Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
Új könyv Egyetemes filozófiatörténet A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Filozófiai Intézetének gondozásában megjelent Egyetemes Filozófiatörténet azt a célt szolgálja, hogy a filozófia iránt érdeklődő értelmiségieknek, pártmunkásoknak, egyetemi hallgatóknak tömör, a filozófiai tanok lényegét és a filozófia fejlődését kifejtő kézikönyvet adjon a kezébe. Ennek a célnak megfelelően a mű a filozófia történetének fő irányzataival és iskoláival foglalkozik. Következetesen érvényesíti a marxizmusnak a filozófia történetének vizsgálatára vonatkozó alapelveit. Az Egyetemes Filozófiatörténet első része a Marx előtti filozófia történetét ismerteti. A könyv erőteljesen küzd a polgári filozófiatörténet euró- pacentrizmusa ellen, amely szerint a filozófia kizárólag az európai népek vívmánya. Ezért a mű méltóképpen foglalkozik a keleti népek filozófiai gondolkodásának fejlődésével is. A második rész a marxista filozófia fejlődésével foglalkozik, egészen napjainkig. Az Egyetemes Filozófiatörténet több fejezete foglalkozik a polgári filozófia és szociológia kialakulásával és fejlődésével; ismerteti a mai legfontosabb polgári irányzatokat, s elemzésük alapján kimutatja, hogy miként a társadalmi élet egyéb területein, úgy a filozófiában sem képes a burzsoázia a haladásra, és csak a munkásosztály filozófiája — a dialektikus és történelmi materializmus — adhat helyes tájékozódást a világ megismerésében és forradalmi megváltoztatásában. Az Egyetemes Filozófiatörténet neves szovjet filozófusok kollektív munkája. A könyv szerzői a magyar kiadás számára átdolgozták és kiegészítették azokat a fejezeteket. amelyek a Lenin halála utáni marxista—leninista filozófia fejlődését ismertetik. A művet — mely az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg — nagy haszonnal forgathatja mindenki, aki filozófiatörténeti kérdések iránt érdeklődik. (Kossuth Kiadó) ÚRI MURI Á debreceni Csokonai Színhez háromnapos vendégjátéka Móricz Zsigmond Űri murijának bemutatója mindig művészi eseményt jelent. A darab alapgondolata mély, társadalomkritikája világos és egyértelmű. Színpadra állítja a régi magyar úri világot a maga embertelenségével, aljasságával. Rámutat arm, hogy alapjában kell megváltoztatni azt a társadalmi rendet, amelyben azoknak, akik a jobb emberségért, a haladásért küzdenek, el kell buk- niok. Ma már részesei vagyunk az új, megváltozott életnek, d; a múlt példáját jó ha megmutatják a fiataloknak, akik nem ismerték a régi, kapitalista úri Magyarországot. A darab hőse Szakhmáry Zoltán 300 holdas földbirtokos, aki a világot akarja megváltani tervezgetéseivel, a pusztulás és elposványosodás elleni küzdelmében. El kell buknia, mert senki nem segíti, a tespedt és poshadt rend őt is lehúzza a sárba Mintagazdaságot akar, de minden jószándékát elbuktatják. Eladósodik és amikor szembekerül feleségével, Rhé- dey Eszterrel, lelkiekben is nagy megrázkódtatáson megy át. A féktelen mulatozások hajszájában szerelmes lesz egy kis béreslányba. A lány cserbehagyja és megszökik. A feleségével való tragikus ösz- szetűzés után öngyilkos lesz. Minden színháznak nehéz és nagy munka Móricz Zsigmond Űri murijának előadása. Ügy érezzük, a debreceniek vállalkozása ez esetben meghozta azt a sikert, amelyet a debreceni Csokonai Színház együttese megérdemelt. Szakhmáry Zoltán szerepében Sárosdy Rezső emberi volt és túlfűtöttségében is mértéktartó. Felesége, Tímár Éva méltó partner volt, — bár voltak jelenései, melyekben szerepénél is ellenszenvesebbé tette alakítását. A vidéki város tespedt és csak a szórakozást kereső úri figuráinak alakjaiban nagyszerűen formálta meg az ezredes szerepét Sallai Imre. A darab motorja Gerbár Tibor volt Csörgheő Csuli szerepében. Ahogy mulat, ahogyan becsapja a parasztokat és ugyanakkor siratja a megdöglött kedvenc disznaját, igazában mutatja meg annak a társadalomnak üres és lélektelen figuráját. A kis parasztlányt Szabó Ildikó formálta meg, vonzó kedvességgel és nagy színpadi rutinnal. Kitűnő alakítást nyújtott Gyulai Károly és Bángyörgyi Károly Jászai-dijas. Kis szerepében Novák István Jászai- dijas kabinet alakítást nyújtott. Az előadásnak nagy sikere volt. Az első felvonás vontatott. túl lassú tempóban indult. A rendező ezzel az akkori társadalom tunyaságát, lustaságát akarta érzékeltetni. Túl hosszú, és túl mozgalmas á mulatási jelenet is. Tömörebben és rövidebben jobb volna, nem fárasztaná a nézőket. A darabot Lengyel György rendezte, a díszleteket Varga Mátyás Kossuth-díjas érdemes művész készítette. A stílszerű és szép színpadi ruhákat Gre- guss Ildikó tervezte. Farkas Pál Délután 5-kor Madridban SPANYOL FILMDRÁMA A délután öt óra az az időpont, amikor megkezdődik a bikaviadal, illetve annak leglátványosabb része. Délután öt óra előtt azonban már folyik a drámai harc, amelyben szemben állnak egymással azok, akiknek az életüket kell kockáztatniuk, és azok, akiknek kötelessége az előbbiek népszerűségét és bevételét irányítani. A viadalt hirdető plakátok mögött két világ húzódik meg: a torreádor és a menedzser világa. Ez a két világ néha összeütközik és az ebből keletkező drámai helyzet sokkal súlyosabb, kegyetlenebb, mint ami az arénában aiakul ki. Az ünnepi hangulat, a siker, a hírnév árnyékában meghúzódó drámát kívánta Bardem, a világhírű rendező a Délután 5-kor Madridban című filmjében megmutatni. A magyarra szinkronizált filmben Garics János, Szabó Ottó, Bánki Zsuzsa és Kohut Magda hangját hallhatjuk. Hogyan és hol készül a hanglemez? Technikai bravúrok — Konkurrencia-e a magnetofon — Verslemezek Ma már százezrek kedvelik, szeretik a hanglemezt, mint a gyönyörködtetés, szórakoztatás, s mondjuk ki bátran; a tanítás egyik fontos eszközét. A jó hanglemez barátunk lett akár a könyv, igazán megbecsült, dédelgetett és sokat keresett barátunk. De mit tudunk róla? Hol készül, hogyan készül? Mi történik addig, amíg eljut otthonunkba és kedvünkre szolgálhat? Kérdéseinkkel az egyik legjobb magyar szakértőhöz, Beck Lászlóhoz, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat művészeti vezetőjéhez fordultunk. Távhatású lemezjátszó — Három főbb részre tagozódik a gyártási folyamat: — kezdte válaszát a művészeti vezető — a felvételre — ez a mi vállalatunknál történik, — a sokszorosításra, — ezt a műveletet a Budapesti Hang- lemezgyárban végzik el, a következő részt, az elosztást, a hanglemezboltok, könyvesboltok, valamint a földművesszövetkezeti kultúrcikk üzletek végzik. A gyártási folyamat: — A felvételek stúdiónkban folynak, — mondja Beck László — ám ha úgy kívánja a zeneszám, akkor például hangversenytermékben, templomokban is készítünk felvételeket. — Miért szükségesek a „külső” felvételek? — kérdezzük. — A térhatás miatt, természetesen a lejátszásnál is érvényesül majd ez, ha térhatású a lemezjátszó. — Sok ilyen lemezjátszó van már Magyarországon? — Elég sok, de a hazai sorozatgyártását csak ezután kezdik el. De ne aggódjanak •& lemezjátszó tulajdonosok, e lemezeket mikrobán is- kibo- csátjuk. (Beck László itt megemlítette, hogy az úgynevezett normál lemezek gyártását már teljesen megszüntették hazánkban, ez a lemeztípus elavult.) — A felvétel — +öbb ré~»- letben — magnószalagra történik — folytatja — és mindig a jobban sikerült részekből vágjuk össze a teljes anyagot,' műsort, hangversany- számot, hogy a lehető legjobb minőséget kapj uk. ' Azután egy készülék segítségével puha lakklemezre „vágjuk át” a zenei vagy prózai művet. Ez a lakklemez kerül ki a gyárba. — Milyen zenei missziót tölt be Magyarországon a hanglemez? — kérdeztük. — Ügy vélem e kérdéssel kapcsolatban még van tennivalónk, ugyanis a kibocsátott lemezmennyiségnek 80 százaléka könnyűzenei mű. A fennmaradó húsz százalék komoly zenei, lemez azért jelentős mértékben segít fejleszteni a zenekultúrát, különösen olyan helyeken: vidéki városokban, falvakban, ahol nincs rendszeres hangverseny élet. A magnetofon konkurr enciája óhatatlanul felvetődik bennünk ez a kérdés is: milyen konkurrenciát jelent a hanglemezgyártásnak a mind népszerűbbé váló magnetofon? — Bizonyos konkurrenciát tagadhatatlanul jelent — válaszolja Beck László. — De az eddigi tapasztalatok szerint ez a konkurrencia nem komoly, nem jelent igazi veszélyt. A magnetofont jellegénél fogva, inkább játékokra és játékokhoz használják, mint komoly zene „tárolására”, meghallgatására. Igaz, a táncszámoknál kicsit más a helyzet, komoly konkurrenciát mégsem jelent A határban hárman dol- goztunk. Mind a hárman fiatalok, húsz év körül. Én magam is alig húszéves. Élt bennem valami, valami ki nem mondott, nekem is sokszor érthetetlen vágy, olyan élet után, amelyben kevesebb a rendszertelenség, a meg nem értettség. Az életet egyáltalán nem ismertem. Tudtam, hogy a falu határán túl is van élet, el is jutottam már egy-két kis városba, olvastam is valamit, filmeket is láttam. Ezekből próbáltam összeállítani egy magamképzelte kis világot, ennek éltem, ennek dolgoztam. Szüleim nem korlátoztak, bár minden lépésemet szemmel tartották. Pénzt nem vettek el tőlem a keresetemből, de el kellett számolnom. Ezt különben magam még pontosabban cselekedtem. A vírtuskodó dohányzásról is leszoktam, de ezt nem anyagi okok miatt tettem. Elmém nyiladozása volt ez. Már négy éve, hogy a gépállomáson dolgozom. Emlékszem, úgy kezdtem, hogy miután felvettek, jelentkeztem munkára a főgépésznél. A főgépész elvtárs elküldött a főkönyvelőhöz munkalapokért. Azt kérdezte tőlem a főkönyvelő: „Milyen munkalapokat kérsz?” Nem tudtam, hát a válla- mat húzogattam. Mosolygott és visszaküldött. Az irodától a szerelőcsarnokig nyolcszáz méter utat tettem meg oda is, vissza is. A főgépész azzal küldött ismét vissza, hogy fehéret kérjek. Kértem. Kaptam is üres, fehér papírt, amit közönségesen A megfogalmazói lan vágy miniszterpapimak nevez még a nagyapám is. E sétálás közben valami nekem nem tetszett. Az udvaron és a szerelőcsarnokban dolgozó traktorosfiúk és traktoroslányok sanda mosollyal követtek. A főgépész megdicsért, „derék legény vagy öcskös” — mondta és megkérdezte: „Tudod-e most már, hogy hol az iroda?” Nagyon bambán nézhettem, mert mindenki, aki ott volt a közelünkben, — cinkosan bár, — de mégis hangosan nevetett. Én bámultam ügyes kezeiket — melyeket csak félszemmel figyeltek, mert a másik velem volt elfoglalva, — hogy milyen ügyesen mozognak. A főgépész most azt kérdezte: „Ismered a gépállomás igazgatóját?” Nem én, feleltem félelemmel a hangomban. „No keresd meg, mert ha nem, akkor a mai napért sem kapsz egy fillért sem, no meg holnaptól felmondok.” A pénz nem is izgatott volna, de én dolgozni szeretnék. Annyi bátorságom volt, hogy megkérdezzem: Hol található a gépállomás igazgatója. Nagyon sajnálatos lehettem, mert mellettem egy nyakig olajos ember, őt láttam a legolajosabbnak és a legszerényebbnek, megszólalt: „Ne ijedjen meg kedves munkatárs, keresse, itt van közöttünk, most tanítja a főgépészt arra, hogy hogyan kell traktorokat javítani és embereket irányítani egyszerre.” Míg ezt mondta, a keze addig is járt. Ez a megmentőm. gondoltam, s közben kerestem valakit, aki munkásnak meg vezetőnek is kinéz. Mindenki serényen dolgozott. Egy pajkosszemű traktoro^Iány szamárfület mutatott. Épp ez hiányzott, komoly munka és szamárfül. Bár a szamárfület más nem vette .észre, engem mégis nagyon zavart. Közben próbáltam tovább keresni azt, aki a gépállomás igazgatója lehet. Egy elegáns fiatalember lépett be, majdnem katonás határozottsággal mondja: „Elvtársak, ma négy órakor szakszervezeti gyűlés.” Valaki odaszól neki, én nem veszem észre, hogy ki: „Itt egy új tag, rá is számíthatsz.” Ekkor találtam meg önmagamat. A fiatalember, aki maga sem lehet idősebb nálam, milyen magabiztos. Ez elhatározásra és cselekedetre késztetett. Visszafordultam a főgépészhez és félős-félszegen ezt mondtam, némi zavarra] a hangomban: „Főgép ász elvtárs, én itt nem ismerek senkit. Ha talán valami más munkát tetszene adni.” Az előbbi védelmezőm, aki azóta még serényebben dolgozott, megszólal: „No, jól van fiatalember, gyerünk munkára!” Azzal kért, hogy kövessem Kivitt az udvar egyik zugába és egy halom szétszórt — most már tudom — törött, elkopott traktoralkatrész mellet megállt. Ezt mondta: „Ezekből vagy két traktort készitel, vagy áthordod oda, ahol a többi ilyen elfekvő alkatrész van;” és ezzel egy halomba hordott törött, kopott alkatrészhegyre mutatott, majd. otthagyott. Délben zsebből megebédeltem, azután dolgoztam tovább. Már mind áthordtam, ami mozgatható, amikor szalad egy tőlem jóval fiatalabb legényke és így mutatkozik be: „Zoltán vagyok, a legfiatalabb traktorosa a gépállomásnak.” Majd így folytatja: „A kupacnak nem az északi oldalára kell ám rakni az alkatrészeket, mert megfáznak, hanem a délire.” Azzal otthagyott. Válogatom az általam áthordott darabokat és hordom a déli oldalra. Mi tagadás, most már unottan. Erre szalad a délelőtt szamárfület mutató, csinos leányzó, kék overálljában, és a nevetéstől fulladozva mondja: „Nem a déli oldalra kell, hát itt elsüti a nap. a nyugatin lesz jó helye.” ö is otthagy. No. most légy okos Domokos. Most már csak a könnyűeket hordom, rájövök, hogy ez kitolás. Kitolás!?! Mintha éles pengéjű kést szúrtak volna az odalbordáim közé a szívemig, úgy hasított belém ez a szó, hogy „kitolás”. ' Most már nem hagy békémet, üldöz, az agyamban motoszkál. Melegem van. Míg a nehéz alkatrészeket cipeltem egyszer sem éreztem' meleget. Nemcsak melegem van, de azon kapom magam, hogy mint egy felbőszült bika fújtatok, szuszogok, agyam lüktet, és e lüktetésbe most már ütemesen, melodikusán egy sző: ki-to-lás, ki-to-lás, ki- to-lás. Már erre az ütemre lépek, emelem a most már átkozott, törött-kopott traktoralkatrészeket, a kitolás ütemére dobom a kupacba, nem, nem dobom, vágom, örömöm telik benne, ha felbőszült, haragos dobásom szikrát csihol az egymáshoz vágott acéldarabból. Minden dobásnál káromkodom a fogaim között. Szidok már mindenkit, a gépállomást is, meg az embereket is. Emberek, embertársak, barátok! — Hát az ember nem arra született, hogy kitoljatok vele. Hát nem értitek? Ordítani, üvölteni szeretném ezt a fületekbe. Tehetetlenségemben csak káromkodni tudok és a ki- to-lás ütemére mozogni, pö- röjként csapni a kupacba a törött acélt. — Nos, mit szeretne mondani? Az az elegáns fiatal férfi áll a hátam mögött. Csak hápogok. Mire ő: — Szeretném közölni magával, hogy szorgalmas munkájával meg vagyok elégedve. Gratulálok.' Holnaptól a szerelőcsarnokban dolgozik. Jó, traktoros, becsületes munkás lesz magából. Én vagyok az igazgató. , Sigér Imre Bravúrok —- Nem olyan régóta fog’al- kozunk irodalmi, más szóvá1 prózai lemezek gyártásával, (ami nem zene és ének, azt a szakmában prózának hívják, tehát a verset is) — hangzik a válasz —, mégis szép eredményeket értünk el. Legjelentősebb prózai lemezünk eddig, a Magyar Líra gyöngyszemei című, három lemezes gyűjtemény volt. Ebből állandó utánnyomásra van szükség Jelenleg pedig folyamatban vannak a Magyar költők című sorozat előkészületei. E sorozat lemezein neves előadóművészek tolmácsolásában hallgathatjuk majd a régi magyar költők legszebb műveitől kezdve a mai költők verseiig, költészetük legszebb darabjait. Hadd mondjam el, hogy a verslemezek már elérték azt a példányszámot, amit a legnépszerűbb komolyzenei lemezek. Az úgynevezett bravúrokról szólva, Beck László elmondotta, az is lehetséges, hogy egy művész énekel, és a lemezről egész kórus hangját hallhatjuk, ha akarja a rendező, akkor több szólamban vagy kánonban is. — Hogyan valósul meg ez? — érdeklődtünk a technikai lebonyolítás után. — Először felvesszük a dallamot vagy zenét — hangzik a válasz —, aztán — esetleg fülhallgatóval a fején a művész hallja az első szólamot, így énekli hozzá a másodikat harmadikat. E technikával sokféle érdekes lemezt lehet készíteni. Kiss Déneí 1863. május 5. 7