Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

Fejlődésünkről és a táviatokról Beszélgetés dr. Fekszi Istvánnal, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökével ÉPÜL A NYÍREGYHÁZI VÍZTORONY A Kelet-Magyarország mun­katársa felkereste dr. Fekszi István eivtársat, a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga elnökét és beszélgetést folytatott vele néhány idő­szerű kérdésről. 206 új gyógyintézeti ággyal bővítettük az egészségügyi intézményeket. Ez évben ke­rül átadásra a fehérgyarma­ti kórház és a 300 ágyas nyíregyházi tbc tüdőszaria tö­ri um. vidéki ipartelepítési po- litikájának érvényesülé­sét, a helyben foglalkoz­tatás, a városi nőik mun- kába állításának lehetősé­— Pártunk illetékes — Sok példáját lát­szervei és a kormány a tűk már eddig is a helyi korábbi években megálla­igyekezetnek. Mit tettek, pitotta megyénk viszony­hogyan mozgósítottak a tagos gazdasági, kulturá­tanácsok az eredménye­lis és szociális elmar a­sebb haladás érdekében? dottságát. Hogy értékeli elnök elvtárs, milyen erő­feszítések történtek azóta a fejlődés érdekében? — Joggal állapította mega Minisztertanács megyénk vi­szonylagos elmaradottságát. De azóta már sok minden történt Szabolcs-Szatmár ha­ladásáért. A megye dolgozói, vezetői felelősséggel munkál­kodnak a múlt rendszer örök­ségének megszüntetésén, s ebben nagy segítséget kap­tunk a felsőbb párt- és ál­lami szervektől, vezetőktől. Fejlődött gyarapodott, me­gyénk ipara, mintegy ötezer­rel nőtt az iparban foglalkoz­tatottak száma. Ipari terme­lésünk az utóbbi négy év alatt 474 százalékkal emel­kedett. Kilenc új tanácsi vál­lalatot hoztunk létre, s a munkások létszáma itt mint­egy 67 százalékkal lett na­gyobb. Ezeken kívül olyan lé­tesítményeket is kaptunk, amelyek építése, beruházása még folyamatban van — ezek megyei, sőt népgazdasági je­lentőségüket tekintve is na­gyok — mint a Nyíregyházi Konzervgyár, az almatároló, a gumigyár, 3 mátészalkai és komorói fakombinátok, s nem utolsósorban a záhonyi beru­házások. Ami megyénk mezőgazda­ságát illeti, a legnagyobb eredménynek azt a történel­mi tényt kell elfogadnunk, hogy lényegében befejeztük a mezőgazdaság szocialista át­szervezését. Ezzel megnyílt a mezőgazdasági termelés fel­lendítésének és szövetkezeti parasztságunk felemelkedésé­nek lehetősége. Szövetkeze­teink évről évre gyarapodnak, fejlődnek. Néhány jellemző adat: 1958 és 1962 között a tsz-ek 735,4 millió forintot ruháztak be. 21 764 holdon telepítettek nagyüzemi gyü­mölcsöst, szőlőt. összesen mintegy 327 000 férőhelyes is­tállókat, nyári szállásokat, fiaztatókat, baromfióíakat, és csibenevelőket hoztak létre ea idő alatt Fejlődött a közös állatállomány; a vágómarha és hízó sertés értékesítésében már a közös gazdaságoké a döntő szerep. Az utóbbi évek rossz időjárása ellenére is biztosan nő a termelőszövet­kezeti tagság jövedelme. 1961-ben átlagosan 24,71 fo­rint jutott egy-egy munka­egységre, az elmúlt 1 évben 29,01. Idén a tervek szerint — már 33,19 forint lesz egy munkaegység értéke. Az elmúlt hat évben 543 általános iskolai tanteremmel gyarapodott a megye. Ebből 359 létesült állami beruhá­zásból, a többi célhitelből, társadalmi munka árán. 66 középiskolai tanterem építését fejeztük be. Ezek a számok tulajdonképpen hat új gim­názium létesítését jelentik. Ez időben kaptuk meg a Nyír­egyházi Tanárképző Főisko­lát. Nagy a fejlődés az óvo­dáknál, ahol a férőhelyek számát 3400-al növeltük — jórészt községeink áldozatos munkája nyomán. Az általá­nos iskolák tanulóinak száma közel húszezerrel, az ott ta­nító nevelők száma több, mint ötszázzal nőtt. örven­detes, hogy négyezerrel emel­kedett a középiskolások szá­ma is. Hat év alatt 26-tal lelt több mozink, 76-tal több művelődési otthonunk. Az elmúlt hat év során 94 községet villamosítottunk, ez­zel a faluvillamosítás már 1963-ban befejezést nyer. Hogy milyen jelentősége van e ténynek éppen itt a mi'me­gyénkben, ezt felesleges kü Ionosképpen hangsúlyozni. — A központi beruházások döntően segítették a megye fejlődését. 1957-től máig 2,7 milliárd forintot kaptunk csak állami beruházásként. Sajnos, a nagymértékű elmaradott­ság megszüntetése még így sem megy máról-holnapra. Jelentős saját erőt is felhasz­náltunk. 1957-től a községfej­lesztési tervek keretében mintegy 400 milliós saját erő­forrást használtunk fel gaz­dasági, kulturális és szociális célokra. Nagymértékben hoz­zájárultak községeink a falu- villamosításhoz, a kulturális feladatok megoldásához, a tantermek építéséhez. Sok bölcsődét, szülőotthont, orvosi rendelőt, lakást, 30 új köz­kutat, 50 kilométernyi bekö­tő utat és több száz kilomé­teres járdát is építettéit. Mos­tani ötéves községfejlesztési tervünk végrehajtásához is több százmillió forinttal, nagyarányú társadalmi mun­kával járulnak hozzá a köz­ségek. Saját erőforrásból több ezer köbméter fával és sok vagon építőanyaggal járulnak a létesítmények megvalósítá­sához. Az utóbbi években állan­dóan emelkedik költségveté­sünk. 1963-ban például 64 mil­lió forinttal emelkedett a me­gye tanácsainak jobb gazdál­kodását segítő összeg a tava­lyihoz képest. Az ötéves köz­ségfejlesztési tervben megha­tározott kiadások 59,3 száza­léka kommunális célt szol­gál. A lakosság által felaján­lott társadalmi munka értéke ebben az évben hárommillió forinttal haladja meg a ta­valyit. — Nagy gondunk a la­káshelyzet. Különösen az Nyíregyházán, amelynek lakásai többnyire régiek, elavultak. Az igénylők pedig állandóan szaporod- nak... — Az utóbbi hat évben ki­zárólag állami erőből 1400 új lakást adtunk át. Ezek több­sége Nyíregyházán; épült. A lakásépítési tervet az elmúlt két évben pontosan teljesí­tettük. Jelenleg is jó ütemben halad a kivitelezés. Jövőre — esetleg még ez év őszén — megkezdjük a stadion kör­nyéki, úgynevezett északi al­központban a lakásépítkezé­seket. Csupán a stadiont, a Sóstói utat, az Erdősort és a Kótaji utat bezáró beépí­tetlen területre 700 korszerű családi házat építünk. Ezen­kívül az ötéves terv hátralévő időszakában Záhonyban, Má­tészalkán, Tiszavasváriban és Nyírbátorban is adunk át ál­lami erőből épülő lakásokat. Az új lakótelepeken épülő la­kások már lényegesen kultu­ráltabbak lesznek, mint az eddigiek. Központi fűtéssel, hideg-meleg vízzel, beépített konyha és előszoba bútorok­kal látjuk el azokat. Az állami lakásépítés ed­dig soha nem tapasztalt ütem­ben halad, még nagyobbak lesznek a lehetőségeink a jö­vőben. Évenként több száz családi ház is épül állami se­gítséggel, vagy teljesen ma­gánerőből. Sajnos, a lakás- helyzet ezek ellenére még jó néhány évig gondunk marad, s azt csak 1975-re tudjuk végérvényesen megoldani. —■ A fejlődés ellenére is alacsony még áz ipar- ban foglalkoztatottak szá­ma Szabolcsban. Hogyan látja elnök elvtárs a párt gén — Ismeretes, hogy megyénk munkaerő-foglalkoztatási helyzete nem a legkedvezőbb. A tízezer lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma még mindig csak 292, vagyis a megyék között a legalacso­nyabb. Ebből következik a tennivaló is: többek között és elsősorban a megye gyor­sabb ütemű és nagyobb terje­delmű iparosítása. Bár 1959- től 1962-ig a legnagyobbmér- vű fejlődés a tanácsi iparban következett be, ezt csupán saját erőből megoldani ter­mészetesen nem tudjuk. A Központi Bizottság fel­figyelt ezekre a problémák­ra, határozat is született az Alföld — így megyénk — területének fokozott. iparosí­tására. A határozat megjele­nése óta van előrehaladás, en­nek eredménye például, hogy épül a konzervgyár és a gu­migyár. Párt és állami veze­tőink személyesen, a koráb­binál jóval gyakrabban ke­resik fel megyénket, hogy itt, a helyszínen is megis­merjék problémáinkat, segít­senek azok megoldásában. Az illetékes minisztériumi veze­tőkkel folytatott tárgyalások során Ígéretet kaptunk arra, hogy Nyíregyházán hűtőház, bútorgyár, csiszolókorong és. rioporitgyár, az építőipari vállalatnak új telephely és más kisebb üzemek létesül­nek, megyénkben újabb kon­zervgyár épül és jó néhány ma még Pesten működő üze­met is ide telepítenek. Nagy örömmel fogadták e bejelen­téseket megyénk dolgozói. A minisztériumok és a főható­ságok eddigi intézkedései azonban nem megnyugtatók, pedig a megyének nagy szük­sége lenne arra, hogy a má­sodik ötéves terv végére va­lamennyi beígért üzem meg­épüljön, illetve termeim kezdjen. Szabolcs-Szatmárban a ke-j, resők 62,9 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. A me­gye népességszaporulata ige« magas, országosan is első. A múlt aránytalan ipartelepíté­si politikája az oka, hogy ma is mintegy 30 ezer dolgozónk jár más megyék munkahelyei­re, s a munkaképes korú nők nagy százalékának foglalkoz­tatottsága sem megoldott Ez utóbbi Nyíregyházán és a já­rási székhelyeken jelentkezik főként. A helyzet javulása a mezőgazdaság belterjes fej­lesztésén, az állattenyésztés arányának növelésén kívül el­sőrendűen múlik az iparfej­lesztésen. A mezőgazdasági feldolgozóipar létesítése mel­lett tág lehetősége van me­gyénkben a fa-, textil-, mű­szeripar stb. fejlesztésének. Ezzel a nők foglalkoztatott­ságán túl egyrészt a férfiak megyénkben történő elhelyez­kedését is biztosíthatnánk. — Ezer és ezer mezór gazdasági szakemberre van máris szükség. Ä konyhakertészet, dohány és gyümölcskertészet nagyarányú fellendülése csak tovább növeli a ke- resletet. Kellene egy ker­tészeti főiskola is me­gyénkben. A négy plusz kettes isko­láknak és a mezőgazdasági szakiskoláknak is elsősorban a megye sajátos igényét fi­gyelembe véve kell fejlöd- niök. Öntözőmester, gyümölcs­ös zöldségkertész, dohányos, tehenész, gépész, állattenyész­tő szakemberek tízezreire van szükség már ma is, és még- inkább lesz a jövőben. 1965- re például 700 mezőgazdasági mérnököt, 2000 technikust, 17 000 szakmunkást, 1000 sze­relőt és mintegy 6000 trak­torost kellene foglalkoztat­nunk. Azt javasoljuk, hogy a járások és a községek a helyi igényeknek megfelelően alakítsák ki az iskolatípu­sokat és válasszák meg a szakosítás irányát. Mivel megyénk a legelma­radottabb volt, az egyetemis­ták, főiskolások sem voltak róla kedvező véleménnyel. Miután megszerezték a képe­sítést, nem jöttek szívesen megyénkbe — még azok sem, akik innen mentek el. A pártbizottság és a tanács ve­zetői a legszorosabb kapcso­latot építették ki az egyete­mekkel, főiskolákkal. Eljárunk a hallgatókhoz, tájékoztatjuk őket a jelenlegi helyzetről, a már sokban változott feltéte­lekről. Ezenkívül igyekszünk a lehető legnagyobb anyagi támogatást — termelőszövet­kezeti és tanácsi ösztöndíja­kat is nyújtunk nekik. A ta­nácsaink által ez évre meg­szavazott társadalmi ösztön­díjak összege meghaladja az egymillió forintot. Teljesen indokolt lenne me­gyénkben' egy kertészeti főis­kola létesítése, ezt illetékes fel­sőbb szerveink is elismerték. A megvalósulás időpontja azonban a népgazdaság hely­zetétől függ. Bízunk benne, hogy az elkövetkező időszak­ban konkrétan is napirendre kerül ez a Jíérdés, hiszen Sza­bolcs-Szatmár jövője nagy­mértékben függ a hozzáértő, megyéjét ismerő és szerető megfelelő számú szakember biztosításától. — A jövő szempontjából fontos, hogyan sikerül va­lóban népiskolává fejlesz- teni a gimnáziumokat, kö­zépiskolákat, tömegesíleni a felnőttoktatást. ________ lentkezettek aránya negyven­százalékkal emelkedett az ál­talános iskolákban. A közép­iskolákban 4500 dolgozó tanul. Az iskolába járó felnőttek alig negyven százaléka termelő­szövetkezeti tag, holott a prob­léma itt a legnagyobb. A fel­nőttoktatás ezért is társadalmi ügyünk. Bár az érdeklődés fel­keltésén évek óta dolgozunk, a szakamai és általános mű­veltség megszerzésének szük­ségét még nem minden vezető érti meg. Ismerünk vezetőt, aki a munkába állításkor kö­telezettséget vállaltat beosztott­jával, hogy nem fog tovább tanulni. Ezen a szemléletmó­don — ha szükséges — radiká­lisan is változtatni fogunk. — Sok szó esik manap­ság a kereskedelemről, a vendéglátóiparról. Főként vendéglátóipari hálóza­tunkkal kapcsolatban je­lentkezríek bíráló észrevé­telek... — Már errűitettem, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezése módot ad rá; az eddig ismert legmagasabb eredményeket is messze túl­szárnyaljuk. Általánossá kell tennünk a nagyüzemi eljárá­sokat, a tudományos módszer rek alkalmazását, hogy azok minden szövetkezetünk köz- ktncsévé váljanak. Különösen a gyenge termelőszövetkeze­teknél kötelességünk javítani a Bzakemberellátottságot. Több, mint négyszáz szakem­bert küldtünk eddig a tsz-ek segítésére. — Általános iskolák általá­nossá tételével párhuzamosan jelentkezik nálunk, hogy nép­iskolává tegyük a középiskolá­kat. Sajnos annak ellenére, hogy megyénk társadalma ezért maximális erőfeszítést tett, j elenleg még nem tudj uk kielégíteni a középiskolák irán­ti igényt. Az utóbbi négy év alatt 70 százalékkal növeltük az első osztályokba iratkózottak szá­mát, az általános iskolát vég­zetteknek mégis csak 32 száza­lékát tudjuk továbbtanittatni. Pedig országosan 44, egyes megyékben 60—70 százalékos ez az arány. Uj gimnáziumokat nyitottunk Csengerben, Bakla- lórántházán, Ibrányban, Uj fe­hér!, ón. Középiskolákat létesí­tünk Demecserben, Mándokon, Nagyecseden, Tiszavasváriban. A fehérgyarmati technikum mellett gimnáziumi tagozatot is indítunk. A következő négy évben Vencsellőn, Nagyhalász­ban, Tarpán, Váliajon, Bal- kányban, Nyírmadán, Kölesén, Nyírbélteken és Tyúkodon szervezünk általánss iskolára épülő középiskolát. Elsősorban ezekre a helyekre építünk új tantermeket, iskolákat, neve­lői lakásokat. Ide irányítjuk a végző és hozzánk érkező szak­tanárokat. Az itt dolgozó álta­lános iskolai talárokat segít­jük az egyetemi végzettség megszerzésében. Nemcsak a helyi, de a járási erőforrásokat is az úi középiskolák fejlesz­tése, erősítése érdekében hasz­náljuk fel. A felnőttoktatás iránt is ug­rásszerűen megnövekedett az igény. Igaz, nagy problémát jelent ennek a kielégítése, de biztosítanunk kell. mert me­gyénk lakosságának csak 22 százaléka rendelkezik az álta­lános iskola nyolc osátálvának megfelelő végzettséggel. A múlt évihez viszonyítva a je­— Amit mi a felszabadulás­kor kaptunk, az nem volt más, mint szatócsbolt és kocsma. Ezek helyén már sok közsé­günkben nyíltak korszerű üz­letek, kisáruházak. A fejlesz­tés anyagi lehetőségei sok even át nem állták rendelkezésre, s csak most adottak. A város­ban hat korszerű üzletet és egy cukrászdát hoztunk létre, megoldottuk a Guszev-lakóte- lep mindennapi cikkeinek he­lyi beszerzését. Kát korszerű úgynevezett ABC áiuházat is kap a város. Ez évben kié­pítjük a Ságvári-telep és a Bocskai utcai lakótelep üzlet- hálózatát. A földművesszúvet- kezetek 1963-ban 12 millió fo­rintos beruházást eszközölnek a megyében. Áruházak létesül­nek Üjfehértón, Nagyecseden. Fehérgyarmaton. Ezenkívül kétes félmillió forintot fordí­tanak a bolthálózat korszerű­sítésére. Javul a vendéglátóipari helyzet, főként a legnagyobb idegenforgalmú megyei székhe­lyen. Látjuk a javulás jeleit: idén épül Nyíregyházán egy nagy cukrászati és hidegkony­ha üzem. Baktalórántházán új étterem, Fehérgyarmaton, Csengerben és Kisvárdán kor­szerű cukrásztermelő üzemek épülnek. Sok község kap cuk­rászdákat, falatozókat. Nvír- egyházán két új cukrászdát is nyitunk. Már tervezik az északi al­központ lakótelepére eev ven­déglátóipari kombinát építé­sét. Több milliós költséggel korszerűsítjük a Szabolcs ét­termet, szállodát és a sóstói szállót, A szállodai szobákat hideg-meleg vízzel, fürdőszobás szobákkal látjuk, el. Tárgyalá­sok folynak az Országos Terv­hivatallal egy új nyíregyházi szálloda építéséről. A tervek még sok más vendéglátóipari létesítményt ígérnek a megyé nek, elsősorban Nyíregyházá­nak és Sóstógyógyfürdőnek. Soltész Albert rajza. — Most készülnek me­gyénk húszéves távlati ter­vének tanulmányai. Mi- lyen főbb elvek vezetik e tanulmány készítőit? — E tanulmány célja is az, hogy mindenre kiterjedő, ala­pos felmérés után szabjuk meg a feladatokat. Főhatóságaink­ká! ismertetjük megyénk ipa­ri elmaradottságát és megala­pozott javaslatokat teszünk a foglalkoztatottság fokozott nö­velésére. E tanulmányban foglakozunk a gyümölcsteiepítés perspektí­vájával, az intenzív kultúrák bevezetésével, elterjesztésével, a belterjes gazdálkodás, öntö­zés szélesítésének lehetőségei­vel. Kulturális—szociális szem­pontból előbb az országos vidé­ki átlagot akarjuk elérni, ezt követően az országos átlaggal együtthaladva- teremtjük meg a korszerű egészségügyi és kul­turális színvonalat. A lakáshelyzet nehézségeit is magában foglalja a tanul­mány. Végleges megoldást ta­láltunk benne arra is, hogy minden családot egészséges, korszerű és kényelmes lakás­hoz juttassunk. Ezekben a tanulmányokban átfogóan vizsgáltuk megyénk lehetőségeit, tettünk javaslato­kat a lakosság életkörülmé­nyeinek javítására. A terveket az év végére készítjük el, küldjük meg a kormánynak, majd ismertetjük a lakosság­gal. — Köszönjük elnök elv- lárs részletes tájékoztató­ját. Megkérjük, vázolja né­hány szóban: milyen segít- séget vár a végrehajtó bi- zottság a megye dolgozói­tól, a társadalmi szervek- től, a főhalóságoktól^a jo- gos célkitűzések végrehaj­tásához?- A megye párt- és tanácsi vezetése nem kimélte erejét, hogy állandóan javítsa a gaz­dasági, kulturális élet színvo­nalát. Ebben a munkában ed­dig nagy segítségünkre volt • a lakosság, a Hazafias Népfront, a különböző tömegszervezet, mozgalom. Hadd fejezzem ki ezúton is köszönetemet nagy­szerű segítségükért, lelkes munkájukért. Azt várjuk, a jövőben is vállaljanak társa­dalmi feladatokat, igy hama­rabb válhat gazdag és kultu­rált megyévé Szabolcs-Szat­már. Központi szervetektől azt kérjük: értékeljék jobban az itt élők erőfeszítéseit, s a le­hetőséghez mérten támogassa­nak bennünket igyekezetünk­ben, jogos kívánságaink telje­sítésében. Koplia János 3 1963. május 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom