a Madách utca és környéke pél­dául, megfigyelhető ismétlődéssel színhelye ennek az egyoldalú „csúzli-villanyégő háborúnak". Nemcsak, hogy elavult, de ve­szélyes és költséges játékeszköz is a csúzli. Tiltsák el a szülők gyermekeiket ettől a játéktól. A járókelők pedig ne menjenek el szótlanul, ha látnak egy villany- égőre vadászó gyereket az ut­cán. Iszály Péter a TITASZ nyíregyházi üzemvezetője. Az illetékes Tálaszol Petrikovics Ferenc nyíregy­házi lakos panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, vizsgál­tassuk ki, mi lehet az oka — a cipőipari vállalatnál méret után megrendelt — félcipője késedelmes elkészítésének. Április 20-ára vállalták a ci­pő elkészítését, azóta hetek teltek el és még mindig hiá­ba megy a cipőért. Atmmmm fordítottas SZ AT HM ÁRI GÁBOR 92. Ribin Torphoz sietett, Per- :ev pedig felkapaszkodott a 'ezérgép soíőrkabinjába. Az első percek szótlanul eltek el a terepjáróban. Ri- >in vigyázva, nehogy feltűnő egyen — szeme szögletéből így eile, amint Torp balkezét i kormánykeréken tartotta, a óbbal meg bekapcsolta a ka- osszériába szerelt rádióle- idót, behangolta, s jelentést nondott a mikrofonba: ta­álkozott a gépkocsioszloppal. Kerimov rádiógramjaiból- íz ezredes már ismerte Tör­lőt. Az egyik utóbbi jelentés­ien az állt, hogy Torpot el- ogták és sikerült őt meg- elelóen izolálni. S ez a hit- erista most mégis itt ül ő nellette, él és kutya baja -incs. Mi történhetett? Hol ran Kerimov? Mj lehet vele? diriden rendben van? Égé­sen eddig nem lehetett ké­mkedni benne, hogy a meg­beszélt terv szerint haladnak a dolgok. Ribin tudta, hogy az este fél tízkor a gépkocsi­oszloppal kapcsolatban rá­dión leadott értesülést szemé­lyesen Aszker szerezte. No és most? Most mi van? Hiszen azóta eltelt több mint két óra!... És még egy: Kerimov most a rejtekhelynél van. Te­liét együtt Upitzzal. De hiszen Torp is onnan jött. Hogy­hogy nem találkoztak? Vagy... mégis találkoztak?... Hirtelen átvillant az agyán, hogy Ke­rimov lebukott, s az archívu­mok más rejtekhelyre való költöztetésépek meséjét csak azért találta ki az Ahwehr, hogy minél több szovjet fel- derítőt szedhessen rá és sem­misíthessen meg! Ez a gyanú csak fokozó­dott, amikor az ezredes ana­lizálni kezdte Torp viselke­dését. Hiszen az is lehet; Torp pusztán csak azért en­gedte őt a kocsijába, s azért ő előtte adott rádiójelentést a teherautók megérkezéséről, hogy elaltassa az ő éberségét, elterelje magáról a gyanút. S így ráadásul sikerült is izo­lálnia Ribint a többiektől!.« — Parancsoljon, — mondta kedveskedve. -— Ezért a ci­garettáért kezeskedem. Tö­rökországból való. — Valóban kitűnő dohány, már az .előbb megállapitot- tam, — felelte Torp, s kivett a tárcából egy cigarettát. — Maga is jön a rako­mánnyal? — érdeklődött Ri­bin, miközben gyufát gyúj­tott, s tüzet adott a Sturm- führernek. — Aligha. Fontosabb dol­gaim vannak. — Torp ke­sernyésen elnevette magát. — Egy jómadárra vadászok most. — Érdekes lehet. Ki az il­lető, ha nem titkos az ügy? — Titkos, — felelte Torp. Hátulról erős dudálás hal­latszott Ribin megfordult, s visszanézett. A vezérkocsiról integettek. — Álljon meg, legyen szi­ves — szólt Ribin. — Vala­mi történt ott A terepjáró fékezett. Meg­állt az utánuk jövő teher­autó is. Odaszaladt Ribinhez egy katona, s jelentette, hogy az egyik autó tömlője leen­gedett — Mennünk kell tovább! — Torp türelmetlenül néze­gette az óráját. — Az a* egy kocsi majd utolér ben­nünket. — Nem lehet, — felelte ha­tározottan Ribin. — Szigorú parancsot kaptam, hogy va­lamennyi kocsi egytöl-egyig a helyszínen legyen. Figyel­meztettek, hogy nagy rako­mányt viszünk, az összes kör csira szükség lesz. Megyekés igyekszem meggyorsítani a javítást. — Menjen, — recsegte in­gerülten Torp. — Menjen, csak hagyjon még itt egy ci­garettát; — Készséggel! Ribin harmadszor is a kémelhárító felé nyújtotta ki­nyitott cigarettatárcáját.. Amint távolabb haladtak, Ribin beszámolt Percevnek Torpról, elmondta milyen gyanúi támadtak. — Torp lenne az? — kér­dezte meglepetten Percev. — Jól látta, ezredes elvtárs? — Megnéztem az igazolvá­nyát. — Mielőbb értesíteni kell Kerimovot. De hogyan lehet­ne ezt megcsinálni? — PeP- cev elgondolkozott. — Távo­labb tudja . tartani valame­lyest a terepjárót attól a helytől, ahol találkozunk majd amazokkal? — Hosszú ideig? — kérdez­te Ribin. — Amennyi időre sikerül. Ha csak fél percre js. — Addig talán igen. — Akkor én mindent elin­tézek. — Percev magyarázni kezdte: — A teherautók megelőzik a lemaradt terep­járót ps... Torp kocsijának türelmet­len dudálása szakította félbe őket, — Értem; Ribin Percev vállára tette a kezét. — Ak­kor így csináljuk. Mi mind­annyian ott leszünk majd a közelben. — Értettem. — Kocsikra! Az Eíba balpartján haladt a gépkocsioszlop. Az út foko­zatosan távolodott a folyótól. Az út és a folyó között kes­keny cserjesáv húzódott. A sáv egyre szélesedett, mind sűrűbbnek látszott, s vagy öt kilométer után erdő váltotta fel. A kanyarban Torp csök­kentett# a sebességet, s kiné­zett a kocsi ablakán. A te­herautók tempósan jöttek utánuk. — Itt van? — kérdezte Ri­bin. — Igen, ebben az erdőben. Ribin az órájára nézett. Ti­zenegyet mutatott. Torp teljesen levette a gázt: A kocsi szinte csak lépésben haladt. így telt el néhány perc. Torp fürkészve nézte maga előtt a környéket. Ügy tűnt, keres valakit, S kisvár­tatva feltűnt a kocsi előtte^ ember, aki magasba emélt kézzel állt az út közepén. — Na végre, — sóhajtott megkönnyebülten Torp. A férfi közelebb ment hoz­zájuk. Katonai egyenruhában volt az illető — magas, szi­kár, csontkeretes szemüveget viselő férfi, — hauptmann rangjelzés fénylett a paszo­mányán. (Folytatjuk.) A panaszra az alábbi vá­lasz érkezett a cipőipari vál­lalattól: Közöljük, hogy Petrikovics Ferenc a megrendelt cipőt az elmúlt héten átvette. Elismer­jük, hogy a cipő elkészítésé­nél részünkről késedelem tör­tént. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy húsvét előtt igen sok megrendelést kap­tunk méretes cipőkre, más­részt vállalatunk szakmun­kás hiánnyal küzd. A Kelet- Magyarországban állandóan hirdetjük szakmunkások fel­vételét, hiszen vállalatunk­nak is érdeke szolgáltató te­vékenységünk megjavítása. Bagi Dömötör főmérnök Szerkesztői üzenetek K. J.-né Nagydobos: Kérjük közölje nevet és lakcímét,J hogy levélben válaszolhassunk kérdé­sére. Fucskó György Nyírlugos: Feb­ruár, március, április havi csalá­di pótlékot 28-án utalja ki az SZTK, és postán küldik el címér re. Kosa Ilona Tarpa: Végrehajtó bizottsági ülésen döntöttek a fel­vételek ügyében, ahol jelen volt a járási tanács munkaügyi fő­előadója is. A. kérelmek elbírálá­sánál tekintetbe vették a jelent­kezők iskolai végzettségét és rá­termettségét, valamint a szociá­lis helyzetet. Mondok Mihály* Nyírderzs: Pa­naszát a vállalat jogosnak talál­ta, így az elmaradt decemberi családi pótlékát címére postáz­ták. Varga János, Nyírkáta: Az ÉM. Észak-Magyarországi Kőbánya Vállalat b odrogkeresztúri üzemve­zetősége közlése szerint még nem kapták meg építőkő megrendelé­sét, így szállítani sem tudják. Ruboczki Dezső, Ajak: Előző munkahelyéről a következő vá- lesz érkezett panaszára: ,,A Ju­talmazási alap (nyereségrészese­dés) szétosztásáról szóló vállalati szabályzat értelmében, nyereség- részesedést bsak annak a dolgo­zónak lehet/ kiutalni, aki január 1-től decemtoer 31-^? bezárólag fo­lyamatosan ■ a vállalat állományá­ban volt. Tekintettel arra, hogy ön augusztus 31-én vállalatunk­tól kilépett, így nyereségrészese­désre nem jogosult.’*' „Sár csak ez lenne az utolsó eset“ 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom