Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
Valóságot álmodó újházasok A különös lány Saját lakásban — Este a folyosón — „Itt már lehet• tanulni!“ A kitűnő jugoszláv filmet nagy sikerrel vetítette a nyíregyházi Dózsa filmszínház. FÁBIÁN FERENC: Tegnapi és mai rabszolgák a Vörös-tengeren* •Részlet a szerző A Csendes- óceántól az Adriáig című útirajzából. A VÖRÖS-TENGEREN felfelé haladva bővülnek ismereteim a tengerek különféle tulajdonságairól Először is a Vörös-tenger éppúgy nem vörös, mint ahogyan a Sárgatenger nem sárga, s a Feketetenger sem fekete. Csodálatosan kék ez is. Hiába fekszik jóval északabbra, mint a Dél- kínai-tenger vagy az Indiaióceán, vize sokkal melegebb: 27—28 fok. Jobbról Jemen és Szaud- Arábia, balról Szomália és Szudán kopasz sziklái és izzó homokja mintha megsokszorozva vernék vissza a nap amúgy is gyilkos erejű sugarait. Sehol egy árnyékot adó fa. bokor vagy akár egyetlen fűszál. Van olyan része ennek a vidéknek, ahol átlag hétévenként egyszer esik eső. Elképzelni is nehéz, hogyan élhetnek itt emberek. Pedig élnek. A hajóról szabad szemmel is jól 1 {^tfafjrarersxáf 1963. május 1. láthatók a part hosszában a perzselő homokon árnyék védelme nélkül elterülő földviskókOlykor szél kerekedik. Olyan érzés ez, mintha egy kazán ajtaját hirtelen az emberre nyitnák. S ez a forró szél lisztszerű forró hotpokoí hoz, a Szaharáét és a Nubiai- sivatagét. Ahogyan Port Sudanhoz közeledünk, a porfüggönyön át is egyre jobban kirajzolódik a Nubiai-sivatag és a fekete hegyvonulat. Ezeket nézegette egykor az itt raboskodó Spartacus; a Nubiai-sivatag füstként szálló forró homokja marta rablánctól sebes testét; s ugyanez a gyilkos napsugár égette leikébe és hevítette acélossá a rabszolgatartó római urak elleni gyűlöletét. A fekete hegyek és a Nubiai-sivatag országának, Szudánnak népe még sok évszázaddal Spartacus utón is rabláncot hordott. Arab szultánok, francia generálisok és angol kormányzók váltották egymást. S noha a Szudáni Köztársaság több, mint öt; esztendeje független, a hosszú rabság átkát még most is nyögi. FURCSA ELLENTMONDÁSOK hökkentik meg az embert. Szudán nagyon gazdag ásványi kincsekben, nemzet- gazdasága mégis szinte kizárólag a gyapottermelésre épül. így alakították ezt ki több mint száz éven át az angolok. Hol is találhattak volna az angol pamutipar számára jobb és olcsóbb nyersanyagot?! A gyapotföldek ma már szudáni nagy- birtokosok kezén vannak, de a kereskedelemben továbbra is angol tőke az úr, s az diktálja a szudáni gyapot árát is- A munkásság zöme haladó szakszervezetekbe tömörül, de a parasztság szervezkedését még törvény tiltja. Alig hét esztendeje 1200 paraszt életével fizetett, mert a bérelt föld hozamából neki jutó igen csekély rész felemelését követelték. A szervezett munkásság erejéből pedig nemhogy a parasztság megsegítésére, de még arra sem futotta, hogy megszüntesse a gyapottisztító üzemekben a tízéves gyerekek 12 órás munkanapját. . Ellentmondások fogadják a partra lépő utast. Port Sudan még a hongkongi, szingapúri és bombayi hatalmas kikötőkhöz hasonlítva is meglepően modern. Omdurman és Khartoum, illetve Wadi Halfa irányából idáig vezet a fővasut. A jól felszerelt, tágas tárházaik előtt nagy teljesítményű daruk sorakoznak mint valami őskori gigászi madarak. A daruk és tárházak között azonban a gyapotbálákat és ládákat éppúgy a hátukon cipelik a rakodómunkások, mint Spartacus idejében. Éppen rakodógépre ne telt volna? Dehogyis! Nincs azonban olyan olcsó rakodógép Szudánban! mint az emberi erő. Egy kikötői munkás napi 8— 12 órás munkával havonta 12 fontot(H) keres. S micsoda testet-lelket ölő munka! Még nézni is fárasztó volt, amint ezek a fekete szudániak a kegyetlen hőségben hajszolták magukat. Olykor úgy tűnt, mintha érdekes, szinte izgalmas sportot űznének abból, milyen gyorsan rak be egy-egy csoport 50 vagy 100 tonna gyapotot. Valóságos mutatványnak tűnt, ahogyan egyik-másik munkás gyakorlott mozdulatokkal egymaga rakott odébb egy ládaóriást, vagy görgetett egy 180 kilós gyapotbáiát. Pedig nem sport, nem játék ez! Nagyon is komoly verseny a havi nyomorúságos 12 fontért! De a kenyérért vívott 'kemény harc nem tette őket ön- zóvé, hanem példamutató segítőkészséget fejlesztett ki bennük- Ha az egyik csoport hamarább végez, párperces pihenő helyett a másik csoportnak segít. S amikor elérkezik a reggeli, délutáni vagy esti ima ideje. mohamedán társaik helyett dolgoznak, hogy azok egyenként elvonulhassanak ájtatosságra. Ha a főnök ezt mégis észreyeszi, akkor a csoportok előmunká- sai — rendszerint a szakszervezeti bizalmiak — tartják a hátukat. ★ A Vörös-tenger keskeny sávjának keleti hullámai már más ország, más földrész partjait mossák Az Arab- félsziget „téglalapjának’ csücskéhez, Aden bejáratához késő este érkeztünk. Mire révkalauzt kapunk, aki a hajót a dokkba kommandirozza, éjfél is elmúlik. Itt csak kevés rakodnivalónk van, s reggel héjkor már indulunk tovább. Ha valamit látni akarok a városból, nem várhatok hát reggelig. Elindulok. Az utcákat elég jól világítják, de merre menjek a majdnem kihalt, számomra teljesen ismeretlen s ‘közbiztonsági szempontból talán nem is kifogástalan nemzetközi kikötővárosban? De töprengeni nincs időm, valaki megszólal mellettem. — Segítségére lehetek, uram? Gyorsan, kicsit hadarva beszél, a mássalhangzókat keményen ropogtatja, mint általában az indiaiak és az arabok. Angolbajuszos arab férfi áll mellettem. Elég rendesen öltözött. Kicsit bizalmatlanul méregettem, ö udvariasan folytatja: — Ha esetleg vásárolni óhajtana valamit-.. — Vásárolni? Éjjel egy órakor? — Hogyne — csap le nekibátorodva, hogy végre megszólaltam —; itt van az üzletem a közelben. Kinyitom.-r Nem, köszönöm, semmire nincs szükségem -— mondom, s indulnék. De ó nem tágít. — Uram, nagyon szívesen, bármilyen csekélységet is. Finom amerikai cigaretta, fogkrém. képeslap fehérnemű, öngyújtó, film.'.. TUDOM, NEM SZABADUL HATOK. Már ismerem az arab kereskedőket. Megadom magam. • — Egy pár papucs keile'1 e — mondom, mint aki ezért jött Adenbe. — Parancsoljon — s visz, Meglepő volt az esemény s nem maradtak el a hozzá illő kijelentések sem: „Ezek a mai fiatalok. Hiszen gyerekek még mind a ketten...’* ötvenkilenc májusát írták, amikor Sallai András lakatos húszéves fejjel megjelent az anyakönyvvezető előtt s kimondta az igen-t. Barátai, ismerősei jókívánságába sajnálkozás is vegyült: mihez kezdenek, hogyan haladnak ha a szükség beszökik az ajtón s a szerelem kiszáll az ablakon...? Mert a gépjavító vállalat népszerű Bandija népes családba nősült. Ö akkor látta ezt valóságosan, amikor beköltözött az anyósék városszéli, szoba-kgnyhás lakásába. Tízen szorongtak a nagyszobában. Az elsS bútor Hiába állt kisegítő munka-' ba a MÁV-hoz a fiatalasz- szony, nehezen haladtak az ötről a hatra. — Megkértem egyszer az egyik barátomat, a lehető legolcsóbban csináljon nekünk egy hálót. Amikor készen lett, Sallai Andrással madarat lehetett volna fogatni. Visszatért a már eltemetett bizakodás is: hátha mégis sikerül? Másfél évre már hárman voltak: Annácska volt a 11. lakója a városszéli egyszobás lakásnak. Pech és szerencse Jóslat szerint beszökött hát ’ a szükség, de Sallai András lakatos bírókra kelt véle. Ledolgozta volna a csillagot az égről. Kiváló dolgozó lett, többet borítékoltak fizetéskor, lassan gyűlt a forint a féltve dédelgetett vágyra: a szövetkezeti lakásra. — Hát itt van, megvan, nézzen körül. Nyíregyháza újházas negyedében, az Ér-patak parti lakósor egyik földszinti lakásában új vonalú csillár tölti meg fénnyel az erkélyes szobát. — Pechünk is, meg szerencsénk is volt. Amikor ösz- szegyűlt a pénz a házhoz, autónyereményre tettük meg. Egy hétig kellett volna még takarékban tartani, hogy részt vehessünk a húzáson, amikor jött a papír: ha lakást akarunk, azonnal fizessük be az első részletet. — Napokig sírni akartam örömömben. Elképzelheti, évek után végre külön, a magunkéban... Annácska kis triciklin száguldoz körülöttünk, • ügyesen kormányoz, minden fordulónál hangosan felnevet. — Az idén húsvétkor pihenhettünk, ünnepelhettünk először igazán. A szomszédba hívtak meg bennünket. Ez a tömb — s odébb valamennyi — olyan, mint egy nagy család. Közösen járnak moziba s a függőfolyosón hányják-vetik meg a napi eseményeket este felé, a dróton száradó ruhák alatt. Itt megy ..tűzbe” Sallai András a fradiért, mert szereti a focit. Felesége meg azt számolgatja a szomszéddal, hogyan lehetne kiszorítani a pénzből egy tv-re valót. Mert nagy vágya. Jó volna kicserélni ezt a sebtiben készített bútort, újakkal, szépekkel. Faliszőnyeg is jól állna a hirtelen növő filodendron mellé, hiszen így egy kicsit úgy fest a szoba, mint a ruháját kinőtt serdülő lány. De tiszta. A lebontott ágyon hófehér huzaté paplan. Fénylik a parkett. Csipke a függöny és a falon nagy gonddal keretezett képiek: esküvői, családi. Mindig jobban élni — Azzal húznak az üzemben, nylon ingben járok, mégis elégedetlen vagyok. Ilyen a természtem: nem tudok elképzelni olyan munkát, amit meg ne csinálnék. El is várják tőlem s én azt szeretném, ha nem állnánk meg az úton, amelyre az új lakásban Péptünk. Ezért pedig úgy akar dol- goeni Sallai András, hogy munkájára ne legyen panasz sehol a világon. Mert mióta kitanulta a hegesztő szakmát is, exportgépeket készít a brigádjuk. Pótolni szeretné az eddigi mulasatást: legközelebb beiratkozik a technikumba, a felesége pedig befejezi a félbehagyott pénztárosi vizsgákat. „Itt már lehet tanulni!” Csak néha Annácska hozza zavarba őket. Kistestvérkét követel az egyke... Nagyobb vágyak: hűtőszekrény, autó? „Mi csak olyat szeretünk álmodni, arpit valóra tudunk váltani” Hárman sincsennek ötven évesek. Van idő, hogy a reális álmok teljesedjenek. Angyal Sándor ' MAJD A SIPÓS... Másfél grammos modell — Türelem és idő Csak a szerencsés véieöen- nek köszönhettem, hogy megtaláltam Sípos Miklóst, az AKÖV gondnokát a Dóasa György úti személyforgalmi irodában. A szobáikban még nagy a rendellenség, de a falakon már szemet gyönyörködtető pompában díszelegnek a "brigád vezető által tervezett minták. Sokan megcsodálták már, nemcsak az arra járók hanem hivatásos festők is. Szakember szeme sem talál rajta kivetni valót. Miklós bácsi — ahogy a vállalatnál már sokszor megállapították — újra remekelt. Afféle ezermester a vállalatnál Sípos Miklós. Szakszerű tanácsokkal tudja ellátni az asztalost, festőt, a lakatost, a kőművest, de még a takarító személyzetet is. Mert a parkettvikszelésnek is meg van a maga fortélya. S h; valahol baj van, mindig kéznél van a brigádvezető. Valamivel nem boldogulnak' Mindjárt kése a már szállóigévé vált válasz: „Majd < Sipos rendbehozza". . Inkább szerény, mint dicsekvő, de ha már itt tartumJ eüárulja: 1— Most egy új fajta ver senytáblát terveztem. Kár hogy nem a központban találkoztunk. hogy megmutathatnám. Ilyen még nincsen Nyíregyházán. Minden dolgozó megtalálhatja rgtfta a nevét és a teljesítményét. „ A vállalat ezermestere Repülőgép szalmaszálból Mindig újat, tökéletesebbet Moszkva utca 36. Sipos Miklós éppen a kapuban áll, onnan tessékel beljebb a melléképületből átalakított lakásba. — Ez például — mutat egy piros törzsű modellre — vasárnap részt vett a Kiskunfélegyházán megrendezett szabadon repülő modellek vi- lágfosjnaká selejtezőjén. — A csavaró — jegyzi meg a fia szemrehányóan. — A negyedik start után úgy elrepült, hogy egy óráig kellett keresni és kiestem a stamádőböl. Miatta lettem a 14-i'k. — Látott már szalm-aszái- bal repülőmodellt? —* kérdi az apa. — Nem Int a fiúnak és már elő is kerülnék a készülő. modell alkatrészei. — No, itt van például a törzse. Mit gondol milyen súlyú? Kezembe veszem és emelgetem. Nem érzem a súlyát. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Végül is előkerül a saját maguk készítette mérleg. — Hánorri tized gramm... Apa és fia, úgy beszélgetnek, mint közvetlen munkatársak. Pár évvel ezelőtt még csak tanítgaitta, de már túltett rajta. Itt vain például ez a mosit készülő modell. A szalmaszál elég könnyű, de hogy még kisebb legyen a súlya, még meg is gyalulta. — A modellezés állandó kísértet — mondja az idősebb Sípos. — Törekvés a jobbra, tökéletesebbre. Ami ma még jó, lehet, hogy holnap már elavul. Az egyik versenyen például első lettem a gépemmel, de amikor haza jöttem összetörtem és másikait csináltam, mert még .szebbet és jobbat akartam. :— Mennyi idő alatt készül el egy m-odell? — Ezen a g/ájpen például — mutat a piros törzsűre a fiú — körülbelül 130—140 órát dolgoztam. Az elődje a megyei döntőn úgy elrepült, hogy még most sem került eJő. Csak úgy tudtam részt- venmi a világbajnoki selejtezőn, ha másikat csinálok. Ecz a tavaszi szünetben készült el. A mesterre nézek, ő elmosolyodik. — Csak türelem és idő kérdése.™ Tóth Árpád Marlene Dietrich szótára Marlene Dietrich német? filmszihésznő akkor hagyta el Németországot, amikor a hitlerista tábornokok hódító hadjáratukra készülődtek. Akko- riban sok művész hagyta el a náci Reichet, de Marlene Diet,rich emigrációja nem egyszerű szökés volt a pokolból, hanem politikai . cselekedett, nyílt kihívás a fasiszta kormánnyal szemben. A űlmszd- nésznő minden lehetséges eszközzel folytatta a harcot a fasizmus ellen: a háború alatt például a szövetséges haderők katonáinak tartott előadásokat. Martene Dietrich nemrég könyvet j’rt, amely „Martene Dietrich szótára" címet viseli. Ebben az igen eredeti könyvében a világhírű filmsztár a legkülönbözőbb kérdésekkel kapcsolatos gondolatait közli az olvasóval. Ragadjunk ki néhány példát ebből a nem mindennapi lexikonból. Anyai szeretet. A legtisztább és a legszenvedélyesebb formájú szeretet. Céltalanság. Ha beköszönt életünkbe, ez annyit jelent, hogy felkészülték a saját temetésükre. Hibák: Ilyesmik másoknak vannak. Könyvtár: a legértékesebb valami, amivel rendelkezhet valaki. Gyűlölet: 1933-tól 1945-ig gyűlöltem. Nehéz úgy élni, hogy az ember gyűlöl. De ha ezt a körülmények követelik meg, hozzá kell szokni a gyűlölethez. Én aligha tudnék bárkit is gyűlölni azért, mert személy szerint nekem okozott kárt. Ahhoz, hogy gyűlölni tudjak, a személyemnél sokkal nagyoűb valaminek kell kárt okozni. Hirosima: „Az a bomba, amely Hirosdmára hullott le, Amerikára is lehullott. Nem városra, nem üzemre, nem hajógyárra esett le. Nem pusztított el sem templomé- kát, sem iskolákat, sem embereket. De lehullott, leesett és felrobbant, s megrázta az egész országot. Ó, istenem, könyörülj meg gyermekeinken, könyörülj meg Amerikán.’‘ Herman Hagiedon, 1946. Ezek a sorok az 1948-ban napvilágot látott Barlett „Szárnyas szavak" 12-ik kiadásában olvashatók. Kimaradtak viszont az 1955-ös 13-ik kiadásból. Nem a mai idők jele ez? Oroszok. Szeretem az oroszokat humorérzékük _ miatt s azért, mert mélyek az érzéseik, mert megvetik a nyárspolgárokat. Lelkiviláguk mély. Le,tudnak szállni a legnagyobb mélységekig s fel tudnak szállni. a legmagasabb csúcsokra, soha sem képesek megmaradni a lagymatag embertípus kedélyének veszélytélen színvonalán. Ez a benyomásom akkor alakult ki, amikor meeismerkedtem az orosz irodalommal. Ezt aztán igazolták az orosz emberekkel való találkozásaim. Önfegyelem: A leghasznosabb az összes fegyelem közül. Tánc. Azok a férfiak, akikkel szeretek elbeszélgetni, soha sem táncolnak: Marlene Dietrich könyvéből fordította: Sárközi Gyula
