Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-28 / 122. szám
Külpolitikai események sorokban Tudósok levele Kennedyhez. 103 amerikai tudós és művész, közöttük 11 Nobel-díj as felhívást' intézett Kennedyhez, sürgetve az atomfegyver-kísérleteket betiltó egyezmény megkötését. A felhívás rámutat, hogy az amerikai népet mélységesen nyugtalanítja a tárgyalások eredménytelensége. "(New York, AP) Cukorvásárlási láz Chicagóban. Chicagóban cukorvásár- lásí láz tört ki, mivel az év első hónapjaiban 75 százalékkal emelkedett a cukor ára és a lakosok további drágulástól tartanak. Az USA-nak valóban kevés a cukorkészlete, nem utolsósorban Kubával való kereskedelem beszünte következtében. (New York, TASZSZ) Tüntetések Strauss ellen. Izraelben heves tüntetések zajlottak le Strauss volt nyugatnémet hadügyminiszter látogatása ellen. Ez nyilván eljutott Strausshoz is, s ez késztette arra. hogy Izraelbe érkezésének körülményeit elhallgassa. (Tel Aviv, MTI) Az iraki eseményekről. A hét végén lezajlott iraki események kormányellenes ösz- szeesküvés leleplezésének bejelentése és 11 személy kivégzése komolyan veszélyezteti az arab államszövetség, Egyiptom, Szíria és Irak uniója létrejöttét. Az iraki Nasszér-ba- rát erők felszólították az iraki vezetőket, közvetítsenek Szíria és Egyiptom között. (Bagdad, MTI) Amerikai hadihajók provokációja. Május 21-én amerikai hadihajók a ködleple alatt behatoltak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felségvizeire, elfogtak és erőszakkal magukkal hurcoltak egy halászhajót a legénységgel együtt. Ezzel kapcsolatban tiltakoztak a fegyverszüneti egyezményt sértő provokáció ellen és követelték a felelősségre vonást (Phenjan, MTI) Bán vaom 5ás Szlovákiában Május 23-ám a szlovákiai Cigel bányában bányaomlás következett be. Az omlás következtében 10 ember teljesen elszakadt a külvilágtól. A mentési munkálatok megkezdése után két órával sikerült megmenteni az egyik bányászt, aki még csak meg sem sebesült. Még ugyanozon a napon egy másik bányászt is kimentettek, aki jelenleg kórházban van. A harmadik bányászra május 24-én találtak rá, de kórházba szállítás közben meghalt. A mentési munkálatok folytatódnak, de a kiküldött bizottság véleménye szerint a hét bányász megmentésére nincs remény. Szovjet javaslat Genfben A Földközi-tenger térségének atom légy vérmentes övezetté nyilvánításáról Genf, (MTI): A Tizennyolchatalmi Leszerelési Bizottság hétfőn délelőtt megtartott 137. plenáris ülésén Carapkin nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője jegyzőkönyvbe vétel céljából hivatalosan a leszerelési értekezlet elé terjesztette a Földközi-tenger térségének atomfegyvermentes övezetté nyíl vánításáról szóló szovjet ja vaslatot. Carapkin hangsúlyozta, hogy az értekezlet ismét zsákutcába jutott, mert a nyugati hatalmak nem mutatnak érdeklődést a leszerelés iránt. Rámutatott, hogy a leszerelés ügyére rendkívül súlyos viszályt jelentenek az olyan fejlemények, mint egy sokoldalú NATO- atomhaderő felállításának terve, vagy a múlt héten Ottawában tartott NATO-értekezleten hozott határozatok. A szovjet álláspontot támogatta Arisztov bolgár küldött. A nyugati hatalmak nevében Stelle amerikai és God- ber brit delegátus elutasító választ adott a szovjet javas- Satra és megpróbálta azt „propaganda manőver” színében feltüntetni. Az ülés berekesztése előtt Josue de Castro nagykövet, a brazil küldöttség vezetője azzal a felhívással fordult az atomhatalmakhoz, hogy mielőbb állapodjanak meg az atomfegyver-kísérletek eltiltásában. Az értekezlet szerdán tartja következő ülését. Moszkva, (TASZSZ): Az Izvesztyija hétfő esti számában Alekszej Adzsubej, a lap főszerkesztője nyilt levéllel fordult William R. Hearst JR.-hoz, a Hearst-la- pok kiadójához és tulajdonosához, azokkal a fantasztikus koholmányokkal kapcsolatban, amelyek a Hearst-konszern lapjaiban, köztük a New York Journal American-ben. jelcn- ■ tek- meg szovjet űrhajósok állítólagos pusztulásáról. A New York Journal American azt állította, hogy az elpusztult szovjet űrhajósok egyike Pjotr Dolgov volt, akit állítólag 1960. október 11-én bocsátottak fel a világűrbe. Ezzel kapcsolatban Adzsubej nyilt levelében azt ajánlja, hogy jobb volna, ha Hearst munkatársai jobban utána néznének a dolgoknak. Akkor könnyen megállapíthatták volna, hogy Pjotr Iva- novics Dolgov valóban elpusztult ugyan, de nem 1960-ban, hanem 1962 november 1-én, amikoris Jevgenyij Andrejev őrnaggyal együtt a történelemben példátlan ejtőernyős ugrást hajtott végre a sztratoszférából. A New York Journal American arról is hírt adott, hogy rejtélyes módon eltűnt négy „szovjet űrhajós”: A. Be- lokcmyev, I. Kacsur, A. A. Gracsev, és G. Mihajlov. Az amerikai lap hivatkozik az Külpolitikai széljegyzet „Új" Európa... Jelentéktelen dolog, de mulatságos, azért érdemes elmondani. Magyar, német, cseh, szerb, horvát és román nyelven új folyóiratot alapított a „Kelet-Európai Menekültek Müncheni Központja“ (A hosszú név mögött kevesen állnak; néhány hazájából megszökött s hazája ellen uszító legitimista és fasiszta „politikus”, akik különféle kétes szervezetekben fejtenek ki tevékenységet, amerikai pénzen.) Az új lapot nagy csinnadrattával harangozták be, de senki se figyelt rájuk — ki törődik ma már az érdekességét vesztett politikai „rezervátum” hazaáruló igyekezetével? A lap megindult, szerény kivitelben, hat nyelven alacsony példányszámban. A címoldalán furcsa ábra van, nem lehet tudni, keresztfát jelképez-e vagy lakodalmat vagy kovácsműhelyt. De nem is ez az érdekes, hanem a progi am-nyilatkozat és a vezércikk. A nyilatkozat ugyanis azt mondja, hogy az „Új Európa” a jelenlegi világpolitikai helyzetben követhető egyetlen helyes irányi jelöli meg — „amint azt a következő vezércikkben is kifejtjük" —; Európa, e „sokat szenvedett földrész” életében igazán újat s mait. Érthető kíváncsisággal kerestem ezek után a vezércikket, mi hát az a „vadonatúj”? A vezércikk címe: „Új Európa S ugyan ki írta? Dr. Habsburg Ottó. No, ez aztán szép „új" Európa lehet. De még valami hozzátartozik a dologhoz. Néhány nap múlva olvastam egy francia lapban. „Új Európáik” szerkesztősége minden nagyobb újsághoz küldött tiszteletpéldányt,, azzal a kívánsággal, hogy írjanak a megjelenéséről. Egyedül a Paris Presse tette meg — a Humor című rovatában. A következőképpen: Néhány sor a lapról, a programról, majd a vezércikk írójáról ennyi: „Habsburg, Habsburg ... mintha ezt a nevet hallottuk volna már valahol?! ... Válasz az amerikai rágalomra fldzsubsj nyílt levele a KearsMapok kiadójához és tulajdonosához Ogonyok című szovjet folyóirat 1959-ben megjelent 42-ig számára, a szovjet folyóirat valóban említett néhányat e nevek közül, de közleményében műszaki dolgozókról volt szó, akik Űrrepüléseknél és nagy magasságban végzett repüléseknél egyaránt használt készülékeket próbálnak ki. „Ám, afni a lepőbb: közülük senki sem repüli a világűrbe, valamennyien élnek, egészségesek” — írja Adzsubej. „A New York Journal American-ben megjelent közlemény tiszta badarság. Azok, akik felelősek ezért, kétszer is hozzánk fordultak és mind a kétszer tagadó választ kaptak tőlünk”. — Önök semmiképpen sem tudnak megbéké’ni azzal a gondolattal — írja Adzsubej —, hogy hatalmas építő munkájában a Szovjetunió már az Egyesült Államok sarkában van, a tudomány, az űrkutatás területén pedig messze önök előtt jár. Sok ezer tonna papírt fecsérelnek arra, hogy bebizonyítsák; Oroszország, a Szovjetunió — úgymond — nem járhat az Egyesült Államok előtt egy olyan nagy- horderejű versenyben, mint aminő á világűrben folyik. Az amerikai lapban megjelent firkálmányok további célját Adzsubej —; a nyilt levél szerint — abban látja, hogy „viszályt próbálnak felidézni a szovjet és az amerikai nép között, a két ország tudósai között, félre akarják vezetni a közvéleményt, az egyszerű amerikaiakat. — Ezzel önök már nem most először próbálkoznak, de egyre kevesebb sikerrel” — állapítja meg befejezésül Adzsubej. Afrika nagykorú lett SeJiou Touré nyilathozata A Le Monde beszélgetésit közöl Sekou Touré guinea! köztársasági elnökkel, aki közvetlenül az Addisz Abeba-i csúcskonferencia után nyilatkozott a lap munkatársának. — Afrika bebizonyította, . hogy nagykorúvá vált — mondotta Sekou Touré. — Az értekezleten nem arról volt szó, hogy az egység és a forradalom között válasszunk, mert az egység és forradalom fogalma szorosan összefügg. 93. Torp szó nélkül jobbra húzódott, átadta neki a helyet a volánnál. A tiszt beült a kocsiba. — Nem tartóztatták fel a kocsikat az úton? — kérdezte a Hauptmann. — Nem, — válaszolta Torp. A terepjáró elindult. A Hauptmann kihajolt az ablakon, hátranézett és megnyomta a dudát. Aztán balra fordult és vigyázva átvágott az út szélén. Befordult az erdőbe. Meggyújtotta a terepjáró lámpáit. A fényszórók sugara viliózva ugrált az óriás fenyők vastag törzsén. A fák olyan sűrűn álltak egymás mellett, 1963. május 28. hogy valósággal áthatolhatat- lannak tűnt az erdő. — Betyár egy út — mondta maga elé Torp. — Az, mosolyodott el a Hauptmann, miközben újabb éles kanyart vett. Látni lehetett: a Hauptmann jól ismeri az erdőt. Hol egyik, hol másik oldalára dőlt a terepjáró, majdnem hogy súrolva a két oldalt álló fák törzsét cikkcakkokban, kidőlt fák és sűrű bokrok között lavírozva haladt. Ribin a visszapillantó tükörbe nézett. A teherautók bukdácsolva követték a terepjárót. Eltelt vagy negyven perc. Egy tisztás látszott előttük, Annak irányába tartott a kocsi. — Most egy elég mély árok következik, — mondta Hauptmann. — Kapaszkodjanak. Ribin csak akkor látta meg a széles árkot, amikor már néhány méterre volt tőle. Önkéntelenül a kocsi ajtajába kapaszkodott. Az árkok mellett egy újabb tiszt állt. Odament a terepjáróhoz, s a kezével mutatott valamerre. — Térjél jobbra! A Hauptmann engedelmesen jobbra kanyarodott a kocsival. A tiszt ott maradt. Ribin még látta, amint odament a terepjáró mögött húsz méternyire haladó vezérkocsihoz. Elérték az árkot. Úgy tűnt, mintha a terepjáró kerekei a levegőben lógnának, s a kocsi perceken belül a mélybe zuhan. De a Hauptmann ügyesen forgatta a kormányt a kocsi kissé félrefordult, s lecsúszott a meredek homokos parton. Porfelhő lepte el a kocsit. Még az erős fényszórósugarak sem tudták áttörni a több méter magasságban kavargó sűrű porfüggönyt. Semmit sem láttak maguk előtt. A Hauptmann azonban nem sokat törődött a helyzettel. Magabiztosan vezetett, mint aki nem először kísérli meg ezt a bonyolult átkelést. Bekapcsolta mind a két féket, s bravúros ügységgel tette le a kocsit á völgy alján. Aztán gázt adott, a terepjáró orra az ég felé emelkedett, s máris a túlsó parton voltak. — Megnézzük, hogyan tudnak átkeveredni ezen a völgyön a teherautók — mondta, s azzal kiszállt a kocsiból. A többiek is kiszálltak, s a part széléig mentek vissza. A Dieselek meg-megerősödő dübörgése töltötte meg az éjszakát'. A nagy lomha gépkocsik, — amelyeknek csak a körvonalai látszottak a sötétben, — a völgy széléig mentek ott a mélybe csúsztak, majd bőgve-nyögve kapaszkodtak a másik oldalon felfelé. A szakadékhoz érve mindegyiknek felgyulladt a fényszórója, a másik oldalon pedig sorban kioltották fényeiket. Ámbár vajmi keveset értek azok a lámpák. Az egész völgyet hatalmas áthatolhatatlan, s ráadásul egyre erősödő porfüggöny vonta be. — Ügyes gyerekek, — szólalt meg a Hauptmann, amikor látta, milyen okosan, gyorsan vezetik át a teherautókat a széles, árokszerű, hosszú szakadékon. — Ä szentségit...! Az egyik, teherautó, amely éppen most kezdte meg az ereszkedést, oldalára fordult, s hengergőzve zuhant a völgy fenekére. — Vissza! — kiabált a Hauptmann. De Ribin nem hallotta. Egy perc alatt ott termett az ösz- szetört, felfordult autónál. Elszorult a szíve. A súlyos kocsi maga alá temette, s halálra zúzta a sofőrt. Az autóban ülő két másik — szintén német katonai egyenruhába öltözött — szovjet felderítőt a lendület szerencsére kirepítette a kabinból. Semmi bajuk nem lett. Ribin némán állt beosztottjának holtteste felett. Néhány órával ezelőtt nyolc társuk adta életét, hogy lefegyverezhessék a hamburgi gépkocsikaravánt kísérő fasisztákat. Az akciót körültekintően kidolgozták, rajtaütésszerű volt a támadás, mégis súlyos áldozatba került. S most még egy embertől kellett búcsút venniük. És ki tudja, hányukra vár még ugyanez a sors, amig megszerezhetik és a front túlsó oldalára küldhetik a rejtekhely felbecsülhetetlen értékű dokumentumait! De nem hátrálhatnak meg, mert ha lemondanak az archívumok megszerzéséről. ez később még Több ember, ezrek életébe kerülhet. Hatalmas tét forog kockán! Ribin utasítást adott, hogy szedjék ki az elhunyt holttestét a kocsi roncsai alól, s helyezzék el valamelyik másik teherautóban, aztán visz- szament a terepjáróhoz. A’ szerencsétlenség miatt megszakadt átkelés a völgy egyik oldaláról a másikra csakhamar folytatódott. Utána ismét a sűrű bokrokkal benőtt erdőben haladtak tovább. Egyszercsak hatalmas sziklatömb tűnt fel a terepjáró előtt. Nem sokkal arrébb egy másik óriás sziklatömb emelkedett ki a földből. A kettő között három méternyi széles, mély szakadék tátongott. — Megjöttünk, — mormogta maga elé Torp. — Itt? — kérdezte Ribin. — Nem. — A Hauptmann megnyomta a dudát. A sziklák mögül két tiszt jött elő. Az egyik odament a Hauptmannhoz és mondott neki valamit, a másik meg közvetlenül a terepjáró motorháza előtt telepedett a földre. Ribin látta, amint a földbe túrt valami kis kézi szerszámmal, s egy vastag drótkötél végét emelte ki onnan. Utána a terepjáró vontatókampójába erősítette a kötél végét. (Folytatjuk) Béke-dekrétum Holy Lochban LONDON, (MTI): Nagy béketüntetés volt szombaton a skóciai Holy Lochban levő amerikai Polaris támaszpontnál. Az angol és a skót .békebizottság hívására az ország minden részéből összesereglett tüntetőik között ott voltak az atomleszerelésért küzdő mozgalomnak: a CND-nek, a százak bizottságának, a bányászszakszervezetnek, a kazánkészítők és az építőmunkások szakszervezetének küldöttei és Nagy- Britannia Kommunista Pártjának több vezetője is. Az egész napos demonstrációk részvevői „ki a Polarisszal!” jelszóval felvonultak Glasgow főútvonalain, majd három csoportban indultak Holy Lochba. A gyalogosan, vonaton és hajón érkező békeharcosok .az amerikai támaszpontnál nagygyűlést tartottak. A nagygyűlés végén a tüntetők „függetlenségi kiáltványnyal” fordultak az angol néphez. Ünnepélyesen kijelentjük : — hangzik a kiáltvány — meggyőződésünk, hogy a hazánk földjén létesített külföldi támaszpontok, különösen a Holy Loch-i amerikai Poláris- bázis egyáltalán nem szolgálja Nagy-Britannia védelmét ellenkezőleg, halálos veszélybe sodorja szigetországunk népét. Meg kell szüntetni minden nukleáris támaszpontot! Tiszteletben kell tartani valamennyi nép függetlenségét! Fel kell számolni valamennyi katonai szövetséget! Mélységesen hiszünk abban, hogy a béke erőinek összefogásával elérjük ezeket a célokat!” A Holy Loch-i tüntetés napján újabb békeharcosokat állítottak bíróság elé — a mar^ hami légi támaszponton rendezett két előbbi tüntetés részvevői felett hoztak ítéletet. A százhúsz vádlott többségét pénzbüntetésre ítélték, tizenegy békeharcos egy héttől egy hónapig terjedő börtön- büntetést kapott. Meghalt Lambrakisz baloldali görög parlamenti képviselő Athén, (MTI): Hétfőre virradó éjszaka a szaloniki kórházban 45 éves korában meghalt Grigoriosz Lambrakisz görög békeharcos, baloldali parlamenti képviselő. Lambrakisz május 22-én éppen egy törrueggyű lésről tartott hazafelé, amikor egy neofasiszta motorkerékpárral elgázolta. A bátor hazafi életéért azonnal megindult a küzdelem. Angol, szovjet, csehszlovák és magyar agysebészek utaztak Görögországba, hogy konzíliumot tartsanak görög kollégáikkal. Mindez azonban már nem segített, s Lambrakisz vasárnap éjszaka bekövetkezett haláláig, nem tért eszméletre. A minden tekintetben kiváló Grigariosz Lambrakisz alelnöke volt a nemzetközi enyhülésért és a békéért küzdő görög bizottságnak és korábban tanársegédje az athéni orvostudományi egyetem szülész- és nőgyógyászati karának. Az ellene elkövetett merénylet országszerte viharos tiltakozást váltott ki. Mint a TASZSZ jelenti, Görögországban mindenütt tüntetéseket és nagygyűléseket tartottak, s ezeken követelték: állják útját a fasizmusnak, szigorúan büntessék meg a gyilkost, s mondjon le a kormány. A Reuter legújabb tudósítása szerint Lambrakisz halálát követően Szalonikiban szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak a hatóságok. Rendőr- és csendőrosztagokat vezényeltek ki, s a katonáktól megvonták a kimenőt.
