Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

Kádár János elvtárs beszéde I a szakszervezetek XX. kongresszusán (Folytatás a 2. oldalról) Dolgozni kell elvtársak, ez a lényeg. Mi azt mondjuk: tár­sadalmunk a munka társa­dalma. Ez így is van. Minden­kinek becsületesen, rendesen kell dolgoznia, s ha az a 2 700 000 ember, akit mi a ré­gi fogalmak szerint szervezett munkásként tartunk számon, szervezett dolgozóként áll helyt a munka frontján is, akkor nem lesz nehéz az épí­tés. — Elvtársak! A párt Központi Bizott­sága szilárdan meg van győződve arról, hogy a szocializmus új győzelmei felé megyünk, s a párt eb­ben a harcban nyugodtan biztosan támaszkodik a szakszervezetekre, mert tudja, hogy a szakszerve­zetek akarják is és tud­ják is segíteni a szocializ­mus építését. — A szakszervezet, tnun- ísosztáíyunk, dolgozó pépünk számítson a pártra, annak Központi Bizottságára, a kor­mányra, bízzon benne úgy, ahogyan az utóbbi esztendők­ben bízott. Ki-ki a maga he­lyén helyt fog állni és a két erő: a vezetés és a tömegek ereje együtt éri el a nagy cé­lunkat, a szocialista Magyar- ország teljes felépítését. Min­den jót elvtársak! — fejezte be hosszantartó, lelkes nagy tapssal fogadott beszédét Ká­dár János elvtárs. (Lapunk zártakor a tanács­kozás tart.) üatárszemlén a földművelésügyi miniszter és helyettese A Minisztertanács vándor­zászlajának átadása alkalmá­ból Szabol cs-Szatmár megyé­be látogatott L osonczi Pál földművelésügyi miniszter és helyettese, Királyi Ernő. A vendégek a megyei tanács és pártbizottság vezetőinek kísé­retében határszemiét tartot­tak a Nyírségen és a szat­mári tájon. A földművelés­ügyi miniszter a nagykálíói, nyírbátori, mátészalkai és a fehérgyarmati járások ter­melőszövetkezeteinek határát érintve utazott ed a számos- becsi Dózsa Termelőszövet­kezetbe, ahol a városellátó nagyüzemek közötti verseny legjobb eredményt elérő gaz­daságának adták át a SZOT és a Minisztertanács vándor- zászlaját. A földművelésügyi miniszter elismeréssel szólt a szövetkezét eredményeiről, s elmondotta, hogy a tagok szorgalmát látva még nagyobb eredményekre is képesek. A nyíregyházi Ságvári Ter­melőszövetkezetben Királyi Ernő miniszterhelyettes tett látogatást. Megtekintette a nagyüzem szépen fejlődő nö­vényeit, többek között az eJö- haj tátottán termelt burgo­nyát, amely már elérte a 15— 20 centis magasságot. \ szö­vetkezet tagjai ezt a növényt már másod ízben kapálták meg, de minden veteményiik ápolt, gondozott. Ez is mu­tatja, hogy .a nagyüzem tagjai nem ' véletlenül érték el az elmúlt évben a tagonkénti 18 ezer forintos jövedelmet. A miniszterhelyettes és kísé­rete megtekintette a Ságvári Termelőszövetkezet testvér­üzemét, a felsősimái Béke Őre Tsz-t, ugyanis Morváin János, a szövetkezet tlnöke ennek a nagyüzemnek vállal­ta a vezetését. A MAI TARPAf Tsz-elnök a népművelésről — Kulturált emberrel könnyebb szót érteni — Külön színházjegy a legjobb dolgozóknak Naponta 14 órát dolgozik. Most. Nem olyan régen, még ennél is többet. — Ahogy előbbre jutnak, az emberek gondolkodás mód­ban, úgy csökken a teher — mondja Faggyas Jenő, a tar- pai Győzelem Tsz elnöke. Minden helyes intézkedés, minden megfontolt tett, amely az ember, a közösség érde­keiből indul ki és azt szolgál­ja, az valamennyi segíti a ha­ladás, a régi kölöncök leve- tését. És természetesen a kul- turálódás. A kultúrált ember­rel könnyebb szót érteni... Mi a motor Ennek az utóbbi mondatnak nyomán kutatjuk tovább a tóz életét. A művelődésnek a munkában, s a munka ered­ményeiben előb’o-utóbb reali­zálódnia kell. Az elnök szavaiból kibomlik a valóság. Tarpán az emberek több­sége valamilyen formában ta­nul. A tsz-en bedül ilyen ta­nulási formák működnek: ezüstkalászos tanfolyam, ba- romli tón yésztési szaktanfo­lyam, öntözéses termelési tan­folyam stb. S a rászoruló tsz- tagok közül sokan végzik a VII., VIII. általános iskolát. Ennek a nagyfokú tanulási láznak &z az alapja, hogy a tsz-ben ösztönzik a művelő­dést. Jellemző, hogy a sző­kébb vezetőség valamennyi tagja főiskolával rendelkezik Ahol pedig az igény maga­sabb, ott ez a szüntelenül dolgozó motor egyre előbbre hajt. A tsz vezetősége javasolta a függetlenített kultúrfelelőst, s ezzel a tagság is egyetértett. Nem régi értelemben vett kul- túrfelelősről van szó. aki leg­jobb . esetben népi táncosokat toboroz, hanem a népműve­lés, u jelenleg legfőbb kultu­rális tevékenység szabja meg munkáját. A tsz-kultúrfelelős egyben összekötő a községi művelő­dési ház és a szövetkezet kö­zött. A tarpai Győzelem Tsz-nek van kulturális terve és ez a terv rendszeresen megvalósul,. E terv a művelődési ház ter­vére épül, annak szerves ré­sze. A terv alapján szerve­zik az ismeretterjesztő elő­adásokat is, a termelés konk­rét igényeire alapozva. Faggyas elvtárs elmondja, hogy az üzemszervezési és mezőgazdasági szakelőadások1 sorozata náluk jól bevált. Ha­sonlóképpen eredményesen honosult meg az egy-egy: munkafázis megkezdése előtt tartandó előadások rendszere. . — Ha egyáltalán előadás­nak lehet nevezni ezeket — mondja a tsz elnöke, — In­kább rövid ismertetések... 110 ezer szárnyas Arról van szó, hogy pél­dául a műtrágyázás, a gyü­mölcsösben végzendő rész­munkák előtt röviden ismer­tetik a munka célszerű és be­vált módját, egyszerű, de tu­dományos alapokon. Ezek mind összetevői az általános kulturálódásnak. A szövetkezet 860 dolgozó tagjá­ból 120 személy rendszeres oktatási formában tanul, a a többiek nagy része az ismeret­terjesztés valamely ága revén gyarapítja ismereteit. A baromfitenyésztők már kivétel nélkül szakmunkás- vizsgát tettek. Érdemes meg­nézni a baromfitelepet, ritka rend és tisztaság uralkodik, amely egymagában is feltéte­lezi a szakértő embert. Csak­is az ilyen képzett emberek alkalmasak arra, hogy pél­dául ebben az évben 110 ezer baromfit felneveljenek. A tsz-elnök helyzete sok mindenre feleletet ad, ezért kérdezem Faggyas clvtárstól: — Az utóbbi hat hónapban hányszor volt színházban (a községben) és milyen időkö­zönként néz filmet? — Kétszer voltam hat hó­nap alatt színházban, moziba minden héten legalább egy­szer eljutok. Egyébként na­gyon kevés a mozielőadás. Több filmet szeretnénk. — És most mosolyog. — Ügy, már értem a kérdését, mire vonat­kozik. . . Tíz állandó mozije­gye van a tsz-nek. A színház­ba és más hasonló rendezvé­nyekre a legjobban dolgozók­nak és családjuknak mindig külön biztosítunk jegyet. Beszélgetésünk visszakanya­rodik kiinduló pontjához: Gyors ütemben változik az em­berek gondolkodásmódja. — Ez volt eredeti témánk. S en­nek a tényét talán leginkább egyetlen adat summázza: az elmúlt hat hónap ala't 92 új tag. jelentkezett a szövetkezet­be. Ezek zöme váro-bót jött vissza. S a szám mögött hiba lenne nem meglátni, hogy a visszavon zás egyik fontos ele­me a kulturálisan is maga­sabbra jutó új falu. ( KÖSZÖNTJÜK KEK kONÉNT f innorszájjban járva egy magyarra fordíthatatlan szó a sisu értelmét kutattam. Ez a szó — sisu — magába sű­ríti a finn ember fő jellemvonásán: kitartó vasakaratú, rendíthetetlen, bátor és meg nem alkuvó. De ezek a sza- vak még mindig szegényesek ahhoz, hogy megértsük ér­telmét. Egy lappföldi gépkocsivezető, aki dús tengerész- szakállt növesztett, amióta a sarkkörön túl dolgozik, vala­melyest közelebb vitt a sisu megértéséhez. „Nem véletlen — mondta —, hogy ezen az istentelen sarkkört vidékén, ahol nyáron a moszkitók uralkodnak télen kibírhatatlan hideg s gyakran hónapokig hófúvások zárják el egymástól az egyedül élő családokat, mi finnek, megtelepedtünk és gyö­keret eresztettünk... Csak a sisu segítségével tudtuk le­küzdeni a sarkkört zord időjárást, országon végig söprö háborúkat és a sok évszázados idegen uralom alatl is megőrizni nyelvünket...” Rovianiemiben, a kis sankköri városban találkoztam egy parasztemberrel, aki a legkietlenebb elhagyaloitságban teremtett otthont, s toborozta a bátor embereket, akikkel együtt majd kis falut építenek... Kemiben beszélgettem, a guminadrágot öltött faúsztatókkal, alkik a jeges víz fölött csuklyájukkal egyensúlyoztak az óriási fatörzseken. Helsin­kiben munkásoknál vacsoráztam, akik a sziklába vájnak utakat, akik óceánjáró hajókat hegeszlenek az ólmos eső­ben. A holnapokról beszélgettünk. Szamukra ismeretlen a rohano amerikai tempó, de ha valamit elhatároznak, tűzön és jégén keresztül — sisuval — megvalósítják. Ennek a nagyszerű népnek, északon élő rokonainknak fia, Urho Kekkonen finn köztársasági elnök látogat ma .hazánkba. Az 1900-ban született Kekkonen életútja lük'.özi a finn emberek szívósságát. A közép-finnországi Ptelavesi községben született, apja erdőmunkás, később munkave­zető volt. Érettségije után Helsinkiben munkát vállalt, hogy egyetemen folytathassa tanulmányait. Jogi diplomat szer­zett és a jogtalanok védelmezője lett. A politikai életben játszott szerepe 1930-ban kezdődött, s ebben az időben cik­keivel a fasizmus veszélyére hívta fel a figyelmet. Hat évvel később az agrárpárt parlamenti képviselője lett. ké­sőbb mint igazságügyi, majd belügyminiszter radikális in­tézkedéseket tett a finn fasiszta párt felszámolására. A háború után Paasikivi elnök oldalán tevékenyen részt vett a semleges, a Szovjetunióval jó szomszédi finn külpolitika kialakításában. 1956-ban, majd tavaly ismét a Finn Köz­társaság elnökévé választották. Kekkonen elnök mindent megtett a békés egymás mellett élés politikája, a Szovjet­unióval való barátság fejlesztése érdekében, s ezt a poli­tikát igyekezett más nagyhatalmakkal is elfogadtatni. A legutóbbi esztendőkben eredményesen fejlődtek a finn és a magyar nép kapcsolatai. Elismeréssel adózunk a baráti finn nép és, nagy fia, Kekkonen elnök munkája iránt. Szeretettel köszöntjük hazánkban, abban a biztos tudatban, hogy népeink kapcsolatai a jövőben tovább szé­lesednek. s. T. Kádár János fogadta u úi szófiai nagyköve ünket Kádár János a forradalmi 1 munkás-pai ászt kormány el­nöke fogadta Prálh Károlyt, ja Magyar Népköz ái s súg új ! szófiai nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomás­helyére. A kerék csak előre Iorozhat Meglepő dolgot derített fel a kisvárdai járási tanacs ki­küldött vizsgáin brigádja a dombrádi Szőke Ti,za Ter­melőszövetkezetben. Nem a vezetőségtől, nem is a tagok­tól. hanem az iskolás gyere­kektől. A szövetkezetben feles krumplit vetnek — mondo­gatták a gyerekek, s erre fi­igyeitek fel a járásiak. A hír i igaznak bizonyult, amelyről „bölcsen” hallgattak a tsz ve­zetői. A Szőke Tisza Tsz-ben vis­szafelé akarják forgatni a fej­lődés kerekét? De hiszen el­fogadták a megyei premizá­lási javaslatot! A vezetőség önkényesen mégis úgy dön­tött, hogy a burgonya terület egy részét — mintegy nyolc­van holdat — feles műve­lésben osztja ki a tagok kö­zött, szépítve a dolgot, olyan alapon, hogy a tagok adják az ültetéshez a burgonya­gumót. Nem arról van szó, hogy végső, kétségbeejtő helyzetben más nem tehetett a vezetőség, mert vetőburgo­nyájuk bőven volt a közös­ben, de ha nem is lett vol­na, a MÉK biztosítaná szá­mukra. Nagyon helytelen és tör­vényellenes cselekedet volt er a szövetkezet vezetői részéről! A vizsgálóbizottság kötelezte a tsz vezetőit önkényes lépé­seinek „visszacsinálására”. Mert az élet nem haladhat visszafelé! S. A, A Vécsey köz környékéről ősszel már szép, új iskolába járhatnak a gyerekek. Hammel József felvételt, Ott is rendet, s tiszta határi talált. A határszemle után átadta a Ságvári Tsz-n»k a Minisztertanács vörös ván­dorzászlaját, amely már har­madszor került a gazdaság ' tulajdonába, ezúttal véglege­sen. Királyi Ernő és kísérete a délutáni órákban meglátogat­ták a Tiszavasvári Áilarru Gazdaságot és a gépállomást. U. V. CIKKÜNK NYOMÁN Védett területté nyilvánították az egykori tiszaszentmártoni várkastély helyét „Egyedüli lelet Tiszaszent- mártonban” címmel 1963. április 9. számunkban meg­írtuk, Koroknay Gyula nyír­egyházi művészettörténész Balassi Bálint szerelmének, Losonczy Annának a kasté­lyára bukkant Tiszaszentmár- ton keleti részén. Az iroda­lomtörténet . szempontjából igen jelentőst immár 400 éves várkastély romjai föld alá. kerültek, lassan a fele­dés homályába vesztek. Ko- roknay Gyula irányította a figyelmet a terület feltárásá­ra c arra a vészéi vre hnPv a mostani gátépítési munka érintené az egykori várkas­télyt. — A napokban a MÁV Vasúttervező Vállalat illeté­kes főmérnökével ellátogat­tunk a helyszínre — mondja a nyíregyházi művészettörté­nész — és teljesíthetőnek tar­totta a Keiet-Magyarországban is közzétett kérést. így a gát­rendszer eredeti tervét úgy módosítják, hogy megkerülik azt a területet, ahonnan majd ásatások útján értékes tárgyak kerülhetnek fel­színre. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom