Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-28 / 122. szám

Külpolitikai események sorokban Tudósok levele Kennedyhez. 103 amerikai tudós és mű­vész, közöttük 11 Nobel-díj as felhívást' intézett Kennedyhez, sürgetve az atomfegyver-kísér­leteket betiltó egyezmény megkötését. A felhívás rámu­tat, hogy az amerikai népet mélységesen nyugtalanítja a tárgyalások eredménytelensé­ge. "(New York, AP) Cukorvásárlási láz Chicagó­ban. Chicagóban cukorvásár- lásí láz tört ki, mivel az év első hónapjaiban 75 százalék­kal emelkedett a cukor ára és a lakosok további drágulás­tól tartanak. Az USA-nak va­lóban kevés a cukorkészlete, nem utolsósorban Kubával való kereskedelem beszünte következtében. (New York, TASZSZ) Tüntetések Strauss ellen. Izraelben heves tüntetések zajlottak le Strauss volt nyu­gatnémet hadügyminiszter lá­togatása ellen. Ez nyilván el­jutott Strausshoz is, s ez kész­tette arra. hogy Izraelbe ér­kezésének körülményeit elhall­gassa. (Tel Aviv, MTI) Az iraki eseményekről. A hét végén lezajlott iraki ese­mények kormányellenes ösz- szeesküvés leleplezésének be­jelentése és 11 személy kivég­zése komolyan veszélyezteti az arab államszövetség, Egyip­tom, Szíria és Irak uniója lét­rejöttét. Az iraki Nasszér-ba- rát erők felszólították az ira­ki vezetőket, közvetítsenek Szíria és Egyiptom között. (Bagdad, MTI) Amerikai hadihajók provo­kációja. Május 21-én amerikai hadihajók a ködleple alatt behatoltak a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság fel­ségvizeire, elfogtak és erő­szakkal magukkal hurcoltak egy halászhajót a legénység­gel együtt. Ezzel kapcsolat­ban tiltakoztak a fegyverszü­neti egyezményt sértő provo­káció ellen és követelték a fe­lelősségre vonást (Phenjan, MTI) Bán vaom 5ás Szlovákiában Május 23-ám a szlovákiai Cigel bányában bányaomlás következett be. Az omlás kö­vetkeztében 10 ember telje­sen elszakadt a külvilágtól. A mentési munkálatok meg­kezdése után két órával si­került megmenteni az egyik bányászt, aki még csak meg sem sebesült. Még ugyanozon a napon egy másik bányászt is kimentettek, aki jelenleg kórházban van. A harmadik bányászra május 24-én talál­tak rá, de kórházba szállítás közben meghalt. A mentési munkálatok folytatódnak, de a kiküldött bizottság véleménye szerint a hét bányász megmentésére nincs remény. Szovjet javaslat Genfben A Földközi-tenger térségének atom légy vérmentes övezetté nyilvánításáról Genf, (MTI): A Tizennyolchatalmi Lesze­relési Bizottság hétfőn dél­előtt megtartott 137. plenáris ülésén Carapkin nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője jegyzőkönyvbe vétel céljából hivatalosan a leszerelési érte­kezlet elé terjesztette a Föld­közi-tenger térségének atom­fegyvermentes övezetté nyíl vánításáról szóló szovjet ja vaslatot. Carapkin hangsúlyozta, hogy az értekezlet ismét zsákutcába jutott, mert a nyugati hatalmak nem mutatnak érdeklődést a leszerelés iránt. Rámuta­tott, hogy a leszerelés ügyére rendkívül súlyos viszályt jelentenek az olyan fejlemények, mint egy sokoldalú NATO- atomhaderő felállításának terve, vagy a múlt hé­ten Ottawában tartott NATO-értekezleten hozott határozatok. A szovjet álláspontot támo­gatta Arisztov bolgár küldött. A nyugati hatalmak nevé­ben Stelle amerikai és God- ber brit delegátus elutasító választ adott a szovjet javas- Satra és megpróbálta azt „propaganda manőver” színé­ben feltüntetni. Az ülés berekesztése előtt Josue de Castro nagykövet, a brazil küldöttség vezetője az­zal a felhívással fordult az atomhatalmakhoz, hogy mi­előbb állapodjanak meg az atomfegyver-kísérletek eltiltá­sában. Az értekezlet szerdán tartja következő ülését. Moszkva, (TASZSZ): Az Izvesztyija hétfő esti számában Alekszej Adzsubej, a lap főszerkesztője nyilt le­véllel fordult William R. Hearst JR.-hoz, a Hearst-la- pok kiadójához és tulajdono­sához, azokkal a fantasztikus koholmányokkal kapcsolatban, amelyek a Hearst-konszern lapjaiban, köztük a New York Journal American-ben. jelcn- ■ tek- meg szovjet űrhajósok állítólagos pusztulásáról. A New York Journal Ame­rican azt állította, hogy az elpusztult szovjet űrhajósok egyike Pjotr Dolgov volt, akit állítólag 1960. október 11-én bocsátottak fel a vi­lágűrbe. Ezzel kapcsolatban Adzsu­bej nyilt levelében azt ajánl­ja, hogy jobb volna, ha Hearst munkatársai jobban utána néznének a dolgoknak. Akkor könnyen megállapít­hatták volna, hogy Pjotr Iva- novics Dolgov valóban elpusz­tult ugyan, de nem 1960-ban, hanem 1962 november 1-én, amikoris Jevgenyij Andrejev őrnaggyal együtt a történe­lemben példátlan ejtőernyős ugrást hajtott végre a sztra­toszférából. A New York Journal Ame­rican arról is hírt adott, hogy rejtélyes módon eltűnt négy „szovjet űrhajós”: A. Be- lokcmyev, I. Kacsur, A. A. Gracsev, és G. Mihajlov. Az amerikai lap hivatkozik az Külpolitikai széljegyzet „Új" Európa... Jelentéktelen dolog, de mulatságos, azért érdemes el­mondani. Magyar, német, cseh, szerb, horvát és román nyelven új folyóiratot alapított a „Kelet-Európai Menekültek Mün­cheni Központja“ (A hosszú név mögött kevesen állnak; néhány hazájából megszökött s hazája ellen uszító legi­timista és fasiszta „politikus”, akik különféle kétes szer­vezetekben fejtenek ki tevékenységet, amerikai pénzen.) Az új lapot nagy csinnadrattával harangozták be, de senki se figyelt rájuk — ki törődik ma már az érdekes­ségét vesztett politikai „rezervátum” hazaáruló igyekezeté­vel? A lap megindult, szerény kivitelben, hat nyelven alacsony példányszámban. A címoldalán furcsa ábra van, nem lehet tudni, keresztfát jelképez-e vagy lakodalmat vagy kovácsműhelyt. De nem is ez az érdekes, hanem a progi am-nyilatkozat és a vezércikk. A nyilatkozat ugyanis azt mondja, hogy az „Új Európa” a jelenlegi vi­lágpolitikai helyzetben követhető egyetlen helyes irányi jelöli meg — „amint azt a következő vezércikkben is kifejtjük" —; Európa, e „sokat szenvedett földrész” éle­tében igazán újat s mait. Érthető kíváncsisággal kerestem ezek után a vezércik­ket, mi hát az a „vadonatúj”? A vezércikk címe: „Új Európa S ugyan ki írta? Dr. Habsburg Ottó. No, ez aztán szép „új" Európa lehet. De még valami hozzátartozik a dologhoz. Néhány nap múlva olvastam egy francia lapban. „Új Európáik” szer­kesztősége minden nagyobb újsághoz küldött tiszteletpél­dányt,, azzal a kívánsággal, hogy írjanak a megjelenéséről. Egyedül a Paris Presse tette meg — a Humor című ro­vatában. A következőképpen: Néhány sor a lapról, a prog­ramról, majd a vezércikk írójáról ennyi: „Habsburg, Habs­burg ... mintha ezt a nevet hallottuk volna már vala­hol?! ... Válasz az amerikai rágalomra fldzsubsj nyílt levele a KearsMapok kiadójához és tulajdonosához Ogonyok című szovjet folyó­irat 1959-ben megjelent 42-ig számára, a szovjet folyóirat valóban említett néhányat e nevek közül, de közleményé­ben műszaki dolgozókról volt szó, akik Űrrepüléseknél és nagy magasságban végzett repüléseknél egyaránt hasz­nált készülékeket próbálnak ki. „Ám, afni a lepőbb: közü­lük senki sem repüli a világ­űrbe, valamennyien élnek, egészségesek” — írja Adzsu­bej. „A New York Journal Ame­rican-ben megjelent közle­mény tiszta badarság. Azok, akik felelősek ezért, kétszer is hozzánk fordultak és mind a kétszer tagadó választ kap­tak tőlünk”. — Önök semmiképpen sem tudnak megbéké’ni azzal a gondolattal — írja Adzsubej —, hogy hatalmas építő mun­kájában a Szovjetunió már az Egyesült Államok sarkában van, a tudomány, az űrkuta­tás területén pedig messze önök előtt jár. Sok ezer tonna papírt fecsérelnek arra, hogy bebizonyítsák; Oroszország, a Szovjetunió — úgymond — nem járhat az Egyesült Álla­mok előtt egy olyan nagy- horderejű versenyben, mint aminő á világűrben folyik. Az amerikai lapban megje­lent firkálmányok további célját Adzsubej —; a nyilt levél szerint — abban látja, hogy „viszályt próbálnak fel­idézni a szovjet és az ameri­kai nép között, a két ország tudósai között, félre akarják vezetni a közvéleményt, az egyszerű amerikaiakat. — Ezzel önök már nem most először próbálkoznak, de egyre kevesebb sikerrel” — állapítja meg befejezésül Adzsubej. Afrika nagykorú lett SeJiou Touré nyilathozata A Le Monde beszélgetésit közöl Sekou Touré guinea! köztársasági elnökkel, aki közvetlenül az Addisz Abeba-i csúcskonferencia után nyilat­kozott a lap munkatársának. — Afrika bebizonyította, . hogy nagykorúvá vált — mondotta Sekou Touré. — Az értekezleten nem arról volt szó, hogy az egység és a for­radalom között válasszunk, mert az egység és forrada­lom fogalma szorosan össze­függ. 93. Torp szó nélkül jobbra hú­zódott, átadta neki a helyet a volánnál. A tiszt beült a ko­csiba. — Nem tartóztatták fel a kocsikat az úton? — kérdezte a Hauptmann. — Nem, — válaszolta Torp. A terepjáró elindult. A Ha­uptmann kihajolt az ablakon, hátranézett és megnyomta a dudát. Aztán balra fordult és vigyázva átvágott az út szé­lén. Befordult az erdőbe. Meggyújtotta a terepjáró lám­páit. A fényszórók sugara vil­iózva ugrált az óriás fenyők vastag törzsén. A fák olyan sűrűn álltak egymás mellett, 1963. május 28. hogy valósággal áthatolhatat- lannak tűnt az erdő. — Betyár egy út — mondta maga elé Torp. — Az, mosolyodott el a Hauptmann, miközben újabb éles kanyart vett. Látni lehetett: a Haupt­mann jól ismeri az erdőt. Hol egyik, hol másik oldalára dőlt a terepjáró, majdnem hogy súrolva a két oldalt álló fák törzsét cikkcakkokban, ki­dőlt fák és sűrű bokrok kö­zött lavírozva haladt. Ribin a visszapillantó tü­körbe nézett. A teherautók bukdácsolva követték a te­repjárót. Eltelt vagy negyven perc. Egy tisztás látszott előttük, Annak irányába tartott a ko­csi. — Most egy elég mély árok következik, — mondta Ha­uptmann. — Kapaszkodjanak. Ribin csak akkor látta meg a széles árkot, amikor már néhány méterre volt tőle. Ön­kéntelenül a kocsi ajtajába kapaszkodott. Az árkok mel­lett egy újabb tiszt állt. Oda­ment a terepjáróhoz, s a ke­zével mutatott valamerre. — Térjél jobbra! A Hauptmann engedelme­sen jobbra kanyarodott a ko­csival. A tiszt ott maradt. Ribin még látta, amint oda­ment a terepjáró mögött húsz méternyire haladó ve­zérkocsihoz. Elérték az árkot. Úgy tűnt, mintha a terepjáró kerekei a levegőben lógnának, s a ko­csi perceken belül a mélybe zuhan. De a Hauptmann ügyesen forgatta a kormányt a kocsi kissé félrefordult, s lecsúszott a meredek homo­kos parton. Porfelhő lepte el a kocsit. Még az erős fényszórósuga­rak sem tudták áttörni a több méter magasságban kavargó sűrű porfüggönyt. Semmit sem láttak maguk előtt. A Hauptmann azonban nem so­kat törődött a helyzettel. Ma­gabiztosan vezetett, mint aki nem először kísérli meg ezt a bonyolult átkelést. Bekap­csolta mind a két féket, s bravúros ügységgel tette le a kocsit á völgy alján. Aztán gázt adott, a terepjáró orra az ég felé emelkedett, s máris a túlsó parton voltak. — Megnézzük, hogyan tud­nak átkeveredni ezen a völ­gyön a teherautók — mondta, s azzal kiszállt a kocsiból. A többiek is kiszálltak, s a part széléig mentek vissza. A Dieselek meg-megerősödő dübörgése töltötte meg az éj­szakát'. A nagy lomha gép­kocsik, — amelyeknek csak a körvonalai látszottak a sötét­ben, — a völgy széléig men­tek ott a mélybe csúsztak, majd bőgve-nyögve kapasz­kodtak a másik oldalon felfe­lé. A szakadékhoz érve mind­egyiknek felgyulladt a fény­szórója, a másik oldalon pe­dig sorban kioltották fényei­ket. Ámbár vajmi keveset ér­tek azok a lámpák. Az egész völgyet hatalmas áthatolha­tatlan, s ráadásul egyre erő­södő porfüggöny vonta be. — Ügyes gyerekek, — szó­lalt meg a Hauptmann, ami­kor látta, milyen okosan, gyorsan vezetik át a teher­autókat a széles, árokszerű, hosszú szakadékon. — Ä szentségit...! Az egyik, teherautó, amely éppen most kezdte meg az ereszkedést, oldalára fordult, s hengergőzve zuhant a völgy fenekére. — Vissza! — kiabált a Ha­uptmann. De Ribin nem hallotta. Egy perc alatt ott termett az ösz- szetört, felfordult autónál. El­szorult a szíve. A súlyos ko­csi maga alá temette, s halál­ra zúzta a sofőrt. Az autóban ülő két másik — szintén né­met katonai egyenruhába öl­tözött — szovjet felderítőt a lendület szerencsére kirepítet­te a kabinból. Semmi bajuk nem lett. Ribin némán állt beosztott­jának holtteste felett. Néhány órával ezelőtt nyolc társuk adta életét, hogy lefegyverez­hessék a hamburgi gépkocsi­karavánt kísérő fasisztákat. Az akciót körültekintően ki­dolgozták, rajtaütésszerű volt a támadás, mégis súlyos áldo­zatba került. S most még egy embertől kellett búcsút ven­niük. És ki tudja, hányukra vár még ugyanez a sors, amig megszerezhetik és a front túl­só oldalára küldhetik a rej­tekhely felbecsülhetetlen ér­tékű dokumentumait! De nem hátrálhatnak meg, mert ha lemondanak az archívumok megszerzéséről. ez később még Több ember, ezrek éle­tébe kerülhet. Hatalmas tét forog kockán! Ribin utasítást adott, hogy szedjék ki az elhunyt holttes­tét a kocsi roncsai alól, s helyezzék el valamelyik má­sik teherautóban, aztán visz- szament a terepjáróhoz. A’ szerencsétlenség miatt megszakadt átkelés a völgy egyik oldaláról a másikra csakhamar folytatódott. Utána ismét a sűrű bokrok­kal benőtt erdőben haladtak tovább. Egyszercsak hatalmas sziklatömb tűnt fel a terepjá­ró előtt. Nem sokkal arrébb egy másik óriás sziklatömb emelkedett ki a földből. A kettő között három méternyi széles, mély szakadék táton­gott. — Megjöttünk, — mormog­ta maga elé Torp. — Itt? — kérdezte Ribin. — Nem. — A Hauptmann megnyomta a dudát. A sziklák mögül két tiszt jött elő. Az egyik odament a Hauptmannhoz és mondott neki valamit, a másik meg közvetlenül a terepjáró mo­torháza előtt telepedett a földre. Ribin látta, amint a földbe túrt valami kis kézi szerszámmal, s egy vastag drótkötél végét emelte ki on­nan. Utána a terepjáró von­tatókampójába erősítette a kötél végét. (Folytatjuk) Béke-dekrétum Holy Lochban LONDON, (MTI): Nagy béketüntetés volt szombaton a skóciai Holy Lochban levő amerikai Po­laris támaszpontnál. Az angol és a skót .békebizottság hívá­sára az ország minden részé­ből összesereglett tüntetőik kö­zött ott voltak az atomlesze­relésért küzdő mozgalomnak: a CND-nek, a százak bizott­ságának, a bányászszakszer­vezetnek, a kazánkészítők és az építőmunkások szakszerve­zetének küldöttei és Nagy- Britannia Kommunista Párt­jának több vezetője is. Az egész napos demonst­rációk részvevői „ki a Polarisszal!” jelszóval fel­vonultak Glasgow főútvo­nalain, majd három cso­portban indultak Holy Lochba. A gyalogosan, vonaton és ha­jón érkező békeharcosok .az amerikai támaszpontnál nagy­gyűlést tartottak. A nagygyűlés végén a tün­tetők „függetlenségi kiáltvány­nyal” fordultak az angol nép­hez. Ünnepélyesen kijelentjük : — hangzik a kiáltvány — meggyőződésünk, hogy a ha­zánk földjén létesített külföl­di támaszpontok, különösen a Holy Loch-i amerikai Poláris- bázis egyáltalán nem szolgál­ja Nagy-Britannia védelmét ellenkezőleg, halálos veszély­be sodorja szigetországunk népét. Meg kell szüntetni minden nukleáris támaszpon­tot! Tiszteletben kell tartani valamennyi nép függetlensé­gét! Fel kell számolni vala­mennyi katonai szövetséget! Mélységesen hiszünk ab­ban, hogy a béke erőinek összefogásával elérjük eze­ket a célokat!” A Holy Loch-i tüntetés nap­ján újabb békeharcosokat ál­lítottak bíróság elé — a mar^ hami légi támaszponton ren­dezett két előbbi tüntetés rész­vevői felett hoztak ítéletet. A százhúsz vádlott többsé­gét pénzbüntetésre ítélték, ti­zenegy békeharcos egy héttől egy hónapig terjedő börtön- büntetést kapott. Meghalt Lambrakisz baloldali görög parlamenti képviselő Athén, (MTI): Hétfőre virradó éjszaka a szaloniki kórházban 45 éves korában meghalt Grigoriosz Lambrakisz görög békehar­cos, baloldali parlamenti kép­viselő. Lambrakisz május 22-én éppen egy törrueggyű lésről tartott hazafelé, amikor egy neofasiszta motorkerékpárral elgázolta. A bátor hazafi éle­téért azonnal megindult a küzdelem. Angol, szovjet, csehszlovák és magyar agy­sebészek utaztak Görögor­szágba, hogy konzíliumot tart­sanak görög kollégáikkal. Mindez azonban már nem segített, s Lambrakisz va­sárnap éjszaka bekövetkezett haláláig, nem tért eszmélet­re. A minden tekintetben ki­váló Grigariosz Lambrakisz alelnöke volt a nemzetközi enyhülésért és a békéért küzdő görög bizottságnak és korábban tanársegédje az athéni orvostudományi egye­tem szülész- és nőgyógyásza­ti karának. Az ellene elkövetett me­rénylet országszerte viharos tiltakozást váltott ki. Mint a TASZSZ jelenti, Görögor­szágban mindenütt tüntetése­ket és nagygyűléseket tartot­tak, s ezeken követelték: áll­ják útját a fasizmusnak, szi­gorúan büntessék meg a gyilkost, s mondjon le a kor­mány. A Reuter legújabb tu­dósítása szerint Lambrakisz halálát követően Szalonikiban szigorú biztonsági intézkedé­seket foganatosítottak a ható­ságok. Rendőr- és csendőrosz­tagokat vezényeltek ki, s a katonáktól megvonták a ki­menőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom