Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Képek és az élet A második kallói fotókiállításról Réti: Esküvő előtt mint a horgász a halat, ha az ráharapott. Az üzlet ap­rócska bazár, de van itt min­den- Kiválasztok egy pár gumipapucsot, amilyennel a japánok egész Ázsiát és Af­rikát elárasztják. Ilyet visel mindenki Japánban és a Fü­löp-ezigeteken, Indonéziában is Szingapúrban, Malájföldön és Indiában, az Arab-félszi­geten és Szudánban. Élénk színű szivacsos gumitalp, két pánttal. Ára átszá­mítva körülbelül nyolc fo­rint A kereskedő — talán éjszakai pótlékkal —• ennél jóval többet, négy shillinget kér. Kettőt ajánlok (mondom: már van némi tapasztalatom arab kereskedőkkel), kettő és félért nyomban ideadja. Amig fizetek, Aden éjjel is meg­tekinthető látnivalói után ér­deklődöm. Vesztemre. Kísé­rőmül ajánlkozik. Kétségbe­esett szabadkozásomat udva­riaskodásnak veszi, vagy le­galábbis úgy tesz, s biztosít, hogy semmi dolga, szívesen elkísér. — Az ember mégis szom­jazik ebben a íorróságban — mondja, mig a bolt külső deszkaajtaját lakatolja. Látom, kitérni lehetetlen Meghívom egy pohár sörre. Egy pillanatra átvillan az agyamon, amit valaha olvas­tam a vörös-tengeri kikötők éjszakai alvilágáról. Szoron­gásomat azonban elhesseget­tem- Hátha most, éppen most írhatom majd meg azt a bizo­nyos „nagy” riportot, minden újságíró annyiszor megálmo­dott vágyát. A mecset kar­csú minaretje mellett elhalad­va új ismerősöm oldalán és új papuccsal a hónom alatt belépek a kocsmába. Neonfé­nyes, szép tágas helyiség, ventillátorokkal hűtött, tiszta. A villanygramafon hangja sem fülsiketítő. Az asztalok körül jobbára matrózok. Csen­desen idogálnak. Néhányan biliárdoznak, két asztalnál kártyáznak, egy pár sakkozik. Se sötétség, se lebuj, se du- hajkódás, se bünbarlang. ALIGHOGY A BÁRPULT­NÁL' megkapjuk söreinket, elhanyagolt külsejű, középko­rú arab férfi lép hozzám. Ci­garettát kér. Látszik, hogy ivott, de nem részeg. A kocs- máros jól ismerheti. Arabul mond neki valamit. Mintha el akarná küldeni- Szemem­mel intek,' hogy hagyja. Ki­vesz egy cigarettát, s angolul válaszol a kocsmárosnak. Sza­vait azonban nekem szánja. — Látod, nem minden hi tetlen kutya egyforma Mi mást tehetnék ekkora dicséretre, elnevettem ma­gam. — Mi baja a hitetlenekkel? — kérdem. Gyufát tartó keze félúton megáll, a láng kilobban. Sze­me pedig mintha szikrát vet­ne. — Nézze! — mondja, s fel­rántja ingét. Egyik vállától a másikig, nyakától lefelé, amig öve látni engedi, telis-tele iszonyatos hegekkel. Alig van a hátán egy tizfilléresnyi si­ma felület. Sötétvörös meg fehér borzalmas húsgöröngy az egész­Ezt tették velem. Pedig az én szivemben — s öklével ver­desi mellét — hercegi vér folyik. Hercegi vér! Apám lándzsás őrmester volt a sejk udvarában. Nem gyalogos! Tevés vitéz! Többen is körénk gyűlnek. Innen is, onnan is egy-egy közbevetett kérdés hangzik. S 6 szenvedélyes szaggatottság­gal beszél. Megtudom,- hogy Husszeinnek hívják, s innen északra, a néptelen „Rub al- Khali”, a „Halott Negyed” kősivatagain túl, Szaud-Ará- biában van a hazája. Az ARAMCO (Arabian—Ameri­can Oil Company) egyik olaj­mezején dolgozott mint rab­szolga. Apja a jabali emir el­leni háborúban eseti el, öz­vegy anyja, hogy nyomorán enyhítsen, több gyermekét el­adta rabszolgának, öt is. Mint gyermek, egy nemesi család­nál volt háziszolga, aztán a' harmincas évek végén eladták az olajtelep tulajdonosának. S majdnem húsz éve volt már ott, amikor az égyik szivaty- tyúnál robbanás történt. Az amerikai munkavezető szabo­tázsra gyanakodott- A legidő­sebb munkást hátracsavart karral a fúrótoronyhoz kö­tözte, félholtra korbácsolta, hogy vallomásra bírja. Másnap este kivonszoltatta a rabszolgák barakkja elé ás megfojtotta. Következő nap Husszein ötödmagával nem ment munkába. Meg akarták adni a végtisztességet halott társuknak, ahogyan a moha­medán vallás törvényei elő­írják. A munkavezető lefo­gatta, megkorbácsolta és fog­dába zárta őket. A fogda: egyszerű vasketrec, az izzó sivatagi homokon, a gyilko­sán perzselő napon. Tetején két vasrúd. Itt voltak öt na­pon át. Enni kaptak, inni nem. S mindennap egyszer korbácsot. Hatodik nap, ami­kor már elcsendesedtek, ki­hajtották őket munkára. — ,.. Ezt tették velem,r aki­nek ereiben hercegi vér fo­lyik — mondja ismét, s éz a méltatlankodás mint. valami refrén állandóan visszatér. — S hogyan került ide, Adenbe?"— kérdi valaki. Husszein kihúzza magát: — PÉNZT GYŰJTÖTTEM és kiváltottam magam. Úgy jöttem ide mint szabad em­ber, hiszen ereimben hercegi vér... Már kint vagyunk kísé­rőmmel az utcán, de még ott is hallom Husszeint: „..apám lándzsás tevés vitéz volt a sejknél...” — Mit akar ez folyton a hercegi származásával? — kérdem kényszeredett neve­téssel- Idegenvezetőm azon­ban komolyan válaszol: — Szaud-Arábiában ez gya­kori. A mostani uralkodónak, II. Szaud királynak is négy felesége és 38 háremhölgye van. Jogilag ezek is feleség­nek számítanak. A 42 feleség­től összesen 120 gyermeke van, valamennyien királyi hercegek. S ha felnőnek, ezeknek sem egy feleségük lesz. így van ez évszázadok óta. Tényleg alig van valaki, aki származásában ne tudna valami hercegit kimutatni... Hanem ennek a Husszeinnek mégse higgyen el mindent, uram. — Ugye nem igaz ez a rab­szolgahistória? — kapok a szón reménykedve. —- Miért ne volna igák? — kérdi csodálkozva. — Hoztak ugyan egy törvényt még a há­ború előtt, mely1 meghatároz­za a rabszolgák jogait, a rab­szolgakereskedelmet pedig belügyminiszteri engedélyhez köti- De ki ellenőrizné ezt a sivatagban? Különösen as amerikaiak olajtelepein! Hi­szen az egész ország sorsa tőlük függ. Még a királyi ha­talom is... Azt mondják, hogy II. Szaud király a világ leg­gazdagabb embere. A három nagy amerikai olajtársaság az olajkutak kizárólagos jo­gaiért évi 300 millió dollárt fizet neki... — De akkor mit hazudott ez a szerencsétlen? — Hát azt, hogy ő megvál­totta magát. Mesebeszéd. Megszökött. Elvergődött Mek­káig, ott zarándoknak adta ki magát és egy karavánnal meglépett. De ezt nem meri elmondani, mert fél, hogy kiadják-.. Amióta az ameri­kaiak ott vannak, a rabszol­gák ára nagyon felszökött Egy közepes erejű férfiért 500 dollárt is fizetnek. Ennyi a megváltási ár is. Honnan venne egy rabszolga 500 dol­lárt? Ennyi pénzt egész éle­tében nem kap! ...Amióta az amerikaiak ott vannak... Nagyapjuk Lin­coln seregében a déliek ellen még á rabszolgák felszabadí­tásáért harcolt... Akkor 1861-et írtak. Most 1961-et. ^ifclagyaror s zág * 1963. május L A fotoklub-tagoknak, az amatőröknek jó fejlődési le­hetőséget biztosítanak a kü­lönböző kiállítások. Immár másodszor rendeztek Nagy- kállóban országos fotókiállí­tást, amelyet Nyíregyházán is bemutattak, és május 5-én Rakamazon nyitnak meg. A kállóiak felhívására ösz- szesen 910 kép érkezett az ország 112 községéből, váro­sából. Közülük megyénkből 46 képet küldtek be. s ezek­ből a zsűrizés után hármat díjaztak és 12 kapott helyet a kiállítás anyaga közt. A kiállítást általában érde­kesnek lehet mondani. Több jó felfogást, tartalmat, és számtalan kitűnő laborálási munkát tükröző képet lehet találni a válogatott anyag között. A képek többségén érezhető a legfontosabb szán­dék: művészien ábrázolni az életet. Mégis azt kell mondani, hogy a kiállításon sok a kez­detleges munka. A falusi életről nagyon gyér a kiállítás anyaga. A falusi képek között — Hor­váth György: Parasztkezein kívül — szinte egyiken sem sikerült művészien ábrázolni a mai paraszti munkát. Pél­dául a Fábos: Szántóver­seny, és a Tehenek című ké­ped semmi mást nem adnak, mint álló, mozdulatlan helyze­tet. Egyéni felfogás, élmény, technika, rendezés, stb., nem látszódik rajtuk. Pedig a téma érdekes. Ugyanezt lehet elmondania Silótöltés című képről, amely­ről feltételezzük, azért került a kiállítás anyagába, mert ke­vés volt a falusi tárgyú kép. A kiállítás anyagának miás Sclmeczi—Tóth: Panoráma része azonban szép és értékes. Réti Pál, — akinek képei a zsűriben való részvétele miatt versenyen kívül kap­tak helyet a kiállításon, — kitűnő alkotásokat adott köz­re. A Támadás és az Esküvő előtt című képei szuggesztív erejű éLményt nyújtának. Az „Esküvő előtt”-et külön is dicsérni kell, művészi, tar­talmas feldolgozásáért. Selmeczi—Tóth: „Ebédszü­net" és „Panoráma,, című képei is a kiállított anyag legjobbjai között vannak. Vencsellei István: Randevú című három képből álló kom­pozíciója érdekes kísérlet. Pillanatok megörökítésével akar elbeszélni. Képsorában azonban törés van, tehát csak részben sikerült megol­dania elképzeléseit, felfogását. Ez a három kép hibáik mel­lett a legjobb laboratóriumi munkát tükrözik. A második kallói fotókiál­lítás egészét nézve hasznos, tanulságos. Ezek között meg­jegyezzük, hogy a Szaboles- Szatmárl fotoklubnak, amely ugyan megalakult, de gya­korlatilag nem működik, — az elkövetkezendő időben többet kell segíteni a megye- szerfce dolgozó és elég jó fel­szerelésű fotoszakköröket. Vincze György A KISVÁRDAI HARMINCHÉT NAP „Időben tőle egyre távolabb — lélekben hozzá egyre kö­zelebb” — Gábor Andor, a Tanácsköz­társaság hű katonájának, a költőnek sorai (ki elsőnek emelte fel szavát az írók kö­zül a fehérterror rémtettei ellen), érzékletes szabatosság­gá! fejezik ki a „133 nap”, azaz a nagy múltat megeleve­nítő emlékek és a múló idő között alakuló képet; a köze- lebbkerülést az emlékező ta­núk, részt vevők és a múl­tat megelevenítő történetírók által. Ezt a célt szolgálja e rövid megemlékezés,, méltatás is... kisvárdán a Tanácsköztár­saság mindössze egy hónapig tartott. De ez az egy hónap folyamán ebben a vidéki vá­rosban annyi előrehaladás tör­tént, különösen a népjólét és a közoktatás terén, amennyit addig évszázadok sem mutat­hattak fel. Á kisvárdai forradalmi mozgalom nagy mozgatóereje két tanár volt. a Bessenyei gimnázium két latin-magyar szakos tanára, akiket a kö­zös érdeklődés, közös művelt­ségi színvonal, később közös eszmei alap fűzött egymás­hoz elválaszthatatlan barát­ságba — mindhalálig. Császy László és dr. Váry Emil egész lelkűkkel a nép szolgálatába álltak. Ezeket a nagy tudású és műveltségű, nagyszívű embereket a közös gondolkodás, majd közös cse­lekvés elszakíthatatlan láncai fűzték össze. Császy László (1882—1919) már jóval az első világhábo­rú előtt részt vett kora hala­dó társadalmi mozgalmaiban Mikor pedig kitört az imperia­lista világháború, cselekvő háborúellenessége egyenes úton vezetett az őszirózsás forradalomhoz —, később: ott látjuk a munkásság soraiban... A Tanácsköztársaság idején a kisvárdai direktórium tagja lett, ahol a direktóriumi ta­gok méltán hallgattak Okos, meggondolt szavára. A már korábban a gimnázium kez­deti nehézségei ellen küzdő lelkes harcos ekkor lett a gimnázium közkedvelt igazga­tója. A diákság rajongott ér­te, derűs egyénisége, optimiz­musa, emberközelsége, mély humanizmusa a felnőttek kö­zött is sok barátot szerzett számára. Előadásokat tartott a tanári karnak (pl. A szocia­lizmus, mint magasabb társa­dalmi forma), a munkásság­nak. A Kisvárdai Munkás szerkesztője, sokoldalú elfog­laltsága ellenére is időt, fá­radságot vett hírlapírói te­vékenységre. Cikkeiben a szo­cializmus eljövetelét hirdette. Szerkesztési, iskolavezetési és dikrektóriumi munkájában hű segítőtársként állt mellet­te kevésbé szerencsés ifjúsá­got átélt barátja és tanártár­sa, Váry Emil.- e / Dr. Váry Emil (1888—1919) apja főbíró volt. 8 nyelven beszélt. A kötelességteljesí­tésre nevelte az ifjúságot. 1919. március 15-én nagy munkástüntetés zajlott le Kis­várdán. Széles vörös szalaggal vonult fel és ő vezette a mun­kásság dalárdáját is. Ez al­kalommal gyújtó beszédet mondott Császy László a tün­tető tömegnek. Kievárda közel volt a had­színtérhez, el volt zárva a fővárosi hírszo’gáiattól, mégis a szilárd meggyőződés, a lelkes munka megtalálta u p.ole ir- diktatúra helyes útját, a né­pet, a népkultúrát emelő utat. Ebben nagy része volt a két tudós tanárnak. Kisvárdán a Tanácsköztár­saság 37 napig élt. A székaly hadosztály parancsnokának április 26-1 mátészalkai áru­lása a munkásság lefegyver­zéséhez vezetett. A román burzsoázia, a ma­gyar urak halállistájá a apján elfogatták a proletárhatalom vezetőit... ... Május másodikán az is­kolából hurcolták el a ké ta­nárt, a két testi-lelki ja ba­rátot. Május harmadikán ezeket a népszerű, bátor embereket né­ma tömeg kisérte, amlko, öt társukkal a nyírbuktai had­testparancsnokságra vitették őket szekérrel... Még aznap,j május harmadikán: „az idő már tavaszra hajlott, zöld fű­csomók sarjadtak az árok szélén. A kora tavaszi fény egész nap nem tudta áttörni a szürke felhőket, komoran gyászolt az ég, eső hullott a földre. Alkonyodott.. Fél hatkor, itt minden tár­gyalás nélkül; Lórántházán, a falu szélén halamra lőttek nyolc elvtársat. .. köztük vol­tak ők is... Az egymáshoz kötözött kezű emberek a lö­vésektől egyénként estek ösz- sze. Napszámosok, tanárok, vendéglős, joghallgató — há­rom Dombrádra, egy Kékre és négy Klsvárdára való sza­badsághőst. a környékbeli parasztokkal megásott közös sírba temették el. Itt, ekkor ennyi emberi ál­dozat... De a fehérterror Nyírbaktán pár hét alatt kö­zel húsz emberéletet oltott k1. Meghaltak a munkáshatalom szolgálatáért. Cs. Tóth Endre A Harmadik Moszkvai Filmtesztiváí előtt Eddig harminc ország jelentene be részvételét Július 7—-21-ig Moszkvában mégrendezik a III. Nemzetkö­zi Filmfesztivált. Inon Pirjev, a Szovjet Filmművész Szövetség Szer­vező Bizottságának elnöke bejelentette, hogy megalakult a fesztivál előkészítő bizott­sága, amelynek elnökévé Aleksze) Romanov íninisz- tert, a Szovjet Filmművésze­ti ; Állami Bizottság elnökét választották meg. A feszti­válra az előkészítő bizottság meghívta 122 ország képvi­selőjét. Közöttük ázsiai, af­rikai és latinamerikai orszá­gok kulturális szerveinek képviselőit is. Az 1961. évi II. Moszkvai Filmfesztiválon 55 ország és három nemzetközi szervezet vett részt. Az idei filmfesz­tiválra több, mint 30 ország jelentette be részvételét, no­ha a „nevezések” még csak kezdeti stádiumban vannak. A fesztivál játékfilmjeit a Kreml Kongresszusi -Palotá­jában 6000 néző befogadásá­ra alkalmas teremben mu­tatják majd be. Vlagyimir Bászkákov, a művelődésügyi miniszter he­lyettese, a fesztivál vezér­igazgatója elmondotta, hogy a 15 tagú zsűriben ott lesz Grigorij Csuhraj a világhírű szovjet Lenin-dijas filmrendező Hergltó János magyar film­rendező, az Egyesült Álla­mokból Stanley Cramer, va­lamint több más ismert film- szakember. A fesztiválra meghívták Brigitte Bardot-t és több más nyugati film­sztárt is. ' A moszkvai filmfesztiválon egy nagydíjat, három arany és több ezüstérmet osztanak ki a legjobb filmek szerzői­nek, szereplőinek. ÓJabb szakkönyvek Egy évvel ezelőtt indítot­ta meg a Műszaki Könyvki­adó az Üj technika című könyvsorozatot. Az egy esz­tendő alatt tíz mű látott nap­világot — illetve a napokban elkészült „A kibernetika" cí­mű kétkötetes kiadvánnyal együtt tizenegy. Az 1962-ben megjelent kö­tetek közül kettő a műanya­gokkal foglalkozik Bayer Üvegszálvázas műanyagok és Jegorov Kisnyomású polieti­lén. Ugyancsak vegyipari té­mát tárgyal Dolezalik „Ha- I ' sonlóság és modellezés a ké­miai technológiában” című műve. Két szovjet szerző egy- egy tanulmányát tartalmazza. ,Az űrhajózás rádiótechniká­ja” című kötet. Az elektro­nika egyik igen érdekes te­rületén alkalmazott újdonsá­gokat foglalta Össze. Magyari Béla „FotoelektranLká" iában. Bojarcsenkov és Sinjanszkij a • „Mánncses erősitök’'-rn\ írt egy kötetet, s ugyancsak szovjet szerző, Levityin fog­lalta össze az „Infravörös su­gárzástechnika” újdonságait.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom