Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
Megjelent az Alföld májusi száma A szokottnál is gazdagabb és változatosabb tartalommal jelent meg Debrecen és a Tiszántúl szépirodalmi és művészeti folyóiratának, az Alföldnek májusi száma. Vezető helyen a Szatmáriról elszármazott fiatal prózairó, Végh Antal első kisregényének, a Holnap vasámap-nak első részét közli. Üj elbeszéléseket Bartha Gábor, Sip- kay Barna és Sebestyén Lajos írtak ebbe a számba. A költők közül ezúttal Bényei József, Bécs Ernő, Demény Ottó, Káldi János, Kertész László, Kónya Lajos, Niklai Ádám, Pályi László, Sebők Vilma és Tóth Endre szólalnak meg. Krúdy Gyuláról, halálának 30. évfordulója alkalmából a nyíregyházi Katona Béla ír megemlékezést. A Műhely rovatban Bárányt Imre folytatja az Alföld lírikusairól szóló cikkét. Rigó Béla pedig a Péterről szóló versek problémájához szól hozzá. Bartha János, a debreceni egyetem tanára Irodalom és realizmus címmel írt tanulmányt. Igen érdekes az Eszmecsere rovat, melyben a pécsi költői találkozó visszhangjaiként Horgos Béla és Gyurkovics Tibor verses hozzászólása és Székely Gusztáv reflexiója szerepel. Ugyanitt beszámolót olvashatunk a Kossuth Egyetemen lezajlott költészeti vitáról is. Duhamel: Florentin Prunier balladája Ellenállott húsz hosszú napon át, és az édesanyja mellette volt. Ellenállott, Florentin Prunier, mert anyja nem akarta, hogy meghaljon. Mihelyt megtudta, hogy megsebesült, útrakelt a távoli tartományból. Áthaladt a dübörgő tájakon, hol roppant sereg hömpölyög a sárban. Merev hajzata alatt zord az arca, nem retteg senkitől és semmitől. Tizenkét almát hozott egy kosárban és egy kicsiny bögrében friss vajat. „ Egész álló nap ott ül az ágy melleit, melyben Florentin várja a halált. Hajnali tűzgyújtáskor érkezik, s marad, mig félre nem beszél Florentin. Kimegy, ha mondják néki: „Menj ki” — és bekötözik a szegény mell sebét. És ha maradni kellene, maradna: nézné keményen fia szenvedését. Nem kalifa tán a kiáltásokat, mig vár s cipője átázik a sárban? Olyan az ágynál, mint egy házőrző eb, már nem látják se enni őt, sem inni. Szegény Florentin sem tud enni már: a kis bögrében megsárgult a vaj. Gyötrött ujjal mint a gyökerek fia sovány kezére kulcsolódnak. Eltökélten nézi a sápadt arcot, melyen patakban folyik a verejték. A megfeszített torkot nézi, melyből sípolva szakad ki a lehelet. Nézi égő, száraz, kemény szemével, mely olyan, mint a szikrázó kova. Nézi és soha nem panaszkodik: igy édesanya ő, a maga módján. Szól: „Köhögnöm kell, elhagy az erőm.” S ő felel: „Tudhatod, hogy itt vagyok.” Szól: „Érzem én, hogy meghalok, anyám." S 6 felel: „Nem, fiam, nem akarom.” Ellenállott húsz hosszú napon át, es az édesanyja mellette volt, mint vén úszó, ki a tengert szeli, a viz fölé tartva gyönge fiát. S egy reggel, mikor elfáradt nagyon már a húsz éjtől — hol töltötte, ki tudja? — lecsuklott egy parányit a feje, elszenderült egy egész kicsi percre; s gyorsan meghalt Florentin Prunier, csöndesen halt meg, hogy föl ne riassza. Rónai György fordítási •ú Képszerű a tömegek iskolája Beszélgetés Horváth Miklós elvtárssal, a megyei tanács vb művelődési osztályának vezetőjével A falusi ismeretterjesztő munka fő szezonja, a téli időszak véget ért. Vajon menynyire sikerült e fontos tevékenységet megvalósítani, mennyire sikerült tömegmozgalommá tenni vidéken a tanulást? A tapasztalatokról és a jövőbeni feladatokról beszélgettünk Horváth Miklós elvtárssal, a megyei tanács művelődési osztálya vezetőjével. Mi jellemzi az elmúlt téli időszak ismeretterjesztő munkáját, mennyiben volt hatékonyabb, szemben az előző éviekkel? — A kérdés második részére válaszolnék előbb: az ismeretterjesztés hatékonyságát az bizonyítja, hogy mpst már általánossá vált, a falusi dolgozó parasztok bevált tanulási formája lett. A hatékonyságához tartozik az is, hogy teljesen megszűnőben van az ismeretterjesztés elvont öncé- lúsága, egyre jobban gyakorlativá válik. Vannak kitűnő példáink arra — elsősorban a vásárosnaményi járásból —, hogy az ismeretterjesztő előadássorozatok konkrét termelési tervekre épültek. így a L- n-7í*Á rí í /v»—^ a 1 á -.: M /' 1 ' ' _ 1 _ megfelelően az agrobiológiai előadások témáit, főleg öntözés, gyümölcstermelés stb. tárgykörökből állították össze. Nemrég éppen egy miniszteri vizsgálat mérte fel az ismeretterjesztő munkát megyénkben. E bizottság is igen eredményesnek találta a tömeges tanításban a gyakorlatiasságot. — A kérdés első felére válaszolva azt mondhatom, hogy a falusi Ismeretterjesztő tevékenységnek immár jellemzője a gazdasági vezetők, elsősorban a tsz-elnökök aktív részvétele. Látják, hogy az emberek tömeges művelődése alapvető záloga a termelés minőségi és mennyiségi eredményeinek. Ismét a vásárosnaményi járásra kell hivatkoznom, mert e járás községeiben szinte kivétel nélkül a tsz-vezetők maguk szervezték az ismeretterjesztő munkát. Milyen arányban sikerült bevonni a paraszttömegeket az ismeretterjesztésbe? — A most befejeződő ismeretterjesztő időszakban 7,4 százalékkal több előadás hangzott el. mint az előző év hasonló időszakában. S az elmúlt évhez képest 10 százalékkal többen vettek részt az előadásokon. Mindez azt jelenti, hogy megyei viszonylatban átlagosan minden parasztember majdnem négy ismeretterjesztő előadást hallgatott végig. — Már említettem, az ismeretterjesztés gyakorlatiassá tételét. Itt kell megjegyezni, hogy előtérbe kerültek a természettudományos témák és ezenbelül növekedett az agrobiológiai előadások száma. Most 50—50 százalékban oszlanak meg a társadalom és természettudományok témakörei. A természettudományon belül pedig 25—30 százalék az agrobiológiai témák részaránya. Pé'dául a szaktanfolyamokon és akadémiákon — amelyeken az idén. a múlt évhez viszonyítva kétszer többen vettek részt —. a tematika döntő többségét az agro- biológia tette kiMiben látja az ismeret- terjesztő munka mennyiségi fejlődése mellett a minőségi javulást? — Végre azt mondhatjuk, hogy kialakult az ismeretterjesztő törzsgárda. Sok helyen jó eredménnyel valósították meg a kiskörzeti rendszert. Ez azt jelenti, hogy egy előadó egy bizonyos előadást több helyen tart meg, tehát alaposabban fel tud készülni. — A munka minőségét jelenti az is, hogy a pedagógusok mellett sikerült nagy számban bevonni mezőgazda- sági mérnököket, agronómu- sokat és állatorvosokat is. — Az előadók járási méretekben történő felkészítése, szintén a színvonalemelkedést szolgálja. Hasonlóan az ismeretterjesztő munka színvonalát javította a fokozottabb szemléltetés. A szóban forgó időszakban háromszázezer forint értékű szemléltető eszközt vásároltunk. Tovább bővítettük a néhány évvel ezelőtt létrehozott szemléltető- és filmtárunkat. A falusi kulturális ismeretterjesztő munka területén melyek a legközelebbi fő feladatok? — Az előadásokat még jobbá kell tennünk, tehát az adott falu konkrét viszonyait kell népszerű tudományos formában elemezni, megmutatva a szövetkezeti parasztok számára a termelés legjobb módjait. Ezen keresztül az emberek. előtt világossá válik a ta- nu’ás konkrét haszna. Mivel az ismeretterjesztés az iskola- rendszerű tanulás úttörője, így mind vonzóbbá kell tenni e formát. Az a törekvés vezet bennünket, hogy az ismeret- terjesztő előadásokon keresztül egyre többen jussanak el a szakmunkásképzéshez és a dolgozók iskolájába. — Ezek érdekében a gazdasági vezetőknek még helyenként tapasztalható közömbösségét — a tanulás iránt — végleg el kell oszlatni, hogy ők valamennyien ösztönözzék a paraszti tömegeket a szüntelen továbbképzésre. Ilyen tekintetben fontos feladat hárul a tsz kultúrfelelősökre is, akiknek tevékenységét elsősorban az ismeretterjesztés segítése kell. hogy jelentse. Ezért sok tsz-ben mielőbb megfelelő képzettségű embert kell' a kultúrfelelősi posztra állítani, A jövő ismeretterjesztés követelményeinek megfelelően többet várunk n Mezőgazdasági Könyvkiadótól is. Mindenekelőtt azt. hogy elegendő és színvonalában megfelelő szakanyagot biztosítson munkánk sikeresebb végzéséhez. Vincié György Édesanyám.,.! Gyerekek — tízévesek, negyvenévesek —, álljunk kö- : ré. Ma nem fogunk rosszalkodni, fára mászni, ruhát szakítani, veszekedni — ma olyan jók. leszünk, ahogy naponta ;tízszer is ígérjük neki. Fogjuk kézen, simogassuk meg öszü- . lő haját. Pillantásunk postagalambjait most csak hozzá | küldhetjük. | Mondjuk ki a varázsszót: Édesanyám. Ha kiáltva :mondjuk, az á-t elnyújtva, hosszan — hívást, segélykérést \fejez ki. Ha az első szótagot ejtjük hosszabban örömet, bá- ,mtot, csodálkozást is kifejezhet. Nincs még egy szavunk, lamely gazdagabb, teljesebb tartalmat hordozna, mint ez, ,Nincs még egy szavunk, amellyel többet 'tudnánk mondani. {Akt ezt a szót kitalálta, nagyon szerethette az édesanyját... | A kicsi gyermek kezdetben ezt a szót mondja a tejre, a me- | legre a kenyérre, a takaróra, a mosolyra, mindenre, mert [mindenhez, ami jó, valahogy köze van az édesanyának. I Gyerekek — tízévesek negyvenévesek — álljunk kőivé. Ma már nem kell Ígérni néki nagy zsák aranyat, mint [régen. Csak nagyon kell szeretni őt, jobban, láthatóbban, I mini eddig. Filmpovilon a Budapesti Nemzetközi Vásáron Az elmúlt években érdeklődéssel látogatták a mozi- kedvelők a MOKÉP-FOMO Eilmpavilonját. Ez az idén is üde színfoltja lesz a vásárnak. Számos tabló, különböző kiadvány tájékoztatja az ér- áeklődőket: mit játszanak a1 mozik a nyári hónapokban és sz új íilmévad kezdetén. Töb- rmTTTmmTmmTT mellett rendszeresen do’gozom a szövetkezetben — említette egy édesanya. — A férjem végez a munkájával, beül a szobába, újságot olvas, s morog, ha a gyerekek valamit kérnek, kérdeznek tőle. Zavarják a pihenésben, ahogy ő mondja: a művelődésében. Nekem hat sémim van, koromtól még tanulhatnék, da hogyan, mikor...?” A tanulás. a műveltség egyetlen fokkal való növelése: ez a sarkalatos kérdés! Nem nehéz elképzelni, hogy a férfi, munkájával kapcsolatban tanul, és egyre többet tanul. Az ekét vagy a kőműveskalapácsot messze maga mögött hagyta, ezeket traktorral és más gépekkel cserélte fel, s már az egyetemet végzi, s a feleség bár nagyon hasznos tevékenységet végez — még mindig a rákénvszerítstt „fakanálnál” tart öt-hat elemijével. A férfi könnyen eligazodik az általa megismert világban, az asszony botorkál benne, mert ismeretlen előtte Nem. nem a tanítónőkre, orvosnőkre, mérnöknőkre gondolok! Nem is általában a dolgozó nőkre. Hanem a „háziasszonyokra”, többségükben a parasztasszonyokra akiket ezernyi szállal kötnek a régi, ma is élő és ható tendenciák. Bár egyre többen részt vesznek a téeszek vezetésében, a tanácsok és más szervek közösségi munkájában, de még nem a megfelelő mértékben. A szövetkezet hatvan vagy hetven százaléka nő, az 'bek között előzetes híradást ’nyújt a pavilon Antonioni „Az éjszaka” című művéről, a Dumas: „A Korzikai testvérek" című regényének filmváltozatáról, a Frank Boyer rendezésében, Bruno Apitz ismert regényéből készült „Farkasok közt védtelen’1 című filmről. 'f TTVTTTTTfTTTTTTTTTTI' 5 vállukon van a munka többsége... És hány termelő- szövetkezet é’én van nő a megyében? Hány nő irányítja a községi tanácsot? „Csak a nagymosástól fél a férjem. ..” — mondta a gyarmati asszony. Mennyi, de mennyi vezető fél az ilyen „nagymosástól”. de az apróbb munkáktól is. Igén, csinálja meg a nő. De hogy együtt csináljuk...? Pedig közös munkával könnyebben eltávolítható az élet szennyese, s az asszonyok bátrabban is tudnák alkalmazni a „mosószereket”. Sok helyen éppen ettől félnek... és nem a nők, hanem a férfiak. Hamis levelek kerülnének abba a babérkoszorúba, amelyeket az édesanyáknak, a nőknek nyújtunk anyák napján, ha csak a hagyományos szép szavakkal áltatnánk magunkat. Nem elégedhetünk meg azzal a hallatlan fejlődéssel, amely az elmúlt időkben bekövetkezett; ezzel csak a régi nagy adósságból sikerült törlesz enünk. És sokat törlesztenünk. De azt is mondhatnánk, hogy addig jutottunk: komoly ésszel, biztos kézzel formálni a forrásban lévő újat; tértét, é'ő valóságos testet adhatunk a körvonalaiban meglévő igazi egyenjogúságnak. Samu Andrá# |T gy fehérgyarmati asz- szony mesélte: — Az én férjeim rendes ember, segít könnyebbé tenni a második „műszakot”. Tüzelőt készít takarít, még az ablakot is megtisztítja. Csak a nagymosástól fél... Képzeljük csak magunk elé: egy falusi ember, sőt, .traktoros, munkája után, olajtól átitatott kemény kézzel beáll az ablakba, s könnyednek korántsem nevezhető mozdulatokkal dörgöli a törékeny üveget. Ezalatt, a felesége s konyhában tevékenykedik vagy éppen a szövetkezel földjein dolgozik. A képnek a szokatlanságál akarom hangsúlyozni, meri az, nagyon is az. Ha sok minden változott is az utóbbi kél évtizedben; igazi értelme: nyert a női emancipáció mine a munkában, mind a társadalmi együttélésben; a nő, az anyt nem a régi értelmű robo'os; a családnak, szava van a ház nál; kiteljesedettebb. őszin tébb a gyermekek és anyái viszonya, mert számtalan gát lástól szabadultak m?g, vág' e gátlások legtöbbje erős meg szült — mégis éppen < csa'ádban maradt a nő leg jobban az, ami volt; kiszól i gáló. — A legfőbb probléma ott van — fogalmazta meg egy pedagógusnő —, hogy a régi társadalmi kényszeren alapult családi erkölcs lazulófélben, bomlóban van. az új erkölcsi normák még kiforratlanok, s a kettő helyét most valami olyan foglalja el, amely a kettőnek nem mindig szerencsés ötvöződése. Amikor erről szólt, nem csupán a család, hanem az emberek; a nők és férfiak, a gyermekek és az anyák, a nők és a közösség viszonyára, a társadalmi normákra gondolt. „Ha az asszonyok nem álltak volna helyt, nem tudom mi történik velünk” — hallani igen sokszor termelőszövetkezeti vezetőktől. Nem iettek volna megművelve ’ a földek, tönkre ment vo’na hatalmas érték stb. A nők munkáját — mint " ilyen hasznos társadalmi tevékenységet — elismeréssel nyugtázza otthon a családfő (családfő? ez sem lehet ma már egy sziklaszilárd kategória!), az üzemben, a gazdaságban a vezető. De miért csak eddig, miért csak az elismerésig jutnak el!? Ha a nő egyenrangú társa a munkában, miért nem az a társadalmi élet minden területén? „Három cseperedő gyermekem, a család gondja