Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

Augusztus 15*re kész a víztorony — Nyolc Még ebben az érben eljut a kótaji víz Nyíregyházára és fél millió Hier víz naponta — Nagyobb megértést az építő­iparnál! Cj fejlődési szakaszához ér­kezett a Nyírség fővárosa: épül a nyíregyházi egységes vízműrendszer, zavartalanabb lesz majd a középületek, la­kóházak jó vizű ellátása, na ­gyobb lehetőség nyilik az ipartelepítésre. Az épülő víz­torony már magasan a város házai fölé emelkedik. A járókelők közül sokan megkérdezték már az építő­ket: „Milyen is lesz hát ez az új létesítmény?” Tájékozódás végett kerestük fel a megyei tanács vb. tervosztályán Sár­kányi Lajos gépészmérnököt, aki Budapesten, mint az ÉM. Mélyépítő és Tervező Vállalat: tervező mérnöke már dolgo­zott az új létesítmény egy szekrényt is megtöltő tervdo­kumentációjának elkészítésén. — Milyen költséggel és üte­mezésben kerül sor e nagy­mérvű beruházásra? — A tervezésre, kivitelezés­re és a berendezésekre össze­sen több mint hetvenmiUió forint népgazdasági beruházást kapott a város. Maga a ter­vezés mintegv két és fél millió forintba került. Ez az összeg természetesen kevesebb lett volna, ha az. 56-os ellenforra­dalom idején a tervdokumen­táció egy része meg nem sem­misül. Újra kellett terveznünk és ez késleltette a munkálatok megkezdését is. Az építkezés első fő üteme az 1962-es év volt. Eddig mintegy 32 millió forintot ruháztunk be. elsősor­ban a kótaji vízkiemelő telep és az onnan kiinduló nvomó- - vezeték megépítésére. Ebben az évben tpyábbi 18 millió fo­rint a terv szerint előirányzott beruházási összeg, A fsnnma- raőó keretet 1964-ben kellene felhasználnunk. — Van-e ennek különösebb akadálya? — Igen. Köztudomású, hogy az egységes vízműhálózat ge­nerál kivitelezője az ÉM. Sza­bolcs megyei Állami Építőipa­ri Vállalat. A vállalat elmúlt évi munkájával meg voltunk: elégedve, mert a vízmű-épít­kezésnél túlteljesítette a terv- előirányzatot. Ebben az év­ben azonban — figyelembe vé­ve az ezen a munkán dolgo­zók létszámát — nem remélhe­tő terv szerinti munka. Pedig Nyíregyháza jó ivóvízzel való ellátása túlontúl sürgetés probléma. Mint alvállalkozó Társadalmi feladat, hogy ne legyenek: ÖREGEK, EGYEDÜL Ha elfogy a pénz... — Kapni mindig, adni soha — Rejtegetés presztízsből — Segítségadás időben Szép pénz 40 ezer forint egycsomóban, K. Józsefiének még sohasem olvastak ennyit a közébe. Elnézte egy dara­big. Egész életében dolgo­zott érte, tengersok verejték- csepp, fáradtság, sok-sok le­mondás zsugorodott össze a maroknyi pénzköícgben. Bol­dogságot érzett, mert . arra gondolt": nem Volt hiábavaló. Felnőttek a gyerekei, s most neki valóságos kis vagyona van. Többet ért a ház, de nem alkudozott, neki már ennyi is elég lesz öreg nap­jaira. i Kedveskedés 20 ezerért Könnyed volt és -gondfe- ledt/ amikor gyermekei he­lyeselték, a lépését: „Igaza van mama, meglesz velünk együtt.” Nyomban húszezer forinttal honorálta a gyer­meki kedveskedést, a pénz másik felét takarékba tette. Fiához húzódott, nyomban tartási szerződést készítettek, amelyben biztosították az idős anyát: élete végéig gondoz­zák, ha beteg, orvosol tátják. — Már alig van valami a pénzből, elherdálták, velem meg úgy bánnak, mint egy vadidegennel. Intézzék el. K. Józséfné eseténél is szomorúbb a kép, ha fény derülne azokra az elhallga­tott, meg nem írt szerződé­sekre, amelyeket presztízs­ből lepleznek az idős szülök. „Nem akarom, hogy kompro­mittáljam a tanító fiamat” —- mentegetőzött J. Ferencné. Ezért tűri a rossz sorsát, ezért elégszik meg á száraz reggelivel, pedig „de vágyó­dok reggelenként frissén for­ralt tejre!” ' Mi volna a megoldás a J. Fen-encnéhéz hasonló esetek­ben? Nem lehetné-e a tör­vény erejével ' megteremjem az időseknek kijáró legele­mibb feltételeket? Két eset­ben van mód közbelépésre: a vagyontalanokat befogadják a szociális otthonok, a cse­lekvésképteleneket gondnok­ság alá helyezik, a tanácstól kirendelt hivatalos személy vigyáz a vagyonára. Akik házzal, nagyobb pénzösszeg­gel rendelkeznek, azok eltar­tási szerződésre szorulnak. *— Sokat tudnánk tenni az ilyenek érdekében, ha leküz- denék gátlásaikat és a saját éi óekükben tudatnák velünk a fiókokban rejtegetett tartási- és életjáradéki szerződésüket — válaszolják az igazgatási osztályon. Közös erővel felfedni! Több nyugalmat zavaró súrlódást szüntettek mér meg a tanácsnál a békéltető tár­gyalásokon. De mód van ár­ra is, hogy bírósági úton sze­rezzenek érvényt a szerző­désben foglaltaknak, ha kell, a felbontással. Májusban a városi nota­rises aktívái látogatták meg az eltartottakat, feljegyezték panaszaikat, s az útról ha­marosan összeáll egy alapos tanulmány. A tanácstagok, a KISZ szintén sokat tehet ér­tük. A legfontosabb tapasz­talat máris csel élt vés re kész­tet: az igazgatási osztály fo> kozott erővel igyekszik fel­kutatni, segíteni a magukra maradt öregeket. Angyal Sándoi í A GITÁROS Sok tapsot kapott Sóstón a televízióból is ismert nyíregyházi Ha way együttes. Szerénység és önbecsülés „...az egykori tirpák, aki szégyenkezett, pirult, haragu­dott valaha a csúfolkodó szó miatt, manapság büszkén a mellére üt: — Igen, én tirpák vagyok. Az én ősapám alapította ezt a gyönyörű várost, itt a Nyír­ség futóhomokjában. Mi mű­veltük meg a legelőnek se jó, szikes, mocsaras, budi bo­szorkány járta, vadmadár lakta, futó betyár látogatta löldterületeket...” A Nyírség, Nyíregyháza erők szerelmese, Krúdy Gyu­la vetette papírra e sorokat jó negyven esztendeje. ö mondta azt is. hogy: „Szerencsés keveréke ez a fajid a szlávságnak és a ma­gyarságnak. A férfiakban a szlávok munkabírása, józan­sága, szorgalma egyesült a magyar büszkeséggel és hoji- szer elemmel...“ Lapozzuk a város történe­tét, s tisztelettel, megbecsü­léssel adózunk ezeknek az ősöknek. Az úttörőknek, cukik most kétszáztíz éve indultak el Szarvasról, hogy zsellérsi- get, koldusságot. vállaljanak a Károlyi- és Dessewffy- ura­dalmakban. Mert az előttük itt élők közül már csak öt­ven Családot jegyzett fel a krónika. Ezt olyan száz esz­tendő követte, hogy nemcsak lakói, de polgárai is lettek Nyíregyházának. A nyíregy­házi ember városát szerető polgár lett, büszke, mintakár a debreceni cívis, rátarti, mint akár a miskolci csizma­dia. És ez a büszkeség nem volt oktalan. 1754-ben 2754 lakos volt itt csupán, száznegyvenhat évre rá, 1890- ben már huszonhétezer. Harcoltak e város lakói a labancok ellen Bocskai olda­lán, a császári csapatok ellen Kossuth mezítlábas seregé­ben. Küzdöttek a nemes vár­megye szabadságot és jógot tipró intézkedései, az egri ér­sek vallási kényszere ellen. És minden fenyegetés ellené­re, hosszú évtizedekig nem akartak, s nem is választot­tak innen kormánypárti kép­viselőt, Kossuth Lajos vi­szont e város díszpolgára lett torinói mogánya idején. Sok érdemesét csináltak elő­deink, bár tizedelt a kolera, dühöngött a tűzvész és az éhinség. És bár mi nem do­bálózhatunk a várossáalaku- lás évszázadaival, a szorgal­mas ősök vasakaratából itt szinte Váccal egyidőben épült még a vasút, de még azt is két emberöltővel előzte meg a mai Kossuth gimnázium. Polgári iskolá. ipari iskola, jótékony nőegylet, árvaház, betegápoló, óvoda, olvasóegy­let és dalárda dicséri a vá­ros egykori lakóit. Inézédj Györgyöt, aki a várossáválás első éveiben vállalta a nyír­egyháziak ügyeinek fáradha­tatlan intézője szerepét, Hat- zel Antalt, aki tagja volt az 1848-as, trónfosztást kikiáltó szabad magyar országgyűlés­nek. Gőzfürdő, népkert, közvá­góhíd épült. Az intézmények egész sorozata fűződik a múlt század utolsó évtizedeihez, amely a legtermékenyebb volt valamennyi között a fel- szabadulásig. Múlt nélkül nincs jelen. Elíeléjtjük-e mindig hala­dó városunk történetét, olyan történetet, amely példáját ad­ta az áldozatkészségnek, a társadalmi munkának, az él­ni, fejlődni akarás lelkesedé­sének? Nem, de nekünk mát könnyebb a dolgunk. Nem kell megküzdeni a tunyaság a tétlenségre, tehetetlenségr. kárhoztató álmosság ellen. A haladás tüdőt, mellett tágíté levegőjében élünk, ezért az iránytűnk a merész, bátor kezdeményezés lehet — zök­kenők nélkül, és végre igazi anyagi, társadalmi lehetősé­gekkel! Tudjunk örülni mindennek ami új, tudjuk szeretni, építeni házainkat parkjainkat, utcáinkat, hiszer azok végérvényesen és tel­jesén a mieink. Gondoljuk csak meg. ígj van ez egészen? Városunkról kérdeztünk .« minap egy budapesti művészt Jó szemmel látta meg, el ü mondta: „Nem eléggé pat­rióták a nyíregyháziak. Má­sutt a legkisebb sikerrel eredménnyel is reprezentál­nak. Itt nem tudnak büszkéi lenni az emberek árra. amiir I megdolgoznak., ami a hírüké I adná." Talán szokatlan, minden­esetre elgondolkoztató ez a vélemény. És aktuális a kérdés: sze­retjük, , becsüljük«e eléggé közvetlen környezetünket, vá­rosunkat úgy, ahogy azt a táj szülöttének, fogadott gyer­mekének kellene? Ismerjük, tiszteljük vajon méltóan az ősök, a városalapító hon­atyák munkáját, érdemeit? És a ma munkájában érvé­nyesül-e megfelelően a sajá­tunk szemlélete? Ez a város, amely történel­mileg rövid -fennállása alatt Benczúr, Krúdy, őzamue'v városának nevezheti magat, most ünnepli a privilégizált szabaddá való nyilvánításá­nak százhuszonötödik évfor­dulóját. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy már nemcsak, sőt egyáltalán nem a sötét emlékű tíszaeszlári perről ismeri az ország, a világ. A nyíregyháziak, meg­találták helyüket a mában, _s hangyaszorgalmukkal a még eléggé hiányos lehetőségeket is pótolják. Nem akarunk mi többek és nagyobbak lenni, mint más városok. De azt sem tehet­jük, mint a nyugatimádók, akiknek minden jó, ami más­honnan való. Van bennünk olykor kishitűség, gátlás, a mértékletes magunk becsülés hiánya, ami esetleg már ab­ban is megmutatkozik, hogy a Váci utcára megyünk cipőt vásárolni, holott a nyíregy­házi készítményeknek hírük van a fővárosban, sőt külföl­dön. Legyünk büszkék rá, amink van, még ha az nyír­egyházi is. Becsüljük meg városunk sikereit bármilyen területein jelentkeznek azok, egy városbeli mérnök tervé­ben, iró színdarabjában, köny­vében, festőművész miskolci, pesti sikerében. Az egyik szomszédos nagy­város vezetője járt a napok­ban Sóstón. „Szívesen elvin­nénk ezt a gyönyörű öltözöl magunkhoz, így, ahogy vanH — tette szóvá. Vajon mi, akiknék örömünk télhét ben­ne, észrevettük már ezt as öltözőt? Észrevettük már a nagy­szerű fejlődést, az építkezé­sekben, a2. iparosításban, a járdák, utak kövezésében, a modem világításban? Mert az Idegenek igenl Ápoljuk múltunk emlékeit, mégpedig sokkal jobban az eddiginél. Ápoljuk az utcák elnevezésében, nagyjaink Krúdy, jósa, Szamuely — em­lékére állítandó szobrokban, amit teljesíteni kötelező adós­ság. És kellene egy állandó várostörténeti kiállítás. Egy képes, szépen szerkesztett útikalauz, amely pótolhatná a város jelenkori történelmé­nek hiányát is. S vajon nem lenne helye valahol egy tir­pák múzeumnak, vagy csak egy múzeumi saroknak, hi­szen lassan feledésbe megy az évszázadokkal, sőt évtizedek­kel korábbi élet. És a jelen. Az élet, a városépítés kö­zel sem olyan nehéz féladat, mint régen volt, hiszen száz­milliókat költ ránk az ország. Ebben az öt esztendőben ezer- kilencszázmilliós központi be­ruházással gazdagodik Nyír­egyháza, s értékeiben épít annyit, mint a múlt század derekától az első Világhábo­rúig. . „ Hogy mink van, sortat hall­juk. De talán mégsert eleget, s talán nem csodáljuk eleget. Egy újjáalakuló váiósufiit • ;,n. Téglákkal, vasakkal, be­tonokkal és csa.urnákkal teli. Ezek a csatornák nekünk a •özet, tehát a homoksivatag­ban az életet jelentik. De riol van a honokwi.- tag? Csak a közelségét érez­zük olykor nas;y széljáráskcr. És ha több 'esz a.z erdőnk, parkunk, egészségeseim ’esz a nyíri oázis. Lágyén ttüan nyírségiesebb is? Lehetne. Nevelhetnénk egy szép lige­tet — nyírfákkal. Ha mar itt tartunk: abban is lehe­tünk patrióták, hogy _ lobban óvjuk, amink van, mégha az egy szál virág is a parkban. Nekünk, mándannyiunitnak ' virít. , , , . A jelen színes, ‘ártalmas. A jövő méginkább az lest. : Olyan, amire lokálpatriótiz- l mus nélkül lehetünk büszkék. Kopka lan*» építi a több mint 44 méter magas víztornyot a Budapesti egyes számú Mélyépítő Válla­lat. A budapestiek mindent el­követnek, hogy a tervezett határidő előtt elkészüljenek, de munkájukat olykor akadályoz­zák az anyagellátásnál előfor­duló szállítási nehézségek. Már több esetben fordultak segít­ségért a generál kivitelezőhöz, de csalc immel, ómmal segítet­tek. Ezt tetőzi az építőipari vállalatnak az az elgondolása, hogy az 1964. december 21-i végelegcs átadási határidőt 1965. augusztus 15-re akarja kitolni. Sajnálatos, hogy az Építésügyi Minisztérium ezzel egyetért!!?) A víztoronyépítők ennek ellenére vállalták, hogy a terv szerinti ez év vége he­lyett már augusztus 15-re át­adják a létesítményt a víz fo­gadására. — Ebben az esetben a vá­ros mely részei kapnának elő­ször vizet? — A vízellátás ebben az évben meglehetősen szakaszos lesz, mert a mintegy tíz kilo- métér hosszú, főkörvezeték építését mé.a nem tud ink tel­jesen befejezni. Ennék egy része ugyanis a később meg­nyíló Nagykörút alatt vezet majd, de ezt a munkát még nem lehet megkezdeni. Azon­ban teljes hosszában már ez évben üzembe tudnánk he­lyezni a stadion melletti üzemviteli telepről a Kossuth utca, Kossuth tér, Zrínyi Ilo­na utca, Kalinin utca útvo­nalon át a víztoronyig vezető szakaszt. Innen— a másik Jó­körvezetéken át — vizet tu­dunk adni az Arany János ut­cai bérházakhoz, is ahol tud­valévőén nem kielégítő az ivóvízellátás. A Rákóczi út egy részén tulajdonképpen már be is fejeztük egy elosz­tóhálózat építését. Ezen ke­resztül jut majd el a víz a főhálózat másik ágába, s in­nen a Mező utcán és a Vas­gyár utcán át az épülő kon­zervgyárig. Tervén felüli él- képezlésünk, hogy a Vörös­hadsereg útján most folyó csatornázási munkákkal egyidőben megépítjük a víz­vezetékrendszert is. Ez ket­tős célt szolgálna: egyrészt azt, hogy nem árkolnák két­szer is az utcát, másrészt jó ivóvizet tudnánk adni a kórháznak, a Bocskai utcán és az Incéit soron épült új Akóházaknak is. A fó-kor* vezeték és az elosztóháló­zat mentén víznyerés céljá­ból ejektoros közkutakat lé­tesítünk. — Biztositjak-e a város tel­jes vízellátását a Kó táj ban épült kutak? — A kótaji határban 7 bő vizű artézi kút Van, ame­lyek nagy teijeaítmémyű öú- várszivattyukkal emelik ki a vizet. A kutak napi hoza­ma mintegy 8 és fél millió liter víz. Ez — figyelembe véve a konzervgyári vízigé­nyeket is — hosszú időn ke­resztül fedezi a szükségletet. A Krúdy Gyula utcában már épül a víz- és csatorna üzemi vállalat üzemi telep­helye és székháza. Sürgető feladat — és ez is a város mielőbbi ivóvízellátását se­gítené elő —, hogy az illeté­kes hatóságok mielőbb meg­alakítsák az új vállalatot, melynek feladata lesz a nyíregyházi egységes víz­műrendszer zavartalan üze­meltetése — fejezte be nyi­latkozatát Bárkányi Lajos. Tóth Árpád hogy bejussak a szereletház- ba... így sírta el panaszát a na­pokban K. Józséfné, add, a nagy jussolás óta Vándorol egyik gyermekétől a másik­hoz. Már a szomszédok, az idegenek is sokallják, ahogy gyermekei . bánnak. . vele. Ahogy fogy' a ' pór . úgy foszlik szét a. nem is olyan régi határtalan ragaszko­dás .., „Ajánljanak valakit..." — Nem általános ez Nyír­egyházán, de évente több el- aggot, magára hagyott idős ember nyitja ránk az ajtót, s panaszolja, az eltartó rá se hederít a tartási- és élet- járadéki szerződés megtar­tására. Ezt mondják a városi ta­nács igazgatási osztályán, ahol időközönként azt elle­nőrzik, valóra váltják-e ígé­retüket az eltartásra vállal­kozók. • Jelenleg 18 eltartási szer­ződésről tudnak az osztá­lyon. Ezék jórésze arról szól, hogy az idős, elaggott ember tartása, gondozása ellenében eltartójára hagyja házát, egyéb ingatlanát. Leginkább fiatal, lakás nélküli újháza- 6ok vállalkoznak erre. Az újházasokkal az ide­genekkel nincs baj. Hanem a családtagok! A legtöbb öreg valóságigal retteg attól, hogy közeli rokon vállalkozzék gondozónak. Nemrég például égy idős asszony azzal kopogott az igazgatási osztályon: ajánlja­nak neki egy rendes fiatal házaspárt, rájuk hagyja a há­romszobás saját házát, ha el­tartják, gondozzák. A roko­nokkal már megjárta, ők mindig csak kapni akarnak-. • „Kompromittál­nám a fiamat..." — Lehetséges, hogy csak 18 idős embert kellene eltar­tani Nyíregyházán? I — Mi tudunk csak ennyi­ről. Valójában azonban en­nek a többszöröse található.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom